Nógrád, 1968. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-14 / 11. szám

4 N ö G R A D 1968. január 14,. ■'^asámap Jurii O inzfemler A hosszú élet újabb titka Manapság nagyon sok figyelmet fordítanak az ember egészségére. Egyik hölgyismerősöm elhatározta, hogy fo­gyókúrával próbálja meghosszabbítani az életét. Rendsze­resen fogyasztó napokat tartott. Egyszer magam is tanúja voltam ennek a kísérletnek. A hölgy egyik vasárnap vendégeket hívott ebédre, és néhány üveg kefirt tett az asztalra. Bejelentette, hogy fogyni akar. A vendégek egy része azonnal távozott. A többiek megpróbálták lebeszélni őt, de a hölgy hajthatatlan maradt. Leültünk ebédelni. A háziasszony és a vendégek hősiesen elfogyasztották a kefirt. Ügy adódott, hogy az éjszakát is nála töltöttem. Éjfél körül léptek zajára riadtam fel. Háziasszonyom belopako­dott a konyhába, kinyitotta a hűtőszekrényt, és lakmároz- ni kezdett. Pillanatok alatt elpusztított egy heti élelmiszert, majd az évi konzerv-készlet fogyasztásához látott, aztán megnyugodva visszament aludni. Már korán reggel felza­varta az egész házat, és követelte a vendégektől, állapít­sák meg, hogy mennyit fogyott. Ezek után arra az álláspontra helyezkedtem, hogy a fo­gyókúrás nap nem ideális eszköz az élet meghosszabbítá­sára. Amikor ismerőseim közül valaki bejelenti, hogy fo­gyókúrát kezd, azt tanácsolom neki. hogy gyomorrontás esetére jó előre szerezzen be orvosságot. Tegnap még azt a tanácsot kaptuk, hogy ne vacsoráz­zunk, s ma már a reggelitől is eltanácsolnak. Nem sok idő kell hozzá, s a fogyókúrás napok Olyan bevett szokássá vál­nak, mint a kéz- és fogmosás, és a fogyás régi módszerei már ugyanolyan ritkaságok lesznek, mint a mammutcson- tok. S ekkor előlép, a megváltó, az új géniusz, az „egészséges táplálkozás Einsteinje”. — Semmi sem olyan egészséges, mint a hosszas éhezés — nyilatkoztatja ki. — Éhezzetek és örökre fiatalok maradtok! A hölgyek csak úgy falják a cikkeit, s amikor vendégségbe megyünk, a háziasszony kedvesen mosolyogva egy kancsó vizet tesz az asztalra. — Semmi sem olyan tápláló, mint a tiszta viz! — közli tzerényen, és ennek bizonyítékául meglobogtatja előttünk a megváltó legújabb brosúráját. — Otthon feleségünk nagy jelenetet rendez: — Lám, a szomszéd egy egész hónapig éhezett, és bun­dát vett a feleségének. Te meg egy hetet sem bírsz ki. Any- nyira szeretném, ha mindig fiatal maradnál! — teszi hozzá gyengéden. Mezőgazdasági könyvhánap A Mezőgazdasági könyvhó­napot a korábbi évek hagyomá­nyainak megfelelően idén februában is megrendezik az­zal a céllal, hogy a szak­könyveket és szaklapokat mi­nél szélesebb körben megis­mertessék. A könyvhónap szervezését, lebonyolítását az Országos Szervező Bizott­ság irányítja, a rendezvé­nyekkel kapcsolatos koordiná­ló tevékenységet a^ Mezőgaz­dasági Kiadó látja el. Az Or­szágos Szervező Bizottság fel­kérte a megyéket, hogy min­den járásban és városban elő­készítő bizottságok alakulja­nak, amelyek meghatározzák majd az illetékességük alá tartozó terület programját, irányítják és ellenőrzik a vég­rehajtást. Célszerű az is. ha a közsé­gekben a könyvhónap rende­zője a művelődési otthon igaz­gatója vagy a népművelési ügyvezető. A könyvhónapi ta­pasztalatok bizonyítják, hogy az érdeklődés felkeltésének legjobb módja, ha "a szakelő­adók, szakírók az író—olvasó találkozókon, előadásaikon részletesen foglalkoznak a szakirodalommal. A bizottsá­gok válasszák ki azokat — a táji termelési adottságnak legjobban megfelelő tárgy­köröket, melyekről célszerű minden járásban előadást tartani. A megyei, járási szevező bizottságok ezt figye­lembe véve állítják majd össze a rendezvények prog­ramját. A könyvhónap ide- j jét egyébként idén is felhasz- j nálják a Mezőgazdasági Könyvbarátok Köre taglétszá­mának további növelésére, a szakirodalom iránti igények fokozására. A könyvesboltok, könyvtárak és a posta lap- terjesztő szervei, az előadások helyén szakkönyveket, szak­lapokat árusítanak. Guruló karosszék Elektromos motorral hajtható karosszéket készítettek Svédor­szágban. Sebessége sima terüle­ten 14 kilométer óránként. Súly­pontja egészen lent van, és ez­által stabilitása biztonságos. Ve­szély esetén, vagy akkor, ha a vezető elveszti az uralmat a volán felett, automatikus fék­rendszer leállítja a karosszéket. 33. Bach—Zelewski csupán eny- nyit mondott: — Éppen olyan könyörtelen leszek, mint Varsóban voltam! Höttl és Skorzeny tudta, hogy ez mit jelent. Ha sze­mélyesen csak Budapesten is­merkedtek is meg vele, hír­ből már régen ismerték ezt az SS tábornokot. A legrégibb rohamosztagosok közé tarto­zott, annak idején, amikor Rohm és hívei likvidálására Szent Bertalan éjszakát ren­dezett Himmler és Göring, oroszlánrészt vállalt az ese­ményekből. — A varsóiak megérdemel­ték sorsukat! — jegyezte meg Höttl, békítőleg. — Az egész világ csodálja az ön hősiessé­gét, Obergruppenführer úr! Bach-Zelewski önelégülten bólogatott. — Itt Magyarországon azonban sok mindenben elté­rő a helyzet. — folytatta a kémfőnök. — Nagy erőfeszí­téseket teszünk, hogy az átál­lítás viszonylag simán men­jen végbe Eddigi jelentéseink szerint fegyveres ellenállással nem kell számolnunk. A kor­mányzó azt hiszi, hogy intri­kával is megy a dolog. Bach-Zelewski felállt. — Az elképzeléseimen nem változtatok — jelentette ki határozottan. — Holnap reg­gel felkeresem Veesenmayert. vele egyetértésben kívánok te­vékenykedni. Jó éjszakát ura­im! Biccentett és kivonult. Amikor becsukta maga mö­gött az ajtót, Skorzeny szét­tárta a karját — Csak hidegvér, Otto, hi­degvér! — nyugtatta őt Höttl. A titkárnő nyitott a szobá­ba. Bejelentette Petricset. Az ügynök beszámolt arról, hogy küldetése sikerrel járt. A kor­mányzó fia hajlandó volt be­lemenni a tárgyalások újra- felvételébe. Höttl felvidámodott — Nagyszerű! Tehát az Unternehmen Maus elmozdult a holtpontról! Skorzeny segítségével, a kü­lönböző pontoknál meg-meg- állva, vitatkozva, hozzálátott a pontos akcióterv elkészítésé­hez. „A fiú és tárgyaló partne­reinek letartóztatása a meg­beszélés folyamán és a lehe­tőség szerint, mindkét részre nézve kompromittáló doku­mentumok biztonságába he­lyezése részünkről előzetesén elvégzendő. A megbeszélések alapján meg kell kísérelni megtudnunk az ellenféllel való kapcsolatai­kat és az eddigi tárgyalásai­kat. Lehetővé tenni a további megbeszéléseket, abban az esetben, ha az akció sikerül. A fiút kényszeríteni arra, hogy saját emberein keresztül hi­vatalos válaszként üzenjen a partizánoknak, akikhez „kísé­rőként” a mi emberünk men­ne. Esetleg merénylet megkí­sérlése.” A biztonsági szolgáját veze­tője a tárgyalások során ébe­ren figyeli, nem merülnek-e fel előre nem látott veszélyek, s szükség esetén a rohamcsa­patot akcióra utasítja. Ha nincs más kiút, a másnapra tervezett akciót azonnal le kell bonyolítani, ezért az elő­készületeknek olyanoknak kell lenniük, mintha végleges ak­cióra készülnének.” — Én legszívesebben elláto­gatnék a jugoszláv partizánok közé — mondta Skorzeny. Höttl, aki már többször megpróbálta, hogy emberei közel férkőzhessenek a jugosz­láv partizánvezérhez, de min­dig sikertelenül, szomorú mo­sollyal hűtötte le Skorzenyt: — Ez az esély egy a száz­hoz! — mondta. — Az azon­Film, ízlés — „felszínen“ Legfontosabb művészet szá­munkra a film, mondotta Le­nin. Valóban, a szocialista eszmeiségű film hűséges ba­rátunk és fegyvertársunk a korszerű társadalmi és mű­vészeti eszményekért vívott harcban. A bemutatásra ke­rülő filmek körül azonban mindig megoszlottak és meg­oszlanak a vélemények. Érdeklődés? 1967 egyik érdekes jelensé­ge, a mozikban „hiánycikk” volt a krimi. (Nem úgy a te­levízióban. Igaza lenne a bűnügyi filmek utólérhetetlen mesterének, Hotchcocknak, aki ban bizonyos, itt Budapesten rendet tudunk csinálni az ak­cióval. A kormányzó fia be­sétál az egérfogónkba. Aztán a kormányzó simán enged ... Skorzenynek ez a megoldás kevésbé tetszett. — Enged, nem enged, én letartóztatom! — jelentette ki. — Persze, hogy letartóztat­ja, Otto — helyeselt Höttl. — Csak nem mindegy, milyen körülmények között. Ügy akarjuk az átállítást, hogy a kormányzó is beleegyezéséi adja hozzá ... — Nem tudom belátni, mi­ért van ennek olyan nagy fon­tossága — kételkedett Skor­zeny. — Hja, a politika bonyolult dolog, barátom — mondta Höttl. — Az sokkal könnyebb, ha olyanok állnak a politiku­sok mögött, mint ön. A Storch típusú futárgép biztosan ereszkedett le a bu­daörsi repülőtér betonjára. A repülőtér őrizetét ellátó őrség parancsnoka, egy Untersturm­führer rámutatott a • gépre, amely lassan gurult a beto­non. — Ez az Sturmbannführer úr! Höttl gyors léptekkel sza­ladt le a lépcsőn. Mire a Storch utasa kimászott a ka­binból. már ő is a gépnél volt. — Belgrádból? — kérdezte — Igen. Jelentkezem, Sturm­bannführer úr! A kémfőnök határozott moz­dulatokkal terelte a repülőtér szélén álló gépkocsijához a most érkezett utast. Helyet mutatott neki a hátsó ülésen, s szokásával ellentétben nem a sofőr melletti ülésre, hanem hátra telepedett. — Indulhatunk! — paran­csolta meg gépkocsivezetőjé­nek. (Folytatjuk) azt mondotta egy londoni fo­gadáson: „A televízió legna­gyobb vívmánya, hogy újra behozza a gyilkosságot ottho­niunkba, ahol tulajdonképpen annak helye van...”? De a tv-ről később!) Sikerük volt viszont az úgynevezett klasz- szikus filmeknek, a Mikszáth. Jókai, Dumas, Tolsztoj és má­sok műveiből készült pazar ki­állítású színes, mozgalmas je­lenetekben bővelkedő alkotá­soknak. Mondhatni, „közön­ség-filmek” voltak, ellentét­ben például a „fesztivál-fil­meknek” is nevezhető, mély eszmei mondanivalójával bí­ró, rangos művészi alkotások­kal. (Húsz óra. Szegénylegé­nyek, Csillagosok katonák stb). Néhányan summásan le­vonták a következtetést, a kö­zönség — úgymond — nem művészetet kíván, egyszerűen csak színt, izgalmat, romanti­kát, más szóval „Szüzet a her­cegnek” pirosban, kékben, sárgában. Az izlésnevelésről, annak hiányosságairól később szó­lunk. Egyébként, kevesen járnak moziba. Miért? Valóban, világ ;elenség a mo­zik látogatottságának csök­kenése. így van ez nálunk is. A látogatottság országos csú­csa 1960—61-ben volt, mély­pontja 1967 elejétől kezdődött. (Nógrádban tavaly kétmillió látogatóra számítottak, hiába. Idén egymillió 500 ezret vár­nak a mozik, még nem tudni, lesz-e ennyi?) A megcsappant érdeklődés okai között mindenekelőtt az életszínvonal-e melkedést szók. ták emlegetni. Lakáskultúra, kényelem, televízió. Érdekes lenne egy szociológiai felmé­rés arról, hogyan jelentkez­nek az egyéb kulturális kia­dások. (Például a mintegy 300 lelket számláló Cserhátsu- rányban öt autó, körülbelül 40 tv-készülék van. amely a kultúra, általában a kultu ráltabb élet után vágyókat leköti, vagy éppen „elviszi” a moziból). Itt azonoan emlé­keztetni kell a filmátvételi bi­zottság munkájának teielős- ségére is a külföldről beho­zott filmekkel kapcsolatban, továbbá a filmforgalmazás nehézségeire. (Nógrádban a 140 mozi közül 82 keskeny, ezek „soros osztásban” kapják a filmeket, amely lehetet­lenné teszi a kultúrpoli- tizálást, s természetesen, a vállalat nyereséget is. A műsorpolitikai nehézsé­geken túl „apróbb' gondok szintén akadnak. Például: Salgótarján és Nógrád film­színházai hidegek. A Nővéns- ber 7. mozi elavult, huzatos, helyette a megyeszékhelyen uj filmszínház építését tervezi k. A falvakban azonban tovább­ra is gond marad a fűtés Ar­ról van szó, hogy a nemrég felépült művelődési házak nagytermei az igényekhez képest túlságosan is nagyra sikerültek, általában kifűthe- tetlenek. (Így van ez Mrhály- _;ergén, Bujákon, Zagyvapál- alván. de még sorolhatnám). Ez persze, már érint egy ál­talánosabb, részben népműve­lési kérdést is, nevezetesen azt, mennyire népesek egyéb­ként ezek az otthonok, „bela­kottak-e”, vagy hetenként csak a mozi kályhái melegí­tik? Talán ide jegyezném ál­talánosabb vonatkozásban a községi tanársok felelőssé­gét. Néhány helyen ugyanis él a szemlélet: ahova a MO- KÉP beteszi a lábát, ott ve­ge minden más kulturális életnek. Vagy az „enyhébb” változat: a film a MOKEP dolga. Mindkettő ellen küzde­ni kell, hiszen a MOKÉP nem „konkurrenciát” jelent a nép­művelésben, hanem társat, másrészt a film egyáltalában nem csupán egy vállalat, ha­nem valamennyiünk ügye, különösképpen falun, uhpl a népművelés lehetőségei kü­lönben is korlátozottabbak. A jövő? Igen, a filmnek, az elmon­dottak ellenére is van jövő­je. A tv nem pótolja azt az élményt, amelyet a móri ad. Tapasztalat például, hogy az „új” tv-tulajdonosok egy ré­sze bizonyos idő után újra elkezd járni a moziba, hogy a hiányzó élményeket, rész­ben a társadalmi, vagy éppen társasági élettel összefüggés­ben, ott is pótolja. A Nógrád megyei Moriüzemi Vállalat tervei tükrözik, igyekeznek korszerűbbé tenni külsőben; technikában iß a filmszínhá­zakat. A megyében most 40 normál mozi van, az év első felében „beállítják” a kes­keny cinemas cope-ot 26 hely­re. (Ez azt jelenti, hogy kes­keny gépen széles filmet ve­títhetnek). Tovább folytatják a „normálosítást” is. Évente több mint kétmillió forintot fordítanak Nógrádban fej­lesztésre. A filmet, természetesen, nemcsak egy vállalat tartja „felszínen”, a népművelés sem adhatja ki a kezéből. Itt szól­nánk a moziba járó közönség ízléséről, igényéről, filmesz­tétikai műveltségének színvo­naláról, illetve ezzel kapcso­latban a népművelés felada­táról. Középiskolákban. né­hány klubban működnek filmesztétikai körök. Több kel­lene belőlük. Egy más al­kalommal érdemes lenne meg­vizsgálni a jelenlegi klubok­ban folyó tartalmi tevékeny­séget is. Idén szintén kitűnő filmsorozatokat indítanak a mozikban. „Nagy rendezők”, munkásmozgalmi, „Siker volt” sorozatok indulnak. A megyei művelődési ház és a moziüzemi vállalat mű­vész-mozi létrehozását is ter­vezi, ahol archív-filmeket, mai művészi alkotásokat lát­hat a bérletes közönség. Hasz­náljuk ki e lehetőségeket, vonjuk be az esztétikai neve­lés, a tudatformálás nehéz munkájába fokozottabban a filmet. (A Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 50. év­fordulója tiszteletére tavaly 20 mozibán rendeztek öt film­ből álló sorozatot. Bérleti tervét a megyei művelődési ház klubja, a mátraverebélyi, érsekvadkerti, nagylóci, egy- házasgergei filmszínház. il­letve csaknem valamennyi mozi túlteljesítette. Nógrád országos viszonylatban is szé­pen zárta ezen akciót). A pél­da tehát „határokon belül” is adott, érdemes élni vele. A filmek az egyetemes kultúra kincsét képezik, megérdemlik, hogy aként is kezeljük őket napi küzdelmeinkben. Tóth Elemér 1967 egyik legnagyobb közönségsikere Salgótarjánban A kalózkapitány című francia—spanyol—olasz kalandfilm volt. A November 7. filmszínházban 15 előadáson 6693 néző te­kintette meg

Next

/
Oldalképek
Tartalom