Nógrád, 1968. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-14 / 11. szám

1968, Január 14, vasárnap NÖGRáD Jóság-staféta Nemzetközi összefogás egy gyermek életéért iwyima megkapta a% orvosságot A szivek szolidaritásának és Egy közbeeső repülőtér fogadott Az ampullákat tartalmazó do­bozt hamarosan átadtam Gyi- ma nagyapjának.. az emberi jóságnak ez a tör- bennünket. iénete messze vezet attól a , nagy leningrádi háztól, ahol Keso este mégis célba értem, elkezdődött. Azon a szomorú és a moszkvai szállodából fél­napon a Fagyejev családban hívtam egy szovjet Ismerősö- ifit reménykedve emlegették Ja- meh Közöltem vele, hogy kab Berta nevét. A kétéves gyógyszert hoztam egy lenin- Gyima felgyógyulása elválaszt, tf'ádi kisfiú számára. A továb­hatatlan volt ettől a magyar nőtől, a Fagyejev család ba­rátjától. Gyima ritka és sú­lyos betegségben szenvedett, s a leningrádi gyermekgyógyá­szok olyan orvosságot ajánlot­tak, amelyet állítólag Ma­gyarországon már gyártanak. Ott él Jakab Berta, Hozzá, Minden anyában, aki súlyos beteg gyermekének ágyánál biakról majd beszámolnak virraszt, és keserűen érzi saját azok az elvtársa1', akik részt tehetetlenségét, ott él a remény, vettek Gyima megmentésében... Amikor Gyima olyan rosszul volt, a mi házunkban a nehe­|nntf ftH i Saraitlln *en Mejthető cerebraüzin for- .«(12110111 «liranflO májában kopogtatott a remény. rendőrktipitAny Az orvosok tudták, hogy ez a készítmény nemrég megje- , Éjszaka egy szolgálati kocsi lent, g hogy Magyarországon Budapestre intézték a sürgős állt meg a rendőrség előtt, állítólag már megkezdték a leéred. Váratlan látogatót hozott. Igor gyártását. Erre tüstént megje. akaö Berta, miután a se- Bronszkij moszkvai lakos volt. lent előttünk barátunk. .Jakab ge -verő táviratot megkapta. Elbeszéléséből kitudódott, hogy Berta alakja, aki sokáig Lenin­®ndre budapesti mér- Bozsó Endre magyar mérnök grádban élt. Berta most hazá­nokhoz fordult.,. A ,stafétába gyógyszert hozott Moszkvába jában, Budapesten lakik. Is­ogy Leningrádban lakó beteg merve segítőkészségét, tüstént kisfiú számára. Bronszkij arra közöltük vele' bánatunkat. De kért bennünket, hogy kutassuk honnan tudhattuk volna azon a fel a beteg gyermek nagyapját, napon, hogy ennyi jóbarátunk Fagyej evet, aki Moszkvában akad külföldön, hogy Bozsó lakik. Bizony ez nem könnyű Endre már négy nap múlva feladat éjnek idején, arról magával hozza Budapestről nem is szólva, hogy Moszkvá- Moszkvába az ampullákat, s hogy az a férfi, aki éjfél után ma nagypapáját mégis megta- kettőkor felemelte kezét a Iái tűk még akkor éjszaka. moszkvai utcán, felkutatja Kiküldtem két motorkerék- Gylma nagypapáját, s átadja páros rendőrt - J. Potapovot neki a gyógyszert. azután mások is bekapcsolód­tak. Nekik adjuk át a szót. Hoísó Endre Amikor Jakab Berta felhí­vott és elmondta, hogy az orosz kisfiút csakis az a gyógyszer mentheti meg, amely sajnos, a !«n sok ezer Fagyejev él. Gyi- budapesti gyógyszertárakban nem kapható, azt feleltem neki. Felnőttként, f V lenáris és szekcióülések, soros elnök és a tisztikar, amelyet a gyerekek egy­más között választottak, interpelláci­ók, ünnepi ülés, piros küldöttigazolványok, nélkülük szavazni sem lehetett... — Igazi parlamenti hangulat van itt ~ mondta az ünnepi ülés egyik felnőtt meghí­vottja, s a többieken is látszott, hogy egy egész kicsit azért lámpalázasak is, Eresztvényben öt napon át ülésezett a Nógrád megyei második úttörőparlament. A munkában a megye pajtásainak képviseleté­ben negyvennégy úttörő és ifjúsági vezető vett részt. Az ötnapos programban az úttörő­munka személyi ép tárgyi feltételeiről, a munka értékeléséről és természetesen a ten­nivalók meghatározásáról volt szó. Az ünne­pi ülésre a tanácskozás harmadik napján ké­tesen beszélt válaszában Jedlicska elvtárs. Mint mondotta: „kint megfogadtuk, minden alkalmat megragadunk, hogy arról a földrész­ről itthon minél többet elmondjunk... A zord természeti viszonyok megkeményitették a szibériai embereket, de csak fizikailag let­tek keményebbek. Ugyanakkor a természettel vívott harc kinevelte bennük a kölcsönös se­gítségnyújtás, a szolidaritás nagyszerű em­beri tulajdonságát." Kemerovóból, az egyik úttörőpalotából üd­vözletét hozott a nógrádi pajtásoknak, a szovjet pionírok köszöntését az eresztvényi parlamenten tolmácsolta. — Álláspontunk az úttörőm unkáról közis­merten pozitív — szólt a másik kérdésre adott válaszában. — Az úttörőmozgalom 1 . “ * f1. Í j í, I egyike a legsikeresebbeknek ma már múlttal mit sor. A négy meghívott vendeg: Jedlicska :.*nrU,lkezik s az a tauasAalat hoev a párt Guula. az MSZMP Nóerád meevéi Bizottsá- rendelkezik, *> tapasztalat, nogya part hogy várjon, maid visszahívom. Igen. a magyar gyógyszeripar, amely világszerte elismerést ví­vott ki magának, még nem hoz­ta forgalomba azt a készít­és I. Monahovot — hogv mond- Szeretném nagyon megkö- jók el Fagyelevnek, miről van sz6nni mindazoknak az önzet­szó. s lehetőleg hozzák be őt a lenségét és humanitását, akik ményt, amelyet Gyima Fagye- rendŐrségre. Munkatársaink segítséget nyújtottak! Tudom, jevnek rendeltek. „A leningrá- ezt a feladatat igen tapinta- hogy ha Gy,ma ma:)d feln°' ha,' di kisfiúnak ritka betegsége tosan hajtották végre, előzőleg laval fo"ja emlegetni azoknak van” - magyarázták a szak- megmagyarázták a nagypapa- a nevet> aklket 1111 már !sme' emberek. rak, hogy az unokájává] nem rank- s ak‘kat ™eglíT Svájc az egyetlen hely, ahol történt semmi baj, de azonnal [’ünk: c®';'p^1? azt t,ldk'k a ez : a gyógyszert jelenleg gyárt­ják. Munkatársaim — mérnö­kök és technikusok — akik gyakran járnak külföldön, tüs­tént. észbekaptak, s jegyzetfüze­tükben zürichi, berni, genfi is­merőseik címét kezdték kutat­ni. Ezután telefonhívások, táv­iratok következtek. S valahol a távoli Svájcban a számomra és Fagyejevék számára teljesen ismeretlen emberek már gondo el kell juttatni hozzá a Ma­gyarországról hozott orvossá­got. ■ ' v';i ■■ .'.“i ■sor Jftronazkij hogy jóbarátok, segítő nyújtottak a bajban. kezet Abban a reményben hagy. tűk el a leningrádi házat, hogy Gyima hamarosan fel­gyógyul és újra boldogság kői. tözik a Fagyejev család ott­honába. Hiszen ezt annyi de­rék cs segítőkész ember akar­ja: Gyima orvosai, a szomszé dók, a távoli Budapest és Zü Nem véletlenül történt, hogy nekem jutott az összekötő sze­rep Budapest és Leningrad kö­zött. Bozsó Endre régi ismerő­söm. Telefonhívása megörven­san becsomagoltak 60 ampulla deztetett, ám egyszersmind ag- rich' s bizonyára mindazok, vakcinát, s a nemzetközi légi- godalommal is eltöltött. Ho- afclfc’ ezt a 'történetet olvassák. járatok menetrendje felől tuda. gyan lehet megtalálni késő éj- A Lazebnyikov -r- N. Hanov szaka Moszkváhan a 1»oingrádi . __ ______________ F agyejevek rokonait? Kiléptem a Rosszija Szállóból, ahol Bo­zsó lakott, s az orvosságot tar­talmazó dobozzal a hónom alatt kozódtak. Harmadnap reggel már a kezemben tartottam azt a kis dobozt, amely talán Gyi­ma életének megmentését je­lenti Gyula, az MSZMP Nógrád megyei Bizottsá gának első titkára, Géczi János, a Nógrád me­gyei Tanács Végrehajtó Bizottságának elnö­ke, Nádasdi András, a szakszervezetek me­gyei tanácsának vezető titkára és Bandúr Károly, a KISZ Nógrád megyei Bizottságá­nak első titkára pontosan megjelent, és a gyermekekből álló elnökség mellett foglalt helyet. Várták a kérdéseket, A kérdésekből és a megye társadalmi, po­litikai életének első számú vezetőinek vála­szaiból két dolog vált nyilvánvalóvá. Az egyik, hogy a negyvennégy pajtás nem par- lamentesdit játszani gyülekezett Eresztvény­ben: felnőttként, felelősséggel szóltak gond­jaikról és őszinte érdeklődéssel fordultak a meghívott vezetőkhöz — hogyan vélekednek ők, az úttörőmunka, a gyermekmozgalom me­gyei eredményeiről. A másik: a meghívottak is gondokról, eredményekről, jogos igények­ről, és ugyanakkor szigorúan meghatározott lehetőségekről szóltak — ha úgy tetszik, fel­nőtt dolgokról beszéltek. Tanácskoztak Ereszt- vényben Mert az egésznek tulajdonképpen a leglé­nyegesebb vonása: a tanácskozás, amely a fiatalok felelős fórum iránti igényét és a kölcsönös tájékozódás szükségletét elégítette ki. A gyermekparlamentről hallva, valaki a szó elcsépeléséről tett megjegyzést: „diák- páriament, termelőszövetkezeti fiatalok par­lamentje, és most úttörőparlament is... Nem sok ez egy kicsit?!” Nem sok. Kevés. Aki a parlament szót az elkopástól félti — mást félt valójában. Aszó Ilyenforma elterjedése nem a „divatirányzat”, hanem a szélesedő demokrácia és a mélyülő, nemzeti méretekben terjedő társadalmi, gon­dolkodás és Cselekvés következménye. Ma így kapnak új értelmet és tartalmát is szavaink. Mint ahogy Eresztvényben az öt nap alatt és az ünnepi ülésen is történt. Miről volt szó? Végh Tamás Diósjenőről a kemerovói pionírok életéről „faggatta” az első titkárt, Fekete László (Nemti általános iskola), arról érdeklődött, mi a felnőttek, a párt és sze­mély szerint a megyei bizottság első titkárá­nak véleménye az úttörők munkájáról. Test­vérmegyénkről, Kemerovóról sokat és részle­gyermekszervezetőben mindig van elég erő, hogy az esetleges hibákat is kijavítva előre­lépjen azon az úton, amely a gyermekek szo­cialista emberré neveléséhez vezet. — A felnőtt vezetők — látva a célt — sok jó programot adnak, tanáccsal segítenek az úttörőknek — vélekedtek az eresztvényi par­lament résztvevői. — De a cél mellett ügyel­ni kell a jogos kívánságokra, az igényekre is. — Ezekről az igényekről beszélt Nemes Ágnes, aki a körzeti iskolákba történő bejá­rás nehézségeiről szólt, vagy Adorján Attila, aki a salgótarjáni úttörőház „szűk kereszt- metszetét” bírálta és az iránt érdeklődött Géczi Jánostól — mikor épül fel az új? Tanácskozás, parlament volt ez a javából. Jesze Judit például érdekes és jelented problémára hívta fel a figyelmet. Az úttörő­táborok és a szakszervezeti gyermeküdülte­tés között ma még rendkívül nagy a színvo­nalkülönbség. Hogyan lehetne a kettőt egy szintre hozni, és közben azt is elérni, hogy a gyermeküdültetés „úttörőbb” jelleget nyer­jen? A választ Nádasdi András adta, aki ígé­retet tett: keresni fogják a lehetőségét an­nak is, hogy a szakszervezeti gyermeküdülte­tésben részt vegyenek az úttörő- és ifjúveze­tők. — A KISZ kongresszusán szóltak arról, hogy a legszebb KISZ-megbízatás az úttörők között végzett munka — mondta Ipolyi Ju­dit. — Ugyanakkor sem a KISZ-szervezet, sem az iskolai vezetés nem Ismeri el ezt a tevékenységet. Előfordult, hogy valaki csak azért kapott rosszabb jegyet magatartásból, mert mint úttörővezető nem Vett. nem tu­dott részt venni a KISZ-szervezet munkájá­ban. Ezen sürgősén változtatni kell — mond­ta, s ezzel Bandúr Károly is egyetértett. yermekek és felnőttek, úttörők és tár- / '/ sadalmi, politikai vezetők tanácskoztak ^'Eresztvényben A tájékozódás és igény felmérése közé szervesen beilleszkedett ez a találkozó, ahol sikerült úgy beszélni a sokat emlegetett gyermekdolgokról, hogy közben nem lehetett, nem volt érdemes hallgatni a felnőtt gondokról sem. Pataki László A jó hírt közöltem Jakab körülnéztem az utcán. A városi Bertával. A dolgok nagyon sze­rencsésen estek egybe. Azok­ban a napokban Moszkvába kellett utaznom, s a küldeté­semmel kapcsolatos formaságo­közlekedés már leállt, a legna­gyobb bosszúságomra sehol sem volt taxi a környéken. Ki­álltam hát az út szélére, s fel­emeltem a kezemet. Hirtelen kát már elintézték. Így más- egv yoga állt meg mellettem, nap magam vittem az orvossá- Rendőrkocsi volt. Röviden el- got a szovjet fővárosba. Az Idő- hogy miről van sző. járási viszonyok azonban nem . ____. engedték meg, hogy néhány A fővárosi rendőrség munka­órán belül Moszkvába érjek, társai készségesen segítettek. A néps/síiü íánctlalónek Í&ov&pa Kati játssza az --Elváltozott á ti p” című új magyar film prózai főszerepét. (MTI foto — Friedmann Endre felvétele) 3!?M mmmmm Kf«W»tó t eíot^ö-'Cc i. Most már ülve maradt, szelíden így szólt: — Rongy Elek vagyok. Galamb nekirepült a falnak, megkérhetem, hagyjuk de a következő pillanatban most egy időre abba. már úgy vágta szájon a vi- — Kérem. Nevem torlamestert, hogy ez megle- Manfred Harrincourt. petésében lenyelt egy negyed Rongy felemelkedett, /ont bagót, ami a szájában — Ide hallgasson, volt, és percekig csuklott utá- Manfred Harrincourt.. ina A kormányos csak erre várt ték Galambot. Mindössze egy évvel ezelőtt érkezett Párizs- Ha bői, és ekkor még a „Brigitta" ezt valahol Nyugat-India táján járt. Jules Galamb kissé nyurga, arány­lag széles szájú, de elég csi­A „Tigris” vendéglőből ze­neszó hallatszott ki. Ide oe- nyitott a jövevény. .. .Később, miután a riadó- késztiltség és a mentők hely­reállították a rendet, és ösz- szeszedték a sebes ül te-ket, a kétségbeesett vendéglős mind­össze ennyit tudott mondani a rendőrkapitánynak: — Bejött egy őrült ember sétapálcával, azt mondta, har- monikáznj akar, és lerombolta a helyiséget... A kocsmáros nem hazudott. Harrincourt valóban kiállt a kocsma közepére, és legszéle­sebb udvarias vigyorával így szólt: — Hölgyeim és uraim! En­nos fiatalember volt. Örökké Jules vigyorgott, és nagy, kék sze- gedjék meg, hogy az orkeszter Ma- me határtalan bizalommal né- 1 ga büszke lehet. Vegye tudó- zett az emberekre, másul, hogy engem még so- Hogy honnan jött és mit csi­karnagyától kölcsönkérjem a szájharmonikát, és néhány pásztorábrándot adjak elő. Hatalmas karjával megragad- hasem vertek meg. Ma történt nált azelőtt, senki sem kér- Utána legyen szabad anyagi ta Galambot, hogy szokott fo­gása szerint egy csavarintás- sal megforgassa, és belevágja a söntés legtávolabbi sarká­ba. A kormányos a világ je­lentősebb kikötőiben ismert volt erről a mutatványáról. A roppant kar már éppen velem ilyesmi először. — Minden kezdet nehéz, a legnagyobb fokú modorta­Ezután már menni fog. De lanság ismerőseink múltja mondja, uram, miért akartak iránt érdeklődni. Mindenki on- önök megölni engem? nan jön, ahonnan akar vagy — Üljön le hozzám, majd ahonnan szabadon bocsátják. dezte. Itt, a kikötő környékén támogatásukért esedeznem egy szegény, de tehetséges mu­zsikus számára. elmondom A vendéglős udvarias han­gon felkérte, hogy menjen a fenébe. Egy nagylelkű málha­A fenti közelharc és a rákö- fején érkezett, csíkos, megle­emelte ellenfelét, mikor vala- vetkező nyájas párbeszéd a hetősen rongyos kiskabátját az honnan a megragadott ember marseillei kikötő egyik nép- alsó karjára dobta, bambusz­irányából egy acélszerű tárgy szerű szórakozóhelyén játszó- botot forgatott az ujjai körül, esett az arcára, amitől min- dott le, amelyet „Kávéház és halkan fütyörészett és dohány­áén elsötétedett előtte néhány étterem a veszett kutyához” zott. Nagyvilági külseje nyom- pillanatra. Barátai később es- néven ismert az alvilág úri ban feltűnt a kikötő rakodó- kuvel bizonyították, hogy a közönsége, súlyos tárgy Galamb ökle volt. Az eset előzményéhez tarto- Néhány másodperc múlva, zik a' „Brigitta” nevű vitor- szédelegve fölkelt a földről, és láshajó, amely két esztendő kinyitotta a szemét. óta a Csendes-óceánon járt Galamb szalmakalappal a hordó azon a nézeten volt, munkásokból és rablókból ál­ló egyszerű népe között. Első­sorban gyönyörű cipőit cso­dálták. Különösen az egyik hogy engedjék harmoníkázmi az elmebeteget. Fazék, a százhúsz kilós gengszter, aki aznap szakított a szerelmével, és ezért dü­hös volt, harsányan odakiál­tott: — Azonnal menjen ki' Ma­ga hülye! Harrincourt tréfásan meg­volt rendkívül elegáns, a fe- fenyegette az ujjával: Nyomban akkora pofont ka- Rongy, a hajó kormányosa és hér betétes, gombos lakkcipő. — Nana, kis óriás! Nem pott, hogy visszaült a padlóra. Paul, a vitorlamester termé- • Hiába, aki ad a külsejére, szabad udvariatlannak lenni... Mikor újabb kísérletet tett, szetesen nem tudhatták, hogy arra figyelnek. Ezt bizonyítot- hogy felkeljen. Galamb még az idők folyamán egy és más ta a kisebb csődület is, amely két pofont adott neki, amitől megváltozott Marseilleben. hosszú útvonalon követte tűre1 isimét leesett így, teszem fel, nem ismer- lemmel az előkelő idegent. Az óriás kéit lépéssé! termett a jövevény előtt ott •s..„ (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom