Nógrád, 1968. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-10 / 7. szám

1968 január ÍR szerda MOGRUD Mérlegen az 1967 év Beszélgetés Szilágyi Endrével, oa Idegenforgalmi Hivatal vezetőjével II dolgozó nők érdekében A Nógrád megyei Népi Ellenőrzési Bizottság első félévi vizsgálati munkater­ve híven tükrözi az országos törekvéseket. A niczőgazda­A valóságot a számok bizo­nyítják. Még pedig azt, hogy az utóbbi években mired több külföldi és hazánk beli kirán­duló keresi fel a Kararecs, a Cserhát és a Börzsöny termé­szeti szépségeit. Másszóval: ma már nyugodtan mondhat­juk, megyénk számottevő lett az idegenforgalom szempont­jából, a turisták megszerették Nógrád megyét. A megyei Idegenforgalmi Hivatalnál már elkészítették az 1967- év mér­legét, s ebből az alkalomból kereste fel munkatársunk Szi­lágyi Endrét, a hivatal vezető­jét. Kérdéseire a következő választ kapta: — A Nógrád megyei Tanács mellett működő hivatalunk 1967-ben érte el eddigi leg­jobb és legszebb eredményét Örömmel közölhetem, hogy megyénk természeti szépséget de üzemei is csalogatják a tu­ristákat. mind többen kiván­csiak Nógrád megyére. Ez pe­dig most már nagyobb felelős­séggel 1» párosul, mert az ide- rándult külföldi és hazai ven­dégeink számára megfelelő szállási és programot kelt biz­tosítanunk Ebből fakad az. hogy 1967-ben már mintegy 2,3 millió forintot biztosíthat­tunk létesítményeink fejlesz­tésére, »őt újabb idegenforgal­mi beruházást is átadhattunk rendeltetésének. Az elmúlt év­ben készült el az ötszáz sze­mélyes salgótarjáni új cam­ping, megépítettük az ötven fős motelt. Ezekre a munká­latokra kétmillió forintot köl­töttünk. Kultúrálttá tehettük a nagymezőpusztai turista- szállónkat is. Elkészült az új étterem, kutat ásattunk, sőt a telefont is bevezettettük, hogy a természetbarátok adott eset­ben azt is igénybe vehess'ék. Hollókőn újabb két védett há­zat vásároltunk mintegy hat­vanezer forintért, — rendelte­téséről majd később szólok. Összegezve az eddigieket, az elmúlt évben ötven ággyal nö­vekedett turistaszállónk be­fogadó képessége, s a fizető vendégszolgálattal együtt ma már egyszerre négyszáztizenöt vendéget tudunk fogadni egy éjszakára­— A befektetett összeg ho­gyan realizálódott 19G7-ben? — A szántok mindent kife­jeznek. Míg 1936 ban „csak” huszonnyofcezer-ötezáztizen­két éjszakát töltöttek turista- szállásainkon a vendégeink, addig az elmúlt évben ez a szám jóval meghaladta a harmincnyoleezret. A fejlődés csaknem tízezer éjszakai szál­lás biztosítása. Legtöbbet harmincezer éjszakát Ereszt- vényben biztosítottunk Nagy- inezőpwsztán is meghaladtuk a hétezer éjszakát. A hollókői forgalom pedig mintegy hét­szeresére növekedett, pedig ma még csak tizennyolc ágy áll Hollókőn rendelkezésünk­re. fis ba már a számoknál tartunk, akkor azt is elmon­dom, hogy a fizető vendég- szolgálat útján több mint ti­zenhétezer éjszakát biztosítot­tunk vendégeink számára, ami éppen 3 duplája az 1966-os évinek. — Mi érdekli leginkább a Nógrádira érkezőket? — Elöljáróban elmondom, hogy hivatalunk ma már húsz vizsgázott idegenvezetővel ren­delkezik, akik öt nyelvet be­szélnek. Nem egy közülük há­rom—-öt nyelvet bír. Azt is hangsúlyoznom kell. hngv a főszezon áprilistól júliusig tart, s vendégeink között szá­mottevő az ifjúság. Az Al­földtől a Dunántúlig megfor­dulnak nálunk a turisták- Ml érdekli az embereket? Szíve­sen megnézik az Acélárugyá­rat, az Öblösüveggyárat, a ZIM-et. de sokan kiváncsiak Salgótarján építkezésére, új létesítményeire. Vonzza az idegeneket a Somoskőt vár,, az elmúlt évben több mint tizen­hatezer, a salgótarjáni bá­nyamúzeum, 1967-ben mintegy tízezer látogatója volt. Ezeken a kirándulásokon csaknem harminchatezer embert kalau­zoltunk. — A megnövekedőit idegen­forgalom.. a megye híre és te­kintélye azt követeli, hogy újabb fejlesztést is eszközöl­jünk. — Igen Terveink nagysze­rűek, s már az idén is na­gyobb összeget kaptunk a fej­lesztésre. Ez négymillió forint leörül mozog. Szenzációként hat, hogy az idén megkezdhe­tünk egy emeletes, százhúsz személyes turistaszálló építé­sét Salgótarján környékén, terveink szerint Eres2tvény- ben. A teljes összege három­millió forint. Ebben az évben másfél milliót költenénk rá, s átadását 1989-re tervezzük- Ugyancsak áthúzódó beruhá­zás lenne a balassagyarmati rtyolcvan fős szálloda és hiva­tal építése, — éppen a várha­tó nagyobb nemzetközi forga­lom miatt — megközelítő­en hárommillió forintból. Ezt a létesítményünket is szeret­nénk jövőre üzemeltetni. A salgótarjáni camping fejleszté­sére — füvesítés, berendezés, gondnoki lakás építése fél­millió forintot biztosítunk. Hollókőn átépítésre kerül a tavaly vásárolt két lakás, itt újabb tizennyolc ágyat bizto­síthatunk majd. Természete­sen lesz még több kisebb munkánk is. hogy mindin­kább kultúrálttá tegyük turis­taszállóinkat, s elérjük az or­szágos színvonalat. Terveink között szerepel Hollókő végle­ges fejlesztési tervének elké­szíttetése. az ipolvtarnóci le­letek megőrzésére és bemuta­tására készülő terv realizálá­sa. nem utolsó sorban a bán- ki tó és Diósjenő idegenfor­galmi fejlesztésének szorgal­mazása. — Milyen kiadványok tár­hatók ebben az évben? — Itt talán a legfontosab­bat említeném. Nyomdakész állapotban van a salgótarjáni útikönyv, a legújabb fejlődési adatokkal a salgótarjáni szí­nes reporelló, a salgótarjáni eampíngról szóló ugyancsak színes repofelló. Rövidesen napvilágot lát a nógrádi vá­rakról szóló kiadványunk Is. — Mi azt hisszük, hogy a megye idegenforgalma rend­kívül jó úton jár- Hírnevünk most már kötelez Is bennün­ket s bízom abban, hogy az idei megnővekedeft feladatnak is sikeresen eleget tudunk majd tenni. Ehhez természe­tesen más szervek segítségét továbbra is igényeljük — fe­lezte be Szilágyi Endre elv­társ. sági termelésnövelés érde­kében — például —, a NEB megvizsgálja, hogy az új felvásárlási árak hatása mennyire ösztönző. A szol­gáltatások iránti igény min­denütt növekszik ugyan, de a falvakban még nem kielé­gített. A népi ellenőrzés nem csupán a fejlesztés perspek­tíváira kíváncsi, de arra is, hogy a szolgáltatások árait a vállalatok milyen kulcs alapján alakítják ki. A szakközépiskolák iránti ér­deklődés ösztönözte a NEB- et arra, hogy megvizsgálja: a szakközépiskolák jelenlegi hálózata és jellege megfe- lel-e a népgazdasági igé­nyeknek; továbbá, hogy az ilyen iskolák elvégzése mi­lyen elhelyezkedéssel kecseg­tet. A megyei NEB folyamato­san figyeli az árak alakulá­sát, valamint azt, hogy mi­lyen problémák jelentkez­nek az új gazdaságirányítá­si rendszer bevezetésével kapcsolatban. Ez a tájéko­zódás kiterjed arra, hogy a nagy beruházások mellett nem szorulnak-e háttérbe a kisebb volumenű, de a la­kosság ellátása szempontjá­ból szintén fontos beruházá­sok. Vizsgálja majd a népi ellenőrzés, hogyan alakul a kooperáló partnerek kapcso­lata; helyesen alkalmazza-e a kereskedelem az egyes ár­réseket, mennyire gyümöl­csöző az építőipari munkák szabad vállalása, hogyan fej­lődik a közlekedés. A IX. kongresszus útmu­tatása alapján foglalkozik majd a megyei NEB azzal, hogy a munkáltatók adott­ságaikhoz viszonyítva meg­felelő segítséget nyújtanak-e a nőknek, főként az anyák­nak. Ugyancsak ebben a fél­évben vizsgálja meg a NEB a mezőgazdasági szakember- ellátottság helyzetét, s a be­Somogyvári László adványok intézését. ^JCazaitlé t'őoidebb az. László Barnabásné falusi lánv volt Korán hozzászokott a mezei munkához. Apjának 16 hold földje, hozzá tekinté­lyes gazdasága, nagy háza volt Egybázaisgeraén. Amikor a faluban megalakult a ter­melőszövetkezet. a fiatalasz- szonv ott vá’íalt munkát. Ő i’gyan nem volt tag. de pon­tosan úgy dolgozott a közös határban, mint azok, akik aláírták a belépési nyilatko­zatot, Kapásterületet vállalt, arattak, csérjeitek. Sorra vé­geztek minden munkát, ami n szövetkezetben adódott. A férje — az Acélárugyárban dolgozik ma is — redszerint a búzamezőn, meg a kukorica földön töltötte szabadságát. L ászióné egyedüli lány volt. Így aztán a fiatalok ott maradtak a szülőkkel a tágas portán. Futottak az évek egy­más után. Az egyik elvitte a fiatalasszony édesanyját, s ké­sőbb egy új asszonyt hozott a házhoz. Egy idő múlva azt mondta László Barnabás a fe­lesérének: — Mégiscsak más volna, ha házat építenénk. Magunknak... A ón tál asszony igent bólin­tott Munkához lútak. Megfeszí­tett, kemény munkához. A férj naponta ingázott Egyhá- zasgerge meg Salgótarján kö­zött. Az asszony egy ideig még éppen úgy dolgozott a szövetkezetben, mint anrvak- előtte. S közben épült a ház. Aztán tanakodni kezdtek. — Több pénz kellene.. . Olyan, amit minden hónapban rendesen fizetnek — mondta az asszony... Bemennék a Tűzhelygyárba dolgozni... Nem volt könnyű bejutni. Még azután sem, hogy a köz­ségi tanács hivatalosan iga­zolta. László Barnabásné nem tagja a termelőszövetkezetnek. Sok-sok érdeklődés, hosszú utánajárás előzte meg. míg végül aztán odaállt a sajto- lógép mellé. Tulajdonképpen nem volt rossz az a másfél év, amit az üzemben töltött A munkába gyorsan belejött, az igyekezet sem hiányzott, így aztán keresett is szépen. — Mit vitt haza egy-egy hónapban? A fiatalasszony számolni kezd. — Ügy 15'0—1600 forint körül — szólal meg később. — De ezért aztán dolgozni kellett . Éppen csak enni álltam meg. A másfél év alatt nemigen jutott időm, hogy körülnézzek... Nem is­merem a gyárat. Engem sem ismertek, csak ott, ahol dol­goztam. . Igaz. volt is lát­szatja a munkának. Most mégis hazamegy a fa­luba. Korábban is felötlött már benne a gondolat. Aztán decemberben sehogy sem maradt nyugton. Az egyik nap odaállt a férje elé és azt mondta: — Hazajövök a szövetkezet­be. .. Dolgozni itthon is le­het. .. Úgy mondják, most már keresni is. Ebben maradtak. Január másodikán már csak azért ment be a gyárba, hogy le­számoljon. Mert közben ott­hon számoltak: — A 110 forint útiköltséget még kibírná az ember... De gondolja csak meg, alig-alig látóin a férjem, meg a fia- mait. Megnőtt, lakatosnak ta­nul a gyerek az Acélárugyár­ban. Aztán a főzés is gondot okoz, a lakás, meg a ruhák rendben tartása...- Hogy be­jártam a gyárba, a szövetke­zetben csak fél részt vállal­tam. Érzi is most a padlás — háborog mosolyogva a fiatal- asszony. — Baromfit sem tudtam annyit tartani, mind szoktam. Ha most ezt mind összeadom a munkaegységgel. talán nem is járok rosszab­bul. .. — Mennyit fizet a szövet­kezet? — Azt beszélik, 30 forinton felül lesz valamivel a mun­kaegység. Többre nem telik még, mert sok volt a beruhá­zás. .. Gépeket vettek. Már kombájnja is van a gazdaság­nak. Ez ugye majd mind meg­térül később. .. — Hirtelen elhallgat, látszik rajta, hogy zavarral küzd. — Ügy beszé­lek, mintha már ott is lennék a szövetkezetben — mondja. — Pedig hivatalosan még nem is szóltam. A brigádve­zetőt megállítottam, hogy ha­zamennék dolgozni. Annyit mondott, ahogy indul a mun­ka, értem jön. Ha akkor ta­lálkozunk amikor már a kö­zösben dolgozom. biztosan többet tudok mondani... Erős. egészséges fiatalasz* szony László Barnabásné. A munkától nem fél. És emel­lett tele van bizodalommal. Reméli, hogy sokkal rövideb­ben, egyszerűbben megy min­den, mint annak idején, ami­kor elszegődött a faluból. Vincze Istvánná Vezeklés után ll»7’inláh«n nar a felszabadulást követően in- ■ id/allinltdII tézményesen gondoskodtak arról. hogy a büntetésüket kiállott emberek mielőbb beil­leszkedhessenek a dolgos, becsületes milliók társadal­mába. (Hadd jegyezzük meg, hogy ez, a maihoz ké­pest kezdetleges szabályozás is felülmúlta a bűnözés elleni küzdelmére oly büszke Nagy-Britannia gyakor­latát, — amely csupán az első bűntényeseknek ad említésre méltó segítséget.) A következő évtizedben a beilleszkedés érdekében kifejtett erőfeszítések java­részt társadalmi jellegűek voltak; községi és városi tanácsi vezetők, rendőrök, tömegszervezetí aktivisták önként, lelkesen, a jó utat keresve dolgoztak. Az ő értékes tapasztalataikon is alapulnak azok az 1965- ben hatályba lépett jogszabályok, amelyek részint a társadalomba való beilleszkedést, részint — de ez«n belül — a visszaeső bűnözők számának csökkentését célozzák. Az úgynevezett utógondozás az, ami ezeknek a rendelkezéseknek sarkalatos pontja. Utógondozásban kell részesíteni, aki három évnél hosszabb tartamú szabadságvesztést töltött ki; aki többszörös visszaeső; akit bizonyos területről biróilag tiltottak ki; s végül, akinek érdekében ezt a bünte- tésvégrehajtósi intézet parancsnoka szükségesnek tart­ja. Az utógondozás technikai biztosítása tanácsi és üzemi feladat; széles körű sikere azonban csak tár­sadalmi erők bevonásával érhető el: — ezt mutatja az élet, ezt tárta fel a Nógrád megyei Főügyészség ta­nulságos vizsgálata. Az utógondozásban részesülő személynek szabadulá­sa után kell jelentkeznie a tanácsnál, a szociálpoliti­kai előadónál. A referens dolga, hogy — a munkaügyi előadóval együttműködve — megfelelő elhelyezkedés­hez segítse a szabadultat. Erre a támogatásra gyak­ran nincs is szükség. A büntetésvégrehajtó intézet ne­velőtisztjei, parancsnoka gyakran már az elítélt sza­badulása előtt hónapokkal megkezdik a levelezést a szabaduló elhelyezése érdekében. A szociálpolitikai előadó ezen kívül — szükség esetén — szálláshoz jut­tatja az utógondozottat, de három-négyszáz forintos kölcsönben, olykor segélyben Is részesítheti. S ami igen fontos... de erről egy kissé később. A «7<iriÁlnnlí(Íkni 03 a munkaügyi előadók S/ytldipOlSLMdl áldozatos munkát végez­nek. Nem egy utógondozott követelőző, erőszakos. Gyakran órákba telik, amíg sikerül meggyőzni, hogy létezik ugyan a fölkínáltnál jobb állás is a világon. — de akkor éppen csak az kínálkozik, amit a taná­cson fel tudnak ajánlani. A meggyőzés azoknál köny- nyebb, akik büntetésük tartama alatt dolgoztak; a többiek nem kis hányada annyira elszokott a mun­kától — vagy korábban sem szokott hozzá —, hogy kifogások seregét sorakoztatja fel: nehogy dolgoznia kelljen. A munka folyamatosságának nevelő erejét hangsúlyozza az a rendelkezés, amely szerint a mun­káltatónak jelentenie kell: munkába állt-e az utógon­dozóit, nem hagyta-e el indokolatlanul munkahelyét De ki tartja szemmel egy több ezres gárdával dol­gozó üzemben, hogy az utógondozott a tisztességes em­berek társaságát keresi-e, vagy kétes hírűek között forgolódik? Ki törődjék azzal, hogy az utógondozottal igyekezzék megkedvelteim a szép szórakozásokat, a féldecizés helyett? Az, akinek személyéhez érve az imént megszakítottuk a gondolatmenetet. A pártfogó, a patrónus az. Ki töltheti be ezt a tisztséget?­Minden (dinieden ““2, £ mészetesen tekintélyesnek, de megértőnek, türelmes­nek is kell lennie. Szó sincs arról, hogy a pártfogó az utógondozottnak minden lépését árgus-szemmel kísér­je, lépten-nyomon bírálgassa. De arról még kevésbe, hogy negyedévenként egyszer — amikor pártfogolja viselkedéséről a szociálpolitikai előadónak be kell szá­molnia — épphogy felé nézzen. Megyénk szakszerve­zeti bizottságainak, szociálpolitikai előadóinak egy­aránt becsületére válik, hogy a pártfogói tisztre lelki­ismeretes, rátermett embereket találtak, s kértek fe! sikerrel. A pártfogókat pedig méltán illeti elismerés azért, hogy nem csak vállalták, de teljesítik is i: feladatot. Megbízatásuk egy-egy utógondozottnál egy esztendőre szól, ennyi az utógondozás jogszabályban meghatározott legrövidebb tartama. Lehet több Is: ha a szociálpolitikai előadó szükségesnek látja, meghosz- szabbíthatja az utógondozás Idejét. 4 nárlfn "ál tapasztalatok igen tanulságosak. Ér 1 |,tU zékelhető belőlük az a nagyszerű folyamat, ami a visszatérés a helyes útra Megsejthető belőlük, hogy kezdetben a hivatalos szerveknek mi­lyen sok részletkérdést kellett tisztázniok ahhoz, hogy az utógondozás valóban sikerrel kecsegtető gondozás legyen. Sajnos azonban, az szintén kiolvasható belőlük, némelyik üzemben mennyire semmibe veszik az utó­gondozást, és — kötelességszcgően —, még azt sem jelentik a tanácsnak, ha az utógondozott kilépett mun­kahelyéről. Elszomorító rövidlátásról tett bizonyságot az a munkáltató, aki ennyiben foglalta össze az utó­gondozásról véleményét: „Időpocsékoláls. Tartsák benn a zsiványt egy fél évvel tovább és kés? Vagy helyez­zék rendőrhatósági felügyelet alá.” Naiv an-nagyon va­lószínű, hogy ez az ember bele se olvasott a jogsza­bályba. amely pedig munkaköréné! fogva ró is vonat­kozik. Máskülönben aligha sürgetett volna a büntetést már elszenvedett emberrel szemhen rendőri kényszer- intézkedést. Nagy az utógondozottak száma megyénkben? Nem. Ebben az esztendőben — például —. a szécsényi já­rásban mindössze öt volt. Salgótarjánban, a nagyüze­mek városában, persze, ahová a szabadultak közül nem keveset helyeztek munkába, több Nem az utógon­dozottak száma késztetett bennünk«'* í .’úsra, hanem az utógondozás fontossága. Tehát nem csapán a néhány­szor tíz utógondozott érdekében szólót fink. hanem fő­ként azért, hogy nevelésük- segítésével a közrend, a közbiztonság szilárdulás'át szolgáljuk — b. z. —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom