Nógrád, 1968. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-28 / 23. szám

I!*C8. január 28.. vasárnap NÖGR AD 7 Gyermekeink jöwőjéérl---------------------------------------------------------------------------;------­V asárnapi levél A. hivatásra nevelés kérdéseiről munka átszövi egész életünket. Kihat csa­ládi körülményeinkre, társasági együttlétünkre. Az otthonunkba, a baráti körbe legtöbbször a munkahely han­gulatéval érkezünk ürömmel töltenek el az elért eredmé­nyek, sikerek, — lehangolnak, elkedvtelenítenek a kudarcok. Kimondatlanul is minden em­ber igényli a tevékenysége siker-elmenyét, megelégedetté, kiegyensúlyozottá teszi az eredményes munka. Végzett munkánk eredmé­nyessége, sikere viszont nagy mértékben függ a gondolko­dásunktól, képességünktől. Nem mindegy tehát, hogy ki, milyen munkát végez. Olyat-e, amelyiknek értelmét, hasznát látja, vagy olyat, amelyet szükségtelennek tart, akarata ellenére kényszerítet­tek rá. Az említett körülmények a felnövekvő egyének életében rendkívül jelentőssé teszik az életpálya, a hivatás megvá­lasztását. A fiatalok, a szü­lők évenként — leginkább a tanév végén — ezrével teszik fel a kérdést: hogyan tovább. Tanácsot, tájékoztatást vár­nak. milyen szakmák, foglal­kozások felé forduljanak. Az ifjúság iránti felelősségből kiindulva ilyenkor szinte mind -nki kötelességének tart­ja a javaslat-adást. Megkez­dődik a nagy pályaválasztási kampány. A kapkodva össze­szedett javaslat magán viseli a tanácsadó személyének tár­sadalmunkról alkotott állás­pontját, erkölcsi felfogását, pedagógiai ismereteit. A leg­nagyobb probléma a tanács­adás irányultságában van. Ilyen kampányszerű munká­val csak a szülőkhöz lehet el­jutni, a gyermek, akinek ta­lán egész élete alakulását be­folyásolja a döntés, szinte j^emmi segítséget nem kaphat. Ez az évenként periódikusan visszatérő szorgoskodás nem helyettesítheti azt a hosszabb ideig tartó folyamatot, amely­nek a befejező részében meg­jelenik az elhatározás, a pá­lyaválasztás. Ha igazán akarunk gyer­mekeinknek — és mindenek­előtt nekik — segíteni, akkor a pályaválasztás előkészüle­teit már a korai gyermekkor­ban meg kell kezdenünk. Ez alatt nem azt értem: a szü­lő határozza el, hogy hatéves kislányából orvost, vagy mér­nököt nevel. Inkább arra gondolok: a szülő és az isko­la milyen sokoldalúan tár­hatja fel a gyermek előtt az egyes foglalkozásokat, mun­kákat, és az érdeklődésre, hajlamra építve lehetőséget biztosít az adottságok fej­lesztésére. A gyermekkortól folytatott pályaelőkészítés is lehet haszontalan, vagy káros, ha a szülő csupán a saját ál­mait, elképzeléseit kívánja a körülmények teljes figyelmen kívül hagyásával gyermekére ráerőltetni. pályaelőkészítésben ér­vényesülő, egymással szoros összefüggésben levő szempontok közül aligha lehet büntetlenül elhagyni egyet is. Ezért a folyamatos tevékenységre ösztönzés vé­gett nem árt emlékezetbe idézni a leglényegesebb té­nyezőket. ^ A pályaválasztásban je­lentős lehet az elhatározás indítékait adó gyermeki ér­deklődés, melynek kialakulá­sában lényeges a szülők sze­repe. Gondoljunk csak az esti beszélgetésekre, amikor a családban előkerülnek a munkahelyen szerzett benyo­mások, események. A gyer­mek ilyenkor figyel — ha közvetlenebb a viszony — kérdez és raktározza a mun­kával kapcsolatosan hallotta­kat. így lassan véleményt al­kot a szülők üzemi, hivatali, egyéb tevékenységéről, a munkahelyi közösségekről, munkáról. Vonzódást vagy el­lenszenvet táplál a megis­mert körülmények iránt. A véleménye, érzelmi viszonyu­lása alapján aztán törekszik a mélyebb megismerésre, ta­pasztalatszerzésre, vagy mesz- sziről elkerüli a szülő mun­kahelyét. Az érdeklődés kifejlődésé­nek indítékai között megta­lálható a könyv, a televízió, a közvetlen környezet 6ok-sok eleme. Ezek hatását viszont a szülők erősíthetik, vagy gyengíthetik. Hisz a könyv kiválasztásában, a játékok vá­sárlásában, a szórakozás irá­nyításában, a baráti kör ki­alakításában a szülők nagy befolyásoló erővel bírnak. Felmerül az iskola, a neve­lők, az ifjúsági szervezeteit gyermeki érdeklődést formá­ló tevékenysége is. A gyere­kek között kialakuló szellem, a szakkörök, a közös meg­mozdulások, az elismert tanár megnyilvánulásai erősen be­folyásolhatják az érdeklődés alakulását. Nagyon fontos, hogy a kialakult érdeklődés kellő összhangot mutasson a gyermek hajlamaival, adott­ságaival. A gyermek néha éppen olyan iránt vonzódik, amelynek sikeres gyakorlásá­ra nem alkalmas, például gyenge látással gépkocsiveze­tő kíván lenni. Az időben fel­fedezett alkalmatlanság a fo­lyamatos előkészítésnél nem okozhat gondot. Kellő tapin­tattal megrázkódtatások nél­kül más irányba terelhető a gyermeki figyelem, eseten­ként kellő gyakorlással az adottság is fejleszthető. tapasztalatszerzés, az adottságok működteté­se mind közelebb ve­zet a szakma, a hivatás mé­lyebb megismeréséhez. így az elképzelések és a valóság összevetése megmentheti a fiatalt a csalódástól is. Kel­lő ösztönzésre a gyerekek szí­vesen hasonlítgatják össze az egyes életpályák előnyeit, hátrányait. Az ilyen mérlege­léseket követő elhatározások már alaposabbak lesznek, nem hordják magukon az egyol­dalú választás — később ne­gatívan érvényesülő — je­gyeit. A mélyebb megismeré­sen, tapasztalatszerzésen, tájékozottságon nyugvó dön­tés elkerülhetővé teszi az esetleges későbbi vívódásokat is. A pályák előnyeinek, hát­rányainak felsorakoztatásá­val a gyermek nem maradhat egyedül. A 14—17 éves fiatal aligha képes önmaga eliga­zodni — a bonyolult, nem rit­kán ellentétes körülmények között. Ítéletei gyakran felü­letesek, egyszempontúak, ezért a szülőknek, nevelők­nek, ifjúsági szervezeteknek az egyes pályák elemei feltá­rásában szinte lépésről lépés­re szükséges elvezetni a fia­talt. A pálya társadalmi hasz­nossága, elismerése, távlata, anyagi vonatkozásai, követel­ményei, az ezekkel összeve­tett egyéni képességek, vá­gyak, törekvések, a családi körülmények — mind-mind olyan tényezők, amelyeknek felszínes megítélése, vagy fi­gyelmen kívül hagyása később zavart okozhat, felboríthat­ja az egyén életét, kihathat a közösségre, esetleg veszélyez­teti a társadalmat. A pályaválasztás közelíté­se előtérbe hozza a pályaal­kalmasság kialakítását. Egy gyermeknék, amíg alkalmassá válik egy szakma, hivatás el­sajátítására. rendszerint sok követelménynek kell eleget tennie. Nagyon sok segítséget, gondoskodást, ösztönzést igé­nyel a továbbtanuláshoz nél­külözhetetlen ismeretek elsa­játításához. A munka szüksé­gességének, társadalmi szere­pének megértése, az együtt­élés legalapvetőbb normáinak megismerése, gyakorlása, a különböző emberi viszonyla­tok közötti eligazodás sok türelmes szót,- okos érvelést kíván. A hivatástudat kiala­kítása. az élet nehézségeinek leküzdése megköveteli a jel­lem szüntelen szilárdítását Az értelem csiszolása, az er­kölcsi meggyőződés, a jellem­szilárdítás nem oldható meg könyvekből, ismertetésekből. Ezt a nagy, emberformáló te­vékenységet nem oldhatja meg önmagában sem a szülői ház, sem az iskola, sem az ifjúsági szervezet, sem a kör­nyezet. hanem közösségi ösz- szefogásra, a hatások széles körének érvényesítésére van szükség. z ifjúság munkás élet­re nevelése és a pálya- választás előkészítése természetes egységet alkot. A nevelés — bárki végzi is — akkor tölti be a hivatását ha minden mozzanatában a társadalmilag és egyénileg egyaránt hasznos tevékeny életre, hivatástudatra, hiva- tásszeretetre készít elő. Nádházi Lajos Két hajó Bizonyára nagyon sokan vagyunk, akinek fiatal ko­rában olyan Verne- és egyéb kalandregények keltették fel képzeletét, amelyekben romantikus körülmények között' a hajoknak is szerepük volt. A személyszállító repülőgép-monstrumok feltalálása előtt ugyanis rend­kívüli szerep jutott a tengerjáró vitorlásoknak és a technika fejlődése folytán a gőzhajóknak a földré­szek közötti közlekedésben, kapcsolatokban. Nem vé­letlen, hogy a XV. századot követő irodalom — s persze a korábbinak is! — egyik állandó és nélkülöz­hetetlen szereplője a hajó. A hajó, amely felfedezések­re sarkallja az előrelátó, rendkívüli tudományos kép­zettséggel felvértezett kutatót, nagyobb haszonra a ke­reskedőt, fejletlenebb népek leigázására a kapitalizá­lódó, fejlettebb országokat. Hiszen még a Hamlet ki­bontakozása is elképzelhetetlen anélkül az esemény nélkül, hogy kalózok támadják meg a mit sem sejtő, orvgyilkosság áldozatául kiszemelt királyfi Angolhon­ba vitorlázó hajóját, és lehetővé teszik menekülését abból a kegyetlen kelepcéből, amelybe nagybátyja ár­mánya szorította. A hajókhoz és hajózáshoz fűződnek olyan történelmi, világ jelentőségű események, mint Amerika felfedezé­se, távoli kontinensek növényeinek, gyümölcseinek, állatainak, szokásainak megismerése és szűkebb föld­részünkön való megtelepítése, megismertetése. S egyáltalán a Föld megismerése, felfedezése, felméré­se, a természet következetes leigázása, a társadalmi fejlődések meggyorsulása, olykor — a kizsákmányoló társadalmak ellentmondása ez! — a növekvő, egyre szisztematikusabbá és kegyetlenebbé váló kizsákmá­nyolás árán is. Megismertük tehát a világot, az ott élő embereket, szokásaikat, természeti, kulturális és mindennemű viszonyaikat, s a hajók mindinkább a kapzsi, elnyomó és gyarmatosító, a világ felosztására, és újrafelosztására törekvő agyafúrt kezdeményezések eszközévé váltak. Voltak országok, amelyeknek a ha­jók gazdagságot előidéző árukat szállított, és ugyan­ezek a hajók megrabolták mások természeti és egyéb javait. A hajók, amelyek az emberi közeledést és fej­lődést szolgálták, így lettek egyéni és szervezett hódító törekvések aljas és kegyetlen eszközeivé. S nem véletlen, hogy napjainkban — amikor ugyan expressz-vonatok és léglökéses szállító-repülőgépek megsokszorozzák a legmodernebb hajók utazási se­bességét is — ilyen és hasonló gondolatok ébrednek, cikáznak, ütköznek össze bennünk kisebb és nagyobb, más-más rendeltetésű hajókról. S még azt sem mond­hatjuk, hogy a Cooper-, Verne- vagy Scott-regények romantikája teljesen eltűnt volna életünkből, halál­fejes fekete lobogókkal, tengeri kalózokkal, csáklyák- kal, kötélhágcsókkal és elöltöltős karabélyokkal, leg­feljebb a színvonal emelkedett civilizációnk mai fo­kára, a halálfejet csíkos-csillagosra, a vitorlát atom­meghajtásra, a fegyvereket gépi-automatizáltra roo- dernítve. A kalózok ugyanis ott cirkálnak a tengeren, zsákmányra éhesen és a békés népek leigázására, meg­támadására, kifosztására készen. Vajon nem ezt igazolja napjainkban két ilyen kalóz­hajónak mind gyakrabban szóba kerülő neve, és még- inkább szerepe és szándéka? Ez a két hajó pedig nem más, mint a Pueblo és az Enterprise, mindkettő az Egyesült Államok kalóztevékenységének idegesítő és rémületet keltő eszköze. Fantasztikus két alkotmány, s mint ilyen: rokona a Fantomas-filmekben szereplő tengeri acélszörnynek, amely halált hordozott kabinjai­ban és a felszínre emelkedve, fedélzetén is. Puszta lé­te és híre rémületet keltett a jószándékú, békés hajó­zásra váró és vágyó emberekben. De a szörny ott jár a tengeren, és tüzes, nagy ablakszeme az agresszió szörnyűségével ijesztget. De Fantomas szörnyhajójának el kellett pusztulnia, mert másképp nem érvényesül­hetett volna a dramaturgia, a filmgyártás vastörvénye, az, hogy végezetül is igazságot kell szolgáltatni, még egy fantasztikus, komikus, paródiának vagy komédiá­nak beillő cselekményben is. S a Pueblo valamint az Enterprise félelmet és ellenszenvet ébresztő megjele­nésére is megmozdulnak a józan, becsületes, igazságot kereső és igazságra vágyó erők, hogy ítélkezzenek. Micsoda kalandregény, ha úgy tetszik: kalandfilm! A kalózhajóhad előőrse, mint már annyiszor, figyelembe se veszi a szabad, esetleg kisebb országok felségjogait, behatol a más felségvizeire, szinte jogcímet tartva min­dennemű garázdaságra az erőszak íratlan kalóztörvé­nye alapján. S milyen törvényszerűen igazságos és a kalózra nézvést megalázó szerep, hogy még kém tevékeny­ségének befejezése előtt meg kell adnia magát az igaz- I ság erejének. S milyen árulkodó és minden morált nél­külöző fordulat, hogy az előőrs leleplezésére az a vá­lasz, hogy felvonulnak az agresszió színterének irányá­ba a kalózhad úszó érődéi, köztük az Enterprise, az atommeghajtású repülőgép-anyahajó is. Megszégyení­tésére így reagál a garázda kalóz is a kalandregények csapszéki jelenetében, a kikötő kéteshírű mulatónegye­dében. Megaláztatására, lelepleződésére ököl és pisz­toly a válasz. Csakhogy az Enterprise előbb lelepleződött, mint a ! Pueblo. Már a közelmúlt napokban kinyilvánította Nippon kilencvenegymilliós népének véleményét az az ötvenezres létszámú, napokon át tartó, szinte csatává fejlődött tüntetés, amely az Enterprise látogatását kí­sérte Honshu, Hokkaido, Kyushu. Shikoku és az ap­róbb japán szigetek partjainál. A kalózok erejüket fi- togtatónak szánták a látogatást, a Kelő Nap Országá­nak vizeinél, s az igazságszolgáltatás ezúttal sem ma­radt el. A kalózt senki sem fogadta barátként, legfel-■ jebb azok, akiket helyzetük és a hivatalos politika ar­ra kötelez. S most az újabb felvonulás a szabad Korea vizeire, a 39-es szélességi és a 127-es hosszúsági fok irányában, tökéletesen alátámasztja a japán nép jogos előítéletét. S az újabb kaland vége sem lehet más. mint az igazság győzelme a gonosz erők fölött Lakos György (Koppány György felvétele)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom