Nógrád, 1968. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-25 / 20. szám

4 NflGR AO ’SOR. január 25., csütörtök A Kerámiában Minden a helyén van Egy hónapban három szombat szabad — Közeledik a szombat. Mit csinálnak az asszonyok, a lányok? — A kérdést Barna Lászlóné művezető kapja, a Kőbányai Porcelángyár 3. számú, balassagyarmati tele­pén. a kondenzátorüzemben. A munkapad mellől egy pil­lanatra száz nő feltekint. A munka azonban megy tovább. A - művezető mosolyog. Aztán elkezdi. — Ez most a beszélgetés fő témája hétfőnként. Január 1- től a kondenzátorüzem dol­gozói heti 42 órát dolgoznak. A január 13-ára, 20-ra eső szombat szabad volt, s a 27-i is szabad, örültek a férjek, de még jobban a nők. Hogy mi­vel telik az idő? Kérdezzék talán őket. — Hugyagról járok be. Reg­gel 5-kor kelek, délután li­kőr érek haza, — mondja Borda Lászlóné. — Van egy 15 éves fiam. Hogy telt az első szombat? Több idő jutott a második műszakra. Mostam, vasaltam, főztem. Vasárnap együtt volt a család. Pihen­tünk. Mit csinálok szomba­tonként? Erre még nem tu­dok válaszolni, olyan váratla­nul ért a kettős hétvége. Az biztos, hogy nagy könnyítés ez nekünk, asszonyoknak. Ja, hogy el ne felejtsem, szeretek horgolni. Már az elmúlt szom­baton el is kezdtem egy térí­tőt. Horváth Gizella: balassa­gyarmati vagyok. Szombaton kicsit később keltem. Először azt gondoltam, elkéstem az üzemből, aztán eszembe ju­tott, hogy szabad a nap. Mo­ziban és a Virág presszóban is voltunk. Több idő jut szó­rakozásra, s ennek nagyon örülök. Tervezzük az üzem­ben, hogy a fiatalok, ha jó idő lesz, összefogunk és ki­rándulunk a hét végén. Már nagyon várjuk a tavaszt. A többi lány? Ök is várják. Szrenka Rozália: Érsekvad­kerten lakom. Tavaly érettsé­giztem. Délelőtt az egyik brigádtagunkat látogattuk meg. Segítettem a háztartás­ban. Több időm lesz szórakoz­ni, művelődni. Szombatonként a művelődési otthonban min­dig van rendezvény. Ezeket készülök megnézni. Nagyon várom, hogy az új presszót átadják. Azt mondják, szép lesz. Akikkel Vadkertről já­runk be, máris tervezgetjük, mivel töltjük majd a szom­batokat. A legközelebbi sza­bad napon nekikezdek egy pulóver kötésének. Herfort Károlyné: Reggel korán keltem. Bevásárlásra indultam. Otthon főzök. Van két gyermekem. Erzsiké öt­éves, Karcsi négy. Rájuk is több idő jut. A takarítás, fő­zés, vasalás nem kis munka, hiszen négyen vagyunk. A mosást most már mindig szombatonként végzem el. Vasárnap pihenünk. Szeretek olvasni és tv-t nézni. A hét napjain — így, hogy szabad a szombat, a háztartás kisebb munkáit végzem el. Aminek legjobban örülök: a vasárna­pom teljesen a családé. Az üzem 220 asszonya két műszakban dolgozik. Búcsú­zóul Barna Lászlóné még azt mondja: — Hétfőnként jobb a munkakedv, pihentek az asszonyok. — ács — Még ntindüg ép a 343 éves halóit A madridi Santa Barbara temp, lomban van egy üvegtetejű ko­porsó, amelyben egy nő fek­szik. 343 éve halt meg, de olyan, mintha csak tegnap hunyta vol­na le a szemét. Maria de Jesus szerzetesnő holt- testét első ízben 1924-ben vizsgál­ta meg egy orvosi szakértőkből álló bizottság. Az orvosok meg­hökkentek. Maria ruhája már szétfoszlott, de a test nem szá­radt ki és nem vált merevvé, mint amilyenek a múmiák. A világ neves orvosai immár negyven éve próbálják megfej­teni ezt az egyedülálló jelensé­get. „A szerzetesnő titka** iránt az érdeklődés különösen meg­növekedett, miután Jose Florez Tascon híres spanyol orvospro­fesszor kijelentette: „A roncsolás semmiféle ismérvét nem tehet megállapítani. Több ízben végre, hajtott vizsgálataim azt mutatják, hogy a szív, a gyomor és min- den belső szerv a helyén van. Egyszerűen nem tudok kielégítő tudományos magyarázatot adni er­re a rendkívüli jelenségre.** A TASZSZ tudósítója megkér­te L B. Zbarszkij akadémiai le­velező tagot, az egyik legnagyobb szovjet biokémikust, mondjon vé­leményt az esettel kapcsolatban. A azerzetesnő a világtudo­mány egyik legnagyobb kérdését tette fel — mondotta Zbarszkij. — Ügy vélem, hogy ebben az esetben nagy szerepet játszott a spanyol klíma, amely steril fel­tételeket teremtett. Ezenkívül, s talán ez a legfőbb. számunkra még ismeretlen konzerváló mód­szereket alkalmaztak^ antiszepti- kus anyagokat felhasználva. A Magyar Rádió zongoraversenye A Magyar Rádió II. zongo­raversenye február 24-én in­dul. A Zeneművészeti Főisko­la 21 hallgatója nevezett be a versenyre. Az első forduló anyaga egy Bach prelúdium és fuga, egy Bartók mű és egy Liszt etűd. A második fordulóban egy mai magyar szerző művét és egy nagy romantikus kompozíciót ját­szanak a versenyzők. Az első két fordulót a Petőfi adó közvetíti egyenes adásban, március 5-én és 6-án a zene­kari döntőt a Kossuth adón hallhatjuk. Március 8-án ke­rül sor a győztesek hangver­senyére, amelyen a televízió- nézők is megismerkedhetnek a verseny legnagyobb sikert elért résztvevőivel. „Elitre!Felette Szabadulás a jég- fogságából A napokban történt... Derűsen sütött a nap, a hőmérő plusz 8 fokot mutatott, amikor a bajai híd felett a Folyamszabályozó és Kavics­kotró Vállalat Jégtörő 111. ha­jójának fedélzetére léptünk. A 260 bruttóregiszter-tonna vizkiszorítású, karcsú hajó lassan a vízfolyás irányába fordult. A parancsnoki hídon Tóth József kapitány előre­tolta a parancsközvetítő be­rendezés, népszerű hajóskife­jezéssel a telegráf karját, s alattunk feldübörgött a 600 lóerős Diesel-motor. Lefelé — völgymenetben — haladtunk. — Az 1470 folyamkilométer mögött megállt a jég — tájé­koztatott Richter József, a bajai Vízügyi Igazgatóság fő­mérnöke —, s miután Baja fe­lett néhány kilométerre már sikerült az álló jégmezőt meg­bontanunk, most oda igyek­szünk. hogy ezt is elindítsuk... Fél óra múltán az 1470-es folyamkilométer előtt leitűni az álló jégmező széle. Először testvérhajónk, a Jégtörő Vill­ás rohamozta meg húsz kilo­méteres sebességgel, de kor­mányszerkezete elromlott. Ek­kor mi indultunk neki. Ha­jónk n jeget, ropogtatva, túr­va maga előtt, tört előre. F -.dménytelenül: a jég nem bomlott meg. A parancsnoki hídon Tóth József kapitány és Richter József főmérnök izgatott pár­beszéde zajlott: — Meg kell fordulnunk, mert a felettünk megbontott jég sebesen közeledik! — így a kapitány. — Igen, ha máris el nem késtünk! Ha az 5 kilométer hosszú jégmező ránk jön, be­szorít bennünket! S amitől tartottak, bekövet­kezett. A két hajó a jég fog­ságába esett... A jobbparti fák mögött vö­rös fénybe burkolózva tűnt el a nap, ezernyi csillogó szikrát dobva az összetorlódó jég­táblákra. A bezárt hajók kö­rül minden elcsendesedett. Az órák lassan múltak, az éjsza­kát napval váltotta fel, majd ismét sötétség borult a jég­mezőre, s ránk, foglyaira. Csak abban remén' ikedhettíink, hogy a jégtörő flotta többi egysége — ezek tőlünk délre dolgoztak — kiszabadítanak bennünket. Amikor Kanczler Ferenc kormányos álmomból felrá­zott, hajnali fél 5 volt. — Jöjjön fel gyorsan a fedélzetre a Jéatörő X-es itt áll a VIII-as előtt. s azt hi­szem. most kezdődik a tánc! A hídon — bnvddiába bur­kolózva — ott állt már a kapitány. A Jégtörő X-et fi­gyelte, amely ziháló motorral alig száz méterre tőlünk rom­bolta a jeget. Az ég borús volt, s a pásztázó fényszórók sugárkévéjében látni lehetett, milyen sűrűn hull a havas eső. A hajó előtt tíz négy­zetméteres szakaszról eltűnt a jég, s a víz örvénylőén áram­lott lefelé. A Jégtörő VIII-as, amely tegnap este kissé bal­ra elénk állt, manőverezni kezdett. — Mit csinálnak ezek?! — mérgelődött a kapitány. — Ügy sem tud előre menni a jégtuskótól! A Jégtörő VIII-as orra most mozgás közben felénk fordult. A hajó keresztbe állt az áram­lási irányra... Kiáltást hallot­tunk. — Nem tudunk elfordulni! Húzzatok hátra! A kapitány már a telegráf nyelét fogta, amikor hajónk megbillent. Felettünk n folyó teljes szélességében körülbe­lül 1500 négyzetméternyi jég nagy roppanással leszakadt..­A gépházban Tóth József üzemvezető Palőcz Lajos se- gédoépésszel a telegráf jelzé­sét figyelték. Ők is érezték a hajó billenését s ugrásra ké­szen álltak. Csilinnelve len­dült hátra a telegráf vasnyel­ve: „Hátra... teljes erő!”. Egy mozdulat, s a hajócsavar 600 lóerővel húzta hátra, el a VlII-astól a Jégtörő Ill-at. Sok ezer tonnányi jégtömeg iszonyú energiával ragadta magával a Jégtörő X-et, amely — szembe állva a jéggel — néhány száz méter után ki­szabadította magát. A VIII-as helyzete azonban egyre rosz- szabbodott: a lezúduló jég oldalba kapta, teletömte az alját, a hajó oldalra billent­Felberregett hajónkon a ri­asztócsengő. Egy perc sem kellett hozzá, mindenki a fe­délzeten volt. — Hátra!... Jobbra!... Egé­szen jobbra!..- ■— hangzott a gyors parancs. Szabad vízben úszott már a hajónk, de a VIII-as még mindig féloldalra dőlve fe­küdt a jégen. — Előre!... Felette bontunk!... S hajónk nekilendült a Vill­ást tartó jéqtuskónak, amely a nagyerejű rohamra málla­dozva omlott szét a vízben- A Jégtörő VIII-as kiegyene­sedett, ő is kiszabadult a félelmetes fogságból. A Jégtörő 111. orra finoman koppanva ütődött a szerem- lei gátőrház előtt a parthoz. Baráti kézfogással búcsúztunk a kapitánytól, a tisztektől, a matrózoktól, ezektől az igazán kemény férfiaktól, akik a nagy ellenfél, a jég ellen is győztek. A partról még egyszer visz- szaintegettünk: — Szerencsés hajózást! Gémes Gábor 1 Színházi estek Charley nénié — avagy: vőlegény szoknyában .. .és a fenti címmel voltaképpen már el is mond­tam mindent Brandon Thomas vígjátékáról, melyet Nádas Gábor és Halász Rudolf adaptált és formált át zenés komédiává. Korántsem új az alapötlet: a női ruhába öltöztetett férfi már a Latabárok mulattató eszközei között is avíttnak hat Hogy valakit három felvonáson át, — egyébként értelmes, józan emberek —, másneműnek hisznek, mint ami, túl a valószerűtlenségen: bárgyú szituáció. Kétségtelen azonban, hogy a helyzet felve­tése és elfogadtatása rengeteg komédiázó lehetőségre kínál alkalmat a színészeknek és harsány mulatságra a közönségnek. S tulajdonképpen ennél többet elérni nem is igen szándékoztak a szerzők Vagy mégis? ... Mert a mulattatás helyzetelemeit mintha némi szolid társadalmi fintorral keverték volna meg olykor, — ezzel vált bocsánatossá a bohózati színpadon is rég idejét múlt ötlet újratálalása. Ezzel a többlettel bo­csánatot nyert Brandon Thomas mester mindazért, amit ellenünk, nézők ellen „elkövetett”, s önfeledten szórakoztuk végig a hajmeresztő bonyodalmakat — egész a négyes heppiendig. Külön is érdemes megemlékezni Nádas Gábor ízig- vérig modem lüktetésű muzsikájáról, invenciózus dal­lamairól, melyek lendületesen és hangulatosan segí­tették a játékot. A Szolnoki Szigligeti Színház együttese érezhetőn nagy komédiázó kedvvel vitte sikerre az előadást. Hogy a szolnoki gárda nagyobbára fiatalokból tevődik, ön­magában még nem érdem, de az már igen, hogy: rendkívül tehetséges fiatalokból, akiknek játékvitali­tása — eddigi benyomásaink alapján — sokoldalún hasznosítható. Erre utal Kertész Péter, ifj. Űjlaky László és Vajda László diákhármasa. Játékukat friss kedv jellemzi. Üde, temperamentumos jelenség a test­vérpárosban Krasznói Klári és Baranyai Ibolya. Az előbbi szinte mindent tud, amit szerepkörében tudnia kell: pompásan táncol, kellemesen énekel, ügyesen ját­szik, látványában szolidan pikáns jelenség, — az utóbbi, — néhány éve a Déryné Színház „vásári já­tékában”, Illyés: Bolhabáljában formált prózai szere­pe mellett most naiva-képességeket csillogtatott. Mind népszerűbb a salgótarjáni színpadon Halász László, aki ezúttal egy pedellus alakját mintázta a mulatta­tás egyéni eszközeivel. Hasonló jó kabinetalakítást kaptunk Howard iskolaigazgató figurájában Győző Lászlótól. Mértéktartó derűvel oldotta meg szerepét Fehér Györgyi, — kívánalom szerinti harsányabb esz­közökkel Sebestyén Éva. Az ostoba politikus találó karikatúráját láttuk Baranvi Lászlótól, Hollósi Fri­gyes Winston ezredese némely tekintetben halványabb­nak tűnt az együttes alaptónusánál. Győry Márta sem­mitmondó szerepét— Diánát —, semmitmondón for­málta színpadra. A játék lendületessége az együttest rendező Bor Jó­zsef érdeme, a táncok sikerében méltán részes a kore­ográfus Hegedős Györgyi, a kellemes muzsikát Nádor I László karnagy fegyelmezett zenekarral szólaltatta } meg. Mindent összegezve: ha nem is nagyigényűn, de kel- ! lemesen szórakoztunk. És ez is ér valamit. (barna) Vegyszerkezelíj’« tanfolyama A mezőgazdaságban a vegy- a fontos feladatra. Újabb há- szerek fokozottabb alkalmazd- rom személy kiképzése most sa nagyobb körültekintést kő- folyik. A tanfolyamot végzett vetel a méregszámba menő gyógyszerészek ellenőrzik, ok­szerek kezelésénél és alkal- tátják a tsz-ekben és más mező- mazásanál. Már számtalan gazdasági üzemekben a vegy- baleset következett be a vegy- szerek helyes tárolását, alkal- szerek gondatlan kezeléséből, mazását és a kemizálással amikor is élőlényekben kárt kapcsolatos feladatokat, okozott. Ennek megakadályo­zására, az egészségügyi szer- Ezzel párhuzamosan a tsz- vek vegyszerkezelői tanfo- ek is képeztetnek ki embere- lyamot indítottak, ahol eddig két, akik a gazdaságokban 13 gyógyszerészt képeztek ki foglalkoznak a vegyszerekkel. Sa’plarián. Irodája 1968 június — júliusban társasutazást szervez az NDK-ba, a festői szépségű SZÁSZ-S VÁ JCba Jelentkezési határidő: 1968. február 15. (Anyagbeadási határidő: március 5.) A 8 napos út részvételi dija; kb. 1 650 Ft + 110 ODM = 488 Ft

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom