Nógrád, 1968. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-25 / 20. szám
1968 íanulr 5!?., esfltőríői? »óén 4 n s Sportvezetők fóruma Az utánpótlás nevelése Nógrádban I. Mai és holnapi számunkban két részben közöljük az utánpótlásról szóló vitaindítónak szánt sportcikket, melyet Szúnyog Tibor, az MTS Nógrád megyei Tanácsának elnöke vetett papírra. Kérjük mindazokat a sportvezetőket, edzőket, pedagógusokat, akik az ifjúság sokoldalú testi fejlődését, megyénk sportja színvonalának növelését szívügyüknek tekintik, kapcsolódjanak be a fontos kérdés elemzésébe, tegyenek javaslatokat a továbbfejlődés érdekében. A nemzetközi sportéletben az eredmények soha nem látott mértékben nőnek. Szinte napról napra szárnyalnak túl világ-, Európa- vagy nemzeti csúcsokat. Az elért kiemelkedő eredmények köteleznek, és még jobb munkára ösztönöznek. Hazánk sportvezetőit is arra ösztökélik, hogy a magyar sport múltjához, nemzetközi tekintélyéhez méltón szerepeljen. A siker senkinek sem hull az ölébe. Sok összetevője van egy-egy kimagasló sporteredménynek. A versenyző anatómiai felépítésén, idegállapotán, pszichológiai tényezőkön túl nagyon sok munka „fekszik” egy-egy elsőosztályú szint elérésében, magyar bajnokság megnyerésében, a különböző csúcsokban. Minél korábban Felvetődik a kérdés: mikor kell kezdeni a versenyzést, amely később kiemelkedő eredményekhez vezet? Ezt a kérdést már sokan feltették, és sokan is válaszoltak rá. Többféleképpen. Én az utánpótlás nevelésével kapcsolatban nem annyira szakmai, mint inkább szervezési és versenyeztetési szempontból szeretnék néhány gondolatot közreadni. Az utánpótlás foglalkoztatása központi feladat lett a sportmozgalomban. Nem lehet elég korán elkezdeni á tudatos mozgásigény felkeltését. Ezzel együtt kell az alapvető testi képességeket kifejleszteni. Ezt figyelembe véve az iskolai testnevelés, az úttörő 'porttevékenység sportéletünk alapját kell hogy képezze. Személyi és tárgyi feltételek hiányossága miatt Nógrád általános iskoláinak kis százalékában tudnak csak megfelelő alapot adni az iskolások általános testi képességeinek kifejlesztéséhez, a rendszeres versenyzéshez való hozzászok- tatáshoz. Középiskoláinkban korántsem tökéletes a testnevelési ellátottság. így az után- pótlás-korúak felkészítése és versenyeztetése megyénkben a szokásosnál nagyobb gondot okoz. Fejlődésüket hivatottak elősegíteni az alábbi verseny- formák: úttörőolimpia, kiválasztó versenyek, ifjúsági seregszemlék, tehetséges fiatalok megyei tábora és a salgótarjáni sportiskola. Nem versenyeinek folyamatosan Az objektív nehézségeket figyelembe véve az utóbbi két- három évben a KlSZ-bizott- ságokkail, az úttörőszövetséggel és a tanácsok művelődés- ügyi osztályaival megfelelő létszámú utánpótlás-korú fiatalt foglalkoztattunk. Számuk 1967- ben elérte a 20 ezer 200 főt. Ez az arány még jobb lenne, ha a versenyekre felkészülve jöttek volna a fiatalok, ha folyamatos versenyzési, sportolási lehetőséget biztosítottunk volna számukra. Sajnálatos, de tény, hogy az úttörőolimpiára és a kiválasztó versenyekre még kevés iskolában, egyesületben készítették fel alaposan a fiatalokat. Inkább az volt a jellemző, hogy a rendezvények előtt a kiválasztott tanulók kétszer-háromszor találkoztak. Ilyenkor is inkább a versenyekkel kapcsolatos szervezési és utazási dolgokat beszélték meg, az edzés és szakmai felkészülés rovására. Szerény eredmények A másik fogyatékosság a sportszervek (TS-ek, szakszövetségek) munkájában jelentkezett. Az utánpótlás-versenyeket nem hangolták össze eléggé az iskolai és egyéb rendezvényekkel, akctószerűleg, alkalmilag szervezték meg. Ehhez tartozik még, hogy Nógrádban viszonylag kevés sportágban sikerült megszervezni a serdülő és ifjúsági bajnokságot. Tehát: az alapos felkészülés hiánya, valamint a folyamatos foglalkoztatás elmulasztása idézte elő, hogy az utánpótláskorú fiatalok közül megyénkben kevesen értek el kiemelkedő eredményeket. Különösen Salgótarjántól és Balassagyarmattól, valamint a járási székhelyektől vártunk többet. így természetes, hogy az országos versenyeken viszonylag szerény, esetleg csak egy-két kiemelkedőbb helyezést értek el serdülő és ifjúsági korú fiataljaink. Az utánpótlás nevelésének elhanyagolása idézte elő azt a lehetetlen helyzetet, amivel jelenleg az SBTC NB Ií-es ökölvívócsapata és az SKSE NB Ií-es asztaliteniszcsapata küszködik. Amikor különböző okoknál fogva néhány felnőtt versenyző leállt, utánpótlás hiányában veszélybekerült továbbszereplésük az NB II-ben. Kétségtelen, hogy súlyos mulasztást követett el mindkét szakosztály vezetősége. Hogy hasonló esetek a jövőben ne fordulhassanak elő, a második részben a megoldás módozatairól ejtünk szót. Szúnyog Tibor, az MTS megyei elnöke Súlyos vereséget szenvedett a Vasas Magyar idó szerint szerdára virradóra a santiagói Octogonal labdarúgó-tornán újabb két mérkőzést játszottak. Hatvanezer néző előtt az Universiad Catolica a csehszlovák válogatottal, a Vasas' pedig a Santossai mérte Ö6z- sze erejét. Az eddig lejátszott tíz mérkőzés után a Santos áll az első helyen hat ponttal, Csehszlovákia pedig a sereghajtó, pont nélkül. A Vasas a negyedik helyet foglalja el. két ponttal, de csak gólaránnyal előzi az egy mérkőzéssel kevesebbet játszó Colo. Colot. Eredmények: Universiad Catolica — Csehszlovákia 4:1 (1:1). Góllövők: Reinoso (22. és 56. perc), Samari (59. perc), Messerno (66. perc), illetve Wrana (17. perc). Santos — Vasas 4:0 (3:0), Góllövők: Edu (7. és 74. perc), Pelé (17. perc) és Toninho (25. perc), A Santos óriási lendülettel kezdett, a Vasas védekezésre kényszerült. A 7. percben Pe- lét csak szabálytalanság árán tudták megállítani a védők a szabadrúgást Edu értékesítette (1:0). Tovább tartott a brazilok fölénye és a 17. percben Pelé csillogtatta tudását, majd ugyancsak Pelé kitűnő labdáját Toninho helyezte a hálóba (3:0). A második félidőre n,,Santos Pelé nélkül jött- ki. A Vasas sokat támadott, de az akciók befejezése nem sikerült. A 74. percben ismét szabadrúgáshoz jutott a Santos, s Edu bombája ezúttal sem tévesztett célt (4:0). 10. Galamb maga sem tudta, hogy miért követi. Egy nő. aki a földből nőtt ki, mindenesetre érdekes. Különösen ha egy sötét háromszögű an' a jegy is van a kezén. A város villanegyedéhez értek. A nő egyre gyorsabb léptekkel haladt. Galamb kissé elmaradt, és pálmától pálmáig lopózva, óvatosan követte Egy dús parkkal körülvett épület hátsó kapujánál megállt Körülhézett. A férfit nem látta, mert ez még idejében elbújt egy fa mögé. Gyorsan becsengetett. A kis kapu kinyílt. Galamb jól látta, hogy egy öreg lakáj nyitotta ki és mélyen meghajolt. A nö bement. A katona várt, azután visz- szatért a főbejárat felé az útra. Megnézte elölről is a villát. Hatalmas. régimódi. emelotes épület volt. Kissé rideg és csendes. Minden zsalu leengedve, a kapu zárva a park néma, se hang, se em- be’i vagy állati lény sehol. Egy rendőr sétált arra. és barátságosan intett a légió nislának. Gyerekes kíváncsiság furdalta Galambot. — Mondja, kolléga úr — kérdezte a rendőrt —, ki lakik ebben a szép villában? — Senki Lakatlan, i Hm... Igazán titokzatos ügy. — Szép kis ház. — Csak éppen bérlője nem akad. Így áll lakatlanul több mint fél éve, amióta doktor André Brétail agyonlőtte feleségét, egy szpáhi kapitányt és végül önmagát. Nincs egy cigarettája? — Mi?... Hogy?... De, tessék... — Csak vegye vissza a ceruzáját. Cigarettát kértem... — Tölcsért csinált a kezéből, és szótagolva ordított, mert látta, hogy süket a szerencsétlen: — Ci-ga-ret-tát! — Köszönöm, nem gyújtok rá... — mondta Galamb a homlokát tapogatva, és idegesen rágyújtott egy Caporal- ra. — Biztos maga abban, hogy csakugyan nem lakik itt senki? — Biztos! — ordította a rendőr. — Itt posztotok egy éve! Az éjjeliőrnek kulcsa van, és minden három napban szobáról szobára bejár minden villát, amelyben nem laknak. — Ne ordítson, mert ledöföm. Nem ismer véletlenül valami úrhölgyet, akinek a ■óbb kezén különleges háromszögű folt vagy anyajegy van? Egy olyat láttam errefelé. A rendőr keresztet vetett. — Na. mi az? — sürgette Galamb. — Ne ájtatoskodjék, hanem feleljen. Ismer ilyen nőt? — Csak egyet ismertem ezzel a különös jellel!... — felelte. — A szerencsétlen doktor Brétailnét, akit a férje agyonlőtt ebben a házban. Galamb nem kérdezett többet. Gyorsan megfordult, és sietett visszafelé. Kérem. kérem! Ezeket hagyjuk. Semmi köze idegen rémdrámákhoz és hazajáró lelkekhez. Neki saját hazajárni való ja van igen sürgősen. Galamb szeretett jól enni, jókat röhögni, szép dalokat fütyörészni, olykor kissé verekedni, vagy valami más testgyakorlási űzni, de rejtélyeket, a titkokat és az izgalmas kalandokat utálta. Elhatározta, hogy nem törődik az esettel, és visszament az erődbe. — Menjen fel az ezrediro- dába Raffles kapitány úrhoz — mondta a káplár, mikor meglátta. Az erőd parancsnoka, Raffles kapitány, népszerű, jóindulatú tiszt volt. Barátságos mosollyal fogadta a közlegényt. — Hallom, hogy rendes ember vagy. Latouret őrmester szép jelentést tett rólad. Tíz éve az első eset, hogy ez az embemyúzó rokonszenvesnek talál valakit. Szükség van most új altisztekre, ezért néhány kiválasztott embert, közöttük téged is, altiszti iskolába vezényelünk. Három hónapig tehát itt maradsz a Fort St. Thérésében. Galamb megrémült. A fene azt az átkozott rokonszenves egyéniségét. — Alázatosan jelentem, mon commandant, hadd menjek én a sivatagba. A kapitány csodálkozva nézett rá, aztán az asztalra csapott: — Közlegény! Elrendelem, hogy három hónapra beosszanak az altisztképző iskolába. Hátra arc! En Avant! (Indulj). Mikor kiért áz udvarra, néhány másodpercig a két okiét harapta dühében. Átkozott szerencsétlenség ez, hogy mint valami dühödt véreb üldözi a szerencse, és nem hagyja élni, illetve nem hagyja meghalni. — Na, maga nyálas! — lépett hozzá három szál hiuz- bajuszával a pörkölt képű őrmester. — Tőlem fügött a sorsa! Cochran tábornok itt járt maga miatt a kapitánynál, valami pereputtya jó barátságban volt magával.. De a légióban nincs protekció. Azt mondta a kapitány: „Kérlek, itt van Latouret őrmester, tőle függ, hogy tehetek-e valamit ezért az emberért”. Köszönje a díszlépésének, hogy altiszti kiképzésre ajánlottam... Az őrmester nagyon csodálkozott volna, ha csak sejti is, hogy a katona mit gondol e pillanatban róla, a díszlépésről és általában az egész Latouret családról. (Folytatjuk) Nagyok lesznek a kis kosarasok? Díjkiosztó a sportiskolában A salgótarjáni Malinovszkij úti általános iskola tornatermében, ahol a sportiskola ko- sárlabdásai tartják edzéseiket, a közelmúltban ünnepélyes volt a hangulat. Básti Sándor, a Nógrád megyei Kosárlabda Szövetség elnöke díjkiosztó ünnepségen méltatta a leány kosárlabda-szakosztály elmúlt évi munkáját. Az 1967-es szezonban ugyanis a sportiskola leánya! a megyei felnőtt kosárlabda-bajnokságban vettek részt és serdülő koruk ellenére a bajnokcsapat Pásztó mögött a 2. helyet szerezték meg- A siker kovácsai 1 Deák Mária (csapatkapitány), Szabó Gyöngyi, Rózsa Zsuzsh, Bolyós Mária. Rákóczi Zsú- zsa, Bőröndi Magdi, Krenága Magdi, Sztráska Erzsébet, Molnár Ágnes, Antal Klári, Bevezeti Éva, Válóczi Éva. , A díjkiosztó ünnepségen jelep volt Gótai Gyula, a sportiskola igazgatója Is. Reméljük a fiatalok, miután kinőttek a sportiskola korosztályából, a jövőben is sokat hallatnak magukról. Rákóczi István jó edzőnek bizonyult. i Deák Mária csapatkapitány átveszi a bajnoki ezüstérmet Básti Sándortól Az utánpótlás utánpótlása is készülődik. Jelenleg húszán ismerkednek a kosárlabda-játék alapelemeivel „ Foto; Koppány György
