Nógrád, 1968. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-23 / 18. szám

W ö R * D ltWf. irmn-ir ?» k <•<»•* Es ítészéinek a KÍikHnómák hih pte • a csend és hallgatás t»irodai mabál,­Fa'uról falura A kislány nagy szemei fi­gyelemmel kísérik ajkain moz­gását. — Hogy hívnak? A gyerek azonnal reagál a kérdésre. Én azonban egy pil­lanatig nem értem meg a választ. A kislány ezt is le­olvassa arcomról. Megismétli a nevét, hangosan és ért­hetően. Egy idő múlva már folyékonyan beszélgetünk. A kis Anna minden kérdésem­re válaszol — pedig egyálta­lán nem hallja a hozzá inté­zett szavakat. Fülébe nem jut el semmiféle hang — a kis­lány születése óta süket. A beszéd használatának képes­ségét az iskolának köszönheti, amelybe jár. Ezrével tanultak meg hal­lani. beszélni a Süketnémák Intézetének termeiben. Mind­egyik úgy jött ide az iskolá­ba, hogy képtelen volt meg­értetni más emberekkel gon­dolatait érzéseit. Mindegvik úgy hagyta el az épületet, hogy nagy kincset vitt magá­val: a szót. Sok évi nehéz, fáradságos munka és erőfe­szítés után. Kérdezni tudnak és hozzájuk is kérdést intéz­het bárki. Leküzdötték félel­müket, bátortalanságukat. Százötven éves hagyomány Most volt 150 éve az is­kola ünnepélyes megnyitásá­nak. Bár a két világháború alatt sok kár esett az épület­ben. az intézet ma is áll a varsói Három Kereszt téren. Ienkezőleg, arra törekszik, Tizenöt évig ez volt a sü­ket gyermekek egyetlen is­kolája és intézete Lengyelor­szágban. Annak idején általá­nos hiedelem volt, hogy a süket ember sohasem tanul­hatja meg a hangok nyel­vét. Maga az intézet alapító­ja is a jelbeszédes módszer híve volt. Ügy vélte, hogy az az ember, akihez nem jutnak el a külvilág hangjai, csak a mutogatás segítségével kö­zölt képzeteket és fogalmakat foghatja fel. A szóbeli oktatás módszeré­nek bevezetését a süketek ki­váló tanáruknak. Jan Siest- rzvnski orvosnak köszönhetik. Külföldi tapasztalatai után ő ismertette meg az intézet ta­nárait az akkoriban szenzá­ciós új módszerrel: a szóbeli oktatással. Az ő érdeme az is. hogy a süketek szakképzésé­nek új ágaként bevezették a litográfiát. Számos kiváló tudós vett részit az intézet fejlesztésében és a süketoktátás korszerű módszereinek megalapozásá­ban. Az intézet kezdettől fog­va kiterjesztette gyámságát a világtalan gyermekekre is. Egészen 1962-ig itt volt a vak gyermekek iskolája. A hagyományos ..Süketnémák és Világtalanok Intézete" név máig is megmaradt. A tanár és az „acousticon“ A tanár itt sohasem inti hogy tanítványai minél több szót ejtsenek. A gyermekek évről évre vi­lágosabban érzik, hogy taná­raik kiemelik őket a pszichi­kai zűrzavarból. Nemcsak be­szélni, írni, olvasni tanítják meg őket, hanem mindenek­előtt egy nehéz művészetre: a hangok világában élni. A süket gyermekek korsze­rű oktatásában óriási segítsé­get nyújt az elektroakuszti­ka. Az intézetben már a há­borút követő első években bevezették a hangtechnikai készülékeket. Most mór nem­csak „acousticonok” (egyéni hallgatókészülékek) vannak minden tanteremben, hanem olyan berendezések is, ame­lyek elősegítik, hogy a hal­lás csekély maradványaival rendelkező gyermekek meg­meneküljenek a teljes süket­ségtől. Az elektroakusztika is gazdagítja a gyermekek ér­zékletesek körét, ismereteik tartalmát, ! Nemcsak a Három Kereszt téren Ma már harmincöt ilyen is­kola van Lengyelországban. Mindenütt éppolyan gondo­san és szeretettel nevelik a a süket gyermekeket, mint a varsói iskolában. A süket gyermekek okta­tásával foglalkozó 35 iskola között szakiskolák is vannak, ahol a gyermekek érdeklődé­süktől és hajlamuktól függő' csendre a gyermekeket. El- en lakatos, asztalos, nyomdász. Alkatrészgyártás nagyban A Kisterenyei Gépjavító Ál­lomás a téli javítási munkák mellett, új gépalkatrészek egész sarának gyártására is berendezkedett. Az idén, az Agrotröszt megbízásából töb­bek között kombájnroetából S300-at készítenek. Ugyanis a Kisterenyei Gépjavító Állo­más az egyedüli az országban, ahol ezt a rendkívül fontos kombájnalkatrészt készítik. A gépjavító állomás vezetői több mint 12 millió forintos terme­lési értékkel számolnak. A kombájnrosta azonban korántsem jelenti Kisterenyén _ , . . a lehetőségek határát. Emel- lett egyéb alkatrészeket, töb­bek között ékszíjfeszítő-tár- csát, kombájnkuplung-kieme- lő kart is készítenek, ugyan­csak nagyobb mennyiségben. Az ékszíjfeszítő-tárcsából dolgoznak. 35 0-at, a kiemelő karból pe­dig tízezret rendelt az Agro­tröszt. Az alkatrészgyártás abban az új, korszerű műhelyben kezdődött el, amelyet az el­múlt év végén adtak át ren­deltetésének Kisterenyén. A csarnokot felszerelték a leg­újabb gépekkel. A létesít­ményt jelenleg Nógrád megye legkorszerűbb gépállomási műhelyének mondják. Bara- nyi Bertalan igazgató azon­ban az elismerésnél is büsz­kébb arra, ho-gy az új műhelyt saját erőből, mindenféle bé­tám og a tás nélkül építették. A munkálatok oroszlánrészét a gépjavító ál­lomás dolgozói végezték. Si­került kialakítani a megfelelő szakmunkásgárdát is. Az új műhelyben jóreszt fiataloK Panasz a balassagyarmati járásból nélkül Manapság Igen sokan vásárolnak gáztűzhelyet. Faluhelyen az tmsz-ek propagálják a vásárlást, s Így van ez rendjén. A tűzhely-tulajdonosok — számuk nem kevés — tudják: korsa«- rűbb, higiénikusabb, s nem utolsósorban olcsó, s ami ugyan­csak számit, Jelentős Időt takaríthatunk meg. Eddig rendben is van. A balassagyarmati járásban is meg­veszik a tűzhelyeket, csak éppen nem tudják a rendeltetésük­nek megfelelően basználni. Késik a bekötés. Késik, idestova több, mint fél éve. Hasonló a helyzet a rétsági járásban is. Bosz- t-zankodnak a vásárlók, s kifogásuk Jogos. A járási tanács keres­kedelmi osztálya az elmúlt év július 1-ével átadta a gáztűzhelyek bekötésével kapcsolatos ügyintézést a Tiszántúli Földgázszolgál­tató és Szerelő Vállalatnak. Hajdúszoboszlóra (itt székel a so­kak által „emlegetett” cég) levelet is küldtek, amelyben je­lezték, hogy nagyszámú bekötéssel kell számolni a balassa­gyarmati járásban. A vállalat, az igazgató aláírásával „megnyug- tató" levélben közölte (nincs módunkban helyhiány miatt ismer, tetni a választ) minden rendben van, felkészültek, sorrendben történik majd a bekötés. Ml több, azt is Ígérték, hogy személye­sen is tiszteletüket teszik a tanács illetékeseinél, hogy úgymond á tisztázatlan kérdéseket megbeszéljék. Azóta is várják őket a tanácson, a szerelőket pedig a gáztűzhely-tulajdonosok. Ugyan­akkor az ügyfeleknek szabványnyomtatványban adták értésükre, hogy az elmúlt év december 31-ig bekötésre kerülnek a tűz­helyek. A tanács kereskedelmi osztályát naponként keresik fel a panaszosok. Van olyan nap, hogy tízen is. A kérdés ugyan­az- Mikor? Mi lehet a válasz? Ezt az illetékes vállalat tud­ná' megadni. (Feltételezzük, ha minden panaszos írna egy le­velet Hajdúszoboszlóra, megkapná a választ formanyomtatvá­nyon.) Tavaly július 1-ig a balassagyarmati Járásban 3*« bekö­tési igény volt. Azóta Is vásároltak gáztűzhelyet, de lényegesen kevesebbet, mtnt az előző félévben, mert a bekötés „jó” híre gyorsan terjed. Arról nem Is beszélve, hogy komplikációt okoz ez a Tüzép-telepeknél is. Tudniillik a gázbekapcsolások üteme­zése szinkronban volt á telepeken elhelyezett szénkészletekkel. Nincs tűzhely, nincs bekötés, főzni azért csak kell, s a gázra számítók szénnel tüzelnek. Ezzel viszont a Tüzépnel nem számoltak. A t Van egy akció, s ez a gázprogram. Van egy vállalat, amely ezt az akciót segíti, de munka helyett, formanyomtatványok­kal. Szokács László műszaki rajzoló és más szak- mát szerezhetnek. Ezek az is­kolák igen jó szakembereket képeznek, akiknek alkalma­zásáért számos üzem és in­tézmény verseng. Az itt ne­velkedett fiatalokat nemcsak a kiváló szakmai tudás és felkészültség jellemzi, hanem emellett a készség a társadal­mi munkára, a részvételre a közösségi életben. Az iskola jóvoltából kapcsolatot tudnak teremteni a halló emberekkel. Kiléptek a némaság és a csend birodalmából, egyenjogú part­nerei azoknak, akiknek füle felfogja az emberek beszé­dét és a világ zajait. Zofia Kaminska Az éllovas számadása A tsz-iroda egyik szobájában beszélgetünk Markó Antallal, a szövetkezet párttitkárá­val, aki egyébként növénytermesztési bri­gádvezető. A szomszédban Gemer Zoltánné főkönyvelő és a beosztott könyvelők a „ma­radványt” osztják a tsz-tagoknak: minden ledolgozott száz forint után további 34 fo­rintot. S ehhez százforintonként még egy-egy kiló búza is jár. A nógrádmarcali Aranykalász Tsz-ben nyolc esztendő alatt most érték el a legnagyobb jövedelmet. Minthogy itt a ga­rantált munkadíjazás bevezetése óta nem munkaegységben, hanem normákban szá­molnak, a párttitkár is egy normaegységre „vetíti” a jövedelmet: megközelíti ez a hat­van forintot... 4 megye élén Soha nem törekedtek látványos, nagy kez­deményezésekre, többre becsülték a meg­fontolt, következetes, szívós munkát, s mindez pontosan lemérhető a jövedelem­szint évenkénti növekedésében. A „csende­sen” dolgozó szövetkezet nem egy alkalom­mal érte el a megyei első helyet a tsz ek között folyó éves versenyben. Legutóbb az 1966-ban mutatott példás gazdálkodásért és magas terméseredményekért érdemelték ki a forradalmi munkás—paraszt kormány el­ismerő oklevelét és a tizenötezer forintos jutalmat Az oklevél ott függ keretben a falon több más kitüntető oklevél mellett.... Nem véletlen tehát, hogy egy ilyen, elis­merten jól gazdálkodó tsz-ben a szomszédos tsz-ekből, de a járástól és a megyei szer­vektől érkezett vendégek is fokozott kíván­csisággal kísérik a „megyei éllovas” szám­adását. így történt ez most is. amikor az új gazdasági mechanizmus bevezetésével a zár­számadó közgyűlés puszta lebonyolítása is különös érdekességet kapott. Egyébként néhány külső jel is azt bi­zonyította, hogy az idei zárszámadó közgyű­lés más, mint a többi. A pontos kezdés, a nagy érdeklődés, a szokásosnál nagyobb szá­mú hozzászólás, Ubrankovics Istvánnak, aki a szövetkezet megalakulása óta elnöke a tsz- nek. a szokásosnál tömörebb beszámolója, s az hogy a járási párttitkár mellett ott ült az új tsz-szerv, a területi szövetség titkára is, mind egy-egy új minőségi jel a szövetkezet életében, Sót még annak a hangulatos megjegyzés­nek is joga van. mely szerint a minőségi fejlődés jeleként kell azt is felfogni, hogy a közgyűlést követő társas-vacsora megrende­zését a balassagyarmati körzet fogyasztási Szövetkezetének Balassi Éttermére bízták. Természetesen ezek csak külső jelek, ame­lyeknél jóval többet mond, mutat, tanít a tartalom. 4 beszámoló Említést érdemel. hogy a vezetőség el­hangzott beszámolója már figyelembe vette a közgyűlés tsz-törvényben meghatározott, változott szerpét és ennek megfelelően a korábbi zárszámadási beszámolóktól elté­rően nem a számszerű részletadatok felso­rolására helyezte a hangsúlyt, hanem csu­pán a főbb mutatókra, az új rendelkezések gyakorlati méltatására és a szövetkezet előtt álló nagyobb feladatokra. Már 1966 júliusában életbe lépett a ren­delkezés, amelynek alapján a tsz-ekben is fizetnek családi pótlékot és betegség esetén táppénzt. Megkezdték a szülési segélyek fo­lyósítását is. 1967. január egytől bevezették a gyermekgondozási segélyt és az új nyug­díjtörvényt is. Ezeket a jogokat azonban, akár az iparban, bizonyos előírt kötelezett­ségekhez kötötték. A nógrádmarcali tsz-ben is a férfiaknak 150, a nőknek legalább száz napot kell dolgozniuk ahhoz, hogy a külön­féle szociális juttatásokat igénybe vehessék. Több tsz-ben ez jelentős foglalkoztatási gonddal járt. A, nógrádmarcali vezetőség di­cséretére szóljon, hogy az új, önálló tervek elkészítésénél a szükséges munkaalkalmak megteremtésére is gondoltak. További előrelépés történt a belterjes gaz­dálkodás irányába. Hetven holdról 110 holdra emelték a vetőburgonya területét, huszonöt holdon vetettek cukorrépát és húsz holdon dohányt. A dohánynak az az elő­nye is megvolt, hogy mintegy két hónapon át a téli időszakban is lehetővé tette het­ven asszony foglalkoztatását. De nemcsak kilencven mázsás burgonya-, tizenegy má­zsás dohány- és csaknem 240 mázsás cu­korrépa-átlagtermés. hanem a tizenhat má­zsás búza- és tizenöt mázsán felüli tavaszi árpatermés is az intenzitás növeléséről ta­núskodik Intenzív fajtákra térnek át, ame­lyeket intenzív módon művelnek. Szült Iteresslmetszet Erénye a beszámolónak, hogy nyíltan, bátran, valóban építő kritikával taglalja a hibákat. Feltárja az úgynevezett „szűk ke­resztmetszetet” és meghatározza a saját erő­ből kiaknázható erőforrásokat. Bár a hat­százezer forintos kiesést, amely a szamóca­termesztésben következett be, főként a ké­sei fagyok és jégeső rovására írhatják, úgy határoztak, hogy a telepítések felújításánál már figyelembe veszik: hány hold művelését vállalják a tsz-tagok. Az állattenyésztésben pedig az alacsony, jóval kétezer liter alatti teihozamot akarják legalább kétezer literre növelni, hogy még tovább léphessenek a megyei célkitűzés, a háromezer literes átlag felé.. Ezek a főbb kérdések, valamint a garan­tált munkadíjazás tavalyi főpróbájának rendkívüli sikere foglalkoztatják a zárszám­adás utáni vacsora résztvevőit is. A bor fogy, a zenekar szépen játszik, emelkedik a hangulat. Valaki hangosan belekezd a nótá­ba: „Jaj, de széles, jaj de hosszú az az út...” S r.’m nehéz arra gondolni, hogy a nógrád­marcali szövetkezet száznegyvenöt dolgozó tagja is ilyen széles, hosszú úton indult el mai és további fejlődése irányába... Lakos György Ai első s?abod szombat Akad még aggidó is... Nagyon várták már ezt a napot. Nem csörgött az éb­resztőóra, nem kellett reggel kapkodni az öltözködésnél, nem hangzott el: de jó lenne még egy kicsit szundítani, a gyerekek pedig csodálkozva néztek anyukájukra, mert úgy tudták, hogy a héten apuka a soros a begyújtásban, a reg­gelikészítésnél, az iskolába vagy az óvodába való előké­szítésnél. De beszéljenek ők, a szabad szombat élvezői, a Nógrád megyei Bútor- és Fai­pari Vállalat szécsényi telepé­nek dolgozói. — Milyen érzés volt otthon maradni? Nagyon jó. Jöhetne már a következő. Mit csinál­tam? Amit az asszonyok szok­tak: mostam, kormoltam, ta­karítottam. Férjemnek nem mondtam meg; kislányom vi­szont tudott róla. Amikor fél kettőkor hazajött, meglepőd­ve kérdezte: — Hát veled meg mi van? — Szabad a szomba­tunk. — Nálatok ilyen is van? — Van bizony. Férjem azt mondta: jó, hogy itthon vagy, legalább vi­gyázol a gyerekekre, amíg el­végzem azt a kis munkát, amit hazahoztam. Előtte azonban még behordtuk a 10 mázsa tü­zelőt, majd a gyerekek für­detése, mosdatása következett, aztán tv-nézés. Ez az egyetlen szórakozásom. Amikor erről beszélgettünk a kollégákkal, a Balassagyarmati Finomkö- azt mondtam nekik: — Ná- töttáru-gyárban. Udvarlóm? Az lam a szabad idő 20 óra 20 nincs. Nem igen járok szórakoz- perckor kezdődik. Szabad idő ni. A barátnőmmel szoktunk — ismétli és aztán így foly- beülni a presszóba, ahol egy tatja: — Soroljam még a sza- fekete mellett meghallgatjuk bad szombat előnyeit? Nem kellett kapkodni a takarítás­nál, az ebédkészítésnél, nem kellett futtában bekapni a fa­latokat. Ha pedig délelőttös vagyok, akkor nem kettő, ha­nem három nap szabad, — péntek délutántól hétfő délu­tánig. Most már lehet kétna­pos kirándulást szervezni, ro­koni látogatást tervezni. Nem­csak mi, a gyermekes asszo­nyok, hánem a lányok is na­gyon örülnek a munkai dő-ked. vezménvnek — mondja Öle) Dezsőné, az asztalosüzem dol­gozója. Így igaz — mondja nem sok­kal később a csiszolóban öze Klára. Hatórásként kezdte, egy éve nyolcórás. a táncdalfesztivál számait, az­tán hazamegyek. Nyolckor már otthon vagyok. így szok­tam meg. Nyáron, az más. Ak­kor hosszabbak az esték.... Egy kis szünetet tart. Ezt használja fel Burda Sándor, az üzem főművezetője. Ott folytatja, ahol Klári abba­hagyja; a szórakozásnál. — Bizony a fiatalok le-fel csa­tangolnak a község utcáin, ahelyett, hogy a művelődési otthonba jönnének. Egy idő­ben a KISZ szervezett itt ta­lálkozókat. zenés estéket. Ez abba maradt. Nagy kár. Föl kellene eleveníteni. Minél előbb, annál jobb. Hát igen — sóhajt nagyot szak: az édesanyának otthon, a férjnek a gyárban. — Tizenhat—tizennyolc órát vagyok talpon, hogy elvégez­zem a nappali munkát. Négy gyermek mellett rengeteg a munka. Édesanyám sem tud segíteni, mert beteges. Sőt, nekem kell őt is ápolnom. Nem panaszképpen mondom, szívesen teszem, csak az idő miatt említem. Szórakozásra bizony alig jut. Amíg kicsik voltak a gyerekek azért, most meg alig vagyunk együtt. Mondtam is a férjemnek: jól jött ez a szabad szombat, mo6t legalább együtt leszünk, együtt tudunk vásárolni és talán jut idő mozira is. Te­levíziónk? Nincs. Egyelőre nem is tudunk venni. Fizet­jük a lakáskölcsönt, meg a bútorrészletet. Ez havonta ezer forintot tesz ki. Pedig a gye­rekek naponta sokszor el­mondják: anyu vegyünk tv­vét. De miből? Menjünk el a szomszédba? Ott nézzük? Há­rom gyermekkel? Restellem, mert tudom, akármilyen jók, csak rendetlenkednek, takarí­tani pedig nem könnyű dolog. Ezért nem is szoktattam rá őket. Maradjanak addig ide­haza, amíg jut pénz tévére. Klári, majd kiegészíti. — Két- — Nem szeretek korán kel- szer-háromszor eljönnek, aztán Tízért i at.™ --------1,------— minden marad a régiben... vXf’ , °nd^a- “ E rre majd még tússzáté- Nekem nagyon sokat Jelent a rünk. Szabó Lászlóné négygyerme­kes édesanya férjével együtt dolgozik a szécsényi telepen ni. Nem a munka miatt, sze- minden marad a régiben retek dolgozni, de legalább ennyire aludni is. Minden reg­gel anyuka szokott felkelteni. Most előre megmondtam neki: ne szóljon, mert szabad szom­batunk van. így hát tízig alud. Amikor ő délelőttös. akkor szabad szombat. Jó lenne, ha véglegesen megmaradna... tam. Utána segítettem rend­be tenni a lakást, majd egy könyvbe temet­keztem, mivel barátnőm délutános műszakban dolgozott férje délutánra jön és fordít­va. Jóformán csak üdvözlik egymást: Szevasz, a gyerekek jól vannak, vigyázz rájuk, máris kezdődik az újabb mű­Az első szabad szombat hatását igen találóan jelle­mezte Burda József főműve­zető: — Jóleső érzés volt lát­ni a kipihent arcokat... Venesz Károly

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom