Nógrád, 1968. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-23 / 18. szám
nőcr ío 1968. Januar 23:. kedd A Egv hét a képernyő előtt Végre hat jó nap! Az elmúlt hét tévé-műsorát összegezve, hosszabb időszak után végre elégedettségnek adhatunk hangot, s megállapíthatjuk: tematikai, műfaji változatosságban körülbelül ez a szerkesztési, válogatási elv az, amire további »irányt vehet” a televízió. A január 16-tól 21-ig tartó mű- .<0,hétben egyaránt megtalálta az igényének, ízlésének megfelelő programot' az irodalombarát, a könnyebb és a komplikáltabb izgalmat kedvelő, a tudományos újdonságok iránt fogékony, s a zene legszélsőségesebb műfajainak híve. Az adáshét első napja a klasszikus drámairodalom barátainak nyújtott szép és magas szintű élményt Shakespeare Hamletjének tévé-film változatával. A vállalkozás annyiban is figyelmet keltő, hogy a dráma képernyőre vitele annak a sorozatnak elindítója, melynek keretében a legkiválóbb klasszikusokat láthatjuk majd a színművészet nemzetközi nagyságaival, — ezúttal történetesen Maximlian Schellel a címszerepben. Külön méltatni illik a pompás szinkronmunkát, amely a film szereplőit és magyar hangjait mesteri pontossággal azonosította, azonos érzelmi, indulati hullámon rezonáltatta. Szerdán este háromrészes angol bűnügyi történetet indított el a televízió. A Melissa indokoltan volt általánosan beszélt téma. A film a vérbeli krimi minden kívánalmával és feltételével rendelkezett, s újólag bizonyította: a szigetország írói máig legjobb mesterei a nagy kedveltségű műfajnak. A történés bonyolítása, az izgalmak csigázása a csütörtöki második részben tetözödött, a szombati befejező szakasztól azonban a nyomozás logikai menetét nehezen bírta követni a néző —* inkább magyarázkodásnak hatott, mint a következetesen gyűjtött és rendezett terhelő bizonyítékok kétségbevonhatatlan eredményeinek. így nem csoda, hogy a film hőse is kissé bávatagon veszi tudomásul a végkifejletet — velünk együtt. Napjaink egyik legtöbbet beszélt témájáról, a szív működéséről és a vele kapcsolatos gyógyászati, sebészeti új lehetőségekről volt szó csütörtökön este Az emberi test című adásban. Ehhez kapcsolódott egyébként a Delta vasárnapi műsorának jelentős része is. A népszerű-tudományos tájékoztatók jó betekintést nyújtottak a szervátültetések jövőbeni lehetőségeire, s azokra az eredményekre, amelyeket a sebészeti orvostudomány az utóbbi fél évszázadban elért. Eleven riportműsort láttunk ugyancsak csütörtkön a KGST moszkvai székházának építéséről, s a munka magyar részeseiről, gondosan és érdekesen szerkesztett sorozata a tévének a komolyzenei élet legszámottevőbb történéseit regisztráló és méltató Zenei figyelő, — Kármán György, Vecsernyés János műsora. A pénteki, új adásnap műsorprofilja az elmúlt hét alapján most már határozottabban kontúrozódik. A tudományos jelleg rögzítését jelzik az egymást követő programok: a Pedagógusok fóruma, a Relativitáselmélet és fizikai valóság, — Jánossy professzor és Sas Elemér szerkesztő-riporter egyszerű modorú, az elvont témakört viszonylag könnyen megközelíthető, jól követhető sorozata. Értékes szolgálat a társadalomtudomány kérdéseivel foglalkozóknak a Televízió politikai tanfolyama, amelynek keretében ezúttal az agrárpolitikai intézkedések végrehajtásáról esett szó. Mindjárt mellette említeném meg a Gazdasági növekedés a fejlődő országokban című tévé-interjút, mint világos keresztmetszetét a címben jelzett témakörnek. A péntek esti tévé-színház Gyárfás Miklós: Az utolsó háború című, klasszikus foglalatú, de gondolati vonulatában egyértelműen a jelenre értelmezett, keserű ízű szatíráját mutatta be, nagyszerű előadási együttessel, Elvezettel néztük újra a Miniatűrök címszó alatt szombaton délután Dobozy Imre: Kicsi az ajtó, Fejes Endre: A hazudós, Karinthy Frigyes: Visszakérem az iskolapénzt című jeleneteinek felújítását, szívesen hallgattuk Két kedves halála címmel az esti műsor népballada-válogatását, jól szórakoztunk A lelocsolt locsoló című, sziporkázóan ötletes burleszk-elemekkel alaposan megspékelt filmvígjátékon. A vasárnapi műsor is bőséges alkalmat adott az igény szerinti válogatásra. A mini-kosárlabda torna, a kitzbüheli mülesiklóverseny eseményei a sportbarátok kedvét volt hivatott betölteni, — délután a Kúszó Maxi című nyugatnémet film a krimi derűsebb, parodisztikus formáját nyújtotta élvezetes csemegének, llletődötten hallgattuk a Gábor Andor írásaiból válogatott emlékműsort a harcos publicista halálának 15. évfordulója alkalmából, s hasonlón igényes, szerencsés Összeállításnak mondhatjuk az Irodalmi képeskönyv Jack London műsorát. Szerencsevadászok címmel az író három elbeszélését elevenítette meg a tévé jó szereplőkkel, gondosan elemző rendezői munkában. Az Eurovízió műsorában látott Theodorakisz-hangverseny méltó színvonalú befejezője volt a műsorhétnek. (barna.) Honi kutya komédia ? A FÉNYSZÖV budapesti, Calvin téri üzlete tüj szolgáltatással jelentkezik: a kutya „mosoly-albummal”. Az üzletben egy héten kétszer — kedden és csütörtökön —csak kutyákról készítenek felvételeket. Képünkön: nem is olyan könnyű elérni, bogy a kedves vendég barátságos képet vágjon. . . (MTI foto — Patkó Klári felvétele) Csodagyerek ran kötöttünk? Grisa — a tizenöt éves tudós Nem semmiért futott a pap Nem csekély izgalom támadt a Serooskerke holland egyházközösség istentiszteletén. Alig ment fel a szószékre a szomszéd helységből vendégszónokként érkezett pap, s alig kezdett bele az első zsoltárba, amikor gyors mozdulattal ledobta talárját és kirohant a templomból. De mire a hívők a zsoltárt befejezték, már vissza is tért és idejében megkezdte prédikációját. Később megmagyarázta: „A szószékről az ablakon keresztül láttam, hogy pajkos gyerekek az autómon babrálnak, s azért siettem oda, hogy rendet csináljak”. Húsz mázsa kábítószer Egy califomiai vámfelügyelő egy Mexikó határán fekvő helységben (Calexioban), az egyik teherkocsiban közel 20 mázsa (pontosabban 1986 kilogramm) marihuánát talált. A kábítószert tégla alakban csomagolták be. Ez a legnagyobb kóbítószer-menyiség, amit valaha az Egyesült Államokban lefoglaltak. Feketepiaci értéke 2 millió dollárra tehető. Öt személyt letartóztattak. A földrengés is igazolta Turszin Rasidov üzbég tudós számításai szerint a csővezetékek árkának mélységét a szeizmológiailag aktív körzetekben csökkenteni lehet, vagyis az árkot a jelenlegi egy méter helyett elegendő 80 cm mélyre ásni. A taskenti földrengés, amelynek során közel ezer földlökést regisztráltak, teljességgel igazolta Rasidov számításait. A talaj- viszonyok. a cső átmérője és szilárdsága, az árok mélysége, valamint a talaj és a csővezeték közötti érintkezés alapján a mérnök formulájával kielégítő pontossággal meg lehet állapítani azt a feszültséget, amely a csővezetékekben az esetleges földrengés alatt fellép. Valóságos szenzációként hatott a lett fővárosban, Rigában nyáron megtartott VIII. össz-oroszországi általános algebrai tanácskozáson az a beszámoló, amelyet Grisa Csud- novszkij, egy 15 éves kijevi iskolás terjesztett elő. B. Plot- kin professzor, a fizikai-matematikai tudományok doktora azt mondotta, hogy Grisa Csudnovszkij „rendkívüli jelenség a matematikában”. Grisa hosszú idő óta súlyos betegségben szenved. Körülbelül két évig fel sem kelGrisa Csudnovszkij hetett az ágyból Most már járkál, bár nem könnyen, de látogatja az iskolai órákat. Apja, Volf Csudnovszkij a mechanika és épületszerkezeti tudományok ismert szaktekintélye, professzor, több főiskolai tankönyv szerzője. Anyja, Marija Csudnovszkaja hosszú ideig a Kijevi Építészeti Főiskola tanára volt, anyagszilárdságtant adott elő. Fia betegsége miatt kénytelen volt otthagyni a főiskolát. Bátyja Dávid, a Kijevi Egyetem matematikai szakának harmadéves hallgatója. Grisa maga a 13I-es iskola nyolcadik osztályába jár, fekete szemű, vékony, kamasz. A város központjában laknak. Lakásukban könyvtár, külön íróasztal mindenkinek. Az asztalokon könyvek, tudományos folyóiratok orosz és angol nyelven, a felső matematika különböző területéről. A fiúk jól tudnak angolul és ismerik a külföldi szakirodalmat is. — Hogyan kapott kedvet Grisa a matematikához? — A bátyja az oka — válaszolták. Grisa bátyja három évvel ezelőtt iratkozott be -az egyeés David bátyja otthon temre és asztalán megjelent egy csomó matematikai tankönyv, folyóirat, cikk. Grisa ezekben a napokban ágyban- fekvő beteg volt. A könyvek egymás után átkerültek hozzá. Matematikai érdeklődése, elemző gondolkodásmódja valahogy szinte váratlanul nyilvánult meg. Grisát érdekelte a felső algebra. Bátyja azóta az őt érdeklő munkákat hazahozza. — Hogy engedhetik meg, hogy Grisa ilyen sokat dolgozzék — kérdeztem édesanyját. — Hiszen az ö egészségével. .. — Megpróbáltuk elszedni tőle a könyveket és a füzeteket, de el lehet-e venni a gondolkodás képességét? Rájöttünk, hogy ami örömet szerez neki, az nem gyengíti, hanem segíti leküzdeni a betegséget. Tavaly agusztusban Moezk- vában volt egy felső matematikai kongresszus. Anyja ekkor éppen konzultációra vitte Moszkvába Grisát. Moszkvában bemutatták Szergej Ko- galovszkijnak, az ivanovoi matematikusnak, a fizikai—ma(Foto: V. Kolinyko, APN) tematikai tudományok kandidátusának. Azóta is leveleznek. A professzor javasolta, hogy Grisa próbáljon megoldani néhány bonyolult tudományos feladatot. Az egyik téma éppen az volt, amelyről a rigai általános algebrai tanácskozáson beszámolt. Grisa Csudnovszkij tudományos munkája B. Plotkin professzor szavad szerint eléri a kandidátusi disszertáció színvonalát. Ugyancsak nagyra értékelte a dolgozatot Viktor Gluskov akadémikus, a Kijevi Kibernetikai Intézet igazgatója is. 8, Galamb volt. Szinte fülig vigyorgott a műélvezettől. Troppauer Hümér bágyadtan hajlongott, szerény mosoly- lyal, majomállkapcsait mellére szegezve, fürtjeit rezgetve. — Igazán nem tudom ... mivel érdemeltem... ki elismerését — mondta elfogó- dottan. — Talán azért szép ez a vers, mert szegény anyámra emlékezve írtam ... Isten nyugtassa... — A katonák hüledezve látták, hogy Troppauer szeméből két könnycsepp gördül le, és meg- csuklik a hángja. — Ha megengedik, anyám jellemzésére felolvasok egy rövid kis verses elbeszélést... — Halljuk! Halljuk! Galamb kiáltotta ezt lelkesen, és tapsolt. — Halljuk! Halljuk... — sipította egy cérnavékony hang. Kréta volt. De ő nem tudta, miről van szó. A könnyező költő azonban nem kezdhette meg újabb műve felolvasását, mert néhány elszánt katona felemelkedett. és odajött elébe. — Azonnal hagyja abba ezt a marhaságot — mondta egy kanadai óriás. — De uraim... Hát nem szépek az én... verseim? — Ügy látszott, hogy nyomban sírva fakad. — A maga versei unalmasak és hülyék... •— kiáltotta öklét rázva egy görög díjbirkózó. Ami azután következett, az olyan'volt mint valami rossz álom. A költő úgy vágta szájon a görög díjbirkózót, hogy az repedt állkapoccsal röpült egy vasoszlopnak, és elájult. Azután egyetlen könnyed mozdulattal a kanadai favágót fél kézzel nekicsapta a társainak. Még néhány zord kritikus sietett az erélyes költő ellen.... De hiába. Troppauer úgy dobta egyiket a másikhoz, mint apró forgácsot. A katonák döbbenten, ijedten nézték... A harc befejeződött, a művész egymaga állt a helyiség közepén, és szemrehányó pillantással körülnézett. Valaki nyöszörgött, de különben csend volt. A költő visszaült a helyére, kisimította piszkos papírcsomóját. és fennkölten így szólt: — Anyám, te vagy árva fiad csillaga. írta Troppauer Hümér. Első ének... A több mint huszonkét oldalas verset azután már feszült figyelemmel hallgatták végig a légionisták... Távolról feltűnt Oran. Az afrikai part fehér, doboz-sze- rűen külön álló házaival, pálmáival elmosódottan terült el a merőleges délelőtti napfény ködszerű megvilágításában. — Sorakozó! — kiáltotta az altiszt a fenékbe. Mindenki megjelent a holmijával a fedélzeten. Egy hajótiszt látcsövön át nézte a partot. . A katonák szemé is a közeledő kikötőhöz tapadt. Ott jön Afrika! A hajóstiszt közömbösen nézett végig a legényeken. Azután hirtelen meghökkent. — Harrin.. . court... Galamb is csodálkozott. — Cham... beli... — hebegte. Együtt jártaS az Akadémiára! — Az őrmester úr majd megengedi, hogy kivételesen kilépjen a sorból. Néhány szót szeretnék beszélni magával — mondta a tiszt. Harrincourt kilépett, és odébb ment a tiszttel együtt. — Harrincourt... megőrültél? — kérdezte idegesen, mikor eltávolodtak a sortól. — Kérem, hadnagy úr. . — Mondd csak, hogy Jean, mint régen. — Hát kedves Jean... Mi kifogásod lehet az ellen, hogy a légióba léptem? — Nagyon jól tudod, hogy mi a légió! Ide csak az jöjjön. akiért nem kár, ha egy beduin golyója leteríti a sivatagban. Ide hallgass: nekem igen jó összeköttetéseim vannak, Cochram táborszernagy, az orani városparancsnok nagybátyám, és talán ha beszélnék vele... Harrincourt elsápadt. — Eszedbe ne jusson! Sn meg akarok halni és kész! Magánügyem! Nagyon kérlek, hogy 6emmi körülmények között se avatkozz, a dolgaimba... Csörgés és csobbanás hangzott, amint ledobták a horgonyt. A tiszt gyorsan kezet fogott egykori baj társával, es Harrincourt beállt a sorba. A kis híd legurult, és a partnak ütődött. A kapitány kardja egyet villánt, azután megindult végig a deszkán, és mögötte sorra dobogtak a súlyos bakancsok. Chambell szomorúan nézett a napfényben táncoló porfátylak között eltűnő osztag után, amíg egykedvű porosz- kálással az utolsó katona is befordult az úton, amely sárga házak és zöld pálmák között Port St. Thérése-ig vezetett. Szegény Harrincourt, gondolta, és felsóhajtott. (Folytatjuk)
