Nógrád, 1967. december (23. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-12 / 293. szám
Í987. december 12., kedd HŐSRÁD 3 Sertéshizlalás gondokkal Egy hét a képernyő előtt Bnróth Józsi bácsi alacsony, fáradt mozgású, koros ember. Nemrégen került a sértések me!lé. fogatot; volt világéleté- ben, de már megismerte, megszerette ezt a munkát is. — Kezdetben féltem bizony, mert a ló más mint a sertés — mondja, s a sóhajtásában sok minden benne van. — Itt a szécsénvi termelőszövetkezetben jók a körülmények, különösebb gond nem lehet 1— jegyzem meg. — Nono, azért akad még — mond ellent. — Itt van például az elhullás. A fialási átlag megközelíti a tízet, de az a baj, hogy elles után hullik a malac- Mondtam már sokszor, hogy melegebb épület kellene... A szécsényi közös gazdaság sertéstelepén három fiaztató épület áll. A legkorszerűbb ez a harminc férőhelyes, ahol beszélgetünk. Kevésbé korszerű a tizenhat férŐs, a húsz férőhelyeset pedig egy régi, szerfás épületből téliesítették. Igaza van Józsi bácsinak, hogy hidegek az épületek, mert a szükséges hőmérsékletet egyikben sem lehet biztosítani. Pedig ebben az épületben minden kutrica felett inf- ra-’ámpa lóg. Varga Imre telepvezető azonban nemcsak a meleg hiányával magyarázza a bajok okát. — Balszerencsés ez az év- Nemcsak a hideg, hanem a fertőző gyomor- és bélgyulladás is tizedelte a malacokat. Táppal hizlalunk, így rá vagyunk utalva a keverőüzemre. Nem is lenne baj, ha az előírásoknak megfelelő tápot kapnánk. A szállítmányok között azonban különbség van A lelkiismeretlen tárolás miatt pedig jó néhányszor érkezett már dohos táp. A szécsényiek a magyarnán- <Jotí keverőüzemből kapják a tápot. A telepvezető szerint nem tapasztalható javulás az egyenletesebb minőségű tápellátásban, Persze lehet eltérés a koncentrátumok között is. de a dohosság nem ennek az oka. — Miért nem keverik itt helyben a takarmányt? — kérdem Varga Imrét? Erre a kérdésre azonban a társaságunkban levő Török László, növénytermesztési ag- ronómus válaszol— Korábban kevertünk, azonban kifogytunk a takarmányból. Emiatt átmenetileg beszüntettük a keverést. Januárban azonban ismét megkezdjük. — Elegendő takarmányuk van? — kérdem. — Úgy tudom a gazdaság Vállalta, hogy a sertésprogram megvalósításának elősegítése érdekében jövőre több malacot hizlal. A növénytermesztési agro- nómus folytatja. — Bár az • idei termésátlagok, a kukorica kivételével kedvezőbbek az abraknövényekből, nem mondhatunk le az állami megsegítésről. Egyelőre még szükségünk van a tizenhét vagon abrakhiány pótlására. Tekintélyes mennyiség. De amennyi sertést itt hizlalnak, nem ennyi kell, hanem sokkal több- Éppen ezért a szövetkezetiek a növénytermesztésben is igyekeznek lépést tartani a követelményekkel. Az őszi árpából húsz, tavaszi árpából tizennégy mázsát termeltek holdanként. Kukoricából tizenöt mázsa termett, májusi morzsoltban számítva. Sokat lehet még javítani, bár a kukorica idei termésátlagának alakulásában nagy szerepet játszottak a természeti feltételek. — Ezután lesz-e elegendő takarmány? — kérdem. A telepvezető veszi át a szót. — Igen, lesz, s remélem teljesítjük a jövő évi leadási tervet. Ugyanis az idén ezer darab, jövőre viszont ezerkétszáz darab sértést kell hizlalnunk. A legközvetlenebb feladat azonban az idei terv teljesítése. Eddig több mint hétszáz darab hízott sertést értékesített a termelőszövetkezet- S kivétel nélkül mindenki nagyon szeretné teljesíteni az idei tervet. Az évközi gondok azonban nem múltak el nyomtalanul, s a takarmányhiány, a betegség most mutatkozik. A gondozással szemmel láthatólag nincs baj, s az is nyilvánvaló, hogy egyik fő kérdésnek tekintik a gazdaságban a sertéshizlalást. — Mit szól mindehhez a termelőszövetkezet főagrcmó- musa? — kérdezem az Irodán Bene Józsefet. — Bizonyos, hogy nem rendelkezünk a legkorszerűbb, minden követelményt maradéktalanul kielégítő épületekkel — mondja. — A régi épületeket hiába téli'esítjük a leggondosabban, nem tudjuk biztosítani a kellő állandó hőmérsékletet. Ilye« körülmények között a lelkiismeretesebb gondozással "lehet valamit ellensúlyozni. Ez több munkával jár, ami. erősen terheli a mi idős gondozóinkat Viszont a fiataloknál még igen nehéz megfizetni ezt az egyetlen szót: kondás. Sajnos a sertéstenyésztés, hizlalás még nem olyan szimpatikus a fiatalabbak előtt, mint például a gépesítés- Változást pedig, csak a gondozók fokozottabb tehermentesítésével, konszerűbb technológia alkalmazásával lehet elérni. — Nálunk mindenki megkapja az őt megillető kedvezményt, ugyanakkor igyekszünk a premizálással is jobb munkára ösztönözni — mondja Bene József. — De én is hivatkozók a táp-ellátásra. Véleményem szerint az Állatforgalmi Vállalat többet tesz ennek érdekében, mint a Gabonafelvásárló. Noteszt vesz elő. — Ajánlottak egy tápot, a „starter grand purinát.” Az állatforgalmi szakemberei a a malacok hetvenöt napos korára huszonhárom kilogramm súlygyarapodást garantáltak. S mi az eredmény? A napokban ellenőriztük éppen. Az első húsz kutrica malacainál majdnem huszonhét kiló átlagsúlyt mértünk- Ha jó a táp, az eredmény sem maradhat el. A sertésprogram teljesítése nem könnyű feladat Szécsény- ben sem. Régi épületekkel, takarmány-gondokkal bajlódnak. A fiaztátók és a hizlaldák állapotán helyileg lehet javítani, de a takarmány-ellátásban egyelőre még segítségre szorulnak. A feladat azonban adott, amelynek a megoldásához a főagronómus szerint a következő vezet: — A szemes takarmányok termésátlagának a növelése, s az egy kilogramm hús előái'Irtásához szükséges abrakmennyiség további csökkentése a célunk. Valóban ez az eredményes út Pádár András Erősen hullámzó színvonal volt a jellemzője a TV elmúlt heti műsorának. Tartalmasán szórakoztató és csapnivalón unalmas estek váltakozása adja ezt az összképet a látottakról. A műsorhét kedden H. Bar- ta Lajos: Kiáltás című drámájának közvetítésével bíztatóan kezdődött. Az adást, a drámát már jóval előbb megelőzte híre. A Kiáltás az elmúlt évi országos drámapályázat legjobbjaként került a Katona József Színház műsorára és meglehetős nagy visszhangot keltett érdekes témafelvetésével. Egy nyírségi családi dráma szálait bogozza a szerző a szociológus érdeklődésével, a riporter mozgékonyságával és írói igényességgel. A történet hű követése eleve megszabja a drámai keretet, s voltaképpen — ahogy a képernyőről is bebizonyosodott — ezért nem válhatott igazában drámává a cselekmény. Legszívesebben szociológiai színpadi riportnak mondanám H. Barta darabját. Alakjai önálló, egymástól elszigetelt életet élnek a színpadon, monológokban tárulkoznak elénk, mondják el részességüket, érzelmi kapcsolatukat a történéssel, jellemük dialógusok sűrítésében alig- alig nyilatkozik meg. A Kiáltás inkább pódiumra, irodalmi színpadra kívánkozik. Már a darab indítása ezt a benyomást kelti, s ebben csak méginkább megerősít özv. Csernyiné személyében a nagyszerű Kohut Magda, aki a kétrészes mű jó kétharmadát uralja kétségkívül izgalmasan lekötő, de nagyrészt mégis a művésznő eszközeiből fakadó drámai lüktetésű monológjával. 'Mellette a dráma többi szereplője nagyobbára csak erőteljes jelzés H. Barta színpadán, még a központi alakot jelentő fiú. ifi. Csernyi András is, s méginkább a többi színpadra lépő. A Katona József Színház a szereposztásból érezhető pártfogó szeretettel kedvezett a szerzőnek — tegyük hozzá: megérdemelten, mert H. Barta első színpadi műve biztató kezdet. Kohut Magda mellett olyan kiválóságok villantanak meg egyéni arcéleket, mint Sztankay István, Kállai Ferenc, Makiári János, Símén - falvy Sándor, Szirtes Ádám, Uaksányi Gellért. Both Béla rendező a képernyőn tömörebben éreztette gondos, elmélyült elemző munkáját, mint a színpad kereteiben. A dráma atmoszférája a televízió közelségteremtő adottságával felfokozódott. A bevezetőben jelzett szín- vonalhullámzás bizonyítására a szerdai műsorból említenék példát. Lelkes Éva „lelkiző”, mesterségesen teremtett szituációkra épülő filmje, a Nem szoktam hazudni, mélyen alatta marad még a hasonló típusú produkcióknak is. Sematikus és szirupos gyarló munka, kár volt rá a celluloid, mert a rendező: Kárpáti György szintén nem ad egyetlen kockányi eredeti ötletet sem. Pedig a műsorújság szerint sok sikeres rövidfilm áll mögötte. Nem ragadtatta el túlságosan a szerdai műsor sem a tévé-nézőt, bár egy árnyalattal élvezetesebbet nyújtott, mint az előző. A Lumpolás című csehszlovák játékfilm legalább hely- lyel-közzel szórakoztató, kedves, vidám fordulatokkal pergő. Pokolhegyi vágyak címmel a Pedagógusok fórumában elgondolkodtató kisfilmet láttunk a cigányság oktatási problémáinak egy érdekes, útkereső vállalkozásáról. A filmriport természetesen nem vethetett fel minden problémát s természetszerűen nem adhatott a felvetettek egészére receptet sem, de tendenciájában rendkívül jó szolgálatra vállalkozott így is. Szombaton este került sor ' a képernyő nyilvánossága előtt a nemzetközi stewardess-vetél- kedő döntőjére. A televízió vetélkedő-sorozatainak az utóbbi időben kissé mintha megbágyadt volna az elevensége — nem beszélve olyan hevenyészett vállalkozásokról, mint amit a Hat ország vetélkedője is jelentett. A Fly By ... azonban már a szereplők, a részt vevő vetélkedők révén Is frissülést eredményezett a műfajban. Vitray Tamás ezúttal is elegáns köny- nyedséggel állt helyt a játékvezető posztján, s kisebb zökkenőkkel bár, de mozgalmas műsort kaptunk. Ennyi azonban — s ezt azt hiszem, sokan észrevételezték már — kevés egy szombat estére, különösen, ha a Kossuth-adó egyidejűén versenyképesseb- bet sugároz. A vasárnapi műsor ezúttal is változatosan kedvezett a legfiatalabb és az ifjúsági korosztálynak. A Hétmérföl- des kamera, az ismétlésben futó Belle és Sébastien, a Ki lesz a győztes? — ügyességi vetélkedő, a Gyermekbábosok Országos Fesztiválja közvetítése mind erre példa. Az ismeretterjesztő sorozatok nagyon hasznos anyaga a délutáni műsorban helyet foglaló. A tenger enciklopédiája. A sportkedvelők Érmek, emlékek, egyéniségek címmel kaptak kisfilmet, és értékes, érdekes, a marxista történelemszemlélet kialakítását jól szolgáló Századunk sorozat, mely ezúttal a cattaroi matrózfelkelésig, az 1918-as eu- rőpai-hazai eseményekig zár le egy történelmi szakaszt. Vasárnap este Az idézés című bűnügyi dokumentumjáték nyújtotta a fő műsort. A krimi szokványos fogásai hiánytalanul felvonulnak a film. ben, ezeken túl kevés friss és új, eredeti fordulatnak lehettünk szemlélői. A történet maga is meglehetős ásatag, idejét múlt világot és szereplőket mutat meg újra. Ami a produkció javára írandó, az, hogy alkalmat ad néhány tehetséges vidéki színészünk, mint Bicskei Károly, Tánczos Tibor, Kenderessi Tibor megismerésére. A krimi hangulatát kellemesen oldotta fel Juliette Gre- coval az élen a Fej vagy írás című francia könnyűzenei összeállítás, mely a maga nemében színvonalas alkotója volt a vasárnapi műsornak. Komlós János hosszabb idő után jelentkezett aktuális konferanszával. Az érem harmadik oldalában az új gazdasági mechanizmus sajátos felvetése szellemes és gondolatokat ébresztő. (b. t.) ötven holdon termesztettek az idén dohányt a Sziráki Állami Gazdaságban. Képünk a hényeipusztal dohánytermesztő üzemegységben készült, ahol a szomszédos Bujákról hatvan- hetven nő talál rendszeres foglalkoztatottságot (Koppány György felvétele) Nagybátony a dotáció megszüntetésének útján 1. Félmilliárdos rekonstrukció Meddig termelnek még szenet Nőgrádban? A kérdésre nagyon nehéz egyértelműen válaszolni. Annyi bizonyos, hogy legtovább Nagybátony környékén bányászkodnak majd. Ezen a dél-nógrádi területen jelenleg csaknem negyven- millió tonnára becsülik a megkutatott, kitermelhető szénvagyont és vannak még újabb sokat ígérő területek is. A szén fűtőértéke pedig sokkal jobb a nógrádi átlagnál. Amikor a szénbányászat jövőjéről beszélnek, itt ellentétben a többi üzemekkel nem a visszafejlesztésről, hanem a termelés fokozatos növeléséről van szó. A nógrádi bányászkodás jövője tehát Nagybátony. De ahogy másutt, itt is régóta ott lebeg az emberek feje felett az örökös kérdés: lehet-e gazdaságosan — nemcsak állami dotáció nélkül — nyereségesen szenet termelni? A Nógrádi Szénbányák vezetőit, de a nagybátonyi vezetőket is régen foglalkoztató kérdésre a legutóbbi párt- kongresszusra való készülődés idején mondták ki az első igent. Egy sor műszaki, gazdasági számítást végezitek. Számba vették azt is, hogy még mire lenne szükség. Már abban az időben folyt a nagybátonyi aknaüzemek rekonstrukciója, korszerűsítése. Nagyobb távlatban is ismerték a jövőt, végül megfogalmazták a felajánlást: 1970-ig elérik a százszázalékos költségszintet. Ez azt jelenti, hogy Nagyba- tony széntermelése nem szorul egy fillér állami ártámogatásra sem. Jelentőségét tekintve Nógrád megyében talán nem is volt ennél nagyobb felajánlás annak idején. Mire alapoztak? Elsősorban a megteendő műszaki intézkedésekre és a feladatokat megvalósító emberekre, bányászokra, műszakiakra, közgazdászokra, iparosokra és kisegítőkre egyaránt. A jövő évben bevezetésre kerülő gazdasági irányítási rendszer célja Nagybátonyban teljesen egybe esett a korábbi felajánlással. A változás természetesen nem történhet egyik napról a másikra, hanem csak lépésről lépésre. Sok ólján előre nem látott vagy nem várt akadály, bukkanó is közbejöhet, amit le kell győzniük. Ez az egyik dolog, amit számításba kell venni. Van ezután egy másik dolog is, amiről sokan úgy beszélnek: ki tudja, mi lesz jövőre? A hosszabb távú, több évre tervezett feladatoknál általában fennáll az a veszély is. hogy először úgy vélik, ráérnek, később viszont már a hajrá sem segít. Vajon Nagybátonyban időarányosan megvalósulnak-e a nagy tervek? Érdemes a legfontosabbnál, a beruházásoknál kezdeni a vizsgálódást. Ezekben az években mintegy félmilliárd forintot fordít az állam a bányák rekonstrukciójára, korszerűsítésére. A megvalósulás ütemét kielégítőnek, fokozatosnak tartják. Többek között új beszállóaknát mélyítettek Katalin- aknán. Szorospatakon ugyancsak elkészült a beszállóakna és a légakna is. Tiribesen új aknagépház épült, új aknaszállítógépet helyeztek üzembe, és az akna kapacitását mintegy kétszeresre növelték. A külszíni rekonstrukcióból a jövő évre már csak a tereprendezés marad vissza. Kányáson a rekonstrukció második lépcsője fejeződött be. Megerősítették a függőaknát. A korábban csak személyszállítás célját szolgáló aknán most már szenet is hozhatnak a felszínre és könnyebb az anyag leszállítása. A külszínen megvalósult a korszerű csilleforgalom. Az új meddőhányó létesítésével most már lehetővé vált a helyben való ürítés. Harminc vagonos széntároló bunker is készült, ami a termelés biztonságát szolgálja, esetleges vagonhiány esetére. Ménkesen is történt egy és más. Kiépítették, korszerű anyagokkal biztosították a földalatti fővágatokat. Megteremtették a földalatti Dieselmozdony szállítást. Itt igen hosszú útvonalon jutnak el a bányászok a munkahelyekre. Tervben van, már folyik az előkészület, és jövőre megvalósul Nőgrádban első ízben a földalatti úgynevezett lanovkás személyszállítás. Hozzáfogtak már az új bányai út építéséhez, ami gyorsítja majd a személy és anyagszállítást, ugyan- altkor a több kilométeres kisvasúti pályát feleslegessé teszi. Ezzel igen jelentős költségektől mentesül a bányaüzem. Egyetlen területen válik mind szűkebbé a keresztmetszet. A bánya termelése évről évre növekszik és a régi, elavult osztályozó már túlterhelt. Kapacitása mintegy 350 vagon naponta, viszont gyakran 400 vagonnál is többet kell osztályozniuk. A jövőben a minőségi követelmények nagyobbak lesznek, tehát a szén szétválasztása is fontos, de ehhez új osztályozó szükséges. A tervezésre már biztosítottak költségkeretet és reménykednek, hogy hamarosan sor kerül az égetően szükséges kivitelezésre is. A fentiekből következtetni lehet: a Nógrádi Szénbányák beruházási keretének döntő többségét Nagybátony fejlesztésére fordítják. Milyen következményei vannak ennek már most, és milyenek várha tők a közeljövőben, arról a következő számunkban lesz maji szó. (Folytatjuk) Botló János
