Nógrád, 1967. december (23. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-10 / 292. szám
4 1967. ’december 10., vasárnap Az új tantárgy — Balassagyarmaton Mindennap ünnep Nógrád középiskoláiban e napokban zajlottak a nevelési értekezletek, amelyek témája a Világnézetünk alapjai tantárgy bevezetésével, illetve a bevezetés előkészítésével kapcsolatos teendők megvitatása, az eddigi tapasztalatok kicserélése, s az időszerű feladatok kijelölése volt. Az új középiskolai tantárgy — noha bevezetése 1970-ig történik — nevelői berkekben már eddig is sok vitára adott alkalmat. Nem mintha szükségességét, aktualitását valaki is vitatta volna. A viták inkább akörül zajlottak, miképpen lehetne minél eredményesebben felkészülni a tantárgy bevezetésére, hogy ki-ki saját területén, szaktárgyanként, illetve szaktárgyakon belül, mennyit tehet eredményes oktatása érdekében. Ezt vizsgálta értekezletén a kisterenyed gimnázium nevelőtestülete is. Tanácskozásukon — egyében kívül — felmerült: jó lenne minél többet látni a „tantárgyból” a gyakorlatban is, minél több tapasztalatcsere kellene. A megyében jelenleg csupán egy helyen, Balassagyarmaton, a Balassi Bálint Gimnáziumban folyik a Világnézetünk alapjai tantárgy oktatása, — kísérleti jelleggel. Versényi György iskoláigazga- tó szívesen tájékoztat eddigi tapasztalataikról. — Mindenekelőtt azzal kezdeném, hogy nálunk az 1900— 67-es tanévben „jött be” az új tantárgy. Valamennyien örömmel és sok-sok izgalommal is fogadtuk. S „felosztottuk” a pedagógusok és a KISZ között. Ez konkrétabban azt jelenti, hogy úgynevezett szakos munkaközösségeket alakítottunk ki, ezek a tantárgy egyes részeiből megfelelően felkészültek, s állandó, — hogy mondjam, — szakmai kapcsolatot tartanak fenn a tantárgy oktatójával, Kovács Ferenc tanárral. Ez. természetesen, kölcsönös haszonnal jár. — Hallhatnánk erről kicsit részletesebben ? — Igen. Véleményem szerint a Világnézetünk alapjai tantárgy természeténél fogva tulajdonképpen két tanárt igényelne. Tudniillik van egy anyagrész (dialektika, materializmus), amely elsősorban természettudományos bizonyítékokkal dolgozik. E rész oktatásához egy fizikus, kémikus. biológus stb. tanár kellene. Van azonban egy másik rész is (történelmi materializmus), ehhez, szerintem egy történelem, irodalom, vagy földrajz szakos nevelő értene jobban. Miután azonban megalakítottuk a szakos munka- közösségeket, eleve levettük a tantárgy terhét egyetlen ember válláról, s szinte a negyvenes tantestület valamennyi tagját „érdekeltté” tettük annak viselésében. A munkaközösségek éttanulmányozzák a könyvet. Találnak egy részt, amely például a világ anyagi egységéről szól. E téma feldolgozásában leginkább a „fizikus” munkaközösségé a szó. Ugyanakkor a közösség egy- egy tagja bemegy a Világnézetünk alapjai órájára, s utána beszámol a közösség valamennyi. tagjának az ott látottakról, hallottakról. E kétoldalú konzultáció hasznos az új tantárgyat tanító kollégának, de hasznos a szakos munkaközösség valamennyi tagjának is. Eddig ugyanis esetenként probléma volt a szaktárgyaknál az úgynevezett „világnézeti pont”, a nevelési rész „tanítása”, most megvan a koncentrációs lehetőség. — Egyéb tapasztalatok az új tantárggyal kapcsolatban? — Elöljáróban egy egészen „hétköznapi” haszonról szólnék — mosolyodik el az igazgató. — Nevezetesen arról, hogy a gyerekek például azonnal észrevették: ez a tantárgy az érettségire is jó, segítségével szinte valamennyi diákunk konkrétabbá tudta termi a történelem B-tételeit. A tankönyv, azaz jelenleg még jegyzet, új módszerrel készült, s ezt rendkívül jónak tartom. Induktív úton dolgozza fel az anyagot, épít a három éven át tanultakra. Ezzel kapcsolatban gondot jelentett, hogy a diákok eddig a régi tanterv szerint tanulták, s a Világnézetünk alapjai tantárgy már az újra épít. Ez azonban csak átmeneti gond. Ugyancsak annak tekintem az „osztályozási” gondokat, s a legjobb módszer kialakításának gondját, hiszen jelenleg még kísérletről van szó. — Van-e lehetőség tapasztalatcserére? — Természetesen van. Mi magunk is jártunk már kísérleti osztályban más megyében, azonkívül az új* tantárggyal összefüggő szakiroda- lom rendkívül gazdag, sokat nyújt az érdeklődőknek. Mi magunk szívesen várjuk a megye középiskoláiból is a látogatókat, pedagógusokat. Szívesen elmondjuk, megmutatjuk, amit tudunk, s köszönettel meghallgatjuk az észrevételeket, javaslatokat. Tóth Elemér Országos rendezvények Salgótarjánban A Népművelési Intézet Művészeti Osztálya összeállította az 1968-ban tervezett nagyobb művészeti rendezvények jegyzékét Ez tartalmazza az egy- egy művészeti ágban tervezett országos méretű rendezvényeket, az egy-egy tájegység, vagy tömegszervezet területére korlátozott eseményeket, illetve azokat a nagyobb ünnepségeket (napok, hetek, várjátékok stb.) amelyeken belül művészeti jellegű megmozdulásokra is sor kerül. A jegyzék a nagyobb művészeti rendezvények között Salgótarjánt is számon tartja. Eszerint Salgótarjánban júliusban országos fotóművészeti kiállítás nyílik, júniusban itt rendezik meg a vasas irodalmi színpadok országos találkozóját. A hollókői Palóc Napok ugyancsak felhívják a figyelmet Nógrád megyére. t Hat óra. A szerelvény tizennyolc tízkor indul a külső hármas vágányról. A kocsik belsejét sárga fény önti el, egyszeriben eltűnik a Fellini- filmekből ismert „álomszínképekhez” hasonló kontúr szín és tómisbizonytalansága, a kocsik még hidegek, de az a néhány utas, aki Budapestről Salgótarjánba utazik ezen a téleleji kora estén, nem sokat törődik fénnyel, homállyal, hideggel. Az emberek utazni akarnak, felkapaszkodnak a deres lépcsőn, a gyakorlottabbak úgy, hogy ne érjenek az alumínium korláthoz, mert a kapaszkodóról sár meg korom tapad a tenyerükre. Valahonnan előkerül a kalauz is. Néhány perc lehet az indulásig, amikor megérkezik pirosán, kislányosan felhevülve a kinti, harapós levegőtől, sietéstől Mariska és Gizella. — Szabad ez a hely? — Ne tegyük fel a bőröndöket Gizella, csak ha annyian leszünk, hogy ... Érdekes, milyen hideg van itt. hát nem fütenek. Miért nem fűtenek itt? Mondd, Gizella, nem lenne jó megnézni, hogy máshol fűtenek-e ezen a vonaton? Cserregnek. forgolódnak, szájukból pára száll, vidámabb lesz tőlük a kupé, már nem annyira kopott az ülést borító műbőr sem, a kék-neonos pályaudvar elmozdul, mindketten összecsapják a kezüket és majdnem egyszerre mondják: — Jé, mintha csak minket várt volna... — Marika és Gizella csodálkozik. A pad alól áramlik a meleg, először csak a gőz szagát érzik, azután felszáll a meleg is a lyukacsos bádogköpeny alól. Elsőnek Mariska bújik ki a meleg télikabátból és áldozni kezdi a divatos, a fej formáját kihangsúlyozó steppelt, szivacsbetétes kendőt, amelyet hátul, menyecskésen a tarkója alatt kötött meg. — Vesd csak le te is Gizella ... Lesz itt meleg, lesz ám, de mennyire ... — Kérsz almát? — Együnk, nagyon megéKéztem. Azért, tudod, végeredményben nagyon szép tőlük, és persze jó is, hogy még útravalót is adtak. — Nahát, Mariska, én nem tudom mikor mentünk annyit, mint ma délután. Talán az egész két hét alatt sem ... . — Ä hídig sétáltunk. — A Keletitől egészen a hídig, egészen az Erzsébet hídig. Közben mindent megnéztünk. Délután „kiengedték”, előtte persze illően elbúcsúztatták Mariskát és Gizellát, meg a többieket is. Mehettek haza, az állomásra, vagy sétálni, ahova akartak. De tulajdonképpen így volt, ilyen kellemes és szabad volt az élet „ott”.. Mindennap ilyen. — Hiába, a november is szép, szállt o köd nagy csomókban, néha átsütött rajta a nap, és olyankor minden olyan fényes voll a Rózsadombon, mi meg össze karoltunk Gizellával, mentünk és nagyokat nevettünk... — A november már nem szezon, igazán nem az, az acélgyári, üveggyári munkás, városi fiatal nem áll sorba az üdülőjegyekért. Az üdülés nyáron, nagy melegben kurrens, a novemberi beutaló — mégha a Hotel Ifjúságba szól is — nem „cikk”. Mariskának szóltak: van két beutaló a Hotel Ifjúságba, fizessen* be kétszáz forintot és szerezzen még valakit, akit vele együtt elküldhetnek üdülni, két hétre. Mariska Gizellát választotta. — Először szokatlan volt, ugye Gizella? Annyi fiatal között. De te azért egy kicsit hiú „lány” vagy, fél óráig is renováltad magad reggeli, ebéd előtt. — Hatvanéves, „antikbakfi- sok” vagyunk mindketten... — Nem számít a kor, hát számít Gizus? Ugye, észre se vetted. Együnk még egy almát. Tudod, az a házaspár nagyon rendes volt, elintézték, hogy mi is kapjunk villamosbérie- tet. — Mentünk a liften is, le és fel, mennyit nevettünk. Soha nem nevettem annyit. — Amikor a portás kiabálta a Zalatnay nevét, azt gondoltam, csak valami névrokona lehet... De nem, ott pihent ő is a Hotel Ifjúságban, a csizmás énekesnő, azért rendes kislány. — Voltunk a színházban) képtárban... — Kétszer a színházban, kétszer is ... — Az operett tetszett. — Jó volt a vidám darab is. — Két hétig mindem elénk raktak .. . — Visszamennél Gizella. — Igen, azt hiszem. Csend lesz. Talán most először veszik tudomásul, hogy véget ért a két hét, elmúlt a rózsadombi ősz. Ülnek a mű- bőrpadon, félig egymáshoz iordulva, egy kicsit hallgatnak, nem mondják ki, mire emlékeznek még, holnap is lesz nap, holnap is emlékezni kell liftre, Zalatnayra, a széles és magas ebédlőre, az emblémás tányérra, a dombot beborító ködre, fényre, az égre a fejük felett. A pad alól kitartóan, erősen száll a meleg, az utolsó „kényelmes meleg”. Holnap Mariska is, Gizella is lemegy a pincébe szénért, fáért. — Ez már Pásztó. — Nem látom mi van kiírva. , — Ködös minden. — Megyünk tovább, ez biztosan Kisterenye volt. Igen, az volt. — Holnap mit csinálsz? — Főzni kell, mosni, magunkkal törődni... — Hát vége, Gizella? Tatarozzunk. Mindjárt megérkezünk. „Tataroznak”, púder, cseppnyi rúzs, ez-az, ami van. Most ötvenkilenc évesek. Egy évet mindenképpen fiatalodtak a két hét alatt. Hallgatnak, Olyan ez, most, mint egy nagyon rövid vasárnap este; néhány állomás és véget ér. Gizella öltözni kezd, a szerelvény elhagyta Zagyvapálfal- vát. A szivacsos kendőt, az álla alatt köti meg Mariska. — Nem értem, miért lettem ilyen hirtelen... És te is Gizella. Holnap elmegyünk arra a kávés délutánra a gyárba, elmondjuk, hogy... És nagyokat nevetünk. Hatig csinálj meg mindent otthon. Mit főzöl holnap, holnapután? V- Főzök ... Mindennap. Ünnep volt, Mariska, tudod, két hétig ... Pataki László DOIA/MÉNTW\ - C£G£NY£-tnocira 7. Az egybegyűlt urak nagy örömmel üdvözölték Bethlent. Természetesen maga Horthy Miklós szorított vele kezet elsőnek, aztán a többiek, a „titkos tanácsosok”, akiket egybehívott: Eszterházy Móric gróf, a dúsgazdag nagybirtokos, Károlyi Gyula gróf, maga is volt miniszterelnök, Kánya Kálmán volt külügyminiszter, Perényi Esi gmond báró koronaőr, a felsőház elnöke, három nyugalmazott tábornok, Röder Vilmos. Sónyi Hugó és Náday István. A kormány tagjai körül is ott voltak hárman, Lakatos Géza miniszterelnök, llonnyey Gusztáv külügyminiszter és Csátay Lajos honvédelmi miniszter. Kormányon kívül ők is mindhárman katonák, tábornokok. Horthy vázolta a nehéz helyzetet ■ — Azért kérettelek magamhoz benneteket, hogy mint minden nehéz órában, kikérjem tanácsotokat... Nincs jegyzőkönyv, mellőztek minden formaságot. Az urak egymás szavába vágva vitatták meg a helyzetet. Hogy a háború elveszett, afelől egyiküknek sem volt kétsége. Hogy miként szabaduljanak meg belőle, azon már vitatkoztak egy sort. Különösen Lakatos, Henhyey és Csatay emlegették, hogy jobb inkább tovább folytatni, mint kitenni magukat a németek dühének. Végtére is ők, akik a kormányzó iránti hűség kedvéért vállalták a miniszterelnöki és a miniszteri pozíciókat, nem szívesen fizetnének ezért azzal, hogy a Gestapo fogságába kerülnek. A többi urak könnyebben elrejtőzhetnek, amíg kialakul a helyzet, de a magyar királyi kormány aktív tagjai? Maga Bethlen szokott megfontolt módján folyton csak azt hajtogatta, hogy minél előbb véget kell vetni az egésznek. A helyzet kilátástalan, ez a legfontosabb tényező. — A kormányzó úr már kétszer elhatározta, hogy fegyver- szünetet kér, s mindkétszer a minisztertanács másképpen foglalt állást! — magyarázta Lakatos. — Ilyesmi az én időmben nem fordult elő! — jegyezte meg Bethlen, nem minden él nélkül. — Különben is, a ti feladatotok, urak, hogy a kormányt a kormányzó úr elhatározásának tejesítésére bírjátok. Katonák vagytok, őfőméltósá- gára esküdtetek fel és ilyen nehéz időben kétszeresen is kötelez az eskü ... Lakatos válaszként sóhajtott. Horthy pedig kijelentette: — Végleges és megmásíthatatlan döntésem, hogy fegyver- szünetet kérek! A titkos tanácsosok elég hosszú vita után abban állapodtak meg, hogy a Jiarcot megszüntetik, de nemcsak nem fordulnak szembe a németekkel, hanem azt is megengedik, hogy a német csapatok elhagyják Magyarországot. Náday tábornokot Rómába küldik az angol-amerikai főhadiszállásra, hogy onnan kérjen segítséget a szovjetek ellen, nehogy a fegyverletétel után a kommunisták szervezkedhessenek Magyarországon. És végül Lakatos kénytelen kelletlen elvállalta, hogy másnapra rendkívüli minisztertanácsot hív össze, s ott a kormányzói elhatározáshoz megszerzi a kormány hozzájárulását. Közben odakint besötétedett, Bethlen István fél, hogy nem jut ki a Várból azon az úton, ahogy bejött. Az éjszaka folyamán a Gestapo ügynökei kettőzötten figyelik Horthy rezidenciáját: félő, hogy felisme- rikf s elhurcolják az egykori miniszterelnököt. Horthy mindenesetre meghívja, hogy vacsorázzon a családdal, aztán majd meglátják. A vacsoraasztalnál ott ül már Ili asszony és ifjú Horthy Miklós is. Tost alezredes, miután befejeződött a titkos tanácsosok ülése, leszaladt a rejtekhelyre hogy felváltsa a magas rangú rádióügyeleteseket. A vacsora asztal asztalfőjén természetesen Horthy Miklósné foglalt helyet, a főméltóságú asszony, a nemzet nagyasszonya. — Milyen jól néz ki, kedves Pista! — dicséri Bethlent. A bujkáló nevet: — Életemben először zavartalanul átadhattam magam a rhagyar vidék . Ínségeinek Egy kis hajnali lovaglás meghozza az étvágyat. Az áldott magyar napfény pedig jót tesz a magamfajta öreguraknak is Csakugyan, Bethlen István úgy le volt sülve, mintha Abbáziából, a Semmeringrő! vagy más, miniszte-elnöksége idején divatos üdülőhelyről tért volna vissza évi szabadságáról a Sándor palota miniszterelnöki dolgozószobájába Csakhogy a miniszterelnöki palotához lakosztály is tartozik kényelmes ággyal. De ott most Lakatos Géza hajtotta álomra a fejét, ha nem is éppen nyugodt éjszakája ígérkezett. De vajon hol töltheti az éjszakát Bethlen ? (Folytatjuk) Népszerű, rendszeres vendége Salgótarjánnak a Szolnoki Szigligeti Színház társulata. A nagyrészt fiatalokból álló égvüt'e szép sikereket arat a megyei József Attila művelődési ház színpadán. Legutóbb a My Fair Lady cfroü musicalt mutatta be nagy érdeklődés mellett a színház énekes együttese. Képünkön Gyöngvós- sy Katalin és ifjú Újlaki László a darab egyik jelenetében. (Koppány Gy. felvétele)
