Nógrád, 1967. december (23. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-10 / 292. szám

1967. december 10., vasárnap NÖGR ÄÖ 5 ) llinyi gondok A málna, az aranykorona és a talajvíz Talán tizenöt kilométer sem választja el Balassagyarmattól a négyszáz lelkes Ilinyt, mé­gis úgy érzi a látogató mint­ha száz kilométereket tett volna meg. Sajátos, kicsit el­zárt világ, ahol a távolságot nem is kilométerekkel, hanem idővel érdemes mérni. Irányt vált. lassabban forog itt az idő kereke. Vagy talán csak az előítéletek ejtik rabul a ritka látogatót? A ,*>%entháromság'* öt esztendeje sincs, amikor egy téli napion azzal fogadtak Ilinyben, hogy a szombati mulatságon csaknem áldoza­tot követelt a régimódi le­génykedés. Előkerültek a bicskák, mi több a szövetkezet választott vezetője is ököllel igyekezett „rendet teremteni” a vitában. S az efféle feneke­dé ellentét nem korlátozódott az italgőzös mulatságokra, hahem olykor a község veze­tésében is megnyilvánult. A „keménykezű” elnök egy­szer csak a leváltás sorsára került, s úgy tetszett, hogy végre nagyot változik Iliny­ben is a világ. Mosolyogva mesélik: ettől kezdve olyan jelentések érkeztek a járási pártbizottságra, hogy a köz­ség felelős vezetői — a ta­nácselnök, a tsz-elnök és a párttitkár — között teljes az egység. Ilinyben azután arra is fény derült, miért mosolyog­ták meg a járásiak a jelen­tésben szereplő egységet. A három fontos funkciót — a községben ezt tréfásan „szo­cialista szentháromság”-nak is nevezték — egyszemélyijén Dovicsin József töltötte be. A tanácselnöki posztra ugyan Csákány Sándort, a szövetke­zet növénytermesztési brigád- vezetojét választották, de minthogy Csikány csak tiszte­letdíjas elnök és nagyon lekö­ti a szövetkezeti munka, a ta­nácsi munka neheze is Dovi- csinra, a tanácstitkárra hárult. 'Az ilyen egység legalább annyira egészségtelen jelen­ség, mint a széthúzás. Nem is tekintette ezt Dovicsin József se másnak, mint kényszer- megoldásnak. Az idén novem­berben azután a közgyűlés elé terjesztette lemondását, és át­adta helyét a tagság új jelölt­jének, a nógródmarcali Varga Istvánnak, akit jól ismertek a községben még pártinatruktor korából. Most Dovicsin József, mint párttitkár és tanácstitkár tá- • mogatja a vezetőség új elkép­zeléseinek megvalósulását. Tervek és álmok Tervekben nincs hiány, a képzelet — különösen az új gazdasági mechanizmus meg­hirdetése óta — gazdagon mű­ködik Ilinyben is. Csakhogy, ahol nemcsak a község, ha­nem a szövetkezet is kicsiny, korlátozottak a lehetőségek. A mintegy ezer holdnyi közös gazdaságban mindössze öt­száz hold a szántó és a földek átlagc« aranykorona-értéke, a vezetők elmondása szerint, nem éri el a hét koronát. Hat­vankét dolgozó taggal számol­nak. de még azok között is sok az ldŐ6, beteges ember. Ettől függetlenül a fejlődés Ilinyben sem állt meg, és bő­ségesen akad mindenkinek büszkélkedni valója. Csikány Sándor, a növénytermesztési brigádvezető, a csaknem húsz­mázsás búza-termésátlaggal, a csaknem kétszáz mázsás cu­korrépa-terméssel és a tíz hold málnával dicsekszik. Kuriss György állattenyésztési bri- gádvezétő a jó szakmunka si­kerének könyveli el a javuló tejelési átlagot és a minőségi cserét a tehenészetben. Her- czeg István főkönyvelő pedig, aki Csitórról jár át naponta, azt figyeli, melyik növény ás jószág a leggazdaságosabb. Abban, hogy a kis szövetkezet egyszámláján jelenleg is több mint négyszázezer forint ta­lálható, rendkívül nagy része van a tíz hold málnaterület jó és kitűnő minőségű ter­mésének. Mintegy száznyolc­vanezer forintot adott tisztán ez a munkaigényes bogyós­gyümölcs. Az űj gazdasági mechaniz­mus nagyobb önállóságot biz­tosít a szövetkezetnek és ve­zetők, tagok szeretnének fo­kozottan élni megnövekedett hatáskörükkel. Sokan felvetik, hogy a málnaterületet sürgő­sen tovább kell növelni, hi­szen egyetlen más növény sem ad holdanként tizennyolc­ezer forintos tiszta hasznot. Viszont az óvatosabbak az­zal is számolnak, hogy a mál­naterület és a munkaerő-lét­szám között meg kell találni a megfelelő egyensúlyt A fő­könyvelő — érthetően — ugyanennek az óvatos, körül­tekintő számításnak a híve, hiszen a málnatöveket nem elegendő eltelepíteni, azt egész éven át gondozni, mű­velni kell, mitöbb a gyü­mölcsszüret teljes készenlétet követel. Az is igaz azonban, hogy az ötvenszázalékos munkadíjazás nagyon ösztön­zőleg hat. Viszont arra is gondolni kell — jól tudják ezt Ilinyben —, hogy a szövetkezetben mi­hamarabb nem a munkaerő- hiány, hanem a tagok, főként az asszonyok foglalkoztatása okozhat majd gondot. Külön probléma a téli munkaalkal­mak megteremtése. Ennek ér­dekében törik a fejüket a fa- feldolgozó segédüzem létreho­zásán, minthogy fával is és keretfűrésszel is rendelkezik a közös gazdaság. Az elképzelé­seik szerint egyelőre sertés- ólakat készítenek a háztáji gazdaságoknak. Ügy mutatko­zik, hogy erre van igény helyben és a szomszédos köz­ségekben A .»moíor” Vezetők és tsz-tagok egya­ránt úgy nyilatkoznak, hogy az új elnök motorja mindan­nak, ami űj és előre visz. Ha kell, szigorúan fegyelmet te­remt, ha szükség van rá, sze­mélyesen segít és ellátja a fő- agronómusi teendőket is. Elő­re néz, a_ jövőnek dolgozik. A szövetkezet és község gondját az első perctől a ma­gáénak is tekinti. A különféle gondok egyike, hogy éppen a legjobb minősé­gűnek nyilvánított földterüle­tet nem tudják a növényter­mesztésben hasznosítani. Kü­lönösen problémát okoz ez jövőre, amikor Iliny is bele­kerül az ártámogatásos dotá­ció rendszerébe és a kategó­riába sorolásnál szigorúan veszik a kataszterben szerep­lő aranykorona-értéket. Az llinyi patak mentén elterülő földeket ugyanis 14 aranyko- ronásnak tartják nyilván, de ez a jó föld ki van téve a ta­lajvíz állandó támadásának. Magasabban van a patakme­der, mint a termőföld, s így a víz levezetése megoldhatat­lan. Szeretnék, ha a Lókos Vízhasznosítási és Vízrendezé­si Társulat, amelynek ez a kis szövetkezet évente tízezer fo­rint hozzájárulást fizet, vég­re megoldaná az ilinyi patak tisztítását is, és ne halogatná azt 1970-ig. Még nagyobb gond, hogy az előrelátó tagok a szövetkezet jövőjét csak a szomszédos szövetkezetekkel való összefo­gásban látják, aminek viszont jócskán akad még ellenzője is a községben. De Ilinyben a vezetőség egyáltalán nem hi- Ve a kapkodásnak. Türelme­sen kivárják, amíg megérik a helyzet újabb minőségi vál­tozások megteremtésére. Lakos György Czikora és a szülőfalu A minap egy fiatalember járt a szerkesz­tőségben. Bemutatkozott: Czikora Lajos, belső építész, LAKÓTERV Vállalat alkalma­zottja. egyébként Somoskőújfalui születésű, s a legutóbbi időkig idevaló illetőségű is. De nem azért jött, hogy ezt elmondja, bár az is bizonyos kapcsolatban van látogatása céljá­val, — Kezdjük — simít végig rövidre vágott frizuráján — Somoskőújfalu részletes rende­zési tervével. A község évről évre fejlődik. És még gyorsabban fejlődhetne, ha volna rendezési terve. Meg is rendelték volna a Vá­rosrendezési Intézetnél, de az háromszáztíz­ezer forintot kért érte. Ettől mindenki meg­riadt. Idevalósi vagyok, szeretem is szülőfa­lumat. Ezért saját vállalatom KlSZ-szerve- zeténél előálltam egy javaslattal. A fiatal építészek csinálják meg ezt a részletes ren­dezési tervet — lényegében társadalmi mun­kában. Leültünk, számoltunk. Különböző technikai, kiszállási és egyéb elkerülhetetlen kiadások mintegy hetvenezer forintra rúgnak. De sajnos sem a járási, sem a megyei ta­nácsnál egyelőre nem fogadtak valami nagy lelkesedéssel. Szerintem segíteni kéne a mi kiszeseink kezdeményezését. Egyébként, be­széltem a Somoskőújfalui tanácselnökkel, aki azt mondta, hogy a községfejlesztési alapból harminc—negyvenezer forinttal a tervköltség egy részét finanszírozni lehetne, de én azt mondtam neki, és most is azt mondom, ezt a pénzt másra kell fordítani. — Mire? — Ez a jövetelem másak oka. Kissé mesz- sziről kell kezdenem. Mint belső építészter­vező, sokfelé megfordulok az országban. Vas megyében járva, hallottam, hogy Kőszegen új női fehérneműgyár nyílt. Mégpedig nem is akármilyen. Érdeklődésemre elmondták, hogy egy Hungarokoop nevű export—import vál­lalat szerződést kötött az osztrák Triumph céggel. A szerződés értelmében Kőszeg üze­mi épületet, munkaerőt adott. Az osztrák cég berendezte az üzemet, ellátja anyaggal, meg­rendelésekkel. Az üzem kizárólag exportra termel. A munkabért az osztrákok fizetik az államnak — devizában. Az az érzésem, hogy ez az üzlet mindenkinek jó. Az osztrák cég­nek, a magyar államnak és Kőszeg lakossá­gának egyaránt. — Nem vitás, de mi köze mindehhez So­moskőújfalunak ? — Mint mondtam, idevalósi vagyok, és amikor csak tehetem, meglátogatom a szüléi­mét. Nos, ahogy a vasútról leszállók, mindig a szemembe ötlik egy üres, kihasználatlan üzemi épület. Valamikor a kőbánya számára építették, kőzúzónak. Aztán a kőbányát be­zárták, az üzemi épületre nincs szükség. Nincs szükség? Dehogyis nincs. Megnéztem azt az épületet alaposan. A rendbehozatala, átalakítása belekerül körülbelül másfél—két- .millió forintba. A felmenő falak erősek, ké­sőbb kibírnak akár három—négy emelet-ráé­pítést. Mármost: én itt szabadultam a város­ban egy kisiparosnál, mint műbútorasztalos, elvégeztem a faipari technikumot, dolgoztam, mint asztalosüzem-vezető a negyvenkettes építőipari vállalatnál, aztán felvettek a KÖZTI-hez először szerkesztőnek, Hornicselr László belső építész mellett, dolgoztam. Pár éve a LAKÓTÉR V-nél vagyok. Én csináltam a kelenföldi MÄV munkásszálló, a szombat­helyi hangversenyterem, Pesten egy négyszáz személyes szakmunkásképző diákszálló, a Gyógyászati Segédeszközök Gyára irodaépü­letének belső építészeti terveit. Ezt csak azért mondom, hogy lássa, szereztem némi gya­korlatot a szakmában. — Hová akar kilyukadni? — Oda. hogy a Somoskőújfalui üres üzem­épületet rendbe kéne hozni. A rendbehozatal tervezési költségei kikerülnének abból a pénz­ből, amiről a tanácselnök említést tett. Az átépítésre megyei keretekből kéne biztosíta­ni a költségeket. — Milyen célra? — Amikor Szombathelyről visszautaztam Pestre, felkerestem a Hungarokoop egyik osztályvezetőjét. Annak azt javasoltam: a kőszegi üzem mintájára létesítsenek egy stylbútor üzemet Somoskőújfalun. Az osz­tályvezetőnek tetszett, én vállaltam, hogy Nógrádban utánajárok a dolognak. A bel­ső építészetben, berendezésben van gya­korlatom, ismerek sok kitűnő asztalos szak­munkást Pesten és itt a megyében is. régi l ismerősöket, akik közül sokan egyébként nem is a szakmában dolgoznak, mert nincs lehetőség. Ha volna, elláthatnák egy ilyen, üzemben az irányítást, elvégezhetnék a ké­nyesebb szakmunkát. Mellettük nagyon sok nőt alkalmazhatnának. Szerintem kezdetben már legalább háromszázat. És csupa finom, keresett exportterméket gyártanánk. A bú­torüzem mellett indíthatnánk képzőművé­szeti, iparművészeti jellegű üzemet, ahol a lakásdíszítéshez, berendezéshez szükséges tárgyakat állíthatnák elő ... * —- A pártbizottóágon kérdeztem: mit szól­nak a dologhoz. Azt válaszolták: tetszik, tá­mogatjuk. Az elvtárs folytassa a szervezést előkészítést, és mihelyt megérett az ügy, a külkereskedelmi vállalat illetékes képvise­lőjével keresse fel a pártbizottságon ezt és ezt az osztályvezetőt. Minél előbb, annál jobb. Most kérdezhetnék: minek írtam az egész­ről, amikor ez a stylbútorgyár még „csepp­folyós” állapotban van. Az sem biztos, hogy lesz belőle valami. Mint * ahogyan az sem, hogy a Somoskőújfalui részletes rendezési tervhez nem lelik meg a szükséges het­venezret. Persze, mindez lehetséges. De le­hetséges az ellenkezője is. Azért írtam róla, mert ez utóbbiban bízom, és, mert nagyon tetszenek nekem az Ilyen Czikora Lajos tí­pusú fiatal szakemberek, akik nem feled­keztek meg arról, hol születtek, s akik na­gyon szeretnék, ha saját jósorsukat, boldo­gulásukat abban a környezetben találnák meg, amelyhez ragaszkodnak, mégpedig úgy, hogy az a szülőfalunak is hasznot hajt. Az is tet­szik, hogy mindez a mechanizmus reform­jának előestéjén született meg Czikora La­jos agyában: aki hisz a reformban, és olyan lehetőségeket lét benne, amelyek megvaló­sítására korábban aligha lett volna módja. Csizmadia Géza Á boltvezető sokakat megsértett Áldatlan állapotot teremtett Béren a vegyesbolt vezetője, Fiicsík András és felesége. A vásárlók felháborodva beszél­ték el, hogyan sértette a házaspár, nap nap után, a boltba betérő öregeket, gyermekeket, egyszóval a vásárlókat. A ki­szolgálást gúnyos megjegyzések tömegével tarkították. S ha a vásárlók reklamálták? Értették a módját, hogy gorombán, durván letorkolják őket'. Módszerükhöz tartozott, hogy el­híresztelték, magas állású rokonaik vannak, s jobb lesz ha hallgatnak a vásárlók, mert megüti a bokáját, aki ellenük beszél. (így történhetett meg, hogy a MÉSZÖV vezetősége viszonylag későn szerzett tudomást mindezekről.) égül a bériek türelmének csak vége szakadt. A Filcsik házaspár szavai nem mindenkinél érték el a kellő hatást. Egy­re sűrűbben érkeztek a panaszlevelek a házaspár ellen. A bejelentések alapján a MÉSZÖV vizsgálatot tartott Béren. Egyetlen családot sem találtak, ahol valami jót mondtak volna a boltvezetőről, meg a feleségéről. Fény derült arra is, hogy a házaspár családi élete rendkívül zilált. Rosszkedvű­ket, gyűlölködésüket magukkal viszik a boltba, s bosszúju­kat a vásárlókon töltik ki. ‘fogy mit tett a sziráki szövetkezet vezetősége azért, hogy a ,'házaspár elnyerje méltó bütetését, megszüntesse az áldat­lan állapotot Béren’ Nem sokat. Amint a kereskedelmi osz­tály vezetője mondotta, Filcsikék három éve vezetik a boltot. A helyzet azonban csak most az utóbbi hónapokban mérge­sedett el. Mindezek ellenére a szövetkezetnek nem lett volna szabad tűrnie, hogy a házaspár kénye-kedvére bánjon a vá­sárlókkal 'a falu lakóival. Mert azt, hogy az fmsz-tagság vé­gül ' nem a körzeti szövetkezethez fordult orvoslásért, sole mindent elárul. Mindenekelőtt azt, hogy nem táplál túlságo­san nagy bizalmat a sziráki fogyasztási szövetkezet vezető­sége iránt. K. E. c/iz iparosok erezd ekje Még a szél is erősebben sü­vít Vecseklő környékén. A munkásjáratok sem közleked­nek egészen az aknáig, a bá­nyászok gyalog teszik meg az utolsó száz métereket. Lan­tos Lászlót, az iparosok veze­tőjét egyre többször foglalkoz­tatja a tél. Mi lesz, ha a csil­lepályát belepi a hó, vagy a szél a sodronykötél-pályát rongálja meg? Számolni kell ilyen eshetőségekkel. Idestova 34 éve áll kisebb megszakításokkal (katonaidő és egyéb) a bánya szolgálatá­ban. Az északi részen dolgo­zott mindig. Itt volt inas, és innen járta ki felnőtt fejjel a gépipari technikumot. ötvenen felül van, de sok­kal fiatalabbnak látszik. Ta­lán a nyugodt, kiegyensúlyo­zott élettől van ? Az ember azt hinné, de aki az életútját vé­gigkísérte, tudja, hogy ez nem igaz. Volt 1945-ben bérelszámoló. Oda osztották be, megtanulta, tette amit rábízták. Egy év múlva teherautót kapott a bá­nya. Kit ültettek volna a vo­lán mellé mást, mint Lantos Lászlót A katonaságnál tanul­ta a gépkocsivezetést, és itt vette hasznát. — Mentünk élelemért. El­láttuk áruval az akkor még bányai kezelésben levő üzle­teket anyagokat szállítottunk a bányának — emlékszik visz- sza. Egyszer azután addig káde­rezték, hogy kinevezték Sal­gótarjánba, az ÁFOR-kiren- deltség vezetőjének. Két évig ott dolgozott, de szíve vissza­húzta a bányához. Amikor meg esztékás kellett az üzem­nél, azt a munkakört bízták rá. Sok gond, baj csapódott le akkor ennél a beosztásnál. A bajbajutott emberekhez az idegesség, türelmetlenség ál­talában mindig útitársnak sze­gődik. Az ügyintéző azonban nyugodt maradt, türelmes, megértő. A technikum bányagépipa­ri tagozatán harminchármán kezdtek. Nehéz négy eszten­dő volt, erős akaratot, kitar­tást követelt és bizony a rostán sokan kihullottak. Az oklevelet csak heten szerez­ték meg. Akkor már energeti­kus! minőségben dolgozott, de közben az ehhez szükséges tan­folyamot is el kellett végez­nie. Milyen gondok foglalkoztat­ják most? — Ha egyszerre többfelé mehetne az ember, talán az lenne a jó — mondja. — Az ötvenhárom iparos négy he­lyen dolgozik. Vecseklő, Szil­váskő hozzám tartozik. A hosszú sodronykötél-pályának is én vagyok a felelőse. Nemcsak a gépek, berendezések, hanem a még meglevő hat ló is mun­kát ad. Baj pedig mindig akad. Hol itt, hol ott kell na­gyobb energiával dolgozni. Mit hoz a jövő? Meddig bányászkodunk az északi ré­szen? JMem tudom, talán het­venig. Mi lesz azután? Kenyér nélkül nem maradunk. Volt, aki elment uránbányásznak, azután visszajött. Talán nem is azért, hogy ott rosz- szabb lett volna, hanem mert itt szokta meg, és min­den ide húzza azt az embert, aki fiatal korától itt dolgozik. Az év Végi többletmunkákra terelődik a beszélgetés. Készül a leltár. Van mit számba venniük. Rövidített munkaidő bevezetésére készülnek. Azzal is van gond, főleg a munka szervezését illetően. Lassan vége a műszaknak. Párt taggyűlésre készülnek. Lantos László már munkásőr- ruhában vesz részt a rendez­vényen, mert utána még lesz elfoglaltsága, ugyanis mun­kásőrség megalakulása Ha, századparancsnok-helyctte.s Szabad idő? Ha van, akkor a kertben tölti tavasszal, nyáro, ősszel. Télen pedig több jut a .pír- munkára, ahogy mondja. Ha kevés a nyolc óra. akkor ugyanis otthon folytatja amit az üzemben abbahagyott. Ógy van ő ezzel, hogy minél iöb a munka, annál többet szeret­ne elvégezni. ^odó János

Next

/
Oldalképek
Tartalom