Nógrád, 1967. december (23. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-10 / 292. szám
1967. december 10., vasárnap NÖGR ÄÖ 5 ) llinyi gondok A málna, az aranykorona és a talajvíz Talán tizenöt kilométer sem választja el Balassagyarmattól a négyszáz lelkes Ilinyt, mégis úgy érzi a látogató mintha száz kilométereket tett volna meg. Sajátos, kicsit elzárt világ, ahol a távolságot nem is kilométerekkel, hanem idővel érdemes mérni. Irányt vált. lassabban forog itt az idő kereke. Vagy talán csak az előítéletek ejtik rabul a ritka látogatót? A ,*>%entháromság'* öt esztendeje sincs, amikor egy téli napion azzal fogadtak Ilinyben, hogy a szombati mulatságon csaknem áldozatot követelt a régimódi legénykedés. Előkerültek a bicskák, mi több a szövetkezet választott vezetője is ököllel igyekezett „rendet teremteni” a vitában. S az efféle fenekedé ellentét nem korlátozódott az italgőzös mulatságokra, hahem olykor a község vezetésében is megnyilvánult. A „keménykezű” elnök egyszer csak a leváltás sorsára került, s úgy tetszett, hogy végre nagyot változik Ilinyben is a világ. Mosolyogva mesélik: ettől kezdve olyan jelentések érkeztek a járási pártbizottságra, hogy a község felelős vezetői — a tanácselnök, a tsz-elnök és a párttitkár — között teljes az egység. Ilinyben azután arra is fény derült, miért mosolyogták meg a járásiak a jelentésben szereplő egységet. A három fontos funkciót — a községben ezt tréfásan „szocialista szentháromság”-nak is nevezték — egyszemélyijén Dovicsin József töltötte be. A tanácselnöki posztra ugyan Csákány Sándort, a szövetkezet növénytermesztési brigád- vezetojét választották, de minthogy Csikány csak tiszteletdíjas elnök és nagyon leköti a szövetkezeti munka, a tanácsi munka neheze is Dovi- csinra, a tanácstitkárra hárult. 'Az ilyen egység legalább annyira egészségtelen jelenség, mint a széthúzás. Nem is tekintette ezt Dovicsin József se másnak, mint kényszer- megoldásnak. Az idén novemberben azután a közgyűlés elé terjesztette lemondását, és átadta helyét a tagság új jelöltjének, a nógródmarcali Varga Istvánnak, akit jól ismertek a községben még pártinatruktor korából. Most Dovicsin József, mint párttitkár és tanácstitkár tá- • mogatja a vezetőség új elképzeléseinek megvalósulását. Tervek és álmok Tervekben nincs hiány, a képzelet — különösen az új gazdasági mechanizmus meghirdetése óta — gazdagon működik Ilinyben is. Csakhogy, ahol nemcsak a község, hanem a szövetkezet is kicsiny, korlátozottak a lehetőségek. A mintegy ezer holdnyi közös gazdaságban mindössze ötszáz hold a szántó és a földek átlagc« aranykorona-értéke, a vezetők elmondása szerint, nem éri el a hét koronát. Hatvankét dolgozó taggal számolnak. de még azok között is sok az ldŐ6, beteges ember. Ettől függetlenül a fejlődés Ilinyben sem állt meg, és bőségesen akad mindenkinek büszkélkedni valója. Csikány Sándor, a növénytermesztési brigádvezető, a csaknem húszmázsás búza-termésátlaggal, a csaknem kétszáz mázsás cukorrépa-terméssel és a tíz hold málnával dicsekszik. Kuriss György állattenyésztési bri- gádvezétő a jó szakmunka sikerének könyveli el a javuló tejelési átlagot és a minőségi cserét a tehenészetben. Her- czeg István főkönyvelő pedig, aki Csitórról jár át naponta, azt figyeli, melyik növény ás jószág a leggazdaságosabb. Abban, hogy a kis szövetkezet egyszámláján jelenleg is több mint négyszázezer forint található, rendkívül nagy része van a tíz hold málnaterület jó és kitűnő minőségű termésének. Mintegy száznyolcvanezer forintot adott tisztán ez a munkaigényes bogyósgyümölcs. Az űj gazdasági mechanizmus nagyobb önállóságot biztosít a szövetkezetnek és vezetők, tagok szeretnének fokozottan élni megnövekedett hatáskörükkel. Sokan felvetik, hogy a málnaterületet sürgősen tovább kell növelni, hiszen egyetlen más növény sem ad holdanként tizennyolcezer forintos tiszta hasznot. Viszont az óvatosabbak azzal is számolnak, hogy a málnaterület és a munkaerő-létszám között meg kell találni a megfelelő egyensúlyt A főkönyvelő — érthetően — ugyanennek az óvatos, körültekintő számításnak a híve, hiszen a málnatöveket nem elegendő eltelepíteni, azt egész éven át gondozni, művelni kell, mitöbb a gyümölcsszüret teljes készenlétet követel. Az is igaz azonban, hogy az ötvenszázalékos munkadíjazás nagyon ösztönzőleg hat. Viszont arra is gondolni kell — jól tudják ezt Ilinyben —, hogy a szövetkezetben mihamarabb nem a munkaerő- hiány, hanem a tagok, főként az asszonyok foglalkoztatása okozhat majd gondot. Külön probléma a téli munkaalkalmak megteremtése. Ennek érdekében törik a fejüket a fa- feldolgozó segédüzem létrehozásán, minthogy fával is és keretfűrésszel is rendelkezik a közös gazdaság. Az elképzeléseik szerint egyelőre sertés- ólakat készítenek a háztáji gazdaságoknak. Ügy mutatkozik, hogy erre van igény helyben és a szomszédos községekben A .»moíor” Vezetők és tsz-tagok egyaránt úgy nyilatkoznak, hogy az új elnök motorja mindannak, ami űj és előre visz. Ha kell, szigorúan fegyelmet teremt, ha szükség van rá, személyesen segít és ellátja a fő- agronómusi teendőket is. Előre néz, a_ jövőnek dolgozik. A szövetkezet és község gondját az első perctől a magáénak is tekinti. A különféle gondok egyike, hogy éppen a legjobb minőségűnek nyilvánított földterületet nem tudják a növénytermesztésben hasznosítani. Különösen problémát okoz ez jövőre, amikor Iliny is belekerül az ártámogatásos dotáció rendszerébe és a kategóriába sorolásnál szigorúan veszik a kataszterben szereplő aranykorona-értéket. Az llinyi patak mentén elterülő földeket ugyanis 14 aranyko- ronásnak tartják nyilván, de ez a jó föld ki van téve a talajvíz állandó támadásának. Magasabban van a patakmeder, mint a termőföld, s így a víz levezetése megoldhatatlan. Szeretnék, ha a Lókos Vízhasznosítási és Vízrendezési Társulat, amelynek ez a kis szövetkezet évente tízezer forint hozzájárulást fizet, végre megoldaná az ilinyi patak tisztítását is, és ne halogatná azt 1970-ig. Még nagyobb gond, hogy az előrelátó tagok a szövetkezet jövőjét csak a szomszédos szövetkezetekkel való összefogásban látják, aminek viszont jócskán akad még ellenzője is a községben. De Ilinyben a vezetőség egyáltalán nem hi- Ve a kapkodásnak. Türelmesen kivárják, amíg megérik a helyzet újabb minőségi változások megteremtésére. Lakos György Czikora és a szülőfalu A minap egy fiatalember járt a szerkesztőségben. Bemutatkozott: Czikora Lajos, belső építész, LAKÓTERV Vállalat alkalmazottja. egyébként Somoskőújfalui születésű, s a legutóbbi időkig idevaló illetőségű is. De nem azért jött, hogy ezt elmondja, bár az is bizonyos kapcsolatban van látogatása céljával, — Kezdjük — simít végig rövidre vágott frizuráján — Somoskőújfalu részletes rendezési tervével. A község évről évre fejlődik. És még gyorsabban fejlődhetne, ha volna rendezési terve. Meg is rendelték volna a Városrendezési Intézetnél, de az háromszáztízezer forintot kért érte. Ettől mindenki megriadt. Idevalósi vagyok, szeretem is szülőfalumat. Ezért saját vállalatom KlSZ-szerve- zeténél előálltam egy javaslattal. A fiatal építészek csinálják meg ezt a részletes rendezési tervet — lényegében társadalmi munkában. Leültünk, számoltunk. Különböző technikai, kiszállási és egyéb elkerülhetetlen kiadások mintegy hetvenezer forintra rúgnak. De sajnos sem a járási, sem a megyei tanácsnál egyelőre nem fogadtak valami nagy lelkesedéssel. Szerintem segíteni kéne a mi kiszeseink kezdeményezését. Egyébként, beszéltem a Somoskőújfalui tanácselnökkel, aki azt mondta, hogy a községfejlesztési alapból harminc—negyvenezer forinttal a tervköltség egy részét finanszírozni lehetne, de én azt mondtam neki, és most is azt mondom, ezt a pénzt másra kell fordítani. — Mire? — Ez a jövetelem másak oka. Kissé mesz- sziről kell kezdenem. Mint belső építésztervező, sokfelé megfordulok az országban. Vas megyében járva, hallottam, hogy Kőszegen új női fehérneműgyár nyílt. Mégpedig nem is akármilyen. Érdeklődésemre elmondták, hogy egy Hungarokoop nevű export—import vállalat szerződést kötött az osztrák Triumph céggel. A szerződés értelmében Kőszeg üzemi épületet, munkaerőt adott. Az osztrák cég berendezte az üzemet, ellátja anyaggal, megrendelésekkel. Az üzem kizárólag exportra termel. A munkabért az osztrákok fizetik az államnak — devizában. Az az érzésem, hogy ez az üzlet mindenkinek jó. Az osztrák cégnek, a magyar államnak és Kőszeg lakosságának egyaránt. — Nem vitás, de mi köze mindehhez Somoskőújfalunak ? — Mint mondtam, idevalósi vagyok, és amikor csak tehetem, meglátogatom a szüléimét. Nos, ahogy a vasútról leszállók, mindig a szemembe ötlik egy üres, kihasználatlan üzemi épület. Valamikor a kőbánya számára építették, kőzúzónak. Aztán a kőbányát bezárták, az üzemi épületre nincs szükség. Nincs szükség? Dehogyis nincs. Megnéztem azt az épületet alaposan. A rendbehozatala, átalakítása belekerül körülbelül másfél—két- .millió forintba. A felmenő falak erősek, később kibírnak akár három—négy emelet-ráépítést. Mármost: én itt szabadultam a városban egy kisiparosnál, mint műbútorasztalos, elvégeztem a faipari technikumot, dolgoztam, mint asztalosüzem-vezető a negyvenkettes építőipari vállalatnál, aztán felvettek a KÖZTI-hez először szerkesztőnek, Hornicselr László belső építész mellett, dolgoztam. Pár éve a LAKÓTÉR V-nél vagyok. Én csináltam a kelenföldi MÄV munkásszálló, a szombathelyi hangversenyterem, Pesten egy négyszáz személyes szakmunkásképző diákszálló, a Gyógyászati Segédeszközök Gyára irodaépületének belső építészeti terveit. Ezt csak azért mondom, hogy lássa, szereztem némi gyakorlatot a szakmában. — Hová akar kilyukadni? — Oda. hogy a Somoskőújfalui üres üzemépületet rendbe kéne hozni. A rendbehozatal tervezési költségei kikerülnének abból a pénzből, amiről a tanácselnök említést tett. Az átépítésre megyei keretekből kéne biztosítani a költségeket. — Milyen célra? — Amikor Szombathelyről visszautaztam Pestre, felkerestem a Hungarokoop egyik osztályvezetőjét. Annak azt javasoltam: a kőszegi üzem mintájára létesítsenek egy stylbútor üzemet Somoskőújfalun. Az osztályvezetőnek tetszett, én vállaltam, hogy Nógrádban utánajárok a dolognak. A belső építészetben, berendezésben van gyakorlatom, ismerek sok kitűnő asztalos szakmunkást Pesten és itt a megyében is. régi l ismerősöket, akik közül sokan egyébként nem is a szakmában dolgoznak, mert nincs lehetőség. Ha volna, elláthatnák egy ilyen, üzemben az irányítást, elvégezhetnék a kényesebb szakmunkát. Mellettük nagyon sok nőt alkalmazhatnának. Szerintem kezdetben már legalább háromszázat. És csupa finom, keresett exportterméket gyártanánk. A bútorüzem mellett indíthatnánk képzőművészeti, iparművészeti jellegű üzemet, ahol a lakásdíszítéshez, berendezéshez szükséges tárgyakat állíthatnák elő ... * —- A pártbizottóágon kérdeztem: mit szólnak a dologhoz. Azt válaszolták: tetszik, támogatjuk. Az elvtárs folytassa a szervezést előkészítést, és mihelyt megérett az ügy, a külkereskedelmi vállalat illetékes képviselőjével keresse fel a pártbizottságon ezt és ezt az osztályvezetőt. Minél előbb, annál jobb. Most kérdezhetnék: minek írtam az egészről, amikor ez a stylbútorgyár még „cseppfolyós” állapotban van. Az sem biztos, hogy lesz belőle valami. Mint * ahogyan az sem, hogy a Somoskőújfalui részletes rendezési tervhez nem lelik meg a szükséges hetvenezret. Persze, mindez lehetséges. De lehetséges az ellenkezője is. Azért írtam róla, mert ez utóbbiban bízom, és, mert nagyon tetszenek nekem az Ilyen Czikora Lajos típusú fiatal szakemberek, akik nem feledkeztek meg arról, hol születtek, s akik nagyon szeretnék, ha saját jósorsukat, boldogulásukat abban a környezetben találnák meg, amelyhez ragaszkodnak, mégpedig úgy, hogy az a szülőfalunak is hasznot hajt. Az is tetszik, hogy mindez a mechanizmus reformjának előestéjén született meg Czikora Lajos agyában: aki hisz a reformban, és olyan lehetőségeket lét benne, amelyek megvalósítására korábban aligha lett volna módja. Csizmadia Géza Á boltvezető sokakat megsértett Áldatlan állapotot teremtett Béren a vegyesbolt vezetője, Fiicsík András és felesége. A vásárlók felháborodva beszélték el, hogyan sértette a házaspár, nap nap után, a boltba betérő öregeket, gyermekeket, egyszóval a vásárlókat. A kiszolgálást gúnyos megjegyzések tömegével tarkították. S ha a vásárlók reklamálták? Értették a módját, hogy gorombán, durván letorkolják őket'. Módszerükhöz tartozott, hogy elhíresztelték, magas állású rokonaik vannak, s jobb lesz ha hallgatnak a vásárlók, mert megüti a bokáját, aki ellenük beszél. (így történhetett meg, hogy a MÉSZÖV vezetősége viszonylag későn szerzett tudomást mindezekről.) égül a bériek türelmének csak vége szakadt. A Filcsik házaspár szavai nem mindenkinél érték el a kellő hatást. Egyre sűrűbben érkeztek a panaszlevelek a házaspár ellen. A bejelentések alapján a MÉSZÖV vizsgálatot tartott Béren. Egyetlen családot sem találtak, ahol valami jót mondtak volna a boltvezetőről, meg a feleségéről. Fény derült arra is, hogy a házaspár családi élete rendkívül zilált. Rosszkedvűket, gyűlölködésüket magukkal viszik a boltba, s bosszújukat a vásárlókon töltik ki. ‘fogy mit tett a sziráki szövetkezet vezetősége azért, hogy a ,'házaspár elnyerje méltó bütetését, megszüntesse az áldatlan állapotot Béren’ Nem sokat. Amint a kereskedelmi osztály vezetője mondotta, Filcsikék három éve vezetik a boltot. A helyzet azonban csak most az utóbbi hónapokban mérgesedett el. Mindezek ellenére a szövetkezetnek nem lett volna szabad tűrnie, hogy a házaspár kénye-kedvére bánjon a vásárlókkal 'a falu lakóival. Mert azt, hogy az fmsz-tagság végül ' nem a körzeti szövetkezethez fordult orvoslásért, sole mindent elárul. Mindenekelőtt azt, hogy nem táplál túlságosan nagy bizalmat a sziráki fogyasztási szövetkezet vezetősége iránt. K. E. c/iz iparosok erezd ekje Még a szél is erősebben süvít Vecseklő környékén. A munkásjáratok sem közlekednek egészen az aknáig, a bányászok gyalog teszik meg az utolsó száz métereket. Lantos Lászlót, az iparosok vezetőjét egyre többször foglalkoztatja a tél. Mi lesz, ha a csillepályát belepi a hó, vagy a szél a sodronykötél-pályát rongálja meg? Számolni kell ilyen eshetőségekkel. Idestova 34 éve áll kisebb megszakításokkal (katonaidő és egyéb) a bánya szolgálatában. Az északi részen dolgozott mindig. Itt volt inas, és innen járta ki felnőtt fejjel a gépipari technikumot. ötvenen felül van, de sokkal fiatalabbnak látszik. Talán a nyugodt, kiegyensúlyozott élettől van ? Az ember azt hinné, de aki az életútját végigkísérte, tudja, hogy ez nem igaz. Volt 1945-ben bérelszámoló. Oda osztották be, megtanulta, tette amit rábízták. Egy év múlva teherautót kapott a bánya. Kit ültettek volna a volán mellé mást, mint Lantos Lászlót A katonaságnál tanulta a gépkocsivezetést, és itt vette hasznát. — Mentünk élelemért. Elláttuk áruval az akkor még bányai kezelésben levő üzleteket anyagokat szállítottunk a bányának — emlékszik visz- sza. Egyszer azután addig káderezték, hogy kinevezték Salgótarjánba, az ÁFOR-kiren- deltség vezetőjének. Két évig ott dolgozott, de szíve visszahúzta a bányához. Amikor meg esztékás kellett az üzemnél, azt a munkakört bízták rá. Sok gond, baj csapódott le akkor ennél a beosztásnál. A bajbajutott emberekhez az idegesség, türelmetlenség általában mindig útitársnak szegődik. Az ügyintéző azonban nyugodt maradt, türelmes, megértő. A technikum bányagépipari tagozatán harminchármán kezdtek. Nehéz négy esztendő volt, erős akaratot, kitartást követelt és bizony a rostán sokan kihullottak. Az oklevelet csak heten szerezték meg. Akkor már energetikus! minőségben dolgozott, de közben az ehhez szükséges tanfolyamot is el kellett végeznie. Milyen gondok foglalkoztatják most? — Ha egyszerre többfelé mehetne az ember, talán az lenne a jó — mondja. — Az ötvenhárom iparos négy helyen dolgozik. Vecseklő, Szilváskő hozzám tartozik. A hosszú sodronykötél-pályának is én vagyok a felelőse. Nemcsak a gépek, berendezések, hanem a még meglevő hat ló is munkát ad. Baj pedig mindig akad. Hol itt, hol ott kell nagyobb energiával dolgozni. Mit hoz a jövő? Meddig bányászkodunk az északi részen? JMem tudom, talán hetvenig. Mi lesz azután? Kenyér nélkül nem maradunk. Volt, aki elment uránbányásznak, azután visszajött. Talán nem is azért, hogy ott rosz- szabb lett volna, hanem mert itt szokta meg, és minden ide húzza azt az embert, aki fiatal korától itt dolgozik. Az év Végi többletmunkákra terelődik a beszélgetés. Készül a leltár. Van mit számba venniük. Rövidített munkaidő bevezetésére készülnek. Azzal is van gond, főleg a munka szervezését illetően. Lassan vége a műszaknak. Párt taggyűlésre készülnek. Lantos László már munkásőr- ruhában vesz részt a rendezvényen, mert utána még lesz elfoglaltsága, ugyanis munkásőrség megalakulása Ha, századparancsnok-helyctte.s Szabad idő? Ha van, akkor a kertben tölti tavasszal, nyáro, ősszel. Télen pedig több jut a .pír- munkára, ahogy mondja. Ha kevés a nyolc óra. akkor ugyanis otthon folytatja amit az üzemben abbahagyott. Ógy van ő ezzel, hogy minél iöb a munka, annál többet szeretne elvégezni. ^odó János