Nógrád, 1967. december (23. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-29 / 306. szám

2 NŐGRAD 1987 december 99.. péntek Vietnami Jelenté» A decemberi harcok adatai A VNA észak-vietnami tá­jékoztató iroda csütörtökön ismertette a dél-vietnami „fel­szabadítás” ügynökség jelen­tését a Mekong deltájában lezajlott decemberi harcokról. Az összefoglaló beszámol ar­ról, hogy két hét alatt a népi felszabadító erők több mint 2 000 ellenséges katonát tet­tek harcképtelenné, köztük ■too amerikait. A szabadság-- harcosok lelőttek, illetve a földön megsemmisítettek 15 repülőgépet. A saigoni amerikai pa­rancsnokság közlése szerint a karácsonyi tűzszünet után rendkívüli heves harcok bon­takoztak ki Dél-Vietnam kű- lí ’böző pontjain. Saigontól 400 kilométerrel északra az amerikai helikopterek szer­dán tévedésből pontosan egy partizántábor kellős közepén szálltak le. Mikor az amerikai ejtőernyősök elhagyták gépei­ket a szabadságharcosok minden oldalról tűz alá vet­ték őket. A csatába beavat­koztak a többi helikopterek is. Kilencórás küzdelem után a szabadságharcosok vissza­vonultak a dzsungelbe. Az amerikaiak 12 halottat és 31 sebesültet vesztettek. Dél- Vietnam más pontjain a sza­badságharcosok több aknave­tő támadást intéztek amerikai és dél-vietnami egységek el­len. A Reuter hírügynökség ér­dekes jelentést közöl a dél­vietnami Bong Sonból. Eb­ben a rizstermelő körzetben, amelynek területe mintegy 130 négvzetkilométer lakos­sága pedig 160 000 fő. az ame­rikai katonai jelentések sze­rint a helikopter-szállítású gyonshadosztály egységei az év eleje óta partizánok ezre­it ölték meg... 1965-ben érkezett az első amerikai egység Bong Son térségébe, hogy kiterjessze a saigoni kormány befolyását Gui Nhon tartományi székhe­lyen túl. Azóta az amerikai katonák állandóan győzelme­ket jelentenek, de a terület­nek ma is alig tíz százaléka, vagyis csupán 13 négyzetkilo­méter áll ellenőrzésük alatt Az amerikai „győzelmek” el­lenére a szabadságharcosok számára Bong Son körzete továbbra is fontos katonai utánpótlási és pihenőközpont, ahol két csata között csopor­tosítják erőiket. A laoszi hazafiak sikerei A VNA hírügynökség csü­törtökön ismertette a Patet Lao rádió jelentését a laoszi harcokról. E szerint a laoszi jobboldal amerikai vezetés alatt álló katonai erői Sza- vannakhet tartományban raj­taütésszerű támadásokat intéz­tek a felszabadított területek ellen, barbár módon üldözték a lakosságot. E cselekmények nyomán a tartományi felsza­badító erők és a gerillák a felháborodott helyi lakosság támogatásával december 24- én egyidejű támadást intéz­tek a jobboldali hadsereg két zászlóalja ellen. Negyvenper­ces csata után a laoszi haza­fiak teljes győzelmet arattak. Az AFP Vientianeből kelte­zett tudósítása szerint a Pa­tet Lao erői visszafoglalták Muong Phalane helységet La­osz központjában. A francia hírügynökség ha­noi tudósítója a Patet Lao forrásaira hivatkozva egy na­gyobb időszak mérlegét von­ja meg. Eszerint a száraz év­szak első 45 napján a hazafias erők több nagy ellenséges ka­tonai állást semmisítettek meg Laosz északi és észak­keleti részén. November ele­je óta a Patet Lao erői 183 csatában vettek részt, 1219 ellenséges katonát öltek meg. Az Izvesztyija a bonni válaszjegyzékrői MOSZKVA (TASZSZ) „A Német Szövetségi Köz­társaság kormánya megkerüli azokat a tényeket, amelyeket a szovjet kormány nyilatko­zatában felsorol” — írja a csütörtöki Izvesztyijában B. Orlov, Bonn válaszát kom­mentálva arra a szovjet kor­mány-nyilatkozatra, amely fel­hívja a figyelmet a nyugatné­met újfasiszta és militarista erők újjáéledésének veszé­lyeire. A szövetségi köztársaság ve­zetői nagyon jól tudják — írja a lap —, „a Hitler-ellenes koalíció országai kötelezettsé­get vállaltak arra nézve, hogy nem engedik meg a fasiszta veszély feléledését. A Szovjet­uniónak, amely a fasiszta Né­metország által kirobbantott háborúban a legnagyobb ál­dozatot hozta, végrehajtja a Potsdami Egyezményt, nem csupán joga, hanem kötele­zettsége is felhívni a figyel­met a barna pestis bacillusai- nak elterjedésére az NSZK- ban”. A bonni válaszjegyzéknek arról a „végkövetkeztetéséről” szólva, amely szerint a szov­jet kormány állítólag keresz­tezi az NSZK kormánya által a béke biztosítására tett erő­feszítéseket, az Izvesztyija mégállapítja: ez az „érv” annyira komolytalan, hogy nem is érdemes vele foglal­kozni. Az úgynevezett nagy- koalíció egyéves kormányzása a legszembetűnőbben mutatta meg, hogy Kiesinger kormá­nya egyet sem hagyott el azok közül a politikai tézisek kö­zül, amelyeket a hidegháború éveiben Adenauer meghirde­tett, és amelyeket utódai is követtek. A rádió és a tv mai műsora KOSSUTH KÁDIG: 4.32: Hajnaltól reggelig ... — 8.05: Műsorismertetés. — 8.22: Alkésztisz. Operarészletek. — 9.00: A vadpecsenye kalandja. Krúdy Gyula elbeszélése. — 9.20: Rádió gyermekkórusok Nemzetközi Fesztiválja. — 9.35: A fehér ló. Opereítrészletek. — 10.10: ösküi óvo­dások énekelnek. —, 10.30: Édes anyanyelvűnk. — 10.35: Köti ári Olga és Béres Ferenc énekel. — 11.00: Lenin magyar fiai. Emlékműsor. — 12.15: Tánczenei koktél. — 13.03: Vita a korszerű mezőgazdaságról. — 13.18: Három tavasz. Operettrészletek, — 13.35: Kamarazene. — 13.59: Mai témák, mai dalok. Kemény Egon dalaiból. — 14.08: Magyarországon először. Hacsaturján: Szvit Lavrentyev Ler­montov c. darabjának kísérőzenéjéből. — 14.30: Róka Móka bábszínháza. A Gyermekrádió műsora, napköziseknek. — 15.15: üzenetek. — 15.55: Beszéljük meg! Gazdasági jegy­zet. — 16.00: Falusi délután. Egy óra Bánhidy László­val. — 16.57: Hallgatóink figyelmébe! —• 17.05: Külpolitikai figyelő. — 17.15: Bruno Walter Mozart-nyitányokat vezé­nyel. — 17.36: Nyitott stúdió. Petress István műsora. — 18.00: Üj Zenei Üjság. — 18.40: Palló Imre magyar nótákat énekel. — 19.00: Esti Krónika. — 19.30: 139—660. A Ma­gyar Rádió automata közönségszolgálata. — 22.20: Bruno Walter vezényel, közreműködik: a New York-i filharmonikus zenekar. — 23.40—0.25: Könnyűzene. PETŐFI RADIO: 4.30—7.57: Azonos a Kossuth rádió mű­sorával. — 10.00: A Ray Conniff együttes műsorából. — 10.20: Kamarazene, — 11.00: Déryné. Részletek Polgár Tibor íiUúzenéjéből. — 11.10: Válaszolunk hallgatóinknak. — 11.25: A jazz világa. — 12.15: Kérem a következőt. Vlagyimir Kiinvin elbeszélése. — 12.30: Schubert-kórusok. — 12.44: A mii és közönsége. Boldizsár Iván: Túlélők. — 12.59: Baletteene. — 13.29: Szovjet népek dalai, örmény dalok. — 14.00; Kettőtől hatig ... A Petőfi rádió zenés délutánja. — 18.10: Katona^dalok, csárdások. — 18.37: Láttuk, hal­lottuk . . , Színház-, film- és képzőművészet-kritika. — 18.57: Puccini; Pillangókisasszony, Háromfelvonásos opera. — Köz­ben: HM?: (Ve hét meséje. V. Andersen meséjéből. — 20.00-20.3(5: Esti Krónika II. — 21.21—21.36: Mindenki ró­luk beszél. Kéri Elemér írása. — 22.12: A francia L’Arche együttes műsorából- — 22.45: A jazz kedvelőinek. A TELEVÍZIÓ MŰSORA: 8.35: Műsorismertetés. — 8.36: \ztán mindig boldogan. Angol film. — 10.00: Az év utolsó ’«Uósorsolása. Helyszíni közvetítés. — 10.30: Szünidei ma­tiné. — 11.30—13.00: Téli Üttörőolimpia 1967. Az asztali­’"nbsz-döutők közvetítése. \ BESZTERCEBÁNYAI TV MŰSORA: 16.30: A csodá­latos muzsika (zenés film.) — 17.15; A tátrai zerge nyo­méban. 19.00: TV-Híradó. — 19.20: Mix-történet. 1967. Beat- •nffsor. — 19.50: Mi történt 1967-ben? — 22.40: A TV ©1- '•Hsóklubja. Balzac: Háborús baj társ. Az olasz kormány mélyen hallgat RÓMA (MTI) Az olasz kormány mélyen hallgat a december 23-i John- son-látogatásról. Még soha nem fordult elő (erre a pá­rizsi Le Monde tudósítója is külön felhívta a figyelmet), hogy az olasz kormány na­pokkal egy idegen kormány­fő látogatása után még fél- hivatalos közlést se tegyen a megbeszélések tartalmáról, s különösen feltűnő ez olyan vendég esetén, mint az Egye­sült Államok elnöke. Szovjet inykiildöl Finnországban HELSINKI (TASZSZ) Szovjet kormányküldöttség érkezett csütörtökön Helsinki­be Novikovnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökhelyet­tesének vezetésével. A de­legáció részt vesz azokon az ünnepségeken, amelyeket a független finn állam szovjet részről történt elismerésének 50. évfordulója alkalmából rendeznek. A szovjet vendé­geket a helsinki pályaudva­ron Paasio miniszterelnök és a finn közélet más vezetői fogadták. Tito az EAK-ba látogat KAIRÓ (MTI) Az egyiptomi külügyminisz­térium szóvivője szerdán es­te közölte, hogy Tito jugosz­láv elnök január végén láto­gatást tesz az Egyesült Arab Köztársaságban. Tito utazási terveiről szer­dán Nikezics jugoszláv kül­ügyminiszter tárgyalt egyip­tomi kollégájával Mahmud Riaddal. Nikezics később Nasz- szer elnököt is felkereste és átadta neki Tito elnök üze­netét. A Nasszer—Nikezics talál­kozó után a jugoszláv kül­ügyminiszter elmondotta még, hogy Tito elnök több ázsiai és afrikai államot akar fel­keresni, találkozni kíván az indiai, pakisztáni, kambodzsai, afgán és etiópiai vezetőkkel. Körutazását egyiptomi látoga­tásával zárja. Tito elnök tár­gyalássorozatának fő témája a közel-keleti válság lesz. Sir Harold Beeley angol nagykövet szerdán este — ugyancsak Kairóban — Mah­mud Favzival, Nasszer elnök külügyi tanácsadójával foly­tatott eszmecserét. A megbe­szélés részletei nem ismere­tesek, de feltételezhetően a Szuezi-csatornában rekedt an­gol és egyéb hajók sorsáról volt szó. Kommentárunk A leértékelés és a a angolok pénztárcája Amikor Wilson miniszterel­nök bejelentette, hogy deval­válják az angol fontot Nagy- Britann iában, a kommentáto­rok különbözőképpen magya­rázták az eseményt. A kom­munistákon kívül azonban csak egy valaki mutatott rá a történtek lényegére: Frank Cousins, a szállítók — az egyik legnagyobb angol szak- szervezet — vezetője, aki ko­rábban kivált a Wilson-kor- mányból, tiltakozásul annak gazdaságpolitikája miatt. — A font ellen irányuló tőzsdei manőverek, amelyek a leértékeléshez és az angol dolgozók életszínvonala ellen irányuló támadáshoz vezettek, annak a rendszernek a követ­kezményei, amelyben élünk — mondotta Cousins. A kormány romlást hozó politikáját a munkáspárti bal­szárny számos képviselője és sok szakszervezeti funkcioná­rius is támadja, olyanok is, akik korábban híven támo­gatták Wilsont. A többi kö­zött követelik, hogy ellenőriz­zék a tőkeexportot (tavaly például a külíöldi angol be­fektetések rekordösszeget, 135 millió font sterlinget tettek ki). Megfelelő hazai befekte­téseket sürgetnek, amelyek megfelelnek az állam szük­ségleteinek és lehetőségeinek; állást foglalnak a katonai ki­adások jelentős csökkentése mellett, amelyek Angliában , a legmagasabbak az egész euró­pai földrészen és a nemzeti jövedelem 6,5 százalékát ad­ják. A kormány gazdaságpoliti­kája egy sor iparágban okoz rendkívül nagy gondokat és sújtja a dolgozókat, akik meg vannak győződve róla: az an­gol gazdasági problémák an­nak a politikának következ­ményei, hogy Nagy-Britannia behódol az Egyesült Államok és más országok bankárjainak. A Wilson kormány meg­ígérte, hogy küzdeni fog a pazarlás ellen. A kapitalisták azonban a leghatározottabb ellenállással fogadnak minden olyan intézkedést, amely a spekuláció és a gazdasági tervezés ellenőrzését szolgál­ná. A lapok adatokat közöl­tek a nagy cégek igazgatóinak jövedelméről, amely évente 35—50 ezer font sterlinget tesz ki, nem számítva a „repre­zentációs költségeket”. Ez azt jelenti, hogy az igazgatók jö­vedelme a szakmunkás-fizeté­seknek 50—70-szerese. Eb emellett a kormány azt köve­teli, hogy a munkások kísér­letet se tegyenek béremelési igényeik érvényesítésére, mi­közben állandóan emelkednek a létfenntartási költségek. Nagy-Britanniában most je­lent meg egy könyv „A tulaj­don konjunktúrája” címmel. Arról szól, hogy telekspeku­lációk révén, irodaházak és luxuslakások építésével ho­gyan szereznek milliókat az ügyeskedők. Egyikük például ilyen machinációkkal 27 mil­lió font sterlinget hozott ösz- sze. A könyv 110 milliomos nevét sorolja fel, akik speku­lációkkal szerezték vagyonu­kat. Mindez — Frank Cousins szavaival élve — „annak a rendszernek a következménye, amelyben élünk”. Gordon Shaffer Pintér István DOHVMÉNTVM - CCÖÉNYC-tnocmi 20. — Szóval, úgy gondolom, hogy a helyzet olyan kedve­zően alakulhat, hogy Skor- zenynek nem is kell magát a kormányzót foglyul ejtenie. Elé§, ha a fiát tőrbecsaljuk. Majd Höttl szállítja a jugosz­láv partizánok küldöttét, aki­vel Miklós úrfi találkozhat. Ott a mi embereink majd rajtaütnek, letartóztatják a fiatalembert, s akkor Horthy is a kezünkben van. Azt tesz, amit mi kívánunk tő­le. És nem lenne rossz, ha az átállás Magyarországon mi­nél kevesebb bonyodalommal menne végbe. — Kiváló elgondolás! — mondta Hitler. — A mi embereink pedig, akik az ifjú Horthyt elrabol­ják, legyenek Skorzeny em­berei. Ha már ennyit vára­koztattuk a Sturmbannfüh- rert a főhadiszállásán, ne hagyjuk őt ki a magyaror­szági eseményekből, akárho­gyan is alakulnak... — Rendben! — adta bele­egyezését a Führer! — Te­hát Skorzeny, az ön felada­tait ezzel kiegészítettük. Hitler felállt, egy oldalaj­tóhoz ment. Mivel még nem búcsúzott el tőlük, Himmler és Skorzeny sem távozott, de felemelkedtek a karosszékek­ből. Néhány másodperc múl­va Hitler egy papírlappal tért vissza. A hosszú tárgya­lóasztalra, a térképek tetejé­re helyezte, aztán töltőtollat húzott elő a zubbonyából. Alákanyarította nevét, aztán a papírlapot átnyújtotta Skorzenynek. — Bízom önben és embe­reiben! — mondta, kezet nyújtott a Sturmbannführer- nek és távozott. Intésére Himmler is vele tartott. A különítményparancsnok egyedül maradt a szobában. Kíváncsian vette, szemügyre a papírlapot, amelynek bal felső sarkát arany dombor- nyomású birodalmi sas és horogkereszt díszítette. Alat­ta gót betűkkel ez díszelgett; „Der Führer und Reichs­kanzler”. És a hitleri levélpapírra gépelt parancs így szólt: „Skorzeny Sturmbannführer személyes és rendkívül bizal­mas jellegű, különlegesen fontos parancsot hajt végre. Utasítok mindenütt minden politikai és katonai szervet, hogy adja meg neki az ál­tala kért szükséges segítséget és teljesítse valamennyi kí­vánságát”. A teljhatalmat biztosító pa­rancs alatt ott virított Hit­ler aláírása. Skorzenynek eszébe jutott, hogy milyen reszketeggé vált a führen írás azóta, hogy egy eszten­dővel előbb sajátkezűleg ír­ta alá az ő kitüntetéséről szóló okiratot. Skorzeny az órájára nézett, éjjel két óra volt már. De elhatározta, felkelti Friedent- halban Foelkersam SS Haupt- sturmführert, hűséges helyet­tesét, hogy őt is értesítse a fontos új megbízatásról. A késő éjszakai órákban már alig volt forgalom a fő­parancsnokság külön telefon- hálózatában, s így a közpon­tos azonnal kapcsolta a Saschsenhausen melletti kas­télyt. Az ügyeletes Skorzeny parancsára felkeltette Foel- kersamot, aki teljesen éberen lépett a telefonhoz. Hiába, a jó katona egyik tulajdonsá­ga, hogy másodpercek alatt teljesen ébren legyen. Skorzeny szerette, hogy őt énn úgy csodálják az embe­rek mint ahogyan ő csodálta a Führer! Ezért mindig kur­tán, ellentmondást nem túró­én beszélt velük — úgy vél­te. ez a legjobb út arra. hogy különleges képességeiről meg­győzze őket. — Idefigyelj Foelkersam — mondta a telefonba. — Vedd elő a ceruzádat és írd. Az első számú osztag reggel nyolckor teljes létszámmal repülőre ül Gatow repülőte­rén. Háromszoros lőszerszál­lítmány. Ne felejts el robba­nóanyagot adni még az utá­szoknak. Hat napra való élelmiszer-vastartalékkal sze­relj fel mindenkit. Az utá­szok parancsnoka Hunke fő­hadnagy. A JU 52 repülő pa­rancsnoka reggelre megkapja a rendeltetési helyet. Én is a lehető legkorábban elrepü­lök innen és tíz óra előtt ott leszek Oranienburgban a Heinkel művek repülőterén. Ott várj rám. Két órával ké­sőbb te, Radl és Ostafel to­vább repültök velem. Kérdé­seid vannak? Minden vilá­gos? Jelszó, ami régen volt: „Ne vedd a szívedre!” Voelkersam „jawohl”-ja után Skorzeny egy kurta ,,ende”-t hallatott és letette a kagylót. A szállásra ment, hogy néhány órát aludjon. Ott cédula várta: reggel hét órakor jelentkezzen Jodlnél. A tábornagy közölte, hogy a Luftwaffe és a Waffen SS egy-egy ejtőemyőszászlóalját, a Wiener Neustadt-i katonai akadémia tisztjelöltjeiből ösz- szeállított motorizált gyalog­zászlóalját és két sikló repü­lőosztagot bocsátanak a ren­delkezésére. — A hadművelet tartalmá­ra — fejezte be Jodl — ön rendelkezik a Führer főhadi­szállásának egy szállítógépé­vel. Ha kívánja, akár -ögtön is igénybe veheti! Skorzeny ... óráiéi a -zett. — Egy óra múlva indu­lunk! — Rendben van! A gép pilótája majd jelenkezik ön­nél! H-il Hitler! Hei!.. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom