Nógrád, 1967. december (23. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-29 / 306. szám
I96T. december 29., péntele fJÖGRAD «S Nem minden óvatosság hasznos! «SSi’.. Gondok a szövetkezeti iparban a reform küszöbén Ahogy közeledünk a gazdasági ránvítás reformjának bevezetéséhez, kisipari szövetkezeteinknél úgy tisztulnak és egyben bonyolódnak is az ezzel kapcsolatos kérdések. Alápvető dolog, hogy néhány eddig központilag szabályzott, a termékforgalmazással összefüggő döntés a szövetkezetek hatáskörébe kerül. A szövetkezetek döntenek a létszámról, műszaki fejlesztésről, beruházásról. Megválaszthatják kereskedelmi partnereiket, tőlük függ. hogy termékeiket közvetlenül a felhasználóknak vagy belföldi kereskedelmi vállalatoknak adják, avagy a meglevő szabálvok szerint külföldön értékesítik. Sajátos azonban a szövetkezeti ipar helyzete, a széttagoltság, kisebb sorozatú termelés és az áruösszetétel széles skálája miatt. Azért, hogy ne érje hátrány a szövetkezeteket igen helyes volt az OKISZ vezetőségének javaslata- hozzanak létre társulásokat. Nógrád megyében az építő és bőrruházati szövetkezetei- társultak, de kizárólag csak anyagbeszerzésre. A faiparban a jövő .első ne- gvedévi gazdaságossági számításától tették függővé a társulást. Az anyagok zömét a jövőben is onnan kívánják beszerezni, ahonnan eddig, de mivel mód van rá. inkább magától a gyártóműtől. Az anyagigényeket Időben elküldték, egyes helyekről késnek a visszaigazolások. Addig amíg bizonytalan az anyag beszerzése, nem lehet kiviteli, szállítási szerződéseket kötni. Tartós fogyasztási cikkek, anyag és alkatrészek biztosítása érdekében az OKISZ- nak van olyan terve, hogy országos szövetkezeti kereskedelmi vállalatot hoz létre. Ez azért látszik célszerűnek, mert esetleg mód lenne kedvezmények biztosítására is. Megyénk szövetkezeti iparának sajátos jellege, hogy kisebb mértékű árutermelést és nagyon vegyes tevékenységet folytat. Ezért a legcélszerűbbnek látszik, elsősorban a helyi, területi igények kielégítésébe, a2 áruválaszték bővítésébe az eddiginél intenvfzebben bekapcsolódniuk. Előnyös ez, mert a kiskereskedelemben a földművesszövetkezeti boltok árrésükből kedvezményeket, gazdasági ösztönzőket is biztosíthatnak a termelő- és szállító ipari szövetkezetek számára. Egyezkedés már történt a MÉSZÖV és a szövetkezeti ipar között textil, bőrruházat, bútor- és vastömegcikk árukra, de itt is csak az alapanyagok visszaigazolása után köthetnek szerződést. A legutóbbi felmérések alapján megyénk öt legnagyobb árutermelést folytató kisipari szövetkezeténél a jövő évre tervezett 64 millió forint belkereskedelmi értékesítésből eddig alig több mint 17 millió forint értéket kötöttek le megrendeléssel, illetve szállítási szerződéssel. Ezen kívül a kapacitás- lekötésre bejelentett igény nem éri el a 36 millió forintot. Exporttermelést jövőre előreláthatólag egyedül a KTógrádmegveri Vastömeg- cikk Ktsz folytat, de üzletkötésre még itt sem került sor. Ezek a tények figyelmeztetnek és sürgetnek. Óvatosság tapasztalható mindkét részről. Igaz, a szerződések rendszere is megváltozik. A szövetkezeti iparban kétféle alapvető szerződésfajtát alkalmaznak. Vállalkozási szerződést kötnek az egyedi termékekre, szállítási szerződést pedig a sorozatgyártásra. A vállalkozási szerződéseknél igen lényeges, hogy mind a két fél mindenben egybehangzóan megegyezzen. A vállalási díjban is meg kell állapodniuk az árhatósági rendeletek keretein belül. A vállalkozó díjazás ellenében a megrendelő kérésére köteles részletes műszaki, illetve áraján- ' latot tenni, ami 30 napos kötelezettséggel jár. A vállalkozót több köti, mint a megrendelőt, mert az utóbbi ellenőrzésének elmulasztása miatt is az előzőt terheli az esetleges anyagi kár. Igen lényeges az is, hogy hibás áruszállításnál a megrendelő választhat a kijavítás vagy a díjcsökkentés között, illetve annak arányos részét vissza is tarthatja. A szállítási szerződéseknél is alapvető változás, hogy a hibás árunál a megrendelő nem köteles elfogadni a cserét, árleszállítást követelhet. A törvényes kötbér mértéke csökkent mindkét szerződéstípus esetében. & nem is kötelező az ilyen Igények érvényesítése. A szövetkezeteknél talán ezek a. megkötöttségek intenek óvatosságra. Ez az érem egyik oldala, de a másik sem fényes. Az eddig megjelent közleményekből arra lehet következtetni, hogy az úgynevezett TEK-vállalatok éppen a kereskedelmi kötbérek elkerülése végett a raktári kiszolgálás formájára térnek át. Kockázatot tehát nem akarnak vállalni. Az anyagot a maximális termelői áron TEK-felárral kívánják értékesíteni. A felár a súlyhatár alatti megrendeléseknél a maximum, a súlyhatár felett pedig a minimum lehet. Célszerűbb lenne a gyártóműtől való beszerzés. Sajnos, ez a törekvés eddig nem járt eredménnyel a fa-, a vas-, a bőr-, valamint textilipari alapanyagoknál. A valóságot nagyon is megközelítheti az az észrevétel, hogy a Gazdasági Bizottság határozatával ellentétben az alapanyagszállító vállalatok között létrejött egy nem hivatalos egyezség, mely szerint nem fogadják azokat a megrendelőket, akik korábban nem náluk szerezték be az anyagot. Ebből a népgazdaságnak aligha származik haszna, inkább kára. Sokan mondják és jogosan, az anyagbeszerzés a jelenlegi lehetőségek korlátái között csak elvileg megoldott, gyakorlatilag nem. Sók utánjárásra lesz még szükség, hogy a visszaigazolásokat kicsikarják, megteremthessék az alapot a termelői szerződések megkötésére, valószínű, hogy egyes esetekben ehhez hatósági segítségre is szükség tez. Bódé János Jól lelkész! az új feladatokra a Zagyvái tányaiiiem szakszervezeti bizottsága párt és a szakszerveze- kor azelőtt. Legutóbb a kol- kongresszusa, a gazda- lektív szerződés tervezetének sági rányí tás reformja, a Szak- vitáján nyolcvanhármán szervezetek egyre növekvő mondták el véleményüket, szerepe a Zagyvái Bánya- Másik igen fontos tevékenyüzemnél sok új feladatot je- ségük a szakszervezeti politiA tek lentett. Gyorsabbá tenni a dolgozók tájékoztatását, hatékai iskolák szervezése. Olyanok számára szervezték, akik konyábbá a vezetők tájéko- más oktatási formában nem zódásét a dolgozókat legjobban vettek részt. Ezen kívül az foglalkoztató kérdésekről. Ezt ismeretterjesztő előadások, a szervezé- fordííottartotta munkájában a leg- bányászakadémiák fontosabbnak a szakszervezeti sere is nagy gondot bizottság. A Nógrádi Szénbá- tak. nyák szakszervezeti bizottsága legutóbbi ülésál jónak értékelte a Zagyvái Bányaüzem szakszervezeti bizottságának munkáját. A szakszervezeti tisztségviselők, a bizalmiaktól a reszort felelősökig, mintegy há- romszázlsúszan tanfolyamon Legutóbb olyan témát tűztek napirendre, mint a szén minőségének hatása a jövedelmezőségre. A vita során meghatározták az ezzel kapcsolatos tennivalókat is. és úgy döntöttek: az aknaüzemeknél, a sajátosságoknak megfelelően, a dolgozókkal is megvitatismerkedtek a munkájukhoz kinek,^ mit kell tenni^ a szükséges politikai, szakmai kérdésekkel. Azóta élénk viták bátor szókimondás, bírálóbb minőség, a gazdaságosabb ' termelés érdekében. A jövő évben megnöveked Az asszonyok, mind a tizennyolcán ott dolgoznak Nógrádmegyerben a " szegkovács ktsz-ben. Redőnyökre készítenek vasalást, kemping- asztalkákra „sarkalást”, s a drótkerítés, ami ugyancsak szorgos kezükön fut át, Németországba „utazik”, Rácz Sándorné három éve dolgozik az üzemben, s közben öt gyermeket nevel. Rácz Já- nosné ugyancsak régi dolgozó. — Mennyit keresnek? Az érdeklődésre gyorsan érkeznek a szavak. — Ha minden rendben megy, ezer—ezerkétszáz forint a fizetés havonta... — Mire költik a pénzt? — Ki erre, ki arra — hangzik a diplomatikus válasz megint csak több asszonytól. — Kinél van otthon rádió? Mind a tizennyolc asszony igennel válaszol. Televíziója hét családnak van. Mosógépet ugyancsak heten vásároltak Villanyvasalója mindegyiknek van már otthon. — Élelemre mennyit költenek? Tanácstalanul néznek egymásra, aztán valaki megjegyzi: — Sokat segít, hogy az idén disznót vágunk ... Nem Iplik el sok idő és kiderül, mind a tizennyolc családban disznótorra készülnek. Herczeg József, a brigád vezetője magyarázza: — Szorgalmas, igyekvő asz- szcHiyok mind. A munkafegyelemmel? Nincs semmi probléma ... Az asszonyok november 7-re felajánlást tettek. Amit ígértek teljesítették is. Ezért kétezer forint pénzjutalmat is kaptak. így magyarázza a brigádvezető, s még megjegyzi, hogy a tervet 140—150 százalékra teljesítik. A számok között természetesen az van, hogy nagyon igyekeznek az asszonyok mind a tizennyolcán. (takácsné) Emi^kei^ a Rio* pai*Bauieiitei*t»ki*4‘ Ma két szovjet kapitány halálának évfordulójáiv, emlékezünk. Szobraik Budapest kapuiban állnak, és bronzba öntött mementóként hirdetik: a fasizmus nem ismer semmiféle kíméletet, s nem tartja tiszteletben a legelemibb nemzetközi jogszabályokat sem. 1944 karácsonyán, a 3. Ukrán Hadsereg gyűrűbe zárta a hazánk fővárosába szorult százezres hitlerista sereget. Hitler Budapest feláldozásával akarta megvédeni a Német Birodalom területét. A szovjet főparancsnokság ezzel szemben — a humanizmus elvétől vezérelve — nem elpusztítani, hanem felszabadítani akarta szép fővárosunkat, megkímélni az emberéleteket, a gyárakat, a művészeti értékeket. A december 29-re virradó fagyos éjszakán a szovjet állásokból hangszórók továbbították a körülzárt náci csapatok főparancsnokához az ultimátumot. Egyben azt is közölték, hogy december 29-én 13 órakor a vecsési • és a budaörsi országúton egyidőben parlamenterek, viszik a szovjet parancsnokság írásos üzenetét. A jelzett időpontban Steinmetz Miklós,, a magyar származású szovjet kapitány, a spanyol polgárháború és a Nagy Honvédő Háború hőse elindult gépkocsijával a németek állásai felé. Amikor a gépkocsi elérte a németek peremvonalát, a fagyos csendet géppuskaropogás és ágyúdörej' törte meg, s mire a füst eloszlott, a szétlőtt gépkocsi mellett a vérrel itatott fehér zászlóval ott feküdt holtan Steinmetz kapitány. A fasiszta barbárok ugyanebben az időben Budaörsnél megismételték szörnyű gaztettüket. Itt Osztya- penko kapitány volt a parlamenter. Bekötött szemmel a parancsnokságra kísérték. Ott átvették tőle az ultimátumot, majd közölték: az ajánlatot elutasítják. S amikor a parlamentert tolmácsával együtt visszakísérték a frontvonalra, gálád módon, hátulról belelőttek; Osztyapenko kapitány holtan esett össze. Az írott történelem nagyon kevés példáját ismeri az ilyen förtelmes kanditízmusnak, hiszen a békeköveteket még a hadviselés őskorában is tiszteletben tartották. A fasiszta orvgyilkosok felrúgtak minden nemzetközi jogszabályt. Steinmetz és Osztyapenko kapitányok a békét hozták a budapestieknek, és hősi halált haltak 1944. december 29-én. Rájuk emlékezünk, a mai napon, nem felejtve, hogy a fasiszta bűntettek soha nem évülhetnek el, soha nem kaphatnak bocsánatot. Saját tervek alapján saját kivitelezésben A Nógrád megyei Építő- sítmények műszaki átadásáanyagipari Vállalat vízvá- ra. lasztói salakblokk-üzemének Az űj épületek terveit a rekonstrukciós munkálatai vállalat saját maga készítette, rövidesen befejeződnek. A a kivitelezést is saját erőből termelő egységek átvétele oldották meg. Ez utóbbi lé- után, 1968. január 4-én kerül tesítményekre nem egészen sor az igazgatási, valamint a hárommillió forintot költött a szociális és kulturális léte- vállalat. lat és sok javaslat jellemzi az nek a szakszervezeti bizottsá- értekezleteket. A dolgozók sok- gok feladatai. A felkészülési kai aktívabbak, ha közös dől- időt jól hasznosították a Zagygokról van szó, mint bármi- vai Bányaüzenmél. Reális lépés — vagy visszalépés ? Egy nemrégiben lezajlott mes környezetben töltött sza- tanácskozáSon, amelyet a bad idő, a baráti beszélgetés, KISZ megyei végrehajtó bi- olvasgatás, a szemlélődés, a megfelelő helyiség, ennek ellenére nem alakult ki ifjúsági klubtevékenység. Nézsán, letékesek figyelmét az anyagi és szellemi erők összpontosítására. Nemcsak képletesen, a legtöbb helyen szó szerint véve is arról van szó, hogy a rétsági kiszesek szeretnék kinyitni azokat az ajtókat, amelyek eddig a pártszervezet, az MHSZ, a nőtanács, a népfront, s a művelődési házak helyiségeit elválasztották az ifjúsági kluboktól. Erről az „ajtónyitásról” két zottsága és a szakszervezetek vita és a játék hasznosságát Berkenyén, Rétságon (!), Bán- dolgot érdemes megjegyezni, megyei tanácsa rendezett, az senki nem vonja kétségbe. kon, Osagárdon, Szécsénykén Az egyik, hogy a különböző egyik felszólaló előre elnézést kért, amikor előhozakodott az „utópisztikus” javaslattal: — A leghelyesebb az lenne, az sem szorul különösebben ha minden városi és községi magyarázatra, hogy ebben az művelődési ház homlokzatára egész társadalom érdekelt De kitennék a táblát — „Ifjúsági mivel semmilyen közös érde- és művelődési ház”... Közismert, hogy ezek a lé- közös felelősség nélkül, vég- tesítmények sem országosan, eredményben nagyon is heAz ifjúsági klubélet fejlesz- jelenleg megfelelő KISZ-he- szervek anyagi patronálása tése a KISZ-szervezetek tévé- lyiség sincs, nemhogy klub- rendkívül megjavítaná,^ köny- kenységének fontos része, és életről lehetne szó. nyítené az ifjúsági klubok Egyetlen klubunk sem működését, ugyanakkor az mondhatja, hogy „ütőképes” idősebb társ — a pártszerve- vezetőséggel, aktív tagsággal zet, a tanács és a tömegszer- rendelkezik, a vezetők meg- vezetek ^ — erkölcsileg is kéltség nem képzelhető el választása általában formáli- megfelelőbben támogatná az sem megyei, járási, városi vagy községi szinten nincsenek megfelelően kihasználva (mindenki tud mondani példát erre a saját tapasztalataiból), ugyanakkor a fiataloknak és mindazoknak, akik az Ifjúság neveléséért, „belső” fejlődéséért felelősséget éreznek, s nem csak éreznek, vállalnak is — enyhülő, de nem szűnő gondot jelent: hol művelődjenek, szórakozzanak a társadalom legifjabbjai. Kevés a klub, és ha a „hol” helyenként el is vesztette időszerűségét, még mindig megmaradt a „hogyan”. Miért aktív pihenés a klubélet, s miért sajátos eszköze az úgynevezett tömegnevelésnek — végeredményben mindenki előtt ismert, ml több, szubjektiven is elismert. A társasélet jó oldalait, a kellelyénvaló az a törekvés, hogy minden anyagi és szellemi energiát, lehetőséget, tárgyi és személyi tartalékot meg eszközt együttesen (és nern így, meg úgy különválasztva!) kell felhasználni, éppen a tömegnevelés érdekében. A KISZ rétsági járási bizottsága a közelmúltban san történik, a kluboknak értelmes társaséletre, tartal- nincs házirendje, kialakult, s 11138 közös szórakozásra, művalamilyen cél felé mutató velődésre igényt tartó fiatalotematikája — mondják a rétságiak. Világos, hogy a rétságiak a „realitás szigorával” vizsgálják a járási ifjúsági klubok mai* helyzetét. Reális lépésként fogható fel az — az egyelőre csak szóban megfogalmazott törekvésük, hogy a megvizsgálta a járásban mű- járás területén működő ifjúködő ifjúsági klubok helyze- sági klubok személyi, tárgyi tét. A vizsgálat eredményét közzétette, amelyet röviden ír”' lehet összegezni: eredményes klubélet v-n Romhány, Diósjenő, Tolmács, Nőtincs, Nógrád, Szendehely és Legend községekben. A felsoroltak a járás községeinek egy- harmadát, a járás RlSZ-tagellátottságának — kereken kimondva: fenntartásának feladatát társadalmi rangra emeljék, hogy ezt a nagyon jelentős, az eredményes működést alapvetően meghatározó problémát más szervekkel is megosszák. A valóságos helvzet ismeretében nyomós. létszámának egynegyedét je- nem egyszer nyomasztó érvek lentik. További nyolc község- hangsúlyozásával hívják fel a ben — elsősorban a helyi mű- pártszervezetek és klubok, a velődési otthonokban — van tanácsi és tömegszervezeti Ilkát. A másik, ami válasz arra az elkerülhetetlenül felmerülő kérdésre, hogy ugyanis, mi lenne ezután az ifjúsági klubok önállóságával: az anyagi és szellemi elszigeteltség csökkentése, később esetleg teljes megszüntetése, nem megy a fiatalok önállóságának rovására. Ellenkezőleg —- a kedvezőbb tárgyi feltételek, az ifjúsági klubok ..társadalmibb” légköre segíti a tevékeny, alkotó, önépítő munkát. A rétságiak reális lépése nem vissza, hanem előrelépés. Célja az. hogy kikapcsoljon, fokról fokra előrehaladva megszüntessen minden visszahúzó erőt. Ügy segíti az ifjúság nevelését, hogy a leg- i iietékesebbtől, a társadalomtól kér támogatást. Pataki László