Nógrád, 1967. december (23. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-24 / 304. szám

1967 december 24.. vasärna» NŐGRÁ15 7 Áthúzott sorok Az elnökhelyettes már sze- delőzködött. A fogadóórán nem volt panaszosa. Pedig azért jött ki a faluba, hogy az emberek, a korán sötétedő időben ne kényszerüljenek gondjaikkal a járás székhe­lyére. Nem utasnak való ilyenkor a hófutta sipekháti görbe út. Maga Is iparkodott a sötétedés elől. Űtrakészen állott, halkan kinyílott a tanácsháza ajtaja. Nagykendős, koros, tes­tes asszony lépett a szobába. Zavartan állt az ajtó előtt, kutatva: szívesen látják-e? Az elnökhelyettes elrejtette bosszankodását- Mosolygott. Az öregasszony kibontotta a nagykendőt, beljebb bátorko­dott. A sipeki ember nehezen szól keservéről. Inkább hor­dozza hangtalanul, akár egy életen át is. Az öregasszony kétszer megkerülte a tanács- jházát, míg vé-sül a délután bekénvszerí tette. — Én Királyné vagyok, aranyom. Király Pálné és a lányom ügyében jöttem, meg a kisunokáméban. Ha meghallgat, aranyom., • Többet nem szólt, várt. Az alkony nesztelenül lopakodott a szobába. A kályha jóked­vűen dudorászott. Az elnök intett neki. Az öregasszony lassan, birkózva a fájdalom­mal. könnyeivel visszaforgat­ta az időt.. A kecskédi havas csend­ben, a múltból maradt cse­lédházban megpihent a bol­dogság. A karácsonyfa alatt bontott csomagok- A gyertya kanóca már feketén szuny- nyadt. A két fiút és a két lányt elringatta az álom. A szülők az ünnep örömétől még ébren virrasztottak, Az asszony ötödik gyerekével szí­ve alatt, már nehezen moz­gott. Az arcán boldogság. Az ember elégedetten az élettel Rém tudott betelni az első kecskédi karácsonnyal, amely megtöltötte a tenyérnyi abla­ké szobát. A szükség mozdította ki Si- pekröl. Négy gyermeknek, ötödikkel az útban, kevés volt a jövedelem. Itt a lónaj- tásért egy hónapra többet ka­pott, mint amennyit otthon egy negyedév alatt összeka­parhatott- De mindennél töb­bet ért a biztonság, amit ez a közös gazdaság nyújtott. Mosolygott, amikor a fogad­tatásra gondolt. Leolvasta az arcokról, szívesen látják. Nem ismeretlenként érkezett. A hegy két mély völgyével választotta el a tanyát, falu­jától Ideért a fogatos jóhíre. Két értékes lovat bíztak rá, a mélyfeketéket. Az egyiktől féltek, őt is óvták tőle. — Vigyázz Szabó, a rudas vad Jól ragadd meg a hajló­szárat. Nem szólt, csak mosolygott. A Szabó-família életéhez tar­tozik a ló, de azért az első találkozáskor óvatos volt. Mikor közelített, a rudas fel­vetette a fejét. Két első lábá­val vadul kapart, s hirtelen belemart Szabó vállába. A pufajkája mentette meg, hogy nem szakított a húsából. Sza­bó piros arca megfehéredett. Már nem mosolygott, nagyon mérges lett. Felkapta az os­tort és a kényes állatot földig amikor alázta. Meg is tanulta tisztel­ni új gazdáját. Nem kapart, nem harapott, csak remegett amikor Szabó megérintette. Mindez a karácsony békés csendjében eszébe jutott. Az­tán a nagyapja szavai. „A legvadabb mén is megszelí­dül, ha a szentestén friss szé­nával tartod, friss vízzel ita­tod és friss almot vetsz alá- ja.” A feleségére nézett, akit már ringatott az éjféli álom. Rászólt. — Kimegyek, frissel látom el a lovakat. Az asszony felriadt- Töröl­te szeméből az álmot, nyúj­tózkodott. — Csak iparkodj vissza! Az óra egykedvűen ketye­gett. A parázs hamuvá lett* és a decemberi hideg betola­A fiúk dolgoznak. Volt idő, amikor ketten 900 forintot tettek az asztalra. János már együtt zsákolt a felnőttekkel. A nyári dologidőben a kis­lány főzött. Mire a dolgosak hazaértek meleg étel várta Őket. Ha nem is kifogástalan, de meleg. Szabóéknál az idén már újból feléledt a remény­jókedv költözött hozzájuk. Az asszony azonban tudta, láto­gatóban van az náluk csak. Egyre jobban gyötörte a fáj­dalom. Mikor az ősszel a he­gyek közé ülepedett a köd. megbénult. Gúzsba kötötte a fájdalom. A határban Is el­fogyott a munka. A gyerek sem keres. Egyetlen gyámo- lítójuk maradt, a nagymama, őhozzá járnak egymás elöl titkolva, napjában egyszer jólakni. Szabóéknál szél kószál a szűk udvaron. Üresen dide­reg a kamra- Csak a szobács­kábán buzgólkodlk a tűzhely. Gally szárad alatta. Szabóné már próbálkozik a mozgás­sal. Varrogat, foltozgat. Két gyerek a sarokban, iskolai gondjaikkal, csak János van az anyja közelében. Szép, formás gyerekek. Vilmos az apjára, a kislány az anyjára hasonlít, Ünnepvárás az ar­üfiben aAntikat Klára asssony? Pl. Kalandorok, de meddig? Sok tanácsot háborgatott Bercsényi Lajos hiperbolon- dériájával- Azt nem árulta el, milyen válaszokat kapott. Ezért levélben fordultunk mi is néhány tanácshoz, hogy mondják el észrevételüket a „nagy kezdeményezésről” Dr. Varga Jánosnak, a Hat­vani Járasd Tanács VB-elnö- kének véleménye: „A megyei, a járási tanács vb-vezetőinek írt kérelmében (Bercsényi) a törvényességre hivatkozik, a községi szervek­hez írt levelében pedig „szin­te korlátlan anyagi lehető­ségre” hivatkozva indokolja kérelmét, kifejtve, „ha lehet az egész megyét megvásárol­juk” — írja a továbbiakban. Ugyanakkor a megyei, a já­rási tanácsok végrehajtó bi­zottságaitól szerényen „csak" vezérlik őket. Ezért az ilyen kérelmeket nem támogatjuk, mert az idegenforgalom fej­lesztésének mind országosan, megyeileg, mind pedig járási szinten megvannak a felelős szervei, az illetékes tanácsok és végrehajtó bizottságai, va­lamint az -idegenforgalmi hi­vatalok,. , Mindezeket figyelembe vé­ve tehát nincs szükség Ber­csényi Lajos Antalok „segít­ségére”, mert egyetlen tanács végrehajtó bizottsága sem vállalhatja azért a felelőssé­get, hogy ravasz, spekulatív elemekre bízzuk rá valamely terület, jelen esetben Hasznos- község és környékének ide­genforgalmi jellegű fejleszté­sét.” Ezt írják Hatvanból. A vá­lasz megkönnyíti az újságíró kodott a szobába. Szabóné cukon- Vilmos ^zadozik. felriadt. A széken szunnyadt el. Az órát nézte. Egy órája, hogy az ember az istállóba ment és még nem tért visz- sza? Itt az ól tíz lépésre. Kendőt kapott, kiszólt. — Vilmos! Mit csinálsz, gyere már!. • Csend. A hold hidegen fénylett. Az asszony hirtelen haragra lobbant. Elindult az istálló felé. A lovak savanyú párája a falon gyöngyözött. Felborult vödörből szökött a víz. A fal mellett gyomrát fogva, ajkán vérqsíkkal tér­delt Szabó. — A mentőket — nyögte. Az asszony sikoltására a ru­das felkapta a fejét, toporzé- kolt, tépte a kötőféket, félel­metesen nyerített. — Én hozok fenyőt hegyek felé tekint­és A másik kettő anyjuktól várja a választ. Az leüti fe­jét, arca megrándul, kínozza a csend. — Mit teszünk rá...? — néz rájuk, és hirtelen elfor­dul, ne lássák a szemét. Az ablakon hajt a jégvi­rág- A galamb reményt veszt­ve gubbaszt a pitvaron. A kutya is összébb zsugorodik. Megélénkült a szél. Szécsényben, az elnökhe­lyettes letette a telefont. Vas­tag fekete vonallal áthúzta a jegyzetébe írt sorokat Kará­csonyra kiviszik a fára valót Sipekre, mert Vilmos bizto­san kimegy az erdőbe és be­hozza a fát. Jut alá ajándék is. Ünnepek után pedig segít­ség, s Janinak munka, ne Hosszú volt az út a kórhá­zig. Lovas kocsival vitték Szabót Nagylócig, Itt talál- érezzenek szükséget... koztak a mentővel. Mire a ■ műtőbe került, már nem tud- Ez áll az tak segíteni rajta. Árván ma- ban... radt az este még boldog Sza­bó család. Bánat lett az úti- társuk. _________ áthúzott sorok­Bobál Gyula három négy holdnyi terüle- helyzetét, már ami a konklű- tet kér Hasznos község és a „csodaforrás”, valamint a kör­nyékének idegenforgalmi fej­lesztése céljából. Mi az ügyben a másolatban ziót illeti, az egész tervezetre vonatkozóan. Mondani sem kell, hogy a többi beadványt is sorra elutasították az ost­romolt tanácsok. Hiszen ez megküldött levelünkben ad- természetes. Sánta Lászlóné tűk meg a választ illetékes­ség hiányában, tekintettel ar­ra. hogy Hasznos község Nóg- rád megye pásztói járásához tartozik. Ha lenne illetékességünk az ügyben, akkor azt válaszoltuk volna, hogy a kérdéses terü­let Idegenforgalmi fejlesztése nem kalandorelemek feladata, akiknek véleményünk sze­rint a gondolkodásában, — vagy némi folytonossági hi­ány van —, vagy nagyon is ravasz spekulatív törekvések húsz éve űzi rövid megszakí­tással „szertartásait,” babonát űz. s köti meg gyenge tudatú emberek életét- Az egyház elitéli, mert a babonán kívül kufárságot is lát a zarándo­kok rovására. Az ideggyógyász véleménye sem elhanyagolható. Klára asszony esete a paranoia egy tipikus példája, amikor szer­vi alap nélkül idült lelki za­varról van szó. Ezt kényszer­képzetek és különféle mániák jellemzik. Sántánét a bdgott­Lengyel és szovjet partizánok emlékműve A Bialystoki Vajdaság Wa- portja tőrbe ejtett itt egy né- lila községe közelében (Len- met gépkocsioszlopot. A hit- gyelországban) leleplezték a leristák ellen vívott csatában , __ . , ___. , elesett a szovjet partlzánosz­l engyel és szovjet partizánok tag parancsnoka: Dmitrij No_ emlékművét. 1942-ben szovjet vikov főhadnagy, és Aleksandr és lengyel partizánok egy cső- Jankiewicz lengyel partizán. ság juttatta ed a kényszerh'ép- zetekhez. Ebben a világban él, nem tudott ettől megsza­badulni a két évig tartó ideg- gyógyászati kezelés alatt sem, A mánia tölti be képzeletét. Bír a szuggesztió bizonyos hatásával, s befolyásol em­bereket sugalmazásával, aka­ratának más egyénekre való kényszerítésével. Betegség ez, de egyáltalán nem érzé­ketlenség a világ egyéb dol­gai Iránt. Különösen nem* ami a pénzt illeti­Ebből kovácsolt homokra épített terveket egy egzaltalt, politikai és gazdasági érzék­kel egyáltalán nem rendelke­ző ember. Azaz, hogy az ér­zéke csak részben tompult Nem képes felfogni állam­rendünket, társadalmi törek­véseinket, ahol az ilyen stíl 5 kezdeményezéseknek egyszer s mindenkorra befellegzett. Az érzéke csak a megtollaso- dás iránti vágy után fejlett. Beadványaiban sokszor az elemi udvariasságról is meg­feledkezett. Volt amikor ke­netteljesen írt. A szerencse­játékosok lélektanát figyel­hettük meg. Próba, szerencse. Hátha valaki kötélnek áll* Nem így történt. Valamikor talán tényleg kinőtt volna Bercsényi úr mustármagja* mondjuk harminc évvel eze­lőtt Az ilyen mérges magot azonban ma kiveti magából a föld. Az értő fülek egészen jól tudják, miben sántikál Klá­ra asszony és a menedzsere. Üzletet akartak, 1967-ben! S természetes, hogy nem volt hatóság, amelyet megtévesz­tett volna a sok hazafias frá­zis, a dagályos stílus, a töme­gek érdekeire való demagóg hivatkozás. Sántáné és Ber­csényi szándékainak vonata évtizedeket késett. A zarán­dokok még alighanem sokáig fizetnek. Megveszik a i talált álmokat, ábrándokul, pénzt adnak érte. Meddig? (Vége) Gulyás Ernő Reménytvesztve visszakö! töztek Sipekre. öt gyermek nevelésének gondja az asz- szony vállára nehezedett. Minden munkát elvállalt. Fi­atal még, de már fáradt a gondtól- Kemény a föld a si­peki határban, a kapát erősen kell fogni a gyerekekért. Ök Is korán megismerkedtek az élet nehezebbik oldalával. Ketten családot alapítottak, de a tizenhat éves Jani, a ti­zenöt éves Vilmos és a tizen­három éves Erzsi még otthon vannak. Akik egész életükben fél kézzel dolgoznak... Egy-egy robbantás után megelevenedik a kőbányák bazaltfala. Ilyenkor lépnek munkába azok az emberek, akik egész életük­ben fél kézzel dolgoznak, a feladat elvégzésekor csak az egyik kezüket használhatják. Nyugodtan nevezhetnék őket a bazalt­világ artistáinak is, hiszen „mutatványuk” fölöttébb látványos és mindenképpen veszélyes is. \ szakmunkások esetenként különleges feladatra vállalkoznak. A uzsai bányában például 20—30 méteres mélységben ereszked­ne,: le a bazaltfal tetejéről, hogy a levegőben, kötélen függve, eltávolítsák a robbantás során meglazult, de le nem zuhant kőtömböket. Egyik kezüket a biztosítókötélen kell tartaniok, csak a másikkal dolgozhatnak. Erős kezükben fejtővasat szorítanak, amely- lyel gyakran egy mázsás kőtömböket is kibillentenek helyükről, é? a bányaudvarra taszítják a bazaltdarabokat. A „ráomlás”­n k elnevezett művelet idején egyszerre több szakmunkás dol- g zik, de egymástól megfelelő távolságra, nehogy a lezúduló bazalt- darabokkal éppen társukat sértsék meg. A kőtömbök hatalmas zö­rejek kíséretében szikláról sziklára ugrálva gördülnek le a bánya­udvarra. A különlegesen képzett szakmunkások közül nem egy már 20 éve dolgozik a szakmában. Pusztai József és Lex Lőrinc egész tehe-vonatokra való bazalttól szabadította meg az uzsai hegyet, Azt tartják, hogy ehhez a munkához nem elég az erő, külön­leges érzék is kell hozzá. Elsősorban akkor, amikor gyorsan kell megtalálni a bazaltdarabnak azt a pontját, ahonnan a legkönnyeb­ben kibillenthető a rakoncátlankodó szikla. BQéYfOQŐjl , Pintér István douvméntvm - yc //-mo az katonáink végét jelentené. Tá­rná- pogatózik mind a nyugatiak, 18. léshez, de aztán levette, asztalra dobta. Néhány sodpercig fáradtan dörzsölgei- mind az oroszok felé Horthy És hozzáfogott ahhoz, hogy te az orrnyergét. Szemmel- admirális... toldozzon-foldozzon, megpró-' láthatóan nagy erőfeszítésére bálja a frontok lyukait be- volt szükség, hogy összeszed- tömni. je gondolatait. Aztán elkezd­Senki sem tudta, mikor kéz- te: dődik a következő dühroham. _ Uraim _ Mindenki fellélegzett, amikor kedvéért ismétlem, ’ hogy a ugyanakkor teljesen önálló. Azonnal hozzá kell fogni ■ az előkészületekhez.., Hitler szermnelláthatóan a legjobb hangulatba került. Sza­vai felforrósodtak, úgy be­szélt, mint egy költő, aki leg­frissebb versét olvassa fel tisztelőinek, csodálóinak. Elő­adta tervét, amely szerint Skorzenynek és embereinek ej­tőernyővel és siklórepülőgépe­ken, mint Mussolini kiszaba­dításakor a Monte Grosso ma­gaslatára — meglepetésszerű­en földre kell ereszkedniük a budai Várban, letartóztatni és magukkal vinni a kormányzót Skorzenyt meglepte, hogy és környezetének tagjait.. Hitler mindig rangjával együtt Hitler felnevetett: említi Horthy nevét. Arra kő- — Bizalmas jelentéseink sze­vetkeztetett, hogy a vezér rint a kormányzó arról álmo­csak ^a^rend tiszteli a magyar tengernagyot dozik, hogy angol ejtőerny'ősö­— ~ s jóllehet, tisztában van azzal. két. dobnak le Magyarorszá­Hitler a konferencia végét je- frontot sikerült a maevar ha- u w S íkú “ vfn “ . lezte. Keltei és Jodl is kife- támái stebfu^im é^ otfmin- ^ ne™ vfa f.mi ,.JÓ S°n' N°s' ha. ejtőernyősöket lé indult volna, de Hitler ki- ” politikus, bizonyos fokig elis- var, érkezzenek meg azok az den áron meg is kell tarta jelentette: nunk. Egy hatalmas zsákban, első"világháború ‘ide ■jén szer — Jodl es Keitel maradja- Magyarország területen korul- katonai rangjával nak! Küldjék be Ribbentropot belül egymillió német katona és Himmlert is! Skorzenyhez lépett, s jólle­het, szinte ágaskodnia kellett, megfogta a Sturmbannführer vállát: — Otto, most megbeszéljük azt, amiért a főhadiszállásra rendeltem! zsúfolódott össze, amely egy mérést vívott ki nála még az ejtőernyősök, De nem Oijur­chillé, hanem a Hitler Adolf katona-férfiai Az ön parancs­noksága alatt, Skorzeny Sturmbannführer! A különítményparancs!. >ít, hogy a perc ünnepélyességét , .Horthy admirális — szálig elveszne, ha ott a front folytatta Hitler —, miután egy hirtelen összeomlana... korty vizet^ ivott a kerek asz­Jodl közbe akart szólni, hogy hjittath^fre^erv« Az '’“"zsúlyozz., felállt, vigyáza­tna, szó sincs egymillió »érne, _ A budai Várat erőszakkal is ha A Parancs01 megértettem is n végrehajtom- En és ember.m, katonáról, legfeljebb a felé- , , . , ről, de aztán jobbnak látta, ha Ä * hallgat. Túlságosan sokat ka­Már tóval elmúlt éifél ami- pott 6 már ezen az estén> nern kor Hitler helyet mutatott a akart még egy hitleri dühkitö- d Jtáhcn állé réa tanúja, vagy inkább szen­vedő alanya lenni. tanácsterem sarkában álló kerek asztal körül Jodlnak Keitelnek, Ribbentropnak Himmlernek és Skorzenynek. Hitler először felvette a sze — Höttl jelentette — foly­tatta Hitler —, hogy Horthy Horthy visszalépne a velünk kötött szövetségtől, A vezér kar ejtőernyősökkel, vagy siklórepülőkkel végrehajtandó puccsra gondol. A városbar- folyó hadműveletek parancs noka, az új hadtestparancsnok tengernagy, a magyar államfő Kleemann tábornok lesz. Eb­müvegét, mint aki a térképét érintkezést keres az ellenség- ben az ügyben ön az ő pa- akamá használni a megbeszé- gél, különbékét akar kötni. Ez rancsnoksága alatt ' áll, de ha kell. akár életünket is fel­áldozzuk az ön parancsainak teljesítéséért' — Hát akkor . . — nyújtotta Hitler a kezét Skorzeny felé, de Ribbentrop, aki mindeddig nem jutott szóhoz végre alkalmat talált rá, hogy megszólaljon: (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom