Nógrád, 1967. december (23. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-24 / 304. szám
1967 december 24.. vasärna» NŐGRÁ15 7 Áthúzott sorok Az elnökhelyettes már sze- delőzködött. A fogadóórán nem volt panaszosa. Pedig azért jött ki a faluba, hogy az emberek, a korán sötétedő időben ne kényszerüljenek gondjaikkal a járás székhelyére. Nem utasnak való ilyenkor a hófutta sipekháti görbe út. Maga Is iparkodott a sötétedés elől. Űtrakészen állott, halkan kinyílott a tanácsháza ajtaja. Nagykendős, koros, testes asszony lépett a szobába. Zavartan állt az ajtó előtt, kutatva: szívesen látják-e? Az elnökhelyettes elrejtette bosszankodását- Mosolygott. Az öregasszony kibontotta a nagykendőt, beljebb bátorkodott. A sipeki ember nehezen szól keservéről. Inkább hordozza hangtalanul, akár egy életen át is. Az öregasszony kétszer megkerülte a tanács- jházát, míg vé-sül a délután bekénvszerí tette. — Én Királyné vagyok, aranyom. Király Pálné és a lányom ügyében jöttem, meg a kisunokáméban. Ha meghallgat, aranyom., • Többet nem szólt, várt. Az alkony nesztelenül lopakodott a szobába. A kályha jókedvűen dudorászott. Az elnök intett neki. Az öregasszony lassan, birkózva a fájdalommal. könnyeivel visszaforgatta az időt.. A kecskédi havas csendben, a múltból maradt cselédházban megpihent a boldogság. A karácsonyfa alatt bontott csomagok- A gyertya kanóca már feketén szuny- nyadt. A két fiút és a két lányt elringatta az álom. A szülők az ünnep örömétől még ébren virrasztottak, Az asszony ötödik gyerekével szíve alatt, már nehezen mozgott. Az arcán boldogság. Az ember elégedetten az élettel Rém tudott betelni az első kecskédi karácsonnyal, amely megtöltötte a tenyérnyi ablaké szobát. A szükség mozdította ki Si- pekröl. Négy gyermeknek, ötödikkel az útban, kevés volt a jövedelem. Itt a lónaj- tásért egy hónapra többet kapott, mint amennyit otthon egy negyedév alatt összekaparhatott- De mindennél többet ért a biztonság, amit ez a közös gazdaság nyújtott. Mosolygott, amikor a fogadtatásra gondolt. Leolvasta az arcokról, szívesen látják. Nem ismeretlenként érkezett. A hegy két mély völgyével választotta el a tanyát, falujától Ideért a fogatos jóhíre. Két értékes lovat bíztak rá, a mélyfeketéket. Az egyiktől féltek, őt is óvták tőle. — Vigyázz Szabó, a rudas vad Jól ragadd meg a hajlószárat. Nem szólt, csak mosolygott. A Szabó-família életéhez tartozik a ló, de azért az első találkozáskor óvatos volt. Mikor közelített, a rudas felvetette a fejét. Két első lábával vadul kapart, s hirtelen belemart Szabó vállába. A pufajkája mentette meg, hogy nem szakított a húsából. Szabó piros arca megfehéredett. Már nem mosolygott, nagyon mérges lett. Felkapta az ostort és a kényes állatot földig amikor alázta. Meg is tanulta tisztelni új gazdáját. Nem kapart, nem harapott, csak remegett amikor Szabó megérintette. Mindez a karácsony békés csendjében eszébe jutott. Aztán a nagyapja szavai. „A legvadabb mén is megszelídül, ha a szentestén friss szénával tartod, friss vízzel itatod és friss almot vetsz alá- ja.” A feleségére nézett, akit már ringatott az éjféli álom. Rászólt. — Kimegyek, frissel látom el a lovakat. Az asszony felriadt- Törölte szeméből az álmot, nyújtózkodott. — Csak iparkodj vissza! Az óra egykedvűen ketyegett. A parázs hamuvá lett* és a decemberi hideg betolaA fiúk dolgoznak. Volt idő, amikor ketten 900 forintot tettek az asztalra. János már együtt zsákolt a felnőttekkel. A nyári dologidőben a kislány főzött. Mire a dolgosak hazaértek meleg étel várta Őket. Ha nem is kifogástalan, de meleg. Szabóéknál az idén már újból feléledt a reményjókedv költözött hozzájuk. Az asszony azonban tudta, látogatóban van az náluk csak. Egyre jobban gyötörte a fájdalom. Mikor az ősszel a hegyek közé ülepedett a köd. megbénult. Gúzsba kötötte a fájdalom. A határban Is elfogyott a munka. A gyerek sem keres. Egyetlen gyámo- lítójuk maradt, a nagymama, őhozzá járnak egymás elöl titkolva, napjában egyszer jólakni. Szabóéknál szél kószál a szűk udvaron. Üresen didereg a kamra- Csak a szobácskábán buzgólkodlk a tűzhely. Gally szárad alatta. Szabóné már próbálkozik a mozgással. Varrogat, foltozgat. Két gyerek a sarokban, iskolai gondjaikkal, csak János van az anyja közelében. Szép, formás gyerekek. Vilmos az apjára, a kislány az anyjára hasonlít, Ünnepvárás az arüfiben aAntikat Klára asssony? Pl. Kalandorok, de meddig? Sok tanácsot háborgatott Bercsényi Lajos hiperbolon- dériájával- Azt nem árulta el, milyen válaszokat kapott. Ezért levélben fordultunk mi is néhány tanácshoz, hogy mondják el észrevételüket a „nagy kezdeményezésről” Dr. Varga Jánosnak, a Hatvani Járasd Tanács VB-elnö- kének véleménye: „A megyei, a járási tanács vb-vezetőinek írt kérelmében (Bercsényi) a törvényességre hivatkozik, a községi szervekhez írt levelében pedig „szinte korlátlan anyagi lehetőségre” hivatkozva indokolja kérelmét, kifejtve, „ha lehet az egész megyét megvásároljuk” — írja a továbbiakban. Ugyanakkor a megyei, a járási tanácsok végrehajtó bizottságaitól szerényen „csak" vezérlik őket. Ezért az ilyen kérelmeket nem támogatjuk, mert az idegenforgalom fejlesztésének mind országosan, megyeileg, mind pedig járási szinten megvannak a felelős szervei, az illetékes tanácsok és végrehajtó bizottságai, valamint az -idegenforgalmi hivatalok,. , Mindezeket figyelembe véve tehát nincs szükség Bercsényi Lajos Antalok „segítségére”, mert egyetlen tanács végrehajtó bizottsága sem vállalhatja azért a felelősséget, hogy ravasz, spekulatív elemekre bízzuk rá valamely terület, jelen esetben Hasznos- község és környékének idegenforgalmi jellegű fejlesztését.” Ezt írják Hatvanból. A válasz megkönnyíti az újságíró kodott a szobába. Szabóné cukon- Vilmos ^zadozik. felriadt. A széken szunnyadt el. Az órát nézte. Egy órája, hogy az ember az istállóba ment és még nem tért visz- sza? Itt az ól tíz lépésre. Kendőt kapott, kiszólt. — Vilmos! Mit csinálsz, gyere már!. • Csend. A hold hidegen fénylett. Az asszony hirtelen haragra lobbant. Elindult az istálló felé. A lovak savanyú párája a falon gyöngyözött. Felborult vödörből szökött a víz. A fal mellett gyomrát fogva, ajkán vérqsíkkal térdelt Szabó. — A mentőket — nyögte. Az asszony sikoltására a rudas felkapta a fejét, toporzé- kolt, tépte a kötőféket, félelmetesen nyerített. — Én hozok fenyőt hegyek felé tekintés A másik kettő anyjuktól várja a választ. Az leüti fejét, arca megrándul, kínozza a csend. — Mit teszünk rá...? — néz rájuk, és hirtelen elfordul, ne lássák a szemét. Az ablakon hajt a jégvirág- A galamb reményt vesztve gubbaszt a pitvaron. A kutya is összébb zsugorodik. Megélénkült a szél. Szécsényben, az elnökhelyettes letette a telefont. Vastag fekete vonallal áthúzta a jegyzetébe írt sorokat Karácsonyra kiviszik a fára valót Sipekre, mert Vilmos biztosan kimegy az erdőbe és behozza a fát. Jut alá ajándék is. Ünnepek után pedig segítség, s Janinak munka, ne Hosszú volt az út a kórházig. Lovas kocsival vitték Szabót Nagylócig, Itt talál- érezzenek szükséget... koztak a mentővel. Mire a ■ műtőbe került, már nem tud- Ez áll az tak segíteni rajta. Árván ma- ban... radt az este még boldog Szabó család. Bánat lett az úti- társuk. _________ áthúzott sorokBobál Gyula három négy holdnyi terüle- helyzetét, már ami a konklű- tet kér Hasznos község és a „csodaforrás”, valamint a környékének idegenforgalmi fejlesztése céljából. Mi az ügyben a másolatban ziót illeti, az egész tervezetre vonatkozóan. Mondani sem kell, hogy a többi beadványt is sorra elutasították az ostromolt tanácsok. Hiszen ez megküldött levelünkben ad- természetes. Sánta Lászlóné tűk meg a választ illetékesség hiányában, tekintettel arra. hogy Hasznos község Nóg- rád megye pásztói járásához tartozik. Ha lenne illetékességünk az ügyben, akkor azt válaszoltuk volna, hogy a kérdéses terület Idegenforgalmi fejlesztése nem kalandorelemek feladata, akiknek véleményünk szerint a gondolkodásában, — vagy némi folytonossági hiány van —, vagy nagyon is ravasz spekulatív törekvések húsz éve űzi rövid megszakítással „szertartásait,” babonát űz. s köti meg gyenge tudatú emberek életét- Az egyház elitéli, mert a babonán kívül kufárságot is lát a zarándokok rovására. Az ideggyógyász véleménye sem elhanyagolható. Klára asszony esete a paranoia egy tipikus példája, amikor szervi alap nélkül idült lelki zavarról van szó. Ezt kényszerképzetek és különféle mániák jellemzik. Sántánét a bdgottLengyel és szovjet partizánok emlékműve A Bialystoki Vajdaság Wa- portja tőrbe ejtett itt egy né- lila községe közelében (Len- met gépkocsioszlopot. A hit- gyelországban) leleplezték a leristák ellen vívott csatában , __ . , ___. , elesett a szovjet partlzánoszl engyel és szovjet partizánok tag parancsnoka: Dmitrij No_ emlékművét. 1942-ben szovjet vikov főhadnagy, és Aleksandr és lengyel partizánok egy cső- Jankiewicz lengyel partizán. ság juttatta ed a kényszerh'ép- zetekhez. Ebben a világban él, nem tudott ettől megszabadulni a két évig tartó ideg- gyógyászati kezelés alatt sem, A mánia tölti be képzeletét. Bír a szuggesztió bizonyos hatásával, s befolyásol embereket sugalmazásával, akaratának más egyénekre való kényszerítésével. Betegség ez, de egyáltalán nem érzéketlenség a világ egyéb dolgai Iránt. Különösen nem* ami a pénzt illetiEbből kovácsolt homokra épített terveket egy egzaltalt, politikai és gazdasági érzékkel egyáltalán nem rendelkező ember. Azaz, hogy az érzéke csak részben tompult Nem képes felfogni államrendünket, társadalmi törekvéseinket, ahol az ilyen stíl 5 kezdeményezéseknek egyszer s mindenkorra befellegzett. Az érzéke csak a megtollaso- dás iránti vágy után fejlett. Beadványaiban sokszor az elemi udvariasságról is megfeledkezett. Volt amikor kenetteljesen írt. A szerencsejátékosok lélektanát figyelhettük meg. Próba, szerencse. Hátha valaki kötélnek áll* Nem így történt. Valamikor talán tényleg kinőtt volna Bercsényi úr mustármagja* mondjuk harminc évvel ezelőtt Az ilyen mérges magot azonban ma kiveti magából a föld. Az értő fülek egészen jól tudják, miben sántikál Klára asszony és a menedzsere. Üzletet akartak, 1967-ben! S természetes, hogy nem volt hatóság, amelyet megtévesztett volna a sok hazafias frázis, a dagályos stílus, a tömegek érdekeire való demagóg hivatkozás. Sántáné és Bercsényi szándékainak vonata évtizedeket késett. A zarándokok még alighanem sokáig fizetnek. Megveszik a i talált álmokat, ábrándokul, pénzt adnak érte. Meddig? (Vége) Gulyás Ernő Reménytvesztve visszakö! töztek Sipekre. öt gyermek nevelésének gondja az asz- szony vállára nehezedett. Minden munkát elvállalt. Fiatal még, de már fáradt a gondtól- Kemény a föld a sipeki határban, a kapát erősen kell fogni a gyerekekért. Ök Is korán megismerkedtek az élet nehezebbik oldalával. Ketten családot alapítottak, de a tizenhat éves Jani, a tizenöt éves Vilmos és a tizenhárom éves Erzsi még otthon vannak. Akik egész életükben fél kézzel dolgoznak... Egy-egy robbantás után megelevenedik a kőbányák bazaltfala. Ilyenkor lépnek munkába azok az emberek, akik egész életükben fél kézzel dolgoznak, a feladat elvégzésekor csak az egyik kezüket használhatják. Nyugodtan nevezhetnék őket a bazaltvilág artistáinak is, hiszen „mutatványuk” fölöttébb látványos és mindenképpen veszélyes is. \ szakmunkások esetenként különleges feladatra vállalkoznak. A uzsai bányában például 20—30 méteres mélységben ereszkedne,: le a bazaltfal tetejéről, hogy a levegőben, kötélen függve, eltávolítsák a robbantás során meglazult, de le nem zuhant kőtömböket. Egyik kezüket a biztosítókötélen kell tartaniok, csak a másikkal dolgozhatnak. Erős kezükben fejtővasat szorítanak, amely- lyel gyakran egy mázsás kőtömböket is kibillentenek helyükről, é? a bányaudvarra taszítják a bazaltdarabokat. A „ráomlás”n k elnevezett művelet idején egyszerre több szakmunkás dol- g zik, de egymástól megfelelő távolságra, nehogy a lezúduló bazalt- darabokkal éppen társukat sértsék meg. A kőtömbök hatalmas zörejek kíséretében szikláról sziklára ugrálva gördülnek le a bányaudvarra. A különlegesen képzett szakmunkások közül nem egy már 20 éve dolgozik a szakmában. Pusztai József és Lex Lőrinc egész tehe-vonatokra való bazalttól szabadította meg az uzsai hegyet, Azt tartják, hogy ehhez a munkához nem elég az erő, különleges érzék is kell hozzá. Elsősorban akkor, amikor gyorsan kell megtalálni a bazaltdarabnak azt a pontját, ahonnan a legkönnyebben kibillenthető a rakoncátlankodó szikla. BQéYfOQŐjl , Pintér István douvméntvm - yc //-mo az katonáink végét jelentené. Tárná- pogatózik mind a nyugatiak, 18. léshez, de aztán levette, asztalra dobta. Néhány sodpercig fáradtan dörzsölgei- mind az oroszok felé Horthy És hozzáfogott ahhoz, hogy te az orrnyergét. Szemmel- admirális... toldozzon-foldozzon, megpró-' láthatóan nagy erőfeszítésére bálja a frontok lyukait be- volt szükség, hogy összeszed- tömni. je gondolatait. Aztán elkezdSenki sem tudta, mikor kéz- te: dődik a következő dühroham. _ Uraim _ Mindenki fellélegzett, amikor kedvéért ismétlem, ’ hogy a ugyanakkor teljesen önálló. Azonnal hozzá kell fogni ■ az előkészületekhez.., Hitler szermnelláthatóan a legjobb hangulatba került. Szavai felforrósodtak, úgy beszélt, mint egy költő, aki legfrissebb versét olvassa fel tisztelőinek, csodálóinak. Előadta tervét, amely szerint Skorzenynek és embereinek ejtőernyővel és siklórepülőgépeken, mint Mussolini kiszabadításakor a Monte Grosso magaslatára — meglepetésszerűen földre kell ereszkedniük a budai Várban, letartóztatni és magukkal vinni a kormányzót Skorzenyt meglepte, hogy és környezetének tagjait.. Hitler mindig rangjával együtt Hitler felnevetett: említi Horthy nevét. Arra kő- — Bizalmas jelentéseink szevetkeztetett, hogy a vezér rint a kormányzó arról álmocsak ^a^rend tiszteli a magyar tengernagyot dozik, hogy angol ejtőerny'ősö— ~ s jóllehet, tisztában van azzal. két. dobnak le MagyarorszáHitler a konferencia végét je- frontot sikerült a maevar ha- u w S íkú “ vfn “ . lezte. Keltei és Jodl is kife- támái stebfu^im é^ otfmin- ^ ne™ vfa f.mi ,.JÓ S°n' N°s' ha. ejtőernyősöket lé indult volna, de Hitler ki- ” politikus, bizonyos fokig elis- var, érkezzenek meg azok az den áron meg is kell tarta jelentette: nunk. Egy hatalmas zsákban, első"világháború ‘ide ■jén szer — Jodl es Keitel maradja- Magyarország területen korul- katonai rangjával nak! Küldjék be Ribbentropot belül egymillió német katona és Himmlert is! Skorzenyhez lépett, s jóllehet, szinte ágaskodnia kellett, megfogta a Sturmbannführer vállát: — Otto, most megbeszéljük azt, amiért a főhadiszállásra rendeltem! zsúfolódott össze, amely egy mérést vívott ki nála még az ejtőernyősök, De nem Oijurchillé, hanem a Hitler Adolf katona-férfiai Az ön parancsnoksága alatt, Skorzeny Sturmbannführer! A különítményparancs!. >ít, hogy a perc ünnepélyességét , .Horthy admirális — szálig elveszne, ha ott a front folytatta Hitler —, miután egy hirtelen összeomlana... korty vizet^ ivott a kerek aszJodl közbe akart szólni, hogy hjittath^fre^erv« Az '’“"zsúlyozz., felállt, vigyázatna, szó sincs egymillió »érne, _ A budai Várat erőszakkal is ha A Parancs01 megértettem is n végrehajtom- En és ember.m, katonáról, legfeljebb a felé- , , . , ről, de aztán jobbnak látta, ha Ä * hallgat. Túlságosan sokat kaMár tóval elmúlt éifél ami- pott 6 már ezen az estén> nern kor Hitler helyet mutatott a akart még egy hitleri dühkitö- d Jtáhcn állé réa tanúja, vagy inkább szenvedő alanya lenni. tanácsterem sarkában álló kerek asztal körül Jodlnak Keitelnek, Ribbentropnak Himmlernek és Skorzenynek. Hitler először felvette a sze — Höttl jelentette — folytatta Hitler —, hogy Horthy Horthy visszalépne a velünk kötött szövetségtől, A vezér kar ejtőernyősökkel, vagy siklórepülőkkel végrehajtandó puccsra gondol. A városbar- folyó hadműveletek parancs noka, az új hadtestparancsnok tengernagy, a magyar államfő Kleemann tábornok lesz. Ebmüvegét, mint aki a térképét érintkezést keres az ellenség- ben az ügyben ön az ő pa- akamá használni a megbeszé- gél, különbékét akar kötni. Ez rancsnoksága alatt ' áll, de ha kell. akár életünket is feláldozzuk az ön parancsainak teljesítéséért' — Hát akkor . . — nyújtotta Hitler a kezét Skorzeny felé, de Ribbentrop, aki mindeddig nem jutott szóhoz végre alkalmat talált rá, hogy megszólaljon: (Folytatjuk)
