Nógrád, 1967. december (23. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-24 / 304. szám

f' If WŐGRXT) TŰŰ7 december 24.. vasőrnan Ferenc Gyula: így láttam a csapatot hátulról Statisztikai adattal kezde­ném. Az 1967. évi magyar nemzeti labdarúgó-bajnokság 1. osztályában az SBTC a 13. helyen végzett 39:58-as gól­aránnyal és 25 szerzett pont­tal. Mindössze egy pont és két hely választotta el a kiesett Komlói Bányász csapatától. Tehát ebben az évben is a kiesés ellen küzdöttünk. Most már elmondhatjuk, hogy ezt az elkeseredett harcot vé­dül is siker koronázta, a Sté- cé jövőre is az NB l-ben sze­repel. Mint a csapat középhátvéd­je 1965. augusztus 8-tól egyet­len mérkőzésről sem hiányoz­tam. Így valóban áttekinthet­tem a pályát, nemcsak terme­teidnél fogva, de állandó je­lenlétemmel is. A labdarúgás nagyon nép­szerű. Szurkolók ezrei láto­gatják vasárnaponként a pá­lyákat: szórakozást, kikapcso­lódást keresnek. Nekünk, játékosoknak már nem annyira szórakozás a labdarúgás. Rengeteg munka, veríték van egy-egy, sokszor talán nem is olyan érdekfe- szítönek tűnő mérkőzés mö­gött. Az 1967. évi felkészülésünk — mint minden évben — most is Hévízen kezdődött. Nehéz, fáradságos, és főleg egyhangú az alapozási munka: sok-sok futás, torna és erőfejlesztő gyakorlatok. Itt nincs különb­ség csatár vagy védő között, mindenkinek el kell végeznie az edző által előírt „adagot”. A formábahozás időszakában lassan kialakul az úgyneve­zett kezdő csapat, amely a rajtnál, az első bajnoki mér­kőzésen kifuthat a pályára a fekete-fehér mezben. Ött vol­tam Újpesten, a Megyeri úton, az otthonában félelmetes hírű Dózsa ellen. Ide mindig tisztes vereség reményében megyünk. Az idén jól játszot­tunk, különösen a védelmünk lett ki magáért. Az eredmény mégis 2:0 a Dózsa javára. Ez­után gyorsan peregtek az események, győzelmek, veresé­gek, öröm és bánat váltogatták egymást. Emlékezetes marad számomra az idei húsvét, ugyanis akkor hazai pályán 4:2-re nyertünk a Dunaújvá­ros ellen. Nagyon kellett a győzelem. A mérkőzés külön­ben rosszul indult. A 11. perc­ben „elaludtunk” hátul, s 1:0 a vendégek javára. Fog­csikorgatva küzdöttünk to­vább. és sikerült egyenlíteni. A félidő 1:1. Az edző a szünet­ben korholt bennünket, a csa­tárokat biztatta a góllövésre. A második félidőre a közön­ség hangja is megjött. Zúgott a hajrá Stécé. Mi támadunk, és a szemfüles Kriskó másod­szor is a hálóba talál, 2:1. Itt most már csak mi nyer­hetünk. így is lett, a Cégered­mény 4:2. Ennek a mérkőzés­nek a hősei bizony nem a vé­dők voltak. A bajnokság tovább zajlott, és mi kevés pontot szereztünk. Végre, május 28-án, Szombat­helyen megtört a jég. Erre a napra azért emlékszem na­gyon szívesen, mert ekkor arattuk első és sajnos egyet­len vidéki győzelmünket. Bal- szerencsésen kezdtünk. Vertig öngólt vétett, de aztán a vé­delmünk összeszedte magát, és a félidő eredménye maradt az 1:0, a Szombathely javára. Az öltözőben, valahogy nagyon bizakodó volt a hangulat. El­szántan mentünk ki a pályá­ra, a második félidőre. Csa­társorunk, a tavaszi idény talán legjobb játékával, Jeck és Németh vezérle­tével ontotta a gólokat, és hamarosan 3:l-re vezettünk. Még egy-egy gól mindkét ol­dalon, és az eredmény 4:2 az SBTC javára. Mondanom sem kell, hogy nagyon jó hangu­latban telt el a hosszú út ha­záig. A tavaszi szezont a 12. he­lyen zártuk, ami még nem is olyan rossz, bár a csapat ké­pességeit figyelembe véve két- három hellyel előbbre kellett volna végeznünk. Sok pihenőnk nem volt, mert egy rövid csehszlovák túrára készültünk. Hnusta a torna színhelye, és a résztvevők kö­zött volt a nagyhírű pozsonyi Slovan csapata is. Az első mérkőzésünkön nagy gól­aránnyal nyertünk, és a dön­tőt a Slovan ellen vívtuk. A válogatottakkal teletűzdelt csapattal szemben nagyon jól helytálltunk, és az l:l-es ered­mény számunkra a torna első helyét jelentette. Hogy még­sem mi hoztuk haza a kupát, az már más kérdés. Ügy éreztem, jó irányú vál­tozás ment végbe a csapaton belül, egységesebb, barátibb lett a hangulat. Nehéz, fárasztó harc után a Vasas és az Újpesti Dózsa le­győzése árán bekerültünk a Magyar Népköztársasági Ku­pa 1967. évi döntőjébe. Ezért azonban komoly árat kellett fizetnünk. Hiszen a Komló el­len még bírtuk erővel, nyer­tünk is 2:0-ra, de Dunaújvá­rosban az egyik legsúlyosabb vereséget szenvedtük el. Ezu­tán egymás után jöttek a ve­reségek, megromlott a vi­szony a játékosok között, de a vezetők között is. Azt hiszem, a csapat visszaesésében több tényező játszott közre, és ezek együttes hatásának ered­ményeképpen a kieső jelöltek közé kerültünk. A Vasastól el szenvedett 6:0-ás vereség után kritikus volt a helyzetünk. Nagy szükség volt az össze fogásra, a bátorító szóra. Hazai pályán, ideges han­gulatú mérkőzésen sikerüli nyernünk 4:3,-ra a Diósgyőr ellen. Ezután, került sor no­vember 7-én, a kupadöntőre. Akkori formánkban kevés esé­lyünk volt a Győri ETO el­len. Ennek tudatában nyugod­tan léptünk a Népstadion gyepére. Itt bebizonyosodott, hogy többre képes a csapat, mert nyugodt körülmények között, jó játékkal csak egy erősen vitatható 11-essel kap­tunk ki 1:0 arányban. November 12., Eger. Sors­döntő mérkőzés. Csapatunk jól játszott, főleg Básti. Ve­zettünk is a félidőben l:0-ra Sajnos, két nagy helyzetünk kimaradt. A második játék részben az egriek feljöttek, kiegyenlítettek, majd egy les­gyanús góllal a vezetést is megszerezték. Az Egerbe át- rándult SBTC-szurkolók azon­ban a csapat segítségére siet­tek. Percnyi szünet nélkül biztattak bennünket. Ez erőt adott, és bár a játékvezetőket is le kellett győznünk, sike­rült egyenlíteni. Ez az egy pont, úgy érzem az NB l-ben maradásunkat jelentette. Az utolsó, az MTK elleni mérkőzésen minden csapat­nak „jó" az egy pont. Az eredmény 0:0. Ez azt jelenti hogy 1968-ban is NB I-es mérkőzéseket láthat Salgótar­ján sportszerető közönsége. Itt szeretném megköszönni a Nógrádi Szénbányák vezető ségének a támogatását, és nem utolsósorban a lelkes, jóban rosszban velünk tartó szur­kolótábor biztatását. Bízom abban, hogy 1968 ban nem lesznek kiesési gond jaink, és sokkal több örömet szerzünk azoknak, akik az SBTC-t szeretik és szurkolnak neki. Számvetés az NB. Il-ben I. Hogyan nyert bajnokságot a Nagybátonyi Bányász ? Néhány hete örömteli való­ság, hogy a Nagybátonyi Bá­nyász NB II-es labdarúgó-csa­pata megnyerte a Közép-cso­portban a bajnokságot. Ezzel kivívta a jogot a jövő évi NB I. B-s szereplésre. Hosszú, és időnként göröngyös volt az út, amíg a csapat a sikerhez eljutott. Mit mutatnak a szá­mok? A tavaszi szezonban az együttes 66,7 százalékos össz­teljesítményt nyújtott. Ottho­nában 87,5, idegenben 42,8 százalékos sikerrel szerepelt. Nyolc győzelem, négy döntet­len és három vereség került a tavaszi mérleg serpenyőjébe. Húsz pontot szereztek, 26:14- es gólarány mellett. Az őszi összteljesítmény már 80 szá­zalékos. Tíz győzelem, négy döntetlen és csupán egy ve­reség után szereztek 24 pon­tot. A végeredmény: 18 győ­zelem, 8 döntetlen és 4 vere­ség, 44 pont, 55:27-es gól­arány. Az egész évi össztelje­sítmény 77,3 százalékos. Tavasszal is az élen Tavasszal is a Nagybátony állt az élen az EVTK, a III. kér.. TTVE és az Almásfüzitő előtt: A 21. forduló után már nyilvánvaló volt, hogy a baj­nokság a Nagybátony és a Ili. kerület között dől el. A 24. forduló döntőnek bizonyult. Egy pont előnnyel a bányász­csapat került az élre, és ezt az óbudai rangadón még nö­velni is tudta. A hárompon­tos előnyt a III. kerület már nem tudta behozni, és a Nagy­bátony az utolsó mérkőzésen az Ormosbánya ellen bebizto­sította elsőségét. Néhány gondolat a bajnok­ság színvonaláról. A szurkolók nem voltak megelégedve a ha­zai mérkőzések színvonalával, hiányolták a játékból a „pap­rikát”. A legnívósabb két mérkőzést a Nagybátony leg­nagyobb riválisával, a III. kér. TTVE-vel vívta. A töb­bi találkozón általában a küz­delem dominált. A hazai ta­lálkozókon a vendégcsapatok Két spartakiádhír Fémszórási munka elvégzésére vállalkozót keresünk. A fémszórásra váró henger teljes hossza: 2500 mm, átmérője 240 mm. szombathelyi Pamutipar, Szombathely. A Nógrád megyei Élelmiszer Kiskereske­delmi Vállalat értesíti kedves vásárlóit, hogy boltjait két ütemben, 1967. december 27-től 31-ig és 1968. január 2- től 5-ig leltározza. A leltár időpontját és a legközelebbi nyitvatar- tó bolt helyét boltjaink­ban jól látható helyen kifüggesztettük. Kedves vásárlóinknak kellemes ünnepeket és boldog új évet kívánnak: a Nógrád megyei Élel­miszer Kiskereskedelmi Vállalat dolgozói. körömszakadtáig védekeztek, és így a Nagybátony nem tu­dott szép játékot mutatni, de hasznosat igen! És a siker nem maradt el. Érdekességek. Hazai pályán veretlen maradt a Nagybá­tony. A 2. helyen végzett III. kér TTVE-t mindkét mérkő­zésén sikerült legyőzni. A baj­nokság négy vereségét az Esz­tergomtól, az EVTK-tól, az Almásfüzitőtől és az SKSE-től szenvedték el, idegenben. A Kisterenyei Bányászt mindkét mérkőzésen kétvállra fektet­ték 1:0, illetve 2:0 arányban. Az utolsó helyezett Rudabá- nyát viszont nem sikerült le­győzni. Mindkét alkalommal döntetlen született. A másik kiesett, a Vasas Izzó ugyan­csak pontot vitt el Nagybó- tonyból. Bemutatjuk a siker kovácsait Nem kis siker négy pont előnnyel bajnokságot nyerni. A jó eredmény kivívásában nagy érdemeket szerzett Dá­vid Róbert, a fiatal edző. Gon­dok közepette kovácsolta ösz- sze a bajnokcsapatot. Már a kezdet kezdetén 18-as keret helyett, csak 15 játékos állt rendelkezésére. A hajrában sérülések okoztak összeállítá­si gondokat. Mégis bebizonyí­totta, hogy nemcsak labdarú­gónak volt jó! Megnyerte mind a játékosok, mind a szurkolók bizalmát. És ez a bizalom az NB I. B-ben is segítőtársa lesz. Persze, az utolsó szót a játékosok mond­ták ki. Bemutatjuk a csapat­ban helyet kapott tizenöt játé­kost. és röviden értékeljük idei teljesítményüket. Zárójel­ben a születési év. Bulyovszki Tibor (1935) Minden mérkőzésen védett, magabiztos, jószemű kapusnak bizonyult. Romhányi Gyula (1940). A támadásokat is gyakran köve­tő hátvéd jól érvényesítette gyorsaságát, egyszerű megol­dásokat választott a legnehe­zebb helyzetben is. Kovács Zoltán (1940). Hosz- szú kényszerpihenő után ke­rült vissza a csapatba és ke­mény, határozott középhát­védnek bizonyult. Szalai László (1938). A sportszerűség határán belül kemény hátvéd, jól szerel. Havasi Pál (1940). Kombina- tív érzékű technikás fedezet, kapura is veszélyes. Horváth Sándor (1934). A csapat „örökifjú” játékosa. A beállós szerepkörben nem keltett csalódást. Nagy Attila (1944). Gyors, harcos szellemű szélső, öt gól: is szerzett. Kovács Ferenc (1944). A csatársor játékmestere. Tizen­két gólt lőtt, de sok gólhely­zetet kihagyott. Szarvas László (1940). A csapatkapitány nehezen mele­gedett játékban, de rutinja ősszel jól érvényesült. Tizen­egy gólt szerzett. Veres László (1945). A kö­zéppályás szerepkörben be­váltotta a hozzáfűzött remé­nyeket Kozik Elemér (1941). Harcos, gólerős csatár. Huszonkét al­kalommal játszott, 12 gólt lőtt. Regős Nándor (1944). Tech­nikás, jól cselező balszélsó. (Időnként túlzásba is viszi.) Szántó György (1941). Kitű­nően helyezkedik, de gyakran szed fel súlyfelesleget. Angyal László (1939). Har­cos felfogásban játszik, jól fe­jel, de fáradékony. Mátrai György (1937). Sokat magára vállaló erőszakos játé­kos, könnyen „elveszti a fe­jét”. Mit hoz o jövő? Gyakran felteszik a kérdést a nagybátonyi szurkolók: mit hoz a jövő? Lesz-e erő­sítés, kik jönnek, kik mennek. A távozás gondolatával egye­dül Szántó kacérkodik. Lász­ló (SBTC), Sántha (Jászberé­nyi Lehel), Murányi (Özd)) csaknem bizonyos, hogy a Nagybátonyi Bányászt erősíti. Palchuber, Népesülik és Po- zsár leszerelt, rájuk is számít a szakvezetés. Ami az NB I. B-be való szereplést illeti, optimistán tekintenek a bajnokság elé, és bíznak a bennmaradásban, s tisztes eredmény elérésében. Sulyok Sándor A balassagyarmati JTS és a járási KISZ-bizottság megállapodott a téli spartakiád-versenyek lebo­nyolítási menetrendjében. Ezek szerint a tél folyamán asztaliteniszben és sakkban először körzeti döntőkön mérik össze tudásukat a já­rás 28 községének fiataljai. A hat körzeti döntő legjobb­jai februárban a járási dön­tőn jogosultak indulni, ame­lyet Balassagyarmaton ren­deznek meg. A JTS és a já­rási KISZ-bizottság közel­múltban lezajlott tanácsko­zásán megbeszélték a falusi téli esték sportprogramját is. Wt őrző versenyt rendezett asz­talitenisz-sportágban két körzetben, a salgótarjáni JTS. Az északi körzet talál­kozóit Vízválasztón bonyo­lították le, a déliét Nagybá- tonyban. Eredmények: (Északi csoport) Férfi egyéni: 1. Bocsi F. (Vízválasztói V.) Női egyéni: 1. Simon Má­ria (Vízválasztói V.) Férfi csapat: 1. Vízválasz­tói V. (Déli csoport) Férfi egyéni: 1. Kelemen T. (Nagybátonyi B.) A téli spartakiádra való Férfi csapat: 1. Nagybáto- felkészülés jegyében ' ellen- nyi B. Olcsó üdülési lehetőség a Balaton déli partján üzemek, vállalatok, termelőszövetkezetek, szakszervezetek FIGYELEM! Olcsó áron vállaljuk dolgozóik 1968. évi csoportos nyári üdültetését. Kérésére ajánlatot küldünk. Idegenforgalmi Hivatal Siófok Felveszünk Építőipari technikummal vagy építőmesteri okle­véllel rendelkező műszaki dolgozót főművezetői beosztásra. Fizetés megegyezés szerint Jelentkezni lehet a N. m. Építőanyagipari Vállalat Építésvezetőségén, Szécsény, Kinizsi utca 3. APROIIIKDETESEK Kárpitozott bútor, részletfizetésre is megrendelhető. ké­szen is kapható, Wágner Emii kárpi­tosnál Nagybátony, Bányaváros, Felsza­badulás u. l, alatt. Ugyanitt út tangó­harmonika eladó. Velorex 350 cm, be­járatott, újszerű ál­lapotban eladó. Ben igényjogosultnak is átírható. Tábori Já- nosné Bánk. Kisgyermek gon­dozását távfűtéses lakásomban válla­lom. Érdeklődni: 10-67 telefonon egész nap. 1100-as Skoda Ko­lónia ősszel generá- lozott eladó. Havas István Érsekvadkert, Dózsa György u. 47. Az MHSZ Gépjár­mű iskola nem hi­vatásos szgk. tanfo­lyamot indít. Jelent­kezni lehet. Salgó­tarján, Vöröshadse­reg u. 66. sz. Tele­fon: 12-74 és 10-61. Nógrád megye te­rületére, heti 2—3 napos kiszállással pásztói székhellyel január végére kere­sünk körzeti admi­nisztrátori munkára főleg üzemanyag- és menetlevél-elszámo­lásban jártas terüle­ti diszpécsert. Fize­tés kollektív szerint. Jelentkezést írásban, eddigi működés részletes leírásával i.Mezőgazdasági jel­legű” jeligére Pász­tó, Postafiók 30-ra kérjük küldeni. Az ÉM. Építőipari Vállalat keres 5 hó­napos beiskolázásra 20-tól 42 éves korha­tárig, változó mun­kahellyel, darukeze­lő munkakörbe, vas­ipari. elektromos ipari alapszakmával^ vagy könnyűgépke­zelő! jogosítvánnyal rendelkező 8 általá­nos vagy ennél ma­gasabb végzettségű munkaerőket. A tan­folyam időtartama alatt a bérezés, a munkakönyvbe beírt bértétel alapján tör­ténik. Jelentkezés írásban. önéletraiz- melléklettel. nz aláb­bi címen. ÉM. Épf- tőioari Géoe^ítő Vál­lalat Bp. XX. Sor. Marx K. u. 255.

Next

/
Oldalképek
Tartalom