Nógrád, 1967. december (23. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-23 / 303. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP NÓ G RÁD MEGYEI B I Z ÖT T S ÁGA ÉS A Mf GY El TANÁC S t APJA XXIII. ÉVF., 303. SZÄM ARA: 50 FILLER 1961 DECEMBER 23., SZOMBAT Közlemény a külügytiiiuis/terek varsói tanácskozásáról (3 oldal) Mit csinál ma’d a szabad szombaton ? (4 oldal) Egy parasztasszony szent ka'andja (5 o)daJ) Az országgyűlés befejezte munkáját Klfogfadlák a jövő évi költségvetési és törvényerőre emelték Pénteken délelőtt az 1968. évi költségvetési törvényjavaslat vitájával folytatta tanácskozását az országgyűlés. Részt vett az ülésen Losonczi Pál, a Nép- köztársaság Elnöki ^ Tanácsának elnöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. Fock Jenő, a forradalmi munkás—paraszt kormány elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Nyers Rezső, az Párái Imre, as OT elnöke MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, továbbá a Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban a magyarországi diplomáciai képviseletek számos vezetője foglalt helyet. Az elnöklő Vass Istvánné a költségvetés tervezetének pénteki vitájában elsőként Párái Imrének, az Országos Tervhivatal elnökének adta meg a szót. Fejlődésünk fontos feltétele n belső piac egyensúlya A pénzügyminiszter elvtárs expozéjában hangsúlyozta, hogy az 1968. évre kidolgozott állami költségvetés összhangban van a népgazdaság jövő évi tervévei. A népgazdaság 1968. évi terve megfelel a harmadik ötéves terv gazdaságpolitikai irányvonalának, számol az elmúlt évek fejlődésének tapasztalataival és az 1968. január elsején életbe lépő új irányítási rendszer követel, ményeivel. A terv kialakítását sokoldalú munka előzte meg. Harmadik ötéves tervünk végrehajtásának eddigi eredményei megalapozzák, jövőbeni feladataink pedig indokolják a gazdasági mechanizmus reformját. Az elmúlt két év egyik fontos jellemzője, hogy az ötéves tervben számítotthoz képest, meggyorsult a nemzeti jövedelem és ezáltal a fogyasztás és a felhalmozás növekedése. Ez kifejezésre jut abban, hogy az ötéves tervben számolt, évi 4.4 százalékos átlagos növekedés helyett a nemzeti jövedelem — két év átlagát tekintve — évente csaknem 7 százalékkal, a fogyasztás — hasonló mó- d<jn számolva — 3,3 százalék helyett évente körülbelül 6 százalékkal, a felhalmozás pedig 5,5 százalék helyett körülbelül 13—14 százalékkal emelkedett. A gyorsabb ütem azonban nemcsak előnyökkel jár. Minthogy a növekedés nem mindenben volt arányos, néhány ponton — mindenekelőtt az alapanyag-ellátás és a feldolgozó ipar szükségletei között, és néhány, a lakosság ellátásában fontos termék tekintetében — ellentmondások. feszültségek jelentkeztek. Ez hozzájárult ahhoz, hogy külkereskedelmi mérlegünk egyenlege a kitűzött követelményt nem érte el. Az 1968. évi terv, számolva ezekkel a tapasztalatokkal, a gazdasági növekedés mértékére az 1966—1967-es ütemhez képest mérsékelt előirányzatokat javasol. Szükséges aláhúzni, hogy a gazdasági fejlődés tervezett üteme megegyezik, sőt némileg meghaladja a harmadik ötéves tervben az 1968-as évre előirányzott ütemet. Ennek megfelelően az (968. évi terv a nemzeti jövedelem csaknem 6 százalékos és a fogyasztásnak is ezt megközelítő mértékű növekedését irányozza elő. A felhalmozás növekedésének ütemét a terv erőteljesebben mérsékli. Az előirányzat azonban így is valamelyest meghaladja az ötéves tervben számított mértéket. Új rend a tervezésben A gazdasági mechanizmus reformjának bevezetésével, 1968-tól megváltozik a nép- gazdasági tervezés rendje. A korábbi időszakhoz képest a gazdaság tervszérű, központi irányításának lényegét megtartva, változás történik a gazdaságirányítás módszerében. A tervszerű irányítás a gazdaság vezetésének továbbra is alapkövetelménye marad, érvényesülése azonban hatékonyabbá válik, és ezáltal elősegíti, hogy a szpcializmus teljes felépítésére irányuló gazdaságpolitikai feladatainkat gyorsabban valósíthassuk meg. A népgazdasági tervek fő tartalma a jövőben a fejlesztés fő irányainak, a népgazdaság fő arányainak meghatározása lesz. Igv a tervszerűség a korábbinál magasabb szinten érvényesülhet. Az elmondottaknak megfelelően a népgazdaság 1968. évi terve, a gazdasági mechanizmus reformiával összhangban, a tervezés úi rendje ■ szerint készült. A jövő évi terv már nem tartalmaz a miniszterit!, mok s a vállalatok számára részletes előírásokat. A terv kidolgozásával egyidejűleg alakították ki azokat a gazdasági szabályozó eszközöket. amelyek hivatottak a népgazdaság tervszerű fejlő - dését, a gazdaságpolitikai elhatározások, elöntések megvalósítását biztosítani. A gazdasági szabályozók jelentős része a gazdaságpolitika tartósabb — hosszabb távra érvényes — céljait szolgálja, ezért azok meghatározásához a harmadik ötéves terv előttünk álló időszakának feladatai szolgáltak alapul. Ennek megfelelően alakult ki az új ár-, jövedelemszabályozási-, adózási-, hitel- külkereskedelmi-, beruházási-, termékforgalmazási-rendszer és az ezekkel kapcsolatos konkrét szabályozók. A népgazdasági és a vállalati tervezés kapcsolata mindenekelőtt abban jelentkezik, hogy a népgazdasági terv céljait és egyensúlyi követelményeit kifejező központi szabályok terelik és behatárolják a vállalatok tevékenységét, alapvetően befolyásoljak a vállalatok önálló tervezőmunkáját. Emellett a népgazdasági terv orientálja is a vállalati tervezést. Az éves tervlebontási rendszer megszűnése tehát nem jelenti a népgazdasági és a vállalati tervek közötti kapcsolatok megszűnését tartalmi vonatkozásban; a központi célok megvalósításának és a vállalatokhoz való eljuttatásának módszerei változnak meg. Növeltük az exportot Népgazdaságunk 1968. évre előirányzott fejlődésének egyik fontos feltétele a gazdaság, különösen pedig a belső piac kielégítő egyensúlyának biztosítása. A források és a szükségletek összehangolását — az éves tervekben — a két fő piacon, a fogyasztási és a beruházási piacon jelentkező fizetőképes kereslet központi tervszerű szabályosás biztosítja. Attól, hogy e szabályozás milyen módon valósul meg, nem kis mértékben függ a számunkra ugyancsak elsőrendű jelentőségű külső piaci, vagyis a külkereskedelmi , forgalomban érvényre jutó egyensúly is. Az elmúlt két év gazdasági fejlődésének már vázlatosan jelzett tapasztalatai alapján az a következtetés adódik, hogy a népgazdaság kiegyensúlyozott fejlődésének biztosítása a fogyasztás és különösen a felhalmozás növekedési ütemének mérséklését és differenciálását kívánja meg. Ez úton lehet elérni, hogy az összes belföldön jelentkező fizetőképes kereslet valamivel lassúbb ütemben növekedjék, mint a termelőkapacitások kellő kihasználásával elérhető kínálat, és ugyanakkor az export növekedése is. a szükséges mér-, fcékű legyen. E meggondolásoknak fontos szerepe van abban, hogy amíg a lakosság fogyasztási előirányzatai 1968- ban csaknem 6 százalékkal meghaladják az 1967. évi színvonalat, addig a népgazdasági beruházások előirányzott ösz- szege azonos az ez évi várhatóval. A népgazdasági beruházások előbbiek szerinti — új áron számított 57—58 milliárd forintban való — megállapítását azonban nemcsak az ismertetett egyensúlyi meggondolások indokolják. Ezt kívánják azok a tapasztalatok is, amelyek arra mutatnak, hogy az elmúlt években nem tudtunk kielégítő mértékben érvényt szerezni beruházási politikánk elveinek. Ez a helyzet amellett, hogy zavarja az egyensúlyt, azzal is jár, hogy lassú a beruházások megvalósítása, s ezáltal korlátozott az új elhatározások érvényesítésének lehetősége. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy ami a beruházások ágazati összetételét illeti, az megfelel a harmadik ötéves tervben elfogadott fejlesztési arányoknak. Az 1968. évi mintegy 57—58 milliárd forint népgazdasági beruházásból az iparban és az építőiparban 47 százalék, a mező- és erdőgazdaságban, valamint a vízgazdálkodásban 17—18 százálek, a szállítás és hírközlés területén 15—16 százalék, a lakás-, kommunális-, egészségügyi-, szociális- és kulturális ellátás területén pedig 15 százalék valósul meg. Csak tizenhat nagy beruházás A terv azzal számol, hogy a beruházásra rendelkezésre álló eszközöket elsősorban a folyamatban levő beruházások befejezésére és folytatására használják fel. Ezt a célt szolgálja az is, hogy a népgazdasági terv csak viszonylag kevés számú — összesen 16 —, állami döntési körbe tartozó új, nagy beruházás megkezdését irányozza elő. Az 1968. évi terv kidolgozásakor nagy figyelmet fordítottunk a terv-célok és a szabályozók olyan összehangolására, amely az adott körülmények között a legjobban szolgálja a népgazdaság érdekeit. Amint ez ismert, ehhez a következő eszközök állnak rendelkezésre: — Az állami és a vállalati döntési körbe tartozó beruházások. közötti arány megtervezése; — az egyedi nagy, célcsoportos és az egyéb állami beruházások előirányzatainak meghatározása; — a vállalati beruházások befolyásolása, főleg a jövedelemszabályozási rendszer előírásai és a hitelezési feltételeknek a kormány által való meghatározása útján. A már ismertetett meggondolásokból — mint említettem —, 1968-ban csak kevés számú új, nagy beruházás megkezdését vettük tervbe. A 16 beruházás többszöri és sokoldalú mérlegelés alapján úgy került kiválasztásra, hogy a létrejövő kapacitások mindenekelőtt az alapanyag- és félkésztermék-szükségletek jobb kielégítését, az építőanyagbázis bővítését, a lakásépítkezések ütemének gyorsítását szolgálják. A tanácsok növekvő szerepéről A megfelelő arányok biztosításában fontos szerepet töltenek be az úgynevezett állami célcsoportos beruházások, amelyek elsősorban a különböző hálózati rendszerek fejlesztését irányozzák elő. Az e célra előirányzott 14,7 milliárd forint szolgálja többek között a kőolaj- és földgáz-kitermelés és vezetékrendszer fejlesztését, a villamosenergiahálózat bővítését, az országos közutak és a mezőgazda- sági bekötő utak építését, a vasúti közlekedés fejlesztését, egyes vízgazdálkodási feladatok megvalósítását, és nem utolsósorban a központi lakásépítés, a kórházi hálózat- fejlesztés és a középiskolai tantermek létesítésének feladatait. A tanácsok számára a kormány egyrészt néhány olyan fontos országos szempontból is jelentős cél megvalósítását írja elő, amelyeket saját tervük kidolgozásakor figyelembe kell venniük, másrészt országosan, s ezt bontva megyei szintű tanácsonként, meghatározza a fejlesztési alaphoz nyújtandó állami hozzájárulás összegét. A tanácsok fejlesztési alapjára 1968-ban mintegy 7,2 milliárd forint áll rendelkezésre. Ebből a helyi bevételi források körülbelül 1,6 milliárd forintot. a bankhitel felvételi lehetőség 0,2 milliárd forintot, az állami hozzájárulás pedig 5,4 milliárd forintot tesz ki. A 7,2 milliárd forintos fejlesztési alapból a tanácsok S 3 milliárd forintot beruházásra nasznáihatnak fel; ennek legnagyobb tétele — 3,7 milliárd forint — a lakásalap fejlesztését szolgálja és közel 15 ezer lakás felépítését teszi lehetővé. Az iparilag elmaradott területek ipari fejlesztésének támogatására 100 millió , forint áll rendelkezésre. Ennek mintegy kétharmadát a már megkezdett ipari létesítmények folytatásához kell felhasználni. Ezen túlmenően a kijelölt budapesti ipari üzemek vidékre telepitésének támogatásához 50 millió forintot irányoz elő a terv. 1968-ban a tanácsok a korábbinál jóval nagyobb önállósággal dönthetnek gazdasági céljaik megvalósításáról. Az eddigi tapasztalatok biztosítékot nyújtanak arra, hogy ezzel az önállósággal helyesen fognak élni, szem előtt tartva mind a helyi, mind a nép- gazdasági érdekeket. Befejezésül még egyszer hangsúlyozni szeretném azt a meggyőződésemet, hogy az 1968. évi terv és az ország- gyűlés elé terjesztett állami költségvetés megfelel gazdaságpolitikánk irányvonalának és biztosítja a feltételeket az új gazdasági mechanizmus bevezetéséhez, elősegíti annak kibontakozását. Ezt követően dr. Ortutay Gyula, Bács-Kiskun megye 14. választókerületének képviselője, a TIT elnöke, művelődésügyi kérdésekről beszélt. A képviselő szorgalmazta. hogy az oktatásügyben az általános iskolák problémája kerüljön a következő években az első helyre, ha nem is a középfokú oktatás rovására, de azzal legalább párhuzamosan. Szekeres László, Szolnok megye 14. választókerülete országgyűlési képviselője következett szólásra, majd dr. Babies Antal, budapesti képviselő. Ezt követte dr. Lukács János, Zala megye 2. számú választókerülete képviselőjének felszólalása. Major Tamás színművész, Budapest 21-es választókerület képviselője a vita során kulturális vonatkozásban elhangzott észrevételekhez fűzött megjegyzéseket. Ezután az ülés elnöke, Kiss Árpád miniszternek, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnökének adta meg a szót. Kiss Árpád, as Országos Fejlesztési Bisottsár elnöke A műszaki megoldások gazdasági előnyeit akkor élvezhetjük, ha lépést tartunk a haladás ütemével Tisztelt országgyűlés! Kedves elvtársak! — Ha napjainkban a termelés fejlődéséről, a társadalom igényeinek egyre magasabb színvonalú kielégítéséről hallunk, természetesnek tartjuk, hogy az a tudományos eredményeken alapszjk — mondotta bevezetőben, majd arról beszélt, hogy a tudományos eredmények alig egy évszázada kezdtek a termelésbe is behatolni. Lényeges különbség van azonban a technikai tudományok egy évszázad előtti és mai fejlődése között. Egy évszázaddal ezelőtt egyes kiemelkedő nagy egyéniségek ötletei, zseniális éleslátása vezetett egy-egy korszakaikon találmányhoz, ezzel szembe í a mai kor összehasonlíthatatlanul több, nagy tudományos eredményt produkál a techni- i ka területén, mint a megelőző korok bármelyike. Ezek a tudományos eredm. vek egymásra épülve, gyorsan kö(Folytatás a 2. oldalon.)
