Nógrád, 1967. november (23. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-12 / 268. szám
1967. november 12., vasárnap N O-G HÍD i Vasárnapi levél A felépítmény kötelességéről Gazdasági életünk reformjával kapcsolatosan mind több szó esik azokról a feladatokról is, melyek a reform sikerre vitele érdekében a széles területű népművelésre várnak. Pillanatig sem vitatható, hogy az új mechanizmus bevezetése alapvetően új gazdasági szemlélet kialakítását, közgondolkodásba való felszívódását kívánja meg; elkövetkező éveink eredményeinek legfontosabb, mondhatni elmellőzhetetlen, objektív feltétele ez. Nem közömbös tehát, hogy hányán, milyen szinten, milyen mértékben ismerkednek meg az új gazdálkodási rendszer általános értelmével és konkrét teendőivel, üzemekre, kollektívákra és egyénekre szóló követelményeivel. Nem közömbös, mert az egészségesen értelmezett társadalmi és egyéni érdekek gyakorlati megvalósulása múlik ezen. Ki, milyen mértékben látja be, ismeri fel az újfajta gazdálkodás eszközeinek, módszereinek helyes alkalmazási lehetőségeit saját munkájában, egyéni hatáskörében is, — annak megfelelőn számíthat eredményre. Ebből azt értelmezhetjük továbbá, hogy az új gazdálkodási rendszer kívánalmaival tisztába jönni, gyakorlati dolgairól határozott képet alkotni, előkészültséget szerezni nem csupán igazgatók és vezető posztokon levők kötelessége, de egyéni érdekeik szerint mindazoké, akik az eredményesebb termelés, gazdálkodás alapján a javakból végzett munkájuk, szorgalmuk és tudásuk arányában kívánnak részesedni. Az új gazdasági mechanizmus struktúrája már mind határozottabb kontúrokban bontakozik előttünk. Jórészt felmértük, meghatároztuk soron következő legfontosabb feladatainkat a termelőéletben, — de még mindig meglehetős zavarba esünk, ha arra terelődik a szó. milyen új kívánalmakat szabjunk, milyen útirányt jelöljünk népművelésünknek? Ami leggyakrabban a kérdés nyomán hallható, az: a népművelésnek az új gazdasági szemlélet erősítését kell szolgálnia. Ez a „bölcsesség” azonban mindössze arra jó, hogy kitérjünk a konkrét válasz elől. Kényelmes sommázása a tudati téren megoldandóknak. Nem szemrehányás okáért említettem ezt, hiszen a gazdasági alapban történő szükségszerű mozgásokat, változásokat a tudati változások általában késlekedve követik. Nem könnyű pillanatnyilag a népművelés konkrét teendőinek meghatározása sem. Nem köny- nyű, mert a gazdasági rendszerünkben végrehajtandó változtatások szükségességének megértetése a népművelés sajátos eszközeivel és keretei között természetesen nem pusztán ismeretterjesztő előadásokra támaszkodik ... Jó szolgálatot tehet ebben a népművelés valamennyi ága, amely világunk összefüggéseinek feltárására, megismertetésére, az ember általános és szakmai műveltségének fejlesztésére, esztétikai, erkölcsi csiszolására, szocialista világnézeti elrendezésére vállalkozik. Nem közömbös tehát, milyen hatásoknak tesszük ki a népművelés formái között a felelősségünkre bízottakat. Az nem közömbös: mit ajánl olvasmányul a könyvtáros, mit játszik a színház, a mozi, mire hívogat a művelődési otthon. Az irodalomnak, a művészetnek, a kulturális életnek különféle fajsúlyú produktumai vannak. S valljuk meg, eddig gyakran engedtünk olyan gazdaságossági szempontoknak, melyek az eszmeiség kárára felülkerekedni engedték a puszta szórakoztatást. Hány ■ művelődési otthont sorolhatnánk Nógrádban is, ahol a bevételi terv példás teljesítése érdekéért a „kulturális” ténykedés leggyakoribb zömét tácvigal- mak, esztrádestek és jazz-parádék tették! Ezért helyénvaló a népművelési munkát érintő új gazdasági intézkedés, mely a jövőben szabad utat nyit a szocialista céljainkat tükröző s azokat eszmeiségé- bén hatékonyan segítő művészeti, kulturális produktumoknak. Érthetőbben: annak, hogy ne pusztán anyagi meggondolások legyenek meghatározói kulturális intézményeink munkaprogramjának. Ha művelődési otthonaink a munka tartalmi gazdagsága, és nem a néha kétes eredetű anyagi eredményesség alapján kapnak támogatást, ha a csupán szórakoztató események bizonyos járulékos terhet jelentenek a rendezőknek, bizonyára kedvező fordulat várható az intézményvezetéssel megbízott népművelők eddigi szemléletében. A kulturális-népművelési munka tartalmi erősödése pedig jótékony hatású lesz széles tömegeink tudati fejlődésére. A törekvésnek már észlelhetők bizonyos felszíni jelei. Felfigyelhetünk például arra, hogy a megyei művelődési ház éves programjában eltérő árrendszerrel hirdeti a művészetpolitikai céljainkkal egyező, álláspontunkat erősítő, vagy a csupán szórakoztatásra szánt műveket. Visnyevszkij Optimista tragédiája, Bertold Brecht Kurázsi mamája, Arthur Miller: A bűnbeesés utánja, — tehát a modern drámairodalom színe-java forintokban könnyebben elérhető, mint a My Fair Lady, a Haway rózsája, vagy a Lulu. De ez csak a kezdet. Inkább a közönség anyagi befolyásolására szolgáló tényező. Nagyobb eredményességre a művelődési intézmények programját illetően akkor számíthatunk, ha a bevételek igazi forrása nem a „kassza” lesz, hanem az értékes produktumokat jutalmazó támogatás. Az, hogy népművelőink, kultúr- munkásaink milyen tartalmi mélységben végzik feladatukat a tudatformálásban. Az új gazdasági mechanizmus anyagi kihatásai a népművelés területein is megmutatkoznak majd. Az alap kihat a felépítményre, — olyan kívánalommal, hogy ez utóbbi a tudati szféra eredményeivel szolgálja és izmositsa az alapot. Barna Tibor A tehetség kötelez Készül a Technikai Lexikon Nagy várakozás előzi meg szakmai körökben egy nagyszabású. régen hiányolt mű kibocsátását. Utoljára 1928- ban jelent meg műszaki lexikális ismereteket nyújtó kiadvány, a Technikai Lexikon. Két kötetben, 120 szerzői íven, 15 000 címszóval. Az elmúlt 40 év forradalmi fejlődést hozott a műszaki világban, a technikai haladás megsokszorozta s szakemberek számát és növelte az érdeklődést’ a kutatások új területei iránt. Ezért a Magyar Tudományos Akadémia halaszthatatlannak ítélte egy új, tartalmában lényegesen gazdagabb műszaki lexikon megjelentetését. Az alapkoncepció szerint 320 szerzői íven, 3 kötetben. 30 000 címszóban, korszerűen de közérthetően kívánják feldolgozni a műszaki tudományok minél bővebb területét a magasabb képzettségű olvasók és a műszaki értelmiség részére. Sok ábrával, képpel, táblázattal kiegészítve. 1965-ben kezdték meg szerkesztését, dr. Polinszky Károly akadémikus, Kossuth-dí- jas egyetemi tanár főszerkesztő vezetésével. Tizenhét tagú szerkesztő bizottság: akadémikusok, egyetemi tanárok, a műszaki élet vezető szakemberei irányítják a munkát. 140 magas képzettségű egyetemi tanár, kutatóintézeti munkatárs alkotja a szakterületek szerző-gárdáját. 95 000 szóból választották ki a kidolgozandó 30 000 fogalmat alkotó címszójegyzéket, amelyet társadalmi bírálatra bocsátottak. Minisztériumok, egyetemek, kutatóintézetek, tudományos egyesületek részéről körülbelül 400 gépelt oldalnyi véleményt küldtek be értékeléséről. A villamosság, híradás, gépészet, építészet, városépítés, általános mérnöki tudományok, bányászat, kohászat. vegyészet, élelmiszeripar, könnyűipar, üzemszervezés, üzemgazdaság területeit foglalja magába. Az új műszaki lexikon első kötetének megjelenését 1968 első felében ígérik, majd a további kötetek félévenként követik. A szakemberek jelenleg a D—J betűk kéziratának szerkesztésével foglalkoznak. Eddig sok szó esett a hátrányos helyzetű tanulókról (egyesek már-már megjegyezték félig-meddig tréfásan: ez a sláger), de kevesebb a hátrányos helyzetű iskolákról. Egyáltalán: vannak ilyenek? Ügy tűnik, igen, a kisebb középfokú intézmények a nagyobbak- kal szemben esetenként hátrányba kerülhetnek. Mivel jár ez? Nemrég az iskolapolitika időszerű kérdéseiről tartott megbeszélést a két salgótarjáni gimnázium nevelőtestülete, amelyen dr. Benczédi József, az Országos Oktatási Tanács titkára is részt vett. Többi között rendkívül sok szó esett a tagozatos osztályok arányáról, a kiemelkedő képességű tanulókkal való foglalkozásról, a hátrányos helyzet szűkebb és tágabb értelmezéséről. Itt fogalmazódott meg az is, amit a kisebb és a nagyobb iskolákkal kapcsolatban állapítottunk meg az előbb: Budapesttel szemben például Nógrád, máris hátrányosabb helyzetben van, legalábbis, ami a tehetségek felkarolásának lehetőségét illeti. (Egy példa: Budapesten 31 tudományos szakkör működik egyetemi intézményekben egyetemi tanárok vezetésével középiskolások részére. Továbbá Budapesten, a gimnáziumok első osztályos tanulóinak mintegy 60 százaléka — országosan 32 százalék —, Nógrádban kilenc százaléka jár tagozatos osztályba. A 21 gimnáziumi osztály közül mindössze három). A tagozatos osztályok egy része nyelvi —, de csaknem mindenhol működik Nógrád kivételével természettudományos tagozat is. A Művelődésügyi Minisztérium anélkül, hogy a tagozatos osztályok létrehozásából valamiféle divatot csinálna, célul tűzte ki a természettudományos tagozatok szaporítását. Ehhez, persze, számos feltétel szükséges. És most térjünk vissza gondolatmenetünk kezdetéhez. Tehát: nem divatról van szó, amikor ezen újabb osztálytípusokról beszélünk, hanem nagyon is élő gond megoldására keresünk választ, helyesebben, megoldást segítségükkel. A tehetségek felkutatásáról és megtartásáról van szó. Amikor erőfeszítéseket teszünk a hátrányos helyzet felszámolására, nem feledkezhetünk meg erről az időszerű, a kérdéscsoportba egyébként is beletartozó, tennivalóról sem. Ügy tűnik, a tagozatos osztályok a helyes elv figyelembevételével kitűnően szolgálhatják e fontos iskolapolitikai célkitűzést. De mit tehetnek ez ügyben a kisebb iskolák? Láttuk, Budapesttel szemben Nógrád szinte behozhatatlan hátrányba került e tekintetben. A tagozatos osztályok létrehozásához ugyanis számos tárgyi és személyi feltétel kell. Egy— egy ilyen osztály létesítése például széles körű válogatáson alapul (már itt jelentkeznek a kollégium-gondok). Szükség van arra is, hogy az általános iskolák igazgatói szintén észre vegyék „tehetséges gyermekeiket”, s azokra hívják fel a középiskolák figyelmét. S még egy elgondolkoztató gond: Nógrádból évente mintegy 200—300 gyerek megy el más, a megyehatáron kívülfekvő középiskolába. zömmel éppen a speciálisabb képzési lehetőséget nvújtó szakközépiskolai osztályok kedvéért. Mi lesz, ha a megyén belül is elhozzuk — teszem azt a megyeszékhelyre vagy Balassagyarmatra — a tehetségesebb tanulókat. Hiszen a kisebb iskolák így még hátrányosabb helyzetbe kerülnek. Márpedig a tagozatos osztályok a jövőben e két városban létesülnek elsősorban. Jóllehet ezek az iskolák már bizonyítottak. Nagybátony, Kisterenye, bizonyos tekintetben Szécsény is jól vizsgázott, kihasználta a kisebb iskola nyújtotta előnyt, esetenként alaposabban, „személyesebben” foglalkozott diákjaival, s e helyekről az egyetemekre, főiskolákra is kerültek tehetséges fiatalok. Nos hát, a megoldás? Nehéz egyértelmű választ adni, ezúttal nem is célunk. Jobb, átgondoltabb beiskolázásra van szükség a jövőben, okosabban, és főleg együttesen szükséges látnunk. Távlati iskolapolitikai elképzeléseinkből nem hiányoznak a kisebb iskolák sem, amelyek tartalmi tevékenysége fejlődik, alakul. Mindenkinek helye lesz ezután is a nap alatt annak feltételezésével, hogy a tagozatos osztályok létrehozása nem válik divattá, illetve az intézmények nem kezdenek rivalizálni egymással. Ezzel ugyanis nemcsak a kis-, még a nagyobb iskolák is csak veszítenének. Befejezésül talán arról szólnék néhány szót, amely éppen e kérdéscsoportra hívja fel sürgetően a figyelmet. (Ismét egy—két arányszám: az ország keresőképes lakosságának 75 százaléka fizikai dolgozó. A fizikai dolgozók gyermekeinek aránya a középiskolákban 50, az egyetemeken 40 százalék. Van olyan egyetemi kar, ahova, ha az év elején minden fizikai dolgozó gyermekét felvették volna, aki jelentkezett, az arány akkor sem érte volna el a 30 százalékot.) Még egy meghökkentő tény: Nógrádban vészesen csökken a jelentkezés az egyetemekre. A műszaki egyetemre való jelentkezők számát tekintve például Nógrád az utolsó előtti helyet foglalja el a megyék között* de kevesen jelentkeznek orvosnak is. csupán a tanári karok egy része iránt tart továbbra is a túlzott érdeklődés. Csökken a jelentkezés 3 külföldi egyetemekre is. Bizonyos felmérések sejtetik, a tanulók, között lábra- kapott egyfajta perspektívát- lanság, részben szociológia! következmény. Okozati tényezőit a szülői háznál motiválják elsősorban. Kisterenyén, Nagybátonyban például ki nem mondott, de létező szemlélet a szülők körében, hogy a gyerek a szülőhöz képest már „magasabb fokon” van, érettségizett, más célja nincs is. A hátrányos helyzet megszüntetése tehát a tehetséges fiatalok felkarolása szempontjából is sürget. A tehetség nemcsak a fiatalt, mindany- nyiunkat kötelez. T. E. &amea tanítani akai •.. Camea rúzs, Camea kölni. Szőke haj, szabályos, szép arc. Az utcán, házak falán, hirdető-oszlopokon tízezerszámra látható ugyanaz az arc, ugyanaz a plakát. Ki a plakát modellje? Megkerestük „Cameát”. Budapesten lakik, a Belvárosban. — Hivatásos fotómodell? — Nem. Elvégeztem az egyetemet, biológia—földrajz szakos tanárnő vagyok. — A szobában példás rend, a falakon festmények, — az ő képei. A sarokban kislánya, Laura alszik. — Még egyetemista koromban voltam először fotómodell. Jól sikerültek a próbafelvételek, s azóta már több reklámkiadványon, plakáton „szerepeltem”. — Fárasztó dolog fotómodgllnek lenni? — Meg lehet próbálni. Órák hosszat kell állni a tűző lámpák előtt, és itt nincs helye a fáradtságnak. A fénykép mindenről árulkodik. Az arcvonásoknak mindig frissnek, üdének kell lenniök. — Nem zavarja, hogy gyakran találkozik a saját plakátjaival? — Már megszoktam. Nagyon kevesen ismernek fel. — Mivel tölti a szabad idejét? —Most sok is, kevés is van belőle. Kislányom általában leköti egész napomat. De ez kedves elfoglaltság. Szeretek olvasni, és szívesen megyek színházba. — Mire vágyik? —- Tanítani szeretnék mihamarabb. Ahol eddig tanítottam, a eryerekek mindig nagyon szerettek. S mintegy bizonyítékul előkerül egy nagy paksaméta levél; valamennyi girbe-gurba gyerek- kéz-írás. R. I. Vascsövet lyukasztott ki a kukorica Nagyon érdekes „lelet" érkezett a Nehézvegyipari Kutató Intézetbe. A kutatók olajcsö-vezeték egy darabját kapták kézhez, amelyet különös módon pusztított el a korrózió. A vizsgálatok egyértelműén megállapították, hogy a csodarabot lényegében egy kukorica növény gyökérzete lyukasztotta ki. A vizsgálatot irányító vegyészmérnökök feltételezik, hogy a csővezeték közelébe lehatoló gyökerek átbújtak a megsérült védőrétegen, ezután a gyökérnedvek, — ezek az organikus savak —, erőteljes pusztulást okoztak. Az esettel kapcsolatban még egy érdekesség derült ki: a tüzetes ellenőrzés megállapította, hogy a vezeték felületére szabályosan felrajzolódott a gyökér formája. A kibocsátott savak otthagyták „névjegyüket” a felületen. Olyan ábrát láthattunk, mintha valaki belekarcolta volna a gyökér formáját a csővezeték anyagába. Ez a jel is azt mutatja, hogy a szakembereknek egyre na- gyob gondot okoz a földbe elhelyezett műszaki berendezések korróziója. Természetesen nem az ilyen ritka esetek okoznak fejtörést, hanem a talajrétegek által „táplált” rozsdásodási folyamat, amelynek megelőzésére új eljárásokkal kísérleteznek. /
