Nógrád, 1967. november (23. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-09 / 265. szám
4 N Ö <5 R Ä n 1967. november 9.. csütörtök Színházi esték m tv Üzemi együttesek ünnepi bemutatói Kisegítő őzeméig a November 7. Tsz-ben Az erdőkürti November 7 Két salgótarjáni üzem színjátszó együttese bemutatókkal ünnepelte meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulóját. Az Öblösüveggyár színjátszói az ünnep alkalmából Fehér Klára: Furcsa éjszaka című egyfelvonásosát tűzték műsorukra. Az írónő hajmeresztő történetével valamiféle politikai krimi megalkotására vállalkozik, extrém környezetben extrém helyzetet teremt. Egy elhagyott zugában a Riviérának, magányos panzióban, borzongatón nyirkos téli esten a fasiszta múlttal bujkáló író szembesül korábbi élétével. A lombikban elegyített históriában minden annyira ösz- szehozott, hogy a néző pillanatra sem érezheti természetesnek, ami előtte játszódik. A vértelen alakokban a színjátszók is csak vergődnek, élet nélkül mozognak, és puszta szövegmondáson túl alig nyújtanak többet. Még az olyan jóképességű színjátszók, mint Molnár Ernő, Regényi János, Fülöp Mária — sem tudnak hitelt adni a dialógusoknak. Érzésem szerint a darab technikailag is nehéz feladat elé állította az együttest és a rendezőt. Ez elsősorban a művelődési otthon korszerűtlenségéből adódik. A szükséges világítási feltételek hiányában a játék nagy része élvezhetetlen. A Salgótarjáni Acélárugyár színjátszóinak bemutatója figyelemre méltóbb eredményt könyvelhet el. Az együttes Arbuzov kétrészes színműve, az Irkutszki történet bemutatójára vállalkozott a József Attila művelődési ház színpadán. A darabnak ugyan meglehetősen csekélyke drámai magva van, az epikus történés folyamatát azonban többnyire tisztán értelmezett figurákkal elevenítik elénk a színjátszók. A darab epikus- ságát érzésem szerint néhány bátrabb rendezői húzással ■ csökkenteni lehetett volna, mert a kórus mondandói a színpadi játékban sűrűn visz- szaismétlődnek, vagy csupán képi illusztrációja a játék a kórus által mondottaknak — nem viszi előbbre a történést. Vannak színjátszóilag megoldatlan mozzanatai is az előadásnak, mint például a Szer- gej halálát hírül hozó jelenet, mely épp ellenkező hatást vált ki a nézőből, mint kellene. Az acélárugyári együttes kitűnő erőkből tevődik, de nem minden színjátszó képes olyan színvonalon nyújtani, mint Bolyós László, Ivony István, Kapás János vagy Tordai Zsuzsa. Mellettük a legfigyelemreméltóbbak még Kiss Anna. Szórád Ica voltak, valamint a narrátori feladatokat ellátó Bazsó Ibi. Csálcvári László és Vágvölgyi Ferenc. Mindent összegezve: Somos- kőy István és Vertich József lelkiismeretes elmélyültséggel, gondosan és invenciózusan töltötték be a rendezői feladatot. Nagy munkát oldottak meg — eredményesen. (barna) Megyei hegedűsök az országos zenei verseny középdöntőjében A Fővárosi Zeneiskola Szervezet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója tiszteletére országos zenei versenyt hirdetett hegedűszakos zeneiskolai növendékek részére. Az iskolai selejtezők után nemrég tartották meg Nógrád három zeneiskolájának megyei elődöntőjét. A nagy- bátonyi, a balassagyarmati és a salgótarjáni zeneiskolából 29 hegedűszakos vett részt az elődöntőn, négy korcsoportban. A kerületi elődöntők után most már véglegessé vált a versenyzők helyezése. Megyénkből 11 tanuló került a budapesti körzet középdöntőjébe, ahol Nógrád, Fejér, Komárom és Pest megye legjobb hegedűsei lépnek pódiumra december elején, hogy megküzdjenek az országos döntőbe jutásért. A decemberi középdöntőn Nógrád színeit Ispán János, Marton Tibor, Bozó Marietta, Nyerges Gyula, Bozó Béla és Sándor László salgótarjáni, Vásárhelyi Judit, Benkó János balassagyarmati, Orsó Erzsébet, Matusik Ágnes nagy- bátonyi és Babjak György pásztói növendékek képviselik. Továbbképzés színjátszó-rendezőknek A megyei József Attila művelődési ház a következő időszakban továbbképzési sorozatot indít színjátszó-rendezőknek. A novembertől júniusig tartó program keretében szó lesz az öntevékeny színjátszás idő szerű kérdéseiről, a gyakorlati munka módszereiről. A stúdió foglalkozásait havi egy alkalommal a megyei művelődési házban rendezik, szakmai vezetője Dévényi Róbert, a Népművelési Intézet munkatársa lesz. aoä, amely a pásztói járás Váchoz és a fővároshoz közel eső sarkában fekszik, az idén ünnepli tízéves fennállását. Tíz esztendő alatt a szövetkezet területben és taglétszámban jelentősen felfejlődött, azonkívül figyelmet és elismerést érdemelnek tíz év minőségi változásai is. Ma már a szövetkezet nemcsak nagyszámú mezőgazda- sági gépállománnyal rendelkezik, hanem átvette a Pásztói Gépjavító Állomástól a jól felszerelt gépjavító telepet is. Ezzel a nagy gépjavító teleppel, amellyel a gépállomás egy egész körzet szövetkezeti gépeit javította, a szövetkezet nemcsak házi szükségletre képes munkát végezni, hanem nagy segítséget nyújt a környező szövetkezeteknek is. Mind több helyről szállítják be hozzájuk a javításra szoruló traktorokat, pótkocsikat, munkagépeket, de még ez sem köti le a gépjavító telep teljes kapacitását. A szabad kapacitás kihasználására a szövetkezet műhelyeiben különböző kisegítő munkákat végeznek: így többek között a Budapesti Rádiókészülékek Gyárának antennaoszlopokat szerelnek és hegesztenek össze. Egy másik Nagy a kereslet a drótkerítés iránt is. Ebben az üzemben talán még nagyobb az anyaghiány, mint a gépjavító telep többi műhelyeiben. Az egyszerű gépek három műszakban „ontják” az elkészült drótfonatot műhelyben egy bevált újítás alapján nagyteljesítményű keltetőgépeket gyártanak a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok megrendelései alapján. Három műszakban dolgozik a telepen a szövetkezetnek az az üzeme, ahol kerítésnek drótfonatot gyártanak a begyakorlott lányok és asz- szonyok. Tanulnak a szakemberek Százhúsz négyzetméter ragyogás... Magasra nyúlik a város új terén a felszabadulási emlékmű alakjainak karja, Somogyi József, Kossuth-díjas szobrász- művész alkotása méltó ajándéka volt a nagy ünnepnek. A térből kinövő hatalmas lámpa azonban más, rangos képző- művészeti alkotásra is szórja fényét. Ugyancsak az ünnep előtt készült el Blaski János mozaikja a megyei József Attila művelődési ház üvegcsarnokában. A mozaik elkészítésére 1965-ben nyolc meghívott művész pályázott, a pályázatot Blaski János nyerte. (A művésznek e 120 négyzetméteres mozaikon kívül- a Csepeli Autógyár művelődési házában, a Baranya megyei Sellyén és Budapesten, a Honvédelmi Minisztériumban van mozaikja, illetve üvegablaka.) Blaski János 1950-től 1955-ig a Szovjetunióban tanul, az ottani akadémiákkal ismerkedik. 1958-ban Derkovits-ösztön- díjas. Szovjetunióbeli tartózkodása előtt Budapesten Berény Róbert a mestere. — Ez a mozaik eddigi munkásságomban a legnagyobb szabású alkotás, életemnek egy jelentős részét hagyom itt vele Salgótarjánban — mondja a művész. Az alkotás nemes anyagból, velencei üvegmozaikból készült, pompás csillogását azonban elsősorban nem a külső anyag, hanem a belső tartalom adja. A sokfigurás kompozíció a kultúra, a művelődés allegóriája. A zenélő, az olvasó, a kenyeret, a hangszert stb. tartó alakok nagyszerű harmóniában egyesülnek, a ma való világának realizmusában. Blaski János művészi felfogását — természetesen, nagyon is sommásan — így fogalmazza meg: az absztrakt egyesítése a figurativitással. Ezen alkotása is jelzi, nem vonakodik a nonfiguratív foltoktól, amelyeknek a figuratív, a klasszikus hagyományokat követő kompozícióban is szerepet ad. Külön szólhatnánk a színekről! Valaki így beszélt erről: 120 négyzetméter ragyogás. Maradjunk kicsit még a méreteknél. A mozaiknak talán egyetlen, önhibáján kívüli hátránya a kis tér, amely akadályozza a rálátást. Az üvegcsamok a mozaikhoz képest kicsi, a szemlélő jó pár méterrel távolabbról is szívesebben látná az egész kompozíciót, amelyet viszont csak a térről, az üvegablakon át nézhet teljes egészében. (Érdemes lenne az üvegcsamokot megszabadítani függönyeitől, „kinyitni” a teret a mozaiknak.) Blaski János úgy vélekedik erről, több világhírű képzőművészeti alkotást „eldugtak” már a néző elől, a Mózest, a ravennai mozaikok közül is néhányat. Természetesen, mindez nem vigasz, a mozaik „tere” kicsi. tgv is méltán büszkék lehetünk erre az új képzőművészeti alkotásra, amely méreteiben is a ritkábbak közé tartozik Magyarországon, s amely ünnepeinken kívül a munkás hétköznapokon is emeli a művelődésre, kulturálódásra, szórakozásra szánt estéink fényét (te) Amikor a „Levelibéka” csárdát annak idején ünnepélyesen megnyitották, az érkező vendégek ámul- va néztek körül. A csárda a maga nemében csodálatos volt. A helyiséget nádasnak képezték ki, az asztalok tutajformá- júak voltak, a falakon elhelyezett stilizált békák szájából színes szökőkút csobogott. A pincérek békaember öltözékben szolgáltak fel, az étlapon békacomb, csigapörkölt, kagyló- sült szerepelt. A ruhatáros a blokkcédulával együtt egy-egy játékvitorlást nyújtott át a vendégeknek, akiket vacsora előtt csónakázni vittek a csárda előtt létesített mesterséges tóra. A hattagú „Lidérc”-ze- nekar sejtelmesen c/loatáu muzsikált, a taviró- zsa-jelmezbe öltözött portás mindenkinek köszönt. A „Leveli-béka” csárda hétköznapjai azzal kezdődtek, hogy a Béka és Csigaellátó Vállalat közölte: nem tud megfelelő szállítmányt biztosítani. — Sebaj — vigasztalódott az üzletvezető, — amikor nem lesz béka, marhapörköltet főzünk galuskával, azt legalább én is szeretem. — Már-már túróscsuszára is rászánta magát, amikor kopogtattak az irodaajtón. A főpincér lépett be komoran. Áthelyezését kérte. — Asztmás vagyok — jelentette ki —, nem bírom a békaember jelmezt. — Sebaj — veregette meg vállát az üzletvezető —, maga csak vegye fel az öltönyét. A többiek pótolják. A többiek viszont masnap úszónadrágot vettek fel, de az üzletvezető rájuk parancsolt, hogy zakót, inget és hosszúszárú nadrágot húzzanak fölé. A játékvitorlás elfogyott és utánpótlásra nem futotta a reprezentációs keretből. Viszont rájöttek, hogy a „Lidérc”-ze- nekar összhangja jobb, ha a trombitást és a tangóharmoni- kást elküldik. A tutaj'asztalokból lefűrészeltek egy darabot, a szükökút motorja elromlott, de ez nem volt baj, mert kiderült, hogy a vizet a mosogatóból vezetik el, ami ott bonyodalmakat okoz. A stilizált békák szájába citromot helyeztek, így is impozánsak voltak. Amikor három hét múlva a megnyitón részt vett vendégek bementek a „Levelibéka” csárdába, kiderült, hogy a csárda a maga nemében egyszerű kisvendéglő. A helyiségben asztalok és székek voltak, a pincérek kiszolgáltak, az étlapon ételek szerepeltek. És senki nem köszönt senkinek. Bende Ibolya Iforszerő felszerelések az epszsépiyi intézményeknek Az idén is új felszerelésekkel korszerűsítették az egészségügyi intézményeket. A fogászatokon kicserélték az elavult gépeket. A salgótarjáni, kisterenyei, zagyva- pálfalvi, pásztói, karancslapujtőb szécsényi, rétsági és nagybátonyl rendelőkben, valamint az üzemi és iskolai fogászatokon Dentafon Junior fogászati fúrógépeket szereltek fel. Olajpumpás fogászati székekkel is ellátták a rendelőket. A sebészeteket UNA Il-es altatógépekkel látták el. Az új felszereléssel az altatás a legkorszerűbb eljárások közé sorolható. Azért is jelentős az új gépek beszerzése, mert eddig csak két műtő rendelkezett egy altatógéppel. A sebészetek ezenkívül korszerű műtőasztalokat is kaptak. A baleseti sebészet OBERNA-féle műtőasztalt kapott. Ennek jelentősége, hogy a beteg a kezeléskor minden pozícióban mozgatható. A balassagyarmati férfi elmegyógyintézetet új encephalográph készülékkel és a hozzátartozó kiértékelő gépekkel látták el. Az új felszerelésekre több mint másfél millió forintot fordítottak. Erősödik a termelőszövetkezeti vezetés a megyében. Egyre több azoknak az elnököknek, főagronómusoknak, főkönyvelőknek a száma, akik rendszeresen tanulnak, s magasabb fokú képesítést szereznek. A salgótarjáni, a pásztói és a szécsényi járás közös gazdaságaiban néhány évvel ezelőtt mindössze 4—5 egyetemet végzett szakember dolgozott. Most már hatvanan szereztek magasabb képesítést. A középfokú technikusok száma pedig a korábbi huszonkilenc főről, száznyolcra növekedett. Készül az úgynevezett „dob” a keltetőgép-újításhoz. Az olcsó és nagyteljesítményű gép iránt igen nagy az érdeklődés, azonban a telep egyelőre anyaghiánnyal küzd. Képünkön a készülő keltetőgép egyik alkotóelemét láthatjuk (Koppány György felvételei) )
