Nógrád, 1967. november (23. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-12 / 268. szám

2 NOen Kfi 1967 november 12., vasárnap A szocializmus főlénye Luigi Longo nyilatkozata RÓMA (MTI) Tíz napja tart a DNFF offenzívba A Gallup érdekes statisztikája EGY HÉT A VILÁGPOLITIKÁBAN Luigi Longo, az Olasz Kom­munista Párt főtitkára pénte­ken este érkezett vissza Ró­mába Moszkvából, ahol részt vett az Októberi Forradalom 50. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségeken. Megérkezésekor Longo nyi­latkozott az újságíróknak. Rá­mutatott, hogy egy fél évszá­zad leforgása alatt a Szovjet­unió az emberi tevékenység minden területén óriási lépé­sekkel haladt előre, ami kü­lönösen akkor szembetűnő, ha összehasonlítást teszünk sok kapitalista ország jelenlegi helyzetével. Ezen öszehason- lításból kétségtelenül kivilág­lik a szocializmus fölénye a kapitalizmussal szemben. A Szovjetunió az elmúlt 50 év alatt gazdasági és ipari fejlő­dés szempontjából a világ má­sodik legnagyobb országa lett. sok területen pedig kivívta az első helyet, mint például a világűr meghódítása terén. SAIGON (MTI) Tíz napja tart a Dél-Viet­nami Nemzeti Felszabadítási Front fegyveres alakulatainak offenzivája a kambodzsai ha­tár közelében levő Dak To térségében. Miként a Reuter jelenti, a heves harcokban ed­dig 247 amerikai katona vált harcképtelenné. Az összecsapások hevességé­re jellemző, hogy az ameri­kaiak a partizáncsapatok el­len B—52-es óriás bombázó­kat is bevetettek. * Georges Gallup, a róla el­nevezett nemzetközi hírű köz­vélemény-kutató intézet igaz­gatója Williamsburgban pén­teken kijelentette, az ameri­kaiak többsége azt szeretné, ha az Egyesült Államok foko­zatosan csökkentené „vietna­mi kötelezettségeit” úgy, hogy a katonai terheket mindin­kább a saigoni kormánycsa­patokra hárítaná. Az igazga­A? SZKP főtitkára az EAK-ba utazik Brezsnyev—Ali Szabri találkozó MOSZKVA (TASZSZ) Brezsnyev, az SZKP Köz­ponti Bizottságának főtitkára pénteken fogadta Ali Szabrit, az Egyesült Arab Köztársaság a 1 elnökét, aki az októberi for­radalom jubiláns ünnepségein részt vett egyiptomi párt- és kormányküldöttség élén láto­gatott Moszkvába.­Ali Szabri Nasszer elnök ne­vében meghívta Brezsnyevet hivatalos látogatásra az Egye­sült Arab Köztársaságba. Brezsnyev elfogadta a meghí­vást és közölte, hogy 1968 ele­jén látogat el az EAK-ba. A megbeszélés során meg­állapították, hogy az SZKP Központi Bizottsága, a szovjet kormány és a szovjet nép ro- konszenvvel kíséri az egyipto­mi nép harcát az izraeli ag­resszió ellen, „megad és a jövőben is meg fog adni min­den szükséges támogatást eh­hez a harchoz”. „A Szovjetunió határozot­tan fellép minden kísérlet el­len, ha az a közel-keleti prob­lémák olyan rendezésének ki­erőszakolására irányul, amely gyakorlatilag az agresszor megjútalmazását célozza”. Ali Szabri hangsúlyozta: az EAK népének eltökélt szándé­ka a közel-keleti béke és biz­tonság helyreállítása. Az új szovjet rakéták MOSZKVA (TASZSZ) A Krasznaja Zvezda című szovjet katonai lap szombati számában megállapítja, hogy a Vörös téren a november 7-i jubileumi díszszemlén bemuta­tott új szovjet mobil rakéta- kilövő-helyek gyakorlatilag sérthetetlenek, mivel az ellenség nem tudja azokat felfedezni és megsemmisíteni. Ilyen rakéta- kilövő-helyekkel a világ egyet­len más hadserege sem rendel­kezik. Ezek a rakéták, az ilyen ra- kétakilövő-helyek állandóan változtatják pozíciójukat és szüntelenül harci készenlétben állnak. A hatalmas vontatók nemcsak a rakétát viszik ma­gukkal, hanem a felbocsátásá­hoz szükséges teljes berende­zést is. Bármilyen pontról, akármelyik pillanatban el le­het végezni a rakéta felbocsá­tását. Amnesztia az EAK-ban KAIRÓ (MTI) A kairói lapok hírei szerint közkegyelmi intézkedések foly­nak az EAK-ban. A helyzet megszilárdulása lehetővé tette, hogy szabadon bocsássák azt az ezer személyt, akit a Muzul­mán Testvériség nevű szerve­zet vezetőinek pere alkalmá­val internáltak. Négyszáz volt „muzulmán testvért” már sza­badlábra helyeztek és a töb­bieket is sorra szabadon bo­csátják. Az Ahram jelentése szerint felülvizsgálják azokat a va- gyonzárlati és vagyonelkobzó rendelkezéseket, amelyeket ko­rábban elhatároztak. A lap nem közli az érintett szemé­lyek számát, de megjegyzi, hogy „nagyon sok családnak” adják vissza zár alá vett va­gyonát. Vezetői es ügyintézői munkakörökbe keresünk gyakorlattal rendelkező közgazdaságtudomá­nyi, egyetemi illetve technikumi végzettségűeket (mérlegképes könyvelői, árszakértői, kalkulátort képe­sítéssel). Jelentkezés a személyzeti vezetőnél. Vógrád megyei Textilipari Vállalat, Salgótarján, Május 1. u. 78. Hazánk a Biztonsági Tanácsban — A nagy évforduló világvisszh jngja Az USA fokozódó elszigetelődése — Alkudozás Rhodesiában tó szerint az a jelölt indulna legnagyobb esélyekkel az 1968-as elnökválasztási hadjá­raton, aki „a két szélsőség” — az amerikai kivonulás, avagy a háború további fokozása — között, „igazságos középutat” venne be programjába. Gallup azt is kijelentette, hogy külföldön növekszik azoknak a száma, akik ellen­zik az Egyesült Államok vietnami jelenlétét. Példaként felhozta, hogy Finnországban a lakosság 81 százaléka, Svéd­országban pedig 79 százaléka ellenzi az amerikai csapatok dél-vietnami tartózkodását. A Nhan Dán című hanoi lap a szocialista országok se­gítségét méltatja. Miként a lap hangsúlyozza, a vietnami nép az amerikai agresszióval szembeszállva nemcsak füg­getlenségét és szabadságát vé­delmezi, hanem egyúttal har­col az egész szocialista tábor biztonságáért és a világbéke ügyéért is. Johnson támaszpontokat EL TORO (MTI) Johnson amerikai elnök, McNamara hadügyminiszter kíséretében szombaton a kali­forniai El Toróba érkezett. Johnson a pendletoni kato­nai támaszponton tett látoga­tását arra használta fel, hogy heves kirohanásokat intézzen mindazok ellen, akik bírálják vietnami politikáját. Johnson — mint a Reuter hírügynökség hangsúlyozza — úgy állította be a Vietnam- ellenes háborút, mintha itt csupán „korlátozott célokért” harcolnának az amerikai ka­tonák. Vietnami politikájának védelmében néhány drámai mondat is elhangzott az elnök szájából. „Ahhoz, hogy vala­ki megadja magát, vagy meg­indítsa a harmadik világhá­borút, nincs szüksége nagy se­gítségre. Nehéz azonban a kapituláció és a megsemmisü­lés között a kormányzás”. A HÉT NEMZETKÖZI KRÓNIKÁJÁNAK jelentős magyar vonatkozású esemé­nye: az Egyesült Nemzetek »szervezetének közgyűlésében lezajlott a szavazás, a Bizton­sági Tanács nem állandó tag­jainak kijelölésére és bevá­lasztották a Magyar Népköz- társaságot az ENSZ e legfon­tosabb szervébe. 1968. január 1-től kezdve hazánk képvise­lője két éven át helyet foglal az operatív jogkörű ENSZ- szervben, és minden alkalom­mal kifejtheti a magyar kor­mány álláspontját a világ leg­időszerűbb és legégetőbb kér­déseiben, a Biztonsági Tanács szavazásaikor pedig érvényre is juttathatja a magyar állás- foglalást. A Magyar Népköztársaság nemzetközi tekintélyének nö­vekedését joggal lemérhetjük az ENSZ-ben való szerepünk állandó nagyobbodásán: 1965- ben az I. számú politikai bi­zottság elnöke lett hazánk kép­viselője, tavaly az ENSZ-köz- gyűlés .egyik alelnöki tisztsé­ge jutott Magyarországnak. Mindez azok után, hogy tíz esztendeje még a mondvacsi­nált „magyar kérdés” ürü­gyén az imperialista hatalmak képviselői dühödten támadták a világszervezetben a Magyar Népköztársaságot... Hazánk belső megerősödése, a szocializmus építésének szá­mos sikere adja nemzetközi súlyunk gyarapodásának egyik magyarázatát, a másik döntő ok a szocialista közösséghez tartozásunk. A magyar nép és vezetői együtt ünnepeltek Moszkvában a testvéri szovjet néppel Október 50. évforduló­ján. A világ képét megváltoz­tató forradalomra emlékezett a héten — túlzás nélkül mondhatjuk — az egész föld­kerekség. A tőkés-világban az ellenséges felhangok sem tud­ták elnyomni a kényszerű el­ismerés mondatait: 1917-ben Moszkvában valami nagy, tör­ténelemformáló erő indult el útjára. A szocialista világrend- szer, a harmadik világ népei és a kapitalista államokban a ha­ladás hívei őszintén, büszkén és bizakodón ünnepeltek. A MOSZKVAI ÜNNEPSÉ­GEKEN elhangzott politikai megnyilatkozásokban központi helyet foglal el Vietnam meg­segítésének ügye. Az ünnep­napokon sem lehetett megfe­ledkezni napjaink elsőszámú nemzetközi problémájáról. Az amerikai hadvezetés — a Fe­hér Házból és a Pentagonból érkező utasítások szerint — mindegyre fokozza erőfeszíté­seit, amelyek Északon a légi­támadások kegyetlenebbé vá­lásában mutatkoznak meg. Ai amerikai légi kalózoknak mind több repülőgéppel kell fizet­ni ök: washingtoni forrásokból tudtuk meg, hogy ma már ma­gasabb a gépek felszállásához viszonyított lelövési arány­szám, mint volt a második vi­lágháborúban. A Vietnami De­mokratikus Köztársaság légi­terében már levegő-rakéták, azaz a támadó bombázókra vadászgépekről kilőtt rakéták is tizedelik az agresszorok légi kötelékeit. Az Egyesült Államok a vi­etnami agresszió támogatására még a NATO-országok leg­többjében sem tud híveket to­borozni. Az elszigetelődés az úgynevezett harmadik világ­ban talán még veszélyesebb Washington számára: ennek ellensúlyozására járt Humph­rey alelnök Malaysiában és Indonéziában, miután Dél- Vietnamban helyszíni szemlét tartott. A jelek szerint az amerikai kormány kitart illú­ziója mellett, hogy „színes bő­rű” fegyvertársakat verbuvál­hat vietnami háborújához. AZ ARAB VILÁGON és Af­rika két pontján volt még ezen a héten a világ szeme. A jemeni őrségváltás és a dél- arábiai felszabadítási szerve­zetek viszálya csak újabb bi­zonyítékkal szolgált ' arra, hogy az imperialista hatalmak „oszd meg és uralkodj” mód­szerei még mindig hatásosak lehetnek. Különösen Adenre vonatkozik ez, ahol a brit kor­mány ígérete szerint küszöbön áll az angol csapatok kivoná­sa és a terület függetlenségé­nek elismerése. A még az an­gol gyarmatosítók által szerve­zett dél-arábiai hadsereg a Nemzeti Felszabadítási Frpnt elnevezésű mozgalmat támo­gatja, ezt pedig a Megszállt Dél-Jemen Felszabadítási Frontja azzal vádolta, hogy az új-gyarmatosítás kezére ját­szik. A két rivális arab moz-. galom küzdelmének hevessé válása nyilván összefügg a je­meni eseményekkel is. Szalal marsallt az úgynevezett „mér­sékelt köztársaságiak” meg­fosztották minden politikai és katonai hatalmától. Az új ve­zetők, a hírek szerint tárgya­lásokba kezdtek a királypárti törzsek képviselőivel, — ma még nem tudni bizonyossággal, hogy a kapcsolatfelvétel csak belső kompromisszum eléré­sét célozza-e vagy pedig to­vábbi fordulat előhírnöke? A Biztonsági Tanács ered­ménytelenül birkózott a héten a közel-keleti problémával, amely e pillanatban a két gyökeresen ellentétes állásfog­lalás között holtponton veszte­gel: az afro-ázsiai csoport ha­tározati javaslata az izraeli csapatok visszavonását sürgeti, ebbe Izrael és a mögötte ál­ló Egyesült Államok nem haj­landó belemenni. A Biztonsági Tanácsnak af­rikai üggyel is kellett foglal­koznia: Kongó panaszával Por­tugália ellen. A kinshasai kor­mány azzal vádolja a portu­gál gyarmatosítókat, hogy An­golából segítséget juttat el em­berben és hadianyagban azok­nak a fehér zsoldosoknak, akik! még Csőmbe egykori „birodal­mában”, Katangában garáz­dálkodnak. A zsoldosok sorsé­ról ellentmondó hírek érkez­nek, nehéz tisztán látni ebben a sötét ügyben. MÉG EGY AFRIKAI ESE­MÉNY: a két éve Nagy-Bri- tanniától elszakadt Rhodesia fővárosában újból megindul­tak az alkudozások a Wilson- kormány képviselője, Thomson nemzetközösségtigyi miniszter és Ian Smith fajüldöző kor­mányának tagjai között. Pálfy József A kongói ügy és egy szovjet javaslat a Biztonsági Tanács előtt Kedden folytatódik a tanácskozás NEW YORK (MTI) Az ENSZ Biztonsági Taná­csa pénteken, magyar idő sze­rint 22.13 órakor, másodízben is összeült, hogy megvitassa a kinshasai Kongó Portugália ellen emelt panaszát. Az ülés efcŐ felszólalójaként De Miranda portugál delegá­tus — kevéssé meggyőző ér­vekkel —, kétségbe vonta a Kongó által előterjesztett írásbeli és fényképdokumen­tumokat. Terence Nsanza, Burundi képviselője, azt emelte ki, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaság ellen végrehajtott legutóbbi agresszió összeeskü­vés része, amelyet néhány im­perialista ország jó előre ki­tervelt abból a célból, hogy visszaállítsa Afrikában a ko- lonializmus rendszerét. Bu­rundi delegátusa felhívta a küldöttek figyelmét, hogy bi­zonyos országok — így pél­dául Belgium és az Egyesült Államok —, milyen hangza­tos szavakkal ítélik el az ag­ressziót, viszont teljesen passzívaknak bizonyultak, amikor ezt az agressziót tudtukkal — előkészítették. Jozeph Ben Mwemba, Zam­bia képviselője, egyebek kö­zött rámutatott: a Kongó-el­lenes agressziót Afrika népei az egész kontinens kihívásá- . nak, a béke fenyegetésének tekintik. Tefwik Bouattoura, algériai küldött azt hangoz­tatta, hogy a Kongó-ellenes agresszió a nemzetközi im­perializmus akciója volt. Az imperializmus mindaddig fe­nyegetni fogja Afrikát a gyarmatosító rendszer vissza­állításával, amíg Afrika terü­letén ott éktelenkednek a ko- lonializmus utolsó bástyái: a portugál területek, a fajüldö­ző, Dél-Afrika, és az Anglia által oly gondosan Őrzött má­sik fajüldöző rezsim: Rhode­sia. Milko Tarábanov, Bulgária delegátusa leszögezte: kormá­nya csatlakozik Kongónak ah­hoz a kéréséhez, hogy a Biz­tonsági Tanács ítélje el a por­tugál kormány tevékenységét, és tiltsa el minden ország te­rületén a zsoldos-toborzást. A Biztonsági Tanács ülésén felszólalt még Kanada, Japán. Dánia képviselője és a csang- kajsekista küldött. Valameny- nyien „aggodalmukat” han­goztatták a kongói fejlemé­nyek miatt. A BT a kongói panasz vi­táját — az éjszakai órákban született döntés szerint — kedden folytatja. Valószínűleg ekkorra kerül a testület elé a tanács afrikai és ázsiai tagállamai által tá­mogatott indítvány, amely el­ítélné Portugáliát a zsoldos­betörés miatt. A nyugati hír­ügynökségek értesülése szerint az indítványnak határozott el­fogadási esélye van. A keddig tartó „lélegzetvételnyi szünet” most a szöveg némi módosí­tásához kell. Az indítvány egyik szakasza ugyanis felhív­ná a Portugáliával „különle­ges viszonyt” fenntartó ENSZ- tagállamokat (értsd: NATO- országok), hogy vegyék rá a liszaboni kormányt: ne nyújt­son menedéket a zsoldosok­nak. Ezt a paragrafust a NA­TO-országok ellenzik. ★ A szovjet ENSZ-delegáció pénteken határozati javaslatot terjesztett a Biztonsági Tanács elé. A dokumentum felhatal­mazná U Thant főtitkárt, hogy 90-re emelje a Szuezi- csatorna övezetébe küldött ENSZ-megfigyelők létszámát. Egyben felkérné U Thantot: intézkedjék, hogy áz ottani ENSZ-megfigyelőket ellássák további műszaki és közlekedé­si eszközökkel. Fedorenko, a szovjet ENSZ- delegáció feje, a határozati javaslat benyújtásával kap­csolatban kijelentette: kül­döttségének véleménye szerint az ENSZ-megfigyelők létszá­mának növelése, az ENSZ- alapokmányban lefektetett il­letékességi körénél fogva, a Biztonsági Tanács dolga. Kormányküldöttségünk Ciliiében SANTIAGO DE CHILE (MTI) A Chilei Köztársaság kor­mányának meghívására a Ma­gyar Népköztársaság kormá­nyának küldöttsége Szurdi István miniszter vezetésével 1967. november 6—11 között hivatalos látogatást tett a Chilei Köztársaságban. A ma­gyar küldöttséget fogadta dr. Eduardo Frei Montalva, a Chilei Köztársaság elnöke, Gabriel Valdez Subercaseaux külügyminiszter, dr. Edmund Perez Zujovic gazdasági mi­niszter, dr. Juan Gomez Mil- las oktatási miniszter, Ale­jandro Hales J. bányaügyi mi­niszter, dr. Fernando Luengo, a szenátus elnökének első he­lyettese, Oscar Pinochet külügyi és Sergio Saldivia közlekedési államtitkár és több más po­litikai és kulturális személyi­ség, akikkel őszinte és mind­két fél részére hasznos esz­mecserét folytatott a két or­szág szívélyes kapcsolatairól. A Magyar Népköztársaság küldöttsége felajánlotta, hogy vállalatai révén öt millió dol­láros keretben hitelt nyújt be­ruházási javak, gépek és fel­szerelések chilei exportjára. A felek tanulmányozni fogják an­nak lehetőségét, hogy ezen hi­telek ellenértékét Chiléből importált árukkal egyenlítsék ki. A magyar küldöttség veze­tője reményének adott kifeje­zést, hogy a magas szintű sze­mélyes kapcsolatok tovább fej­lődnek a két ország között.

Next

/
Oldalképek
Tartalom