Nógrád, 1967. november (23. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-12 / 268. szám

VTLÄG PROTFTÄRTAT, EGYESÜLJETEK! NÖGRÄD r: AT' WSZMP NÖGRÄD MEG Y E Í* ß I Z O T T S Á G A ÉS A MCO YH TA.NÁ.CS l AP IA XXIII. ÉVF. 288. SZÁM ARA: 80 FILLER 1961. NOVEMBER 12., VASÁRNAP Jubileumi lendülettel Megszokott dolog, hogy je­lesebb nemzeti és nemzetközi ünnepeinket az élet legfonto­sabb területem ügyünket jól szolgáló, a szocializmus épí­tését gyorsító, kimagasló eredményekkel és jó cseleke­detek sokaságával köszönt­jük. Különösen tapasztaltuk ezt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójára kibontakozó jubileumi ver­senyben. Nemcsak azért, mert többen kapcsolódtak be a vetélkedésbe, hanem olyan rétegek is tevékeny részt kér­tek a növekvő feladatok el­végzéséből, akik korábban „távol tartották magukat” az embert formáló, a gondolato­kat is nemesítő versenytől, előrehaladásunk egyik hajtó­erejétől. A történelmi évfordulóhoz méltó eredmények születtek az élet minden területén. Összhangban voltak az új gazdasági irányításból faka­dó ez évi követelményekkel, és jól szolgálták a jövő évre való felkészülést is. Számos tíj kezdeményezés látott nap­világot, sok életrevaló ötlet, elképzelés valósult meg, új szervezeti formák jöttek létre, a vezetési 6tílus is igazodott a jövő követelményéhez. Az Acélárugyárban a ková­csoló és a huzalmű gyárrész­leg dolgozói jeleskedtek az ígéretek valóra váltásában. A Nógrád megyei Bútor- és Fa­ipari Vállalatnál a tervet 4 millióval, az exporttervet pe­dig majdnem 400 ezer forint­tal teljesítették túl szeptem­ber végéig. A Síküveggyár­ban az exportbrigád vágási tervét 5,5 százalékkal szár­nyalta túl, az edzőüzemben 6-ról 4,28-ra, a Z—2-es húzó­üzemben 15-ről 8,9 százalékra csökkentették a selejtet. Az építőioar dolgozói vállalásuk­hoz híven új lakásokat, kul- túrházat és egyéb kisebb-na- gyobb létesítményeket adtak át. Mint mindig, most is a szo­cialista brigádok jártak elöl az ígéretek teljesítésében. A Salgótarjáni Bányagépgyár­ban a November 7. brigád társadalmi munkában lebon­totta a kovácsműhely tetőze­tét. A Nógrád megyei Fémi­pari Vállalatnál a műszakiak két nagysorozatú terméknél a zártciklusi termelést tették le­hetővé, a TMK-részleg dol­gozói pedig a szociális létesít­mények elkészítésével terem­tettek jobb munkakörülmé­nyeket. Majdnem 25 liter vért adtak a Nógrád megyei Bútor- és Faipari Vállalat szocialis­ta brigádjának tagjai. A Pa- t.volatnál Pilinyi Istvánnét és Tóth Józsefnét látogatta meg betegsége alatt a Gagarin- brigád és ajándékokkal ked­veskedtek nekik. Segítség a házépítésnél, tár­sadalmi munka az üzemben és a városszépítésnél, a baj­bajutottak támogatása. a nyugdíjasok megajándékozá­sa, megvendégelése, tanulás és önképzés mind olyan dol­gok, amelyek nélkül a jubi­leumi versenyt el sem lehet képzelni. Egyre több értékelésben olvashatjuk: a brigádok jóré­sze nemcsak teljesítette, ha­nem túl is szárnyalta vállalá­sát. Amikor ezt jólesően nyugtázzuk, nem hallgathat­juk el, hogy a valóban dicsé­retes teljesítményeket egyik­másik helyen meglevő ki­sebb vagy nagyobb mulasz­tások még beárnyékolják. Még nem sikerült mindenütt a napi munka középpontjába állítani a gazdaságos terme­lést. Elég gyakran előfordul­nak minőségi reklamációk. Több vállalatunk nem telje­sítette a szállítási szerződés­ben ígéri; feltételeket. Mos­tanában kevés szó esik a mű­szaki fejlesztésről, a gyártás- és gyártmányfejlesztés sürgős, azonnali tennivalóiról. Pedig az új mechanizmusban ezek álapvetően meghatározzák egy—egy vállalat létét, ver­senyképességét, áruinak biz­tos elhelyezését, hozzájárul­nak a meglevő megrendelői tábor megtartásához, illetve bővítéséhez. Az előbb említettek épp­úgy hozzátartoznak a szocia­lista munkaversenyhez, mint a verseny nyilvánosságának biztosítása, az élenjárók nép­szerűsítése, tapasztalataik széles körű propagálása. Van némi javulás, de a kívánt változás még nem következett be minden üzemükben. Az itt jelentkező huzavonára, vég­nélküli vitára tett pontot a SZOT és Minisztertanács a munkaversennyel kapcsola­tos nemrég megjelent, világos és egyértelmű határozata. Ez a többi között kimondja: a szocialista verseny szervezé­se, irányítása, ellenőrzése, a verseny értékelése, a vetél­kedők népszerűsítése kizáró­lag a vállalatok feladata. A történelmi évfordulót már megünnepeltük, de a ju­bileumi verseny még nem zárult le, tovább folyik az év végéig. Az elért eredmények megszilárdítása, továbbfej­lesztése szükséges, a fellelhe­tő hiányosságok, mulasztá­sok kiküszöbölésével. Vagyis, ahol elmaradtak a terv teljesítésével, s a piac igényli a terméket, a mennyi­séget kell növelni, ahol vi­szont a minőség javítása és a selejt csökkentése jelent gondot, ott arra irányuljon az erőfeszítés, ahol pedig' az exportnál van tennivaló, cél­szerű oda helyezni a leg­jobb erőket. A megoldások­hoz nem lehet receptet adni, mert olyan sokrétűek és bo­nyolultak a termelési prob­lémák, hogy minden általá­nosítás több kárt okozna, mint hasznot. Aztán meg a versenyzők vállalkozókedve és igénye is mindig az üzem, a vállalat, a gyár sajátossá­gaihoz igazodik. Még néhány hét és új esz­tendőt köszöntünk. Más kö­rülmények között mint az ideit, vagy a tavalyit. Űj gaz­daságirányítási rendszerben, új felfogással, új módszerek sokaságával dolgoznak majd üzemeink, vállalataink. Na­gyobb problémák azonban csak akkor nem lesznek, ha a nyugodt, zökkenőmentes át­menetet már most megala­pozzák. Mindenki előtt ismert, hogy annak a vállalatnak, amelyik magával cipeli saját hibájá­ból keletkezett adósságát, ne­hezebb lesz a dolga és az in­dulása a még egészségesebb és tartalmában is sok újat te­remtő versenyben. Ezért az idei terv részleteiben való teljesítése, a gazdaságosság minden területén való bizto­sítása. a műszaki fejlesztésből fakadó feladatok megoldásá­nak meggyorsítása, az újító­mozgalom kiszélesítése, a munkafegyelem és közmorál további erősítése a jubileumi verseny legfontosabb célkitű­zése. Ehhez ad méltó keretet és tág lehetőséget a tovább folyó jubileumi verseny, amelynek csak egyik igen fontos állomásán jutottunk túl november 7-én. V. K. Szovjet asszonyok látogatása a romhányi tsz-ben Tegnap délután, a romhá­nyi termelőszövetkezetben bensőséges nőtalálkozót tar tottak, amelyen szovjet asz- szonyokkal a szocialista bri­gádok tagjai ismerkedtek. A találkozón a Romhányi Kályhagyár munkásasszonyai is részt vettek. A romhányi tsz-ben három — egy dohányos, egy bo­gyós gyümölcs termesztő és egy kertészeti — szocialista brigád dolgozik, azonkívül a tehenészetben is minden munkát nők látnak el. A találkozón Kollár János, a szövetkezet elnöke ismer­tette a szövetkezet életét, és méltatta a szocialista brigá­dok asszonyainak munkáját. Ezt követően a vendégek és vendéglátók a tehenészetbe látogattak, ahol 110 tehenet gondoznak és jelenleg 2300 literes évi tejtermelési át­lagot érnek el. A fejőgéppel dolgozó asszonyok közül Kiss Ferencné és Varga Jánosáé, a borjú gondozóban Darázs Péterné végez kimagasló munkát. A szovjet—magyar barát­ság jegyében lezajlott talál­kozó keretében a romhányi úttörők adtak kultúrműsort. A Salgótarjáni öblösüveggyár csiszolt üvegpoharai, kelyhei, vázái igen keresettek a hazai és a külföldi piacon egyaránt. A gyár jelenlegi rekonstrukciója, a durva és finom csi­szoló műhely bővítése és korszerűsítése is azt célozza, hogy ezeket az igényeket mind jobban kielégíthessék. Gondos kodnak a szakmunkás-utánpótlásról is. Az idén például öt­ven új ipari tanuló — többségük — lány kezdte meg az üvegcsiszolás művészetének elsajátítását a gyár tanműhelyében (Koppány György felvétele) Elvtársi üdvözlet Szibériából Hazaérkezett a Kemerovobaii járt megyei |»ártküB<iöltség Pénteken, a kora esti órák­ban hazaérkezett az a három­tagú megyei pártküldöttség, amelyik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. év­fordulója ünnepségein me­gyénk^ • dolgozóit képviselte Szibériában. A delegáció ve­zetője Szoó Béla, a Magyar Szocialista Munkáspárt Nóg­rád megyei Bizottságának tit­kára volt. A küldöttség tagjai voltak: Géczi János, a Nóg­rád megyei Tanács Végrehaj­tó Bizottságának elnöke, Lip- ták Gyula, a BM. Nógrád me­gyei Rendőrfőkapitányság ve­zetője, (a megyei pártbizottság végrehajtó bizottságának tag­ja. Fogadásukra pénteken a Ferihegyi repülőtéren megje­lent J. V. Ponomarjov, a Szov­jetunió budapesti nagykövet­ségének első titkára, Jedlics- ka Gyula, az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának első tit­kára. A hazaérkezés után munka­társunk felkereste Szoó Béla elvtársat, a delegáció vezető­jét és kérdéseire a következő választ kapta: — Delegációnk kitüntetés­nek vette, hogy a megye dol­gozóit képviselhette a Szov­jetunióban, testvérmegyénk­ben, Kemerovóban, a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom félévszázados évfordulójá­nak nagyszerű ünnepségein. Nagy élmény volt számunkra, hogy szovjet földön, szovjet emberekkel ünnepelhettük a Nagy Október 50. évfordulóját. Felejthetetlen számunkra, ahogyan a Szovjetunió Kom­munista Pártja, a szovjet nép készült erre a történelmi je­lentőségű évfordulóra. Ezt tükrözte az a díszünnepség is, amelyen a Szovjetunió Kom­munista Pártja Kemerovó ke­rületi Bizottsága meghívása révén módunk volt személye­sen is részt venni. Szinte bá­mulatba ejtette delegációnk valamennyi tagját, hogy a szi­bériai 20 fokos hidegben, hó­ban több mint 45 ezer ember vett részt a színpompás felvo­nulásban, ahol katonák, gyá­ri munkások, “kolhoz- és szovhoz-parasztok bizonyítót-, ták — amit Kádár elvtárs nyilatkozatában is mondott: „A szocializmusnak nemcsak igazsága, hanem ereje is van.” Öröm volt ez számunkra. A színpompás felvonulást köve­tő kultúrműsorok és rendez­vények hűen kifejezték a szovjet emberek életét, mun­káját, a szocialista forradal­mat követő 50 év ragyogó fej­lődését. — Szibériai útunk során jár­tunk üzemekben, intézmények­ben, ahol újabb barátokat sze­reztünk megyénk dolgozóinak. Találkoztunk Afanaszij Fjodo- rovics Jestokin elvtárssal, az SZKP Központi Bizottságának és a Legfelső Tanács tagjával, a kemerovói kerület első tit­kárával. Találkoztunk a me­gyénkben júliusbán járt szi­bériai delegáció többi tagjá­val is, így Hja Fjodorovics Kopilov elvtárssal, a Kerületi Pártbizottság osztályvezetőjé­vel, aki elsőként Moszkvában üdvözölte delegációnkat. Mó­dunk nyílt arra, hogy visz- szaemlékezzünk a nógrádi eseményekre, Leonid Georgie- vies Boroszov elvtárssal, az Anzsero-Szudzsenszki városi pártbizottság első titkárával, Alexej Alexandrovics Zsurav- lov elvtárssal, a jurginszki já­rási pártbizottság első titká­rával, Zinaida Alexejevna Ku- sakova elvtársnővel, a Legfel­ső Tanács tagjával, a mariinsz- ki járás „Avantgárd” szovhoza sertéstenyésztő brigádjának ve­zetőjével. Külön öröm volt számunkra, hogy meglátogat­hattuk azt az egyetemet, ahol a júliusban nálunk járt ke­merovói pártdelegáció egyik tagja, Vaszilij Alexandrovics Kadejkin elvtárs tanszékveze­tő professzor, a tudományok doktora fejti ki hasznos tevé­kenységét. Feltétlen meg kell említe­nem a Himi-i Vegyikombinát­ban tett látogatásunk egy epizódját. A kombinát igaz­gatója, amikor arról értesült, hogy magyarok vagyunk, azon­nal elmondotta: „Ismerjük a magyar inter­nacionalisták tevékenységét, akik az 1910-es évek végén több üzemünk felépítésében jelentősen közreműködtek. Azok az elvtársak, akik mint magyar hadifoglyok kerültek Szovjet-Oroszországba, segítet­ték munkájukkal a szovjet­hatalom megteremtését. Kö­zöttük számos olyan volt — lehet, hogy Nógrád megyei is — aki a gyárak építése mel­lett fegyverrel is védte az első munkás—paraszt hatalom létrejöttét. Arra pedig — mondotta a gyár igazgatója —, hogy az itt nevelkedett ma­gyar internacionalisták 1919- ben a Tanácsköztársaság idejé­re, a második munkás—pa­raszt hatalom megteremtésére Magyarországra hazatértek, külön is büszkék vagyunk.” — Ezek a szavak delegá­ciónk valamennyi tagjának jól estek, hiszen tudjuk, hogy valóban Nógrád megyeiek is harcoltak a szovjethatalomért Szibériában. Befejezésül hadd mondjam el: úgy érezzük, ottlétünkkel tovább erősítettük a szovjet és a magyar nép, illetve Kemero­vó és Nógrád megye dolgozói­nak barátságát. A kemerovói elvtársak — elsősorban azok, akik már itt jártak közöttünk Salgótarjánban és Nógrád me­gyében — megkértek arra: ad­juk át minden Nógrád megyei kommunistának, a megye va­lamennyi dolgozójának baráti üdvözletüket; hogy társadal­mi, családi és egyéni életük­ben sok sikert érjenek el, amelyet a szocializmus, ako i~ munizmus építésében fejtenek ki. A baráti üdvözlet mellett úgy köszöntünk el egymástól, hogy viszontlátásra! — fejez­te be nyilatkozatát Szoó Bé­la elvtárs. & L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom