Nógrád, 1967. november (23. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-07 / 264. szám
4 nög n A tí 1967, november 7., kedd (Folytatás a 3. oldalról.) — De az eredmények forintban kifejezhető értékénél' nem kevésbé fontos és megkapó az a szándék, amely szocialista brigádjainkat, munkásainkat, a tudományok és művészetek alkotóit áthatotta és vezérelte: a Nagy Október mélységes tisztelete. A munkahelyeken járva, bárki meggyőződhetett arról, hogy november hetedikére százezrek igyekeztek valamilyen többletet nyújtani, hogy azt az ünnepi asztalra helyezzék. — A tanulóifjúságnak a Nagy Októberről írott pályamunkáiból, a számtalan vetélkedőből is megragadó módon tárult elő, hogy népünk fiatalja, idősebbje egyaránt tüzetesen ismeri az oroszországi szocialista forradalomnak, a Szovjetunió életének még aprólékos mozzanatait is. Mindazt, amit az ünnepi készülődés hozott és elénk tárt, igen nagyra kell becsülnünk. — Tisztelt elvtársak! — Emlékművet adunk át Salgótarján központjában, a megnagyobbodott, és szorgos kezek, tehetségek által igazán széppé varázsolt Tanács- köztársaság téren. Az ünnepség időpontjául szebb napot nem is választhattak volna a város vezetői, mert ami hazánkban, a megyében és Salgótarjánban történt és történik, az mind a Nagy Október győzelméből fakad — kezdte ünnepi beszédét Jakab Sándor elvtárs, majd így folytatta: — Emlékművet avatunk, és azokat köszöntjük és ünnepeljük. akik a Földön elsőnek alkották meg az emberiség legszebb művét, a szocializmust. Köszöntjük és ünnepeljük a sok nemzetiségű Szovjetuniót, mindazokat, akik fegyverrel vagy tiltakozással, szolidaritással és bátor kiállással, munkával, együttműködéssel segítették a világ első szocialista nagyhatalmának megszületését, fejlődését. — Marx és Engels fellépéséig az elnyomottak és a gondolkodók keresték az utat, szőttek Álmokat és utópiákat, tettek kísérleteket, vállaltak Elvtársak! — Ma az egész haladó világ Moszkva felé tekint. Tisztelettel adózik a nagy szovjet népnek, amely fél évszázada győzelemre vitte a szocializmus eszméjét. A mi korunkban ugyanezek az eszmék lelkesítik mindazokat, akik egy emberibb, igazabb és jobb jövőért, a szocialista társadalomért küzdenek. — A haladás fáklyavivőinek sohasem volt könnyű dolguk. A haladó emberiségnek a szocializmus győzelméhez vivő úton még nagyon sok harcot kell megvívnia, még nagyon sok akadályt kell legyőznie. A régi, korhadt uralkodó rendszer szívósan és riadtan védekezik. De emlékezzünk 1917 októberére: a régi rend akkor is mindent latbavetett, hogy feltartóztassa a szocialista forradalmat, — de hiába. — Október bebizonyította, hogy a kapitalizmus legyőzhető, az imperializmus pusztulása elkerülhetetlen. A nemzetközi munkásosztály, Lenin idő előtti próbálkozásokat. Kudarc, elkeseredés kísérte őket, a valódi utat nem találták meg. Marx és Engels fellépésével a forradalmi indulat és akarat tudományos alapokat kapott. Ismertté lettek a társadalmi fejlődés törvény- szerűségei, világos lett a szükségszerű jövő és a hozzá vezető forradalmi út. A század- fordulón Marx, Engels művét Lenin és a bolsevikok védték meg, fejlesztették tovább. Lenin, az általa teremtett és vezetett bolsevik párt, s a párt által vezetett orosz munkás- osztály volt az, amely nemcsak megvédte Marx, Engels igazát, hanem be is bizonyította annak megvalósíthatóságát. Lenin, a bolsevikok és Oroszország találkozásából született meg Nagy Október, a világ első szocialista állama, a Szovjetunió. — Ma az 50. évfordulón ereje teljében él és virul az első igazi emberi társadalom, ahol megtestesült a törvéijy előtti egyenlőség, ahol először foglalták alkotmányba és valósiI tották meg a munkához való jogot — folytatta ünnepi beszédét Jakab Sándor elvtárs. — Törvényként érvényesül a szocializmusra jellemző fontos zászlói alatt teljesíteni fogja történelmi hivatását, és az emberiséget elvezeti a szocializmus világába. — Valamennyi néppel együtt a mi népünk is szívből köszönti a Szovjetuniót, a szovjet népet, a Szovjetunió Kommunista Pártját ezen a mai ünnepen. Ez a félévszázados jubileum a következő fél évszázad további győzelmeinek biztos hitét adja, a győzelmes szocializmus világának képét vetíti elénk. — Dicsőség a Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak! — Éljen a kommunizmust építő szovjet nép és vezetőereje, a Szovjetunió Kommunista Pártja! (Nagy taps.) — Éljen és erősödjék tovább a magyar és a szovjet nép megbonthatatlan, örök, testvéri barátsága! — Éljen a szocializmus és haladás erőinek egysége! — Éljen, és az egész világon győzedelmeskedjék a szocializmus és a béke! (Lelkes, nagy taps.) elv, mindenki munkája, érdeme szerint részesül a megtermelt javakból. A Szovjetunió, a megvalósult szocializmus országa, világhatalommá nőtt gazdasági, tudományos, technikai értelemben egyaránt. Az ipar néhány vezető ágában — több ipari, mezőgazdasági termék gyártásában — első a világon. Első úgy is, hogy a legfejlettebb kapitalista országokat megelőzve, küldte az első szputnyiftot és az első embert a világűrbe, a kommunizmust építő Szovjetunió sarló—kalapácsos felségjelét a Holdra, a Venusra. Jakab Sándor elvtárs ünnepi beszéde további részében a szovjet tudomány nagyszerű eredményeit méltatta, majd beszélt a Szovjetunió gazdasági sikereiről, hangsúlyozva, hogy a szovjet nép ma már a kommunizmus építésén fáradozik. Megteremtette az építés anyagi, műszaki, személyi feltételeit. Beszédét így folytatta: — A győztes szocialista forradalom első országa, a Szovjetunió és hazánk ezer szállal kapcsolódik össze. Gazdasági, társadalmi, történelmi, munkásmozgalmi azonosságok hoztak közel bennünket. Az erősödő munkásmozgalom, a fejlődő öntudat, a monarchia könyörtelen elnyomása, az orosz példa együttesen vitt bennünket, magyarokat 1919 felé. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom után elsőként teremtettük meg a Magyar Tanács- köztársaságot, melynek létrejötte bizonyította, hogy a győztes szocialista forradalom nemcsak orosz sajátosság. A két proletárállam létrejötte bizonyította, hogy a szocialista forradalom nem összeesküvés, s nem felülről, aktív forradalmárok csoportja által végrehajtott államcsíny, hanem milliók mozgalma és harca a tőke ellen. A két nép a forradalom győzelméért és megvédéséért való harcban örök testvéri barátságra lépett. E barátság forrásánál Lenin és Kun Béla, a forradalmi orosz munkásosztály, a százezer magyar internacionalista állottak. — A Magyar Tanácsköztársaságot az imperialista túlerő, a kispolgári ingadozás megfojtotta, de egyet soha többé nem tudott elvenni a dolgozó magyar néptől: az öntudatra ébredést, a szocializmus megvalósíthatóságának lehetőségét, a győzelembe vetett hitet. Ez élt hazánk legjobbjai- ban, a magyar munkásmozgalomban és a fegyveres partizánokban, akik Nógrád megyében is harcoltak. Ezek vitték előre a munkásmozgalom ügyét, de szabadságunkat, a győztes szocialista ország fiai hozták el — mondotta az ünnepi szónok, majd így folytatta: — A Szovjetunió erkölcsi, anyagi segítsége, az öntudatos magyar munkások, parasztok, értelmiségiek akarata és munkája azok az emelők, amelyek hazánkban is megteremtették a szocializmus alapjait, a szocializmus teljes felépítéséért folyó alkotó tevékenységet. E munka hatására, s ezzel egy- időben népünk öntudatra ébredése, politikai érettsége fejlődött. Igaz hazafiság, proletár internacionalizmus jellemzi gondolkodásunkat. Ez ad erőt a nagy munkához, ez lendíti előre nagy történelmi célunk, a szocializmus megvalósítását. Pártunk vezetésével jó úton járunk, népünk alkotó munkájával megvalósulnak a kitűzött célok. Testvéri összefogásban, a szocializmust építő népekkel ügyünk jól halad, és az internacionalizmushoz való hűséggel hazánkban a szocializmus véglegesen győzött. — A kommunizmust építő Szovjetunió népeinek munkája, szocialista élete példaképül szolgál — folytatta ünnepi beszédét Jakab Sándor elvtárs. — Magas fokú politikai öntudata, fegyelme, párthűsége és más népek iránti tisztelete, segítése mindig tisztán él és valósul meg e szorgalmas, tehetséges népben. Népünk — éppen a szocialista építés során — mindinkább rendelkezik ezekkel a jellemvonásokkal. Erősödik, új tartalmat kap hazafiságunk. A munkások, parasztok, haladó értelmiségiek mindig hazafiak voltak. De ez most szocialista hazafiság, a hagyományok tiszteletével és ápolásával, a szocializmus építésének erősítésével, más népek iránti felelősségünkkel és tiszteletünkkel. E hazaszeretetben benne van a szülőföld szeretete is. — A képzőművészetben sok olyan remek alkotást tartanak számon, amelyben a szülőföldet, a hazát nőalak testesíti meg. Gondolom, Somogyi József Kossuth-dijas művészünk nem „belemagyarázásnak”, hanem gondolattársításnak veszi, amikor alkotásánál ezt hozom példának. Meggyőződésem, hogy műve hazaszeretetre, a szülőföld szeretetére nevel. Kifejező a kompozíció, mert a vérszopók, a népnyú- zók ellen e városban és megyében sok emlékezetes harc folyt, és a szobor méltón szimbolizálja, hogy a jó legyőzi a rosszat, s a harc és a munka szabadságot, örömet hozott. Az itt lakók és ide látogatók féreérthetetlenül láthatják, mire képes egy felszabadult nép. — Magyarországon mindenütt, de Nógrád megyében és Salgótarjánban különösen látható az a nagyszerű változás, ami különösen az utolsó tíz évben történt. A változást a munkáshatalom tette lehetővé. A hozzá szükséges anyagi javakat a munkapadok mellett, a földeken, a tervezőasztaloknál teremtették meg. Szívvel és hozzáértéssel végzik a munkát a város üzemeiben, mint például a 75 éves Salgótarjáni Üveggyárban, az Acélárugyárban, a Zománcipari Művekben, a Bányagépgyárban, az intézményekben, mert látják, s nálunk nem üres szólam, hogy a megtermelt javak a nép ügyét, felemelkedését szolgálják. És itt a munkások szemeláttára megváltozik a város, mindinkább eltűnik a kapitalista világra emlékeztető barakklakás, a közös konyha, a fertőzött víz, a betegséget okozó por és füst. E munka nyomán épül egy olyan szocialista város, amit elismeréssel nézett már tőkés amerikai csoport, örömmel, büszkeséggel sok testvéri ,ország küldötte. E változás azért is valósulhatott meg, mert itt olyan vezetők vannak, akik úgy szertik a megyét, a várost, mint ahogyan a szülőföldet lehet és kell szeretni. Az a cél vezeti őket, hogy a tradíciókban olyan gazdag megyében, városban élő munkások, parasztok, értelmiségiek élvezzék 'harcuk, munkájuk gyümölcsét. A párt, a mozgalmi, állami és gazdasági vezetők a nép szolgálatában állanak, magukkal hozták vezető helyükre a munkás harcosságot, következetességet, megtanulták a vezetést és újólag bizonyítják, hogy jobban lehet élni burzsoá nélkül, szebbet lehet alkotni, mint a Chorin Feren- cek, Bíró Pálok idején — jelentette ki Jakab Sándor elvtárs, majd így folytatta: — A reprezentatív mű legmagasabb pontján a béke jelképe, galambok láthatók. A szocializmus építéséhez békére van szükség. A szocialista világrend jelenléte a béke- szerető erők tömörítésével, a békét védelmezi. Mi sikeres munkákkal szolgáljuk a békét, biztosítjuk a szocializmus további erősödését, térhódítását. Meggyőződésem: ez azt eredményezi majd, hogy Salgótarjánban, ebben a nagymúltú munkásvárosban lesz még szobor, a szocialista munka sarló-kalapácsos jelvényével is. Tisztelt elvtársak! Tervezők, építők mondják, hogy. a városközpont korszerűsítésének első lépcsője a most befejezett munka. Legyen ez a lépcső szimbolikus a szocializmus, kommunizmus felé vezető úton, hirdesse a tervezők, a megvalósítók szorgalmas munkáját, hirdesse a szocializmus felsőbbrendűségét, hirdesse az emberiség jövőjét. — Kívánom a salgótarjániaknak és az ide látogatóknak: erőben, egészségben éljenek, folytassák szorgalmas építő munkájukat, s teljen örömük az elért eredményekben, gyönyörködjenek a megváltozott életünket kifejező szép alkotásokban — fejezte be ünnepi beszédét Jakab Sándor elvtárs. Az ünnepi beszéd után az egyesített zenekar és a bányász férfikórus együttes előadásában felhangzott a „Fel vörösök, proletárok...” forradalmi induló, s közben katonák, rendőrök, munkásőrök, kisze- sek, úttörők feszes vigyázzállása mellett a hála koszorúit helyezték el a felszabadulási emlékmű talapzatára, a megyei, a járási, a városi pártbizottság vezetői, a megyeszékhelyen tartózkodó szovjet vendégek, a KISZ, a tanács, a fegyveres testületek képviselői. Elhelyezték a koszorút a szakszervezetek, az. Acélárugyár, az öblösüveggyár, a Hazafias Népfront, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság és a Szénbányák Vállalat küldöttei. A koszorúzási ünnepség után úttörők virágokkal borították el az emlékmű talapzatát. A felszabadulási emlékmű avató ünnepsége az Interna- cionálé hangjaival ért véget. (Folytatás az 5. oldalon.) Koszorúzások és felszabadulási emlékmű-avatás a megyeszékhelyen Ünnepi díszbe öltözött tegnapra Salgótarján. Hatalmas feliratok köszöntötték a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulóját. Délelőtt 10 óra előtt a város üzemeinek dolgozói fegyelmezett sorokban, transzparensekkel, vörös és nemzetiszínű zászlókkal vonultak a szovjet hősök emlékműve elé. Az emlékmű előtt az Acélárugyár és a bányai művelődési otthon egyesített zenekara forradalmi indulókkal köszöntötte a város lakosságát. A magyar és a szovjet himnusz után a Magyar Szocialista Munkáspárt megyei, járási bizottságának vezetői helyezték el a hála és kegyelet koszorúját, a hazánk felszabadításáért elesett szovjet hősök emlékművének talapzatára. Koszorút helyeztek el — a félévszázados évforduló salgótarjáni ünnepségeire a városba érkezett — szovjet vendégek, Szovjetunió budapesti nagykövetségének vezető munkatársai, az ideiglenesen hazánkban tartózkodó szovjet katonai alakulatok, magas rangú tisztjei. Elhelyezték a kegyelet koszorúját a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség megyei, járási, városi küldöttei, a megyei, városi, járási tanács képviselői, a fegyveres testületek küldöttei. Koszorút helyeztek el az emlékmű talapzatára a szakszervezetek, a város üzemeinek dolgozói, a társadalmi- és tömegszervezetek képviselői és az úttörők. A szovjet hősök emlékművétől a Tanács- köztársaság térre vonult az ünneplők mintegy tízezres tömege. Felszabadulási emlékművet és új teret avattak a megyeszékhelyen, amelynek építésére másfél millió forintot költöttek. Az ünnepség elnökségében a többi között ott volt Jakab Sándor, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagja, a belügyminiszter első helyettese, Pothornik József, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Nógrádi Szénbányák Vállalat igazgatója, Jedlicska Gyula, az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának első titkára, Szalai Gáspár, az MSZMP salgótarjáni városi bizottságának első titkára, Somogyi József, kétszeres Kossuth-díjas, Érdemes művész, a felszabadulási emlékmű alkotója. Ott voltak az állami, társadalmi és tömegszervezetek képviselői, veterán harcosok, az üzemek küldöttei. Az elnökségben volt J. V. Ponomarjov, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének első titkára, az ideiglenesen hazánkban tartózkodó szovjet katonai alakulat magas rangú tisztjei. Az egyesített zenekar Salgótarján szignálját „A tarjáni kertek alatt” melódiát játszotta, majd felhangzott a magyar és szovjet himnusz. Sándor Elemér, a Salgótarjáni városi Tanács VB elnöke ünnepi megnyitója után leleplezte a felszabadulási emlékművet, majd a bányászkórus forradalmi dalokat énekelt. Békegalambok röppentek a magasba és kigyulladt a fény a 26 méter magas kandeláberen, a város legmagasabb pontján pedig egy hatalmas 50-es szám köszöntötte a félévszázados évfordulót. Ezután Jakab Sándor, _ az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a belügyminiszter első helyettese mondott ünnepi beszédet. Jakab Sándor beszéde Somogyi József, kétszeres Kossuth-díjas érdemes művész készítette el Salgótarján új felszabadulási szobrát. Képünkön: A két alakos szobor leleplezésének pillanata (Foto: Koppány György)
