Nógrád, 1967. november (23. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-07 / 264. szám
1967. november 7., kedd NÖGR Aß 5 Emlékünnepség Salgótarjánban A Magyar Szocialista Munkáspárt Nógrád megyei és Salgótarján városi Bizottsága a megyei és városi tanács tegnap este jubileumi emlékünnepséget rendezett a József Attila művelődési házban. Az elnökségben ott volt J. V. Ponomarjov, a Szovjetunió budapesti követségének első titkára, Jedlicska Gyula, az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának első titkára, Szalai Gáspár, az MSZMP Salgótarjáni városi Bizottságának első titkára, Ozsvárt Ferenc, az MSZMP Salgótarjáni járási Bizottságának első titkára, Illés Miklós, a Nógrád megyei Tanács VB elnökhelyettese, Bandúr Károly, a KISZ Nógrád megyei Bizottságának első titkára, Nádasdi András, az SZMT Nógrád megyei Tanácsának vezető titkára, Mar- czinek István, a Hazafias Népfront Nógrád megyei Bizottságának titkára, valamint az üzemek és tömegszervezetek képviselői. Ugyancsak az elnökségben foglaltak helyet az ideiglenesen hazánkban tartózkodó szovjet katonai alakulatok tisztjei. A szovjet és magyar himnusz elhangzása után Szalai Gáspár elvtárs nyitotta meg az emlékülést, majd Jedlicska Gyula elvtárs mondott ünnepi beszédet. Jedlicska Gyula beszéde mm * ?:■ ■ NPJRflH y> : — Ünnepelni és emlékezni forradalmi hullám legdöntőbb erős testvéri közösségbe ol- jöttünk ma össze. Együtt ün- tényezője s ösztönzője volt. A vaaztotta a dicső Vörös Had- nepelni azokkal a száz- és szovjethatalom létezését, erő- sereg győzelmei nyomán 1945- százmilliókkal, akik szerte a södését, hatását a tőkés kormá- ben felszabadult népi demok- világon, Európában és Ázsiá- nyoknak azóta számításba kell ratikus országokat. ban, Keleten és Nyugaton, metropolisokban és kicsiny falvakban egyaránt tisztelettel és hálával hajtják meg az emlékezés lobogóját a Nagy Októberi Szocialista Forradalom félévszázados győzelme alkalmából. Együtt emlékezni száz- és százmilliókkal, az egész haladó emberiséggel a dicső múlt felejthetetlen eseményeire, történelemformáló tettekre, a hős szovjet nép csodálatot keltő bátorságára, — kezdte ünnepi beszédét Jedlicska Gyula elvtárs. — Kereken ötven esztendeje annak, hogy 1917. november 7- én a legendás Aurora cirkáló ágyúinak torkolattüze új korszak beköszöntését adta hírül az első imperialista világháború szörnyűségeitől oly sokat szenvedett emberiségnek. Ez a forradalom a szó valódi értelmében az egész addigi történelem legnagyobb fordulatát jelentette, és a Föld egyhato- dán a kizsákmányolás több ezer éves időszakának vetett egyszer s mindenkorra véget. Az új rend kezdete — Mindössze ötven év telt el a Téli Palota ostroma óta. Ez a fél évszázad röpke idő a történelem homokóráján, de időben minél távolabb kerülünk 1917-től, a Nagy Október történelmi jelentősége annál fényesebben ragyogja be fejlődésünk útját. Még inkább emeli e dátum jelentőségét, ha visz- szapillantást teszünk azokra az állapotokra, amelyek a világot jellemezték az orosz munkások és parasztok győzelmét megelőző időszakban. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom előtt egyetlen, mindent átfogó kapitalista világrendszer uralta a földkerekséget. Osztatlanul birtokolta a hatalmat a kizsákmányolók maroknyi rétege. A gyarmati és félgyarmati népek a teljes jogfosztottság állapotában tengődtek, az emberiség életének szinte természetes velejárói voltak az egyre pusztítóbb erejű háborúk. És a legkegyetlenebb, legsötétebb elnyomás éppen a cári Oroszország népeit tartotta féken, ahol aztán a bolsevikok vezetésével a világon először vetettek véget a kizsákmányolásnak az orosz proletárok és muzsikok. Az októberi forradalom jelentős sebet ütött a kapitalizmus, az imperializmus testén. Százhúszmillió ember új rendet kezdett építeni, az emberiség történelmében első ízben megvalósult a munkások és parasztok hatalma. A világ ettől fogva két, egymással merőben ellentétes társadalmi rendszerre esett szét: a születő, egyre erősödő szocializmusra és a gyengülő, elhaló kapitalizmusra. A szocialista rendszer vonzóereje — Földünk első szocialista állama az egész világ forradalmi munkásmozgalmának centrumává, támaszpontjává vált — folytatta ünnepi beszédét a nagygyűlés szónoka. — Az októberi győzelem az első világháborút követő világméretű venniök a saját munkásosztályukkal szemben folytatandó politikájukban. Korunk meghatározó tényezője De a Nagy Októberi Szocialista Forradalom megszüntette saját nemzetiségeinek — részben gyarmati jellegű — elnyomását is. A szovjet kormány elismerte Finnország és Lengyelország függetlenségét, felbontotta a cári rendszer által Kínával, Iránnal és Törökországgal kötött, szuverenitást sértő korábbi szerződéseket. Mindez óriási hatást gyakorolt az elnyomott, gyarmati és félgyarmati sorban sínylődő népekre. Az oroszországi szocialista forradalom ezáltal a nemzeti felszabadító küzdelmek jelentős ösztönzőjévé vált, fellendítette a népek antikolonia- lista harcát. Tisztelt hallgatóim, kedves elvtársak! Az elmúlt ötven esztendő alatt hatalmas változások következtek be a földkerekségen, alapvetően más lett az egész világ arculata. A második világháború befej eztéig a Szovjetunió egyetlen magányos szigetként állott a világimperializmus óceánjában, világító toronyként mutatva a követendő utat, dacolva a tőkés rend minden restaurációs kísérletével. S amikor 1945-ben Európa és Ázsia jó néhány országában győzedelmeskedik a népi demokratikus forradalom, majd az 1940-es évek végén a munkás-paraszt forradalmi diktatúra átfejlődik proletárdikta-' túrává, merőben új helyzet áll elő. A korábbi egyetlen, mindent átfogó kapitalista világ- rendszer mellett kialakult és hallatlanul gyors fejlődésnek indult a szocialista világrend- szer, amely megbonthatatlanul E szocialista világrendszer napjainkban már 14 szocializmust építő országot tömörít egyetlen nagy családba, s — az 1960-as Moszkvai Nyilatkozat szavaival élve — egyre inkább az egész emberi társadalom fejlődésének döntő, meghatározó tényezőjévé válik. A szocialista világrendszer jelenleg a földkerekség területének 26 százalékát fogja át, s Európa területének több mint 55 százaléka tartozik hozzá. E 14 országban ma már a világ lakosságának 36 százaléka építi a szocialista társadalmat, illetve menetel a kommunizmus útján. Ez a hatalmas, lebírhatat- lan erő az egész világ ipari és mezőgazdasági termelésének csaknem 40 százalékát adja! Kontinensünk lakosságának mintegy fele már új, boldogabb társadalmi rend létrehozásán szorgoskodik. Beigazolódott Lenin jövendölése A szocialista világrendszer töretlen, impozáns fejlődésével párhuzamosan a másik póluson a kapitalista világrendszer, az öröknek kikiáltott imperializmus szétesésének lehetünk tanúi. Az első világháború kirobbanásakor még a földterület 70 százaléka, s a lakosság 62 százaléka gyarmati sorsban élt az imperializmus uralma alatt. S ma már a földterületnek mindössze öt százaléka, a lakosságnak pedig csupán egy százaléka görnyed a tőkés rabszolgaság jármában. Az emberiség fejlődésének történelme során napjainkban először vált reális lehetőséggé a pusztító világháborúk elkerülése, az emberiség túlnyomó többsége által oly hőn óhajtott világbéke fenntartása és megőrzése. Beigazolódott Lenin 1918-ban tett látnoki jövendölése: ,,A Szovjet Szocialista Köztársaság fáklyaként világít majd a munkásoknak és parasztoknak az egész világon 1” Jedlicska Gyula elvtárs ünnepi beszéde további részében arról a gigantikus harcról beszélt, amelyet az orosz munkások, parasztok a betolakodó intervenciósok ellen folytattak. Mint mondotta, tizennégy tőkés állam intervenciója zúdult a fiatal szovjethatalomra, hogy tűzzel és vassal könyörtelenül ismét összekovácsolja az elszakadt láncszemet, és egyben a világ minden munkása számára elriasztó példát statuáljon. Emellett meg kellett küzdenie a súlyos belső problémákkal és a fehérgárdista ellenforradalmárok restaurációs kísérleteivel is. Beszédét így folytatta: — Az elmúlt ötven év fényesen tanúsítja, hogy az októberi forradalom minden vonatkozásban kiállta a történelem próbáját, a szovjethatalom bebizonyította lebírhatatlan erejét, életképességét. A szovjet államnak gigászi feladatokat kellett megoldania az intervenciósok kiűzése után, hiszen egy közel tízéves háborútól tönkrement ország várt megújhodásra. A szocializmus építése óriási lemondást követelt a hős szovjet néptől, amely azonban töretlenül vállalta a nehézségeket, és egyedül, minden segítség nélkül látott a rendkívüli feladatok megoldásához. Győselem a német fasizmus felett Ezután arról beszélt a szónok, hogy mire az élet kezdett elviselhetővé válni, a szocialista ipar és mezőgazdaság erőforrásai a nép élet- színvonalának emelésére buzoghattak volna, a nemzetközi imperializmus álnok aknamunkája a Szovjetunióra zúdította a német fasizmus hordáit. A Szovjetunió népeinek ismét vizsgázniuk kellett forradalmi elszántságból, szocialista hazafiságból. A vizsga eredménye közismert: a dicső Vörös Hadsereg saját barlangjában f oly tóttá meg a hitleri fenevadat. A szovjet nép az meberiséget örök hálára kötelezte azzal, hogy megmentette az egész civilizációt a fenyegető barbár veszedelemtől. Ezután szólt az előadó arról, hogy a háború befejeztével ismét elölről kellett kezdeni mindent, a rom- badőlt ország újjáépítése óriási erőfeszítéseket követelt, majd a kommunizmust építő Szovjetunió által elért fejlődés méreteiről szólt. Elmondotta Jedlicska Gyula elvtárs, hogy a cári Oroszország minden tekintetben a világ egyik legelmaradottab országa volt. 1913-ban például az egész világ ipari termelésének csak 4 százalékát adta. A Szovjetunió ma iparának abszolút mennyiségét tekintve Európá- ' ban az első, a világon pedig az USA után a második helyen áll, több mint 20 százalékkal részesedik az egész világ ipari termeléséből. A munka termelékenysége az elmúlt hét évben 35 százalékkal emelkedett. Az eltelt fél évszázad alatt az ország területén 37 ezer nagyvállalat épült, s helyreállítottak, illetve felépítettek 878 millió négyzetméter alapterületű lakást. Csak az elmúlt húsz esztendőben 17 millió lakás került átadásra. Hasonló sikerek fémjelzik a mezőgazdaság’ általános fejlődését is. A Szovjetunióban csaknem 12 ezer szovhoz és 40 ezer kolhoz működik. Az életszínvonal emelkedéséről, az egészségügy, a kultúra és a tudomány fejlődéséről is szólt. Elmondotta az előadó, hogy az országban ötmillió tanuló részesül ösztöndíjban, vagy ingyenes kollégiumi ellátásban. A Szovjetunióban 65 millió ember tanul, valamennyi oktatási forma ingyenes. A 233 milliós lélekszámú sok nemzetiségű — 110 népcsoportot tömörítő — szovjet államban hatvan nyelven forognak közkézen különböző irodalmi alkotások, 138 nyelven jelennek meg könyvek, s a világ könyvkiadásának minden negyedik példánya a Szovjetunióban hagyja el a nyomdát. A kommunizmus távlatai Tisztelt hallgatóim, kedves elvtársak! A szovjet nép sikereinek szervezője és irányítója a csaknem 13 millió tagot számláló Szovjetunió Kommunista Pártja — folytatta ünnepi beszédét a megyei pártbizottság első titkára. — A dicső lenini Komszomol 23 millió tagot számlál, a szovjet szakszervezetek nagy táborában pedig 80 millió dolgozó egyesült. A pártéletben a lenini normák helyreállítása hatalmas alkotó energiát szabadított fel, a szocialista demokrácia térhódításával együtt növekedett a tömegek teremtő ereje, kezdeményezőkészsége. A társadalmi önirányítás új csírái hajtanak ki, amelyek már a kommunizmus távlatait sejtetik. A Szovjetunió ötvenéves története fényesen példázza a szocialista társadalom békés természetét. Az elmúlt évtizedek számtalan ténye bizonyítja, e külpolitika helyességét és létjogosultságát. A Szovjetunió egyértelmű, következetes békepolitikája a második világháború befejezése óta is mór nem egy esetben mentette meg egy újabb, minden bizonnyal termonukleáris eszközökkel, interkontinentális ballisztikus rakétákkal vívandó összeütközéstől az imperialisták jóvoltából a háborús szakadék szélére jutott emberiséget. A békés egymás mellett élés elvének érvényesítése azonban koránt sem jelenti az imperializmus elleni harcról való elvtelen lemondást. Az egységbe forrott szocialista államok katonai és gazdasági ereje ma az egyetlen biztosíték a háború elhárítására, A Szovjetunió és a szocialista tábor egyre növekvő katonai ereje, képes volt eddig is megakadályozni egy új világháború kitörését. Ez az egyik legfőbb tényező, amely az imperialista agresz- szorokat meghátrálásra kényszeríti. Ha a nyugati katonai tömb nem látná — és nem respektálná „— ezt az impozáns erőt, minden bizonnyal gátlástalanul rálépett volna már a melegháború meggyűlölt, a széles néptömegek által sokszorosan elítélt útjára, — jelentette ki az előadó. Jedlicska Gyula elvtára ezután arról beszélt, hogy 1945 tavaszán Október katonái hozták el számunkra a szabadságot, és 1956 őszén ugyan ők segítettek azt megvédeni. Beszélt Jedlicska elvtárs népgazdaságunk fejlődéséről, élet- körülményeink állandó javulásáról. Beszédét így fejezte be: A lenini úton — Az ötvenedik évfordulón emelkedett ünnepélyességgel fordulunk a nagy szovjet nép, a hősök országa felé. Együtt ünnepelünk történelmet, eszmét, forradalmat a szovjet néppel, a világ népeivel. A szovjet nép hozta korunk legnagyobb áldozatait a világ haladásáért. Küzdelmes története beragyogja az egész emberi civilizációt, vérből, szenvedésből, a bukoft kapitalizmus csődtömegéből emelte magasra a remény zászlaját. Dolgos hétköznapok vezettek el bennünket is a mai jubileumhoz. November hetedikét saját forradalmunknak tekintjük, benne saját jövőnket látjuk, s boldogító tudat az, hogy együtt a nagy közös eszme zászlaja alatt menetelünk az emberiség jobb, boldogabb korszaka felé. A történelem első szocialista állama utat mutatott a kommunizmus csúcsai felé. A mi sorsunk sem lehet más, mint küzdeni e csúcsok meghódításáért, a kommunizmus, az ember diadaláért. S amikor a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójára emlékezünk, a kegyelet zászlajának meghajtása mellett e csúcsok felé tekintünk. Megfogadjuk, hogy a Szovjetunió dicső útmutatása nyomón szilárdan követjük a lenini utat és a szocialista világrendszer testvérországaival karöltve haladunk a kommunista társadalom felé. ★ Jedlicska Gyula elvtárs nagy tetszéssel fogadott beszéde után felszólalt J. V. Ponomarjov elvtárs, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének első titkára is. Szalai Gáspár zárszava után ünnepi műsor következett, amelynek keretében a Szolnoki Szigligeti Színház művészei, a salgótarjáni Bányász Művelődési Otthon férfikórusa és a József Attila Művelődési Ház szimfonikus zenekara lépett a nagyszámú közönség elé. •• ünnepi jelentések Felvonták az Állami Zászlót A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója alkalmából hétfőn délután ünnepélyes külsőségek között, katonai tiszteletadással felvonták a Magyar Népköztársaság Állami Zászlaját, a Kossuth Lajos téren a Parlament előtt. Pontosan 4 órakor kürtszó jelezte, hogy megérkezett a katonai elöljáró: Csémi Károly altábornagy, a honvédelmi miniszter első helyettese, a Magyar Néphadsereg Vezérkari főnöke. Először meghallgatta a csapatzászlóval felsorakozott díszszázad parancsnokának jelentését, majd Pesti Endre vezérőrnagy budapesti helyőrségparancsnok kíséretében a Rákóczi-induló hangjai közben — ellépett a díszegység előtt és üdvözölte a katonákat. Ezután az Állami Zászlót díszőrök kíséretében vitték az árbochoz, majd a himnusz hangjai és a díszszózad tiszteletadása közben vonták fel az árbocrúdra. A díszegység és a zenekar a Hunyadi-induló hangjaira díszmenetben vonult el a felvont Állami Zászló előtt, ahol katonák, rendőrök és munkásőrök állnak két napon át díszőrséget. Ugyancsak katonai tiszteletadással vonták fel a gellérthegyi Felszabadulási Emlékműnél a magyar nemzeti lobogót és a munkásmozgalom hagyományos vörös zászlaját. ★ Hétfőn kegyeletes ünnepséget rendeztek Miskolcon, a szakszervezetek megyei művelődési házában. A kulturális iétesítményt a munkásmozgalom kiemelkedő harcosáról, a város szülöttéről, Borsod megye volt országgyűlési képviselőjéről — Rónai Sándorról — nevezték el. A névadó ünnepségen ott volt özv. Rónai Sándomé és családjának tagjai, a névadó egykori harcostársai, barátai, tisztelői. Az ünnepségen Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára méltatta Rónai Sándor életét és munkásságát, majd ünnepélyesen felavatták a színházterem előcsarnokában elhelyezett emléktáblát. ★ Debrecen főterén hétfőn délelőtt ünnepélyesen felavatták a város új felszabadulási emlékművét, — Pátzay Pál Kos- suth-díjas kiváló művész monumentális alkotását.
