Nógrád, 1967. november (23. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-01 / 258. szám
4 NÖGR A V 1867. november í., szerda Az új mechanizmus lexikona A VALUTASZORZÓRÓL. Az MSZMP Központi BiJ zottsagának a gazdasági mechanizmus reformjáról másfél éve hozott határozatában olvashattuk: „Az árreformnak létre kell hozni a belföldi árak szerves összefüggését a külkereskedelmi árakkal. Erre a célra a forint-valuta hivatalos aranytartalmától független, egységes devizaszorzókat kell meghatározni a devizák átlagos népgazdasági kitermelési költségeinek figyelembe vételével. Alapelv, hogy a felhasználók az importált termelőeszközökért a devizaszorzó alkalmazásával forintra átszámított árakat fizessék, s az exportra termelő vállalatok a devizaszorzóval forintra átszámítva kapják meg az exporttermékek deviza árát.” Az 1968. január 1-én életbe lépő új gazdasági mechanizmusban a valutaszorzó szocialista relációban exportnál és importnál egységesen 40 forint/rubel, tőkésrelációban pedig ugyancsak egységesen 60 forint/dol- lár lesz. A valutaszorzónak a belföldi és a külkereskedelmi árak szerves összefüggése megteremtésében betöltött szerepét akkor értj ük meg, ha reális ítéletet alkotunk a nemzeti érték és a nemzetközi érték fogalmáról, összefüggéséről. Az értéket általában a társadalmilag szükséges ráfordítások határozzák meg, s ezek a ráfordítások képezik viszonylag hosszabb időt figyelembe véve az úgynevezett árcentrumot. Az érték azonban a maga valóságos tartalmában, és a mai technikai-műszaki és kulturális színvonalat figyelembe véve a nemzetközi munkamegosztás és árucsere által ösz- szekapcsolt termelők közötti viszonyt fejez ki. Ebből következik, hogy a nemzetközi érték a nemzetközi munkamegosztáson alapuló külkereskedelemben, következésképpen a világpiacon forgalomba kerülő termékek nemzeti értékeinek súlyozott átlagával egyenlő. Ezzel szemben a nemzeti érték a termelés nemzetinépgazdasági feltételeinek megfelelő társadalmilag szükséges ráfordításokat tükrözi. A nemzeti érték nagysága tehát eltérő a nemzetközi ráfordításoktól. És ennek az eltérésnek nagy jelentősége van minden ország számára, éppen a külkereskedelemből szerezhető előnyök szempontjából. Mivel a valutaszorzó arra a kérdésre ad választ, hogy például hazánkban hány forint ráfordítással lehet kitermelni mondjuk a világszerte elismert, s ezért a tőkés relációban bázisvalutának tartott dollárt, ezáltal alapos ismeretet kapunk arra nézve is, hogy értékárarányokat figyelembe véve milyen mértékű és irányú az eltérés saját nemzeti értékeink és a nemzetközi értékek árarányai között. De a világpiac jelzései alapján reálisabb ítéletet tudunk alkotni népgazdasági átlagtermelékenységünk helyzetéről, mozgásáról is. Következésképpen a szocialista relációban érvényes 40 forint/rubel, illetve a tőkés külkereskedelemre vonatkozó 60 forint/dollár devizaszorzó azt jelenti, hogy 1 rubel, illetve 1 dollár értéket 40, illetve 60 forint társadalmilag mért ráfordítással tudunk előállítani hazai iparunkban. A valutaszorzó alkalmazásával tehát nem a mesterségesen konstruált és a világpiaci áraktól mereven elszakított hazai árakat, hanem a reális, valóságos értékeket vesszük figyelembe a nemzetközi kereskedelemben. Ezáltal választ kapunk arra is, hogy az egységes külkereskedelmi valutaszorzó alkalmazása esetén haszonnal, nyereséggel, vagy kimondottan népgazdasági érdekből ugyan, de mégis ráfizetéssel állítjuk-e elő exporttermékeinket. Az utóbbi esetben ugyanis állami visszatérítés illeti a vállalatokat, mint ahogy erről a 6/1967 (III. 24.) GB. számú határozat intézkedik. A valutaszorzó ismeretében a vállalatok vezetői, munkáskollektívái gyorsan megítélhetik saját export- tevékenységüket, vagy import útján tervezett befektetéseik gazdaságosságát. Ha az egy dollár értékű tőkés exportot 60 forint alatti ráfordítással állítják elő, gazdaságos a tevékenységük. S annál hatékonyabb ez a gazdaságosság, mennél kisebb forint ráfordítás terheli mint termelési költség az 1 dollár értékű exportterméket. A 60 forinton, vagy 40 forinton felüli ráfordítással termelt dollár, illetve rubel értékkel számoló export viszont már gazdaságtalan, és annak további termelését csak népgazdasági érdek indokolhatja. Erre az esetre vonatkozik az állami visszatérítés rendszere. A valutaszorzó egyben szakítást jelent a régi, úgynevezett aranyparitás, azaz az aranyfedezet elvével, aminek a gyakorlatban különben - sincs nagy jelentősége már az utóbbi évtizedekben. Ugyanakkor szükségesnek tartjuk hangsúlyozni, hogy a valutaszorzó a külkereskedelem vonatkozásában értendő, mivel a nem kereskedelmi, tehát turista forgalomban valutaárfolyam alapján hozzuk egymással összefüggésbe az egyes nemzetek devizáit. Ennek az'“összehozásnak” a módszere az úgynevezett fogyasztói-kosár, amely fogyasztói árparitás, illetve e vásárlóerő alapján nézve irányadó a turistaforgalomban. Nagy Ferenc A Déryné Színház év végi menetrendje Az Állami Déryné Színház az év utolsó hónapjaiban öt előadási együttesével keresi fel még a megyét. November 3-án újabb előadásait kezdi meg Zerkovitz: A csókos asszony című nagyoperettjének, s a darabbal Ér- sekvadkertre és Szügybe látogat el. A korábbi nagy sikerre tekintettel visszatér a megyébe Kállai István: Az igazság házhoz jön című színművének társulata is, mely november 16-án Rétságon a Tiszti Klub termében, december 25-én Bercelen, december 29-én pedig Taron vendégszerepei. December 19-én Bercelen lesz Babay József: Három szegény szabólegény című, kedves, népi hangvételű darabjának több év utáni első megyei felújítása, ezt a mű romhá- nyi, szécsényi, csécsei előadások követik. December 1-én Rétságon, a Tiszti Klub szervezésében mutatja be a Déryné Színház Igor Búsnak cseh író: Rókák, jó éjszakát című színművét, december 25-től következőn Romhányban, Dej- táron. Érsekvadkerten, valamint Cserhátszentivánban felújításra kerül a Szegény kis betörő című vígjáték. Színházi esték Vígjáték, bohózat, opera Három színház, három bemutató Három bemutatóról kell szá- számot adnom. Ezúttal három színház három különféle műfajú vállalkozásáról, melyekkel az utóbbi napokban megyei színpadainkon megfordultak. Haszontalan lenne valamiféle egybevetéssel próbálkozni a szóbanlevő színházak erőviszonyát illetően, más-más feltételek között tevékenykednek, bizonyos értelemben egymástól eltérő rendeltetést töltenek be. Valamire azonban mégis hasznos a kínálkozó összehasonlítás, arra, hogy képet alkothassunk, ki-ki hogyan gazdálkodik közülük a rendelkezésre álló lehetőségekkel. A pénzvadász Az Állami Déryné Színház francia szerző, Andre Lang: A pénzvadász című elgondolkodtató alapötletű vígjátékát tűzte legutóbb megyei műsorára. Nem szándékom a darab szinopszisát közzétenni, csupán az alapötlet kérdését fogalmazom meg azoknak, akik nem látták a sziporkázón szellemes, hajmeresztő fordulataiban Molnár Ferenc bravúros színpadtechnikájára emlékeztető vígjátékot. Nos, a kérdések kérdése ez esetben az: mit tesz egy átlagember, ha történetesen nagyobb summájű talált összeghez jut? A szituációban konkrét figurákat látunk mozogni és cselekedni, ám ezek bemutatásánál többre vállalkozik a szerző, mert a kérdést elhang- zatlanul is a nézőtér mellének fordítja, — ha mulattató, könnyed formában is, de erkölcsi, etikai húrokat pendítve meg. A néző szinte öntudatlan a színpadi alakok pszichikai helyzetébe keveredik és benső pironkodással vallhatja meg önmagának: talán nem is esne nehezére a kísértésnek engedni. Maga, az író szintén érezhető kedvvel játszadozik a lehetőséggel, végül azonban az általános morál parancsa szerint zárja le az ügyet, mégpedig pompás krimi-paródiában oldva fel minden bonyodalmat. Ez azonban mindent összegezve: „ne- sze-semmi” megoldás, a kérdés válaszolatlan marad, azaz: ki-ki saját ízlése, erkölcsi, etikai állapota szerint dönthet. A Déryné Színház együttese Csongrádi Mária rendezésében pergő tempójú előadást nyújtott, elsősorban Feleki Sári Jászai-díjas érdemes művész érezte magát pompásan a darab légkörében. Nagyon tetszett Kondra Irén szemtelenül pikáns szobalánya, erőteljes iellemkarikatúrát láthattunk Haraszin Tibortól. A helyzetek végletes pólusai között balanszírozó Simon Géza szintén kifogástalant nyújtott, bár figurálisán meglehetős idegen számára a ráosztott feladat. Megemlíthetjük még a rokonszenves Kocsis Mária és Ats Gyula játékát, Sostarics Zsuzsa mutatós díszletét és Vág- völgyi Ilona hatásos jelmezeit. Ön is lehet gyilkos A Szolnoki Szigligeti Színház Salgótarjánban tartott bemutatót, ezúttal egy általunk máig ismeretlen spanyol szerző, Alfonso Paso darabjából. Az ön is lehet gyilkos című darabot bűnügyi vígjátéknak jelöli a színlap. Alapjában véve azonban nem több és nem egyéb bohőzati terméknél, s a színpadi ranglétra alsó fokát képviselő műfajban sem a legjobbak közül való. Az agyafúrt tákolmány, a természetellenes helyzetek egyre unalmasabbá váló láncolata e mű, a szerző „vígjáték” ürügyén kettős gyilkosságtól sem riad vissza; hajmeresztő filozófiai bukfencei árán azt a tételét akarja bizonyítani, hogy ön is. — azaz mindenki lehet gyilkos. Legalábbis látszatra, a helyzetek, körülmények elrendezett összejátszásában. Csakhogy az olyan elrendezések, amilyenekre Paso mester épít, még a bohózat kereteiben sem állnak meg úgy, hogy legalább halvány valóságosságát, hitelességét iehetségességét keltenék a történetnek. Jobb ügyre érdemes fáradozást vállalt j szolnoki színház az ön is lehet gyilkos műsorra tűzésével. Jobb ügyre méltók a szereplő együttes tagjai: Andaházi Margit, Upor Péter. Halász László, Krasznói Klári. Baranyi László is. Kár volt Fehér Miklós szép díszletéért és Laczkó Mihály rendezői fáradozásáért is. Az ön is lehet gyilkos tételét legfeljebb ha a szerzőre vonatkozón igazolhatná a darab közönsége. Traviata Ugyancsak a salgótarjáni József Attila Művelődési Házban került sor e hét első két napján a Debreceni Csokonai Színház vendégjátékára. S mondhatjuk, a debreceni ope- risták látogatása „Teatre pare”-! nyújtott valamennyinknek, akik részesei voltunk a Traviata bemutatójának. Verdi művének megszólaltatása nagyszerű ízelítőt adott abból a magas színvonalú színház-kultúrából, amellyel Debrecen jelenleg is bír — és különösen operatársulatát illetően. A színház énekes művészei — és ez több esztendős nevelőmunka eredménye — nem csupán zenei, hangképzettségükben állják meg országosan helyüket, de színészi játékukban, ábrázoló készségükben is. Ez a kettős helytállás jellemezte a Traviata salgótarjáni bemutatóját is a rendező Horváth Zoltán és a vezénylő Ru- bányi Vilmos közös érdeméből, részletekre felügyelő gondosságából. Verdi muzsikájának heves áramlású lírája, szenvedélyes drámaisága a figurák finom lélekrajzát teremti meg, poetikus intimitásokat varázsol elénk, szinte egymásba folyón egymást építőn jelenetről jelenetre. A zene zárt számai mindinkább feloldódnak, az érzelmek és szenvedélyek gáttalanná terjednek, s mindent betöltenek, magukkal sodornak a Traviata színpadán. Ezt a muzsikát, így megszólaltatni csak olyan egészen kivételes dirigensi egyéniség képes, mint Rubányi Vilmos, akinek művészi pályája legjelentősebben éppen Verdi interpretálásával kötődik egybe. Karmesteri biztonsága, szug- gesztivitása és nevelői fáradozása zenekarra és színpadra egyaránt rásüti fémjelét. Az operabemutató emlékezetes élménye marad a salgótarjáni zenebarátoknak. Ez, a szereplőegyüttest tekintve elsősorban a Violettát éneklő, áttetszőn tiszta lírai szopránú, Marsay Magda érdeme és Ni- colay Zdravkov bolgár vendégé, aki Alfréd szerepében mutatkozott be rendkívül rokonszenvesen, nagy vívőerejű lírai tenort szólaltatva meg. Külön élményt nyújtott Varga Magda mezzoszoprán anyagú Anl- nája, az idősebb Germont alakjában Gazsó János baritonja, a D’Obigny márkit személyesítő Tóth József tömör Öntvénvű basszusa. De nemes eszközökkel teljesítették be feladatukat az előadásban Pázsit Magda, Siklós György, Berczelly István, Tréfás György is. A Debreceni Csokonai Színház zeneileg és színpadi összhatásban egyaránt rendkívül magas igényű teljesítményt nyújtott. Az előadás hőfokát látványos tömegmozgatások, Csányi Árpád igazán szép díszletképei növelték. A maszkmester Zakar István, a jelmeztervező Greguss Ildikó ugyancsak elsőrendű végzői feladatuknak. A debreceni operisták salgótarjáni útjáért köszönettel tartozunk azoknak, akik LZZ— __•t én fáradoztak. De mindenekelőtt az estek élményt adó részeseinek. (barna.) Játék a veszéllyel A balassagyarmati irodalmi színpad előadása Debrecenben Tizenegy irodalmi színpad előadását láthatta a közönség Debrecenben, október 28- án, 29-én és 30-án, az irodalmi oratóriumi napok rendezvénysorozatán. Az ország minden tájáról eljöttek az együttesek, hogy műsoraikkal, fejlődésük jelenlegi szintjének dokumentálásával hozzájáruljanak az oratórikus forma korszerűsítéséhez; felhasználásához további tapasztalatokat, példákat nyújtsanak. Az oratórikus műfaj lényegében gyűjtőfogalom. Ami a műkedvelő művészeti mozgalomban eddig irodalmi színpadok, csoportok, esetenként színjátszó csoportok keretei között történt, azt kívánja összefogni, s tudatos szerkesztési elvek közé szorítani, egyben formában és tartalomban felszabadítani ez a forma. Belefér a dramatizált novella, az irodalmi összeállítás, egy vers oratóriumszerű előadása csak úgy, mint a dokumentumműsor vagy a rádiójátékok előadása. A debreceni találkozó a szakmai kísérletek sokszínűségét bizonyította. A Borsodi Bányász színpad és a tisza- földváriak dokumentumjátékkal próbálkoztak. A tatabányaiak, a debreceniek, a somogyjádiak és a pécsiek a hagyományos irodalmi össze- , állítás oratórikus formáit próbálgatták. A rendezők színpada az epika megszólaltatásával, a kispestiek csoportja novella-dramatizálással próbálkozott, a dunakeszi színpad klasszikus tragédiát szólaltatott meg érdekes formai megoldásokkal. Különös színt foglal el a bemutatók között a Balassagyarmati Madách Imre Irodalmi Színpad előadása. Richard Hughes angol író Játék a veszéllyel című rádiójátékát adták elő vasárnap délelőtt. A mű érdekessége, hogy ez volt a világon az első hangjáték, negyvenhárom esztendeje, 1924. január 15-én adta elő a BBC. (A Magyar Rádió 1964-ben mutatta be.) Mi a balassagyarmati kísérlet lényege? Annak kutatása, hogy a hangjáték, amely a rádióban személytelenül, de rendkívül pontos hangeffektusokkal jelenik meg, milyen hatást — drámai és érzelmi hatást — ér el, ha élőben tolmácsolják a közönségnek. A mű rendkívül alkalmas ennek a kísérletnek elvégzésére. Bányaszerencsétlenség játszódik le előttünk, három ember marad a bányában, s a véletlen sötétségtől a halál szinte teljes megélésén át a szabadulásig jutnak el alig néhány perc alatt. Sikerült-e a kísérlet? A rendező szándéka az volt, hogy a rádiójátékot megszabadítsa a rádiószerűségtől. Eloldotta a szöveget a külső hangok kötelékeiből, oratóriumszerűen dolgozta fel, csak a szereplők beszéltek. A bányában maradottak keserű zsoltárai, a mennyezet beom- lása, a víz lassú csobogása, majd a szabadítok közeledése nem volt jelen valóságosan ebben az oratóriumban. A rendező ezzel persze rendkívül nagy drámai erőt sugárzó eszközöktől fosztotta meg magát, s így a nehezebb utat választotta. Az emberre összpontosított, az emberre, aki önmagában éli meg a tragédia, majd oldódás eseményeit. S úgy kell megélnie, hogy hasson a nézőre, a néző vele érezze át mindazt, amit ő érez. Maradéktalan sikerről nem beszélhetünk. Ez a rendezői felfogás, az oratóriumszerű megpldás, az ember középpontba állítása egészen kiemelkedő művészi teljesítményt követelt volna a három egyéni szereplőtől... Ezzel a feladattal azonban csak Szél Imre bírt teljes sikerrel megbirkózni, aki játékával lendítője, ritmust diktáló központja is volt a játéknak. A teljes hatást azért sem érhette el az előadás, mert a női főszereplő betegsége miatt, Sárkány Zsuzsa ugrott be az előadásba, meg kell mondani, igen kvalitásos előadó, adottságai alapján sokkal többre tartjuk képesnek a mostani alakításánál. Dr. Kalas Géza közreműködése igen sok emberi szírit, gazdag érzelmet sugárzott, de váltásai, az érzelmek kegyetlen hazugságában való útjai nem voltak mindig világosak. Nem értettük egészen a rendező elképzelését a színpad kihasználására vonatkozóan. A két fiatalt dobogóra állította — szerintünk indokolatlanul. Mindez persze abból is következik, hogy az előadás körülményei nem voltak a legjobbak, nem minden szcenikai tervüket tudták megvalósítani. A balassagyarmati együttes azonban így is meleg sikert aratott a közönség körében is, a szakmai vélemény is általában elismerő volt — kísérletük pedig példamutató. Az élő színpad számára eddig nehezen megközelíthető hang- játék előadásával próbálkozni dicséretes és követésre érdemes kezdeményezés. Az irodalmi oratóriumi napok debreceni rendezvény- sorozata úgy vél jük, sokat segített a csoportoknak, azok vezetőinek az új műfaj va- korlati megvalósításában Bényei Józsel
