Nógrád, 1967. október (23. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-08 / 238. szám
1987. október 8., vasárnap MÖGEÄD 5 Egy üzem keserves gondjai Hogyan lenne könnyebb a cselekvés? Nem valami szívderítő vevőinek többsége sem volt sok megtartásáért is? az útravaló, amellyel az öb- elégedett. Egyikük a műszaki sem ártana — okulásul lösüveggyár főmérnöke ellát hatja munkatársait néhány hónappal a mechanizmus reformjának bevezetése előtt. A párt- bizottság szeptember végén megtartott ülésén Riba Pál, aki az évből eltelt kilenc hónap termelési eredményeiről és problémáiról számolt be a testület előtt, egyebek között a következőket mondotta. „Túlzott reményeket nem táplálhatunk. .. Számítunk arra, hogy körülbelül két évig az Azt — alafejlesztés ütemének, az újítá- posan meghányni-vetni, vajon sok bevezetésének lassúságát aktuális volt-e éppen az átál- bírálta. A másik azt nehez- lás, amúgy is sok problémát ményezte, hogy „.. .január óta ígérő időszakában bevezetni mondogatjuk, majd a jövő egy merőben új bérezési for- hónapban behozzuk az élma- mát? S ha a gyáregységnek radást. És most három hónap nem volt más választása, mialatt másfél milliót kell behoz- ért nem tudták megelőzni az nunk.. " Volt vitázó, aki a alkalmazásban előfordult — sok baleset, betegség és a rossz , zavart, teljesítményvisszaesést, termelési eredmények közt elégedetlenséget előidéző hibá- egyenes összefüggést látott; hi- kát, sőt talán mulasztásokat? vatkozva mások véleményére Nyitott kérdés, mi okozza az is, kétségbe vonta az üzem üzemek és a MEO megbízhaÖtven év emlékeiből A géppuskás tél. kis Viszoka Gora parasztházában Üvegipari Országos Vállalat- ily gyors átállításának megala- tatlan adatszolgáltatását a se_7- 7 u _ 7 x j J. ^ 4- ^ Izni + vnriyfalról’rí 1 T?fófeácfolrzvf p ozottságát. Egy következő fel- lejt mértékéről. Kétségeket szólaló a megmunkáló üzemek ébreszt az a magyarázat is, egyenetlen terhelését feszeget- amellyel az önköltség emelke- te. Figyelemre méltóak Csáby dését indokolta a beszámoló. Imrének, a végrehajtó bízott- Végül, de nem utolsósorban ság titkárának észrevételei, a pártbizottság élesebben fel_________________=_________ aki arra emlékeztetett, hogy az vethette volna az Üvegipari g yár pártbizottságának ülése. Öblösüveggyárban pár éve már Országos Vállalat illetékes vevőit szervezett üvegfúvó-tanú- zetőinek felelősségét, akik az lóképzés, de a körülbelül négy- idén mintha kissé magára ven tanulóból azóta alig né- hagyták volna ezt a gyárat hányán maradtak meg a gyár-' keserves gondjaival, ban. Ugyanez megismétlődött * nak kell eltartania gyáregységünket. . A gyár kollektívája az idén nehéz, komplikált helyzetbe került. Ennek a helyzetnek az okait kísérelte meg feltárni, s a kivezető utat, megmutatni a De az a benyomásunk, hogy több, az ülésen is felmerült kérdésre adandó megnyugtató válasszal adós maradt. Persze, igaz, ami igaz: nem olyan egyszerű eligazodni az a szénbányáktól év elején átÖblösüveggyárban idén kialakult ellentmondások között. Azt vártuk, hogy ehhez a behelyezett új munkásokkal. Éles szavakkal bírálta a munka- és üzemszervezés, a techszámoló jóval több segítséget nológia fogyatékosságait. Elnyújt, mint amennyit nyújtott. Lényegében mi az, ami a bemarasztalta a gyár vezetőinek kádermunkáját. Elsősorban e Az öblösüveggyár eddig négymillió forinttal túlteljesítette szocialistaexport-tervét. Ha év végéig tejesíti huszonöt és fél milliós tőkésexport- tervét — amely már két és fél millióval kevesebb lesz az számolóból és a főmérnök vi- tevékenység elhanyagolásának eredeti előirányzatnál _ ez t ulajdonítható, hogy például a akkor is hét és fél millióval felduzzadó finomárú gyártás több a tavalyi tervnél. Ám, ha vezetésének káderproblémáit napjainkban itt mégsem a csak az utóbbi időben oldot- „régi” a hangulat, akkor az ták meg. ... nemcsak az export-elmaradás A pártbizottság ülésén fel- miatt van — hiszen az lehetaindítójából tulajdonképpen rögződött? A gyár eddigi üvegtermelési feladatait több mint százhat százalékra teljesítette. A szocialista országokba irányuló exportjában mintegy négymillió forintos több- szólalok tehát jócskán kibő- tett volna éppenséggel, mint vitették a termelési-gazdasági máskor, átmeneti —, hanem murilta.. hibáinak, a. am azgrt, mert az következménye aránytalanságok okainak Jls- olyan mélyen gyökeredző táját. De sem a vita, sem a hibáknak. fogyatékosságok- rint értékű árutöbblettel szó- főmérnök vitazárója nem szün- n-v -iam, pipm^rúp katlan nagymérvű tőkésexport- tette meg azt a hiányérzetet, "s nym feltárása az orvoslás elmaradás néz farkasszemet amely már a beszámoló ol- nélkülözhetetien fetétele. Ha ez Ezzel párosul a termékek ön- vastán felébredt megtörténik, könnyebb, hatéköltségének veszedelmes dra- Ezt a számadást alighanem k bb a c^ekvés. S akkor mar csak egy kővetkező vb- bizo al nem lesz szükség üléstől várhatjuk Amelyet hogy egy büszke, nagymúltú gyár sok munkaver- .»X °__________________. ' senyben győzedelmeskedő dől l ettermelést ért el. Ám a „keleti” export és a belföldi megrendelések túlszárnyalásából eredő csaknem hatmillió fogulása. Érthető, ha a testületet elsősorban a tőkés-export elmaradása és a gyári összes üvegtermelés jelentős túlteljesítése zet vezető testületé, annál inellenére emelkedő önköltség okaira kereste a magyarázatot. N< vasható, hogy az országos vállalat egyik évről a másikra tízmillió forinttal megemelte a gozói két esztendeig várjanak, mire kollektívájuk ismét elmaradás behozására hozott tőkésexport-tervet. A „feszi- operatív intézkedések nem az tés” irreális annál is inkább, elmaradás okait, hanem csak mert a zöldüveggyártás meg- az elmaradást szüntették meg. szüntetése és a durva és fi- a mostani pártbizottsági ülés nőm fehér üvegáru előállítá- határozatai is tartalmaznak kább sem, mert az idén ta pasztáit gondok előszele már . . ,, ,. - . tsvalv érződött Ha másban foglalhatja az ot megillető he- tavaly érződött. Ha masoan lyet az ország üveggyárai kőbán. Hiszen az idén vált nyil- zött vánvalóvá, hogy a tavalyi elCsizmadia Géza 1917, egyik magyar hadifogoly és orosz parasztok beszélgetnek. Csendben, halkan. Veszélyes még a fehéreket szidni. Ök azonban elmondják a véleményüket. — Kerenszkij már aligha tudja a szekérrúdját megfordítani. Szétzüllött a front. A katonák egymás után hagyják ott az állásokat, jönnek haza a faluba. Kazany is teli van katonákkal. Most kellene valamit tenni — így az egyik. — Bent jártam a városban, Kazanyban — veszi át a szót a másik. — Vlagyivosztokból egy hatalmas szerelvény érkezett. Teli ládákkal, az angolok küldték a fegyvereket Kerenszkijnek. Valamennyi ládára Ceretelli neve volt írva. Tudjátok, az a miniszter Kerenszkij kormányában. — Én pedig Lenin beszédét hallgattam meg Kazanyban, a 93-as hadifogoly-kórház előtti téren — csatlakozik a társalgásba Gyuris Ferenc, salgótarjáni magyar hadifogoly. — Azt mondta Lenin, ha békét akartok, tartsatok a bolsevikokkal. Az a véleményem, hogy itt csak Lenin lehet a győztes. Senki sem veszi észre, hogy a beszélgetők közül egy eltűnik. Csak akkor térnek észhez, amikor az ajtóban megjelenik a rendőrtiszt. — Te! Te ott Gyuris, gyere velem ... Rettenetes a börtön levegője. Vérhas tizedeli az embereket. Gyuris Ferenc sem bírja sokáig, kórházba kerül... — A kórház pincéjében 72 millió rubel értékű aranykészlet van — újságolja az egyik beteg. — Felváltva őrzik a munkások, önként. Mi is segítünk, betegek, akik már jobban érezzük magunkat. A hír gyorsan terjed a zsúfolt kórtermekben. Gyuris azonban még gyenge. Csak akkor villan fel előtte a gyógyulás reménye, amikor az orvosnő áll az ágya mellett. Emberséges, barátságos szavakat mond mindig. — Ne félj, hazaküldelek, — mondja az egyik alkalommal, éppen akkor, amikor a főorvos is odaér az ágyhoz. — Jó a betegség lefolyása, minden remény megvan arra, hogy gyógyultan távozzon — fordul a főorvos felé. Gyuris Ferenc örömmel nyugtázza ezeket a szavakat. Feleségére, két kis gyermekére gondol, akik távol Kazanytól, Salgótarjánban élnek. Mondja is az orvosnőnek: — Meghálálom, lesz hozzá erőm. Higgye el, én is bolsevik vagyok ... Nem gondolta Gyuris Ferenc, hogy alig napokkal később szaván fogják. Tudta, hogy valami nincs rendben. Az arany őrzését is megerősítették. Az emberek rosszallóan tettek megjegyzéseket. — Miért hagyták fegyveresek nélkül Kazany t? — Hová lettek az ágyúk a térről? — Most kell összefogni, emberek! — hangzott egy-egy vélemény. Aztán megjött a hírnök is. Pontosan tudott mindent. — Kilencszáz fehér közeledik Kazany felé. Csisztapolból indultak el. Fegyverük ugyan van, de azt szekereken szállítják utánuk. Az a véleményem, „biztosak” a dolgukban. Ellenállásra nem is számítanak. — Újságolja az embereknek. Egy vöröskatona áll meg Gyuris Ferenc kórházi ágya előtt. Parancsnok. — Gyuris elvtárs! Te gép- puskás voltál, igaz?! — Igaz! — Gyere velünk, kevés a* Nincs, aki a géppuskát kezelni vagyok, gyengének érzem még emberünk, tudná! — Beteg fnagam! — Gyere, érdeke mindenkinek, hogy ellenálljunk. Vérfürdő lesz itt, ha a fehérek beteszik a lábukat Kazanyba. — Megyek! — hangzik a határozott válasz, s orvosnőre tekint, mi az ő véleménye. — Menjen Gyuris, szükség van ott magára. A város szélén foglalnak állást Elkészül a géppuskafészek is. Gyuris nézi a géppuskát. Annak örül, hogy magyar gyártmány. Ilyet használt ő a fronton, tudja kezelni. Megszámolja a töltényeket is. Kettőszázötven darab. Ez egy kicsit kevés, kilencszáz emberrel szemben. Míg Gyuris a géppuskát helyezi el, az állásban megvizsgál mindent, a szinte gyerekszámba menő fiúk és a munkások a saját puskájukat tisztogatják. — Gyuris elvtárs! Benned bízunk — fordul hozzá a parancsnok. — Takarékoskodj a tölténnyel. Csak a biztosra használd. Élet és halál ura vagy most. Rajtad Kazany szeme! Jön a hírnök Jelenti, hogy a város alatt vannak a fehérek. Énekelve jönnek. A vöröskatonák elfoglalják állásaikat. Feszült figyelemmel kísérik az utat. Gyuris a lőnyíláson át figyeli a terepet. Mozgatja a géppuskát. — Csak most ne hagyja cserben — mondja az élettelen vasnak, a géppuskának. Mind közelebb kerülnek a fehérek. Már jóval belül vannak a lőtávolságon. És elhangzik a parancs: — Tűűűzzzz ... Gyuris Ferenc nem váT. Lángcsóva csap ki a géppuska csövéből. Az éneket jajgatás váltja fel. A kétszázötven töltényt szinte egyszerre engedi át a géppuska csövén. Megkezdődött az öldöklő közelharc. Aki még megmaradt, azt a munkások tették ártalmatlanná. Menekülnek a megmaradtak, de a Káma folyóban lelik sírjukat... A kórházi ágy mellett ott áll az orvosasszony. Gyuris csak annyit mond: — Volt hozzá erőm ... Somogyvári László sának kiterjesztése — szinte egyik évről a másikra történik. A gyártás felfutása nem követhette a terv előírta iramot, mert lehetetlenség annyi okos, hatékony, operatív intézkedéseket. De nagyobb távlatokat nyitni az idei veszteségek pótlásánál csak akkor lehet, ha a pártbizottság a tüúj munkást* „kapni”, mint nett kezelésnél többre szánja amennyire szükség lett volna. Az önköltség pedig azért emelkedik. mert az országos vállalat által megadott mutatószám magas, módosítását hosz- szú idő óta kérik a központtól. Az idézett — és nem említett — okok felsorolásának jórészt regisztratív módjával nyilván a tanácskozás résztél magát. Ezért kár volt elsik- lani az egyik felszólaló megjegyzése fölött: Megalapozott-e kellően — gazdaságilag, műszakilag —a termelési profil idei rohamos átállítása? Elemzésre vár, vajon a gyár vezetői mindent megtet- tek-e nemcsak a szükséqes munkáslétszám megszerzéséért, de a már felvett munkáV adász-baj tár siasság a XII. században A középkori Sopron — múzeummá alakított — egyik legszebb palotájában, az úgynevezett Fabricius-házban értékes oklevéltani kiállítást mutat be a Soproni Államig Levéltár. A mintegy ötezer középkori oklevéllel rendelkező soproni régi városi levéltárnak legkorábbi, legrégebbi eredeti oklevele, a kiállításon eredetiben bemutatott pergamenre írt diploma 1199-ből származik; Imre, magyar király bocsátotta ki. A latin nyelvű oklevélben Imre király elmondja, hogy máramarosi vadászatán — ahol általában bölényre, medvére, vaddisznóra mentek — a királyt megvadult lova elragadta. Imre, aki jó lovas és kiváló sportember Volt, lesodródott nyergéből, lába pedig — szerencsétlenségére — beleszorult az egyik kéngyeibe. Hűséges embere, Lőrinc ispán az utolsó pillanatban sietett a bajba jutott vadász segítségére, s nyilván gyalogszerrel fékezte meg a valamely vadállattól megbokrosodott lovat. A király ménjét sikerült is megfékeznie, s ezzel a király életét megmentenie, ám a megvadult paripa — az oklevél szava szerint — leharapta Lőrinc ispán egyik karját. Lőrinc ispán önfeláldozó bajtársiassá- gát jutalmazza ezzel az 1199. évi oklevéllel Imre király: hűséges, megrokkant vadásztársának adja Págya birtokot, a Fertő-tó mellett, amelyet addig királyi udvarnokok birtokoltak. Ez a beszélgetés még Diós- jenőn történt. Akkor, hogy tanácskozni jöttek össze a rétsági járás szocialista címért küzdő brigád- és munkacsapat-vezetői. EGYMÁS KÖZÖTT de azóta közgyűlési határozat is tanúsítja, miénk lesz a megtakarított pénz harminc százaléka... egy kis szabad ideje akad, napközben meg este, tanul. Vészesen közeledik a vizsgák ideje. Mert ugyan szóból ért, de Határtalan szorgalmát, buzgalmát látva, az elnök, az állattenyésztők is segítik. Nagy Tizenkét traktoros. Ez a nógrádsápi szocialista brigádok egyike. Mert mellettük pénzből él’a traktoros is. még más közösségek is tettek vállalásokat. A traktorosok * jól dolgoznak, téli tanfolyamokra járnak, s amikor tehe- Pauer József mindössze két wiglkiä" ke'szüí.'^ga tik olvasnak. Különösen sokat honapja vezeti a szécsenykei forgatják a szaklapokat, a termelőszövetkezet állatte- Magyar Mezőgazdaságot, a nyésztő brigádját. Nagy SánTechnikát. dór, az elnök, a traktorról Kapuszta József éppen há- „emelte le” a szorgalmas fiarom éve vezeti a brigádot. A talembert, s bízta meg az álszocialista címet két észtén- lattenyésztés szervezésével, takarítás 10 százalékát a brigádnak ígérték. Gáspár Gyula brigádvezetö most háborog: — A vállalásnak eleget tettünk. Túl vagyunk már az év harmadik negyedén is, de jutalom sehol! — Szóltak egyáltalán érte? — Pénzért ne szólnánk? Amikor kértük, azt mondta a főkönyvelő, egy kis baj van. Az alkatrészekre nem vigyázSándor megígérte: nem marad tln*k> isokkal több koPott> gazdátlanul a brigád, amíg a „helyettesíti” majd a fiatalembert. — Nem szeretek sűrűn munkahelyet változtatni — magyarázza Pauer József. — rött él, mint amennyire számoltunk. .. így aztán az üzemanyagnál takarékoskodott pénz elmegy az alkatrészre. .. — Ha baj van az alkatrészszel, miért nem gondolt ezzel is a brigád? — Gondoltunk mi, nagyon ____ __ Szeretnék megmaradni az ál- is gondoltunk. S most éppen d eje nyerték el először. Most vezetésével. Érthető ha Pauer lattenyésztők között akkor is, ez okozza a bajt... — Harnis- azonban korántsem az első József tele van aggodalomidők lelkesedése szól belőle, mai: Panaszkodik: — Nagyon nehéz úgy dol— A tavalyi munkánk ér- gozni, hogy az ember mögött tékelése valahogy elmaradt, nincs kellő tapasztalat... Annyit tudunk csupán, hogy Szerencsére az állattenyésznem dolgoztunk rosszul. De, tők értik a dolgukat. A 200 hogy a vállalásunkat teljesí- sertést nagyszerűen ellátja ha elvégzem a technikumot, kásán hunyorít, miközben azt Akkor... akkor bizonyára mondja. — Spekuláltunk... könnyebb lesz a dolgom, mint öreg, elhasznált alkatrészekígy — mondja, s csendes mosoly kíséri szavait. tettük-e, vagy sem? Nem tudjuk... — Az idén már nem is versenyeznek? Már miért ne versenyeznénk? Megtettük a felajánHencz József, meg a felesége. .. Jó a közösségi szellem is a brigádban. A szocialista címet elnyerték, s moßt újra vállalást tettek... Segíteni szeretnék, hogy újra sikerüllást most is. Hárofn évre elő- lon- • • re — mondja önérzetesen. — Minden gépre külön tervet szabtunk... Azt is kiszámítottuk, mennyi pénzt kell hozA brigádvezető negyedéves hallgatója a Váci Mezőgazda- sági Technikumnak. Nem könnyű a dolga. Az állatteTavaly a diósjenői traktorosbrigád — a szocialista címért küzdenek — elmaradt a vállalás teljesítésével. Sokkal több üzemanyagot fogyasztott egy-egy gép, mint ahogy azt a szabályok előírták. összeült hát a tizenkét traktoros és megállapodtak a legszigorúbb takarékosságban. A gépcsoportvezető vállalta, hogy szakelőadásokat tart a kel dolgozunk... Tudtuk, hogy ott veszíthetünk... Választottuk hát az egyszerűbbet, az alkatrész-megtakarítást kihagytuk a vállalásunkból... Nem érte meg! A rétsági járás termelőszövetkezeteiben mintegy harminc brigád, munkacsapat küzd a szocialista címért. Traktorosok, baromfitenyésztők, tehenészek; növénytermesztők, kertészek. Jól dolgoznak, társadalmi munkát válnia egy-egy traktornak. Most nyésztés a gyakorlott ember- gépeseknek. Hiszen a szaksze- falnak, közös kirándulásokra aztán ezért dolgozunk... Az- tői is teljes napot követel, ért, az idén a szövetkezet ve- Pauer József meg amolyan zetői is komolyabban veszik „tanuló” brigádvezető. így a versenyt. Gyakorta jönnek aztán hajnali négykor már hozzánk, érdeklődni, beszél- kint van az istállóban és csak getni. Maga az elnök ígérte, a sötétedés veti haaa. Ha rű munkán, a gépek rendszeres karbantartásán nagyon sok múlik. A szövetkezet vezetői meg — látva a traktorosok felbuzdulását —, a megjárnak. a brigádtagok kölcsönösen segítik egymást. A közösségek többsége az idén is eredményesen szerepel a versenyben. Vincze Istvánná
