Nógrád, 1967. október (23. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-28 / 255. szám
1367 október 28., szombat BÖCRA D 3 A forradalom kortársai Lenint rajzolta Az Árvácska utcai műteremben elkészült a kép, amellyel Ék Sándor Kossuth- díjas festőművész a Nagy Októberi Forradalom félévszázados évfordulója előtt tiszteleg. „Bolsevik röpcédulák a lövészárokban”. A meggyötört katonák olvassák a béke üzenetét, s a gyűrött papírlapokból feléjük int a re- ' mény. A képen minden közérthető és világos. Félreérthetetlen felhívás sugárzik belőle a háború, az esztelen vérontás ellen. Az erőteljes politikai mondanivalót szinte az első pillantásra megérzi az ember, de szó sincs arról, hogy a kép tartalma egyszerűen csak politikai agitáció volna. Az emberiség nagy sorskérdéséről, a békéről, a békevágyról vall a kép, a háborútól megcsömörlött, becsapott emberek kétségeit, gyötrődéseit, élniakarását fejezi ki. Döbbenetek és vágyak sűrűsödnek a lövészárokban, az értelem a helyes célt kutatja, a reménytelen káoszban. — Munkásságom dokumentációja ez a kép, a trilógia másik két darabjával, a „Le a háborúval” s a „Tanácsköztársaságért mindenki a frontra” című művekkel együtt. Hogy ez a sorozat politizál? Sose voltam érzéketlen a világ dolgai iránt. A politikát a felelős ember nem kerülheti meg. — Én sem kerestem sohasem szántszándékkal a politikát, mégis mindig ráakadtam. Tizennyolc éves korában találkozott először igazán vele, a Tanácsköztársaság harcainak sodrában. Az angyalföldi proletársors, s a mátyásföldi repülőgépgyárban eltöltött inasévek sok keserű tapasztalata a forradalom bűvkörébe vonta. A győzelem szép napjait követő vereség után a Szovjetunióban talált menedéket. 1921 februárjában a moszkvai képzőművészetitechnikai iskola növendéke lett, de nem sok öröme telt az iskolában. Lisziokijnek, a szuprematista festőnek az osztályába került. A mester művészete az egyszerű geometriai formák, a kör, a négyzet variálásából állott, s ez Ék Sándort nem érdekel; te. Egy nagy élmény mégis felejthetetlenné tette az ott töltött, egyébként meddő hónapokat. Krupszkaja kíséretében meglátogatta őket Lenin. A forradalom vezetője nem titkolt meglepetéssel, hol döbbenten, hol leplezetlen iróniával nézte végig az „alkotásokat”. Különösen rosszalló pillantásokat vetett az egyik műre, melynek alapzatát fehérre festett deszkalap képezte. A deszka közepére tányért. melléje kést, villát erősített az alkotó. A tányéron két gondosan odaragasztott aranyszínűre füstölt hal pompázott. Az overállba öltözött művész firtató tekintettel méregette Lenint és várta véleményét. Lenin mogorva volt. Az éhezők, a nélkülözők helyzetéről mondott néhány tömör megjegyzést, nem titkolva, hogy a két halat inkább valamelyik munkás asztalán látná. „Az ilyesmi nem művészet, hanem értelmetlen pazarlás" — mondta végül, és ellépett a hal- szagú műalkotás előtt. A művész tiltakozása, magyarázkodása sem tudta véleményétől eltéríteni. Ék Sándor számára sokat jelentett ez a látogatás. Lenin néhány megjegyzése megértetett vele valamit, amit talán csak hosszú évek múltán tudott volna megérteni. Az emberért való művészet értelme, tartalmának jelentősége vált világossá előtte. Igazat adott Leninnek, s otthagyta az iskolát. A Leninnel való második találkozás kitörölhetetlen nyomokat hagyott benne, és sorsdöntő hatással volt művészi felfogásának kialakulására. — 1921 júniusában — mondja a művész — Lékai János közölte velem, hogy az Ifjúmunkás Titkárság határozata alapján küldöttként vehetek részt az Ifjúmunkás Intemacionálé II. és a Komintern III. kongresszusán. A megnyitás napján érthető izgalommal sietett a nagy Kreml palotába, ahol a volt cári trónteremben ülésett a Komintern kongresszusa. A zsúfolt teremben pgyik felszólalás a másikat követte, s Ék Sándor buzgón rajzolta az érdekes arcokat, jeleneteket. Amikor éppen az olasz küldött készülődött felszólalásra, az egyik oldalajtón váratla- nuh a feltűnést gondosan kerülve, belépett Lenin. De hiába próbált elvegyülni a részvevők között, észrevették, és forró, spontán üdvözlés középpontjába került. Ék Sándor figyelte Lenint, aki szem- melláthatóan nehezen viselte el az ünneplés viharzását, de nem próbált tiltakozni sem. Talán attól félt, hogy a túlfűtött légkörben a tiltakozás is valami látványos gesztusként hatna. Egyszerűen, pózmentesen eltűrte, hogy ünnepeljék. S az ámuló Ék Sándorban mind jobban erősödött a vágy, hogy ezt a tiszta, sal- lagmentes emberi tartást művészetével kifejezze. — Az ováció végül elcsendesült — emlékezik vissza Ék Sándor, a régi nagy élményre. — Az olasz küldött beszélni kezdett, Lenin pedig, aki addig az elnöki asztal szélén foglalt helyet, fogta jegyzetfüzetét, csendben fölállt, és a szónok közvetlen közelében az emelvény lépcsőjére telepedett le. Az első sorokból azonnal többen felálltak, hellyel kínálták, de ő maradt a lépcsőn. Jegyzetíü- zete a térdén, sapkája mellette. Hol a szónokra figyelt, hol fejét bal tenyerébe támasztva, rótta a füzetbe megjegyzéseit. Ék Sándor rajzolni kezdte. Fél órán át követte figyelő tekintetét, majd a jegyzetfüzet fölé hajló gondterhelt arcát. Lázas, megfeszített munka volt. A fiatal művész ceruzája gyorsan futott ugyan a papíron, az eredménnyel mégis elégedetlen volt. Az egyszerűségből, a pátosz nélküli, mégis monumentális emberségből ötvözött Lenint nem tudta eltalálni. — Láttam, hogy mellettem egy szovjet művész, Altmann is megpróbálkozott a nagy feladattal. S amikor a szónok befejezte mondanivalóját; Lenin pedig elhagyta az üléstermet, lopva szomszédom rajzára pillantottam. Szinte megkönnyebbültem az eredmény láttán: ő sem találta el. Ék Sándor újra átéli a felejthetetlen élményt. — Sose szabadultam többé az egyszerűségében is hatalmas emberséges ember hatása alól. Életem nagy izgalma, művészi célkitűzése maradt azt keresni, hogyan lehet a kristálytiszta egyszerűségben, a keresetlen közvetlenségben a nagyságot meglelni és ábrázolni. Közérthetően, ahogyan Lenint is minden egyszerű ember megértette. S ahogyan velem is megértette az emberért, a közösségért, a haladásért való művészet célját. . Kékesdi Gyula Többéi ésszel, mini erővel A berkenyéi termelőszövetkezet tagjainak többsége nő, a férfiak idősek. így a nehéz munkák elvégzése is az asszonyokra, lányokra vátr. Ilyen nehéz munka jelenleg a cukorrépa ásása is, mivel a sárga, márgás, erősen kötött talajból csákánnyal, répaásóval lehet kiemelni a cukorrépafejeket. Emiatt igen lassan haladt a munka. Egyik nap azonban Löffler Jakab, a Tolmácsi Gépállomás dolgozója — aki berkenyéi lakos és a. helybeli gazdaságban teljesít szolgálatot — gondolt egyet. A traktorvezető először úgy kísérletezett, hogy az UE—28-as gépével egy kormánylemez nélküli lovas ekét próbált vontatni. A kemény talaj azonban kivetette az ekét. Ezután traktorekével próbálkozott. Lemérte a cukorrépa sorközeit, s ennek megfelelően szerelte fel az ekefejeket. Leszerelte a kormánylemezeket, s így kísérletezett. A kísérlet 'nem tartott sokáig, mert az elgondolás bevált. Kiss András, a termelőszövetkezet föagronómusa elismerő en nyilatkozott a találékony traktoros munkájáról. De még a főagronómusnál is jobban örültek az asszonyok, akik azt kérték, hogy Löffler Jakab se githessen a cukorrépa-ásásban — azaz a cukorrépa kiszántásában. Ahol a traktor elhaladt, más teendő már nincs, mint a kiemelt répát kupacokba dobálni, lefejelni, letisztítani, s máris kész a szállításra. A traktoros találékonyságból jelesre vizsgázott. E. F. Nehéz, de szükséges Egy tsz, hétmillió forint többlet — 4 né/ti ellenőrzés vizsgálata az öntözésről Zászlóbontás Rétságon A Komarov nevét viselő rétsági katonai úttörőszázad életében ünnepi aktus lesz a november hetediki ünnepségek idején. Ekkor kerül sor az egyre szebb eredményeket elérő alakulat zászlóbontására. A zászlót a rétsági Búzakalász Tsz gazdái adományozzák a pajtásoknak. Parancsnokuk, Sárközi József honvéd-főhadnagy, aki éppen az úttörőszázad nevelésében és oktatásában szerzett érdemeiért kapta meg a KISZ Központi Bizottságától a Kiváló úttörővezető kitüntetést. Nagyjelentőségű vizsgálatot végzett — a pásztói, a rétsági és szécsényi járási NEB együttműködésével — a Nóg- rád megyei Népi Ellenőrzési Bizottság. A népi ellenőrök tíznél több szervnél, főként termelőszövetkezeteknél vizsgálódtak. Rövid visszapillantás is elég volt ahhoz, hogy megállapítsa a népi ellenőrzés: megyénkben az öntözéses gazdálkodás a felszabadulás után kezdődött. Azt megelőzően csak imitt-amott, kis területen lo- csolgattak bolgár kertészek. Megyénk vízszegénysége és domborzati viszonyai egyaránt nehezítik az öntözés szélesebb körben történő elterjesztését, — a lakosság jogos igényei viszont éppen ezt követelik... Természetes álló- és folyóvizeink csekély vízkapacitása, a terület csapadékeloszlása a csőkutas öntözésre buzdít. 1963-tól kezdődően körülbelül harminc községünk határában végeztek próbafúrást. Ezeknek csak tizede váltotta be a reményeket; — itt kevés volt a víz, ott annyirá hideg, hogy öntözésre alkalmatlan. Az ismertetett gondok arra késztették a párt- és gazdasági vezetőket, hogy az öntözés más lehetőségét kutassák. Ha kevés a folyó, a tó, ha száraz a föld mélye: mentsük meg az elfolyástól a csapadékvizet, — ez volt a helyes következtetés. Reális számítások alapján kezdődött meg a palotást víztároló és öntözőrendszer építése. Ez, — mint korábban ismertettük —, ezerkétszáz holdnál nagyobb terület öntözésére ad lehetőséget. A népi ellenőrzés tapasztalatai megerősítik azt az igazságot, hogy megyénk adottságai mellett az esőztető öntözés a legeredményesebb. Ily módon pontosan lehet adagolni a vizet; szállítás közben vízveszteség nincs; öntözés közben pedig a víz levegővel keveredik, s így jut a talajba. Speciális képesítésű öntöző mérnökök, technikusok nincsenek megyénkben, ezért a Három előadás A rétsági járási Vöröskereszt ebben a hónapban még két községben rendez tbc-elle nes, felvilágosító előadást. Hétfőn Nőtincsen, kedden pedig Szendehelyen lép a hallgatóság elé dr. Gurzóy Emil orvos. Az előadásokat mind három községben filmvetítés élénkíti. Kibontakozhatnak a képességek Bő két hónap múlva magunk mögött hagyunk egy gazdaságirányítási rendszert, amely jó alapot teremtett a fejlődés további gyorsítását szolgáló új mechanizmushoz. Az 1968-as esztendő merőben új helyzetet teremt, s gyáraink, üzemeink vezetőinek döntő többsége jelesre akar vizsgázni hozzáértésből, vezetésből. Különböző számítások folynak, elképzelések születnek, intézkedések valósulnak meg. Mi az oka, mozgatóereje ennek a lázas tevékenységnek? Két alapvető dolgot említhetnénk: az új mechanizmusban eldől, melyik vállalat szolgálja gazdálkodásával legjobban a fogyasztók igényeinek teljesebb kielégítését, kik azok a vezetők, akik az új helyzetben a törvényes keretek között rendszeresen biztosítani tudják a megfelelő vállalati nyereséget. Január 1-től ugyanis a társadalmi „vizsga- bizottság” a vállalatoktól kéri majd számon megyénkben is a termelés és fogyasztás összhangjának megteremtését, az ezzel kapcsolatos feladatok elvégzését, amelynek felelőseit eddig előszeretettel keresték a népgazdaság központi irányításának különböző területein. Nem okoz gondot a mutatókkal való manőverezés, nem szorít a mindenáron való tervteljesítés igénye, nem kell azon meditálni, miként csoportosítsák át a pénzt a felújítási keretből a beruházásira és viszont, mennyi ala- cson keresetű dolgozót foglalkoztassanak, hogy betartsák az előírt átlagbért. A feladatok részletes előírásainak elvetése lehetővé teszi a harmonikusabb összmunkát, az anyagi ösztönzés új rendszere pedig érdekeltté teszi a vállalat minden dolgozóját a minél nagyobb összegű nyereség elérésében. Emellett oda kerülnek az ügyek, ahol a legszükségesebb információk megvannak, ahol rendelkeznek a döntési feltételekkel. Ez azt is jelenti: ha valamilyen árucikk hiányzik, nem valamelyik minisztérium lesz a felelős, ha rossz minőségben készítik a cipőt, akkor azt a gyárat bírálják meg, ahol előállították. A jövőben mindenki, dolgozzék bármilyen poszton is, rossz munkájának következményeit saját maga viseli, nem háríthatja át az államra. Kialakul a vállalatok új értékrendje is. Ennek feltételeit most az előkészítés időszakában teremtik meg vállalataink. Lehetőségeik igen sokrétűek és változatosak. De különbözőek attól függően, hogy 1968-ban vállalatként dolgoznak-e, vagy gyári — korábban gyáregység — feladatokkal kell megbirkózniuk. A belső informáltság megjavítását szorgalmazzák a helyiipari vállalatok is. Egyik-másik helyen új osztályok létrehozását tervezik. A Nógrád megyei Vegyesipari és Javító Vállalat termelési, fejlesztési, értékesítési osztály létrehozását tervezi. Megerősítik az anyagáruforgalmi-pénz- ügyi osztályt és a belső ellenőrzést. A Patyolatnál hatásköri listát állítanak fel a vezetők egymás közt. A Tűzhelygyárban nagyobb átcsoportosítás nem történt. Csupán három hete egy új osztályt hoztak létre, á köz- gazdaságit. Az értékesítési osztályt pedig egy technikusi végzettségű szakemberrel erősítették meg. Közvetlen kapcsolatok épülnek ki a helyi- ipari vállalatok, gyárak, valamint a kereskedelem, a vállalatok és kutatóintézetek között. Rendre sorra készülnek a vállalati felmérések: mit érdemes gyártani, hogyan oldjuk még az új feladatokat? S ezeknek tükrében veszik fel már az 1968-ra szóló megrendeléseket. Ennek a tevékenységnek még az sem mond ellent, hogy a hosszúlejáratú külkereskedelmi megállapodások teljesítésébe megyénknek is be kell segítenie, el kell végezni azokat a feladatokat, amelyek a szerződésből üzemeinkre hárulnak. Ilyen körülmények között megyénk gyárainak vezetői két dolgot vesznek figyelembe: a piac igényeit, a szükségleteket és az elhelyezési lehetőséget. Ez persze nem jelenti azt, hogy a szükségletek semmibe vevésével rostálják meg a termékválasztékot. Ennek a helytelen elképzelésnek két módon állja útját államunk: importtal vagy helyettesítő árukkal, ha pedig ez sem oldja meg a problémát, akkor a kereskedelem kérheti az irányító szervek közbelépését. Ez természetes, hisz a vállalatok tulajdonosa az állam, és ha a törekvések ellentétbe kerülnek a közérdekkel, utasítási jogával továbbra is él. Egyébként minden valamirevaló vezető garnitúrával rendelkező vállalatnál annyit tudni kell, hogy az a legköltségesebb, ha a termelőberendezések nincsenek kihasználva. Az eddigi tapasztalatok bizonyítják: a korábbi megkötöttségek elvetése az értelme sebb cselekvéseknek nyitót' kaput. Véget vetett annak a módszernek, amelyet gazdasági fejlődésünk túlhaladott, fenntartását semmi sem indokolja. Sőt, csak a merőben új helyzet adta lehetőségek biztosítják megyénkben is a hatékonyabb gazdálkodást, gar dóságunk egészének fejlődését Most valóban kibontakozhatnak a képességek. Venesz Károly szakvezetők irányításával megfelelő gyakorlattal rendelkező brigádvezetők kezében van az öntözés. Ma még nem egy tsz szűkölködik öntöző szakmunkásban, a kontárkodás pedig rontja a hatékonyságot. Követésre méltó a szurdokpüspöki és a palotási tsz, továbbá sziráki és a pásztói állami gazdaság példája: a téli időszakban fiatalok részére szerveztek öntöző-kerté: z tanfolyamot. A pásztói járás zöldségtermesztési tanfolj a- mán ebben az évben körülbelül hetven érdeklődő tanul. Hatalmas javulást mutat az utóbbi években az öntözéses kultúrák növényápolása. A szorgalom, a jó munkszerve- zés napjainkra lehetővé tette, hogy Nagybátony és Kis- terenye zöldséges területének felén alkalmazzon kettős termesztést. Nem rossz ez ez arány a Pásztói Állami Gazdaságban és tsz-ben sem. A magyar szabadalommal készülő irrométer lehetővé teszi, hogy öntözés előtt műszerrel határozzák meg a talaj víztartalmát. Meglepő, de nem helyeselhető, hogy ilyen készülékkel megyénk egyetien gazdasága sem rendelkezik. Az öntözés a vizsgált egységekben a helyi adottságoktól függően több-kevesebb hasznot hozott. A legnagyobb sikerrel a palotási öntözőmű kecsegtet: jóvoltából évenként hétmillió forintos többlettermés várható. Az öntözött területek termését igényeli a piac; ugyanakkor a kertészetek kitűnő foglalkoztatási lehetőséget nyújtanak. Mindkét állítás igaza amellett szól. hogy ahol csak lehet, meg kell kezdeni, illetőleg nagy ob o és nagyobb területen kell folytatni az öntözést. A megyei NEB valamennyi érdekelt szervnek javasolta, hogy segítsék a kis ráfordítással megteremthető törpe víztárolók építését. Kívánatosnak tartja a népi ellenőrzés, hogy a palotási öntözőtelepet kiemelt beruházásként kezeljék. Az új gazdaságirányítás rendjével teljes összhangban áll az a NEB-javaslat, amely szerint a tsz-eknek kívánatos tároló és tartósító üzemeket létrehozniok, s termények értékesítése érdekében előzetes piackutatást végezniök. A termelő üzemekkel ismertetett NEB-javaslat a gondos talajerő-visszapótlás fontosságát, is hangsúlyozza. Helyes lenne a tsz-ek könyvelési rendszerét úgy kialakítani, hogy azok híven tükrözzék, milyen gazdaságossági eredménnyel járt. növényfélénként az öntözés. A népi ellenőrzés szakembereinek számítása szerint körülbelül tíz százalékkal jobban hasznosul a tápanyag, ha a gazdaságok a kalciumtrágyázást is elvégzik. Szaporodik h Patyolat dolga Ötvenkétezernél több megrendelőt szolgált ki háromnegyed év alatt a salgótarjáni Patyolat Vállalat. Ez körülbelül tizennégy százé lékkai több, mint a tavalyi év azonos időszakában kielégített megrendelések száma. A legtöbben vegytisztítás elvégzéséért fordultak a vállalathoz: mintegy negyvenezren. Ez az összes tételek háromnegyed része. Egyre szívesebben veszik igénybe a Patyolat idén bevezetett új szolgáltatását, a szabójavítást: az ügyfelek kérésére kisebb javításokát is elvégeznek a ruhán, ami egyébként a vállalási határidőt nem befolyásolja. i
