Nógrád, 1967. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-28 / 255. szám

4 NÖGRAO 1967. október 26.. szombat Az új mechanizmus lexikona MUNKÁSSZÁLLÍTÁS — MUNKASBERLET. | A gazdasági reform alapkoncepcióinak megfelelően a Gazdasági Bizottság már 1967. III. 24-én határozatot hozott „egyes béren kívüli juttatások finanszírozásá­nak és vállalaton belüli rendszerének irányelveiről”, s ebben többi között a munkásszállítással kapcsolatos alapelv megfogalmazásaként kimondotta: — „o mun­kásszállítás miatt mutatkozó ráfordításokat termelési költségként kell elszámolni. A munkásszállítás nem le­het ingyenes.. A fenti alapelveknek megfelelően, szeptember 30-án tették közzé a Gazdasági Bizottságnak a munkásszállí­tással, a munkába járók távolsági utazásával és a munkásbérletek váltásával felmerülő költségeknek az állam, a vállalat és a dolgozók közötti megoszlásáról hozott részletes intézkedéseit. Ez az újabb és most már részletkérdéseket is szabályozó GB-határozat rá­mutat, hogy mintegy négyszázharmincezer ember uta­zik naponta a lakóhelyén kívül eső munkahelyekre és vissza. További százhetvenezer dolgozó hétvégi haza­utazáskor, illetve hételejei visszautazáskor veszi igény­be a MÁV távolsági vonalait. Az ezekkel kapcsolatos és munkásszállítás címen folyósított állami kedvez­mény megközelítette az évenkénti másfél milliárd fo­rintot. Miután azonban a munkásszállítás költségei a válla­lati termelés érdekében merülnek fel, a jövőben az új gazdasági mechanizmus alapelveinek, célkitűzései­nek megfelelően ezeket a költségeket elsősorban ter­melési költségként magának a vállalatnak kell visel­nie. Természetesen az állam is nyújt kedvezményt a munkába járó dolgozóknak, de maguknak "a távolsági utazást igénybe vevőknek is hozzá kell járulniok sa­ját utazási költségeik fedezéséhez. A Gazdasági Bizottság utóbb említett ülésén hozott határozata abból indul ki, hogy sem a jelenleg mun­kaviszonyban levő, sem a jövőben munkába lépő dol­gozókat a munkába járás kapcsán a jelenlegihez ké­pest többletköltség nem terhelheti, s ennek megfele­lően a dolgozóknak nyújtott utazási kedvezmények to­vábbra is fennmaradnak. Az új rendelkezés értelmé­ben a dolgozók 1968. január 1-től az utazási díj 14 %- át fizetik. A költségek nagyobb részét, — eltérően az eddigi­től — nem az állam, hanem a vállalatok viselik. Az állami dotáció a teljes utazási költségnek mindössze 20 %-a, a vállalatok pedig a teljes utazási költség 66 %-át térítik meg. A dolgozók saját vállalatuknál fize­tik ki a rájuk háruló 14 %-ot, illetve amennyiben a munkáltató vásárolja meg a bérleteket a dolgozó fize­téséből utólag kerül levonásra az általa fizetendő ösz- szeg. Ha azonban a dolgozó veszi meg a bérletet, ak­kor az egyhavi kedvezménynek megfelelő összeget, bér­fizetéskor a vállalat vagy intézmény előre kiutalja dolgozója számára. Hogy e két módszer közül vala­melyik vállalat melyiket alkalmazza azt mindenkor a vállalati vezetés dönti el. Változást hoz a Gazdasági Bizottság határozata a hetenként hazajáró nős, illetve férjezett dolgozók uta­zási kedvezményében. Eddig a heteként hazajáró nős, illetve férjezett dolgozók havonta háromszor 86 %-os és kétszer 66 %-os kedvezménnyel utazhattak. Január 1-től egységesen hetenként egy 86 %-os kedvezményes utazásra jogosultak. A határozatnak megfelelően a közlekedési vállala­tok új rendszerű bérletjegyeket adnak ki. A bérleteket a jövőben havi, vagy félhavi időtartamra lehet meg­váltani. Az eddig rendszeresített hetijegy tehát meg­szűnik, s a közlekedési vállalatok január 1-től kezdve semmiféle igazolást nem kérnek a munkásbérletekhez és kedvezményes időszakos jegyekhez. Nagy Ferenc Bolgár kiállítás Budapesten A bolgár Balkancar Egyesülés közlekedési és anyag­mozgatási kiállítást rendezett á budapesti Városligetben. A kiállításon a legújabb típusú motoros targoncák, gyári és raktári anyagmozgató berendezések mellett bemutat­ták az új bolgár motorokat és motorkerékpárokat is. (MTI foto —■ Kácsor László felvétele) Találkozás szovjet gyerekekkel Fáklyás felvonulás, tábortűz Héhalomban Gondosan készülődnek a hé- halmi úttörők a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 50. évfordulójának megünneplésé­re. Az előkészületek során a hetedik osztályosok lányőrse szovjet gyerekekkel való talál­kozón vett részt, s mély barát­ság szövődött a gyerekek kö­zött. Az úttörők hatodikán dél­után tartják ünnepi csapatösz- szejövetelüket, ahol az iskola igazgatója tart megemlékezést az évforduló alkalmából. Ez­után kerül sor a gyerekek kul­túrműsorára. Ezen a napon rendezik meg a fiatalok aka­dályversenyét, majd az ünnep­ség az úttörők és a kiszesek fáklyás felvonulásával és tá­bortüzével ér véget. A községi ünnepséget az évforduló nap­ján rendezik, s ebből az alka­lomból nyitják meg a pedagó­gusok által készített, a Szov­jetunióról szóló kiállítást Jelentős \ javulás A rétsági járási tanács vb művelődési osztályán kimuta­tások tükrözik a diákok tanul­mányi előmenetelének alakulá­sát Figyelemre méltó, hogy a legutóbbi tanév végén húsz százalékkal kevesebb általános iskolás bukott osztályismétlés­re, mint egy esztendővel előbb. A járás művelődési appará­tusa a hátrányos helyzetű ta­nulók eredményeinek javítá­sára alapos tervet dolgozott ki, — s ennek végrehajtásától a többiek eredményeinek javulá­sa is várható. A művelődési osztály kötelezővé tette tanuló­párok kijelölését, s hogy a hát­rányos helyzetű tanulókat ve­gyék fel a napközibe. Az új tanév eddigi tapasztalatai sze­rint Nézsán, Rétságon és Diós- jenőn törekszenek a nevelők a leglelkiismeretesebben újonnan megszabott feladataik teljesí­tésére. Nőg-rád a naffj idők sodrában XI. A KMP megalakulása és szervezkedése megyénkben A Kommunisták Magyaror­szági Pártjának szervezett te­vékenysége megyénkben is az orosz hadifogságból hazatérő párttagok útján vette kezdetét. Például Murár Lajos balassa­gyarmati kőműves, később a megyei direktórium elnöke, már hadifogsága idején belé­pett az Oroszországi Kommu­nista (bolsevik) Párt magyar szekciójába. 1918 szeptember végén hazaérve, nyomban élénk politikai tevékenységbe kezdett, hogy a párt célkitű­zései megvalósuljanak. Rajta kívül még jó egynéhány ilyen harcosunk volt és ez súlyos adósságként kötelezi a megye történészeit, magamat is bele­értve, hogy politikai szereplé­süket tisztázzuk. Az kétségtelen, hogy a KMP megyénkben legelső szerveze­te, az 1918. december 26-án megalakult, salgótarjáni volt. Erről a legilletékesebb, a Vö­rös Újság, 1919. január 1-i Pártügyek rovata, a követke­zőket adja elő: „Salgótarján munkássága csatlakozott a Kommunisták Magyarországi Pártjához. 1918. december 26- án három igen fontos érte­kezlet zajlott le Salgótarján­ban, amelyeken Kun és Szaton elvtársak voltak az előadók. Délután 2 órakor a vas- és fémmunkások és a bányászok összbizalmi-testülete ülést tar­tott, amelyen a többség ki­mondotta, hogy csatlakoznak a KMP-hez. — Este 6 órakor a vas- és fémmunkások szerve­zetei taggyűlést tartottak. A taggyűlés többsége kimondot­ta, hogy csatlakoznak a KMP- hez. A taggyűlés után a két szakma összbizalmi-testülete újra ülést tartott, amelyen megalakították a salgótarjáni kommunista pártszervezetet és a vezetőségét megválasztot­ták.” Így szól tehát a hiteles, rö­vid tudósítás arról a fontos eseményről, amikor megyénk történetében először jött létre olyan párt szervezete, amely teljes egészében a haladás és a boldogabb jövő célkitűzéseit szolgálta. Ennek a szervezet megalakítói maguk is tu­datában voltak. Bizonyítja a Vörös Újság január 4-i számának Pártrovata: 1919. január 1-én, Salgótarjánban 5—6000 résztvevővel népgyű­lés volt, amelyen a kommu­nista párt részéről Rudas László és Szaton Rezső elvtár­sak szólaltak fel. A résztvevők megakadályozták a szociálde­mokrata párt képviselőjének felszólalását, és egyhangúlag határozatot hoztak a kommu­nista párthoz való csatlako­zásról. A gyűlés a kommunis­ta párt és a proletárdiktatúra éltetésével ért véget.” Ez a nagyarányú csatlakozás nemcsak a salgótarjáni, ha­nem az egész iparmedencei szociáldemokrata-ellenes han­gulatra is jellemző, és ezért a szociáldemokrata központi ve­zetőség minden eszközt megra­gadott a kommunisták vissza­szorítására. Tette ezt annál is inkább, mert ugyanekkor Sá­toraljaújhely és Zemplén me­gye, továbbá Nagyvárad és Bihar megye, valamint Szeged dolgozói is szakítani készültek a szociáldemokrata párttal. Ezek a tények eredményezték, hogy január 3-án, a budapes­ti munkástanács ülésén, Böhm Vilmos államtitkár vezetésével, durva támadást intéztek a kommunisták ellen, és ennek egyik következménye, hogy január 4-én kezdetét vette a salgótarjáni vérfürdő. A salgótarjáni véres esemé­nyekre most nem kívánok ki­térni, néhány figyelemre mél­tó dolgot azonban megemlí­tek. 1919. január 3-án, a sal­gótarjáni bányászok eltávolít­ják az igazgatóságot és ke­zükbe veszik a bányák veze­tését. Ugyanezen a napon Bu­dapesten, a Ganz Villamossá­gi Gyárban a munkások, a Fegyvergyárban pedig a mun­kástanács veszi át az üzem ve­zetését. Január 5-én, Peyer Károly javaslatára a Minisz­tertanács statáriumot rendel el Salgótarjánban és környé­kén. Január 7-én a csepeli tölténygyár dolgozói, a gyár vezetőségének eltávolítását kö­vetelik —, hogy csak az első hét szocializálásra irányuló törekvéseit említsem. Véreng­zés és statárium azonban csak Salgótarjánban volt! — Mi en­nek az oka? Az érdeklődés növekedése természetes Ür, Sándor Pál Salsólartátiban Leninről, a gondolkodóról hangzott el Salgótarjánban, a TIT filozófiai szakosztályá­nak emlékülésén dr. Sándor Pál egyetemi tanár, a TIT központi filozófiai választmá­nya elnökének előadása. A zsúfolt, ünnepi teremben — az emlékülést a Nagy Októbe­ri Szocialista Forradalom 50. évfordulója tiszteletére ren­dezték — előbb Lenin hang­ját hallgattuk, a meleg han­got. Ezt, és Gordos János üd­vözlő szavait követően, Sán­dor Pál emelkedett szólásra. Arról beszélt, hogy Lenin személyében megvalósult a fi­lozófus államfő eszméje. Le­nin az első forradalmár és ál­lamférfi, aki a gyakorlatban filozófiai elveit valósítja meg, akinek ismeretelméleti, logi­kai, esztétikai stb. munkássá­ga a mozgalom szükségleté­ből fakad. Egyében kívül, hir­dette: legnehezebb munka a tudatformálás, s hogy a kom­munizmust csak modern mű­veltséggel lehet felépíteni. Ez mára is tanulság. A Nógrád munkatársa kér­déseire dr. Sándor Pál az alábbiakban válaszolt. „Miként. ítéli meg a filo­zófiai kérdések iránt meg­növekedett érdeklődést?” — „Hogyan is állunk ezzel a dologgal? Szerintem, az ér­deklődés növekedése termé­szetes folyamat. A dialektika, a materializmus mindennapi életünk részévé váltak. Az elvont filozófiai fogalmakról kiderült, s mindinkább kide­rül, hogy nem is annyira el­vontak, hanem például alap­vetően beleépülnek az új gaz­dasági mechanizmus elméleti konstrukciójába, de irodalom­politikai, esztétikai stb. vi­táinkba is. Vagyis megszab­ják gyakorlati tevékenysé­günk irányát.”' „Érdeklődés, igény tehát van. Mennyiben tudjuk ezt kielégíteni?” — „A filozófia oktatása, egyé­ben kívül, központi kérdése a pártoktatásnak, ezen belül szakosodási folyamatnak va­gyunk tanúi, örvendetes, hogy a filozófia oktatásában nem­csak a párttagok vesznek részt, s az oktatás nem szorít­kozik néhány intézményre. A felsőfokú intézmények mar­xista tanszékein kívül, meg­említeném az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen folyó fi­lozófiai szakképzést a nappali, az esti és a levelező tagoza­ton. Az egyetemet végzettek például kiegészítő szakként három év alatt szerezhetik meg e szaktárgyból újabb dip­lomájukét. Ez nagyon figye­lemre méltó lehet nemcsak azon értelmiségiek számára, akik így kívánják elméleti­leg mindinkább megalapozni világnézetüket, de írók, mű­vészek, újságírók, megyei pártbizottságok munkatársai, propagandisták, középiskolai tanárok stb. számára is.” „Végül még egy gyakorlati kérdés, amely a világnéze­tünk alapjai tantárgy közép­iskolákba történő bevezeté­sével kapcsolatos. Mikor ve­zetik be?” — „Néhány középiskolában már oktatják ezt a tantárgyat, természetesen, egyelőre csali kísérletképpen. Konkrét idő­pontot nem tudok mondani. A tapasztalatok leszűrését meg kell várnunk, a tantárgy ál­talános bevezetésére ezután kerülhet sor.” ★ A beszélgetésnél jelen volt dr. Mona Gyula is, a filozó­fiai tudományok kandidátusa, Salgótarjánban a Marxizmus— Leninizmus Esti Egyetem igaz­gatója. Közlése szerint Nóg- rádban jelenleg mintegy 800- an vesznek részt filozófiaok­tatásban, természetesen, kü­lönböző szinteken. Egy előze­tes hír elsősorban a filozófia szakosító tanfolyamot vég­zőknek: dr. Sándor Pál A fi­lozófia története című három kötetes mű szerzője, decem­berben ismét Salgótarjánba lá­togat, előadást tart az esti egyetemen. Tóth Elemér Ürügy: a felbú jtók által kezdeményezett fosztogatás. Ok: a szociáldemokrata mun­kástanácsi és szakszervezeti vezetés teljes csődje, ami egy egészr iparvidék elvesztését je­lentette az akkor már erősen jobbratolódó kormánykörök, és az ezekhez tartozó szociál­demokrata funkcionáriusolt számára. — Én legalább is így látom, részben az irodalom, részben a különböző források és visszaemlékezések alapján. A terror azonban nem tör­te meg a salgótarjáni kom­munistákat. Hiába ültek a vá­ros nyakán különböző katonai különítmények, a párt szer­vezése erőteljesen folyt. Feb­ruár 21-én azt jelentette a dandárparancsnokság, hogy „a munkásság körében a kom­munizmus tért hódít. Az Acél­gyárban 2000 munkás közül 600 kommunista elvekre haj­ló, a 4000 bányász közül csak 200 feltétlenül megbízható.” Füleken, február . 23-án „egy magánházban nagymennyisé­gű kommunista nyomtatványt foglalt le a csoportparancs­nokság. Terjesztőik — nyolc agitátor — vidékre utaztak. A füleki csoport parancsnokság ezeknek összefogdosása iránt intézkedett.” — Egy február 27-éről keltezett híradás sze­rint „Salgótarjánban a kom­munistamozgalom az ottani bányákat őrző csapatoknál mind jobban érezhető. A bu­dapesti kommunista központ több agitátort küldött Salgó­tarjánba.” Ezzel az akcióval függ össze a salgótarjáni dandárparancsnokság parancsa a füleki és a szécsényi cso­portparancsnokságokhoz, vala­mint a salgótarjáni karhatalmi parancsnoksághoz, amelyben elrendelte, hogy az odaérkező „agitátorok, akik kommunista tanokkal a karhatalmi csapa­tok fegyelmét akarják meg­bontani, letartóztatandók, és fegyveres őrizet mellett Buda­pestre, az államrendőrségra kísérendők.” Ebből arra lehet következ­tetni, hogy a kommunista agi­táció és pártszervezés központ­jai, Salgótarján mellett, Szé- csény és Fülek voltak me­gyénkben. Ezt igazolja, hogy 1919. február 25-én a salgótar­jáni munkásság sztrájkkal til­takozott a katonaság brutali­tása ellen, március 6-án pedig a füleki uradalmi cselédek léptek sztrájkba a régi elnyo­mást gyakorló földbirtokosok­kal szemben. Ugyanekkor nem szabad elfelejtenünk, hogy a KMP 1919. február 20-tól, már­cius 21-ig tulajdonképpen ille­galitásban van, és így foly­tatja a harcot a polgári forra­dalom proletárforradaiommá való átnövéséért. Ennek az illegalitásnak tu­lajdonítható, hogy Balassa­gyarmaton, a megye székhe­lyén, csak március 22-én — tehát csak a Tanácsköztársa­ság kikiáltása után — jött lét­re KMP-szervezet Ezt a lé­pést erősen kifogásolta is a Nógrádvármegye március 26-i száma: „Amikor a kommunis­ták és a szociáldemokraták egyesültek és megalakították a magyar szocialista pártot, ak­kor akartak a balassagyarma­ti kommunisták zászlót bonta­ni ... Külön kommunista párt alakítására semmi szükség nincsen, hacsak nem azért, hogy a magyar szocialista párt egységét megbontsa.” — Ez volt a szociáldemokraták lát­szólag jogos észrevétele. — A kérdés gyökere azonban sok­kal mélyebbre nyúlik és fel­veti az ideológiai és történel­mi vita számos pro és kontra érvét. A történész azonban csak azt írhatja meg, ami volt, és bizony még sokat kell kutat­nunk, hogy a KMP megyei múltját tisztázzuk. Dr. Belitzky János

Next

/
Oldalképek
Tartalom