Nógrád, 1967. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-25 / 252. szám

2 NÖGR AÖ 1967. október 25.. szerda it vietnami háború nem diadalul Megcsappant az amerikai katonák harci kedve HANOI (MTI) „A Vietnamban tartózkodó amerikai csapatok harci szel­leme igen alacsony” — írja a Newsday című amerikai fo­lyóirat saígoni tudósítója. „Az amerikai csapatok — hangoztatja a cikk — maguk körül pusztulást látnak. A dél-vietnami vidékek pacifi­kálásának programja álnokés szomorú komédiaként tűnik számukra. Kilométerekre csak kidöntött iákat lehet látni. A Saigontól nyugatra levő sík­ságot a bombák annyira fel­szaggatták, hogy ma már nincs világos határ a rizsföl­dek és az ananász-ültetvé­nyek között”. Egy katona a Con Thien-i támaszponton kijelentette: „Nem akarok senkivel sem harcolni, haáa akarok men­ni”. Egy Hollis nevű ameri­kai városból érkezett katona Vietnam dzsungeljeiben ve­szítette el legjobb barátait. Csupán ennyit mondott: ,.E1 akarok menni”. W. W. őrnagy egy saigoni szállodában hangoztatta: „Már megérkezésem előtt is kétel­kedtem a háború helyességé­ben: ma már nem férhet hoz­zá kétség: nem maradhatunk itt, el kell tűnnünk innen”. Ez a hangulat ma már ál­talánosnak számít a dél-viet­nami amerikai táborokban. Azt jelzi, hogy az Egyesült Államok dél-vietnami csapa­tainak morálja igen alacsony, és a katonák ma már az egész háború helyességében kételkednek — hangsúlyozza befejezésül a lap. II Thant az atomfegyverkezésről A főtitkár beszámolóját a közgyűlés elé terjesztik NEW YORK (MTI) U Thant ENSZ-főtitkár be­számolót készített az atom­fegyverek esetleges alkalmazá­sának következményeiről, va­lamint az atomfegyver további fejlesztésével kapcsolatos gaz­dasági és biztonsági problé­mákról. A beszámoló megálla­pítja: a biztonság megőrzésé­nek problémáját nem lehet megoldani azáltal, hogy növe­lik az atomfegyverrel rendel­kező államok számát, vagy hogy azok az országok, ame­TEL AVIV (MTI) Tel Aviv-ban kedden a ko­ra délutáni órákban bejelen­tették, hogy nem sokkal ko­rábban tűzharc kezdődött a Szuezi-csatoma övezetében. A szóvivő azt állította, hogy az egyiptomi erők nyitottak tüzet Port Taufik kikötőjétől észak­ra, s az izraeli fél viszonozta azt. Izrael tájékoztatta az ENSZ-megfigyelőket a lövöl­dözésről — mondotta a Tel Aviv-i katonai szóvivő. lyeknek atomfegyver van bir­tokukban, megtartják maguk­nak azt. Éppen ezért az atomfegyve­rek elterjedését megakadályo­zó egyezmény jelentős lépés lesz, akárcsak a fennálló atom­arzenál csökkentésére vonat­kozó megállapodás. A világ va­lamennyi országának bizton­ságát oly módon kell garantál­ni, hogy likvidálják az atom­fegyverkészleteket és megtilt­ják azok gyártását általános és teljes leszerelés útján. A dokumentum pozitívan ér­let lángba borult. A térség­ben lövegeink azonnal erőtel­jes zárótűzzel válaszoltak. tékeli az olyan részleges lesze­relési intézkedéseket, mint pél­dául az atomfegyvermentes zó­nák létesítése, valamint az atomfegyverrel nem rendelke­ző országok biztonságának ga­rantálása. A dokumentum ugyanakkor leszögezi, hogy a fegyverkezést korlátozó intéz­kedések önmagukban nem há­ríthatják el az atomkonfliktus veszélyét. Amíg atomfegyverek vannak, fennáll az atomhábo­rú lehetősége. A beszámolót megvitatásra a közgyűlés elé terjesztik. Kiesinger londoni tárgyalásai Kiesínger kancellár hétfőn este azon a vacsorán, amelyet Wilson angol miniszterelnök adott tiszteletére, pohárkö- szöntőjében kifejezte vélemé­nyét, hogy Anglia belépése a Közös Piacba a tagországok- a j javát szolgálja. Megígérte, „a maga részéről min­dent el fog követni” Anglia felvétele érdekében. Tűzharc a Szuezi-csatorna övezetében Kairóban az EAK fegyveres erőinek főparancsnoksága né­hány perccel a Tel Aviv-i be- í jelentés után közleményt I adott ki az incidensről. J 14.30 órakor (magyar idő j szerint 13.30 órakor) az ellen­ség tüzérségi tüzet nyitott szuezi kikötőre és a szuezi hogy olajfinomítókra. Néhány épü­A Pentagon ostroma Kik támogatják még Johnson politikáját és a vietnami ag­ressziót? A francia Express által feltett kérdés Amerika legnagyobb béketüntetése, a „Pentagon ostroma” és az Európától Ázsiáig terjedő, szinte példátlan Amerika-elle- nes békemegmozdulások tük­rében korántsem hangzik kü­lönösnek vagy éppen naiv­nak. A tudományos történelmi szemlélet sem igen vonhat le más következtetést, hogy ami­kor valamilyen államhatalom az ország határaitól távol vi­sel egyre véresebb és ugyan­akkor eredménytelen háborút, és közben az elégedetlenség a határokon belül olyan magas­ra csap, mint íaz Egyesült Ál­lamokban, akkor ez a kor­mányzat — enyhén szólva — kritikus helyzetbe kerül. A kép pedig teljessé válik, ha tekintetbe vesszük, hogy az amerikai közvéleménynek im­már számottevő része száll szembe kormányának vietnami agressziójával, olyan időpont­ban, amikor a Fehér Ház el- határozottabb, mint valaha az eszkaláció veszélyes kiterjesz. tésére. Hogyan vélekednek a kato­nák? „Ember! Ennél rosszabb hely nem létezhet a Földön!” Ezt a kétségbeesett felkiáltást tulajdonítja az amerikai Time magazin a Com Thienben ál­lomásozó tengerészgyalogosok­nak. És a jelentések sorra ar­ról szólnak, hogy abban a körzetben, de másutt is, a csillagos-sávos katonák már- már elviselhetetlennek érzik a nyomást. Ugyancsak a Time írt arról, hogy egyre több amerikai sokallja a háborús kiadásokat. A szenátus egy tagjának a szájából hangzott el az ítélet: „Ez a háború áll minden belső problémánk mö­gött.'” McNamara elsőszámú elgon­dolása jelenleg, hogy elektro­nikus választőfallal kell elvá­lasztani Dél-Vietnamot Észak- Vietnamtól. Ezt először 25, majd 65, végül 300 kilométeres hosszúságban építenék ki. Ha­sonló technikai zárat annak idején Móricé francia honvé­delmi miniszter építtetett az algériai háború idején a tu­néziai határ mentén. Hogy mennyire volt hatásos, azt már tudjuk. Teljes elkészülte után egy hónappal a franciák megkezdték Algéria kiüríté­sét. Még a Pentagon több tábor­noka is kétkedőleg nyilatko­zott McNamara tervéről. Wheeler, a vezérkari főnökök bizottságának elnöke aggályai­val rámutatott, hogy a műsza­ki zár védelme legalább két­száz—kétszázötvenezer katonát kötne le. Ö nem veti el ugyan végleg a tervet, de elsősorban a bombázások fokozását és a haderő növelését követeli. Mit szól mindehhez Johnson? Nos. az elnök, aki pedig az Egyesült Államokban lényegileg ihinden hatalmi pozíciót a kezében tart, hajlik a Wheeler-féle el­gondolásra, vagyis az agresszió közvetlen fokozásának megva­lósítására, de egyetért a McNa­mara által támogatott elektro- iiikus záróövezet megvalósítá­sával is. A vietnami agresszió — katonai és külpolitikai ne­hézségei mellett — úgyszintén az Egyesült Államok elsőszámú belpolitikai problémájává vált. Erről tanúskodott a hétvégi — méreteiben minden eddigit fe­lülmúló — washingtoni béke­tüntetés is. Sümegi Endre Amerikai rendőrök a Pentagon előtt gumibotokkal ütlegelnek egy, a vietnami háború ellen tüntető fiatalembert (Rádiótelefoto — MTI Külföldi Képszolgálat) Nyikolaj Amoszov: Szív és gondolat FORDÍTOTTA: RADÖ GYÖRGY Guevara Ernesto Che Guevarát bolí­viai katonák ölték meg — köz­li az argentin Primera Plana című lap kiküldött tudósítója. Mint az AFP jelenti, az argen­gyilkosai tin újságíró értesülései szerint Guevara még élt, amikor a bo­líviai katonák fogságába került és ezután felső parancsra vé­gezték ki 42. Tudom, hogy Petro „kegyel­met” szeretne kicsikarni neki, és kihasználja siralmas álla­potomat. Egyelőre erről nem lehet szó. Csak ennyit mon­dok, határozatlanul: — Majd meglátjuk. Mára ennyi elég. Félek, ma­gamra haragítani a sorsot. .Holnapra majd meglátom. Hát ma be akarom csapni? Nevet­séges. Milyen nevetséges is az ember! Most az Űristen bár­milyen feltételt szabhatna ne­kem. Ezen az épületen kívül már nemigen szoríthatna sa­rokba. Hiszen nekem semmi sem kell: sem pénz, sem di­csőség, sőt már szeretet sem. Hagyjanak engem békében, ha lehet. Az idő múlik, ötven perc, a szív megállása óta. A szívmű­ködés mintha stabilizálódott volna. A vérnyomás megma­rad nyolcvan és kilencven kö­zött. Felébredt és nyugtalan volt, narkotikumot kellett be­adnunk. Most úgy alszik, mint egy csecsemő. Csak az ajka kék: szíve mégis csak ke­vés vért ad. Az analízisek eredményei azonban nem rosszak. Reményeink növekszenek. Néhány betegünk már túlélte az ilyen utólagos szívmegál- I lást is. Igaz, ritka eset — tán tíz közül egy. Szásának azon­ban sokkal több az esélye. A szív az első megállás után rendszerint öt—tizenöt percig működik, és akkor áll meg másodszor. A végzetes időpon­ton tehát túljutottunk. Egye­lőre szerencséje van. És ne­kem is. Az orvostudományban rit­kán fordul elő csoda. De elő­fordul. Egyszer egy este sürgősen operáltarn meg egy fiatal­embert, akinek mitrális szte- nózisa volt. Tüdőödémája fej­lődött ki. Ez olyan, mint a la­vina. Az ember félórán belül meghalhat, belefulladva abba a véres tajtékba, amely hirte­len gyülemlett fel tüdejében attól a magas nyomástól, mely a bal szívpitvarban keletke­zett rendellenesség vagy izga­lom következtében, mert ágy- szomszedja ott halt meg. Egé­szen elkékült már, amikor a műtőbe szállították, és öntu­datlan állapotban volt... öt perccel később a mitrá­lis billentyű összenőtt vitorlá­it ujjammal választottam szét, és a bal szívpitvarban meg a tüdőben csökkent a nyomás. A beteg visszatért az életbe. Si­etség nélkül fejeztük be a mű­tétet. Elégedetten mentem ki az előkészítőbe és leültem, hogy megírjam a műtét jegy­zőkönyvét. Hirtelen kiáltás, akárcsak ma: „Megállt a szí­ve!” Korán vették észre, az elektrokardiográf jelzéséből. Szívmasszázs, jó eredménnyel. A vérnyomás a normálisig emelkedett. Figyeltük, majd elmentem, hogy az írást befe­jezzem. És újból megállt. Is­mét működésbe hozták. És húsz perc múlva — még egy­szer megállt. Leverten indultam haza: há­romszori szívmegállás — re­ménytelen eset. Már nincs rám szükség. Másnap reggel oda­érkezem, és meg se kérdezem, annyira bizonyos vagyok ben­ne, hogy nem sikerült meg­menteni. S egyszerre csak azt hallom, hogy a fiatalember él. Miután eltávoztam, a szíve ne­gyedszer is megállt, masszázs- zsal hozták újra működésbe, és ettől kezdve jól működött. Vár­tak egy óráig. Megnyugodtak. Átszállították a kórterembe és íme, közben, amikor már az ágyra fektették, ötödször is megállt. Ismét működésbe hozták, és ezúttal már végleg. Ma is él. Íme egy csoda. Bár minél több hasonló for­dulna elő! Mégiscsak haza kell telefo­nálnom. Most már nagyobb kockázat nélkül kimehetek a helyiségből. Nem követnek el mulasztást, ahhoz túlságosan megijedtek. Még figyelmezte­tem őket: — Gyerekek, jól figyeljétek, én a dolgozószobámban leszek. Okszana, te különösen vi­gyázz! Ha muszáj elmenned a képernyőtől, akkor állíts oda egy orvost. Értetted? Rendben van. Otthagyom őket. A dolgozószobám. Alkonyi sötétség. Nem gyújtok vil­lanyt, jobb így. Tárcsázok. — Halló! Már mind otthon vagytok? Mi van, Lenácská- val? Feleségem válaszol: minden rendben, Lenácska kérdezgeti, mikor érkezem haza. Most már nagyobb, és nem kérdezi, hogy „Jól ment minden? Meg­halt a beteg?” Mit tudom én, hogy mikor érkezem? Rámnehezedik. El­mondom. Elszorul a torkom. — Nem leszek hamar ott­hon ... Hacsak meg nem hal. Ne nyugtalankodjatok miat­tam. Á, dehogy, nem ettem. Ez nem fontos. Feleségem aggályoskodik, de nem túlzottan. Tudja, hogy nevetségesnek tartom az evés­ről beszélni. Az asztalon egy pohárban kompót és valami zsemleféle. A főnővér hozatta. De honnan a zsemle? Nem a konyháról. Valakinek a reggelije, a név­telen adakozóé. Talán a la­borból, Valja. Először is gyújtsunk rá. „Elcserélném az édes kenye­rem ... egy keserű, de hosszú szippantásért...” Nem tudok szabadulni ettől a daltól. No tessék, az orvostudo­mány. A szívnek, ha elindult, nem szabad megállnia Egy­szerűen képtelenek voltunk felfogni, megérteni, mi törté­nik. Hogy kellő időben közbe­léphessünk, legalább atropin­nal. * (Folytatjuk) fl rádió és a tv mai műsora KOSSUTH RÁDIÓ: 8.22: Ifj. Magyari Imre népi zenekara játszik, Makkay Klára és Bolla Tibor énekel. — 8.55: Orvosi tanácsok. 9.00: Schubert: Pisztrángötös. — 9.34: A Biológus Na­pok programjából... 10.10: Uborkaszezon. — 11.30: A Szabó család. — 12.15: Tánczenei koktél. — 13.00: A budapesti szín­házak műsora. — 13.03: Zenekari muzsika. — 14.05: Nőkről— nőknek. — 14.35: Mezei csokor. — 15.15: Három a kislány. — 15.45: Válaszolunk hallgatóinknak. — 16.00: Üj felvételeink* bői. — 16.37: Puszták népe. — 16.57: Hallgatóink figyelmébe. — 17.05: Külpolitikai figyelő. — 17.19: Világhírű koloratúr­szopránok. — 17.58: Lenin októberben. — 18.15: Magnósok, fi­gyelem! (ism). — 19.29: Hallgatóink figyelmébe! — 19.30: Mindszenti Ödön magyar nótákat énékel. — 19.30: Gondolat. 21.05: Kedves lemezeim. — 22.20: Magyarországon először. —• 22.38: Közép- és Kelet-Európa és az integráció. — 22.48: Rész­ietek Kerekes János: A boldogságfelelős és a Hófehérke és a bét óriás című operettjéből. — 23.20: Bartók-müvek. — 24.00: Hírek, Időjárás. — 0.10: Csárdások. PETŐFI RÁDIÓ: 10.00: Mozart: Cosi fan tutte. — Közben: 11.26: Vihar Béla és Vészi Endre verseiből. — 12.43: Napóleon Győrben. — 13.02: Könnyűzenei híradó. (A tegnapi adás is­métlése). — 13.47: Vízállásjelentés. — 14.00: Kettőtől—hatig... A Petőfi Rádió zenés délutánja az aktualitások jegyében. — 18.10: Kilátó. A Rádió kulturális világhíradója. — 19.10: A Bristol Bar szextett műsorából. — 19.30: Jó éjszakát, gyere­kek! — 19.35: Budapesti Zenei Hetek 1967. Kb.: 21.45: Találko­zás Kisbéren. — Kb.: 22.00: Verbunkosok, népdalok. — 22.44: Nagy költők megzenésített versei. Mörike. — 22.56: Ügetőver­seny-eredmények. A TELEVÍZIÓ MŰSORA: 17.58: Műsorismertetés. Ä 18.00: Hírek 18.05: Pályaválasztási tanácsadó. — 18.35: Hazai tükör. — 18.40: Egészségünk. — 19.05: Falusi dolgokról. — 19.30: Esti mese. — 19.40: Nem minden medve alszik télen. Szovjet film. — 20.00: TV-Híradó. — 20.20: Hazám, hazám, te minde­nem. . • Vallomások a hazáról. — 22.25: TV-Híradó, 2. kiadás. A BESZTERCEBÁNYAI TV MŰSORA: 16.35: Kicsinyek műsora. — 17.30: Arcképcsarnok: Jankó Kral. — 18.20: Kelet- Szlovákia életéből. — 19 00: TV-Híradó. — 19.30: Krecsinszkij nősül. Színházi közvetítés.

Next

/
Oldalképek
Tartalom