Nógrád, 1967. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-24 / 226. szám
Í967. szeptember 24., vasárnap NÖ6RÁD 7 Vasárnapi levét A kártékonyakról Az eseí, melyet a Nagybátony-bányavárosi művelődési ház igazgatója zavart szégyenkezéssel panaszolt, nem mindennapos história. Az igazgató pirul a történtekért, holott legkevésbé sem neki van rá oka. Hogy miről van szó tulajdonképpen? Megcsúfitot- tak egy szobrot, amelyre büszkék a bányavárosiak, s amelyben mindig, újra és újra gyönyörködnek, ha előtte visz az útjuk. Ám az általános, az igényes műalkotásnak járó becsülés nem mentesiti a vandál kivételt. Lagzit tartottak minap a bányász művelődési házban. Nem ritkaság ma már, hogy ilyen örömteli alkalmaknak művelődési hajlékok a színhelyei, — nincsen bennük semmi csodálni való. A rendeltetését jól betöltő művelődési intézmény a különféle társadalmi méretű akciók, események mellett örvendetesen egyre inkább az egyéni, családi élet történéseinek, ünnepeinek is színterévé lesz. A vigalom hajnalig tartott. Hajnalban a távozók közül valaki — alighanem erővirtusból — égnek hajlította ifjú Szabó István szobrász bronzlemez domborítású Fuvolázó lányának hajtincsét. A lemezen törések, durva deformálódások keletkeztek. A főképp eszmei értékű kártételért a művelődési ház ismeretlen tettes ellen feljelentéssel élt. A rendőri nyomozás — hallomásom szerint — eredménnyel járt és bizonyára kellő erélyű lesz a történtek következménye is. A művelődési igazgató nem verte dobra a bányavárost szégyent. A közösség becsületén esett foltot „házilag” igyekezett kezelni. Meghegesztették a sérüléseket, eléggé gyarló, — ilyen jellegű dologban járatlan módon. De mert a vandalizmus nyomai kirívóan tovább árulkodtak, végül a Képzőművészeti Lektorátushoz kellett szaktanácsért fordulni. Most ím, már az alkotóművész is tudja, mi esett a szoborral és bizonyára „nem tapsolt” a hírnek. Ennyi hát tulajdonképpen az ügy. Ha ezt vesszük. De több ennél, ha arra gondolok, amit a szoborrongálás kapcsán Nagybátonyban még hallottam. Ismeretlen kártékonyak felszaggatják, hordják a szabadtéri színpad padjait, kilődözik a világítótesteket, sok ezres értékű optikai lencséket. Ezek a tünetek azonos mentalitású emberekre utalnak. A barbár ösztönök eléggé el nem Ítélhető jelenségeit azonban korántsem a szóbanlevő helységben észlelni. Találkozhatunk hasonlókkal úton-útfélen; városon, falun egyaránt. Mintha egyesek szemét bántaná az esztétikai \rendeződés, hogy szépül, színesedik csinosodik a bennünket környező miág lá,tványa. Ezek taposnak át parkok pompáján, törnek derékba csemetéket, csúfítanak meg mindent, amit lehet. Fiatal szobrászművésszel beszélgettem a minap Budapesten. Nagy lelkesedéssel újszerű művön dolgozik egyik községünknek. A bátonyi históriára gondolva aggodalom fogott el és mondtam neki. — Szentendrén — nyugtatott ő — hetven alkotó szobra áll természeti múzeumban, és semmi bántódá- suk. A művész optimizmusa korántsem nyugtatott meg saját portánkat illetően. Sok még a teendőnk a művészeti ízlésnevelés, az esztétikai igényesedés ösztönzése terén. Talán ez a terület az, ahol legkevesebbet jutottunk előbbre. A múltat tekintve a tíz Ujjunkon összeszámlálhatnánk a Nógrádban fellelhető műalkotásokat, s azok többségével sem sok dicsekedni valónk akad. Az esztétikai szemlélet alapját néhány elsőháborús emlékmű jelentette, s ez bizony nem túlságosan sok. Ez az igény édeskevés az új, korszerű művészet produktumainak megértésére és befogadására. Es itt, ezért értem meg némileg a művelődési igazgató szégyenkezését a Nagybátonyban történtekért. A felelős kultúrmunkásban az eset kapcsán kimondatlanul is kérdéssé fogalmazódik: megtett-e mindent a széles körű, eredményes esztétikai nevelés ügyéért. A történtekért ebben érhet vád, — ebben terhel valamennyiünket mulasztás, akik tehettünk volna érdekében, hogy a szándék komisz és durva voltára döbbenve megálljon a virtuskodó szándék. Hogy a hencegő fizikai erőt megfékezzék a szellemi izmok, — hunyászkodásra kényszerítsék megvadult ösztöneiben. A példa azt mutatja: nevelő, tudatformáló munkánk még nem jutott el mindenkihez, nem eléggé általános hatású ahhoz, hogy hasonló cselekvéseknek biztos gátját állja. Elég egy mámoros hangulat, hogy kártékony ösztönök szabaduljanak el, megcsúfolják a szépet, melyet az esztétikum eszközeivel általános gyönyörűségre művészek teremtenek. Vájjon élvezte-e tettét a józanságra ébredő merénylő az utóbb rátáruló látvány nyomán? Bizonyára nem az alkotás öröme volt, amit érzett. Talán szánta-bánta a tettet, de úgy vélem, puszta sajnálkozással mégsem mehetünk el a dolog felett. És épp azért, mert nem egyedi jelenségről van szó, — más-más alakban, megnyilatkozási formában napirenden belébotlunk számtalan helyen. Nem maradhat hát megtorlatlan, következmény nélküli a féktelen garázdaság, mely legszebb dolgainkba gázol, otrombán és kíméletlenül. Ugyan miért tartozzunk kímélettel a kiméletlenkedőknek? ,. Járjunk el velük érdem szerint, hogy tanulják meg tisztelni végre a közösség szép és hasznos tulajdonait, különleges értékeit. Lehet, hogy van mulasztása, pótolnivalója ízlés- és tudatpallérozó feladatokban a népművelőknek. A felelősség egészét azonban mégsem varrhatjuk a nyakukba. Felelősséggel mégiscsak azok tartoznak mindenekelőtt, akik tettesei, elkövetői a példázott és hasonló kártékony cselekvéseknek. Ismeretlen szoborrongáló ellen eszmei kártétel címén tettek jelentést Nagybátonyban. Igen, ez a súlyosabb De nem ártana, ha a megkerült tettes anyagi felelősségét is megszabnák. A büntetés így lenne igazán érzékeny és hatásos. Barna Tibor Ismeretterjesztés az ú j mechanizmusban A Ili megyei titkárának nyilatkozata Györkei Jenő; Magyarok az Amur partján Kik voltaik azok a magyar internacionalisták, akik ötven évvel ezelőtt az orosz proletárhadsereg oldalán részt vettek az Októberi Forradalom és a polgárháború harcaiban ? Hogyan váltak a forradalom internacionalista vöröskatonáivá ? Györkei Jenő könyve eredeti dokumentumok, korabeli és mai fényképek, Szovjetunióban szerzett élmények alapján örökíti meg a hősi harcok magyar résztvevőinek emlékeit. A szerző az első világháború napjaival indítja a könyvét, és a cári rendszer táboraiban sínylődő félmilliónyi magyar hadifogoly sorsán keresztül mutatja be, hogyan vált a forradalom hívó szavára százezernyi magyar hadifogoly a forradalom hű katonájává, a proletár internacionalizmus rendíthetetlen harcosává. A könyv külön értéke, hogy lapjain azok a Szovjetunióban élő magyar internacionalisták is megszólalnak, akik ötven évvel ezelőtt részesei voltak a forradalom és a polgárháború győzelmének. A szerző a múlt év nyarán a Szovjetunióban járt, s felkereste azokat a helyeket, amelyek a magyar internacionalista vörösgárdisták küzdelmeinek nyomait őrzik a hazánktól oly távoli hajdani csatatereken. Györkei képes visszaemlékezése tanulságos, szép olvasmány, amelyet gazdag íényképanyag tesz színessé. A könyv a Zrínyi Kiadó gondozásában látott napvilágot a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójára. V. £. Igazgatót megbeszélés a zeneiskolák és közismereti oktatás kapcsolatáról Igazgatói megbeszélést tartanak szeptember 30-án Salgótarjánban, a Nógrád megyei tanács művelődésügyi osztályán. Napirenden a zeneiskolák és a közismereti oktatás kapcsolata, valamint az 1967/ 68-as tanévvel kapcsolatos időszerű feladatok megvitatása szerepel. Többször elhangzik mostanában — egymás közti beszélgetéseken célozva rá, vagy nyíltan kimondva — az a kérdés, mi lesz népművelésünkkel az új mechanizmusban. Csökken-e, vagy megszűnik az állami támogatás, a központi irányítás? Nem vonja-e el a figyelmet a kulturális nevelőmunkáról, a tudatformálásról a gazdaságosságra való törekvés? Bizonyos szempontból érthető is az aggodalom, hiszen senki sem tudja még részleteiben, hogyan lesz. A dolog elvi részét tekintve azonban máris válaszolhatunk az aggodalmaskodóknak: nem károsodik a népművelés az új mechanizmusban. Kádár János mondotta a szakszervezetek kongresszusán: „...egy jottányit sem engedhetünk az eddig elért kulturális mv- mányainkból...” Nem kell bizonygatni, milyen rangos helyet foglal el népművelésünk egészében a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, melynek hálózata beszövi településeinket, s melynek előadói ott vannak a hosszabbodó őszi, téli estéken falvakban, üzemekben, hivatalokban, a különböző érdeklődési körrel rendelkezők között. A TIT V. országos küldöttértekezlete előtt (1968 tavaszán hívják össze), annak előkészítésén dolgozva, miben látja leginkább a szervézet helyét, szerepét a megváltozó .új gazdasági szituációban, új feladatok közepette Gálfi Árpád, a TIT megyei titkára? — Munkánk mechanizmusán eddig még nem változtattunk, az ezzel összefüggő problémaköröket most tárgyalják, vitatják az országos választmányok, amelyek a megyei szakosztályokat irányítják. Konkrétan tehát még nem válaszolhatok arra a kérdésre, hogyan is lesz nálunk. Egy dolog azonban már most bizonyos, decentralizálás várható, sokkal nagyobb lesz megyei szinten az önállóság, a megyei elnökségé és a szakosztályoké Is, mint eddig. Tágabb tér nyílik az önálló tevékenységre, fokozottan figyelembe vehetjük mi is Nógrád gazdasági, politikai, szellemi rétegeződését munkánkban. Persze, az önállósággal nő a felelősség is, amelyhez mindenkinek mindinkább hozzá kell szoknia. Űj formákat kell találnunk, hogy új tömegekkel találkozzunk, s kiemelkedhessünk a megszokott formák kötéséből. Anyagi eszközeinket a gazdasági, politikai célkitűzések segítése érdekében növekvő hatásfokkal kell felhasználnunk. Azt is mondhatnám, munkánk kritériuma a hatásosság lesz. Természetesen, a TIT eddig is jelentős részt vállalt a különböző rétegeknek az új gazdasági mechanizmusra való felkészítésében, a köz- gazdasági szemlélet erőteljesebb kialakításában. Mit mond erről Gálfi Árpád? — Valóban, az elmúlt időszakban súlyt fektettünk a reform propagandájára. A gyakorlatban a közgazdasági jellegű és témájú előadások száma például duplájára emelkedett. E munkából különösen a közgazdasági, valamint műszaki szakosztályunk vette ki részét. Tevékenységünk eredményeként elmondhatjuk, hogy megnövekedett megyénkben a közgazdasági ismeretek iránti érdeklődés általában, s a reformmal kapcsolatos érdeklődés. Annál is inkább, mert hiszen az 1966—67-es népművelési évben a közgazdasági előadások 80 százaléka a reformmal foglalkozott. Az előző évad 110 előadásával szemben a múlt évadban 238 közgazdasági előadás hangzott el. Ezenkívül az értelmiségi fórumon és a szabadegyetemeken is előtérbe került a téma. Eredményeink ellenére, úgy látjuk, hogy a falusi ismeretterjesztésben fokozottabban ügyelnünk kell az új gazdasági mechanizmussal összefüggő problémakörök magyarázására, különösen a termelőszövetkezeti tagság körében. Az új, küszöbön álló évad elvi-tartalmi célkitűzéseiről, a tervekről a következőket mondja a TIT megyei titkára: — Az évad célkitűzéseinek meghatározásánál a megye sajátos helyzetét figyelembe véve a IX. kongresszus határozataiból adódó feladatokat állítjuk ismeretterjesztő munkánk középpontjába. Mindenekelőtt hatékonyabbá szeretnénk tenni tevékenységünk eszmei, politikai, világnézeti nevelőhatását. Gazdasági feladataink a harmadik ötéves terv célkitűzései, az új gazdasági irányítás, fokozottabban igénylik a dolgozók közgazdasági gondolkodásának, műszaki, szakmai ismereteinek fejlesztését. Ennek megfelelően az üzemi es falusi ismeretterjesztő programok összeállításánál megfelelő helyet adunk a műszaki, közgazdasági és agrár témáknak, s az új gazdasági reformmal összefüggő kérdéseknek. Megismertetjük az emberekkel az iparban, mezőgazdaságban és kereskedelemben elért eredményeket, valamint a harmadik ötéves tervből adódó feladatokat. A társadalomtudományi ismeretterjesztésen belül helyük lesz a szocialista erkölcsöt, a szocialista, hazafiságot, az internacionalizmust, a munkához való új viszonyt, a közösségi szellemet, s annak elmélyítését szolgáló témáknak, rendezvényeknek, a szocializmustól idegen irányzatok és a közerkölcsöt sértő megnyilvánulások elleni harcnak, a dolgozók esztétikai nevelését elősegítő előadásoknak, a szocialista demokrácia szélesítését segítő munkának, a munkásmozgalom és a nemzetközi helyzet- kérdéseivel foglalkozó propagandának. Az évad elején kiemelkedő helyet foglal el egész munkánkban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának megünneplése. Az ismeretterjesztés eszközeivel sokoldalú, elmélyült ismereteket nyújtunk a tömegeknek a Szovjetunióról, annak népeiről, az eltelt ötven év hatalmas gazdasági, tudományos és kulturális eredményeiről. összesen körülbelül 2500 ismeretterjesztő előadást tervezünk a megyében. 40—45 munkás és 40 egyéb (ifjúsági, szülőknek, nőknek szóló) akadémia indul. A járási székhelyeken értelmiségi fórumok nyílnak. Szabadegyetemünk nyolc tagozattal indul, előadó konferenciák, s már október hónapban szakosztályi emlékülések kezdődnek. Vörös jelek a hadak útján című komplex műsorunkat 40 helyen rendezzük meg a megyében. Arra törekszünk, hogy az új évadban fokozódjon munkánk színvonala és hatása, újabb tömegeket vonjunk be az ismeretterjesztésbe, T f a zene.. (Koppány György íelv.)
