Nógrád, 1967. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-13 / 216. szám

4 Nö®fiÁ O 1967. szeptember 13.. szerda Az új mechanizmus lexikona A szocialista vállalatok ön­állóságát eddig is deklaráltuk, sót velük kapcsolatban Leninre hivatkozva fogalmaztuk meg a rentábilitás és az önálló elszámolás elvét, de valóságban ezek a he­lyes elvek nem érvényesülhettek. A legaprólékosabb termelési kérdésben is a felettes hatóság döntött, a vállalatnak központilag előírt és kötelező mutatószá­mok teljesítése volt a feladata. Az 1968. január 1-én életbe lépő, de a gazdasági élet horizontján már jelenlevő új gazdasági mechanizmusban a vállalatok reális önállósággal rendelkeznek, valóban önállóan gaz­dálkodnak. Társadalmi-gazdasági rendszerünk elért színvonalának megfelelően a szocialista tervgazdálko­dásnak az az új minőséget kifejező alapeszméje tük­röződik majd, hogy „a szocialista állam, mint a tár­sadalmi tulajdon központi képviselete akkor és úgy tudja ellátni gazdaságirányító funkcióit, ha az irányí­tással, szervezéssel kapcsolatos feladatokat és felelős­séget szervezeti, döntési, termelési és szabályozási sí­kon egyaránt megosztja, a központi szervek és a vál­lalatok között”. A „megosztás” úgy realizálódik, hogy a makroöko- nómiai, tehát népgazdasági jellegű feladatok közpon­ti hatáskörben maradnak, míg a mikroökonómiai, te­hát a vállalati feladatok vállalati hatókörbe kerül­nek. E különböző szinteken érvényesülő gazdasági döntések egységét, a vállalati és a népgazdasági érdek összhangját a párt és a kormány által társadalmunk egésze érdekében megfogalmazott gazdaságpolitikával biztosítjuk. A vállalati önállóságból logikusan következik tehát, hogy az úgynevezett mikroökonómiai, azaz vállalati feladatok körébe kerül át a vállalati terv készítése. Eltérően az eddigiektől, a vállalatnak nem egyszerűen a termelés, hanem gyártmányainak, termékeinek az eladása, a piacon történő értékesítése és megfelelő nyereség realizálása lesz az érdeke. Természetesen az állam ugyanakkor kötelezi a vállalatot, a terv készí­tésre. Ez a terv azonban már döntően a vállalat piac­kutató tevékenységén, de természetesen egyes esetek­ben az állam által foganatosított kötelező utasításon is alapulhat. Döntően azonban a gazdálkodáshoz bizto­sított önállóság alapján olyan új szocialista gazdaság- szervezési módszerekkel szükséges a vállalat eddigi tevékenységét szélesíteni, gazdagítani, mint például a konjunktúrakutatás, a piackutatás és a magas szintű vállalati üzletpolitika, ami a piacon való sikeres sze­replés alapfeltétele is. Az önállóság tehát egyben a vállalat saját felelőssé­gének nagymérvű növekedésével jár együtt, hisz a vállalat, következésképpen a vállalat vezetői anyagi és erkölcsi felelősséggel tartoznak a rájuk bízott és a társadalmi tulajdont képező eszközökért, berendezé­sekért, de felelősséggel tartoznak a vállalat dolgozói­nak állandóan növekvő jólétéért, életszínvonaluk eme­léséért is. Ez a felelősség csakis a hatékony gazdálko­dás, valóban társadalmi szükségletre való gyártás megszervezésében, irányításában realizálódhat. A társadalmi szükségletre, következésképpen a piacra áruként termelő vállalat tehát figyelemmel kell, hogy kísérje a piaci szükségletek alakulását, hisz a válla­lat jó vagy rossz működésének mércéje a realizált, az eladott termék nyomában alakul ki. A piaci viszonyokhoz való alkalmazkodásban segíti a vállalatot az olyan új környezet is, amely lehetővé teszi, hogy a termeléshez szükséges anyagok és eszkö­zök beszerzésénél, illetve termékeinek eladásánál a vállalat maga választhatja meg partnereit. Maga egye­zik meg a szállítási feltételekben, a kereskedelmi for­mában, maga dönt a saját beruházásairól, műszaki fej­lesztéséről, a munkaszervezés és gyártástechnológia, il­letve a gyártmánystruktúra megválasztásáról, bér és. jövedelmi kérdésekben egyaránt. Ezek gazdasági alap­ját az adja, hogy az új gazdasági mechanizmusban a nyereségből képzett saját pénzügyi alapokkal rendel­kezik majd a vállalat, s ezekkel az alapokkal önálló­an gazdálkodik. A vállalati önállóság biztosítása messzemenően ki­fejezésre jut a Magyar Forradalmi Munkás—Paraszt Kormány ez év május 13-án kelt 11/1967. számú és az Állami vállalatról hozott rendeletében, amely 1968. ja­nuár 1-én lép hatályba. Nagy Ferenc VÁLLALATI ÖNÁLLÓSÁGRÓL. Irodalomjegyzék filozófiai, politikai gazdaságtan! és munkásmozgalmi tanulmányokhoz Hasznos kiadványt, jelente­tett meg a Kossuth Könyv­kiadó a marxizmus—leniniz- mus, a filozófia, a politikai gazdaságtan, a tudományos szocializmus kérdéseit beha­tóan tanulmányozók számára. A jegyzék, amelyet elsősor­ban a Marxizmus—Leniniz- mus Esti Egyeteme hallgatói számára készítettek, bőséges ajánlójegyzéket közöl a szük­séges irodalomról. A kiadványban mindenek­előtt a marxizmus—leninizmus klasszikusainak munkái, Kari Marx, Friedrich .Engels és Lenin összes-, illetve váloga­tott műveinek felsorolása sze­repel, A filozófiával foglalko­zók számára — egyében kívül — Erdey-Grúz Tibor Filozófiai tallózás a természettudomá­nyokban, Fényes Imre Fizika és világnézet, Garaudy, Roger A gondolat forradalma, Han­del, Alfred-Kneist, Klaus A logika rövid vázlata, Huszár Tibor Erkölcs és társadalom, Kanapa, Jean Az egyház tár­sadalmi tanítása és a marxiz­mus, dr. Kiss Artúr A szocia­lista állam és kritikusai, Klaus, Georg Kibernetika és társadalom, Kon, I. Sz. Pozi­tivizmus és szociológia, Lab- riola, Antonio Tanulmányok a történelmi materializmusról, Leontyev, A. N. A pszichikum fejlődésének problémái című munkáit ajánlja a prospektus. A politikai gazdaságtan, il­letve a munkásmozgalom-tör­ténet tanulmányozói részére, a jegyzék ugyancsak mintegy hatvan művet sorol fel, amelyek a Kossuth Könyvkia­dó megyei kirendeltségeinél vásárolhatók meg. Határidő előtt egy hónappal A Salgótarjáni Acélárugyár huzalműi gyárrészlegénél, mint új terméket nagy mennyiség­ben állítanak elő bálakötöző huzalokat. A harmadik ne­gyedévre ezer tonna bálakötö­ző huzalt rendelt az AGRO- KER. A huzalmű figyelembe vette az AGROKER központ­jának és telephelyeinek kéré­sét, és a huzalt szeptember elejére, egy hónappal a határ­idő előtt elkészítette. A ter­méket már el is szállították Eger, Debrecen, Kecskemét, Pécs, Győr és még több más AGROKER telephelyre. Ez­zel nagymértékben elősegítet­ték az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek munká­latait. Különös vadás Édes-bús őszelő terjeng a Mátra hegyein. Köd bolyong a völgyekben és pipál a Galya és a Kékes. S a tejsűrű ködön és párán áttör olykor a ferde szögű napsugár, és nyalábai- val végigseper a gyérülő hegy­oldalakon. A színesedő fák és bokrok közt csapatokba verődik a vad: őzek, szarvasok kutatnak élelem után. Rondákban ván­dorol a sűrűkön át a vaddisz­nó. És a vadász, aki számon tartja a nemes vad mozgását, máris a nagy téli vadászatok­ra gondol. Mert fejlődik, erő­södik a vadállomány a Mát­rában is. Az egyik nyugatné­met vadász például kilenc és fél kilós agancsú szarvasbi­kát ejtett: ekkora trófeára a Mátra legidősebb vadászai sem emlékeznek. Rövidesen sor kerül az el­ső nagy vaddisznóhajtásra is a Mátra rengetegeiben. A ké­szülődés felébreszti a korábbi vaddisznóvadászatok megany- nyi élményét. Különösen sok szó esik még mindig a fénye­st erdészet egyik hajtóvadásza­táról, ahol életre szóló tréfát csinált a vaddisznó az erdé­szet főkönyvelőjével. Mert olyan már többször előfordult, hogy a gyanútlan vadász sze­líd disznót lőtt vaddisznó he­lyett, az is megesett, hogy az egyik erdész saját kóborló te­henét lőtte meg a kukoricás­ban vaddisznó gyanánt, de ez a fényest történet minden ko­rábbi vadászkalandon túltesz. Közel esik Párádhoz a fé­nyest erdőrész. Nem messzire a műúttól, az erdőszélen he­lyezkedtek el a vadászok. Ott állt lesben a könyvelő is. Az erdő túlfeléröl indult a hajtás. Sűrű sötét este volt, a höld még nem kelt fel. Ugyancsak erőltetni kellett a szemet, hogy lásson a vadász. Hideg, metsző szél fújt, deresre fa­gyott a föld. Kutyák csaholtak és csörtet­ve mozgott a száraz bokrokban a megriadt vad. Hosszú órák teltek el igy. A hajtők zaja egyre közele­dett, a vadászok már megder­medtek a néma várakozásban. A könyvelő is kezdte úgy érezni, hogy ujjai elhaltak, meg se tudná húzni a puska kakasát. S mivel az erdő túl­só sarkán már eigö első puskalövés is, a könyve­lő-vadász odatámasztotta fegy­verét egy simatörzsű bükkfá­hoz és szaporán dörgölgette megdermedt kezét: hadd in­Az idén rekordforgalom van a balassagyarmati ha­tárátkelő-állomáson. Au­gusztusig már 201 036 em­ber lépte át a határt. A világ minden tájáról sereg­lenek a turisták a városon át. Legtöbben csehszlová­kok, lengyelek, németek, magyarok. A nyugati orszá­gokból érkezők száma is emelkedett. Angolok, fran­ciák, olaszok mindennapi vendégek a határállomáson. Az idén sokan érkeztek az északi államokból: své­dek, norvégek, finnek. Ezek­ben a napokban is óránként 5 ’—60 gépkocsi kér áteresz- tést. Tizenhat nemzetközi au­tóbuszjárat is itt lépi át az országhatárt. Többek között Besztercebánya —Budapest, Krakkó— Budapest— Rieka, London —Bécs —Budapest járatok, s le a déli orszá­gokba közlekedők. Az idei rekord: egy nap 8000 utas. A nagy forgalom ellenére az útlevél- és vámvizsgálat mindössze harminc perc. Az utasok többsége becsületes, jószándékú turista. De ha­tárőrszerveink éberen őr­ködnek, mert a nagy forga­lom a rossz szándékú embe­reket is csábítja. Ezek kö­zül mutatunk be néhányat. A nyomra vezető ceruza Egy Warsawa érkezett a határállomásra. Utasai egy férfi és egy nő. Az okmá­nyokból kiderült, nem férj és feleség. Foglalkozásuk kiskereskedő. Turistaként jelentették be magukat. Ma­gatartásuk nyugodt, nem keltenek feltűnést. A gép­kocsiban sem találnak a ha­tárőrszervek szabálytalansá­got. De a hátsó ülés vizsgá­latakor a határörtisztnek kiesik a zsebéből a ceruzá­ja, és a párnák között az ülés alá csúszik. Az utasok elsápadnak. Nem akarják kibontani az ülést. Felajánlanak a tiszt­nek egy új ceruzát. Ez már elég ahhoz, hogy a gépko­csit tüzetesebben vizsgálat alá vegyék. Eredmény: 120 pár neccharisnya, 100 hím­zett falvédő, 20—20 női- és férfipulóver, nyloningek, párnahuzatok. Egy rako­mány áru, A csempészeket külön hallgatják ki. A nő fela­jánlja szabadonbocsátásáért az egész árukészletet. A férfi még ennél is gálán- tabb. A gépkocsiját kínálja, dúljon meg a vérkeringés ben­ne. Közben még oda is szólt ötlépésnyire álló vadásztársá­hoz: — Jól ügyelj, mert fegyver nélkül vagyok. De már meg­fagyott a kezem egészen. Alighogy ezt kimondta, megrezzentek a bokrok és kozreilenül a könyvelő mel­lett vágott ki a megsebzett 'vadkan. Kis híja, hogy fel nem döntötte, vagy fel nem nyársalta. A nagy bükkfa és vadász között futott el, az alig félméternyi résen. Nyúl a könyvelő a puská­ért, hát nincs sehol. Gondolja, ledöntötte a vad a puskát, ke­resgél az avarban, de hiába. Nem találja a fegyvert. Nyo­ma veszett annak egészen. Három nap múlva találták meg egy rejtett kis tisztáson, ahová a vérnyomon haladó kutyák vezették el a vadá­szokat. Ott fityegett a puska a ki­múlt vaddisznó vállán. Lakos György csak hogy a feleséget ne ér­tesítsék. A bíróságon fejez­ték be a „víkendet”. Az arcokról olvasnak Bécsből hazafelé, magyar turisták érkeztek a határra. Az egyik kocsi utasa ideges, sürgeti a vizsgálatot. A ha­tárőrök udvariasak, nyuga­lomra intik. De akkor már intézkedtek a gépjármű tü­zetesebb átvizsgálása érde­kében. Eredmény: 24 ezer forint értékű csempészáru. Nem tudta úgy elrejteni, hogy fel ne fedezzék. Azzal „védekezett”, hogy nem akart vámot fizetni. Így a büntetést is le kell töltenie. A turistafelszerelés titka Csehszlovák állampolgár Jugoszláviából hazafelé tar­tott. Nagyon előzékenyen, udvariasan teljesítette a vámvizsgálattal járó köteles­ségét. Már csomagolt, de a turistafelszerelését nagyon óvatosan helyezte vissza eredeti helyére. A vámtiszt felfigyelt a mozdulatra. Át­vizsgálta. Huszonhat liter 96 százalékos tiszta szesz, 16 kilogramm csokoládé, 10 ki­logramm kakaó került elő a poggyászból. Elkobozták tő­le, s odahaza felelősségre vonták. Pálinka, mint iÉpsillapiü Négy magyar állampolgár szabályos átlépővel Lengyel- országba készült. Valameny- nyien jókedvűek, láthatóan örültek az utazásnak. Sem­mi feltűnő rajtuk. A határ­őrtiszt engedélyt akart ad­ni az átkelésre, amikor még- egyszer belelapozott a sze­mélyazonossági igazolvá­nyokba. Feltűnt neki, hogy az egyik kilépőnek az átke­lés előtt néhány nappal fel­mondott munkaviszonyt je­gyeztek be. Tüzetesebb vizs­gálatot tartottak. Egy Eu­rópára szóló útlevelet talál­tak az illetőnél. Mikor leleplezték, felka­pott egy üveg pálinkát és mind megitta. — Most már úgyis mind­egy. Legalább az idegeim megnyugszanak — mondta Bevallotta, disszidálni akart, mert mint iskolaigaz­A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat Országos Szín­házművészeti Választmánya, a Népművelési Intézet és a Színháztudományi Intézet az új évadban célul tűzte ki, a műkedvelő színjátszó csopor­tok és irodalmi színpadok munkájának megfelelő segéd­anyagokkal történő támogatá­sát. Országos és megyei fel­mérések szerint, a színházmű­vészeti ismeretterjesztés külö­nösen problematikus azokon a területeken, ahol állandó jel­legű állami színház nem mű­ködik. A művészeti ismeret- terjesztésnek viszont fontos feladata, hogy a falvakban és a színházzal nem rendelkező vidéki városokban is megis­mertesse és megszerettes­se e művészeti ágat. E célt szolgálhatja — egyében kívül — az is, ha a műked­velő színjátszó csoportok és irodalmi színpadok, valamint gáté' hosszú idő óta zsarol­ta a szülőket, és leleplezés­től tartott. Ez volt a máso­dik szökési kísérlete. A magyar népművelési rend­szert becsmérlő írását is megtalálták nála. Nyugaton akarta kiadni. Hz elmosódott pecsét Az ötszemélyes Volkswa­gen elegánsan gördült a ha­társorompó elé. Az útleve­lek azt tanúsították, hogy jugoszláv állampolgárok ér­keztek az átkelőre. Osztrák beléptető bélyegző igazolta: Hegyeshalomnál léptek az országba, és a balassagyar­mati átkelőn keresztül Len­gyelországba igyekeznek. Az osztrák bélyegző azonban el­mosódott, olvashatatlan. Alapos vizsgálatot tartanak. A gépkocsiban nagymennyi­ségű törtaranyat, ékszert ta­láltak. Az utasokat feltar­tóztatták, és vizsgálatot tar­tottak. Kiderült: régen ke­resett nemzetközi ember­csempészt lepleztek le, aki öt magyar állampolgárt akart Lengyelországba szó­ló hamis útlevelekkel ki­csempészni. Hamisított volt az osztrák belépő is. A gép­kocsi volt valódi csupán, Bécsből került Magyaror­szágra. Az embercsempészek ottani csoportja lopta, és adta át a magyarországi megbízottjuknak. Hz ideges francia Széles gesztussal beszélt, és 710 forintot lobogtatott a kezében. Magyarországról Csehszlovákiába tartott Kö­vetelte, hogy a forint elle­nében adjanak koronát. Fel­szólították, vásároljon érte valamit, mert nincs módjuk a pénzt kicserélni, kivinni sem engedélyezik. A francia dühbegurult és széttépte a valutát Közöl­ték vele, hogy ez bünteten­dő cselekedet. Akkor döb­bent rá, és vallotta be: — Nálunk, Franciaország­ban is büntetendő cselek­mény. A mérge elszállt, megijedt. Az illetékes ügyészség vála­szát meg kellett várnia, amely így szólt: a pénzt ko­bozzák el, és vonják meg tőle örökre az országba lé­pés jogát. Szégyenkezve ment útjára. az ismeretterjesztés helyi szer­vei között szorosabb kapcsolat alakul ki, A három országos intézmény éppen e cél érde­kében együttműködve kívánja a jövőben segíteni a csopor­tokat. feladataik teljesítésében. A színházművészeti anya­gokból a legmegfelelőbbnek ítélt és szükségesnek tartott kiadványok e művészeti cso­portok számára a TIT megyei szerveinél is megrendelhetők, de a művelődési otthonok se­gítségét is igénybe lehet ven­ni az irodalom megszerzé­sében. Az ajánlatok között szerepelnek többi között a Szinháztörténeti könyvtár, a Színházi tanulmányok, a Szín­háztörténeti füzetek, a Cikk- gyűjtemény, a Színpad és kö­zönség című sorozatok köny­vei és egyéb kiadványok a 175 éves magyar színjátszás történetéről. Bohál Gyula Napirenden: a színházművészeti ismeretterjesztés

Next

/
Oldalképek
Tartalom