Nógrád, 1967. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-13 / 216. szám

1967. szeptember 13., szerda

NÖ6H ÍD

Körültekintés, figyelem a létszámcsökkentéseknél

Beszélgetés Kispál Józseffel, a Nógrádi Szénbányák pártbizottságának titkárával

Az olaj, a gáz mind nagyobb részesedést kér az energiahordozók sarában. Fűtőért ék és költség tekintetében jóval megelőzik a szenet, amelynek rangja világszerte csökken. Ez a folyamat érzékenyen hat a nógrádi azénmedencére is. Sót: bányásznak családi életébe szól bele. Űj szakmát, foglalkozási ágat kell keresni. Munkaalkalom szükséges az asszonyoknak, lányoknak. Érzékeny emberi problémák ezek. Megoldásuk nem könnyű. A létszám 1960-ban volt a legmagasabb, 14 701 dolgozó éít bányászatból. Az utóbbi időkig 3220-aí csökkent a bányászok létszáma. A változás főként az utóbbi két és fél esztendőben következett be.

Az emberek sorsáról nem lehet íróasztal mellett dönteni. Ez ellenkezne felfogásunkkal, politikánkkal, az emberséggel. Hogyan oldották meg a létszámcsökkentést Nógrád- ban? — Erről kérdeztük Kis- •pc.l József elvtársat, a Nógrádi Szénbányák pártbizottságának titkárát.

A nógrádi bányászat jövője elsősorban a mi kezünkbe van letéve, s ez a jövő attól függ. tudunk-e olcsóbb szenet termelni. 1966- ban 145 volt, jelenleg 134 százalékos a költségszintü nk. Ez azt jelend, hogy minden száz forinthoz harmincnégy forint dotációt kapunk az államtól. A termelés tehát deficites. Mi termeljük legdrágábban a szenet, mivel az országos átlag száz százalék alatt van.

Sok mindenre kellett tekint tettel lennünk, mielőtt hozzá- kezdtünk az átszervezéshez, a létszámcsökkentéshez. Csak néhányat ezek közül. Megszüntettünk több távoli buszjáratot. Sok bányásznak biztosítottunk foglalkozást más üzemekben. Szerződéseket kötöttünk különféle vállalatokkal bizonyos termékek, segédeszközök gyártására. Kapcsolatban állunk a Vörös Csillag Traktorgyárral, a Tűzhelygyárral, alkatrészeket gyártunk gépjavító üzemeknek, autószervizt nyitottunk. A megyébe települt könnyűipari üzemekbe asszonyokat, lányokat helyeztünk el. Foglalkozunk gombatermeléssei. Kazáron már működik a Váei Kötöttárugyár egy részlege, Kisteleken cimkeüzem van a bánya épületeiben.

— Milyen segítséget nyújtott a kormányzat?

— A legnagyobb támogatást a IX. pártkongresszus után megjelent 2000/6-os kormány- rendelet jelentette. Ez lehetővé tette, hogy a csökkent munkaképességű bányászokat előbb engedhessük nyugállományba. A rendelet előtt 67 százalékos rokkantság kellett ahhoz, hogy valaki a nyugdíjkorhatár előtt abbahagyhassa az aktív munkát. A rendelet alapján most ötvenszázalékos rokkantság esetén is igénybe lehet venni a nyugdíjat, s ezzel sokan éltek. Aki jóval tovább dolgozott, mint huszonöt év, annak minden további öt év arányában egy évvel megrövidült a nyugdíj - korhatára.

— Mit tettek az üzemek, a pártszervezetek?

— Időről időre tudtuk, mennyi ember átirányításáról kell gondoskodnunk. Ezt ismerték az üzemekben is. A pártszervezetek és szakszervezetek egyenként beszeltek az emberekkel. Ezért ha akadtak is problémák, az áthelyezéseket túlnyomó többségében megnyugtatóan tudtuk elintézni. Különösen dicséretes munkát végeztek a mizserfai elvtársak. Székvölgyről kétszáz ember ment el, Mizserfáról nyolcvan bányászt kellett Mén- kesre áthelyezni. S ezt általában igen jól oldották meg. Az áthelyezéseknél négy fontos szempontot vettünk figyelembe, s ezt követték az üzemekben is: 1. a munkában való helytállás, 2. az eltöltött idő, 3. a szociális helyzet, 4. a lakóhely közelsége.

— Kellett-e a pártbizottságnak ügyekbe, sérelmek elintézésébe beavatkozni?

— Igen, kellett, mintegy negyven esetben. Tizenkét dolgozó kérését jogosnak találtuk. Az egyik bányásznak három gyermeke van. Külszínre helyezték. Ez érzékeny keresetcsökkenést jelentett volna. Javaslatunkra visszahelyezték a bányába. Egy négygyermekes bányásszal, aki tizenhat évet töltött már el a föld alatt, ugyanez történt. Javasoltuk a döntés megváltoztatását akkor is, ha azt láttuk, hogy valaki nagy anyagi áldozatot vállalt lakásépítéssel, és a keresetcsökkenés terheket ró majd az OTP- részlettörlesztésében.

Ügy vélem, az áthelyezéseknél, létszámcsökkentésnél a pártbizottság és a pártszervezetek odaadó figyelemmel és nagy körültekintéssel segítettek. Jelenleg üzemeink megfelelő létszámmal dolgoznak. A követelmények azonban továbbra is igen sürge- tőek, s a pártbizottságnak, a pártszervezeteknek és minden kommunistának állandóan szem előtt kell ezt tartani. Növelnünk kell az árbevételt, s ez minden dolgozónktól meg- Követeii, hogy tisztán, takarékosan termeljen, tudásának, képességeinek a legjavát adja. Ha gazdaságosan termelünk, bizalmat nyerünk a további munkánkhoz, s még hosszú évekig lehetőséget teremtünk a nógrádi szénbányászatnak — fejezte be nyilatkozatát Kispál elvtárs.

G. E.

66. Ö.MK V

A szakmai bemutatók

haszna

Ahogy telnek a szeptemberi napok, a látványosság, az eredmények ismerete mellett, mind több érdekes szakmai bemutató hívja a Mezőgazda- sági Kállításra a szakembereket. A kiállítási iroda, több mint 300 ezer szakemberrel, szakmunkással számol, amelyek a szakmai napok, a bemutatók alkalmával érkeztek, s érkeznek a kiállításra.

Különjáratok

Nógrádbó!

Az elmúlt napokban autóbusz-különjáratok egész sora indult Nógrádból is a fővárosba. Szabó János, a mezőgazdasági és élelmezésügyi osztály munkatársa, a gépészeti bemutatóra utazó mérnök-, technikus-, szakmunkáscsoport vezetője mondotta: különjáratokat indítottak a növénytermesztés, a kertészet, az üzem- szervezés és a szarvasmarhatenyésztés bemutatóira is.

A vásárváros kavicsos útjait róva aztán rájön az ember: milyen kicsi az ország. Nógrádból jött ismerősök, szinte lépten-nyomon. Molnár Pált, a terényi termelőszövetkezet elnökét a gyümölcskertészet érdekli.

— Amíg Cereden voltam, nem éreztem különösebb szükségét ennek — mondotta. — Terónyben azonban gyümölcsösünk is van. Csak hasznos lehet, ha körülnéz itt az ember.

Valamivel később a szécsé- nyi termelőszövetkezet főkönyvelője a cukorrépa miatt zsörtölődött, ami feljutott ugyan Budapestre, de a kiálTanácskozás a beruházásokról

Hasznos tanácskozás színhelye volt tegnap Balassagyarmaton a járási tanács. A termelőszövetkezeti elnökök, a főkönyvelők, a Nemzeti Bank képviselői gyűltek egybe, s Verebélyi Antal, a járási tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályvezetője előterjesztésében olyan fontos témát vitattak meg, mint az

1968—69-es, valamint a későbbi évek beruházási politikája, a Gazdasági Bizottság határozata alapján. A tanácskozáson

— az előadás és a vita során

— többek között a beruházások helyzetéről, a következő évek irányelveiről, valamint az új hitelpolitikai irányelvekről esett szó.

lított termények között hiába kerestük.

— Pedig ki tudja — jegyezte meg Kurucz Mátyás — talán meghozta volna a negyedik érmet... Tavaly is 300 mázsánál több cukorrépánk termett holdanként.

Hlavacska Gyulát, a Somoskőújfalui, Eged Andrást, a ka- rancssági termelőszövetkezet főkönyvelőjét a számviteli bemutató hozta a kiállításra. A kisterenyei Sándor Gabriella. éppen úgy. mint a dejtári elnök, Berta István, a kertészeti bemutatóra érkezett.

A dejtáriak terve

A délelőtti programon, a zöldségtermesztés, a palántanevelés, az öntözés elméletén, gyakorlati bemutatóin már túl voltak. Az érdeklődők egy csoportja konzultációra gyülekezett a kertészeti pavilonban. Közöttük volt Berta István is.

— Nyolcvan hold kertészetünk van most. de ennél nagyobb terveket forgatunk. . . Azért jöttem a bemutatóra, hogy megnézzem, miként juthatnánk tovább — magyarázta nagy hévvel. — Már azt is kinéztem, mit vásárolunk majd. . .

— Mire esett a választás?

— Egy kisebb öntözőtelepre — mondta — Százharminc- ezer forintba kerül, de ahogy számoltam, egyetlen esztendő alatt meghozza az árát

A következtetés nem volt nehéz: a száraz kertészetet jövőre már öntözni szeretnék Dejtáron.

— Az idén a 12 hold paprikát öntöztük. Alig győzzük a szedést. Most, mielőtt útnak indultam, a paprikáért külön szóltam, hogy rendbe menjen a szedése — mesélte az elnök.

A termelőszövetkezet saját tartósító üzemében „dolgozza fel” a paprikát. Ez azonban csak egy része azoknak a növényeknek, amelyekkel a hatalmas savanyító tartályokat töltik meg Dejtáron. Helyben tartósítják az uborkát, a neves dejtári káposztát is. Jövőre, ha a permetezőfejek nemcsak a 12 hold földet öntözik, az üzem munkásainak az eddiginél is több dolguk akad. De a szövetkezetben azt tartják, ha több lesz a termés, magasabb lesz a kertészetből származó jövedelem is.

Mit tud a ,,Ro-ka”

A kertészeti pavilonban és a szabadtéri bemutatón töltött időt azok sem sajnálják, akik

csak látogatóként utaznak a kiállításra. Maga a kertészeti pavilon is bővelkedik látnivalókban. De a nagyüzemi palántaszedő, a gyümölcs- és szőlőfeldolgozás, a tárolás megszervezése, a szabadtéri fajtabemutató, a főbb zöldségfélék termesztésének gépei hasznos tudnivalókkal, tapasztalatokkal gazdagítják a szakembereket.

A fólia alatti zöldségtermesztésnek. mint mindig, most Is sok nézője volt. A Tiszai Vegyikombinát „gyártmányai”, a különböző nagyságú, hordozható, csővázakra borított fó- liatakarók alatt, a lehető legjobb körülmények között fejlődnek a növények. A fólia sok jó tulajdonsága között említették fényáteresztő, hőszigetelő, vízzáró és fagyálló képességét. Fűtéssel kombinálva, februárban már palántát nevelhetnek alatta a kertészek. Fűtés nélkül, mint hajtatóház tesz jó szolgálatot a gazdaságokban.

A komolyabb kerti traktorok, öntözőberendezések, s egyéb munkaeszközök mellett nagy sikere volt a „Ro-ka” típusú, motoros kézikapának. A nagyüzemi növényházban, érdeklődők gyűrűjében „dolgozott”. Elsősorban a háztáji gazdaságok, házikertek gépe. Sok mindent tud. Gyomtala- nít, vetéshez, palántázáshoz készíti elő a talajt, szerves és műtrágyát kever a földbe. A hozzákapcsolható aprócska kocsival még szállít is.

A pavilon előtt tábla figyelmeztette a látogatókat: a „Ro- ka” azonnal megvásárolható. Az elmés szerkezet sokaknak tetszett. Az ára, a 12 800 forint, már kevésbé. S ha valakinek még a kis kocsira is kedve kerekedik, újabb ezrekkel lesz könnyebb a pénztárcája. Azért a Baranya megyei VOSZK Szövetkezeti Áru- és Anyagellátó Vállalat, amely a kisgépet készíti, minden bizonnyal jó néhány megrendelést kap. Nem telik el sok idő. s a motoros kézi kapa ott pöfög a házikertekben. Segít, hogy a gazdasszonyák hadat üzenjenek a derekat fájdító gyomlálásnak, kapálásnak.

Vincze Istvánná

Tyalál hozás a postással

Háromszáz vagonra való fűszerpaprika „készült” az 1900 va- gonnyi feldolgozott termésből az idén, a kalocsai Paprika- üzemben. ízléses dobozokban indul a piacra a paprika

(MTI foto — Mező Sándor felvétele)

Az idős férfi hátradől az ülésen. Fájós lábát kinyújtja. Sóhajt. Meleg van, nyárvégi kánikula. Mielőtt szólna, gyakorlott, gyors mozdulattal megpödri bajuszát.

— Nem azért mondom, de büszke vagyok — jegyzi meg rejtelmesen, mint aki a figyelmet magára akarja terelni.

Sikerült. Odafigyelünk.

— Én voltam az első postás Erdőkürtön — folytatja, s várja a hatást.

Erre már jobban megnézem. Kivel is hozott össze a véletlen egy gépkocsiban. Alacsony, kissé zömök, ősz hajú öreg foglal helyet a hátsó ülésen. Az út túlsó felét tapossa már. de a szeme huncutul villog. A ruhája viseltes, postás egyenruha.

— Jövőre lesz negyven éve, hogy a községi elöljáróság felvett küldönc kézbesítőnek — mondja kérdezés nélkül.

Közbeszólok.

— Mi az, hogy küldönc kézbesítő ?

Erre megered a nyelve.

— Kilencszázhuszonnyolc- ban még nem volt posta Erdőkürtön. Káliéra kellett átjárni. Csak öt évvel később lettem hivatásos tagja az egykori királyi postának. Harminchatban, a tanfolyam után postaügynök lettem a faluban. Akkor így nevezték a kis postahivatal vezetőjét. Én voltam minden egyszemélyben. ..

Megszínesedik az arca. Szépek lehetnek az emlékek. Meg-megsodorintja a bajuszát. Elképzelem milyen nyalka legény lehetett abban az időben. Nem is mond ellent, mikor megjegyzem. Nagy igyekezetében képet is keres. Bánatára nem talál. így csak elmondja, minden menyecske megnézte a faluban.

— Nem akármilyen gyerek volt ám Czeba Jenő — mondja és sóhajt. — De hol van a fiatalság?

Életének fontos állomásait jelentették a postahivatal változásai. Dúlt már a második világháború, amikor fiók postavezető lett. S hárman voltak postások. Ok gondoskodtak a néhány kilométerre levő Horgos tanyai lakosság kiszolgálásáról is. A felszabadulás fordulóján, s azt követően nem működött a hivatal. Czeba Jenő a bevonult kis- bírót helyettesítette. Amikor rendeződött a helyzet egy ideig a szomszédos Ácsára jártak a postai küldeményekért.

Jenő bácsi hangja nosztal giátol fűtött.

— Utána már nem soká ig voltam postás. Kilenc s/.ázötvennyolcban súlyt beteg lettem, s nyugdíja: tak. Pedig nem vagyok ms öreg, az áldóját!

Csalt a motor zúgása és kerekek surrogása halla' szik. A nyugdíjas post:' mintha elvesztette volna beszédfonalát. Nem zav; rom kérdéssel.

— Az a vigasztaláson hogy nem hal ki a szakim — szólal meg ismét. — . fiaim, a menyem posta, majd az egész rokonság. . feleségem sem maradt szakmához hűtlen, ő is pos tás...

Mit lehet erre szólni? D már idő sincs, ■ mert megé. kéziünk utunk céljához. Je nő bácsi kilép a kocsibó Botra támaszkodik, de mc solyog. Villant egyet a sze mével és ezzel búcsúzik:

— Csak azt sajnálom hogy most nem dolgozható’ amikor már könnyű postásnak lenni.

Pádár András