Nógrád, 1967. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-29 / 230. szám
2 Nöen A© !#Sf. szeptember 29., p?nte6 Tanácskozik az országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról) tünk büszkék ezekre a nem is kis kezdeti eredményekre Az igények azonban tovább növekednek. Mezőgazdaságunk képes is arra, hogy az eddiginél gyorsabb ütemű fejlődés révén kielégítse ezeket az igényeket. A «vörsabb előrehaladásért — Ezek a megfontolások és elismerések vezették a pártot és a kormányt az utóbbi évek több fontos, a mezőgazdasági termelés és • a szocialista nagyüzemek fejlesztését, erősítését szolgáló intézkedés kezdeményezésében és megvalósításában, valamennyi a gazdaságirányítás reformjának szellemében született. Céljuk az. hogy a szövetkezetekben is megteremtsék az önálló vállalati jellegű gazdálkodás elemeit, illetve feltételeit. — A fejlődést zavaró különböző tényezők mélyreható elemzése eredményezte azt a felismerést, hogy a gyorsabb ütemű előrehaladást sokban akadályozzák gazdaságirányítási rendszerünk fogyatékosságai. Mint köztudomású, egyebek között ezért került sor a gazdaságirányítási rendszer átfogó reformjára, amelynek szerves része a most az országgyűlés elé terjesztett törvényjavaslatok kidolgozása Is. — A termelőszövetkezetek működését meghatározó első átfogó jogszabály, az 1959-ben megalkotott 7-es számú törvényerejű rendelet volt. Az azóta elmúlt nyolc esztendő alatt azonban, épp a fejlődés következtében a nagyüzemek gazdasági viszonyai nem egy vonatkozásban ellentmondásba kerültek a fennálló törvényekkel. Ez, s nem kevésbé az a követelmény, hogy a gazdaságirányítás új rendjének elveivel összhangban megteremtsük a termelő- szövetkezetek önálló vállalati gazdálkodásának feltételeit, új és átfogó jogi rendezést követel. Növelni a hasznosítható területet — A termelőszövetkezetek olyan szocialista mezőgazda- sági nagyüzemek, amelyek vállalatszerűén gazdálkodnak. Pénzügyi és gazdasági helyzetüket tehát úgy kell megváltoztatni, hogy mind nagyobb mértékben legyen módjuk és lehetőségük arra, hogy saját pénzeszközeikből biztosítsák a továbbfejlődésükhöz szükséges pénzügyi, anyagi feltételeket. Ez pedig csak úgy valósítható meg, ha új módon szabályozzuk a bevételeket és a jövedelem felosztását. felhasználását, valamint a szövetkezeti alapképzést. Ennek megfelelően a jövőben szövetkezeteink termelési kétségeikből számolhatják el az elhasznált forgóeszközök értékét, az amortizációt, a munkadíjat és a földjáradékot. A szabályozás módot nyújt arra, hogy az eddiginél nagyobb mértékben fedezzék saját eszközeikből a bővített újratermelés pénzalapjait, nagyobb mértékben tölthessék fel saját forrásból forgóeszközeiket indokolt mértékben fizethessenek tagjaiknak részesedést.' s ezen belül variálhassák a munkadíjakat. — A vagyoni önállóság fontos előfeltétele, hogy tovább szélesedjék és erősödjék a termelőszövetkezeti tulajdon. A földtulajdon és a föld- használat továbbfejlesztésére vonatkozó törvényjavaslat is elsődlegesen ezt a célt szolgálja. Lehetőséget nyújt arra, hogy — megfelelő differenciálással ártérítés ellenében — megszerezhessék a használatukban levő földek tulajdonjogát. — A törvényjavaslat lényege ebből a szempontból a nagyüzemi földtulajdon és földhasználat egységének fokozatos megteremtése, s megfelelő intézkedéseket tartalmaz a zárt keretekkel kapcsolatos problémák rendezésére is. A felszabadulás után a földreformmal megindult, majd a mezőgazdaság szocialista átszervezésével folytatódott nagymértékű tulajdonos változások bonyolult labirintusában kívánunk rendet teremteni. A törvényes szabályozás alapelvének egyrészt azt tekintjük, hogy a nagy- üzemileg művelhető zártkerti területek átcsoportosításával növeljük a nagyüzemi hasznosítás alatt álló területet, oly részi, hogy — a személyi tulajdonjog tiszteletbentartá- sával — megakadályozzuk a spekulációt, és biztosítsuk minden talpalatnyi föld megművelését. — A földtulajdon és a föld- használat továbbfejlesztéséről szóló törvényjavaslat benyújtásakor szeretném hangsúlyozni, hogy kormányunk elsőrendű feladatának tekinti egyik legnagyobb nemzeti kincsünk, a termőföld védelmét. s termőképességének fokozását. — A mezőgazdasági termelésünk növelése szempontjából nagyon számottevő tartalékok rejlenek a termelőszövetkezetek tevékenységi körinek kibővítésében. Az elmúlt időszakban a szocialista nagyüzemek — különösen a termelőszövetkezetek — úgynevezett kiegészítő tevékenységét sok jogszabály korlátozta. E jogszabályok a nemzeti jövedelem olyan forrásaitól fosztották meg a népgazdaságot, amelyeket egyébként a meglevő mezőgazdasági kapacitások teljesebb kihasználásával biztosíthattak volna. Ugyancikkor ez a korlátozás hátrányosan hatott a szövetkezetek tagságának foglalkoztatottságára is. Az üzemi önállóság fokozása A törvényjavaslat — összhangbein a nemrég megjelent erre vonatkozó kormányrendelettel — a tevékenységi kör kialakítására csupán elvi kereteket ad, azzal a kikötéssel, hogy az segítse elő a nagyüzemi gazdálkodás fejlesztését, a gazdasági erőforrások kihasználását, a népgazdaság szükségleteinek jobb és gazdaságosabb kielégítését, a gazdálkodás jövedelmezőségét. Termelőszöve tkezeteink alapvető feladata a mezőgazdasági termelés fejlesztése, gazdaságosságának javítása. Erről az üzemi tevékenység körének bővítése sem vonhatja el a figyelmüket. — Az állam és a szövetkezetek viszonyának újbóli szabályozásánál — a gazdaság- irányítás reformjának megfelelően — a törvényjavaslat abból indul ki: olyan állami irányítási rendszer szükséges, amelynek fő jellemzője az, üzemi önállóság fokozása. A tervszerű, központi állami1 irányításnak közgazdasági befolyásoló eszközök — ár, dotáció, adó, hitelrendszer — révén kell érvényesülnie. Az említett eszközöknek úgy kell hatniuk, hogy a népgazdasági igények kielégítése mellett a szövetkezetek többségében mód nyíljék a termelési költségek fedezésére, a folyamatos, garantált és megfelelő mértékű munka díjazására, a tagok rendszeres foglalkoztatására, illetve a minél nagyobb mértékű bővített újratermelésre. említett átalakításával szoros összefüggésben kerül sor a szövetkezetek társadalmi érdekképviseleti szervezeteinek létrehozására. E szervezetek működését és irányítását a törvényjavaslat részletesen szabályozza: Az előterjesztett törvényjavaslatok mezőgazdaságunk fejlődésének új távlatait nyitják meg. A lakosság élelmiszer-, az ipar nyersanyagellátása és az export növelésé szempontjából fontos fejlesztés azonban megköveteli, hogy iparunk az eddiginél nagyobb mértékben s jobb minőségben lássa el a mezőgazdaságot korszerű termelési eszközökkel, gépekkel, berendezésekkel, műtrágyával és egyéb vegyi anyagokkal. Szólni kell arról is, hogy megoldódjanak az értékesitési, szállítási, feldolgozási nehézségek; lényegesen csökkenjenek, illetve megszűnjenek a termékek üzemi veszteségei. E célból növeljük a felvásárló szervezetek, a feldolgozó ipar technikai felkészültségét, szállító kapacitását. — A harmadik ötéves terv első éve a mezőgazdaságban kedvezően alakult. Az ez évi eredményeket még korai lenne értékelnünk. Kenyérgabona a tervezettnél is több termett, a kapásnövények terméskilátásai viszont az aszályos időjárás miatt — a vártnál gyengébbek, s ezért ab- raktakarmány-gondjaink vannak. — Szocialista nagyüzemi gazdálkodásunk erejét mutatja, hogy a súlyos idei aszály sokkal kevésbé éreztette és érezteti káros hatását, mint annakelőtte a kisüzemi gazdálkodás időszakában. Az aszály okozta károkat át tudjuk hidalni, anélkül, hogy állatállományunk csökkenne, s így végül is teljesíteni tudjuk állati termék termelési tervünket is. Mindent összevetve mezőgazdaságunk sikerrel zárhatja a harmadik ötéves terv második évét. — Az előterjesztett törvény- javaslatokat sokoldalúan vizsgálták. A viták egyértelműen bizonyítják, hogy szükséges e törvények megalkotása. Kérem a tisztelt országgyűléstől a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről, valamint a föld- tulajdon és a földhasználat továbbfejlesztéséről szőlő javaslatok megvitatását és elfogadását. A mezőgazdasági liizoi4ság elnökének beszéde Felelősség a közösségért — A gazdálkodási önállóság változtatásokat igényel a közös gazdaságok vezetésében is. E tekintetben fontos feltétel, hogy a tagok mint tulajdonosok magukénak tekintsék szövetkezetüket és ilyen alapon vegyék ki részüket a közös munkából. A termelőszövetkezeti gazdálkodás fejlődése nagymértékben függ attól, hogy a tagság alapvető jogai biztosítva legyenek. A törvényjavaslat éppen ezért sok olyan rendelkezést tartalmaz, amely közelebb hozza egymáshoz társadalmunk két alapvető osztálya, a munkásság és a parasztság élet- és munkakörülményeit. Ugyanakkor világosabb, az eddiginél határozottabb megfogalmazást kap az, hogy a tagoknak nemcsak jogaik, hanem kötelezettségeik is vannak. A jogokra csak azok a tagok tarthatnak igényt, akik teljesítik kötelezettségeiket. E kötelességek nemcsak a rendszeres munkavégzésre vonatkoznak, hanem a szövetkezeti életben való részvételre, a közös vagyon védésére, sőt a szövetkezeti tevékenységért érzett felelősségre is. A törvényjavaslat külön fejezete foglalkozik a háztáji gazdaságokkal. A pártnak és a kormánynak az a törekvése fejeződik ki ebben, mely szerint a háztáji gazdaság fenntartása, támogatása nem időleges, hanem hosszú távra szóló gazdaságpolitikai elhatározás. Kimondja a törvényjavaslat, hogy a közös és a háztáji gazdaság szerves egészet képez. A tagok háztáji föld használatára csak akkor jogosultak, ha meghatározott részt vállalnak a közös munkából. Üj vonásként szeretném kiemelni — és ez főleg a fiatalok szempontjából nagy jelentőségű — hogy a háztáji földre minden olyan közös munkában részt vevő tagnak joga van, aki teljesíti a közgyűlés által előírt munkakötelezettséget íj távlatok előtt — A termelőszövetkezetek gazdasági és szervezeti önállóságának kialakulásával, valamint az állami irányítás Dr. Dimény Imre beszéde után Bencsik István, a parlament mezőgazdasági bizottságának elnöke, a termelőszövetkezetekről, valamint a földtulajdon és a földhasználat továbbfejlesztéséről szóló törvényjavaslat előadója emelkedett szólásra. — A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter által beterjesztett két törvényjavaslatot, a mezőgazdasági, továbbá jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság behatóan megvitatta. A két bizottság a törvényjavaslatokkal már az előkészítés stádiumában is foglalkozott, hogy a bizottságban részt vevőknek alkalmuk legyen idejekorán tevékenyen bekapcsolódni a jogszabályok megalkotásába. A törvényalkotó munkának ez az új gyakorlata igen hasznosnak bizonyult. A mezőgazdasági, valamint a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság együttes ülésén a két törvénytervezethez 58 javaslat hangzott el. Megvitatásuk után a két bizottság javasolta a kormánynak, hogy a mező- gazdasági termelőszövetkezetekről szóló törvény tervezetét 14, a földtulajdon és a földhasználat továbbfejlesztésének törvénytervezetét pedig négy helyen módosítsa. A törvényjavaslatok már ennek megfelelően nyertek végleges formát. A továbbiakban az előadó a mezőgazdasági bizottságban. a termelőszövetkezeti törvényjavaslattal kapcsolatos észrevételek közül emel ki néhányat. Módosítási indítványt tettek a termelőszövetkezeti közgyűlés legfontosabb funkciójával : az elnök, az elnökhelyettes választásával kapcsolatban. E szerint az elnökválasztás kizárólagos joggal a közgyűlés hatáskörébe tartozik. Tisztázták, konkrétan körülhatárolták a főmezőgazdász fogalmát. A következő módosító javaslat azt tartalmazza, hogy a fegyelmi felelősségre vonásnak legyen a legenyhébb „írásbeli megrovás”, és a meglehetősen súlyos „kiegészítő részesedés csökkentés” közötti fokozata, s áz ilyen elmarasztalás az üzemi vezetők fegyelmi hatáskörébe tartozzék. A bizottság tehát számos lényeges észrevételt tett, és a törvényelőkészítő munka alapossága két igen jó törvény- javaslat megszületéséhez vezetett. ígéretes intézkedése a tsz- törvényjavaslatriak, hogy elősegíti a tsz-demokrácia hatékonyabb kibontakozását, egyebek közt azzal, hogy a vezetőség megválasztását titkos szavazással rendeli el. Igen lényegesek azok a paragrafusok, amelyek kidomborítják a termelőszövetkezetek vállalati jellegét, leginkább a vezetőség operatív intézkedési jogának biztosításával. Az a gyakorlat, hogy termelési költségként kell elszámolni az elhasznált forgóeszközök értékét, amortizációt, a munkadíjakat és a földjáradékot, nemcsak vállalati biztonságot jelent, hanem védi a tagok jogait is. Bencsik István hangsúlyozta, hogy a törvényjavaslat tiszteletben tartja a munkások és az alkalmazottak korlátozott területi — személyi tulajdonú — földhöz való jogát. Gondoskodnak arról is, hogy a pedagógusok és az állami gazdasági dolgozók illetményföldjeinek mai mértékét ne csökkentsék. A mezőgazdasági bizottság termékeny viták közepiette, széles körű egyetértésben született két törvényjavaslatot — az említett módosításokkal — Bencsik István az országgyűlésnek elfogadásra ajánlotta. Az elnöklő Vass Istvánná ezután bejelentette, hogy a termelőszövetkezetek működéséről, valamint a földtulajdon és a földhasználat továbbfejlesztéséről szóló törvényjavaslat együttes tárgyalásához 34 képviselő jelentette be hozzászólását. Ezt követően megkezdődött a vita, amelyet ebédszünet után folytattak. A beterjesztett törvényjavaslatokhoz ma további képviselők szólnak hozzá. Tehát az országgyűlés ma folytatja munkáját. A szakmunkásképzésről Amikor kérdeztem, nem tudták pontosan megmondani, mennyi a mezőgazdasági szakmunkások száma megyénkben. Ezzel azonban nemcsak a megyei tanácson jártam így, hanem néhány termelőszövetkezetben is. Pedig egy közös gazdaságban mégsincs olyan nagy vándorlás, mint egy megyén belül — bár ez nem mentség azok számára, akiknek tudni illene a valóságot. Ebből az derül ki, hogy azok, akikre tartozik keveset törődnek a szakmunkásképzéssel. S most elsősorban a termelőszövetkezeti vezetőkre értem ezt. Különösen nehéz kérdés ez a gyenge közös gazdaságokban. Erős még mindig az a helytelen szemlélet, hogy a tanulóképzés ráfizetés, időpocsékolás. S az sem ritka, hogy elküldenek valakit iskolára, de nem fizetik, vagy ha a fiatal kibírja három évig — nem a szakmájának megfelelő munkakörbe teszik. Furcsa, hogy a jó példák nehezen győznek meg egyes vezetőket. Pedig a palotási, őrhalmi, s a többi közös gazdaságokban nem szenvedélyből járatnak iskolába egy sereg fiatalt. Mondani sem kell, hogy a szakmai hozzáértés fontos előfeltétele a jövedelmezőbb gazdálkodásnak. Manapság — amikor forradalmian változnak a tanulástechnikai ismeretek — nemcsak a vezetőktől, hanem a vezetettektől is szakértelmet követel az élet. Különösen fontos ez a mezőgazdaságban, ahol a tennivalókat bizonytalan tényezők is befolyásolják. Nem elég már csak a tapasztalat, a gépek, vegyszerek az új termelési módszerek alkalmazásához. Napjainkban nemcsak a vezetőkre vár a döntés, az elhatározás egy-egy feladat végrehajtásában — hanem a munkásra is, aki szaktudás nélkül képtelen jól dönteni. A megyei pártértekezlet tanúbizonysága szerint a mezőgazdaság szakember-ellátottsága ötven százalékkal javult. A szakmunkás- képzésben viszont sok még a tennivaló. Ezt a feladatot könnyíti meg a legújabb miniszteri rendelkezés, amely a mezőgazdasági szakmunkásképzésre vonatkozik. Az 1/1967 (IX. 13) PM—MÉM számú együttes rendelet a rkedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek t mezőgazdasági szakmunkásképzését segíti elő.l Az állam részt vállal ebből is, mégpedig je-/ lentős összeggel. Az elsőosztályos tanulónál 200, a másodikosnál 300, s a harmadikosnál 450 forintot térít meg a termelőszövetkezet- íiek. Tehát — az ugyancsak rendelettel szabályozott — tanulókár „terheiből” ennyit vállal az állam. Az jár az eszemben, vajon hány termelő- szövetkezetben élnek a lehetőséggel? Hiszen soha jobb alkalom a cselekvésre. Persze nem mindegy, hogyan cselekszenek! Most annak nincs értelme, hogy elküldenek valakit tejkezelőnek, azutíjn kiküldik kapálni. Éppen elég sok rossz példa bizonyítja, egyes tsz-ve- zetők hanyagságát, előrelátásuk hiányát. Az állam a gyenge tsz-ek érdekét, az egész magyar mezőgazdaság jövőjét tartja szem előtt. Ezt a helyes politikát nincs jogában senkinek sem hanyagsággal, sem esetleges spekulációval eltorzítani. P. A.
