Nógrád, 1967. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-24 / 226. szám
1967 szeptember 24., vasárnap NŐ81I Ad minikor egyetlen bölcs 0$z Ferenc ** dolog sem jut eszembe Közmondások az utóbbi időben egyre gyakrabban — szívesen kotorászok népünk bölcsességének kincstárában, melyből mindig sikerül valami elmés- « séget kibányászni. Szeretem sel> és havonta 35 centi be. eme bomzu forrást, mely azt lonjárdát építenek. is dokumentálja, hogy népünk sok ügyben már évszáis van, hal is, sőt vad is, és mi szem, szájnak ingere. A méltatlannak érzett támadásokon elkeseredve berúgtam, mint egy kefekötő ... pardon, mint egy disznó és midőn a kocsmából ki akarták tenni a szűrömet, melyben én is benne tartózkodtam. Hasonló okokból tiltakozott tiltakoztam. A kiérkező rend az Állami Biztosító mohácsi őr járőrt a pincér így tájékozzadokkal előtte tudta, mitől fiókjának intézője is, a Több tatta • döglik a légy, ami szintén u veszett Mohácsnál című egy népi mondás. írásomért. Közölte, hogy a De az utóbbi időben eme Zgfeltlnek ^üazságtS, ^romkodik. mint egy kocsis szenvedélyem miatt egyre tobb miszerint Mohácsnál már ve- A kocsmában három frakkkellemetlenseg er. szett el egy és más, de a ba öltözött úr tartózkodott, a „óm»,,; cikkben fel kellett volna tűn- akik a fenti szavakat megA múltkor Például egy re- {ctni> hogy ennek a, volt a, haUván a pincérhez lépteK szeges huligánról szólván csu- oka hogy nem volt háztartási átadták a kocsisok tiltakozó pan a hangulatfestés miatt azt biztosításuk. — A kedves vendég úgy Írtam, hogy iszik, mint a kefekötő. A cikk megjélenéjegyzékét, majd a nevezett t vendéglátóipari dolgozót úgy megdorgálták, mint szódás a se után a Kefekötök Egyesü- rékosságra intettem feleimet, lovát iHe’tve heiyesbitek> lése levelet intézett a szer- mondandóm súlyosabbá tété- miulán nem óhajtom, hogy a kesztőséghez, és kérte, hogy [ére idéztem népünk tapasz- szódások lovaikkal aláíratott adjuk közre tibtakozásukat a talatainak gazdag tárházából jegyzékbcn forduljanak hoz- súlyos rágalom ellen, amely hólesőnkért mondást, misze- gám feieiótien fecsegésem mi- a becsületesen dolgozó kefe- ™n tobb nap, mint kolbász A atf cikk megjelenése után a Kolbászipari Tröszt éleshangú tiltakozó jegyzékben utasította vissza az alávaló rágalmat: kötők kollektíváját vérig sértette. A tiltakozó levél kilátásba helyezte, hogy ameny- nyiben nem tartózkodom az effajta, káros általánosításokra felhasználható felelőtlen lentések csak arra jók, hogy kijelentésektől, megráznak, elvegyék dolgozóink kedvét a mint Krisztus a vargát. A tilHazafelé menet elénekeltem a rátóti legények viselt dolgairól szóló népi balladát, és Az effajta demagóg kije- amilyen pechem van, egy lokálból éppen három rátóti legény vonult ki, és ott a helyszínen elégtételt vettek termeléstől, valamint megin- takozó levél megjelenése után gassák népünknek a közellá- a Vargák Szekciója tiltakozó tásba vetett bizalmát" — ir- rajtam, a község ifjúságának becsmérléséért. Hasonló bajt zúdítottam ................... „ ............... —» •— „„„ A kórházban megállapitötv etelte, hogy sértő kijelenté- maSumra, midőn egy remek- Éam hogy cikkeimmel már sok be szabott novellám főhősét bosszúságot okoztam ember- imigyen jellemeztem: menetben vonult fel a szer- tdk memorandumukban, kesztőség elé, ahol a szónok a fejem, valamint azt kösemet vonjuk vissza. Ezek után senki sem csodálkozik, hogy milyen szörnyű bajt zúdítottam a fejemre, midőn egyik bíráló cikkemben a népi mondást társaimnak és íme rajtam is bekövetkezett a bölcs népi — Olyan se hús, se hal mondás tanulsága: addig jár ember volt! a korsó a kútra, míg el nem , , ... törik. Itt természetesen azonA novellával harminckét ;e kell szögeznem, hogy • Am rt I ri « A r. t MAIAM _ . ** idéztem, mely szerint baj van irodalmi fő- és aldíjat nyer- nem a vas_ edényboltok Kövecen A köved közséai ta- teiH’ *.aT<lrr\ eüyetem valasz- ban vásárolt kiváló minőségű r\opecen. a Kopeci Községi ta- tott díszdoktorául és hama- korsókra gondolok hanem * nács végrehajtó bizottsága rosan az újság is foglalkozott ,emí,ZrettTmaszekol ál velem. Megírták, hogy ezen fal összeeszkábált vacakokra, kijelentésemmel lejáratom a magyar kereskedelmet. A cikk bizonyságul említette a Vásár- giíkben a felszabadulás óta csarnok felhozatalának utolsó vessem a magyar kisiparosok semmi baj nincs, rendben hamemorandumot intézett hoz zám, és visszautasította a rá■ galmat. Közölték, hogy közsé. fzt az alkalmat haszná- c lom fel, hogy megkönegyedévi adatait, valamint a fazekas szekcióját, amely a halászati termelőszövetkezetek temetésemen rendezett óriási lad a betakarítás, okosan gaz- termelési statisztikáját. Ebből demonstrációt aljas rágalmaim dálkodnak a községfejlesztés- világosan kiderült, hogy hús ellen. Kiás Sándor A bronz táncosnő A huszonharmadik utca Liu Csin elmosolyodott. Csendesen összehúzta a fügnem is volt utca igazán, ... . , , gönyt. A bronz táncosnő még csak három bérház, két üres ~ Akkor mér nem lesz pustelek, meg egy raktárépület. ka- Ha leszel mar nem ott állt az udvaron. Az egyik bérhéz udvarén a ^asz Pyska. Te iskolába fogsz szép táncosnő állt. A harma- Járni. Ha iskolába mész, védik emeleti lakásból Tao fűnk neked egy szép, nagy gyakran láthatta, de nem hátitáskát, ami úgy ragyog tudott betelni vele, ami egy maJd a napfényben, mintha csupa aranyból lenne. Radics István: Hegyvidéki falu Szormúnirain Dasdórov: Qjí/wneínű égbolt A it™,«»*,.» „mű o rekeknek. Mjadag — mint a vészeltek át hóvihart, jégktía A-f „ícvíuKT-t fszomszédék kislánya — két esőt. A leány mind jobban teli marék cukorkát kapott, megszerette a férfit. Ha úgy • c - , , A nagyobb lányok tágra nyílt adódott, hogy el kellett válrviof i. J Doaor°; szemekkel bámulták a jóvá- niuk, Mjadag unatkozott egyeJ nyugodtan szállt gásü Ceyel barna tély&akiia_ dülf s gondolatban mindig el- ceueie, a magasoa. tösét, ragyogóra fényesített kísérte... Az egyik jurta bejáratánál vadonatúj szattyánbőr csíz- Telerakta kosarát tüzelővel, sudár lány állt, szemét kézé- máját. Mjadag a fiatalasszony s leült a földre. A távolból vei ernyózve a messzeséget elegenciáján ámuldozott, és egyenesen feléje tartottak az kutatta. egyre csak az járt a fejében, alkonyi fényben iángvörösnek Mjadag — így hívták a vajon 5 hasonlít-e majd hoz- tűnő kövér juhok. Nem hiába lányt — kosarat vetett a há- zá valamikor?!... töltöttek több hónapot a tára, s elindult tüzelőt gyűj- .. .Aztán megint eltelt két messzi legelők zöld füvén, teni. Kisvártatva kerek ha- év. Egy őszi éjszakán lódobo- Nagy porfelhőt kavarva oda- lomhoz ért, melyet a szél hor- gas kengyelzörgés verte fel ugratott elé Cevel is. Mjadag dott össze a pusztai homok- a csendet. Kisvártatva Ceve- elfordította a fejét, s azután a ból. Tetejéről ismét a távol- ig[- házából edénycsörömpö- ’“me sarkából rápillantott, ba kémlelt. Ott, ahol a nap- jgs vidám beszélgetés szűrő- ^ nap meg a szél barnára korong elhagyni készült a Iá- dött ki. Mjadag apja fogta a cserezte a bőrét: nem csoda, tóhatárt, juhnyájat terelő lo- pipát meg a dohányt, és át- hiszen egész nyáron kint járt vas körvonalai rajzolódtak ki ment megnézni, ugyan ki ér- a pusztán, hol itt, hol ott élesen. Mjadag arcán mosoly kezett. Mjadag is nagyon ütötte fel kék sátrát. A fiafutott át. Hirtelen az jutott szeretett volna bekukkantani talember leugrott a lóról. El eszébe, amit apja gyakran a SZOmszédékhoz de pironko- engedve a gyeplőt kóze- mondogatott mostanában: dott hátha Cevelt találja ott?! íebb lépett, s a keze után „Ügy meghíztak ezek a bír- jóval elmúlt éjfél, mikor az nyúlt, kák, mint a disznók! Cevel öreg visszajött, nagyon jóked- — Engem vártál? nem tanult hiába, remekül vűen kicsit be is csípve. No, A lány megérezte rajta a ért a jószághoz. Vénségemre érthető: vendég jött — mész- pusztai szét illatát és a nap ón is tanulhatok tőle.” Majd sziröl! melegét. Cevel mélyet sóhajgondolatai visszarepültek a na tott, és csak nézte-nézte múltba — egész sor régi em- fül sSSclre Mjadag is talált arany napsugaraktól körüliék rajzott elő. 8f valami ürügyet, hogy font arcáti fénylő kékbe jót* ...Kislánykorában gyak- ■* fekete haját. Mjadag szótan járt Oevellel együtt tü- v„, v>- ™„!^r6^?n,tThm ro?a? Ifsfn zelőért. Amikor teleszedték d*'. = t minden Ua ködbe borult ám m.g odabujt . Buh«z, , kér- _ No a ragyogás ebből a férfiből árad. lelte, hogy mondja el neki a nézd h megnőtt! 1"L S messzire ~ SámIira kel1 állnod- hosy ...Aztán Cevel messzire megcsókoihasd, és még talán Éppen akkor szólaltak meg a szirénák. — Az jó lesz. És az iskolában mit fogok csinálni? — kisfiútól valóban szokatlan. Amikor besötétedett, Liu Csin, Taot letette aludni. .... , , . . — Nagyon sok mindent. Pa- Aludj szépen, kisfiam pírra betűket rajzolsz maj(1 — mondta neki. meg házakat. Olyan nagy há_ . zakat. amik az égig érnek. Te még nem fekszel le Embereket rajzolsz, akik az — kérdeité Tao. utcán sétálnak. Aztán játszóteret. gyerekeket. hintákat, Nem. homokozót... Lesznek ceruTí záid. tollad. tintád, színes pál- Te miért nem fekszel le? cikójd golyóid olvasn{ ^ Liu Csín megsimogatta Tao moini fogsz, fejét. Aznap a huszonharmadik utcát bombázták a repülőgépek. utazott: Ulánbátorba ment ta nulni... .. .Pár év múlva, nyár derekán — éppen mikor Mjadag tizennégy esztendős lett —, látogatóba érkezett a városból Cevel a feleségével. Há— Látod, Mjadag! És van- úgy sem éred el — mondta nak, akik azt mondják, hogy a Góbi az édesapja, A lány elpirult, s nagy za- pusztaság..-. varában lehuppant a tüzelő- — Ugyan, gyűjtő kosárra. Később, amikor Mjadag zukbr’összeseregTetteT'a ba- °dahazf a kecskéket fejte be- radt a városban is. Vártam... rátok, ismerősök. A fiataléin- toPPant hozzaJuk Cevel edes' De„ae™Jott bér a jurta díszhelyén ült, apja' istenverte, átkozott ki mondana ilyent? A feleségem. Ezért maédességet osztogatott a gye— Még dolgom van. — Ha nem volna dolgod akkor lefeküdnél ? — Nem. Még akkor sem feküdnék le. Tudod, a felnőttek, az apukák meg az anyukák későbben fekszenek le, mint a kisfiúi;. Most aludj szépen. — Ha nagy leszek akkor mit fogok csinálni? — Ha nagy leszel, akkor te is apuka leszel. A kisfiúk azok mindig apukák lesznek. Neked is lesz kisfiad ... — Én kisleányt is akarok. — Kislányod is lesz. Amikor hazafelé ballagsz a gyárból, hát egyszercsak látod. Ha nagy leszek akkor szaladnak eléd. A kisfiú, meg én is későbben fekszem le? a kislány. Az egyik szőke lesz, a másik fekete. Fogják . ÍSen. egymás kezét. A kislánynak És akkor én is dolgozni kék masni lesz a hajában. . , „ ,, , . Te csokoládét veszel elő a fogok. Meg nekem is lesz zsepedből. Odaadod nekik. Az- olyan nagy puskám, mint. tán á karodba kapod őket. neked. Mentek az utcán. Mindenki nevet rátok. A házatokhoz — Neked nem lesz puskád értek. Mentek fölfelé a lépcsőn. Otthon várnak benneteket. Szinte szaladtok már, tíz. száz, ezer lépcsőn, föl,- mondta Liu Csín Tao csodálkozott. — Nekem miért nem lesz puskám? föl.. Liu Csín az ablakhoz ment. — Hál’ istennek, végleg hazajött a fiam! Pedig még- most is a városban ülhetne, Mjadag hallgatott, Cevel sem folytatta. — Menjünk! — mondta. Mjadag lehajolt a. kosaráVeress Géza: Anyóka [ s kopogtathatna a masináján, ért, ám Cevel megelőzte. Az- De nagyon vágyódott a szü- tán szorosan egymás mellett lőföldje után... Jó itta leve- elindultak a nyáj után gő nálunk a pusztán — az hozta vissza! Kérdeztem a menyem felől is, de csak any- nyit mondott, hogy elvált az útjuk... Gyorsan múltak a napok II z öregek a jurták felől fürkészték az ég alját. S szemük előtt a bíborba hajló láthatáron a nyáj felverte sárga porfel- . , hőből két közeledő emberi azóta mar harmadszor nyílt alak körvonalai bontakoztak ki a^ kék kökörcsin. Cevel es ki; egy férfi, hátán kosar s egy lány, aki kantárszáron Mjadag mindig együtt voltak: a téli estéken párban ^eti a férEi lovót őriztek a jószágot, ’tavasszal izgatottan várták a kisbárá- nyok születését, nem egyszer Fordította: Várkonyi Katalin SOMOGYI ALBERT: Feledtető Nem hiszek a halálban. Bár sok-sok őszben láttáin Az elmúlás csak látszat: Része a folytatásnak Nem hiszek a halálban: Hiszek az újulásban. Hiába ejt akármin Most bélyeget a kármin. Mull a levél a fáról? Lábunk avarban gázol? ' harmat fagyos gyöngye Ül a barna göröngyre?.. De őszre-télrc vállán: Csak tetszhalálra váltan. Csak látszat az enyészet- S feledjük az egészet.
