Nógrád, 1967. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-23 / 225. szám

1967. szeptember 23.. szombat WOe B A D 3 Hozzászólás az úi mechanizmushoz A legnagyobb nyereség eléréséért Az osztályozó az utolsó láncszem Gazdasága* lesz-e a nngybátonyi széntermelés? Nem múlik el nap, hogy az élet bármely területén ne es­ne szó az új gazdaságirányí­tási rendszer bevezetése után várható változásokról. Pozitív és negatív irányban egyaránt találkozunk túlzásokkal, attól függően, amilyen a nyilatkozó életszemlélete. Az esetek több­ségében azonban bizakodó a megnyilatkozás: ,,Na. majd az új mechanizmusban!” Fordított tervezés Termelőszövetkezetünk éle­tére máris igen nagy hatást gyakoroltak az eddigi intézke­dések, és joggal beszélhetünk új időszakról a tsz-mozgalom- ban, illetve a mezőgazdaság­ban. A változások közül talán legfontosabb jelenleg a terve­zés „megfordítása”. Eddig a központi tervet bontották széj­jel egységekre, tekintet nélkül arra, hogy a termelési felada­tokhoz milyenek az üzemek adottságai. Ma az üzemek ön­álló tervet készítenek, és azok összesítése alkotja a központi tervet. Az állam közgazdasági té­nyezőkkel befolyásolja a lehe­tőségeket. A központi ér­deket és az üzem érdekeit össze kell hangolnunk, amit napjainkban úgy mondunk: ,.a lehetőségek kihasználása az üzem adottságainak meg­felelően”. Hogyan történik ez néhány esetbe« a szécsényi II. Rá­kóczi Ferenc Tsz-ben? A szövetkezet vezetősége, a rendelkezésre álló adatok — új árrendszer, egyéb rendele- tck — alapján nem látja indo­koltnak az eddigi összetétel lényeges megváltoztatását Cél: a nagyüzemi vonások további fejlesztése. Ezért egy—két olyan tennék termelését, ame­lyekhez nincsenek meg a nagyüzemi termelés feltételei: megszüntetjük. Célkitűzéseink közül elsőd­leges az üzem maximális nye­resége, de ezt szocialista nagy­üzemhez méltó módszerekkel kívánjuk elérni. Rozs helyett árpa Egyszerűbben: kevés a ter­més, sok a költség, nemhogy nyereség lenne, de ráfizet az üzem. Megszüntettük például a rozs termelését, melynek ter­mésátlaga hat év átlagában 7,5 mázsa volt holdanként. Ilyen termésátlag mellett a szalma értékével számított termelési érték 1800 forint holdanként. Helyette az őszi árpát iktat­tuk be, melynek termése az utóbbi két évben, intenzív műtrágyázás mellett 20 má­zsára emelkedett holdanként. Ennek összes termelési érté­ke 4240 forint. A termelési költség viszont lényegében mindkettőnél azonos, ugyan­akkor a termelési érték kü- lönbözete 2440 forint. Ilyen meggondolások alap­ján szüntettük meg azoknak a növényeknek a termesztését, amelyek alacsony, vagy erő­sen ingadozó terméshozamaik miatt nem bizonyultak gazda­ságosnak. A megmaradt nö­vények intenzív termelésére viszont megvan a lehetőség, termelésük a fejlett nagy­üzemre jellemző szinten tör­ténik. A növénytermelés kettős feladatot lát el az üzemben. A terület egy részén termeljük a közös és háztáji állatállo­mány részére az abrakot és a szálas takarmányt, másik ré­szén olyan árunövények ter­melésével foglalkozunk, ame­lyek a jelenlegi termelési szinten is az üzem bevételé­nek 50 százalékát biztosítják. A még kötelezően termelen­dő búzát is az árunövények közé soroljuk, minthogy hol­danként húszmázsás átlagter­méssel számolhatunk. Ez pe­dig négyezer forint holdan- kénti nyereséget biztosít, ami meghaladja egy 200 mázsás. cukorrépa átlagnyereségét. Az a célkitűzésünk, hogy a terméseredmények növelésé­vel csökkentsük a takarmány- termő területeket, és helyet­tük minél több legyen a hol­danként nagy nyereséget biz­tosító árunövények területé. Természetesen ez a törek­vés nem mehet az abrakta­karmány mennyiségének ro­vására, hiszen az évenként szükséges 80 vagon abrakot a közös állomány, és ugyan­ennyit a háztáji részére meg kell termelnünk, mert az ab­rakvásárlás lehetősége mindig bizonytalan. A szálas takar­mány közül a pillangósokat termeljük elsősorban szántó- földön, azonkívül a nagykiter- jedésű rét- és legelőterületek­re is „építünk”. A pillangósok szerepe a talajerő-visszapót­lás és a talajszerkezet alakí­tása miatt is nagy jelentősé­gű. Hízónként 450 forint A lehetőségek kihasználásá­nak elve érvényesül az állat- tenyésztésben is. A termelő- szövetkezet megalakulásától kezve szarvasmarhat-, ser­tés- és kislétszámú juhállo­mánnyal foglalkozik. Az évek során korszerű épületeket, emeltünk, jó törzsállomány alakult ki, ami viszonylag korszerű termelési színvonal­lal párosult. Ezek az évek ki­alakították azt a • törzsgárdát is, amelyiknek szakmai hoz­záértése, lelkiismerete feltéte­le az eredményeknek. Szarvasmarha-tenyészté- sünkben befejeztük a tbc- mentesítést, ezzel biztosítot­tuk. hogy egészséges, nagy tenyészértéket képviselő törzs- állomány alakuljon ki, továb­bá folytathatjuk az export­hizlalást, aminek ma már alapfeltétele a tbc-mentes környezet. Nagy viták után döntöttünk a sertésállományról. Megala­pozott közgazdasági számítá­sok alapján megállapítottuk, hogy egy hízósertés 450 forint körüli tiszta nyereséget biz­Torlódás a TÍ ZÉP-teleweu ülésezett a megyei A hűvösebb időjárás bekö­szöntésével megnövekedett a forgalom a TÜZÉP salgótar­jáni telepén. Sajnos, a 2. szá­mú AKÖV illetékes vezetői nem figyeltek fel erre a je­lenségre. ezért a megrendelé­sek ugrásszerű emelkedését nem követték megfelelő in­tézkedések a szállítás gyor­sabb lebonyolítására. A Nóg- rád megyei Szállítási Bizott­ság legutóbbi ülésén megál- lápítobta. hogy a közlekedési vállalat hibájából eddig mint­egy kétszázhúsz vagon tüzelő szállítása késik. Ahhoz tehát, hogy valaki megkapja ma szállítási bizottság megrendelt, kifizetett tüzelő­jét körülbelül két és fél he­tet kell várakoznia. A szállítási bizottság, az AKÖV illetékes vezetőit meg­rótta az évről évre ismétlődő figyelmetlenségért, és határo­zatban kötelezte a vállalatot napi huszonöt—harminc va­gon szén elfuvarozására. Eh­hez a mennyiséghez biztosíta­ni kell a járművekéi és az üzemképes rakodógépet. A megyei szállítási bizott­ság felszólította a megyei ta­nács ÉKV osztályát a hatá­rozat végrehajtásának napon­kénti ellenőrzésére. tosít a gazdaságnak, és a da­rabszám növelésével ez az összeg eléri bármely barom­fiágazat évi nyereséget. Ter­mészetesen számításba jött a kalkulációnál a már meglevő beruházás gazdaságos kihasz­nálása. és azt is figyelembe vettük, hogy a sertés az el­következő években piacképes áru lesz, míg a baromfi gyak­ran csak állami jóindulattal kerülhet értékesítésre. A sertéstenyésztésnél és hiz­lalásnál a legkorszerűbb mód­szerek alkalmazására törek­szünk. A jelenlegi négy ki­logramm abrakot,’ amely egy kiló hús előállításához szük­séges, mielőbb szeretnénk 3.5 kilóra redukálni, továbbá a kocaforgó javításával és a nagyobb választási súly eléré­sével az alapanyag „bekerü­lési költségét” is csökkenteni. Hozzáértő végrehajtás Céljaink megvalósításához fontos, hogy a termelőszövet­kezet mindeh tagja és alkal­mazottja ismerje a főbb cél­kitűzéseket, értsen egyet azokkal, és abban a szellem­ben végezze munkáját, hogy tevékenysége nélkülözhetetlen része a nyereséges, fejlődőké­pes gazdálkodásnak. A füg­getlenített vezetők, ágazatve­zetők, üzemegységvezetők, bri­gádvezetők máris nagy önál­lósággal dolgoznak, de a jö­vőben szeretnénk azt is el­érni, hogy a maga módján minden dolgozó a lehető leg­nagyobb önállóságot kapja. Ennek érdekében jövőre, azonkívül, hogy brigádtagok­ra bontjuk le az üzem tervét, igyekszünk meghatározni azo­kat a munkacsapatokat, cso­portokat, esetenként egyéne­ket, alak az egyes feladato­kat leghozzáértőbben végre tudják hajtani. Bízunk abban, hogy elkép­zeléseinket valóra váltjuk, hi­szen a szécsényi termelőszö­vetkezet tagjai már sokszor bebizonyították: magukénak érzik a közös gazdaságot és tudatában vannak, hogy a tagság jövedelme az eredmé­nyes és jó munka függvénye. Bene József tsz-főagronómus Ma már mindenki előtt is­meretes, hogy a nógrádi bá­nyászkodás jövője a óéli te­rületeken, Nagybátony kör­nyékén lesz. Gazdag és jó minőségű széntelepek vannak ott. amit a legutóbbi kutatá­sok eredménye is igazol. A gazdaságosság, a nyereséges­ség feltételeit is itt lehet viszonylag legrövidebb idő alatt megteremteni. A kilen­cedik pártkongresszusra való készülődés során született is egy felajánlás, illetve hatá­rozat helyben, hogy legkésőbb 1970-re Nagybátonyban gaz­daságossá, nyereségessé teszik a széntermelést. Ennek azon­ban igen komoly és egymás­ba láncszerűen kapcsolódó fel­tételei vannak. A kérdés egye­lőre az, sikerül-e minden feltételt biztosítaniuk? A gazdaságosságra tett ígé­ret reális volt. Ezt azóta be­bizonyították Nagybátonyban. Tavaly például7 a napi három­száznyolc vagonos termeléssel még 125 százalékos volt a költségszintjük, évi 80 millió forint állami dotációra szo­rultak. Az idén a napi 340 vagonos termeléssel már az első félévben tizenöt száza­lékkal kedvezőbb költségszin­tet értek el és reális számí­tásaik szerint a tavalyi 80 millióval szemben csak har­mincmillió dotációra lesz szükségük. A fejlesztés, a termelési koncentrációk kialakítása, nagyfokú gépesítés, korszerű­sítés a bányákban és a kül­színen már az idén érezteti kedvező hatását. A nagybá- tonyi öt aknaüzem közül egy sincs, ahol ne folyna rekonst­rukció. Csaknem félmilliárd forint beruházás valósul meg az utóbbi években. Több he­lyen már az idén befejező­dik, csak egész kevés munka marad a jövő évre. A napi termelő kapacitás 138 vagon­nal növekszik a korábbihoz viszonyítva. Ha jövőre már el tudják érni a Nógrádi Szénbányák tervében is sze­replő 400 vagonos napi ter­melést, az állami dotáció mér­tékét az ideinek egyharma- dára, a tavalyinak egynyol- cadára tudják csökkenteni. A termelő kapacitás tehát bővül a már befejezés előtt álló beruházások hatására. Kérdés: szükség lesz-e a nagy­bátony i szénre? Ez refrén­ként visszatérő kérdés. A ta­pasztalatok igazolják egyik ol­dalról azt, hogy a szénhid­rogének az ország, de úgy is mondhatnánk a világ energia mérlegében mind nagyobb te­ret töltenek be. A szénfel­használás csökken vagy stag­nál. Kétségtelen, hogy a szükségletekhez alkalmazkod­va a gazdaságtalanság sor­rendjében csökkentik majd a termelést. Ha azt vesszük ala­pul, hogy Kányás-akna már az elmúlt félévben 80 száza­lékos költségszinten termelt, vagy Ménkest, ahol 99 száza­lékos a költségszint, Tiribest. ahol a rekonstrukció befeje­zésével mintegy 90 százalé­kos lesz a termelés költség­szintje, akkor már látszik mi a gazdaságos. Szorospatak és Katalin-akna a gyengébb mi­nőségű szene miatt gazda- ságtalanabb a többi aknánál, azonban a folyamatban levő rekonstrukció, a két akna ös­szevonása itt is évi hétmillió forint költségcsökkenést ered­ményez — óvatos számítások szerint. Kányást pedig, ha szénvagyonához illően felfej­leszthetnék, akkor évi újabb 15 millió forint nyereségtöbb­letre lehetne számítani. Ezek a tények vannak Nagybátony­ban, a mérleg egyik serpenyő­jében és pillanatnyilag két­séges az, hogy lehet-e el­lensúlyozni a másik oldalt, ahol a szűk kapacitás jelent­kezik. A kitermelt szenet le is kell osztályozni. Jelenleg 10- féle minőségben történik az osztályozás, de az igények szerint már most 12-féle kel­lene. Az osztályozó húsz éve létesült, akkor is máshonnan áttelepített berendezéssel. El­avult már. Kapacitása meg­erőltetve 360 vagon naponta. Túlzsúfoltsága miatt baleset- veszélyes. A hatósági ellenőr­zésekről készült jegyzőköny­vek sorozata szóvá teszi a biztonsági feltételek hiányát. Az ott dolgozók már fordul­tak sajtóhoz, rádióhoz, illeté­kes szervekhez a mostoha kö­rülmények miatt, hozzátehet­jük jogosan. Télen megold-' hatatlan a fűtése. Állandó a nagy porképzödés. Próbálkoz­tak már ideiglenes megoldá­sokkal. Szereltek fel ventillá­tort. Huzatossá, zajossá vált az üzem. Próbálkoztak vizes per. metezéssel védekezni a por. képződés ellen. Nem vált be, a szén minőségét rontotta. Nem véletlen, hogy átlago­san a dolgozók 12 százaléka betegállományban van. Hűvö­sebb időjárás esetén ennél még jóval nagyobb a betegek aránya. Az elavult berendezések ál­landóan elromlanák. A rend­szeres tervszerű megelőző kar­bantartásra nincs mód. A bá­nyáknál ugyanis vannak tá­rolóbunkerek, amelyek idő­közben megtelnek. Az osztá- lyozónak dolgozni kell, leg­többször még vasárnap is, hogy a termelést ne gátol­ja. Emiatt nincs idő a kar­bantartásra, és amikor üzem­zavar van, akkor nincs mód á kiesés pótlására. Lesz-e új osztályozó? Ez a kérdés foglalkoztat most min­denkit. A tervei elkészültek. A NIM elismeri a szükséges­ségét. A kiviteli terveken dol­gozik már a Bányászati Ter­vező Intézet. A végső jóvá­hagyás és a 103 milliós be­ruházási keret biztosítása azonban még hátra van. Az idő sürget. Ezen a kereten múlik, hogy a félmilliárdos beruházás kifizetődik-e vagy kárbavész. -Hiába lesz ugyan­is biztosított a nagyobb ter­melő kapacitás, hiába tervez­nek gazdaságos, nyereséges termelést, ha nem lesz hol elvégezni az osztályozást. Kiszámították azt is, hogy évenként mintegy 20 milliót kellene fordítani a jelenlegi osztályozó toldozására, folto­zására, hogy a jelenlegi ka­pacitást tartani lehessen. A fejlesztésről viszont le kelle­ne mondaniuk, mert a kapa­citás nem bővülne. A harc folyik, az alig több. mint százmillióért. A mun­kát kezdeni kellene, hogy há­rom év alatt befejezhessék. A reális számítások szerint nem egyszerűen helyi érdek­ről van szó, hanem népgaz­dasági érdekről. Az utolsó láncszemről, ami még hiány­zik és nagyon is hiányzik abból, hogy minden feltételt biztosítani lehessen a nagybá- tonyi bányászkodás nyeresé­gessé tételéhez. Ez az áldozat megéri, hiszen bőven meg­térül a közeljövőben. Bodó János 4 balassagyarmati erősek Rendre kell tanítani őket Panaszkodnak Balassagyar­maton, hogy elszaporodtak a garázdálkodások. Az éjjeli órákban gyakoriak a vereke­dések, a csendháborítás. Ke­rékpárokat lopnak, ablakokat törnek, járókelőket sérteget­nek. A rendőrség erélyes intéz­kedéseket tett a garázdálko- dók kézrekerítésére. Munká­juk eredményre vezetett. A hónap elején (azért csak most hozzuk nyilvánosságra, mert tartott a nyomozás. Szerk.) — éjjel egy és ket­tő óra között, három fiatal­ember, Péter János AKÖV, Csonka János erdőgazdasági gépkocsivezetők és Kelemen János fémipari vállalati se­gédmunkás elhagyta a föld­művesszövetkezeti éttermet. Hangoskodva, egymást túlki­abálva a Rákóczi úton halad­tak az Ipoly étterem felé. A bejárat előtt egy idős em­ber két nővel dulakodott. A pénzét követelte rajtuk. Nem ok nélkül, mert már akkor kiforgatták készpénzéből. A „lányok” a három fiatalt is­merősként köszöntötték, és kérték őket, hogy a férfit vigyék el és utána majd meg­egyeznek. A legények az ál­dozatot közrekapták és a jó „szórakozási” lehetőség re­ményében nagy nevetés köz­ben vonszolták a liget fél­homályos bejárata felé. Az ut­ca néptelen volt. Kelemen ököllel fejbeütötte az embert az neki esett Péternek, aki rákiáltott. — Mi az, íökdösöl... ? Ütlegelni kezdte a tehetet­len, mit sem sejtő embert. Csonka is bekapcsolódott, zu­hogtak az ütések, s az ál­dozat ájultan összerogyott. Akkor rugdosták. Eközben érkezett a helyszínre a szol­gálatából hazafelé tartó Ta- mony János vasutas. A vere­kedőkre kiáltott: — Mit csinálnak azzal az emberrel? Agyonütik! A vasutasnak ugrottak, alti jobbnak tartotta és tovább állt. Újra a földön fekvő ájult embernek ugrottak, mint a megzavarodottak. Péter még karót is szerzett és azzal üt­legelt. Gyurek János érke­zett a liget bejárata elé. Lát­va a földön fekvő embert és a rázúduló ütéseket, fel­szólította a verekedőket, hagy­ják abba a verekedést és iga­zolta magát. Ugyanis Gyurek munkásőr. De még elő sem vette az igazolványát, Péter felkiáltott: — Igazolvány ... ! Intett Kelemennek, aki há­tulról már ütötte is Gyure­kot. A többiek is nekiug- rottak és ütötték, amíg össze esett. Eddig a történet, amely napokon keresztül foglalkoz-/ tatta a várost. A rendőrség a cselekményből következtetve, néhány órán belül kézrekerí- tette a tetteseket és mind­hármukat letartóztatta. Péter János a város egyik ismert figurája. Verekedés, gorombáskodás, önkényeske­dés, mások sértegetése, ita­lozás kíséri életútját. A mun­kahelyén a büntetések sorát szabták ki rá, menetlevél ha­misításért, gépkocsi vezetése közbeni italozásért, .amelyekre azzal válaszolt, hogy névtelen levelekkel fenyegette meg ve­zetőjét, majd egy éjjel betör­te lakása ablakát. Hosszú a lista, ne soroljuk. Inkább nézzük, hogy a fia­tal, tapasztalatlan fiúkat ho­gyan hálózza be. Erőszakos, durvaságával megfélemlíti őket, majd akarata alá kény­szeríti. Ezután azok pénzén isznak, aztán verekednek. Aszerint, ahogy Péter paran­csolja. Kelemen Miklós mind­össze húszéves, faluról ke­rült a városba. A tudatlan fiút belevitte a garázdálko­dásba. Csonka József már két­ségbeesetten tiltakozik, soha többé nem áll szóba Péter­rel, elkerüli. Csakhogy már késő. Amit eddig elkövetett a társaságában, azért felel­nie kell. Péter János az elő­zetes letartóztatás idején is megfélemlítette Csonkát. Azt mondta neki: „Gambás, ha szólsz, amikor kimegyünk agyonütlek.” A kihallgatás alatt sem vál­tozott meg. Sötét, gyűlölködő tekintettel néz a jegyzőköny­vező rendőrtisztre. — Péter, miért verekedett? — Nem verekedtem. — A másik embert miért verték meg? Nem szól. Néz sötéten, bűn­bánatnak nyoma sincs arcán. A vizsgálat befejeződött. Pé­ter hallgatott, de társai őszintén elmondták a törté­netet. A bíróság elé kerül­nek. Az egész város vária az ítéletet, amely remélhető­en Péter Jánost megfékezi a meggondolatlan cselekedetek­től és rádöbbenti, hogy nem lehet becstelenül élni. És ez elsősorban saját érdeke ... Egy bandáról van szó, a garázdálkodások élenjáróiról. Észhez kell őket téríteni... Bobál Gyula

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom