Nógrád, 1967. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-13 / 190. szám

1967. augusztus 13. vasárnap

nó«pAd

7

Vasárnapi levél

fiz

Összeférhetetlenségről

Nem mai keletű betegség az összeférhetetlenség, nem most akarom felfedezni olvasóimnak. Csupán arról van szó, hogy időről időre elhatalmasodik, mint valami ronda járvány; fertőző és áldozatokat szed, nehéz gátat vetni a vele járó tüneteknek. Tünetei pedig, hogy csak a legismertebbeket és legszennyezöbbeket említsem: a rágalom és az intrika.

Sajnos, napjainkban is van ok beszélni róla. Intézményekben, hivatalokban fölös számmal ismernek még összeférhetetleneket, fúró-faragókat és intrikusokat, akik mételyessé teszik a légkört, mérges kelevénnyé fertőzik közösségek életét.

Távolról sem egyedi az eset, melyet itt szeretnék szóvá tenni, csupán pregnáns példájában rendkívül jellemzőnek érzem az összeférhetetlenség tüneti jegyeit illetően.

Elmondom hát, talán okulásnak sem lesz haszontalan megismerni.

Néhány esztendeje az egyik szomszédos megyéből Nógrádba került egy tanító. A testület, amely befogadta, nem jobb és nem rosszabb az -átlagosnál, az érkező tehát sem kisebbnek, sem magasabbnak nem érezhette magát képességekben és szakmai tudásban társainál. A tanító az iskolai munka mellett kulturális tisztségeket is kapott — o velejáró díjazásokkal együtt, szép lakásba költözhetett — tehát minden együtt volt ahhoz, hogy munkával feleljen meg az előlegzett bizalomért.

Kezdeti hónapok nyugalma után azonban zajos fordulatot vett az iskola, sőt az egész község élete. Az új tanító széles körű levelezésbe fogott nevelőtársai, iskolai felettesei, a község vezetői ellen; emberek után szimatolt, vádakat koholt, s fröccsentett szét amerre járt

Az ügy kivizsgálásában, a rágalmak tisztázásában a járási oktatási osztálynak jutott első szinten feladata. Az eredmény napnál világosabban a rágalmazó rosszhiszeműségét, sőt összeférhetetlenségét igazolta, amiért rendreutasítást és fegyelmi határozatot kapott.

Ügy hihetnénk, tanult az esetből a vétkes. Ám korántsem ez a folytatás. A fellebbezések és rágalmak újabb, magasabb és mind magasabb fórumot kerestek. Vizsgálatra szólították a járási ügyészséget, a megyei tanács, a megyei pártbizottság illetékeseit, a legfelsőbb szintű párt- és állami apparátust, a sajtót.

Nincs abban semmi különös és elítélendő, ha valaki igaza tudatában és védelmében akár az „atyaistenhez,, fordult, s nem vitatom, megeshetett már, hogy „kinéztek" valakit egy közösségből, oktalan hajszát indítottak valaki ellen. A védekezés alapvető emberi jog, sőt törvényadta jog, ha a látszat mégannyira a panaszló, a vádemelő ellen szól is, már az első fórumok vizsgálata szerint.

A vádemelő azonban — ha összeférhetetlen alkat — észnél van. Ilyen esetben dupla, vagy semmit játszik. Vádat emel részrehajlásért a vizsgáló fórum ellen, s így duplázgat fel, egész a Központi Bizottság, az Elnöki Tanács fejéig — ki tudja, mit remélve?

Persze, a dupla, vagy semmi játéknak megvannak a maga fortélyos fogásai: az ideológiai, politikai frázisok. A baj az csupán, hogy ilyenek olvastán már nemigen esik hasra senki. A vádak bumerángja megteszi széles ívét és visszahull az elindítóra.

Nyolc fontos fórumot járt meg a tanító ügye, míg utóbb a Nogrgd hasábjain kötött ki. De közelről sem ért véget.

Nem ért véget, sőt ott tart, ahonnan elindult. A vádak azonban az eltelt másfél évben sem bizonyosodtak többnek rosszhiszemű, törtetésből fakadó rágalmaknál. Nincs mit kezdeni veiük, legfeljebb, ha azt nem, hogy végre megfelelő nyomatékkai adjuk vissza gyártójának.

Nekem jutott szerkesztőségi feladatként nyomába eredni az igazságnak — bármely oldalán találnám meg

az ügynek.

De bárhol nyúltam a panasztevő életébe, jelen állapota, vagy korábbi éveit fürkészve, szinte sehol, egyetlen megnyugtató, homálytalan részlet.

ö így fogalmaz: népgazdasági érdekből áthelyezve.

Én többnyire így tapintom ki a lényeget: összeférhetetlenség miatt... Szinte állomásáról állomására életének.

Szalonna. (Borsod megyei község) Az igazgatóval nézeteltérések. Áthelyezés.

Szín. (Borsodi község) összeférhetetlenségért fegyelmi. Megrovás, áthelyezés.

Aranyos. (Település Borsodban). Jó munkájáról a megyei újság ír. De összeférhetetlen. Áthelyezés — „népgazdasági érdekből” Selyebre, de rossz a lakás, az emberekkel is nehéz megférni. Irány: Nógrád.

Alig három esztendeje ennek, de fél évig sem bírta nyugton, s egy éve, fegyelmi döntésből a szomszédos községbe jár tanítani.

Gondoltam: ott már csak jót hallok rá, ennyi viharos történés után. De hogy számíthattam rá? Hiszen most is „dokumenteket” gyűjt, rakosgat, jogtalan engedményekre aspirál. Célozgat, gyanúsít és vádaskodik a pályán tisztességben szolgáló társak ellen, így alig marad energiája oktató-nevelő hivatására.

Így vélekednek mostani munkahelyén, — megvál- j nának tőle örömest, mert zaklatja az iskola életét, rendjét.

Nem akar hinni a fülének, ahogy ezeket sorolom. Gúnyosan állítja: persze, az igazgató a járásban a legmagasabb fizetést kapja: meg akar szolgálni érte a feletteseknek.

De láttam az iskolanaplókat, amelyeket vezet, a dolgozatok néhányát, melyeket javított, — nem válnak díszére, nem kívánkoznak kirakatba.

Hogy szerencsétlen ember? ... Lehet. Amennyiben az összeférhetetlen, a rágalmazó, az intrikus ember típusának mind nehezebb a helye társadalmunkban, mind szűkűlöbb a tere a munka békés közösségeiben.

Akik még nem tudnák, talán tanulhatnak történetéből.

Barna Tibor

Nemzetközi Almanach 1967.

Kossuth Könyvkiadó

Falusi népművelés a statisztika

1960-ban megjelent Nemzetközi Almanach és az azt kiegészítő 1962-es pótkötet megjelenése óta eltelt évek eseményei szükségessé tették egy új, korszerűbb anyagot tartalmazó kézikönyv kiadását. E szükséglet kielégítését szolgálja a Nemzetközi Almanach 1967. A szerkesztők 1966 őszén zárták le az események regisztrálását, s a könyv anyagának összevá- logatásánál a legfrissebb események követését, figyelem- melkísérését tekintették a legfontosabbnak.

Az új ezerkétszáz oldalas Nemzetközi Almanach rendkívül gazdag és jólrendezett anyagot ad a világ minden országáról. A földrajzi, gazdasági, demográfiai adatok mellett nagy súlyt fektet a könyv a különböző államok társadalmi, politikai viszonyainak ismertetésére. Az államforma, a politikai berendezkedés, a különböző pártok és tömegszervezetek mellett megismerhetjük a Nemzetközi Almanachból az egyes országok nemzetközi kapcsolataira, külpolitikai helyzetére legjellemzőbb adatokat, eseményeket. Minthogy magyar olvasók számára készült a nemzetközi kézikönyv, az almanach — ott, ahol az szükséges, kidomborítja a magyar vonatkozásokat, s hazánknak aránylag nagyobb teret ad mint a többi országnak. Rendkívül érdekesek számunkra a gyarmati elnyomás alól nemrég felszabadult országokról közölt adatok, hiszen ezekről az államokról nemcsak az újságolvasók, de még a szakemberek ismeretei is igen hiányosak.

A Nemzetközi Szervezetek című részben a különböző jellegű (politikai, gazdasági, kulturális, szakszervezeti, vallási) nemzetközi szövetségek, intézmények, s egyéb szervezetek adatairól tájékoztat az almanach. i

Csak számok, és mégis ösz- szefüggőbb, színesebb olvasmányt ad sok tízezres csapatuk, mint némelyik érdekfeszítőnek szánt regény. A Művelődési Minisztériumnak a népművelés 1966. évi statisztikai adatait összefoglaló tájékoztatóját nézegetem napok óta, s nem bírom abbahagyni a számok Ö6Szehasonlítgatásá- val, az új összefüggések fölfedezésével járó munkát.

Mert ki hinné például, hogy 1966-ban a műkedvelők felléptével rendezett falusi műsoros esteknek több mint 3 és fél millió nézője volt? A hivatásos művészek részvételével lebonyolított hasonló rendezvényekre csak másfél millióan váltottak jegyet, a 14 vidéki színház együttes nézőszáma 1 800 000-et ért el. És ki gondolná, hogy noha a községi könyvtárakban nem kevesebb, mint 321 734 kötetnyi mezőgazdasági ismeretterjesztő munka található, a kölcsönzött könyveknek mindössze 2,5 százaléka kerül ki ezek közül !... És talán az sem érdektelen tény, hogy noha — mint világszerte — országosan nálunk is csökkent a mozilátogatók száma, ez a folyamat falvainkban legalábbis megtorpant, mivel 1966-ban az előző évihez mérten néhánv százezerrel még emelkedett is az eladott mozijegyek száma, és elérte a 48 és félmilliót.

Színház és falu

A magyar falvak 23,9 százalékát látogatja színház. Meglehetősen nagyok a szélsőségek a színházi ellátottság tekintetében. A sok apró faluból álló Baranyában a községek 6,6 százalékába jutnak el a művészek, a mammutközsé- gekben gazdag Békés falvainak 62,7 százalékában volt tavaly szinházi előadás. Feltűnő, hogy míg a vidéki színházak látogatottsága az előző évihez mérten 7 százalékkal csökkent, a Déryné Színház előadásainak nézőtábora 3,8 százalékkal növekedett. A visszaesés mértéke némelyik vidéki színháznál feltűnő. Viszont újabb, nézőket hódított az 1965. évihez mérten a

veszprémi, a kecskeméti, a

debreceni és a pécsi színház

Kevés kiállítás

Közismert, hogy milyen sok a tennivaló a képzőművészeti közízlés fejlesztésében. A Népszabadság, a televízió, de néhány hetilap is szinte tanfolyamszerűén oktatja társadalmunkat a műélvezet abe- jére. Ennek ismeretében mélységesen elgondolkoztató, hogy a több mint 3000 magyar községben tavaly összesen 46 kiállításnak jutott hely és idő. Békésben 14, Borsodban 7, Hajdú-Biharban 5, Pest megyében pedig 4 kiállítást rendeztek falun. Viszont Csong- rád-, Szolnok-, Vas-, Veszprém- és Zala megye községeiben egyetlen kiállításra

sem került sor. Pedig ahol rendeztek is valamilyen kiállítást, a falusi kiállítás látogatók száma még ott is általában csak szerény töredéke volt a megye városaiban bemutatott kiállítások nézőseregének. Az arány az 1000 lakosra jutó kiállítás-látogatók tekintetében a város javára Baranyában 64:2, Bács-Kiskunban 116:16, Fejérben

156:12, Nógrádban 422:10 volt.

Több bönyy

A falusi könyvterjesztés kitett magáért tavaly. Míg az országos könyvforgalom egy év alatt mindössze 1,2 százalékkal emelkedett, a községekben 5 százalékkal (több mint 10 millió forint értékűvel) több könyv lelt gazdára, mint 1965-ben. A kereken 220 millió forintnyi falusi könyvforgalomból 142 milliót a SZÖ- VOSZ bonyolított le a SZÖV- KÖNYV vállalat révén.

Elválaszthatatlan a falusi könyvforgalomtói a községi könyvtárak helyzete. A több könyvvásárló több könyvkölcsönzőt is jelent és viszont. Egyetlen év alatt 11,2 százalékkal nőtt a községi közművelési könyvtárak kötetszáma. (Nagyjából 750 000 kötetnyi az állománygyarapodás). A beiratkozott olvasók tábora is

3.6 százalékkal gyarapodott, s a kölcsönzött kötetek száma is

6.7 százalékkal haladta meg az előző évit.

522 irodalmi színpad

Végezetül néhány tényt a műkedvelő művészeti csoportokról. Már említettem, milyen meglepően nagy tömeg látogatja a műkedvelő előadásokat. Nos, a falusi műkedvelők serege is tekintélyes. A községekben kereken 2500 színjátszó csoport működik. (Több mint húszszorosa a városiaknak). Az országban tevékenykedő 601 irodalmi színpadból, tavaly 522 volt a falusi, az 1534 táncszakkörből pedig 1442.

Az sem utolsó dolog, hogy a TIT természettudományi előadásainak sorában 8320 előadással az agronómiái témák vezetnek. Ezeknek a hallgatósága majdnem 340 ezer. Abba viszont semmiképp sem nyugodhatunk bele, hogy az 1000 lakosra jutó falusi tv előfizető tavaly fele sem volt a városinak (133:60); hogy akadt megyénk, ahol a tsz akadémiák hallgatóinak a száma az,1000-et sem érte el, és az sem kelthet bennünk nagy megelégedést, hogy a gyermekek részére a művelődési házakban szervezett mezőgazdasági szakkörök száma országosan csak 45, tehát alig minden 70. községre jut egyetlenegy.

Szívélyes üdvözlet, hazavitt remekművek

Levelezőlapot mostanában

mindnyájan írunk; szívélyes üdvözletét a Balatonról és a Mátrából, kedves megemlékezést a szegedi vagy soproni kirándulásról, jókívánságokat a dalmát tengerpartról és Firenzéből: a nyár a képeslapok szezonja is.

Százféle kapható itthon is, külföldön is, s ki-ki kedve, ízlése szerint választ ismerőseinek a pavilonokban, postahivatalokban. Színes virág képét, égővörös festett rózsaszálat és harsogó lila nősziromlevelezőlapot .küld a szerelmes fiatalember, kifestett karikatúrát, kedélyeskedő rajzot a barát és az üdülő munkatárs, elegánsan fényezett, csábító színű tájfotót a gyerek, a testvér.

S vannak, akik szándékosan másmilyen lapokat keresnek, Sopronból például a Stornó- ház fényképét küldik el, mert az otthoniak még nem jártak a szép kis városban, nem ismerik ezt az értékes műemléket, balatoni nyaralásról a tihanyi kiránduláson vett apátság-fotót adják postára, hogy emlékezzék a címzett is a szép épületre, s Firenzéből a Me- dici-síremlékek képmását, mert ez hiányzik az unoka- öccs levelezőlap-gyűjteményéből.

Képeslapot nálunk igen sokan gyűjtenek, s nemcsupán fiatalok. Nemcsak földrajz- és történelemtanárok, előadók, akik szemléltetéshez, idegen tájak megismertetéséhez gyűjtik össze a postán jött fényképeket, nemcsak megszállott, mindent-gyűjtők, akik hobby- ként szedig össze mindazt, amit raktározni, cserélni, gyűjteni lehet: felnőtt érdeklődők, szépet szeretők, értékekben gyönyörködök is várják a lapokat, mert érdemesnek tartják dobozba, vagy albumba gyűjteni a világ látványosságait, a művészet szépségeit.

Legtöbbször ők küldik igényesen, s várják igényesen a szívélyes üdvözleteket. Nem érdekli őket a festett virág, az élcelődő vicc-anziksz, a csábító tájfelvétel: régi, szép épületek, történelmi levegőjű városok fényképére vadásznak, évszázados kastélyok és félezeréves házak, hangulatos barokk városnegyedek és szűk középkori utcácskák képei iránt érdeklődnek, mert az ilyen ismertető üdvözletről azt tartják, nemcsak kedves, hasznos is.

Igazuk van, mert szépek, sokfélék és olcsók ma nálunk a képeslapok, az igényes gyűjtők is megállapíthatják, hogy többnyire nem maradnak el — sőt: ízlésben sokszor nívósab- bak — a külföldi példáknál. Fotóművészek fényképezik, művész-zsűrik ellenőrzik és színvonalasan dolgozó nyomdák tkészítik, így silány alig- alig kerül az üzletekbe.

Ha tehetik, leginkább/ múzeumok előcsarnokában, műgyűjtemények közelében vásárolják a másoknak küldendő, vagy megíratlanul magunknak megtartott képeslapot, a színes arasznyi reprodukciót. Hatalmas hatású olasz és spanyol mesterek, Goya, Greco, vagy Tiziano remekeinek kicsi hasonmását keresik a budapesti Szépművészeti Múzeum, Der- kovits hatalmas, Szőnyi István sejtelmes alkotásainak sokszorosított kis példányát a Nemzeti Galéria előcsarnokában; Giottót és Boticellit küldenek Firenzéből, s nehéz pravoszláv ikonok mását belgrádi, bulgáriai útjukról.

Hányszor sóhajtunk, vagy tréfálkozunk múzeumban egy—egy igazán megragadó műremekek előtt: ezt szívesen hazavinnénk magunkkal. Az ügyes, igényes műbarát nemcsak sóvárog, haza is viszi. Apró, de hűséges színű levelezőlapokon, vagy a műalkotásokról készült nagyobb reprodukciókon. Nemcsak emlék, érték is, kis házi múzeum rendezhető belőle, amely később emlékeztet a valamikor látott igazi múzeumra, s lehetővé teszi, hogy újra élvezzük az alkotás nagyszerűségét.

S vásárolhatunk néhány hónapja művészi diapozitíveket is. A kis diavetítőgép használata egyre népszerűbb, mind elterjedtebb szórakozás lett nálunk, s klasszikus és modern, hazai és külföldi mesterek műveinek olcsó és bőséges sorozatát, a kényelmesen zsebre rakható néhány újjnyi celluloid-lapokat ugyancsak érdemes venni, s otthon, falra vetítve emlékezni.

Értelmes szenvedély a műemléki fotók, művészi képeslapok, reprodukciók és diapozitívek gyűjtése: szórakoztató

önnevelés. Művészetről olvasni, előadást hallgatni nincs mindenkinek ideje, kedve, energiája. De művészetet nézni a festészet, a szobrászat, az építészet remekeit megismerni, mindenki számára vonzó időtöltés, fáradság nélkül tanulás, igazi ismeretterjesztésképpen, filmen is.

Szívélyes üdvözletét mostanában mindnyájan írunk, de nem egyformán küldünk jókívánságokat. A legértékesebb jókívánságot akkor küldjük, ha művészi lapra írjuk a kedves ismerősnek: nemcsak üdvözletét, művészetet is juttatunk neki, a világ, az ország remekeit csatolhatjuk sorainkhoz; — van-e ennél gá- lánsabb köszöntés?

R. Gy,

A Szovjet Képzőművész Szövetség moszkvai kiállítótermében megnyílt magyar festészeti és .szobrászati kiállításon 130 alkotás szerepel (Telefoto — MTI Külföldi Képszolgálat)