Nógrád, 1967. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-17 / 193. szám

2 frööRse Í967. áttgtiszíus f¥. MÍR8rBS „A kínai nép érdekeivel ellentétben” Vita a két fő kérdés körül (Folytatás az 1. oldalról) rösgárdisták” osztagait. Mao Ce-tung csoportja szándéko­san tovább élezi a szovjet— kínai viszonyt. A kínai vezetők mindig gondosan kerülték, hogy va­lamiféle módon összetűzésre kerüljenek az imperializmus erőivel, ugyanakkor mindent megtettek azért, hogy háborús helyzetet teremtsenek Kína határain túl. A pekingi ve­zetők attól sem riadtak visz- sza, hogy olyan szemenszedett rágalommal hozakodjanak elő, hogy Kínát úgymond „gyűrű­vel veszik körül”, és nemcsak az imperializmus felől fe­nyegeti veszély, hanem szo­cialista országok részéről is. A Pravda a továbbiakban hangsúlyozza, hogy a marxis­ta—leninista kommunista- és munkáspártok a pekingi ve­zetők „szélsőséges forradal­mi” frazeológiája mögött ész­revették Mao Ce-tung és cso­portjának veszélyes szándé­kait, a kommunista mozga­lom egységének megbontására és eszmei lefegyverzésére vo­natkozó terveit. Az imperia­lizmus ellen, nemzeti füg­getlenségük és szabadságu­kért harcoló népek rádöbben­tek, hogy Peking külpoliti­kai akciói és „javaslatai” a pekingi vezetők káros és egoista törekvéseit kendőzik, tudatára ébredtek annak, hogy a pekingi vezetők nem éreznek felelősséget országuk és még kevésbé más népek sorsa miatt. A Pravda megállapítja, hogy a tisztátalan politikai célok szülték azt a szennyes és fékevesztett kampányt, amelyet Kínában a „proletár kulturális forradalom” jelsza­vával indítottak. A kampányt 1966 tavaszán a Jeifang Ribao című lap, a Kínai Népköztársaság Hon­védelmi Minisztériumának lapja kezdeményezte, amikor szembeszállt a Kínai Kom­munista Párt pekingi pártbi­zottságával, annak sajtószer­veivel, és javasolta „nyissanak tüzet” arra, amit a lap „párt­ellenes, szocialistaellenes frontnak” nevezett. Mao Ce-tung ellenfelei ül­dözésének kampánya Peking- ből az egész országra átter­jedt, de nem hozta meg azo­kat az eredményeket, ame­lyekre Mao Ce-tung csoportja számított. A párt soraiban és a néptömegekben növekszik az elégedetlenség az ország tűrhetetlen gazdasági és po­litikai helyzete miatt, ame­lyet a pekingi vezetők idéz­tek elő. Annak ellenére, hogy a pe­kingi propaganda azt állítot­ta, és azt állítja, hogy csu­pán „egy maroknyi hatalmon levő csoport” ellen kell har­colni, nagyon hamar nyilván­való lett, hogy a „kulturális forradalom” tömeges pogrom­kampány, és embermilliók ellen irányul. A „kulturális forradalom” végrehajtására hivatott fő erők az állambiztonsági szer­vek és katonai szervek let­tek. Annak érdekében, hogy e leszámolásnak társadalmi megmozdulás látszatát ad­ják, (megszervezték az úgy­nevezett „vörösgárdista moz­galmat”: iskolásgyerekek, fia­talkorúak és diákok mozgal­mát, akiket a soviniszta ká­bulat és Mao Ce-tung sze­mélyi kultuszának viszonyai között neveltek. A pekingi vezetők visszata­szítóan cinikus politikai mes­terkedései nagy tragédiába sodorták a kínai népet. Az úgynevezett revizionisták „bí­rálatának” és „leleplezésének” kampánya a tömeges erőszak orgiájává fajult, és ebben a kampányban szabadjára en­gedték a legalantasabb emberi ösztönöket. A „vörösgárdisták” min­dennapi gyakorlattá tették a tömeges ütlegelést, a kegyet­len kínzást és a gyilkosságo­kat. Ilyen körülmények között új erővel jelentkezett Kíná­ban a pártban és a néptö­megekben a növekvő ellenál­lás e szörnyűséges provoká­cióval szemben, hiszen az olyan útra térítette az orszá­got, amely a szocialista vív­mányok elvesztéséhez vezet. Kínában sok pártbizottság és népi bizottság a munkások és parasztok öntudatos részé­nek támogatásával visszaveri a maoista erők féktelen tá­madását. Kína több tartomá­nyában és legnagyobb váro­saiban nagy politikai tünteté­sek, sztrájkok és fegyveres megmozdulások voltak a nép­ellenes terrorral szemben. Mao Ce-tung csoportja, miután meggyőződött arról, hogy Kína tartományainak túlnyomó többségében nem tudja a maga javára megvál­toztatni az erőviszonyokat, új támadásba lendült ellenfelei­vel szemben, s ez alkalom­mal nyíltan előtérbe helyezte a hadsereget és ráhárította a „kulturális forradalom” vég­hezvitelének feladatát. A had­sereget „a proletár diktatúra alapvető támaszának” nyilvá­nították. A legutóbbi kínai esemé­nyek szemléletesen megmu­A rádió és a tv mai műsora KOSSUTH RADIO: 4.32: Hajnaltól — reggelig... ^ 8.05: Műsorismertetés. — 8.22: Kincskereső kisködmön. IV. rész. — 9.00: Időszerű nemzetközi kérdések. — 9.10: Ked­velt régi melódiák. — 10.10: Történelmi operákból. — 11.02: Családi magazin. — 11.57: Hallgatóink figyelmébe. — 12.15: Sántha Ferenc népi zenekara játszik. — 12.42: Tör­vénykönyv. A Rádió jogi műsora. — 13.02: A budapesti színházak műsora. — 13.05: Ránki György: Pomádé ki­rály új ruhája — I. szvit. — 13.36: Nyomorultak. Rádió­játék. II. rész. — 15.15: Kamarazene. — 16.00: Blaháné. Részletek Polgár daljátékából. — 16.25: A Magyar Rádió és Televízió énekkara énekel. — 16.37: Móricz Zsigmond élete és művészete. — 16.57: Hallgatóink figyelmébe. — 17.15: Ambrus Kyri és Korda György énekel, a Deák- együttes játszik. — 17.40: Operabarátoknak. — 18.20: Em­berek sorsáról döntenek. Kapusi Rózsa riportja. — 18.35: A. Magyar Rádió és Televízió népi zenekara játszik. — 19.00: Esti Krónika. — 19.29: A zongoránál: Kőrössy Já­nos. — 20.10: Uj lemezeinkből. — 21.02: Tündérkert. IV. (befejező rész.) — 22.25: Járóka Sándor népi zenekara ját­szik. — 23.00: Pique Dame. Részletek Csajkovszkij ope­rájából. — 23.30—0.25: Tánczene. PETŐFI RADIO: 4.30—7.57: Azonos a Kossuth Rádió műsorával. — 10.00—12.30: Zenés műsor üdülőknek. — 12.30: Süssmayr: Nagypapa névnapja. Közvetítés a Ma­gyar Rádió gyermekkórusának május 7-i hangversenyé­ről. — 13.03: Operettfinálék. — 14.00: Kettőtől — hatig. A Petőfi Rádió zenés délutánja. — 18.10: Szomszéd népek parasztjai. — 19.15: Magyar muzsika. — 19.54: Jó estét, gyerekek: — 20.00: Esti Krónika II. — 20.30: Gyurkovics Mária és Radnai György magyar nótákat énekel. — 21.00: Mi a mentalhygiéne? Dr. Marék Antal főorvos írása. — 21.10: Olasz dalok, keringők. — 21.39: Közvetítés Géniből. A Suisse Romande zenekar hangversenye. A TELEVIZO MŰSORA: 9.30: Műsorismertetés. — 9.31: Emlékezetes éjszaka. Magyarul beszélő angol film. — 11.20—11.50: A képzőművészet története. — 17.58: Műsoris­mertetés. — 18.00: Hírek. — 18.05: A Magyar Hirdető mű­sora. — 18.15: Telesport. — 18.35: A 100%. — 19.00: Kap­csoljuk... Látogatás a Parlamentben. — 19.40: A világ tér­képe előtt. — 19.50: Esti mese. — 20.00: TV-Híradó. — 20.20: Postaláda. Szatirikus játék. — 21.25: A muzsika barátainak. Dvorzsák; IX. (Újvilág) szimfónia. — 22.05: TV-Híradó. — 2. kiadás. BESZTERCEBÁNYA: 17.30: Filmriportok. — 18.05: Film­híradó. — 18.15: Táncdalok. — 19.00: TV-Híradó. — 19.30: \ Patyomkin cirkáló (szovjet film.) — 20.35: A júniusi offcnzíva. — 20.45: Kíváncsi kamera. tattáfc, hogy a Kínát megrea- gető politikai válság még jobban elmélyült, és új bo­nyodalmakra lehet számítani. Mao Ce-tung csoportja alá­aknázza a Kínai Népköztársa­ság állami és társadalmi rendszerét, és lényegében csa­pást mér a szocialista rend­szer alapjaira a Kínai Nép­köztársaságban. Azzal, hogy eltávolította a hatalomból a munkásosztályt és kommunista pártját, s gyakorlatilag államcsínyt haj­tott végre a „hatalom meg­szerzése” kampányának je­gyében, Mao Ce-tung cso­portja megmutatta a népnek a „kulturális forradalom” programjának lényegét: olyan törekvés ez, hogy az or­szágban biztosítsák Mao Ce- tung és környezetének dikta­túráját. Mao Ce-tung és csoportja egyre jobban leszámol mind­azokkal, akik bármilyen for­mában kifejezik: nem érte­nek vele egyet. Ellenfeleit mindenekelőtt a pártban, a párt kádereiben látja, akik nagy forradalmi tapasztalattal rendelkeznek és ellenzik a marxizmus-leninizmusnak maoizmussal való felváltását. Ez az oka annak, hogy Mao Ce-tung a fő csapást a pártra és a Kínai Kommunista Párt VIII. kongresszusán hozott határozatokra irányítja. A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának tevé­kenysége megbénult, tagjai­nak több mint kétharmadát, köztük a Politikai Bizottság és a titkárság tagjainak több­ségét, eltávolították a vezető­ségből és velük együtt meg­rágalmazták a Kínai Népköz- társaság kormányának sok más Vezető személyiségét is. Az úgynevezett „katonai- politikai ellenőrzést” gyakor­ló hadsereg felügyelete alatt folyik most Kínában a mun­ka a gyárakban, az üzemek­ben és a falvakban. A had­sereg alakulatai fegyveres erőszakot alkalmazva hozzák létre a Mao Ce-tung szájízé­nek megfelelő „bizottságo­kat”, amelyekben a katonák elsőrendű szerepet játszanak. Pekingben ma nyíltan elis­merik, hogy a hadsereg tá­mogatása nélkül „a kulturális forradalom” nem valósulhat­na meg, és felhívják a lakos­ságot, ne szálljon szembe vele. Az utóbbi időben azonban a maoizmussal szembeni ellen­állás a hadseregben is kez­dett kibontakozni és a hadse­regen belül most újabb tisz­togatás folyik. Mao Ce-tung csoportja po­litikájának népellenes jellege abban is megnyilvánult, hogy az utóbbi évben ez a csoport erőteljes támadást intézett a munkásosztály és a paraszt­ság életszínvonala ellen, „ökonomizmusként” megbé­lyegezte a munkások és a parasztok kísérleteit jogaik­nak védelmére. Kína vidékei­nek többségére kiterjedtek a munkások és parasztok sztrájkjai s fegyveres meg­mozdulásai; még a hivatalos sajtó sem hallgathat erről. Ezek a megmozdulások meg­mutatták, mit ér az ország­ban a szervezett nyomor rendszerét erőiszakkal elter­jesztő Mao Ce-tungi gazda­ságpolitika. A Pravda a továbbiakban leszögezi, hogy az SZKP és a szovjet nép mindenkor nagy megbecsüléssel és a testvéri szolidaritás érzéseivel visel­tetett a kínai nép forradalmi harca iránt, örömmel töltöt­ték el azok a sikerek, amelye­ket a kínai nép országa tár­sadalmi átalakulása, a gaz­daság és a kultúra fejlesztése terén elért. Mélységes együtt­érzéssel viseltetnek a szovjet emberek a kínai nép iránt a mostani nehéz időkben is. A szovjet nép felháborodással elutasítja azt a szennyes rá­galmat, amelyet Mao Ce-tung csoportja továbbra is terjeszt a Szovjetunió, az SZKP, más szocialista országok, a marxizmus-leninizmus és a proletár nemzetköziség elveit védelmező kommunista és munkáspártok ellen. A pekin­gi vezetők és propagandistáik a burzsoá propaganda fogása­it alkalmazva a legalantasabb politikai provokációkkal, ko­holmányokkal próbálják meg­rágalmazni a Szovjetuniót és a testvéri szocialista országo­kat, megtéveszteni saját né­püket, megmérgezni a nem­zetközi helyzetet. Az imperialista reakció erői tapsolnak a kínai rágalmak­nak, kifejezik afölötti örö­müket, hogy a pekingi veze­tők „baloldali forradalmi” frazeológiája olyan sovinisz­ta törekvéseket leplez, ame­lyek az imperialista reakció és a háború erőnek mal­mára hajtják a vizet. A szovjet emberek, akik mindenkor barátjuknak, szö­vetségesüknek tekintették a kínai népet a társadalom for­radalmi átalakulásáért vívott harcban, biztosak benne, hogy eljön az az idő, amikor a Kínai Kommunista Párt és a kínai nép szakít Mao Ce- tung jelenlegi pusztító politi­kájával, helyreállítja a Kí­nai Népköztársaság testvéri kapcsolatait a Szovjetunióval és más szocialista országok­kal a világszocializmu6, de mindenekelőtt a kínai nép ér­dekében — fejeződik be a Pravda cikke. Kiesinger—Johnson találkozó WASHINGTON (MTI) Johnson elnök figyelmez­tette a Washingtonban tár­gyaló Kiesinger bonni kan­cellárt, hogy ha a nyugatné­met kormány jelentős mér­tékben csökkenti a Bundes­wehr létszámát, akkor a Nyu- gat-Németországban állomá­sozó amerikai csapatlétszá­mot is tovább csökkenthetik. Nyugati hírügynökségek sze­rint Johnson azt mondotta vendégének, hogy ő maga ugyan nem támogatja az amerikai katonaság európai személyi állományának csök­kentését, de ha a bonni kabi­net komolyan megnyirbálná saját hadseregét, azzal „sú­lyos politikai és lélektani ha­tást gyakorolna az amerikai kongresszusra és az Egyesült Államok közvéleményére”, s a kormányzat, úgymond, „nem tudna ellenállni a reá nehezedő nyomásnak.” Az amerikai — nyugatné­met viszony másik vitás kér­dését a tervezett atomsorom- pó-egyezményt, az AP hír- ügynökség jelentése szerint Johnson és Kiesinger nem hozta szóba, csak Rusk és Brandt külügyminiszterek tárgyalták meg. A Fehér Házban Johnson bankettet adott Kiesinger tiszteletére. Pohárköszöntőjé­ben Johnson a tárgyalásokat „igen építőnek, igen barátinak és igen termékenynek” nyil­vánította. Szerdán befejeződtek aa amerikai—nyugatnémet meg­beszélések. Johnson és Kiesinger tár­gyalásairól közös közleményt adtak ki. Az okmányból ki­tűnik, hogy a két államférfi elsősorban katonai jellegű kérdéseket vitatott meg. Tito folytatta KAIRÓ (MTI) Tito jugoszláv elnök da­maszkuszi és bagdadi látoga­tása után szerdán délelőtt visszatért Kairóba, hogy foly­tassa megbeszéléseit Nasszer elnökkel. Kairói sajtóértesülések sze­rint Tito több államfőhöz üze­netet intéz majd a közép­keleti kőrútjának végeztével. A többi között válaszol azok­ra az üzenetekre, amelyeket a szovjet vezetőktől, több más szocialista ország elnökétől, továbbá Johnson amerikai el­nöktől és egyes el nem kö­telezett országok államfőitől kapott. BAGDAD (MTI) Bagdadban szerdán közös közleményt adtak ki Tito ju­goszláv elnök Aref iraki el­nökkel folytatott kétnapos, szerdán véget ért tanácskozá­sairól. A közlemény szerint mind­telt azoknak az erőfeszítések- tlt azoknak az erőfeszítések­nek, amelyek az arab orszá­gok ellen elkövetett izraeli agresszió következményeinek felszámolását célozzák. Poljanszkij a világkiállításon MONTREAL (TASZSZ) Pierre Dupuy a világkiállí­tás főbiztosa kedden ebédet adott a Poljanszkij miniszter­elnök-helyettes vezette szov­jet delegáció tiszteletére. Du­puy üdvözlő beszédében el­mondotta, hogy a szovjet pa­vilon az Expo—67 egyik leg­kiemelkedőbb része, és hang­súlyozta: ez a siker hűen tük­rözi á szovjet nép 50 éves or­szágfejlesztő munkáját. Poljanszkij válaszbeszédé­ben arról nyilatkozott, hogy a világkiállítás lehetőséget nyújt a különböző rendszerű orszá­gok kölcsönös együttműködé­sére, és ennek fényében még szégyenletesebbek néhány ál­lam háborús törekvései Dél- Kelet Ázsiában és a Föld más tájain. Ezután az Expo—67 szovjet szekciójának vezetője, Bo- riszov, a szovjet pavilonban fogadást adott a delegáció tiszteletére. mmm yyScópus-h. ^.XISSul •J* Szűz Mária sírja: Vanykapu%. itlii Harodes kapu : Antónia IZRAEL* Damaszkusz kapu (A keresztesek 1099-bánj foglalták el)^2f^Qíí lerántinenf Xhítef/, [ÉIÁksa Mecset Mlehes'tMi» UJ-VAR0S Fellegvár*^ (Keresztesek építették e Heródes palota helyén) rifaJmSion kapu utolsó vacsora Mye keresztény templom .mejcset. Mecset tfzslnaqgqe Amiről hessélnek A közel-keleti háború nagy sokkja után egyre több jel utal arra, hogy erősödik az ellenállás az elfoglalt terüle­teken az izraeli megszállók­kal szemben. Erre mutatott az elmúlt héten Jeruzsálem Óvá­rosának arab negyedében le­zajlott sztrájk is, melynek eredményeként szinte telje­sen megbénult az élet a vá­ros nagy területein. A sztráj­kot az „Arab Jeruzsálem Vé­delmi Bizottság” nevű szer­vezet indította el, tiltakozásul Izrael célja ellen, hogy a vá­rosrészt közigazgatásilag egyesítse Izraellel. Izrael Jeruzsálem Óvárosá­nak bekebelezésére irányuló kísérletei nem mai keletűek. A zsidók ugyanis Jeruzsále­met történelmi alapon termé­szetes fővárosuknak tekintik, míg az arabok azzal érvelnek, hogy a város nemcsak zsidó, de keresztény és fontos mo­hamedán szent helyek za­rándokainak központja is. A vita közel 20 esztendeje fo­lyik. Az Izrael és Jordánia kö­zött 1948. december 1-én lét­rejött fegyverszüneti megálla­podás a front vonalát ideigle­nesen államhatárrá tette, éf mivel békeszerződést a hábo­rús felek később sem kötöt­tek, ez a helyzet állt fenn egészen a legutóbbi időig. A hadviselők között a front an­nak idején Jeruzsálem terüle­tén vonult keresztül, és ezál­tal a város két részre lett szakítva. Az Óváros Jordániá­hoz, az Újváros Izraelhez ke­rült. A zsidó állam különböző intézményeit Jeruzsálembe helyezte, sőt itt székel arab tiltakozás ellenére kormánya is. Az ENSZ 1949. december 9-én elfogadott határozatával szükségesnek vélte Jeruzsá­lemnek és környékének nem­zetközi igazgatás alá való he­lyezését, és az ún. szent he­lyek megfelelő védelméről való gondoskodást. A javas­lat elkészítésével megbízott Gyámsági Tanács 1950. ápri­lis 4-én elfogadott egy terve­zetet, melynek lényege az volt, hogy Jeruzsálem és kör­nyéke az ENSZ igazgatása alatt demilitarizált és semle­gesített terület legyen. Azon­ban sem Izrael, sem Jordánia nem vette figyelembe a Gyám­sági Tanács javaslatát. Most pedig Izrael, a június elején végrehajtott agresszió sikereit felhasználva Jeruzsálem Óvá­rosának egyoldalú bekebele­zésére törekszik. — TERRA —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom