Nógrád, 1967. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-27 / 202. szám
1967. augusztus 27. vasárnap NÖSRAD 9 Bárány Tamás VACSORA w/ ödös, felhős reggel volt. ** kis összekötőnk mögött lépdeltem, aki Lung-Kuangá- ból An-Laiba vezetett. Elhagyva Khuoi-Liut, a hegyek között haladtunk tovább, mert a hegy lábánál levő települést még az ellenség tartotta elfoglalva. A falu fölött felhők gyülekeztek, s minket is lágy ködbe burkoltak. Felhők... Felhők... Ruhánk átnyirkosodott és ezüstös harmat telepedett rá. Az összesűrűsödött felhők átvonultak a túloldalra és az emelkedő nap sugarai most már vidáman záporoznak ránk. Dél felé járt az idő, amikor Po-Nguahoz közeledtünk. A fiú hirtelen megállt és hozzám fordult: — Mit gondol, vannak-e a teknősnek szülei? Meglepett a kérdés. — Természetesen, vannak. Miért kérdezed? — Csak úgy... Es otthona? Gondolkoztam egy pillanatig, aztán így válaszoltam: — Nem tudom pontosan... Lehetséges, hogy építenek maguknak valamit a barlang mélyén, vagy a tóban... Tovább lépdeltünk szótlanul. Amikor néhány kilométert haladtunk, és átvergődtünk a — Tisztelt bíróság! Mint keresetemben iß kifejtettem: válni kívánok feleségemtől. Az ok, hogy nejem teljesen elhidegült tőlem... Nem, nincsenek konkrét bizonyítékaim, de ezt az ember megérzi, kár, hogy a tisztelt bíróság nő, így nehezebben érti meg a szempontjaimat Tíz éves házasok vagyunk. Ennyi telt el, megértésben, szeretetben, boldogságban. A dolog körülbelül egy éve kezdődött. .. Elöljáróban azonban el kell mondanom, hogy imádom a csirkecombot. Mikor elvettem Elvirát, anyám elmondta ezt neki. Akkor az álnók lesütötte a szemét és áhitato- san rebegte, hogy ez direkt szerencse, mert ő ki nem állhatja a csirkének a combját, csak a hátát, meg legfeljebb a szárnyát tudja megenni. Akkor éreztem, minket az isten is egymásnak teremtett, éppen olyan, mint az anyám. Minden vasárnap csirkét vágtunk. Nekem jutott a két combja és a melle, ő ette a hátát, szárnyát és az aprólékját. Sosem szóltam érte: hadd egye, ha egyszer azt szereti. Az ember tisztelje a házastársa ízlését, még akkor is. ha nem egyezik az övével. Egy évvel ezelőtt történt. Későn mentem haza, a vacsorám az asztalon volt. Én sosem kívántam tőle, hogy megvárjon a voesorával. Olyan enyhe szalon-mólém volt, de azt azért észrevettem, hogy a csirkepörköltben nincs comb, nincs melle húsa. Egy hatalmas csontos hát és két szárnya úszkált a piros szaftban. Már akkor sejtettem, hogy ez nyílt támadás. De az is eszembe jutott aznap, hogy egyszer ő is megkóstolhatja a combot is. .. Bár az egyiket azért meghagyhatta volna. Nem vagyok önző, tessék elken, Ismét megszólalt, de most már más hangon: — Kérem, engedje meg, hogy elmehessek néhány percre, megnézni a teknősömet. .. — A teknősödet...? A fiú mesélni kezdett. — Nemrégiben ezen a helyen egy katonát vezettem ét. Nem túl messze innen, egy hegyi teknőst találtam, amint éppen előmászott a kövek közül. Haza akartam vinni, hogy majd otthon a gyerekek játszanak vele, de nalhan Tin A teknős gyón nehéz volt... és kerestem neki egy üreget, oda ci- peUem, a nyílásra pedig egy követ gurítottam. Ugye, jó megoldás? Onnan nem mászhat ki és el sem pusztul... Akkor nem tudtam elvinni, mert másik úton mentem haza. De most... Hirtelen abbahagyta. Kezemen a vállára tettem és csendesen szóltam: — Értem. Eredj hát és hozd el a teknőst. Majd felváltva visszük. Előbb én, aztán te. hinni. Ha odaáll elém és azt mondja: — Te Jenő, én is megszerettem a combot, ezentúl egyik legyen a tiéd, a másik az enyém... Hát tessék elhinni, beleegyezem, elvégre emberek vagyunk, nem igaz? De így? Se szó, se beszéd! Másnap ezért nem tettem szemrehányást. Egy hétig nem szóltam hozzá. A következő vasárnap megint csirke volt, ezúttal rizsesen. Imádom. A rizsbe borsót kever a feleségem, meg húst... Természetesen mindig két combot rejtett el a rizsben. Izgalmas művelet nekiállni a rizshegynek és kibányászni belőle a combokat. Ezen az estén megint kicsit későn mentem haza. A vacsora a szokott helyén. Nagy kupac rizs, benne zöld borsószemek... Látványnak is szép. Nekiülök, eszem lefelé a rizst, eszem, eszem, Előjön egy szárnya, aztán a másik, aztán a püspökfalat... De comb sehol. Érthető, tisztelt bíróság, hogy ekkor mai' megfogalmazódott bennem a gyanú: ennek a nőnek van valakije. Annak adja a combokat. Csak erre gondolhatok kérem, miután ő az én szegény anyámnak is megvallotta, hogy ki nem állhatja a csir.ce combját. Igen! Csakis a- szeretőjének adja ezeket a finom falatokat... Ekkor már nem lepleztem a sértettségemet. Egy hűtlen asszony ne várjon jó szót az embertől. Én nem vagyok naiv kérem. Tudom, minden szerelemnek vége szakad egyszer, nekem is voltak botlásaim, kérem... Na de ez több a soknál. Ez nyílt kihívás, durva árulás, még szerencse, hogy szegény édesanyám nem érte meg. . . No, csak siess vissza, mert még messze van Al-Lai... Kis vezetőm meg se várta, hogy befejezzem, hanyatt- homlok futott az erdőbe és eltűnt a fák sűrűjében. Néhány perc múlva ismét előbukkant. Kezei maszatosak voltak, arca csak úgy ragyogott az örömtől. Teknős nélkül pillantottam meg, csodálkozva kérdezltem: — Hát a teknősöd? Hol van? Talán megszökött? — Szabadon engedtem,.. Nem értettem. De mielőtt megkérdeztem volna, folytatta: — A mi falunk nemrég szabadult fel. Az emberek visz- szahurcolkodtak és haza cipelték holmijaikat. Most már megint dolgozhatnak a saját otthonaikban. Azt hiszem, a teknős is nagyon szomorkod- hatott a fogságban, nem igaz? Ezért azt tettem vele, amit velünk a katonáink. Kiszabadítottam, menjen haza a szüleihez. .. MZ út a hegyekben Tjan- ** Vattái An-Laiig mind nehezebb és meredekebb lett. De úgy láttam, hogy az én kis vezetőm mégis gyorsabban és könnyebben lépdelt, mint korábban. Fordította: Antalfy István tünk. Sosem emlegettem neki a csirkecombokat. Többször sütött rántottcsirkét, és újra nekem adta a combokat. Ekkor azonban én már óriási önuralommal, eltoltam magam elől és azt mondtam: — Add a szeretődnek! Képzeljék el. Megjátszotta, hogy sír. A comb ott állt napokig az asztalon. Azt hitte, ezzel eltereli a figyelmemet. Igen... Megismerkedtem Alizzal. Kedves özvegy asz- szony. Hiába, az embernek hiányzik a gyengédség. ö mindig nekem adta a csirke combját, mert ő is olyan, mint az éh szegény jó édesanyám, ißten nyugossza, ő is csak azt a jó csontos hátát szerette leszopogatni... Ennyit tudok előadni, tisztelt bíróság, és kérem a válás kimondását, annál is inkább, mert Alízkám anyai örömöknek néz elébe... Ekkorra a bíróság az asz- szonynak adta meg a szót: — Én nem tudok mit mondani. .. Én... Tetszik tudni, hiszen a tisztelt bírónő is nő... Ez abban az időben volt, amikor csak azt a Mirelit fagyasztott csirkeaprólékat lehetett kapni... Óvatosan fordítja kulcsát a zárban; az az érzése, Surrannia kell. Nem örülne neki, ha anya most megkérdezné, honnan jön. Fáradt is, legszívesebben most mindjárt ágyazna, s lefeküdnék. Az előszoba üres; a konyhaajtó alól szűrődik ki a fény. S a tiszta ruha illata szállong finoman, alig érezhetően a levegőben. Anya vasal. Persze, tegnapelőtt mosott. Mély lélegzetet vesz, és benyit a konyhába. Lesz, ami lesz: essünk túl rajta. S különben is éhes, mint a farkas. — Kezicsókolom! — mondja halkan. Anya nem felel, csak a faliórára pillant. — Most is a Szigeten?! — kérdi, s elhúzza a száját. — Ugyan! Sétáltam. — Sétáltok? — Nagyot szisszen a vasaló alja, ahogy anya megméri ujjával a forróságát. — Ismerem? Hiába, nem lehet neki hazudni! Legyint — Még én sem... Anya átfordítja a ruhát; most a szoknya fodrait vasalja. — De ez nem futballozik? Nyel egyet. — Ez nem — mondja, aztán kis sóhajt nyom el. — Az üzemből? — Onnét. — Mit csinál? — Művezető. Anya egészen felélénkül. — Nefene! — A vasalót a rácsra állítja, s ránéz. — Tudja?... — kérdi nyomottan. Bólint. • — Tudja. Anya odaugrik hozzá. — Mit mondott? — És szeme, két kedves, öreg szeme riadtan, de valami mohó reménnyel tapad rá. — Kétféle férfi van — mondja aztán halkan. — Az egyik elrohan ilyenkor, a másik marad. De nem szívjóságból ám... Spekulál! Ha a másiknak sikerült, talán neki is fog... — Ez nem olyan! — int hevesen., — Az elején egyik se! — Anya legyint. — Csak vigyázz! össze lehetne kötni őket, egyforma az mind! CSÖND VAN kis ideig. — Művezető... — dünnyög magában anya. — Nős? — Nem. — És mégis, mit mondott? Hát beszélj már! — Hogy engem most kímélni kell... — Jobb fajta... — biccent anya. Elréved a tekintete. — Mit gondolsz, nem lehetne... nem lehetne?... — Én is gondoltam rá. — Megrázza a fejét. — Koros! — Mennyi? — Negyvenöt. Anyá felcsattan. — Az a fiatal talán jobb volt? A szeme se állt jól! Ki nem állhattam! — Nem is az kellett, hogy te szeressed... Én meg szerettem, mit csináljak? De mennyire szerettem! — Szerelem! — szusszan dühösen anya; csak úgy sistereg szájából a szó. — Mesz- szire mentél vele! — Lecsapja a vasat, elébe ugrik. — Hát mit akarsz? Soha egy mozi, soha egy ruha, jcsak a gond, meg a gond majd a gyerekeddel?! Aztán, ha a régi lefoszlik rólad, és kell új rongy: a szeretőd vegye? Mindig egy másik? A blúzt ez, a szoknyát amaz? Hol végzi az ilyen nő, mit gondolsz? Nem erre neveltelek... SZÉTTÁRJA karját, tehetetlenül. Mit csináljon? — Hát mire vársz? — dobbant anya. — Az idő rohan! Értsd meg, apa kell a gyereknek, mielőtt meglátszik rajtad a szégyen! Felvonja vállát. — S ha meglátszik... Anya döbbenten mered rá. — A világ szájára adnád magad? — Ugyan, anya! „Világ szája”;.. Hol vagyunk már attól! Dolgozom, megélek. Megállók a magam lábán. Ne félj, lesz, amiből enni adjak a gyerekemnek. Keresek én tisztességesen. Anya gúnyosan ingatja fejét. — Majd mindjárt nem lesz tisztességes az a kereset, mihelyt a poronty megérkezik! Ma még telik mindenre, beosztással, okosan, addig nyújtózva, ameddig a takaró ér. Jó! De hát olyan sok a fölösleges pénzed? — Tudod jól, hogy nem tartom takarékban. Anya fáradtan lehull az asztal mellé; sokáig nem szól. — Tudod, te. mi az: egy gyereket felnevelni? — Elfutja szemét a könny. — Mert én tudom!.. . Két éves se voltál, amikor szegény apádat behívták katonának, hogy aztán sose lássam többé... Értsd meg. hogy ettől az élettől akarlak megkímélni! NAGYOT sóhajt. Ez most már minden este így lesz?! — Lesz, aki segít nekem — mondja makacson. Anya sóhajt. — Az ember a bajában csak magára számíthat, azt hidd el a te öreg anyádnak, fiam! Nem sok, amennyit tanult, nincsen sok iskolája, de ezt az egyet egy életre megtanulta! Magára számíthat az ember lánya — s tán még az urára. Persze, ha olyat választ, akire lehet... — Nem azt mondom, hogy nem megyek férjhez — int türelmetlenül. — De nem szabad elsietni! Egyszer már megjártam, nem volt elég? — Látod. Azért kell másodszor jobban megnézni! Éppen azért! Hisz ezt mondom én is! — Akkor hát várj türelemmel. Ha úgyis ezt mondod... Anya elébe áll; keze a csípején. — De ez a művezető! Nem valami tekergő taknyos, mint amaz volt! Áll, merev arccal, fáradtan. Mégis jobb lett volna lefeküdni. Jobb, ha az ember első ösztönére hallgat. — Mire vársz? — hallja megint anyát. — Álruhás hercegre ? — Majd csak lesz valahogy — mondja kurtán. S lehull az asztal mellé. A lába alig tartja már. — Az ember azt a szerencsét fogja fülön fiam, amelyik kínálkozik. Hidd el nekem. Férj nélkül csak félember az asszony, bárki bármit mond is manapság! Méghozzá gyerekkel. ... Ajaj... De hát hon- nét is tudnád te ezt? A könyvekből? Azok mind ott végződnek, hogy a szerelmespár összecsókolódzik, aztán mennek az anyakönyvvezető elé. Mintha azzal végződne minden!... Pedig azzal csak kezdődik! Kezdődik a gond, a kínlódás: a szegény ember dolga itt a földön! — Éppen ezért kell a szerelem, hogy ezt megédesítse... — mondja halkan; Gyuri jár az eszében. — Te liba! — csattant fel megint anya. — A te életedet már megédesítette! Hát ez sem volt elég, leckének? — Legyint. — Szerelem... meg a nyomorúság hozzá! Hirtelen elfullad, kezét a szivére szorítja, aztán lassan odalép hozzá, végigsimít a haján. — De értsd meg, hogy neked más életet szántam, kislányom! Minek kínlódtam akkor annyit érted? Csönd van. Anya szemét törölgeti, ő hallgat. — Jómódú férj, gondtalan élet! — sóhajt megint. — Azt mondod, koros? Annál jobb! A tenyerén hord majd. Ügy ám! — Legyint. — Szerelem. .. Attól csak a szégyen, látod! Meg a bánat! — Nem mind így végződik — mondja halkan. Anya elpattan mellőle. — Nem? — Felnevet. — Nem? Akkor csak várj! Majd jön a herceg, a fehér lovon! Ne félj, könnyen idetalál! Nemsokára az egész környék ujjal fog rád mutogatni! — Ugyan, anya — mondja kínzottan. AZTÁN hirtelen elpirul, érzi — az üzembeli asszonyok jutnak eszébe; mostanában nagyon is görbe szemmel méregetik, látni rajtuk. — Hagyj most — szól végül csöndesen. — Majd még beszélünk erről. Tányért húz maga elé, de már semmi étvágya. Azután nagyon rosszul él I----------------------------------------------------------------------------------------SIMON LAJOS: EG'1 ÓRA CSENG Kitárt ablakból nézem, hogy szakad szét az éj, a nyári éj, a teliholdas, valahol éber vekker-óra cseng-bong, ■, tudom: valahol hajnal-riadó az. Valahol villany kapcsolója kattan, a szemhez kapott kéz is felfehérlik, mit tékozolva szórt a gazdag álom, valaki éppen most gondolja végig. • Egy óra cseng. . . tudom, valaki indul, mérföldet lép az ember árnyék-lába, siet, hogy amit álmaiban nem lelt holnap talán majd ébren megtalálja.-----------------B IHARI SÁNDOR: EL KELL INDULNOM El kell indulnom a dűlőutakra, a kukoricák meg a krumplik közé, egy cserépkorsóban meg kell kotyogtatnom a Csendes Óceánt; és megcsókolni a lányt, ki öt éve áll a Szinva-parton, hová, hogy elérjek, egy csókért mindig megkerültem a világot, el kell mennem a városnegyedbe, a félkiló matériából felfestett házak, emberek közé, hogy a szemem végre kibeszélgesse magát a létezés formáival, ki kell vennem a szabadságot, az idei örökkévalóságot, mikor nincsen semmi dolgom, csak rendbetenni a világot... sziklák között vezető ösvényeÓs: Ferenc Válóok Mohácsi Regös Ferenc: Beszélgetők
