Nógrád, 1967. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-27 / 202. szám

4 NÖGR AD t9S7 augusztus 27. vasárnap Az 1922-es sztrájkra emlékezve Az országban ötödikként Kabinet-rendszerű oktatás a gépipari technikumban Az első magyar proletár- diktatúra mély nyomokat ha­gyott a megye dolgozóiban. Több helyen nyíltan is kije­lentették, „a proletárdiktatú­ra nemsokára visszatér, ak­kor jaj lesz az uraknak”. A megyei hatóságok újból és újból riasztó jelzésekkel próbálták központi szervei­ket mozgósítani a „veszélyre”. Az időről időre kiadott jelen­tések szinte visszatérő jelleg­gel „veszedeleméről, „izga­táséról számolnak be. A Nógrád megyei munkás­ság harca, mégis nehéz kö­rülmények között indulhatott meg. A proletariátus meg volt fosztva élcsapatától. Az egysé­ges irányítás hiányát nélkü­löző kommunisták tevékeny­sége csak helyi akciókra ter­jedhetett ki. A jelentős erőt képviselő szakszervezet, jobb­oldali vezetés alatt álló köz­ponti szerveik irányítása és hatása miatt különösen az első időszakban ellentmondá­sosan működött. Ilyen körül­mények között a baloldali munkásság harca a tőkés tá­madásokkal szemben csak ne­hezen bontakozhatott ki. A megye baloldali befolyása alatt álló ipari munkásoknak harca elsősorban a szakszer­vezetekben indult meg. A szinte az iparmedence terüle­tén működő szakszervezeti mozgalom sajátos vonása volt az erőteljes kommunista be­folyás, a forradalmi elemek szerepének megnövekedése, elsősorban a bányász, építő­anyagipari, de bizonyos idő­szakig (1922—29). a vasas szakmákban. A munkásság bálratolódását e rendszer munkásellenes an­tiszociális intézkedései is se­gítették. Az elégedetlenség fokozódá­sát a súlyos élelmezési ne­hézségek is elősegítették. A bányaigazgatóság a bányá­szok élelemmel való ellátá­sa érdekében, kénytelen volt Csehszlovákiával is felvenni a kapcsolatot. A megyei bánya­vállalat a Központi Igazgató­sághoz, 1919. szeptember 8- án írt levelükben azt közük, hogy „Magyarország részé­ről az élelmezés leküzdhetet­len nehézségekbe ütközik”, és hozzájárulást kérnek ahhoz, hogy „esetleg Csehszlovákiá­ból szénnel való kárpótlás ellenében biztosíthassák ma­gukat.” Levelükben arról is beszá- mohiak, hogy széntermelésük ugyan eléri a napi kétszáz vagont, de „magasabbra va­lószínűleg nem vihetjük míg a munkásoknak megfegyelme- zését keresztül nem visszük”. A teljesítmények növelése ér­dekében az igénytelenebb lip­tói munkások visszatelepítésé­vel és a munkaidő felemelé­sével is foglalkozott a bánya­igazgatóság. Az élelmiszer- ellátás még októberben sem javult, sőt további korlátozá­sokra került sor. A Közélel­mezésügyi Minisztérium a bá­nyászok családtagjainak liszt fejadagját napi 240 grammban állapította meg. A román és a cseh csapa­tok kivonása után katonai szénkirendeltségeket állítot­tak fel a megyében is. A rend fenntartása érdekében a bá­nyavállalatok rendelkezésére KISZ-klubot avattak nem­reg Szécsényben az Építő- anyagipari Vállalat helyi te­lepének fiataljai. A fiatalok a salgótarjáni központ segít­ségével alakították ki a klub­jukat, társadalmi munkában mintegy 200 ezer forint érté­kű munkát végeztek. A klub felszerelése jelenleg még hiá­nyos, TV, rádió, lemezjátszó csendőröket is bocsátottak. A salgótarjáni bányaüzem nyolc csendőr tartására kötött szer­ződést. A csendőrség segítsé­gével a megye bányaüzemei­nél sikerült a tizenkét órás műszakot bevezetni. A munka­idő felemelésével a régi mód­szereket is bevezették. „A nagybátonyi bányáknál a fel­ügyelő személyzet durvasága párját ritkítja Magyarorszá­gon, de nem elég ez, hanem a büntetések is napirenden vannak. Az 50—100 koronás büntetések csak úgy röpül­nek, sőt ha megtudják, hogy a büntetésre kiszemelt mun­kás bizalmi férfi, úgy 150 ko­rona büntetést sóznak a nya­kába” — írta a Bányamunkás. A salgótarjáni 2. számú szénkirendeltség vezetője nem ok nélkül jelentette, hogy a salgótarjáni vas- és bánya­munkások sztrájkkal egybe­kapcsolt „kommunista tünte­tésre készülnek, melynek központja Zagyvapálfalva.” A sztrájk nem Zagyvapál- falván, hanem Nagybátony- ban kezdődött. A sztrájk a fentiek ellenére nem a bér­kérdések, hanem a már rend­szeresített, és ezzel szinte kö­telezővé vált heti háromszori pótműszak elleni tiltakozással következett be. A pótműsza­kok eltörlése mellett — első­sorban a gyárüzemekben — más jelentős követelések is elhangzottak. Jelentőségét növeli, hogy: a) Része volt annak az or­szágos sztrájkmozgalomnak, melyet a százezres munkástö­megek a bérek felemeléséért, a munkaidő csökkentéséért és a növekvő drágaság ellen folytattak. b) A megye csaknem vala­mennyi jelentős iparát érin­tette. A Salgótarjáni Acéláru­gyár munkásai is eljuttatták követeléseiket, a gyár vezető­ségéhez. Többek között köve­telték: A munkabéreket 40 százalékkal emeljék fel. He­tenként legalább két esetben biztosítsanak húst számukra, havonként pedig hét mázsa szenet kapjanak. A lakbérpót­lékot terjesszék ki azokra is, akik nem a gyártelepen lak­nak. Rögzítsék a fontosabb iparcikkek árát a rohamosan terjedő infláció miatt. Követeléseik, gazdasági jel­legét meghaladva, azokat a fontosabb politikai és kultúr­politikai kérdéseket is maguk­ba foglalták, amelyekkel az osztályharc politikai és ideo­lógiai területén kívántak ered­ményt elérni. A nyolc órai munkaidő bevezetésének, a pótműszakok eltörlésének, a családi pótlék megadásának, a betegpénz kifizetésének, a nyári szabadságok biztosításá­nak és óvodák felállításának követelése a kívánt eredmé­nyek kiszélesítését célozzák. Az üzemek igazgatóságai semmi hajlandóságot nem mutattak a követelések telje­sítésére. A bányaigazgatóság és a felsőbb hatóság minden eszközt igénybe vett a sztrájk letörésére. Bethlen miniszter- elnök, a sztrájk megtörése érdekében azt javasolta, hogy zárják be az élelmiszerkiosz­tással foglalkozó üzleteket, akadályozzák meg a élelmi­szerek más vidékről történő szállítását, szigorúan ellen­es különböző társasjátékok beszerzését tervezik. A prog­ramot Gonda Árpád vállalati KISZ-titkár és klubvezető a klubvezetőséggel és a szécsé- nyi járási művelődési házzal közösen állítja össze, s abban a különböző jellegű rendez­vényeken kívül a KlSZ-okta- tás is szerepel majd. A klub­nak jelenleg húsz tagja van. őrizzék a pénz- és egyéb pos­taküldeményeket, tiltsák meg az utazgatást és a bányászok egymással való kapcsolatát. A klérus a bányaigazgatóság segítségére sietett. Dr. Cseperla Lajos nagybá­tonyi plébános, a Heves me­gyei Népújság 1922. augusz­tus 17-én megjelenő számá­ban ezt írta: „A bányász ed­dig a sorsával meg volt elé­gedve. Most sem kér több bért, ellenben a sztrájkba be- kényszerítette a szakszervezet, amely különben az erőszak­ra épül, terrorból él. Jó bá­nyász emberek! Nem ti vagy­tok az elégedetlenek, hanem akik vezérekké tették magu­kat, kiknek nem az fáj, ami nektek, akiknek még van ke­nyerük holnapra és azután- ra, akik féltik farizeusként az elsőséget, akik vakon ragasz­kodnak a betűhöz, melyről jól tudják, hogy: a betű öl. Meg­öli a békét, a családot, a ház nyugalmát. Nem furcsán hangzik-e szíveteknek és füle­teknek: világ proletárjai egyesüljetek? Ha tetszik a kiáltvány, jó egyesüljetek. Egyesüljetek a kereszt és nem a vörös lobogó alatt”. A sztrájk 1922. augusztus 26-án véget ért. A csaknem öt hétig tartó sztrájk nem végződött eredménytelenül. A bányavállalatokat arra az ígérettételre kényszerítették, hogy az elbocsátott munkáso­kat visszaveszi, a sztrájkból kifolyólag senkit sem fog el­bocsátani és kötelezi magát a pótműszakok megfizetésére. A munkások nem • nyugod­tak bele a rájuk kényszerí- tett helyzetbe. Tovább foly­tatták szervezkedésüket, • el­lenállásukat munka- és élet- körülményeik megváltoztatá­sáért. Erre utal a nagybátonyi igazgató felsőbb szerveihez irt levele is. „Tévedtünk ama feltevésünkben, miszerint a munkásságnak hatalmi kér­désben provokált sztrájkját sikerült oly képpen letörnünk és felettük úrrá lennünk, hogy a 4. heti nélkülözés nem fog a fegyelem rovására men­Egész barna. Arca * ovális, szeme nagy, kerek, diószínű. Haját rövidre vágva hordja, gesztenyeszín. Barna kosztü­möt visel, alatta lila blúzt, fekete szegéllyel. Tizenhat éves, gimnazista, most megy harmadikba... A neve Esz­ményi. Komolyan: Eszményi Viktória, balassagyarmati. A neve miatt sokat hallgatott röpke kis életében. Elnézően beszél erről: • — Mindenki akar valamit a nevemmel. Játszanak vele, kombinálnak. Kevés az iga­zán szellemes párosítás... — Kezdjük a végén. Ho­gyan került az Ifjúsági Park­ba? — Meghívtak, de csak meg­hallgatás volt. — Eredmény? — A négy legjobb között végeztem, a zsűri megdicsért, legközelebb már a közönség előtt énekelek. Egyetlen ugrással a buda­pesti Ifjúsági Park színpadán termett. Bátor, határozott, az éneklést, gitár ozást januárban kezdte, máris rangos zsűri nyilatkozott róla elismerően. Sietni kell a felfedezésével — még mielőtt sztárt „csinál­nak”' belőle. — A kunfehértói építőtá­borban énekeltem először na­gyobb közönség előtt, saját szerzeményű dalokat. A vé­gén körülfogtak, biztattak, je­lentkezzek az „Ifjú Tehetség­kutatónál”. Írtam nekik. Azonnal válaszoltak. Augusz­tus 12-re meghallgatásira hív­Jó kezdeményezés Nyírfácska-liget Salgótarjánban — Kevés a park, a ját­szótér Salgótarjánban — mondják a városiak és mind­járt hozzáteszik: — A meg­levőkre sem vigyázunk eléggé. A társadalmi munkával, nagy anyagi áldozattal létre­hozott városi parkok, játszó­terek, felszerelések feltűnően gyorsan pusztulnak — veszen­dőbe megy az áldozatos mun­ka, s vele a pénz. Ilyen mostoha sorsra jutott rövid idő alatt a Schuyer Ferenc utcai park is, amelyet szinte a földdel tettek egyenlővé a rakoncátlan gyerekek, közöm­bös felnőttek. A Hazafias Nép­front városi bizottsága, a városi tanács és a nőtanács, a napokban lakógyűlésre hív­ta egybe a környék lakóit. A gyűlésen közös elhatározás­ból született a szép terv: a tönkrement parkot még az ősz folyamán rendbehozzák. A társadalmi munkát, a par­kot körülfogó ötös, hetes, tí­zes és tizenegyes számú bér­ház lakói ajánlották fel — a szocialista forradalom ötve­nedik évfordulójának tiszte­letére. A terv szerint, nyírfácska- ligetet telepítenek, a lakók rövidesen elkezdik a fák ül­tetéséhez szükséges gödrök ásását, a tanács szerszámok­kal. facsemetékkel, később vi­rágpalántákkal járul hozzá a parkosításhoz. Miután a vá­rosi tanács eddig S0 ezer forintot költött az említett te­rület parkosítására — a la­kók elhatározták, ha a. mun­kával elkészülnek, a társadal­mi munkát, a park épségének megőrzésével folytatják. Jó lenne, ha más lakókerületek is csatlakoznának a Schuyer Ferenc utcaiak kezdeménye­zéséhez. Miért nagyok a kicsik? Korunk kétéves gyermekei nyolc—tíz centiméterrel ma­gasabbak, mint voltak a ha­sonló korúak a század ele­jén. A szakértők a gyorsabb növekedést főként a tudomá­nyos alapon nyugvó táplálás­nak tulajdonítják. tak, az Ifjúsági Parkba. Déle­lőtt tizenhatan versenyeztünk. Milyen volt? Sokan, főleg a helybeliek, nagystílűén vet­ték, kicsiben folytatták. A „megjátszás” ott is kevés. Ül­tem a soromra várva, mellet­tem a gitár. Egy lány meg­szólított: — Jé, te gitározni is tudsz? — Állandóan a kottáit bújta, a végén hazaküldték. Egy másik — szerintem nagyképű fiú — vaskos kö- teggel ment fel a színpadra, olyan volt mint egy kövérre hizlalt aktacsomó, tele angol számmal, csupa beat. Mond­ták neki, énekeljen valamit magyarul is. — Nem jut eszembe egy se. .. — válaszol­ta. Rázta a sörényét. Megkö­szönték a megjelenését. Rette­netesen izgultam, csak akkor nyugodtam meg, amikor éne­kelni kezdtem. .. A végén bentmaradtunk, négyen, mind vidékiek. Bemutatását Marcel Proust, francia írótól kölcsönzött kér­désekkel folytatom: — Mit tart a legnagyobb szerencsének a földön ? — Ha okosnak születik valaki. — Lehetséges ez? — Tulajdonképpen a te­hetségre gondoltam... — A lányok melyik tulaj­donságát minősíti a leginpo- nálóbbnak? — A legimponálóbb, ha egy lány képes arra, hogy értel­mi, érzelmi vonatkozásban egyenlő legyen a fiúkkal. A salgótarjáni Stromfeld Aurél Gépipari Technikum nappali tagozata — jogelődjét is számítva — 1950 szeptem­berétől működik, felnőtt ta­gozata pedig 1946-ban kezdte meg működését. Eddig nappa­li tagozaton 1262, az esti, le­velező tagozaton 826 okleve­let adtunk ki, amelyek tulaj­donosai általános gépésztech­nikusi munkakör betöltésére jogosultak. Természetesen, végzett tanulóink közül igen sokan mentek főiskolára és egyetemre, akik a magasabb képzettség birtokában ma már esetenként neves szakembe­rekként működnek népgazda­ságunk különböző ágaiban. Nappali tagozatunk tehát ez év szeptemberében kezdi tizennyolcadik tanévét. Eddig hagyományos módszerekkel tanítottunk, azaz minden osz­tálynak saját tanterme volt, és a tanárok az órarend sze­rint keresték fel az osztályo­kat, amelyektől a szertárak elég távol estek. Ez az okta­tási forma nem nyújtott meg­felelő lehetőséget a szemlélte­tő oktatásra, jellemzője a fe­kete tábla, a szivacs, a kréta és néhány falitábla volt. A tanulók meglehetősen fárasztó óratípusokon jutottak az új anyag birtokába, életkoruknak megfelelő kísérletező ismeret- szerzésre nem nagyon volt le­hetőség. Az új tanévtől kabinet­rendszerű oktatásban taní­tunk, melynek lényege, hogy minden tárgynak külön elő­adóterme lesz, s a tanulók keresik majd fel azt a termet, amelyikben órarendszerinti szaktárgyukat tartják. E nyá­ron a célnak megfelelően is­kolánkat a diákok és a sal­gótarjáni üzemek segítségével részben átalakítottuk, a teljes átalakítást a jövő nyáron tud­juk elvégezni. Az új rendszer­nek megfelelően két előadó­terem között lesz egy kabinet­szoba, abban lesznek mind­azok a szükséges szemléltető­— Mit tart a legnagyobb fogyatékosságának ? — A türelmetlenséget. Ma­tematikából csak azért van hármasom, mert türelmetlen vagyok. A bátyám huszonöt papírt telefirkál, de addig nem áll fel az asztaltól, amíg a képlet tisztázatlan. — Mit becsül a barátaiban? — A ragaszkodásukat. Sokszor ehhez is türelem kell. — Milyen természeti ado­mánnyal szeretne bírni? — Jó lene, ha egyszer na­gyon hosszúra megnőne a hajam. — Nem női ennél hosszabb­ra? — Mindig levágatom. .. öt éve tanul zongorázni, a kotta olvasására is tanárnője, Rideg Aranka tanította meg. A dalszerzést véletlenül, „pötyögtetés” közben kezdte, egyszercsak kibomlott az újjai alól egy szép dallam. Hát így. Hat szerzeménye van. A csa­lád muzikális, művészetpár­toló, apja, anyja szereti a beat-et (alig hiszem el), nő­vére versmondó, legszigo­rúbb kritikusa, egyedül rá hallgat. Húga mindig elénekü az ulapdallamot, erre építi fel a tercet. Példaképe: Kovács Kati, kedvenc szerzője: Do­bos Attila. — Az ő dalait fütyülik az utcán. Hirtelen vált. — És Bachot, az orgona­muzsikát, nagyon szegetem, Olyan tiszta, egyszerű. Ami­kor haügatom, így bizsereg a eszközök, amelyeket a tani» tás során felhasználunk. (Fali­táblák, modellek, műszerek, mérőeszközök. vetítőgépek, szakkönyvek. rajzeszközök, stb.) Ilyen elhelyezéssel az órát tartó tanárnak állandóan kezeügyében lesznek a legmo­dernebb szemléltetőeszközök, tanulói asszisztenciával igen élvezetessé és hatékonnyá te­hetik a tanórákat. A Kohó- és Gépipari Mi­nisztériumhoz tartozó 23 nap­pali tagozatos technikumban eddig csupán négy helyen volt ilyen rendszerű oktatás. A feltételek (különösen a szub­jektívak) biztosítása ugyanis igen nehéz feladat. A tanulók­nak például minden óra vé­gén a legnagyobb fegyelemmel kell átvonulniok teljes felsze­reléssel egyik előadóteremből a soronkövetkezőbe, és perc­nyi pontossággal is, hiszen egyetlen osztály késése akadá­lyozza a többiek munkáját. Mindezt — egyében kívül — azért tartottuk szükségesnek elmondani, hogy a szülők — azok is, akik a jövőben járat­ják majd iskolánkba gyerme­keiket — megfelelő tájékozott­sággal támogassák ezt a kez­deményezésünket. Feltehetően a gyengébb akaratú tanulók viszolyogni fognak a nagyobb megterheléstől és főleg az el­engedhetetlenül szükséges na­gyobb fegyelemtől, bár saját, érdekükben ezt vállalniok kell. A szülők akkor segítik a legjobban új törekvéseinket, ha a tanév folyamán rend­szeresen ellenőrzik majd gyer­mekeik iskolai és otthoni munkáját, eljárnak a szülői értekezletekre és a legcseké­lyebb hiba esetén is azonnal felkeresik a szaktanárt, vagy az osztályfőnököt. Bizonyosra vesszük, hogy a szülők, taná­rok és az ifjúsági szervezet összefogásával az eddigi át­lagoknál kimagaslóbb ered­ményt hoz majd iskolánkban a kabinet-rendszerű oktatás. Kőszegi Jenő igazgató bőröm. — Mutatja, táncoló újjakkal jelzi — hogyan bi­zsereg. — Valaki megígérte, elvisz Pestre, van ott egy templom, Bachot is játszanak. Nagyon vgrom. Kedvenc festője Munkácsy, Picasso „csak érdekes”. Mik­száth, Victor Hugo, tőlük ol­vas szívesen. Sportban az at­létika. Megyei válogatott, gerelyhaj ító, ha rövidet dob, mindjárt mondják: — Hát, ez nem eszményi... — Egyszer azt álmodtam, hogy a szabadtéri színpadon énekeltem és beleestem a sú­gólyukba. Pedig azon a szín­padon nincs is súgólyuk. Ál­momban énekelni szoktam és mindig attól félek, kinevetnek az emberek. — Amikor énekelek, azt szeretném tudni, mire gon­dolnak azok, akik hallgatják a dalomat. Most sokat gyako­rolok, a Ki mit tud-ra készü­lök. — Ha tehetné, mivé szeret­ne változni? — Hallá, madárrá... — Jelszava? — Győzelem. Barna a gitár is. Kölcsön- hangszer, Szegeden készítet­ték, nem rossz instrumentum, de az övé szebben peng. Olasz. Betört a fedele, már enyvezi a mester. Tiszteletem­re a kölcsön hangszeren ját­szik. A saját szerzeményét énekli. — Csoda az életben nincs... Amikor énekel, az is bar­na, a hangja meleg, magas fekvésben sem éles. A dal arról szól: az életben egyet­len csoda sincs, a szerelem sem az. Tizenhat éves, születő csillag ? Pataki László Uj KISZ-klub Szécsényben ni.” Molnár Pál Csillag születik?

Next

/
Oldalképek
Tartalom