Nógrád, 1967. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-27 / 202. szám

1967. augusztus 21 vasárnap NOGR ÄÖ 5 i Varázslatos gépek között Ölvén év emlékeiből A kapitány é$ a zászló 1067. augusztus 25. Még a nagyközönség számá­ra meg sem nyitották a 66. Országos Mezőgazdasági Ki­állítás és Vásár harminchá­rom hektáros területét és a több száz látványos pavilont, de már a hatalmas egység megkezdte önálló életét, mint város a fővárosban. A kiállí­tás-város állandó „lakói”, a rendezők, teremőrök, szállító és rakodó munkások, állat- gondozók, bolti és vendéglá­tó üzemi dolgozók, kiszolgá­lók, szerelők és asztalosok beköltöztek oda, ahol három héten át készen állnak a több százezer „idegenforga­lom” lebonyolítására. Már megszülettek az első kiállítási viccek, sőt a ki- ál Utas-várót első pletykái is. Oeconomo György, a kiváló halászati szakember, ez egy­kori halászati tröszt ma már nyugdíjba vonult főagronó- musa bizalmasan tájékoztat az óriási-harcsa utáni küzde­lemről. Már három óriás-har­csát fogtak ki, két negyven kiló körülit és egy nyolcvan kilósat, de nem bírták életben tartani- őket: halászlé és rán­tott fiié lett belőlük. Az utol­só pillanatban azonban Szán­tó István, tiszaszentlászlói ha­lásznak sikerült végre egy százegy kilós óriást kifogni. Már várják az egészséges, szép példányt, amelyet kü­lönleges szállítókocsi hoz fel a kiállítás-város nagy akvá­riumába. S amikor e sorokat papírra vetem, a megéhezett dolgo­zók már sorban állnak a kar­cagi Birkacsárda kerthelyi­ségében, amely az idén, a há­rom év előtti sikerre való te­kintettel. központosabb hely­re költözött. Az első látogatók Délután kettőkor nyitja meg kapuit a nagy kiállítás, de az első látogatók bemuta­tóról bemutatóra vonulnak. Ök a szerencsés meghívottak, akik részt vehettek az ün­nepélyes megnyitón, intézmé­nyük, hivataluk képviseleté­ben. Közöttük ott vannak Nógrád megye vezető szak­emberei is. A nézelődést a látogatók az úgynevezett főpavilonban kez­dik. Itt tulajdonképpen a me­zőgazdaság és az élelmiszer- ipar nagyarányú fejlődését demonstrálják a hatalmas tablók, táblák és az ízlésesen rendszerezett kiállítási tár­gyak. Ez a terem nemcsak azt tanúsítja, hogy földjeinken, a mezőgazdaság és az élelme­zésügy üzemeiben az utóbbi három év alatt látványos eredményeket mutattak fel a szorgalmas dolgozók, hanem ékesen vallanak pártunk és kormányunk agrárpolitikájá­nak helyességéről, népszerűsé­géről is. A Magyar Közlöny felnagyított fotókópiái külön is felhívják a figyelmet arra, hogy törvényeink minden te­kintetben a fejlődést szolgál­ják, új és nagyszerű szociális intézkedésekkel pedig elősegí­tik az egységes paraszti osz­tály mielőbbi kialakulását. A főpavilonból a, kijáratok a gépek hatalmas, szabadtéri bemutatóira nyílnak. Nem kő­nyomatos sillabusz hozzá, hogy lemérhessük azt a fej­lődést, ami a mezőgazdasági gépiparban végbe ment. Any- nyiféle és annyi a gép, hogy a kiállítások történetében még soha nem tettek ennyit közszemlére. A sétányok és utak széléig zsúfolódnak, el­helyezésük láthatóan nagy gondot okozhatott mind a ki­állítóknak, mind a rendezők­nek. Az az érzésünk, ha a kiál­lítás-városban is lesz közle­kedési dugó, az feltétlenül a gépek környékén keletkezik. Az AGROTRÖSZT újít A gépek között bőségesen akad látnivaló mind a szak­embereknek, mind a laikus érdeklődőknek. A nyugatné­met ipar monstrumainál, a léghűtéses, hatalmas szárító­nál, vagy az óriási, gumiab­ronccsal felszerelt traktornál minden bizonnyal megállapod­nak. Sokan pedig a szovjet mezőgazdasági gépek csodá­latával töltenek el hosszú időt, megállapítván, hogy a szovjet mezőgazdasági ipar­ban bizonyos könnyedségre való törekvés mutatkozik meg. Mégis a sok látnivaló közül elsősorban az AGRO­TRÖSZT által bemutatott és propagált gépek iránt nyilvá­nul meg majd a legnagyobb érdeklődés. Ennek a felételezésnek két oka van: 1. gépsorokat mutat be, 2. a gépek legtöbbje a helyszínen meg is rendelhe­tő, tehát kapni is lehet belő­lük. Mindkettő idei újítás! A gépsorok bemutatása a komplex gépesítésre ösztönöz. Például a cukorrépa vetésétől a kapásnövény annyira mun­kaigényes betakarításáig min­denféle gép rendelkezésre áll. A gépesített istállóhoz pedig beszerezhetők a gépi fejés eszközei. A sokféle gépből engedjék meg (a hatalmas gépkiállítás összességét, amely több pa­vilonra ,és jelentős szabad te­rületre terjed, úgysem állna módunkban bemutatni!) most csak kétfélét: a burgonya ter­mesztés gépesítését és a fe­jőgépeket emeljem ki. Az el­sőt azért, mert a burgonya­betakarítás egyik legsürgetőbb idényfeladatunk, a másikat pedig amiatt, mert a mi megyénkben még igen sok a kívánnivaló a fejés gépesíté­sében. Gépi betakarítás, gépi fejés Megyei tapasztalataink bi­zonyítják, hogy mindenkép­pen arra kell törekedni a krumpli ültetésénél, hogy az legkésőbb április végéig be­fejeződjön, minthogy a má­jusi ültetés, termést-csökken- tő tényező. A korai és gyors vetést nagyban elősegítik a burgonyaültetőgépek, ame­lyekből két, jól bevált, cseh­szlovák típust (a 4 SaB—52,5 félautomatát és a 4 SaBP— 62,5 automatát) láthatunk a kiállításon. A burgonya gépi ültetésével sokkal biztosab­ban betarthatják az ültetés korai időpontját krumpliter­mesztő közös gazdaságaink. Márpedig a korai ültetés elő­Meggyorsult a Bányagépgyár építése Meggyorsult az ütem a Sal­gótarjáni Bányagépgyár új üzemének kivitelezésében. Amióta a 21. számú AKÖV a terület feltöltéséhez sódert szállító lármás, de elaggot dömpereket korszerű ZIL bil­lenős járművekre cserélte, van bőven mit tennie az ÉVM Földgép Vállalat kirendeltsé­gének, és a pálfalviák is ke­vesebbet szenvednek a gépko­csi-zajtól. A kivitelezés egyébként olyai) jő iramban halad, hogy a tereprendezés november vé­gére valószínűleg befejeződik. Szeptemberre várják a Fran­ki cölöpfúró berendezést, amely megkezdi az üzemi épü­letek alapozásához szükséges cölöpök leverését. Októberben felvonul a Középduna-völgyi Vízügyi Igazgatóság is, amely­nek részlege a patakmeder burkolását végzi el. nyeire elegendő a varsányi Űj Kalász Tsz-t példának fel­hozni: az idei szárazság elle­nére száz mázsán felüli ter­mést szednek Gül Babából és Rózsából. A növényápolás, gyomirtás, töltögetés, esetleg öntözés munkáját végző gépeket is láthatunk. De ami talán a legérdekesebb a nógrádi me­zőgazdaságban dolgozó látoga­tók számára, az a burgonya­betakarító gépek változatos­sága. A láncos-rotációs bur­gonyaszárzúzónak, az E—665- ös burgonyakombájnnak, az E—660-as burgonyafelszedő kocsirarakónak és a BONI— 100-as nagyteljesítményű osz- tályozónak bizonyára a mi burgonyatermesztő körzeteink­ben is nagy hasznát vehetnék a tsz-ek, ha a domborzati vi­szonyok használatukhoz ked­vezőek. Különösen gazdasá­gos lenne, ha közösen, több szövetkezet összefogásával hasznosíthatnák ezeket. Mód nyílik a kiállításon ar­ra is, hogy a régi módszer­rel dolgozó tsz-ek vezetői, szakemberei kiválasszák az adott körülmények között legjobban megfelelő fejőgépe­ket. A nagyüzemekben — a jelenlegi adottságok mellett — a DA—3 M típusú fejőgép bizonyul a legalkalmasabb­nak, amely könnyen kezelhe­tő és üzembiztos. Kisebb te­henészetekben, elletőistállók­ban jó eredménnyel használ­ják a BSZ—2 típusú fejőgépet is. A termelőszövetkezetek a DA—3 M fejőberendezés meg­vásárlásához jelentős kedvez­ményt kapnak, a beszerzési ár több mint felét elengedik ne­kik. Az istállók gépesítésé­hez, korszerűsítéséhez szük­séges beruházásoknál is — így például a fejőgépek alkalma­zásánál — férőhelyenként 1000—1100 forint vissza nem térítendő állami támogatást kapnak. Természetesen; annyi hasz­nos gép van a kiállításon, hogy azt meg kell személye­sen tekinteni... Lakos György Egy emberi élet általában nagyon gazdag emlékekben. Minden ami történik velünk — jó, vagy rossz — lerakódik bennünk. Felhal­mozódnak az átélt élmények, s mennyi kike­rekedett, színes történet lesz mindenből. Az évtizedek múltán még a kellemetlent is haj­lamosak vagyunk kellemesnek hinni ... Akadnak azonban olyan emberek is, akik többet, sokkal többet éltek át, mint mások. Nagy idők, nagy események szemtanúi, ré­szesei voltak. Akik — nem tudni pontosan miért — a véletlen szeszélyéből, vagy éppen nyugtalan természetük miatt bejárták a Föl­det ... Farkas Pali bácsi Szibériától Kanadáig be­járta a világot. Utazott a Transz-Szibériai vas­úton, fürdött a Bajkál tó hullámaiban, járt a kínai Nagy Falon, vonult Madrid utcáin és harcolt a fasiszta Kondor Légió repülőgépei­nek bombatámadása közben, sztrájkolt, röp­lapot osztogatott Torontóban. Micsoda élet, mennyi emlék, tapasztalat... Reggelenként beballag a munkásőrségre. Balassagyarmaton él: Nem tud, nem akar szabadulni a mindennapok tennivalóitól. A munka neki az, ami fának a talaj. Ebben gyö­kerezik, ebből nyeri életerejét. Ha nem bíz­zák meg valamivel keres magának elfoglalt­ságot. Büszkén viseli a munkásőr egyenruhát, amelyet tíz éve öltött magára, amikor újra hívta a nép. — Mire emlékszik a legszívesebben Pali bácsi? — kérdezem. Megemeli a munkásőrsapkát, s végigsimít a fején. Teljesen ősz a haja. Elmosolyodik. — Nem könnyű ám annyi minden közül kiválasztani valamelyiket is —. szabadkozik. A sapkát visszateszi a fejére. Gondolkodik. Valahol messzi járhat, régi emlékek között kutathat. Még a szemét is lehunyja, talán így könnyebb. — Mondhatnák most magának történeteket, izgalmas harcokról. Hogyan vertük el a fehé­reket ott Szibériában. De volt olyan is, ami­kor kévésén múlt, hogy ott nem hagytuk a fogunkat. Vagy, amikor az Amuron lőttek bennünket az angolok. S a hajóról se jobbra, se balra. Egyik oldalon a fehérek, a másik oldalon a japánok, meg a kínaiak .... Átéli az emlékeket. Amikor a csatákról beszél az arcán feszült izgalom tükröződik. S az arcjátékából bizton következtetek a „me­leg helyzetekre”. Azután hirtelen befejezi. Feláll. Nehézke­sen, hiszen a napokban lépte át korban a há­romnegyed évszázadot. Odalép az egyik ró­zsafához, amelyen egy elkésett fakó-bordó ró­zsa van. Megemeli a virágot. — Ilyen színű volt az a zászló, amely alatt elkezdtük a harcot — mondja magának, mintha itt sem lennék. — A hó még ke­mény volt, amikor azon a tavaszon feltárult egyszercsak a táborkapu. összetrombitálták a legénységet, tiszteket, mindenkit, aki csak lépni tudott. Az egyik barak lépcsőjére fel­állt egy hatalmas termetű orosz katona. „Emberek! Elvtársak! Meg kell védeni a néphatalmat. Ki akar segíteni nekünk?”... elakad a hangja. Óvatosan elengedi a virágot. Visszaül a padra. — Tudtuk, hogy győzött a forradalom. Oroszországban a magunkfajta egyszerű em­berek kerültek hatalomra. A hírek beszivá­rogtak a fogolytáborba is. Hallottuk mit akar az új hatalom — földet, békét a nép­nek. Izgatottan tárgyaltuk a híreket, s azon sóhajtoztunk mi lehet otthon. S akkor jött az az öles termetű katona. Nem beszélt sokat. Felzúgott a tábor. Erre a katona a magasba emelt egy égővörös zászlót... Pali bácsi elérzékenyül. Ám a másik pilla­natban fürgén feljebb tolja a sapkáját. — Sokan vállaltuk, segítünk. Hiszen azt mondták, nálunk is békét, szabadságot akar­nak. S ha segítünk, előbb meglesz otthon is a néphatalom. A kapitány, aki felírt bennün­ket, a vállamra ütött, s azt mondta: „Ne félj! Neked is lesz otthon hatalom, föld, nagyobb kenyér.” S erősen megszorította a kezem. Ismét birkózik az emlékekkel. — Lelkesedtünk. Énekelve indultunk a harcba, s nagyon szerettünk volna élve ma­radni. Megérni az itthoni hatalmat... Vé­gigjártunk, küzdöttünk száz, meg ezer kilo­métereket. A zászló járt elől. Meg Iván, a kapitány — elgondolkodik. — Ejnye! Milyen Iván is? Hiába kihagy már idebent — kap a homlokához. — Mindig biztatott. Még akkor is, amikor a végét járta. Mosolygott, s azt mondta: „Ne féljetek. Ott leszek veletek, amikor kell...” Meghajtottuk a zászlót, ami­kor eltemettük a tajgán. Milyen volt már ak­kor a zászló? Mint ez a rózsa. — sóhajt Pali bácsi. — Tépett és fakó... De győztünk alat­ta! Ki tudja hol a zászló? Pali bácsi sem em­lékszik rá. De mindig eszébe jut, amikor vö­rös rózsát lát. Ezért is óvja, védi az udvar rózsáit oly nagy szeretettel. Emlékek felkiál­tó jelei ezek a vörös virágok. — Nekem ez a legszebb emlék — erősíti meg Farkas Pali bácsi. — A kapitány és a zászló. Iván igazat mondott. Segített, segítet­tek az Ivánok, Pávelok, Aljósák ... s a zászló büszkén lobog. Mintha elfáradt volna az idős munkásőr. Elszótlanodik. Felkavarták azok a régi-régi emlékek. De nem! — Azt mondják, öreg korában már csak az emlékeiből él az ember. Bárcsak még egy­szer láthatnám még azt a távoli földet. A* én földemet is ... Pádár András 4 vállalati szervezete "Í Az új gazdasági mechaniz­mus nejnesak a vállalatok, ha­nem az egyéb gazdasági szer­vezetek — egyebek között a minisztériumok — hatáskö­rét is jelentősen módosítja. A vállalatok és az irányító szer­vek jövőbeni kapcsolatát az új mechanizmus két alapvető eleme határozza meg. Az egyik: a vállalatok nagyobb önállósága, amit a 11/1967. számú kormányrendelet kodi­fikált, a másik: noha a jövő­ben is a terv — a népgazda­ság hosszú-, középlejáratú és éves terve — képezi a köz­ponti irányítás alapját, az irányítás módszerei neri* az utasítások, hanem a közgaz­dasági szabályozók lesznek. Mindezzel összhangban az irányítás szervezete is meg­változik. Mindeddig egyes mi­nisztériumokban — pl. a Ko­hó- és Gépipari Minisztérium­ban — középirányító szervek, iparigazgatóságok is működ­tek. Az iparigazgatóságok eb­ben az évben megszűnnek, az érintett iparágak — vaskohá­szat, műszeripar, híradástech­nika, általános gépipar — vál­lalatait a jövőben a miniszté­rium közvetlenül irányítja. Hogyan illeszkedik be az egylépcsős irányítás szerveze­tébe a tröszt és az egyesülés? Bár a tröszt gazdálkodó szerv — felelős a keretében működő vállalatok pénzügyi kötelezett­ségeinek teljesítéséért is —, rendelkezési joga csorbítja a vállalati önállóságot. Ezért az állami vállalatokról szóló kor­mányrendelet értelmében a trösztök nagy részét feloszlat­ják. A járműipari Tröszt pél­dául minisztériumi irányítás alá tartozó vállalatokra bom­lott fel, a Szénbányászati Tröszt pedig egyesüléssé ala­kult át. A kohó- és gépipar­ban mindössze egy tröszt — a Csepel Vas- és Fémművek — folytatja működését. (Ennek indoka: a vállalatok egy tele­pen belül helyezkednek el, energia- és egyéb szolgáltató bázisaik is közösek.) Az egye­sülés az egylépcsős irányítás szervezetét nem bontja meg, mert a társasági szerződés csak a közös gazdasági érde­kek előmozdítására — pl. be­szerzés, értékesítés, fejlesztés — fogja össze az önálló vál­lalatokat, s azokat az egyesü­lés vezetője nem utasíthatja, éppen ellenkezőleg az egyesü­lés köteles végrehajtani a tár­sasági szerződésben a vállala­tok által megjelölt feladato­kat. Az egyesülés lényegében az érdekelt vállalatok megha­tározott célok elérését bizto­sító közös vállalkozása, irodá­ja. Nem véletlen, hogy egy­azon vállalat elvben több egyesülésnek is tagja lehet. Hadd utaljunk közbevetőleg arra, hogy az irányítás szerve­zete nemcsak a vállalatok és az ágazati minisztériumok kapcsolatában, összefüggésé­ben változott, hanem egyéb vonatkozásban is. Több olyan hatóság, gazdasági szervezet van, amelyek egy—egy szak­területen országos hatáskörrel rendelkeznek. Ezek nagyrésze a múltban közvetlenül a Mi­nisztertanács alá tartozott. A jövőben az országos hatáskörű szervek közül csak a Közpon­ti Statisztikai Hivatal és az Országos Anyag- és Árhivatal tartozik a Minisztertanács felügyelete alá, míg a Szab­ványügyi Hivatal, az Országos Mérésügyi Hivatal és az Or­szágos Találmányi Hivatal az OMFB felügyelete alá kerül. (Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság). A tervlebontás és az utasí­tással történő beavatkozás megszűnése koránt sem jelen­ti, hogy a minisztériumok sze­repe a passzív megfigyelésre, a folyamatok utólagos re­gisztrálására korlátozódik. Egy—egy nagyobb termelési ágazat — pl. a gépipar, vagy a könnyűipar — gazdaságpo­litikáját, műszaki-gazdasági fejlesztési koncepcióját to­vábbra is a minisztériumok dolgozzák ki. Persze, nyilván­való, hogy ebben a munká­ban fokozottabban támasz­kodnak az adott ágazat válla­latainak elképzeléseire, javas­lataira. A miniszterek java­solják az ágazat fejlesztését szolgáló állami beruházásokat, közreműködnek a gazdasági szabályozók-ösztönzők — adóztatás, szubvenció — ki­dolgozásában. Az irányítás nem kevésbé fontos eszköze a felügyeleti hatáskör, amely egyebek kö­zött abban nyilvánul meg, hogy az irányító szerv — ahol létrehoznak felügyelőbizftttsá- got arra támaszkodva — átfo­góan értékeli a vállalatok te­vékenységét, ennek alapján el­bírálja az igazgató és helyet­teséinek munkáját, dönt díja­zásuk és jutalmazásuk felől. A vállalatok anyagi érdekelt­sége, önállósága egyes esetek­ben negatív irányban is hat­nak. Ennek lehetőségét szűkí­ti a felügyeleti jog. A minisz­térium, az irányító szerv ál­talában nem utasítja a válla­latot — pl. egy fontos koope­rációs feladat teljesítésére —, de a vállalati munka átfogó értékelése alkalmával bebizo­nyíthatja, hogy a rendelés el­utasítása . műszakilag, gazda­ságilag indokolatlan volt, a vállalat a szükségleteket nem elégítette ki megfelelően, s en­nek következményeit a veze­tők jutalmazásánál érvénye­síti. Az ágazati irányítás új mód­szeréit minisztérium-vállalat összefüggésben az jellemzi, hogy az irányító szervek te­vékenységében nem a hatósá­gi és államigazgatási funkciók dominálnak, hanem a közgaz­dasági eszközök. A külkeres­kedelem területén azonban — jórészt a külkereskedelem de­centralizálásával, az export- importjog kiterjesztésével ösz- szefüggésben — az eddiginél hatékonyabban érvényesül majd a központi irányítás. A külkereskedelmi jog kiterjesz­tése ugyanis szükségessé te­szi a külkereskedelem állami monopóliumának, egységes irányításának erősítését, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy minden olyan kérdésben, amely a külkereskedelmet közvetve, vagy közvetlenül érinti, nem az egyes ágazati minisztériumok, hanem a Kül­kereskedelmi Minisztérium az irányító, az engedélyező és az ellenőrző szerv. Bár a kül­kereskedelmi forgalmat is el­sősorban a gazdasági eszközök befolyásolják és irányítják, ebben a vonatkozásban azon­ban egyidejűleg a hatósági funkciók — pl. export- és im­portengedélyezés — is jelen­tős szerepet töltenek majd be. Garamvölgyi István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom