Nógrád, 1967. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-27 / 202. szám

1SSÍ. aüguszlu? 27. vasárnap M ? 5 R * Í5 Kongresszusi útra vedé Bosiclgclcs Majjj Józscfí(‘l, ax épílöU sxaksxervcxeléuek megyei titkárával Az építők szakszervezeté­nek szeptember 1-én megnyíló XXX. kongresszusára készü­lődnek Nógrádban. Nagy Jó­zsef, a szakszervezet megyei bizottságának titkára még egy kongresszus előtti utolsó be­szélgetésre hívja a küldötte­ket. Az állami építőipari vál­lalat szakszervezeti bizottsá­gának titkára már megérke­zett. Míg a többieket várja, megkérdezem: — Ellátták-e útra valóval a küldötteket a nógrádi építö- és építőanyagipari dolgozók? — Nem panaszkodhatunk — nev.et a titkár —, felpakoltak bennünket. Ma már szinte közhely számba megy — fű­zi hozzá elkomolyodva —, de a legtöbb válaszra váró kér­dés a mechanizmus reform­jával kapcsolatos. — Persze, még sokan nem ismerik a reform elveit... — Téved. De mennél jobban elmélyedtek a tanulmányozá­sukban, annál inkább felkel­tette az érdeklődésüket, kí­váncsiságukat. Kérik, sürge­tik, hogy előadásokon, tanfo­lyamokon részletes, aprólékos tájékoztatást kapjanak. — Kifogásokkal, észrevéte­lekkel találkozott-e? — A bírálat soha nem a reform elveit illeti. Ellenben néhány gazdasági vezetőnk az előkészületek „lázában” kissé elfeledkezett arról, hogy tu­lajdonképpen az ember, a dolgozó ember érdekében tör­ténik minden. Az ilyen ve­zetők ugyan meglehetősen sűrűn ismételgetik: „vállalati érdek”, „népgazdasági érdek”, de ennek ürügyén sorozatosan megsértik a törvényeket. Tag­ságunk kéri a kongresszust, határozottan foglaljon állást az új mechanizmust a maga módján értelmező gazdasági vezetőkkel szemben. Aztán figyelemre méltó, ahogyan taggyűléseinken a vállalati demokrácia problémáit fe­szegették ... — Ez érthető, hiszen az új mechanizmusban a mostaninál is nagyobb jelentősége lesz a dolgozók társadalmi, politikai aktivitásának. — S' ezzel az alapszerveze­tek tagságának zöme tisztá­ban is van. Igen ám, mond­ják, csakhogy az ezerhuszon- kettes rendelet is biztosította a dolgozók felszólamlási, ja­vaslat tévő jogát, a vezetőket pedig kötelezte a válaszadás­ra, intézkedésre. Ezek a ja­vaslatok, észrevételek mégis sokszor elsikkadtak. Ezzel van összefüggésben az is. hogy bár a szervgzett dolgozók üdvöz- lik a szakszervezetek jogainak, hatáskörének bővülését, gya­korta felteszik a kérdést: va­jon a szakszervezeti szervek­ben, tisztségviselőkben lesz-e elegendő képesség, bátorság, hogy ha kell megtorolják a sorozatos törvénysértéseket, a dolgozók javaslatainak sem­mibevevését? Különösen ag­gódnak azokért a nem füg­getlenített tisztségviselőkért, akiknek egzisztenciája, kere­sete függ közvetlen gazdasági vezetőiktől Ezért, adott eset­ben, hatásos felelősségrevonást kérnek az üzemi demokráciát megsértő gazdasági vezetők­kel szemben, másrészt teljes védettséget minden rendű és rangú szakszervezeti tisztség­viselőnek. — Már az elmondottak cá­folják azt az eléggé elterjedt nézetet, mely szerint a mun­kásokat az új mechanizmus­ból csak az érdekli, mennyi lesz a kereset. — Kétségkívül, van egy munkásréteg, amelynek több gondja ennél alig van. De dolgozóink zöme, elsősorban a törzsgárda, igenis érdeklődik a termelési problémák iránt. Nagyon sok szó esett a tag­gyűléseken a szakszervezetek kettős feladatáról. Elmondot­ták, hogy a termelési lema­radások, a gazdaságtalan mun­ka és egyéb hiba többsége a munka szervezetlenségéből, a termelés műszaki feltételeinek hiányából származik. Magától értetődik, hogy az ilyen okok miatt kárbaveszett munkaidő anyagi kárt okoz az egyénnek is. De ennél is súlyosabb a veszteség — hangoztatták —, amely a vállalatot, a népgaz­daságot érinti. Azzal az igény­nyel lépnek fel, hogy az ilyen munkakiesés, szervezetlenség tapasztaltán ne elégedjenek meg a szakszervezet, vagy más szerv észrevételével: azt szi­gorú számonkérésnek kell kö­vetnie. — Ezek a problémák, ha a kongresszuson is hangot kap­nak, nyilván más iparágak dolgozóinak az érdeklődését is felkeltik. — Valóban. Hiszen a nye­reségből való részesedésben jövőre életbelépő differenciált­ságot sem csak az építők ki­fogásolják. Sokan nem tart­ják igazságosnak, hogy a veze­tőállású dolgozók nyolcvan, a középfokú vezetők ötven, de a munkások csupán átlag ti­zenöt százalékkal kaphatnak magasabb nyereségrészesedést a termelési feladatok túltelje­sítése esetén. Nagyon eleven probléma a női dolgozóké. A megyei építő- és építőanyag­ipari dolgozók húsz—huszonöt százaléka nő. Több taggyűlé­sen elhangzott: megértik, hogy az állam nehéz helyzetben van, s ezért a nők harmadik műszakban való foglalkozta­tásának megszüntetése nem egyszerű. De kérik a kong­resszustól, érezze át, hogy na­gyon nehéz a három műszak­ban dolgozó asszonyok helyze­te. Foglaljon állást e problé­ma megoldása érdekében. Több helyütt kritizálták a mi­nisztériumot. Eddig sem na­gyon tapasztalták, hogy betöl­tötte volna építésügyi hatóság szerepét. A miniszter elvtárs országgyűlési referátumából pedig az tűnik ki, hogy ezt a feladatát a jövőben még ke­vésbé lesz képes ellátni. Már­pedig, ha úgyszólván bárki tervezhet, építhet, ráadásul a bérezést is a szabadjára en­gedik, ez a jelenlegi, am úgy­is nagy fluktuációt méginkább növeli majd. Sokan attól tar­tanak, s nem ok nélkül, hogy a jövőben kisebb lesz a télie- sítés mértéke. A kivitelező iparban, de az anyagiparban is ez napirendre tűzi az idény­pótlék felülvizsgálatát. Az idényjellegű iparágakban, a kivitelező iparban, téglagyá­rakban problémákat okoz, hogy az emberek egy oldalról hallják a kormány határoza­tait a munkaidő csökkentésé­ről, más oldalról pedig szinte burjánzik a fekete túlórázta­tás, a munkaidő ilyen vagy olyan címen történő meg­hosszabbítása. Újra és újra visszatérő a kritika, amely az építőipari munkahelyek siral­mas szociális ellátottságát os­torozza. Ennek elhanyagolása már eddig is a munkásván­dorlás egyik előidézője. Ha pedig a jövőben — a gazdasá­gosságra való hivatkozással — az eddiginél is kevesebbet ál­doznak a munkahelyi szociá­lis ellátottságra, az egyik-má­sik vállalatunk munkáslétszá­mát alaposan megritkíthatja. Az észrevételeket sorolhat­nám, szinte vég nélkül. De az elmondottakból sejthető, és kongresszus előtti taggyűlése­inken bárki meggyőződhetett arról, hogy a XX. pártkong­resszuson, a szakszervezetek XXI. kongresszusán elhang­zottak, a gazdasági mecha­nizmusban jövőre várható vál­tozások élénken foglalkoztatják az építőipar dolgozóit is. Kongresszusuktól azt várják, hogy az iparág sajátos hely­zetéből kiindulva szabja meg a tennivalókat, s foglaljon ál­lást olyan kérdésekben, ame­lyek döntő hatásúak lehetnek az egyén, de a közösség sor­sára is az elkövetkező eszten­dőkben. Csizmadia Géza Mire megjön rr az ősz*.* Kvartner Gábor, a dejtári Józeef Attila Termelőszövet­kezet főagronómusa erősen figyel. Homlokát ráncolja. Előtte egy halomban rozs, meg bükköny. Számol é6 ki tudja immár hányadszor, egyensúlyba állítja az érzé­keny mérleg apró serpenyőit. Az egyensúly Mondják, egyébként i6 olyan ember, aki szereti az összhangot, az egyensúlyt. A szövetkezetben Is. A munká­ban, meg általában a közös­ség dolgaiban. Mióta csak a szövetkezetben dolgozik, min­dig sokat adott erre. Már­mint a vezetők és a tagok, a tennivalók és a meglevő erők egyensúlyára. Így történt az­tán, hogy a korábban gyakor­ta botladozó dejtáriakat ezen a nyáron egyetlen szövetkezet sem előzte meg a munkában. Berta István a termelőszövet­kezet elnöke elsőként fogta meg a telefont és jelentette: — Befejeztük az aratást . No meg a cséplé6t is — tette hozzá kis szünet után a vonal úlsó végén. Majd egy hónappal előbb, mint a megye gazdaságai. — De akkor már megvolt az elképzelésünk a tervünk az őszi munkákra is — mondja Kvartner Gábor. Az elnök méltatlankodik. — Akkor? A főagronómus kénytelen helyesbíteni. — Igaz is, előbb. Azzal egy- időben készítettük el, hogy megindultak a kombájnois. Mert már a gépeket, a kézi kaszásokat úgy irányítottuk, hogy azokat a táblákat szaba­dítsák fel elsőként, amelyek­be majd vetünk... Takar­mányt, meg rozsot... A szán­tás, meg a talajelőkészítés miatt volt éz fontc*. Aztán azt magyarázza, mi mindenről „Intézkedik” még az őszi munkák terve. — Mindent mérlegeltünk. Meghatároztuk a munkák sorrendjét. De ez még min­dig kevés... Megvizsgáltuk egy—egy gép mire képes. S kiderült a D—4-12 mellett még a kétSzupernak is men­nie kell, hogy időben vetni tudjunk. A talaj előkészítéssel együtt halad a műtrágyaszó­rás. A műtrágyaszóró napi 25 holddal megbirkózik. Egészen egyszerű volt a számítás, s a végén kiderült, egy gépünket minden más munkától mente­síteni kell. Annak az lesz csupán a dolga, hogy a mű­trágyát szórja... — Ezért a. héten már ve­tünk — jegyzi meg Kvartner Gábor. — A takarmánykeve­rékkel kezdjük... ötven hold, nem tart sokáig... Utána jö­het a rozs. Magad uram... Sok még a tennivaló őszig. A homok „búzája”, a rozs csaknem félezer holdon kerül a földbe, őszi árpát 300 hol­don vetnek. A terület előké­szítése nem kis feladat. Ki­váltképpen akkor, ha még majd 600 holdat mélyen kell szántani, talajt kell javítani. Mutatja az alacsony csupa- üveg szekrényt. Tetején apró tányérkák sorakoznak. A ve­tésre szánt magból rejt né­hányat mindegyik. A rozs csaknem arasznyi szárat eresztett, már. De a búza és az árpa még várat magára ... — Mire való a vetőmag­felügyelőség? Amit ezután mond a főagro- nómus, meg az elnök, nem találják hízelgőnek a felügye­lőségen. — Tudja, biztosabb ez így, ha magam is ellenőrzőm — érvel Kvartner Gábor. — Elő­fordult már velünk, hogy mindössze 11 százalékos csí­rázó képességű árpát kap­tunk ... Ha azt elvetem, ak­kor megnézhetjük magunkat... De a dejtáriak akkor is kö­rültekintőek voltak. Pontosan úgy. mint most, amikor a ve­tőgépeket készítették elő a munkára. Kijavították mind a négyet. Dolgozni csak kettő fog. A többi lesz az úgyneve­zett biztonsági tartalék. Ha valamelyiknek baja esik, azonnal helyébe áll a másik. A munka nem szakad meg. így csinálták ezt a burgo­nyaszedő gépekkel is. De mi­lyen jól tették. A kevés is sok ? — Ma jól megy mind a két gép ... De tegnap az egyik el­törött, s milyen jó volt, hogy nem kellett itt tétlenkednünk. Munkához látott a harmadik, ami ép volt — mondja Mészá­ros Józsefné. A gépek a műút mellett dolgoznak. A homokot hasí­tó villák gyors egymásután­ban emelkednek fel, le. Nyo­mukban porfelleg jár, meg ai asszonyok, akik szedik, válo­gatják a burgonyát. A szövetkezetiek azt mond­ják, a hetek óta tartó aszály a burgonyából szedte a legtöbb vámot. Négyszázezer forintra becsülik a kárt, ami az ala­csonyabb hozamokat kíséri. S lám itt a példa, hogy a kevés is lehet sok. — Egy hete ígéri a MÉK, hogy átveszi a burgonyát. De a kiszedett termés még min­dig ott van a földön — pana­szolja a főagronómus. — Pe­dig 12 vagon étkezési burgo­nyára kötöttünk szerződést... — Ez azonban a 140 hold burgonyatermésnek csak egy része. A többit vetőburgonya­ként értékesítik. Remélik még jobb sikerrel, mind a mosta­nit. Sok mindenről szó esik még a burgonyaföldön. A munká­ról, az asszonyok szorgalmá­ról, meg külön Mészárosné csapatáról Ez a közösség a szocialista címért küzd a« idén — A mi csapatunk tulajdon­képpen csak 17 asszony, de attól többen vagyunk itt... Hatvanötén—hetvenen ha jól számolom — hordozza körül kutató tekintetét az asszonyo­kon Mészáros Józsefné. — Reggel hétkőr kijövünk, be- állunk a két gép után és meg sem állunk este hétig... A norma az szigorú ... Emiatt i* igyekezni kell, mert keresni akar mindenki... Meg kell * föld Is, az árpának. Körüljárjuk a határt. Moz­gásban van minden. A cse­metekert végében traktor szántja a földet. Lejjebb, a réten sarjút rakodik néhány férfi. A nyári szervezettség, a tervszerűség majd egy hóna­pot hozott a dejtáriaknak. S mint mondják, az ő doiguk most már csak annyi, jól gaz­dálkodjanak az idővel. Mert így nyugodtabban mehetnek az érkező ősz elé. Vincze Istvánná A Ilobroda szabályozása Jó ütemben halad a Dob- roda patak szabályozása. A meder mélyítését és szélesíté­sét a torkolattól kezdték meg. Innen számítva tizennyolc ki­lométer hosszúságban végzik el a rendezési munkát, ame­lyen három nagyteljesítmé­nyű kotrógép dolgozik két műszakban. Megerősítik a parti depóniát és mélyítik a medret. így biztosítják, hogy a lakótelepeknél hatszázalé­kos, a mezőgazdasági terü­leteknél tízszázalékos gyako­riságú árvizeket levezesse a patak. Ez azt jelenti, hogy a települések mentén 50 éven­ként, a szántóföldek mentén 10 évenként számolnak na­gyobb árvízzel. A mizserfai párttitkár Gyakran nyitják a pártiro­da ajtaját. Az egyik panasz­kodni jön, a másik tanácsot kérni. — Kaposvári elvtárs, be­széljenek a férjemmel... Az őszhajú titkár végig hallgatja a könnyekkel küzdő asszonyt, csak azután szólal meg. Ahogy beszél, csendesen, megfontoltan, látogatója arca úgy válik egyre nyugoejtabbá. — Beszélek a férjével, fel­tétlen, még ma. Majd behí­vom, és itt négyszemközt meg­próbálom jobb belátásra bír­ni — mondja búcsúzóul. Ami­kor becsukódik az ajtó, el­gondolkozik. — Nem az első eset. hogy iszik, nem adja haza a pénzt a családjának. Már többször foglalkoztunk vele, utána mindig meghúzta magát. Jó munkás, csak ha megfeledke­zik magáról, akkor baj van. Még délután megkeresem .,. A bányásznappal kapcso­latban keresik. Beszélgetésün­ket sokszor megszakítják. Az egyik Feri bácsin'ak szólítja, a másik Kaposvári elvtársnak. Mizserfán, de talán a környé­ken iincs olyan ember, aki ne ismerné. Népszerűségének az igazi okát már sokszor pró­báltam magamban tisztázni. Egyszerűsége talán? Bizo­nyára az is hozzájárul. A másik dolog, ami erényei kö­zött szerepel, — még soha nem láttam indulatosnak. Nyugodtan beszélt ő akkor is, ha valakinek alaposan meg­mosta a fejét. Mikor kezdte és hogyan ju­tott el eddig? Erről beszélget­tünk. Az apja is bányász volt, Szepesből került Nógrádba. ötven év és hét hónap bánya­munka után került nyugdíj­ba. Kilenc gyerek mellett nem egyszer helyezték ki palaválo­gatónak. Ma a három fiú kö­zül egyedül csak ő bányász, ketten a néphadsereg tisztjei. Jánosaknán, amikor 1944 december végén megalakult a kommunista párt, Kaposvári Ferencet választották titkár­nak. Ezután szakszervezeti tit­kár lett Kisteleken. Műszakon dolgozott, utána a választott funkcióval járó munkát vé­gezte. A sztahanovista jel­vénytől a kormánykitünteté­sekig sokszor részesült erköl­csi elismerésben. A huszonhét kitüntetésnek külön-külön története van. Csapatával sok­szor volt a verseny győztese. Amikor 1952-ben Pálhegy-ak- nában az első frontfejtést lét­rehozták, ő lett a frontmes­ter. Kővári József és Mecseki Aladár vezette a másik két szakot. Kétszáz százalékos tel­jesítményeket értek el. Társadalmi funkciója min­dig volt a fizikai munka mel­lett. Volt szakszervezeti tit­kár, sőt az 1958-as Lipcsei Szakszervezeti Világkongresz- szuson ő volt az egyetlen vá­jár küldött. A pártbizottság megalakulásakor titkárrá vá­lasztották, 1959-től függet­lenítették. Hozzátartozik ehhez az is, hogy itt a Mizserfai Bá­nyaüzemnél a dolgozóknak csaknem egyharmada párttag. — Eredmények? Voltak és vannak. Igyekeztünk úgy dol­gozni, hogy a pártnak az irányvonala ne szenvedjen csorbát. Hallgattak is ránk az emberek mindig. Bíztak ben­nünk. és úgy érzem, nem is csalódtak soha. Ezért van az, hogy még a családi gondjaik­kal is felkeresnek bennünket. Sokaknak segítettünk, olya­noknak is, akiknél a családi élet letért a rendes kerékvá­gásról. Beszélgettünk velük és ma is jó érzés, amikor látja az ember, hogy teljes megér­tésben élnek. — Volt egy munkatársam, Oláh Lászlónak hívják, öt évig együt dolgoztunk. Most az egyik élenjáró csapatnak a vezetője. Becsületes, rendes ember. Egyszer arról panasz­kodott, hogy szeretné, ha a gyerekeiből több lenne, mint ő, de mivel cigány, úgy érzi háttérbe szorul. Megmagya­ráztuk, hogy nincs ilyen kü­lönbség ember és ember kö­zött, mindenkit a végzett mun­kája alapján értékelnek. Se­gítettünk neki. A fia szakmát tanul, a kislányának is sze­reztünk munkát. Én mindig nagyon bíztam az emberekben — mondja. — Csalódás nem érte? — Előfordul, hogy* olyanok­ban csalódik az ember, akit talán a legközelebb állónak érez. Az ilyen mindig nagyon mélyen érintett engem is, de úgy érzem kárpótoltak érte azok, akikre talán nem szá­mítottam annyira és kelleme­sen csalódtam. — Az idő eljárt már felet­tem, de azért jó visszagondol­ni a megtett útra. Akármer­re megyek itt a környéken. mindenütt ismerősként kö­szöntének az emberek és én is őket. Még van egy kis időm, azután én is nyugdíjba me­gyek. 1926-ban kezdtem, 14 éves koromban, 38 évig föld- alatt dolgoztam. — Hogy mi is lesz azután? Még nem gondolkoztam raj­ta, nem tudom. — Több idő jut az egyetlen szenvedélyre — szólok közbe, és érti is mire célzok. — Én eddig is szerettem a futballt. Az SBTC-t nem egy­szer kísértem el vidékre. Itt azzal húznak, hogy fradista vagyok. Nem igaz. Én a szép játékot szeretem és látja a múltkor majdnem átléptem a kerítést egy fordított bírói íté­letnél — mondja és elneveti magát. Azután az őszi fordu­ló esélyeit latolgatjuk. — Itt tudom, hogy mi a teendő, mit várhatunk. De a pályán más. A labda gömbö­lyű és nem lehet jós az em­ber. Ismét nyílik az ajtó. Az egyik aknától jöttek be az igazgatóságra, de nem mulasz­tották el felkeresni a pártbi­zottság titkárát sem. Nincs-e valami üzenet, vagy esetleg valami más probléma — ér­deklődnek. A párttitkár köny- nyen tájékozódik, hiszen neki van talán itt Mizserfán a leg­több bizalmasa és barátja is Bodó János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom