Nógrád, 1967. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-16 / 166. szám
Í9ftT jSlíus Tfl. vasárnap. WÖGT?*« T Vasárnapi levél A mellébeszélésről Napjainkban mindennek megvannak a maga mesterei. A mellébeszélésnek is. Ha valaki nem volna tisztában a szó értelmével, annak kedvéért röviden: mellébeszélés = másról tárgyalni adott esetben, mint amiről tulajdonképpen kellene. Mint például a közmondásos Bodóné, amikor a bor árát kérik. E témának az adott most aktualitást, hogy július 5-i keltezéssel levelet kapott a megyei József Attila Művelődési Ház az Országos Rendező Iroda igazgatóságától. Már maga az a tény sem a legrokonszenvesebb és a kapcsolatot illetően nem a legudvariasabb, hogy egy május 15-i, nyugodtan botrányosnak mondható eseményre. s egy ezt szóvátevö, május 31-i dátumú, újságcikkekkel dokumentáló levélre több. mint egy hónap múltán érkezik válasz. A formai udvariasságon azonban ne akadjunk most fenn, a válaszlevél tartalmi része a lényegesebb. Az a „szöveg”, ami szinte iskolapéldája a mellébeszélésnek. Hogy kissé visszapergessem az emlékezetet: a levelezés •témája az a Honthy-est, amelyet május 15-re hirdetett meg Salgótarjánban az Országos Rendező Iroda, s amely ismert módon elmaradt, illetve szereplő társulatában vérszegénnyé gyengültem sajnálatos botrányok közepette zajlott le. A botrány a műsorban fellépő zenekar produkciója és színpadi magatartása körül kavarodott, városszerte nagy port vert fel, s az esetet a Nógrád sem hagyta szó nélkül. Az ügyet tisztázandón írta meg reklamációit az ORI- nak a művelődési ház. remélve a határozott, erélyes intézkedést — mely úgy vélem, kikerülhetetlen feltétele a város és a rendező szerv további harmonikus együttműködésének. Annál is inkább, mert a szóban forgó zenekar hirdetett részese a már korábban lekötött, július végén várható, Halló, itt Balaton című műsornak. Igaz, az eddigi gyakorlatban a műsorkínálatot tekintve gyakran érvényesült az eszi, nem eszi, nem kap mást — elve. De mert ez a gyakorlat hovatovább mindegyre tarthatatlanabb, s az emberek pénzükért lehetőség szerint ízlésük, igényük szerint kívánnak szórakozni, de semmi esetre nem hajlandók eltűrni, hogy némely magukról megfeledkezett „művészek” fensőbb- ségük hiedelmében sértegessék —, a művelődési ház joggal várt radikális intézkedést a salgótarjánihoz hasonló esetek megfékezésére. Az Országos Rendező Iroda azonban, úgy látszik, nemcsak garanciára nem vállalkozik „termékei” minőségét, szereplői színpadi magatartását illetően, mellé is beszél a témának. Mi másnak tekinthetnők az olyan homályos és semmitmondó általánosságokat, melyek Keszler Pál igazgató levelét jellemzik (az ügy előadója Zsigó Károly): „Mindenek előtt elnézést kell kérnem azért — kezdi a művelődési ház igazgatójának címzett levél — hogy május 31-i levelével csak az elmúlt napokban tudtunk igazán érdemileg (!) foglalkozni. Szeretném, ha megértené, hogy intézményünk tevékenységében mindig a közvetlen és a távlati jövő ügyei kapják az elsőbbséget, ami hangversenyrendezési munkában jellemző is. Emellett sajnos, külön gondot jelent az a néhány eset, amikor egy-egy előadás munkái magával az előadással nem érnek véget. Ezek közé kellett sorolnunk a május 15-i hármas salgótarjáni előadásokat, és tudomásul kell vennünk levélben foglalt, és a sajtó útján nyilvánosságra került kritikát is. Ezek lényegével egyet is értünk, apróbb részletekben megmutatkozó véleményeltérések nem bírnak olyan jelentőséggel, hogy azokon vitatkozni érdemes lenne." Ezek után arról következik bizonyítvány-magyarázat, milyen okok játszottak közre — Honthy betegségén túl —. hogy erősen csonkult műsort adtak: gyakran veszünk részt olyan előadások létrehozásában, amelyeknél egyéb szempontok (például propaganda) játszanak nem ritkán a művészi tartalmat, és az igényességet is félretoló szerepet. Ilyenkor a Magyar Hirdető, sőt más, kereskedelmi és ipari szervek is befolyást igényelnek mindenek előtt az előadás megtartása, vagy meg nem tartása ügyében." De mi közünk ehhez nekünk?! — kérdezheti a pénzét jóhiszeműn, szórakozásra szánó ember. Az a kitétel pedig, hogy: apróbb részletekben megmutatkozó véleményeltérések nem bírnak olyan jelentőséggel. hogy azokon vitatkozni érdemes lenne — nyílván a bírált zenekar viselt dolgaira utal, mert arról, aztán, tehát az esetet kísérő botrányról egyetlen szó nem esik. Vagy talán helyesli az ŐRI a történteket, ha véleményeltérést jelent be és nem kíván vitába melegedni a dologról? Meglehet, mert a levél a következő, a jövőt illetően kevés jót ígérő energikus sorokkal zárul: „A július 29-re beütemezett „Halló, itt Balaton" című műsorunkban az Illés-zenekar felváltását kérték. Ezt a kérést nem teljesíthetjük. A szóban forgó műsor intézményünk egyik főműsora. nem valamiféle alkalmi összeállítás. Kéthónapos időre, több, mint ötven előadásra készült állandó produkció, amelyen belül szereplőváltozást csak végső kényszer és elháríthatatlan ok miatt hajthatunk végre, éppen a produkció színvonalának megőrzése érdekében. A zenekar cseréjéről pedig éppen művészi okok miatt egyáltalán nem lehet szó." Kategorikus „nem" ez. Világos szavak. Ilyen értelemben igazán nem illethetjük mellébeszéléssel az ORI-t. Ezek után csak arra leszek kíváncsi: tanult-e az Illés zenekar a korábbi történtekből, s képes lesz-e, hajlandó lesz-e levonni belőle a tanulságod a maga számára? Erre lennénk kíváncsiak mindnyájan — nem mellébeszélésre. Ha így lesz, akkor: béke velünk. Barna Tibor A szeretet és megértés a Ptiiiwészeffeew Ady Endre írta pontosan 60 évvei ezelőtt, 1907-ben: „Tegnap este, amikor Burián meghallgatására világították ki az Operát, egy csendes utcában nagy csődület támadt. Egy sanokházbain, valami iskola intemátusában zongorázott egy diák. Szépen, komolyan játszott a fiú, Puccinitól Fráter Lórándig mindent. S hallgatta vagy háromszáz ember, tálén négyszáz is. Diákok, elszabadult munkások, masa- módlányok, kereskedelmi alkalmazottak, s más effélék, akiknek Caruso-estére. Burián- estére nem telik. Gyönyörű volt ez a közönség, s megható. hálás a figyelem, amely a nyitott ablakon át kiáradt zeneszót felfogta. Ezekből a budapestiekből lehetne egy új üdvhadsereget csinálni, a szépség üdvhadseregét. Arcukon bánatosan, talán tudatlanul ott volt a vágy. mennyire szeretnék életüket a művészettel megszépíteni.” S ezután azt is elmondja, hogyan kellene ezt a vágyat kielégíteni. Népoperák, olcsó színházi előadások, nép-hangversenyek és tárlatok kellenének hozzá. De vajon nem érkeznek-e majd későn hozzánk a kulturálódásnak ezek a formái? Pedig minálunk ez volna az egyetlen „megváltás”, a feudális és a burzsoá rend nem teremhet már igazi értékéket Csak a nép, az „alacsonyak” tehetik Budapestet „városibb Budapestté”, csak ők hozhatják a „kultúra pírját egész Magyarország arculatára.” Érdemes emlékezetünkbe idézni ezeket a szavakat: most, amikor már elmondhatjuk: Ady Endre álma megvalósulóban van. Most. amikor már az egykori utcai koncert hallgatódnak utódai elmehetnek a mai Caruso-estékre, amikor a hangverseny-, színház- és kiállítás-hálózat (nem is beszélve a rádióról és a televízióról) minden ember számára lehetővé teszi, hogy osztályrészéül jusson a művészet. Hogy valóban mindenki el is megy színházba, koncertre? Nem, de a kor ma már ösz- szehasonlíthatatlanul szélesebb, s a lehetőség még ösz- szehasonlíthatatlanabbul nagyobb. Az „alacsonyak” felkerülték. és elhozták a „kultúra pírját” Magyarország arculatára. Elegendő elmenni ilyenkor nyáridőben egy szabadtéri hangversenyre. Itt találkozhat az ember a szépség mai „üdv- hadseregével”. De már nem internátusd diákok rögtönzött zongorajátékát élvezik, hanem szimfonikus zenekaraink muzsikáját. Különösen érdekesek éppen az ingyenes hangversenyek — Budapesten például a Halászbástyán. Szinte megható látni, ahogy a „törzsvendégek” és az éppen arra sétálók, nyugdíjasok és szerelmespárok odasietnek a művészet szavára. Aki odaáll a Halászbástyára, hogy egy kitűnő, de nem feltétlenül hitelesen világhíres zenekar és karmester tolmácsolásában Beethovent végighallgasson, az nem azért teszi ezt. mert a társadalmi illem valamiért megparancsolja, hanem pusztán és egyedül a művészet sze- retetéért. Éppen eiről van szó, éppen ezt érezte meg Ady Endre olyan nagyszerűen: azt. hogy minden primer művészi tevékenységet, minden primer műélvezetet az különböztet meg a másodlagostól, hogy a legfontosabb benne a művészet szeretőbe. Ez jellemzi a nép művészeti igényét, s ezért lehet erre az igényre még akkor is építeni, ha esetleg még nem találja meg abban a magasabbrendű művészi élvezetet. Nem igen beszélünk arról, hogy a művészetet nemcsak ismerni és érteni kell. hanem szeretni is. Sokat vitatkoztunk az egyes alkotások érthetőségéről, sőt „közérthetőségéről”, de nem eleget sze- rethetőségéről, vagy „közsze- rethetőségéről”. Pedig az esztétika — és éppen a marxista esztétika — lényegéből következik, hogy a művészet hatásában, szerepében azt a bensőségesen szubjektív viszonyt vegye elsősorban tekintetbe. amit akár, noha nem egészen pontos a szó. szeretetnek is nevezhetnénk. Valamit szeretni nem ugyanazt jelenti, mint fogalmilag megérteni. Az ember szerethet valamit akkor is, ha nem tudja teljesen a fogalmak nyelvére lefordítani, vagy ha nem teljesen egyezik a világnézetével. A megértés a szeretethez mérten mindig „hideg”, vagyis pusztán értelmi-észbeli. s nem érzelmi művelet Amit szeretünk, az* '« höz tartozónak tartjuk, szükségesnek. és fontosnak ítéljük a vele való közvetlen kapcsolatot. A művészet azért nyújthat bizonyos értelemben nagyobb élményt a tudományos megismerésnél, mert nem pusztán tudást nyújt, hanem fontossá is tesz valamit — mert amit megszerettet velünk, azt beleilleszti életünkbe. A szeretet ilyen esetben a megértés vágya is. A v’lág az ismeret számára kimeríthetetlen, s a művészet nem nusztán egyik neme a megismerésnek. hanem — érmen eltérő vonásaival — élesztője és ösztönzője is. A művészet és a tudomány, az emberi tudat tevékenységének e két hatalmas eszkö* ze, formája. tehát kiegészíti és feltételezi egymást. Ezért volna tévés álláspont a művészet mércéjéül, vagy akár a művészi alkotás népi jellegének mértékéül egyedül közérthetőségét állítanunk. A nép. a művészettel nem szakszerűen foglalkozó emberek igénye a művészettel szemben nemcsak az, hogy megérthessék, hanem hogy megszerethessék, hogy része legyen életüknek. Ez persze megkívánja az értés bizonyos fokát, de nem kívánja meg, hogy ez az értés teljes legyen. Ahol a szeretet megvan, szükségszerűen maga után vonja az értést is, de ez fordítva nem mindig így van: a műalkotás hideg fejjel való megértése nem feltétlenül váltja ki a művészet szeretetét is. Művészetpolitikánk ezért épít a művészet szeretetére. A világnézeti nevelés a művészet esetében nem azt jelenti, hogy valamiféle hideg, pusztán az értésre alapozott kapcsolatot akarunk kialakítani a művészettel, hanem hogy megőrizve a művészetszerető közönség elsődleges érzéseit, magatartását, ezt. a közvetlen érzelmi kapcsolatot ki akartuk egészíteni. teljessé akarjuk tenni a művészet eszmei-gondolati megértésével is. A költő, Ady Endre, borúlátó akkorddal fejezte be cikkét: ,.T+* mé" egok ezután is mindörökké így lesz: kacérkodnak a kultúrával a semmiháziak. és meghalnak a kultúra hasztalan vágyától a kultúrára alkalmasak”. Mindnyájan tudjuk, hogy ma már nem ez a helyzet. A emberek millióinak természetes, spontán- művészet-szeretete egyre inkább megtalália az utat a művészet megértéséhez is. Vitányi Iván A TIT V. országom küldöttértekezlete előtt Ritkábbak mostanában azok a hírek, amelyek ismeretterjesztő előadásra invitálnak, — nyár van. De a nyugalom látszólagos. Az előadók tanfolyamokon, konferenciákon, vagy éppen önképzéssel erőt gyűjtenek az új évadra, s testet öltenek az évad jelentkező feladatai a munkatervekben. Miről árulkodnak ezek a tervek? Mielőtt e kérdésre válaszolnánk, nézzük meg — természetesen, csupán vázlatosan —, milyen Is a Nógrád megyei ismeretterjesztés helyzete? Erről tárgyalt nemrég az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának Végrehajtó Bizottsága is, s erről tájékoztat Gálfi Árpád, a TIT megyei titkára. — A megyében folyó népművelési és tudatformáló tevékenységnek szerves része a tudományos ismeretterjesztés, s mi az ismeretterjesztő munkát az elmúlt időszakban a megyei párt VB 1963. december 20-i határozatának megfelelően végeztük — mondja. — Az előző időszakhoz viszonyítva az ismeretterjesztés színvonalban is fejlődött, közelebb került a gyakorlati élethez, és jobban segítette a megye előtt álló gazdasági, politikai és kulturális feladatok megvalósítását. A fejlődés ellenére még mindig vannak olyan üzemek, melyekben évek óta nem folyik ismeretterjesztés (Vasötvözet- gyár, erőmű, tanácsi- és állami építőipari vállalat, nógrádkövesdi kőbánya stb). Bevonásuk érdekében a jövőben sokkal többet kell tennünk. Az ismeretterjesztés szélesedését tükrözi az is, hogy ma már csupán tíz faluban nem tartanak ismeretterjesztő rendezvényeket. A falusi ismeretterjesztést tekintve örvendetes. hogy már vannak termelőszövetkezetek, amelyek felismerték az ismferetterjesztésben rejlő lehetőségeket (Balassagyarmat, Érsekvadkert, Nógrád- marcal, Szécsény, Ipolytar- nóc stb), ugyanakkor az állami gazdaságokban és a gépjavító állomásokon még mindig nem folyik ilyen tevékenység. A népműveléssel foglalkozó szervek az utóbbi időben gondot fordítottak a tartalmi kérdésekre, a helyes tematikák kialakítására. Erről a következőket tudjuk meg Gálfi Árpádtól: — Célunk volt, hogy segítséget nyújtsunk az általános és szakmai műveltség fokozásához, a szocialista ember formálásához, segítsük a meglevő ismeretek bővítését és korszerűsítését. A különböző ismeretterjesztő rendezvényeken fontos helyet kaptak a megye előtt álló gazdasági feladatok megoldásának kérdései. A Politikai Bizottság 1965. évi decemberi határozata után megnövekedett a gazdasági irányítás reformjával foglalkozó témák iránti igény is. A reformról szóló előadásokkal eljutottunk a tanácsi vállalatoktól kezdve _ a nagyüzemeken keresztül a ktsz-ekig, csupán a mezőgazdasági területeken nem mutatkozott a várt érdeklődés. Csak komoly erőfeszítéssel tudtuk beindítani szabadegyetemünkön a két agrárközgazdasági tagozatot. Viszont magas szinten valósítottuk meg a közgazda- sági ismeretterjesztést a vállalatvezetők, műszakiak és közgazdászok részére a szabadegyetemi tagozatokon keresztül. A gazdasági feladatokhoz kapcsolódó előadásokon túl mintegy ötven százalékban olyan témákkal foglalkoztunk, amelyek a dolgozók meterialista világnézetének kialakítását szolgálták. Természetesen sokat beszélhetnénk még az előadások színvonaláról, a tartalmi és módszertani kérdésekről. az ismeretterjesztő formákról. Mi azonban most elsősorban a feladatokról kérdezzük a TIT megyei titkárát, aki így válaszolt: — A megyei párt VB-ülé- sen is elhangzott, az ismeretterjesztő tevékenységnek az elkövetkezendő időszakban, elsősorban a gazdaság- irányítás reformjának bevezetésével összefüggő kérdéseket, a megye előtt álló gazdasági és ideológiai feladatok megoldását kell szolgálnia, illetve az eddiginél fokozottabb gondot kell fordítani járási szervezeteink munkájára, s mindezzel ösz- szefüggésben a tartalmi munka javítására, a színvonalra. A munka tartalmát tekintve az ismeretterjesztés szolgálja a szocialista demokratizmus fejlesztését, mozdítsa elő a dolgozóknak a közügyekben való részvételét. Az ismeretterjesztő előadásokon keresztül tovább kell küzdenünk a kispolgári szemlélet ellen, következetesebben kell szolgálnunk a szocialista haza- fiságra és a proletár internacionalizmusra való nevelést. Ügyelnünk kell arra, hogy a megyei ismeretterjesztés elsősorban az ipari és mezőgazdasági termelés korszerűsítését, a természettudományos alapismeretek bővítését, a helyes köz- gazdasági szemlélet kialakítását szolgálja a dolgozó tömegekben. Ügy véljük, továbbra is, elsősorban a tar- tósabb nevelő hatást nyúj-_ tó tevékenység arányait ér-' demes fokoznunk az iskolai' előkészítők. üzemi sorozatok, munkás- és tsz-akadé- miák, szabadegyetemek, tv- körök stb. formájában. Az 1967—68-as ismeretterjesztő évad tervezésénél. a programok elkészítésénél kiemelt helyet kívánunk biztosítani a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának és az egyéb évfordulók méltó megünneplésére is. Az „uborkaszezon” tehát a TIT-nél is csupán látszólagos, a viszonylagos „nyugalom” pezsgő tevékenységet takar. A hónap végén ügyvezető elnökségű ülés lesz, ezzel „konkrétan” is kezdetét veszi egy jelentős esemény- sorozat. 1968 tavaszán kerül sor ugyanis az V. országos küldöttértekezletre, ennek előkészítése jegyében október, november hónapban lesznek Nógrádban a járási küldöttértekezletek, decemberben, januárban a szakosztályi plenáris ülések, és sor kerül a megyei küldöttértekezletre is. T. E,
