Nógrád, 1967. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-16 / 166. szám
8 NOGR Aß tm. jam» n. Luigi Pirandello: ÉJSZAKA — De igen, mafla neMtt énkelt, az ilyen szép éjszakákon... Nem emlékszik, Matetában? Bizony énekelt.., Még fülembe cseng a hangocskája... Fejhangon énekelt., de olyan lágyan, olyan bájos iszapos, fényes, sima homo- szenvedéllyel... Nem *m..... ... .. kon; de mihelyt a hullám lékszik? remegett, szinte szökdécselve Megálltak egy villanyiam pa visszahúzódott, ezek a tengeri ^ járt, s vállának, karjainak és alatt, és egymásra néztek, és jövevények elsüllyedtek a fő- Á tanart lelke melyéig Bit- igen hosszú, száraz kezének megértették egymást. vényből. kavarta ennek az emléknek kapkodó taglejtéseivel kísérte^ _________________________z e iin< f< ^ ___ váratlan felidézése, a valami b eszédét. Szavai egymás he-;, gyire-hátára torlódtak, s közben halántékán és arccsont.'az asszonylegéez izgékony — O, 6 nem; 6 idevalósi. . ry a I Olaszország S a sötét ég elbűvölő csen- __ ,,, ,, A Z ASSZONY | csücskében dességét át- meg átszurkálta kifejezheteüen ellagyulas borszületett, Bagnara városában, a számlálhatatlan csillagok zongott végig rajta a hátgesokaságának szakadatlanul rincén át a haja tövéig, villogó sziporka zása, de oly élénken, mintha mondani Igen' • * akartak volna valamit a földjain lázrózsák gyulladtak. Va-7 Kalábriában. lami rossz szokásból a szók ___ , ___, _ ,.__ e lején megkettőzte az f-eket, , »eztek eeym^ “ ejsza_ mintha zihálna. Közben zseb- ^aban; eze" a tengerire veze- kendőjét minduntalan orrahe- sz!fles> j*®5211» elhagyott es gyéhez meg felső ajkához melabus sétányon, a varos ál- emelte, mert zuhatagos be- vo hazai, villái között. Oly szédétől különös módon ki-ki- messze, volt ez a varos mmd- gyöngyözött rajtuk a verejték,, kettőjük első, igazi szerelmei- nyálképződése olyan bőséges ^ dott az asszony: csakugyan nek az éjszaka mély tttokza- énekeit ő akkoriban, még oda- toeságában. Materában ir, még éltek lelkében ifjúságának édes, " iQg- ketten pzottanui tovább szenvedélyes dallamai, ésamio ..j-!______-----------1 mentek még jó kor valamelyik barátjával a V OlLlhefuíla1SngÍa °lyk0r a"kegyein söre “PP^ esinagos belefulladt. 'lakóhelyüket kijelölte. Mély homokon. Lépteik nyoma csak gatott, ezek a dalok újra ki— Ö, Noli, látja, kedves (részvétet éreztek egymás egy-egy pillanatig maradt virultak ajkán. hogy maNoli, itt hagyott engem egye- j iránt, de ez az érzés ahelyett, meg: mire a következő benyo- ______________ d űl, három fiúcskával. Itt,! hogy egyesi tettevolna, inkább m^ott a fövenybe, az előbbi I IGAZ VOLT Poétát, ezen az idegen vidéken, ahol, arra késztette «cet, hogy ke- r . !______________Igával vitte az senkit sem ismerek, hiszen serűen tóvolterte^c magukat J*J® életet a torinói atyai háztól, hialig két hónapja, hogy ideköl- | egymástól, begubózva sajat suhogasa hallatszott. Materában töztünk... Egyedül, egyedül.., vigasztalan nyomorúságukba. szemGkbe villant a ^yüÄ. ^álTvo! az élet Ö, de borzasztó egy ember,, „ „ . . , , ... ..... . , , 16 nyuvan naia von. az eiet, Noli! Tönkretette magát és' Hallgatva mentek tovább, sötétségén at egy partra hu- j* énekelt., ennek a szetönkretett engem is, az ^ész-le a ho’^?k“^ger' zott, és felfordított fehér cső- gény m, barátnőjének. Talán Bégemet, az életemet - tengernél Leültek rá. Az asszony udvarolt is neki egy kicsikét H*nt wT^.m1-?rhaltUdmee0" . ' .. . „ «* egy*, a férfi a másik oi- azokban a régmúlt napokban, vesztene '' P*™8; szeh<? e36^a. dalára, s egy ideig hallgatva ó( persze, csak úgy rokona friss tengeri s^llojólesett. nézték g hamuszarke> nedves szenvb51; minden hátsó gonmeg- | A roppant tenger nem lát- h-mok.n -étterülő. nAIlriil Krwtif A/tvr If í# szinte szott, de érezni lehetett eleven lélegzését a végtelen, homokon csendesen szétterülő, dolat nélkül... hogy egy kis üveges fényű hullámokat. Ak- szeretetet, melegséget erezzen nyájas gyöngédségét — Emlékszik, Noli? — Igen... igen, asszonyom, emlékszem.. , — suttogta, az inét. — Maga sir? Hosszan, borzongva rázkódott, és hangja nyerítésbe szaladt fel.- Elvitt w. • szülőiül- «id«, mélyfcW. éjzié- *" ""g* t6rM- * 14 b“to4 S'5' * £’h"- ■*»>«<* fférjezett nővéremet kivéve... Csak me&sze-messze, a kő- gyötört homlokának sapadtea- Mihez ffoghatnék otthon? dös láthatár egy pontján vil- gát nXioS^nat ““^Staakl lódzott vate*ni zavaros> - Noli, szokott-e még éne^ik vaSia^?igyeltek. . S vör5s’ remegő tény * vl2 kelni? - kérdezte bizonyára éj ürességébe meresztve «eitt meg egyedül, három fii- lőtt. Talán a hanyatló hold a fajdalomtól elszorult torok- ócskával, itt, ahol senkit sem! utolsó negyede voít az, pára- ^ ismerek... Mihez ffogjak?) fátyolba burkolózva. Kétségbeejtő... Valósággal el—) _ — Én... énekelni? — Emlékszem..: veszettnek érzem magam.. j A hullámok elnyúltak, és Voltam Rómában, hogy ki- habtalanul szétterültek a par- a#síiét a szerzs hasonló dm« novellájából, amelyet abból m ton’ néma nyelekként, S egy- alkalomból közöltünk, hogy ló* esztendeje született a nagy dass Ä ted* ■ *■*» “ ■ -*■ • tott. Tizenegy havi ffizetés járna: néhány ezer líra... de még ezt sem utalták ki! Ügy visítottam a minisztériumban, hogy azt hitték, megőrültem... Kedves asszonyom, azt mondja, hidegvíz kúra, hidegvíz kúra!... De lehet, talán csakugyan megőrülök... Valami állandó húzó, mardosó ffájdalom van itt az agyamban, Noli... és olyan vagyok, mint a dühöngő... Mintha égne itt belül.. egész testemben valami emésztő tűz ... Ó, milyen ffriss maga, Noli, de igazán milyen ffriss! TÓTH ELEMÉR: A dal szombatján Mond meg néha Um kút, mit daloljak, amikor vízáradat hull az égből, hegy is elolvadhat. Rabságról és szabadságról kell a dal szombatján szólni, s hogy nem szeretet, bölcs belátás törte szét sehol sem a rabszolgaság, gettóvilág jármát, bármennyire csordultig van álommal a szívem. Gond* Zoltán: Anyóka amelyről az egymástól távol álló villanylámpák alig-alig hintettek valamelyes halvány, opálos derengést, az asszony a tanár karjába akaszkodott, és mellére ejtette özvegyi gyászfátyolos fejét, mintha beléje akarna bújni, és őrjöngő zokogásban tört ki. Noli megdöbbenve, megzavarodva és megilletődve ösz- tönszerűen visszahőkölt, hogy lefejtse magáról az asszonyt. Megértette, hogy ez a szerencsétlen nő, kétségbeesett állapotában éppen ilyen őrjöngve belekapaszkodott volna bármelyik ismerős férfi karjába, az elsőbe, aki útjába akad. — Bátorság, asszonyom, bátorság! — mondogatta. — Hogy én friss vagyok? Hát igen, mondjuk. Én már megházasodtam, asszonyom. — Á! — kiáltott az özvegy, és hirtelen felkapta fejét a tanár melléről. — Megnősült? Házasember? — Már négy éve, asszonyom. Egy kisfiam is van. — Itt? — Itt, nem messze, Sant’ Angelóban. A kis özvegy most a tanár karját is elengedte. — De maga ugye piemon- ted? — Igen, torinói vagyok. •» És a felesége? E | sős időben indultak. Púvei autójával értük ment a szállodához, az Ambasador szolgálatos portása kinyitotta a Skoda ajtaját, meghajolt előttük, már megszokta, hogy borravalót kap Bánkújától. — C^ak úgy szórja a koronákat — panaszolta Bánkúti- né Pávainak a kocsiban. A férje mellé huppant, becsapta az ajtót. — Az előkelő idegen — mondta Bánkúti szigorúan. — Már megint játszik — magyarázta az asszony Pávelnak. A fiú nevetett Bekapcsolta az ablaktörlőket esett az eső. — Indulhatunk? — Legyen szíves, Karlstein be! — intett Bánkúti. Hátradőlt az ülésen, kubai cigarettás csomagot bontott, kipöckolt egy szivarkát Az öngyújtót tegnap vette, Romson gázgyújtó. Lehet hogy a gázgyújtó miatt csinálta a felhajtást. Telefüstölte a kocsit — Meg sem kérdezted, hogy dohányozhatsz-e az autóban — szólt az asszony. — Persze, persze — nyugtatta meg Pável —, csak tessék. — De még nem is reggelizett. Majd megint fáj a gyomra. — Nem reggeliztetek? — Siettünk, nem akartuk, hogy várjon ránk. — Nem vagyunk időhöz kötve — udvariaskodott a fiú. A visszapillantó tükörből jól látta az asz- szonyt Keskeny, kreol arc, fekete konty. Hindu nőre emlékeztette. „Miért nem tegez? — gondolta Pável. — Nyugodtan tegezhetne, hiszen a sógornőm.” — Tudsz útközben valami jó kis kocsmát? — kérdezte Bánkúti. — Valami romantikus cseh ók — Majd keresünk egyet az út mentén. — bólintott a fiú. Kedvvel fuvarozta őket e néhány napban, de leginkább a sógornője, Ilma miatt Az unokabátyja viselkedésében volt valami idegesítő. Mintha unatkozna. Ma meg akarta mutatni nekik Karlsteint. Ilma lelkesedett, de Bánkúti már előre fanyalgott. — Ezek a régi várak semmit sem érnek. Kihalt odúk. Még ha valamennyire rekonstruálni lehetne a régi várlakók életét. De. tudod, a hétköznapjaikat, nem a nagy történelmi eseményeket Mondjuk, hogy mit főztek az asszonyok, milyen fehérneműt hordtak, a férfiak mit csináltak. amikor nem harcoltak, meg ilyesmi... — Kár, hogy esik — mondta Ilma —, de nem baj. Szeretem ezt a szép, lassú esőt — Neked minden jó — méltatlankodott Bánkúti. — Ha éppen havazna, annak is örülnél. — Miért fáj neked, ha örülök valaminek? — Bánom is én, örülj! Csak únom, hogy minden épp úgy jó, ahogy van. — Légy szíves hagyj békén! — Csak nem akartok veszekedni ? — nevetett Pável. A Vencel tér sarkán ráfordult a keskeny körútra, sűrűsödött a forgalom, a piros villamosok döcögtek. A kocsiablak bepárásodott. — Hoztam egy kis csokoládét — kotorászott Ilma a táskájában. Tessék, remélem szereti? — Pável féloldalasán hátra hajtotta a fejét, az asszony a szájába dugott egy mogyorós szeletkét. Figyelni kellett az utat is, a fiú — talán véletlenül — foga közé kapta Ilma ujjait. Érezte az asszony, de nem szólt. — Te is kérsz? — BánSxakonyi Károlyi Karlstein felé kúti a cigarettájára mutatott. — Eldobhatnád, olyan gyomorgörcseid lesznek!... — Hagyd már a gyomromat — bosszankodott Bánkú ti. — Mindig ezzel jössz. — Pável, kérem — hajolt élőre az asszony — most mondja meg! Szabad reggeli előtt cigarettázni? Képtelen vagyok leszoktatni. Pável, kérem, maga rendes ember, azonkívül a rokona is, szóljon az unokabátyjára. — Azonnal dobd el azt a cigarettát! — tréfálkozott Pável. Látta, Bánkúti egy pillanatra meghökken, erre harsányan felnevetett. Az asszony is nevetett, előrehajolva. a fiú érezte a Givenchy tömjénes illatát. Három nappal ezelőtt ismerte meg a sógornőjét a prágai repülőtéren. Az unokabátyját tíz éve nem látta. Pedig harmincnyolc után sokszor voltak együtt Kassán, Ifjúkorukban. Együtt gyerekeskedtek. Pável úgy vélte, a régi jópajtás megöregedett. Haja kihullott, szeme körül sok a ránc, noha két év múlva, lesz csak negyven. Ilma a harmadik felesége. Az elsővel Pesten találkozott Pável, a másodikkal már nem, Ilmát is csak fényképről ismerte. A Givenchy illata elkeveredett a cigarettafüsttel, ha most ihatna egy pohárka baccardit is, nem állna jót magáért Fütyörészett. — Emlékszel? — kérdezte hirtelen a bátyjától. — Emlékszel még arra a nagy pajtára, ott az udvarunkban? Meg Pipikére, arra a fekete kislányra Bradovkáéktól. Meg az egész bandára? — Bánkúti arca megenyhült, bólintott. — Mi lett Pipikével? — Pável nevetett — Férjhez ment. Bmóban lakik, egyszer a vásáron találkoztam vele. Alig ismertem rá Elhízott, megcsúnyúlt. Hiányzott a felső metszőfoga. Nem is értem, egy harmincöt éves nő, hogy hanyagolhatja el magát ennyire?! — Bánkút! hallgatott — Ez az — mondta — mindig ez a vége. Tönkremennek. — Na, na! — tiltakozott Ilma. — Ez magára soha nem lesz érvényes — udvariaskodott Pável. — Hányszor mondjam még, hogy tegezz! — pillanatnyi csend támadt, Ilma is érezte szavaiban az indulatot. — Még nem szoktam meg — mondta csendesen Pável. — Még nem szoktalak meg... — Az a jó, hogy nem értek semmit ezekből a feliratokból, itt az üzletek fölötti táblákon — szólt Bánkúti. — Tehát hol vagyunk? — Prágában — kezdte Pável. De Bánkúti legyintett. — Azt hiszed ennek ez megfelelő? — kérdezte Ilma. — Miért, hát hol szeretnél lenni? — Akárhol — mondta az asszony — csak nem ott, ahol éppen van. — Türelmetlenül, kissé gúnyosan kezdte sorolni: — Ez egy idegen város, talán Európában, talán Ázsiában ... nem lehet tudni. Minden bizonytalan. Talán itt élünk már hónapok óta. taíTán moot érkeztünk... Talán 6 egy öreg üzletember, én meg egy kis nőoake, akit felcsípett... De az is lehet, hogy a nagybátyám, te meg, Pável a férjem... nem, a szeretőm vagy, és egy kicsit megkocsikáztatjuk. Megnézzük őseink lovagvárát... Ott majd mi egy ideát csókoiózumk. amíg ő nézegeti a régi köveket ... — Hirtelen abbahagyta. — Fáradt vagyok. Még ma nem ittam kávét — Mi bajod? — nézett rá Bánkút!. Ilma hátra dőlt az ülésen, az arca megkeményedett Kapkodva elővette a napszemüvegét: — Ez a szürke fény megvakít P ável komoran ült. Nézte az esős utat. Teherautók húztak él mellettük, a szélvédőre free csen tették a sarat. Szitkozódott — Kérlek szépen — hallotta az unokabátyja hangját. — Kérlek szépen Pável, te mit szólsz ehhez? Minden ingerli, ami a kedvemre való. Semmi érzéke az illúziókhoz. Odahaza számokkal foglalkozik, ezek a számok egészen földhözragadttá teszik. Emlékszel a mi nagy álmodozásainkra? Igen, az a pajta! Az volt a mi csodálatos világunk! Pipike azon a pókhálós szánon ült „Katalin cárnő, vágtatott a nagy orosz sztyeppén.” Mi meg a katonái voltunk. — Döcögve nevetett — Te is csókolóztál vele. nem is emlékszem? — Van itt egy kis kocsma — lassított Pável. — Talán kapunk kávét. Meg tojásrántottát, ánizspálinkát. Megállják? — Akarod? — kérdezte Bánkúti a feleségét — Most miért nem szólsz? — Ilma bólintott — Na, hála istennek! — sóhajtott Bánkúid. — Pável behajtott a parkolóhelyre. Az eső még esett. Bánkúti előre szaladt, a fiú bezárta a kocsit. Ilma állt az esőben, feltartotta arcát, napszemüvege elhományosult az esőcseppektől. — Gyere — fogta meg a karját Pável. Az asszony erőtlenül lépdelt, Pável kicsit magához szorította. Erős illata volt a Gi- venchynek. — Gyertek már! — kiáltott Bánkúti a kocsma ajtajából. — Remek hely, olyan, mint egy öreg „kaliforniai Iebuj”! — Szörnyű — mondta Ilma — soha nem járt Kaliforniában, de tudja, milyen ott egy lebuj. — Gyerekkorunkban is mindig ő volt a nagy kitaláló — magyarázta Pável. Jópofa volt. — Ö, igen, jópofa — sóhajtott Ilma —, de sokszor úgy érzem, csak egy csíkos öltöny jár-kél mellettem, amiből árad a cigarettafüst... Milyen erős kezed van. Hasonlít egymásra a kezetek ... Eleinte nagyon szórakoztatott az álmodozása. De azt hiszem, ő végül Is egyedül akar lenni. Nem panaszképpen mondom. — Persze — bólintott Pável —, csakhogy nagy csapás lenne számára... — Micsoda? — nézett rá Ilma — Pável zavartan nevetett. — Bocsáss meg — mondta — lehet. hogy rosszul értettem a szavaidat. — El akartok ázni? — integetett Bánkúti újra az ajtóból. Ilma elindult: — Menjünk. Most be- lekergült ebbe a „kaliforniai lebujba”. Majd igyekszem, hogy ne rontsam el a kedvét.
