Nógrád, 1967. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-30 / 178. szám
1967, július 30. vasárnap. SÖGSÁD 7 Vasárnapi levél Holnapi dolgainkról Valamikor nyaranta, a főfájdító kánikula idején az újságok hasábjain megjelent a kétfejű gyermek, a hatlábú borjú, a lochnesi szörny témája. Az olvasó beleolvasott a híradásba és azzal a megállapítással dobta le a lapot: itt az uborkaszezon. Uborkaszezonban megáll az élet szokott ritmusa, nincsenek fontos történések, az újságnak viszont meg kell jelennie. Így születik meg a kétfejű gyermek, a hatlábú borjú, a lochnesi szörny. A kánikulától fel- forrósult agyvelők viziós képzelete szülte ezeket, s a napszúrásos látomás sokaknál hitelre is talált. A lochnesi szörny például évtizedekig elpusztíthatatlannak bizonyult, s néha még ma is fel-felveti rémítő taraját némely olcsóbb igényű, témaszegény nyugati újság hírrovatában. Kétségtelen azonban, hogy napjainkban megcsappant a figyelem az efféle történetek iránt. Meggyorsult az élet tempója, az anyagi realitás köti le teljes figyelmünket a valóságtól távoli fantasztikumok helyett. Célszerűbbek, okosabbak lettünk, — ennyi az egész. Józan világot élünk, melyben minden napunknak és Sáránknak megvan a maga teendője. S az is: mit és miért teszünk, — ok-okozati vonatkozásban illeszkedik egymásba és egymásra. Feladatot töltünk be a társadalmi szerkezetben, mint részei, alkotó elemei egy mechanizmus egységének. Ezzel járó felelősségünk gondjai mindennaposak, megállás nélküli folyamatú- ak, — nem érkezünk mélázni. Mindenestre, az uborkaszezonnak olyan értelemben, ahogy korábban felfogtuk, emlegettük, a mi körülményeink között alighanem vége. Ne essék félreértés: nem a dolgos évre következő érdemelt pihenés napjait próbálom elvitatni, arra célzok mindössze, hogy a társadalmi méretű alkotófolyamat mozgásminimumra lassúdásra felszívódó tünet. Igaz, a nyár forró szakái: ma is uborkaszezonnak mondjuk, de nem eseménynélküli mozdulatlanságot értelmezünk vele. A jelzős időhatározás alig őriz valamit a korábbi fogalomból. Kevesebb időt fecsérelünk olyasmire, aminél saját dolgainkkal törődni, foglalkozni hasznosabb. Hogyan lehetne jobban, értelmesebben, ügyesebben intézni dolgainkat, mint eddig? — ez a lényeg. Alig jön össze két ember, vagy három mostanában, hogy máris szó ne esnék az izgalmas problémáról pár általános mondat után menten: hogyan lehetne jobban, értelmesebben, ügyesebben mint eddig? ... Tehát: hogyan lesz jövőre? ... Forgatjuk és ízlelgetjük a fogalmat, hogy: új gazdasági mechanizmus. S a már olvasottak és hallhatók alapján lényegi jellemzőit keressük, — ki-ki hivatása, foglalkozása, munkája szerint. Még nem látunk mindent egész világosan és áttekinthetőn, csak vonulatai- i ban sejtjük a koncepciót. Eddigi és jövőbeni feladataink azonosságát és eltérőségeit kutatjuk. Az alapvető azonosságot azonban mindnyájan látjuk: tovább is a dolgozó ember érdekében, szükségleteinek minél teljesebb és bőségesebb kielégítésére. Ami új: a célt szolgáló szocialista gazdaságirányítás módszer- és eszközbeli gyakorlata. Beszélgetünk már napirenden a vállalatok, intézmények eddiginél nagyobb önállóságának lehetőségeiről, az ebből kínálkozó előnyökről és felelősségekről. Öröm és aggódás birkózik bennünk érthetőn, hisz eléggé megszoktuk, hogy más gondolkodjék, cselekedjék helyettünk —, és feleljen tetteiért, ha kell. Nem könnyű a kényelmes állapotból kimozdulni, önmagunk, kisebb közösségeink ügyeinek felelős intézőivé válni, önállóan határozni és tenni —, ez a szorongások egyik forrása. A lehetőség viszont csábít is: bátor és okos vállalkozással növelői, sőt megsokszoro- zói lehetünk eddigi eredményeknek, építő és termelő sikereinknek. E cél érdekében tehát meg kell tanulnunk úgy vezetni, dolgozni, hogy gazdaságosabb, kifizetődőbb legyen a munkánk egyéni és társadalmi vonatkozásaiban egyaránt. Fegyelmezett és körültekintő termelői szemlélet, biztonságos, korszerű termelési szakismeret vezethet kívánt eredményre. Az önálló kezdeményező és vállalkozó kedv azonban nálunk nem fér egybe a tőkés-mentalitású hazárdírozással, az egymást becsapó üzleteléssel, — hisz a cél folyamatosan változatlan: a dolgozó ember szükségleteinek, igényeinek legteljesebb szolgálata és betöltése. Bizonyára lesznek, akadnak majd „ügyes” üzleti hajlandóságúnk, akik az önállósulás átmeneti szakaszát tulajdon, vagy üzemük, intézményük érdekei szerint próbálják értelmezni, kamatoztatni majd, s megfeledkeznek a nagyobb, a társadalmi közösség ügyéről. Ilyen „új” vonásnak persze nincs jogosultsága új gazdasági mechanizmusunkban sem. A szocialista állam nem azért igazítja a kor szintjéhez, feltételeihez és kívánalmaihoz működési szerkezetét, mintha egyeseket, csoportokat, némely rétegeket akarna előnyösebb helyzeti feltételbe segíteni, hanem, hogy valamennyi polgára életviszonyait javítsa. Új dolgokkal mindig nehezen barátkozik az ember. Kiváltképp, ha nem is minden vonásában látja tisztán. Gazdasági mechanizmusunk reformja az új esztendővel részben gyakorlati hatóerővé válik életünkben, de a megvalósítás részleteit elemezni és kidolgozni máris sokat tehetünk és teszünk is. Beszélünk és vitázunk közeli holnapunkról baráti társaságban, hivatalokban és üzemekben, munkapadoknál egyaránt. Hogyan csináljuk, hogy jobban csináljuk, mint eddig és eddigi eredményeinket — s azokért sincs szégyenkezni valónk — tovább gyarapitsuk, növeljük. Hogyan és miként? A kérdés megválaszolásában a széles körű tudat- formálásra nem kis szerep vár. A reform sikere, eredményessége és hatásossága népművelőink, oktatási és művelődési intézményeink felelőssége is. Jó erről már nyár derekán beszélni. Barna Tibor f<f(.ípm íivelés I (é teendőink a következő károm évben N apjaink népművelési gyakorlatában egyre jelentősebb szerepet kap a felméréseken, vizsgálódásokon alapuló tervező munka színvonalának javítása, a hosszabb időre szóló tudományos-igényű tervezés megvalósítása. A megye előtt álló gaz- dasági-politikai-ideológiai célkitűzésekkel, társadalompolitikai—szociális feladatokkal összefüggésben különös jelentősége van a harmadik 5 éves terv hátralevő időszakát (1968—70) tekintve a népművelési munka megtervezésének. A fő célkitűzések meghatározásánál segítséget ad ipari és mezőgazdasági fejlesztési feladataink ismerete. Megyénk ipari fejlesztésében legnagyobb volumennel a Nagybá- tony és Kisterenye térségében megépülő, 4500 főt foglalkoztató Központi Vasöntöde szerepel, bővül a Salgótarjáni Öblösüveggyár, továbbfejlesztik az építőipart, megépítik az új bányagépgyárat, több nagyüzemben rekonstrukciót hajtanak végre. Jelentősen fejlődésnek indul a helyiipar, növekszik a kisipari termelő- szövetkezetek szerepe. A bányáknál felszabaduló munkaerő elhelyezését elsősorban fenti fejlesztések során bekövetkezendő munkahely növekedésekkel, valamint a mező- gazdaságban próbáljuk megoldani. Nevelési munkánk során számolni kell az iskolákból kikerült fiataloknak a népgazdasági érdekekkel összefüggő, de az egyén elképzeléseit is figyelembe vevő elhelyezésével. A mezőgazdasági termelés területén megyénk adottságait figyelembe véve elsősorban az állattenyésztés, — és a talaj- viszonyoknak megfelelően, a zöldség és gyümölcstermelés fejlődik fokozottabban, a hagyományos egyéb árutermelés mellett. A lakosság politikai és általános műveltségének növelése mellett, egyes kategóriák — tsz-parasztság, nők, bejáró munkásság — viszonylagos lemaradása külön feladatot jelent. A társadalmi osztályok és rétegek gazdasági helyzetében bekövetkezett változások cselekedetekben megnyilvánuló hatása, a társadalmi és egyéni érdek összefüggésének vizsgálata azt mutatja, hogy itt a lemaradás jelentősebb a vártnál. A művészeteknek a tömegekre gyakorolt hatása szintén azt mutatja, hogy igen sokan nem tudnak még különbséget tenni a giccs és műalkotás között. Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésének a népművelésre gyakorolt hatását külön kell vizsgálni a tervidőszakban. Nem szabad egyértelműen csupán abból a tényből kiindulni, hogy nem növekszik az állami támogatás mértéke, s hogy a gazdasági feladatok kapnak nagyobb hangsúlyt. Éppen az utóbbi tényből következik, az a korábban is megfogalmazott, de meg nem valósított elv, hogy gazdasági célkitűzéseink elérése a jól képzett, szocialista módon élő és dolgozó emberek jobb munkájától függ. Így a gazdasági építőmunka és a kulturális nevelőmunka egysége kérlelhetetlen szükségszerűséggel lép előtérbe. A termelőüzemek kulturális nevelőmunkájával párhuzamosan nő a társadalmi és tömegszervezetek szerepe, felelőssége, a különböző rétegek nevelése, az országgyűlésen a kormány elnöke által kifejtett gondok, problémák megértetése. érdekében. A nagyon fontos népművelő feladatokat megoldó tömegszervezetek sorában kiemelkedő szerepet kapnak a szakmai és az ifjúsági szervezetek, községekben a főTdművesszövetkezetek, a Hazafias Népfront, Nőtanács, Vöröskereszt szervei. A népművelés tartalmi feladatait megyénkben e fentiek, az Országos Népművelési Tanács irányelvei, a megyei pártértekezlet megállapításai, a párt- és tanácsi testületek, a népművelésben érdekelt társadalmi és tömegszervezetek határozatai szabják meg. Mindezekkel összefüggésben az eddigi gyakorlattól eltérően céltudatosabban és következetesebben kell tervezni, megszervezni a népművelésben a politikai világnézeti nevelőmunkát. A politikai rendezvények, évfordulók kulturális programja mellett nagyobb gondot kell fordítani a saját rendezvények, képzési formák kialakítására. Erre különösen alkalmasak az akadémiai, ismeretterjesztési klub programok, aktuális bel- és külpolitikai kérdések szerepeltetése, a TV politikai adásainak szervezett megtekintése. A világnézeti nevelőmunkában a dialektikus és történelmi materialista felfogás meghonosítása érdekében szükséges az ateista körök szélesítése, az ilyen jellegű irodalmi alkotások, színházi és filmművészeti produkciók nevelési lehetőségeinek jobb kiaknázása, a családi és társadalmi ünnepek tudatformáló szerepének fokozása. Fontos feladatunk marad az elkövetkezendő időszakban is az általános és szakműveltség terén elért eredmények szilárdítása, az előrelépés. Az analfabétizmus felszámolásában — az alapismereti tanfolyamok szervezésén túl megfelelő helyet és szerepet kell biztosítani az egyéni felkészítéseknek. A társadalmi szervezetek aktívái igen sok segítséget nyújthat ezen a téren. Az általános iskolai felnőttoktatásban az előkészítők, előadássorozatok, konzultációk szervezésével együtt a mi- zserfai tapasztalatok alapján szélesíteni kell a magánvizsgázók körét. Az ismeretterjesztő — könyvtári tevékenységben adott esetekben a komplex formákkal az úgynevezett földrajzi- és társadalmi vonatkozásban fennálló fehér foltok felszámolását kell célul tűzni. Az eddigieknél intenzívebben kell hasznosítani a tömegkommunikációs eszközök — sajtó, TV, rádió —, népművelési lehetőségeit Ehhez a munkához a megyében folytatandó felmérések eredményeit kell alapul használni. A szakműveltség növelésében a gazdaságirányítás reformja bevezetésével párhuzamosan az üzemi rekonstrukciók vonatkozásában is előtérbe kerül a közgazdasági ismeretterjesztés, az üzemek múltjának, jövőjének szóbeli és írásos megismertetése, a szocialista közgondolkodás meghonosítása, az anyagi és erkölcsi ösztönzők népszerűsítése. Megyénk lakosságának ízlésformálásában javítani kell az esztétikai nevelés lehetőségét. A sokoldalúan képzett emberek kinevelése érdekében következetesebben, harcosabban kell fellépni a szocialista eszmékkel szembenálló, a közízlést sértő művek terjesztésével, megjelenésével szemben. Átgondolt szervezőmunkával több figyelmet és jobb fogadtatást kell viszont biztosítani a mai élet szocialista szemléletű megformálását célul tűző alkotásoknak. A művészeti nevelés hatásfokát az ifjúság mellett elsősorban a munkásság körében, s a kiépülő művelődési otthonoknál szükséges növelni. Az irodalmi és a zenei nevelés területén a műélvezők körét megyei vonatkozásban minden irányba szélesíteni szükséges. Mindkét területen javítani kell az ismeretterjesztés színvonalát, fokozatosan célul kell tűzni a klasszikus alkotások jobb megismertetését. A fenti, csak vázlatosan kifejtett feladatok, a művelődési feltételek javítását igénylik. E kérdés teljes mélységű kifejtésére nincs lehetőség, noha kívánatos volna mert sok esetben e feltételek nélkül még a leghelyesebb szándékok is csak kis részben valósulhatnak meg. Mivel a népművelésben a hatásszervező funkciók mellett egyre inkább a képzés lép előtérbe, s ez pedig a kiscsoportos foglalkozások keretében valósul meg, szükséges ennek helyiség feltételeit, felszerelési ellátottságát az eddigieknél jobban biztosítani. Célszerűnek látszik a művelődési otthonokhoz épített klubhelyiségek számának növelése, vagy a meglevő nagytermek ideiglenes feladatokkal történő megosztása. A pillanatnyi igényeket is jobban ki tudnánk elégíteni, ha a községeinkben jelenleg megtalálható, de különböző szervek tulajdonában levő helyiségeket valóban a közös célra tudnánk felhasználni. Az 1968—70 évekre tervezett igen széles keretek között mozgó program megvalósítása nagymértékben függ a tárgyi és személyi feltételek alakulásától. E kérdés külön hangsúlyozása azért is szükséges, mert az eddigi információk szerint nem növekszik a feladatok arányával együtt az államilag finanszírozott összegek nagysága, másrészt — az előbbivel is összefüggő, de bizonyos fokig önálló probléma, hogy a függetlenített népművelők számának növelésében nem következik be olyan jelentős változás, mint amilyen mértékben arra szükség lenne. A fenti gondok csupán egynézőpontú vizsgálat alapján látszanak egyoldalúan negatívnak. Az elkövetkezendő időszakban a gazdasági irányítás rendszerének fokozatot bevezetésével szinte törvényszerűen növekszik az üzemek, termelőszövetkezetek, ktsz- ek szerepe, felelőssége nemcsak a gazdasággal összefüggő szakmai kultúra emelésében, hanem a szocialista módon élő, dolgozó, gondolkodó emberek kinevelésében is. A gazdasági egységek mellett a nevelésben érdekelt társadalmi szervek — elsősorban a szak- szervezet és KISZ szerepe is fokozódik. Miután a szocialista világnézetű, és sokoldalúan képzett emberek kiemelése egységes feladat, szükséges, hogy a különböző szerveknél e célra biztosított összegeket legcélszerűbben használjuk fel. Ha a programadó részben vázlatosan ismertetett feladatokat nézzük, rögtön látnunk kell, hogy népművelőinknek alaposan fel kell készülniük. A főhivatású népművelőknél éppúgy, mint a társadalmi aktíváknál külön kell hangsúlyozni az általános, politikai nevelés mellett a közgazdasági jellegű továbbképzés, az aktuális bel- és külpolitikai tájékoztató színvonal javításának fontosságát. A körzeti művelődési otthonok népművelési kádereinek stabilizálása, nagyobb községekben, körzeti központokban levő — a népművelés különböző területeivel foglalkozó falusi értelmiségiek megfelelően összehangolt irányítása is fontos, aktuális feladatunk. Kisközségekben a pedagógusok szerepét kívánjuk az úttörő munkához hasonló módon fokozni, és növelni szeretnénk a testület felelősségét. Az eddigieknél kiemeltebb szerepet akarunk biztosítani a helyi kulturális élet kialakításában, a járási, községi középiskoláinknak, egészségügyi, szociális intézményeinknek. A járási, községi tanácsok ellenőrző, irányító munkájának színvonalnövekedését nemcsak a fentiekben vázolt feladatok követelik meg, hanem az a fokozódó igény is, amely városainkban, falvaikban népünk általános és politikai műveltsége növekedésével, a tömegkommunikációs eszkozok rohamos térhódításával szinte számtani arányban halad együtt. J árási, községi szerveink, intézményeink, terveik elkészítésében számoljanak hagyományainkkal, a különböző generációk differenciált ízlésének állapotával, de elsősorban a társadalmi igények kielégítését tartsák szem előtt. Molnár Pál a Megyei Népművelési Tanács titkára Rendezik Salgótarján főterét, amelyet november 7-én adnak át (Koppány feívj
