Nógrád, 1967. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-23 / 172. szám
1967. fÖHr>s 75. vasSrrw»« WÖGRAD i Vasárnapi levél Egy ünnepi készülődésről Minden tájnak megvannak a sajátos hagyományai, szokásai, jellegzetes ismertető jegyei, amelyek érdekes és vonzó elemeivé válhatnak különféle tartalmú rendezvényeknek, ünnepeknek. Szaporodnak a tájjellegű programok országszerte; ma szinte már szegénységi bizonyítvány, ahol ilyenre nem képesek. Alig győzi szemmel az ember — olvasni a hivogatókat: nagyvázsonyi, hortobágyi lovasnapok, Soproni Zenei Hetek, Gyulai Várjátékok. Szegedi Ünnepi Játékok ... Palócföld, 67. Igen, újabban a palócföld is igényt formál az országos figyelemre. Négy illetékes megye, Pest, Borsod, Heves, Nógrád összefogott, hogy együttesen reprezentálja a táj kultúráját, embereinek életét, hagyományait és jelenét. Szép célra szövetkeztek, — ha nem is mindenben egyenlő adottságokkal a lehetőségeket illetően. A négyek szövetségének talán „legpalócabb"- ja, Nógrád megye, — habár egyik leggazdagabb és legeredetibb őrzője mindmáig a sajátos hagyományoknak — a megmutatkozás reprezentatív lehetőségeit nézve talán leghátrányosabb helyzetű részese. Egyéb programok mellett immár harmadik alkalommal rendetzzük meg augusztus 19—20-án a Hollókői Napokat, melyek folklór-jellegű pompájukkal egyben alkotmányunk ünnepének is méltó keretet adnak. Se- regeltetjük nagy számban az egyedi értékű falurezervátumba vendégeinket; az ígért látvány gazdagsága mind igaz, és joggal vonzó, mégis az útra vállalkozó vendég keserves árat fizet érette. Szécsényböl Nagylócon át Hollókőig alig parittyalö- vésnyi a táv, de busszal, autóval, motorral kemény büntetés végigvergődni. Holdbéli kráterekre emlékeztető kátyúk tengelytörő veszélyeit kerülgeti a túrára vállalkozó, s bármily gazdag látványú a cél, tízszer meggondolja a vendég, hogy még egyszer erre vegye az útját. Bizony, nem éppen vonzó reklám ez az állapot idegenforgalmunk növelésére. Tudjuk jól. beszélünk róla esztendők óta, csak épp a cselekvéssel patópálosko- dunk évre-év után. Közben sopánkodunk, hogy természeti szépségeink, ritkaságnak számító látványaink terjedő híre ellenére idegenforgalmunk nehézkesebben bontakozik a kívántnál. Hogy általánosabban, szélesebb körűen vendégjáró centrummá váljunk, annak a látványainkon túl olyan feltételeket kell teremtenünk, amelyek alapvetően közrejátszanak ebben. Most, az aktualitás kapcsán Hollókőről beszélünk, de ugyanígy példázhatnám a problémát Somoskövei. Sálgóval, Bánkkal, Bujákkal. vagy Drégelypalánkkal. Persze, megértem az okot is: a szükségletek és az anyagi lehetőségek nem mindig esnek párhuzamba egymással. Az útépítés nem filléres befektetés. — ezzel mégsem intézhetjük el egészében a dolgot. Ha nem is varázsolhatnak új utat a mostani helyére, némi szándékkal sokat tehetnének az útörök annak érdekében, hogy a tengelytörő kátyúk eltűnjenek. A község tanácselnöke azt mondja: némely szakaszon megkezdték a javítgatást, jó volna, ha ünnepségeikig be is fejeznék a kőterítést Erre, a legutóbbi tapasztalásom szerint bizony kevés a remény, — elkészülhetünk hát a legrosszabbra. Pedig úgy mondják a községben: vasárnapokon, ünnepeken tiz-tizenkét turista busz is felkapaszkodik ide. Dicsekszenek a látogatók számával, a helyzet viszont alighanem az; kétszeres forgalomra is bizonnyal számíthatnának kedvezőbb útállapotok közepette. „A rendezvény helye tiszta lesz” — hallgatom a fogadkozást a községben. Ügy látszik, szükségét érzik a bizony gatásnak, mert jelenleg erős a kívánnivaló ilyen tekintetben is. Hollókő nem csupán az ünnepi napokon tarthatna számot országjárók figyelmére, de állandó jelleggel, s ehhez kéne mérni minden tekintetben az önigényességet. Nem csupán a hozzá vezető országút kriminális, de ugyanilyen, vagy még elha- nyagoltabb állapotú a község főutcája, s a szenny, a jószágok hulladéka orrfacsaró, a házak, porták gon- dozatlansága riasztó. S mert az ősi-ősi település, a történelmi vármaradvány. a csodás látványú táj a kirándulók, turisták csapatainak lehetne állandó látogató helye, — csak némileg vigasztaló a fogadkozás, hogy a jeles ünnepek gyakorlatához híven augusztus közepére megszépülnek, majd a porták, a házak, megtisztul a főutca, — más hajtásra utasítják a kondást. Miért csak akkor? — hiszen Hollókő a palócföld állandó csillogású ékszeréül kínálkozik. S ragyogtatásához nincs különösebb anyagi áldozatra szükség, csupán több érzékre a rend, a csín iránt, — nem alkalmilag, hanem állandósulón. Persze, az is érthető, jogos kívánalma Otz ideérkezőknek, hogy a turistaszálló fogadtatása mellett egyébben se szenvedjenek hiányt. Ma egy üveg üdítőhöz nem juthat vasárnap, délidőben a vendég, mert az egyműszákos italbolt zárt ajtóval fogadja. Az éhesszomjas ember így idő előtt búcsúzni kényszerül a helytől, s rohan Szécsénybe, ételt, italt kapni. Alig hihető, hogy ne tudna változtatni ezen a körzeti földművesszövetkezet, vagy akár a község termelőszövetkezete valami módon, s alighanem kifizetődő alapon. Hogy a Hollókői Napokon majd lacikonyhák, étel- italcsárdák sorakoznak itt édeskevéssé szolgálja az idegenforgalom állandósulását, azok szükségletét, igényét, akiket a község ünnepségeken túli, mindennapos szépsége vonzza. Vonzana növekvő számban, szerte, minden tájáról a hazának. Az idegenforgalom növeléséhez alapvető feltételek kellenek, melyek nélkül üres reményeket táplálunk, esetleg alkalmi produktumokra vagyunk képesek. Az idény egy része még hátra van. Még tehetünk egyet-mást nemcsak augusztus 20., de a teljesebb cél érdekében is. Barna Tibor Kiből lesz a jo vor Az idei nyáron értékes tárgyakkal gazdagodott a balassagyarmati Palóc Múzeum udvarán levő skanzen, amely mind nagyobb népszerűségnek örvend a bel- és a külföldi turisták között. A palóc múlt egy jellegzetes darabját őrző szabadtéri múzeum gyarapítására Nógrád megyében gyűjtéseket szerveztek, melyek során több, a palóc múltra jellemző tárgy bukkant ismét napvilágra a feledés homályából. A gyűjtés nyomán teljessé vált az istálló berendezése, amelybe ha- romkarikás jászolt, létrát, „strajfát” stb. helyeztek el. Ritkaságszámba megy az a fatengelyes kocsi is, amelyet szintén most hoztak be a múzeumba. Mindezen kívül láthatják az érdeklődők a jellegzetes, fából készült kút- kalitkát, a köcsögtartót, s a palóc udvar hajdani jellegzetes darabjait. A balassagyarmati sknazent fonott kerítés veszi körül, amelyet ugyancsak nemrég fontait. A néprajzzal foglalkozók szerint valamikor a nagygazdák vették körül portáikat hasonló kerítéssel, lészával. A kerítés, bizonyos vonatkozásban a leánykéréssel is kapcsolatba került. A fiatalembernek, aki hajdan házasodni akart, gyakran keri- tésfonásból is vizsgáznia kellett. Ha sikerült a kerítés, egy akadállyal kevesebb állt a házasságkötés előtt. Ügy tartották a régiek, aki szép lészát fon, jó lesz vőnek. (te) ■ ' 11« a Dél-afrikai Köztársaságban A Dél-afrikai Köztársaságban 1970-ig 12 aranybánya szünteti be termelését. A World Mining című dél-afrikai folyóirat szerint erre azért kerül sor, mert a termelési költségek növekednek, az arany ára viszont változatlan. Arra számítanak, hogy 2000-ig még további 29 bányát zárnak be. Míg 1948- ban egy tonna aranyérc termelési költségei 2,66 ran- dot tettek ki, tavaly már elérték a 6,55 randot. Ami a bérköltségek hányadát illeti, ebből egy fehér dolgozóra 2,22 rand, egy bantu dolgozóra pedig 1,55 rand jut. A népművelés és mechanizmus a gazdasági reformja A z utóbbi hetekben, hónapokban a munkahelyeken, családokban, baráti körökben mind több szó esik a gazdasági mechanizmus reformjáról. Alig szólunk azonban a kulturális téren várható változásokról, korszerűsítésekről, jóllehet a kulturális értékek fejlesztésével, terjesztésével kapcsolatban állók — ilyenek megyénkben is szép számmal vannak — szintén elfogadható választ várnak gyülemlő kérdéseikre. Azt ma már többnyire értik, hogy társadalmi, gazdasági, politikai és kulturális fejlődésünk jelenlegi szintje tette szükségessé, de egyben lehetővé is az újabb feladatok magunk elé tűzését Szocialista fejlődésünknek ez a változása, az új feladatok tartalma — mindenekelőtt az eredményesebb gazdálkodás, az életszínvonal további emelésének megteremtése — megköveteli az új eszközök és módszerek alkalmazását. Gazdaságpolitikánk helyes érvényesítésében ezt az eszközt a gondos tanulmányozás alapján kidolgozott új gazdasági mechanizmus jelenti. Kevesebben látják viszont hogy szocialista építésünk új szakasza nemcsak a gazdaság, hanem azzal együtt a társadalmi szervező munka, a politika, a kultúra irányítási eszleg fontosabb tennivaló az új gazdasági mechanizmus bevezetésének segítése a népművelés sajátos eszközeivel. Ez utóbbi feladat nem öleli ugyan fel a népművelés egészét. de közvetve mégis hatást gyakorol valamennyi részletére. Érdemes áttekinteni: mit is követel a népműveléstől az új gaízdasági mechanizmus? Vegyük mindjárt a legfontosabb célkitűzést: a szocialista demokrácia kiszélesítését a gazdasági irányításban és ellenőrzésben. Szocialista államunk ugyan jelenleg is intézményesen biztosítja a dolgozók részvételét a termelés irányításában, a munkahelyi társadalmi szervezetekben. A jövőben viszont az állami törekvés mellett a termelési egységek — üzemek, tsz-ek. ktsz-ek — na- gyobbfokú önállósága, a dolgozók anyagi érdekeltsége is ösztönző lesz a termelésre, a kezdeményezésre. Helytelen lenne azonban e tényezők ösztönző hatását túlértékelni és feltételezni, hogy az új gazdasági mechanizmus spontán módon kiválthatja az emberek közösségi felelősségét, aktív cselekvését. Ezen a területen rendkívül jelentős szerepe van a körülményekre helyesen épülő nevelésnek. A népművelés sajátos eszközeivel nagymértékben elősegítheti a tulajdonosi szemlélet kialakítáközeinek, módszereinek vál- sát. Ennek érdekében növeltoztatását is kívánja. Ügy gondolom — más tényezőikkel együtt — ez is hozzájárul, hogy az új helyzetből adódó kulturális nevelési feladatokkal, a gazdasági mechanizmus reformjából fakadó népművelési tennivalókkal eddig csak szűk körben foglalkoztunk. Helyes tehát, ha a népművelési munka tervezése idején kissé bonckés alá vesszük: mit követel e területtől a szocialista építés jelenleg, és hogyan hat rá az új gazdasági mechanizmus. Tágabb és egy szűkebb feladattal találjuk magunkat szemben. A szélesebb sodrású probléma a népművelés egész rendszerének részletes vizsgálata, jelen valóságunkhoz történő igaizítása. A kisebb, de a közvetlen célkitűzésünk szempontjából jelenöltöző fiú Veress Géza linómetszete olyan fontos részkérdésekre is, mint az anyagi érdekeltség fokozottabb érvényesítése, vagy a végzett munka szerinti részesedés szocialista elvének megértése. A népművelés szerepe tehát nyilvánvaló. A feladatok sorolása közben önkéntelenül adódik a kérdés: meg tud-e birkózni a népművelés a kiterjedt tennivalókkal? Nehéz lenne jóslásokba bocsátkozni, de több tényező az igenlő választ erősíti. Sok pozitív hatóerő közül csupán az új gazdasági mechanizmus várható visszahatását emelném ki, mint új jelenséget. A termelés irányításának tudományosabbá tétele, a szubjektív elemek túltengé- sének kiiktatása, a közügyek iránti felelősség fokozatos növelése kedvezően érezteti majd hatását a népművelésben is. Az anyagi érdekeltség növelése feltételezhetően ösztönzőleg hat a dolgozók általános, de különösen a szakmai ismeretek iránti érdeklődésére. Már csak azért is, mert szerzett ismereteiket a munka során realizálhatják és közvetlenül érzik hasznosságukat. A különböző szintű vezetők a saját bőrükön érzik az irányítással összefüggő szakmai, .köz- gazdasági, jogi, vezetés, esetleg szociológiai és pszichológiai ismeretek szükségességét, így keresni fogják megszerzé- ■ sének lehetőségét. heti az emberek társadalom- és gazdaságpolitikai tájékoztatását. Hozzájárulhat az érdekszférákban való eligazodáshoz, az összefüggések feltárásához, az erkölcsi érettségi szint emeléséhez. A közgazdasági, a jogi ismeretek terjesztésével elősegítheti az objektív tényeken nyugvó helyes döntéseket. Segítheti a társadalmi önirányítási tapasztalat- szerzést, a vezetési jártasság elsajátítását. A tulajdonosi szemlélettől áthatott közösségi akaratok, elhatározások érvényesülésének körét meghatározza a helyes munkavállalói magatartás. E körbe tartozik a tudatos felelősség és fegyelem vállalása, a magasabb munkaerkölcs, a kollektív döntéseken nyugvó vezetői utasítások mind tökéletesebb végrehajtására való törekvés. Ezek a megnyilvánulások közvetlenül tudati eredetűek, így kialakulásukban a körülmények hatása mellett szerephez jut a nevelés is. A népművelés feladatai még kifejezettebben jelentkeznek, ha figyelembe vesszük, hogy a tudomány és a technika eredményeit a jövőben még szélesebb körben kívánjuk bevonni a termelésbe. Gondoljunk csak gyáraink rekonstrukcióira, az úi gépek és gépsorok beállítására, a mezőgazdaság további gépesítésére, a kemizálásra. vagy vegyük figyelembe az elektronika, a biológia és a kémia forradalmát. A gondolatsor folytatásaként azonnal megjelenik a lakosság általános és szakmai műveltségének igényekhez mért növelése, a kor szintjén tartása. Ha mindezt feladatként fogjuk fel, kiterjeszthetjük a felnőttoktatás, az ismeretterjesztés, a könyvtári tevékenység, a televízió felhasználásának területeire. A történelem tanulságai bizonyítják, hogy minden társadalmi méretű célkitűzés akkor valósítható meg eredményesen, ha a legszélesebb tömegek támogatják. Ez vonatkozik a gazdasági mechanizmus reformjára is. A tömegek megnyerése, az új elképzelések, nézetek érvényesülése viszont a maradi szokások, az elavult gondolkodás elemei ellen vívott harc árán valósulhat meg. A fejlődés alapvető tendenciáinak megértése szükségessé teszi a társadalmi ismeretek széles körű elsajátítását. Ugyanez vonatkozik M' a még több gazdasági vezetőnél gondot okoz a dolgozók műveltségével való törődés. A kulturális alap felhasználását századrangú kérdésként kezelik. Az új mechanizmusról beszélve a kultúrmunkásoknak ilyen tnegjegyzést tesznek: „a jövőben csak akkor táncoltok, ha lesz nyereség”, „befellegzett a kultúra támogatásának, kell a pénz hasznosabbra”. Ezeket a megjegyzéseket nem vehetjük komolyan. Hirdetőik véleménye nagyon gyorsan meg fog változni, ha látják majd, hogy a termelés minősége, a vállalati jövedelmezőség, a nyereség milyen jelentősen függ a munkások általános és szakmai kulturáltságának szintjétől. A jövőben sokkal közvetlenebbül tapasztalhatják a kultúra, a szocialista tudat befolyásoló szerepét: a tények meggyőző ereje meggyorsíthatja a helyenként még fellelhető szűklátókörűséget. Nem szabad megfeledkeznünk a dolgozók jövedelmének várható pozitív alakulásáról sem, amely természetszerűen hatással bír a kulturális igények alakulására. Helyes kultúrpolitikai irányítással elérhető lesz, hogy a lakosság mind nagyobb összegeket fordítson kulturális eszközök — könyv, magnó, televízió stb. — vásárlására, egyáltalán a kulturálódásra, a művelődésre. A gazdaságirányítás új rendszere rugalmasabbá teszi a népművelés gazdálkodását is. Ez előnyösen befolyásolja a népművelésen részt vállaló szervek együttműködését, anyagi erőik közös felhasználását. Gondos előkészítéssel a szétaprózott tiszteletdíjak összevonásával lehetővé válik több képzett, főhivatású népművelő foglalkoztatása. Hogy az új gazdasági mechanizmus, és a kulturális élet közötti kölcsönhatás milyen mértékű, erősségű lesz, az objektív körülmények, hatóerők mellett, jelentősen függ a népművelésből részt vállaló tömegszervezetek — mindenekelőtt a szakszervezet, a KISZ, a TIT — vezetőinek, a népművelés munkásainak szemléletétől, tevékenységétől is. Nádházi Lajos ^
