Nógrád, 1967. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-16 / 166. szám
július 16 vasárnap. Nöe«*B 1967 9 Nemea Györgyi Németh Árpád: Tengerparti sétány Benedek B. Istvánt SZATYOR Minden vágya egy vízi* ez a tízes pedig Gyökérnek, vette ki fölényesen Szigeti és pisztoly volt; olyan, ami mű- — magyarázta. bevonult a szobába. Kényelanyagból készült és tíz mé- uAlir,f .f , . . mesen elhelyezkedett egy térről is pontosan el lehet nJtLili* m » széken> aztán elmesélte, hogy vele találni a lányokat. Zt írl , e8, itt íárt «te, de Zoli marná™ íVy-k.e" a ía nem engedte be, mondván Szigetivel^ szaladtak felfe- ***. , « reszt sem hogy Zoli rosszul lett vala_ le a lépcsőn, amikor az el- az 'Neszben. Kezet zseb- mi süteménytől és alszik, ső emeleti fordulóban meg- r* du®ta>. kitapogatta a pénzt. Nyár volt; szünidő Nem tí FEES? gondolt , is ez a lényeges, inkább az, vesz ^ h0gy kCttŐt ami másnaP délelőtt tör*• tént. Ahogy hazafelé jött a — Na, esao! — vetette térről, egy kis cédulát vett oda Szigetinek és elindult, észre a kapualjban. Füzetből — Várjál! _ rántotta visz- kitépett kockás papírra Irta .... . sza a fiú. — És ezzel mi valaW. rossz helyesírással, a öregasszonyt, aki eppen be- lesz? _ mutatott kiürf_ reménykedő sorokat, ment egy ajtón. Szigeti fog- tett penzt^c""W — Eldobjuk — vonta meg a vállát. Már nem érdekelte semmi, egyedül akart lenni a pénzével. Szigeti legyintett — Jól van, majd elintézem magam — ezzel elindult , .. . . . . a másik irányba. Csak fél k°íen befordultak: két füllel hallotta, hogy Szigeti Alatta egy név és egy dm. utcába, de amíg szaladtak, „tán- nrrtíi- Hzi.,tárT __ __ m egváltozott a város. A más- hozzáiuk ' — Sápadt vagy öregem — nozzajuk. vetette oda a bátyja, amint öt játékboltban is járt, de hazaért vízipisztolyt sehol sem ka- — Olvastad? — kérdezte pott. „Kifogyott” — mond- félénken. ták az eladók. „Nézz be — Igen — válaszolta KarÖcsi holnap” — ajánlotta esi. — Többet ilyet ne csiegyikük. Hazaért, ekkor ju- nálj, mert tolvaj lesz belő- tott csak ismét eszébe a led. get, Szigeti szerencsésebb volt. tolvajlás. Csak a bátyja volt Csendben álltak egymás mert ó egy rettenetesen ko- otthon, készülődött valahova, mellett. pott pénztárcát emelt ki be- * ügyet sem vetett rá. Aztán évek teltek d, s ő 16IC- - Karcsi! Kell pénz? - még sokat gondolt az esetre —Fussunk! — szólt Szlge- ment be a fürdőszobába a ti, aki a dolog kezdete óta fésülködő bátyjához és oda- magához ragadta a vezetést, nyújtott neki két húszast. ^‘,u^.r<?ttak a kapun, közben — Hát te meg honnan sze- az öregasszonynak az alakja, beleütköztek egy asszonyba, rezted? _ vette el a pénzt ügy gondol vi,ssza rá< ahoJgy aki szitkozódva fordult utá- és barátságosan látták a táskát. Nem is táska volt az, szatyor. Túlmentek rajta, de aztán lelassítottak. Körülnéztek m lépcsőházban. A hú üres ilyenkor délelőtt. Csak a másik udvar átjárójában láttak egy ta meg a szatyrot. A kapuban a házmesterrel találkoztak. Kézdi bácsi végig nézett rajtuk, de ezt a gyerekeknek amúgy is fenntartott szigorú pillantásával cselekedte. Ügy kétszáz métert tettek „SZEGÉNY ÖZVEGYASZ- SZONY VAGYOK. TEGNAP DÉLBEN ELVESZETT A SZATYROM. SZÁZHETVEN FORINT VOLT BENNE. ARRA KÉREM A BECSÜLETES.. kor közömbös, vagy inkább barátságos utcák elsötétedtek. Végül bementék egy kapu alá és izgatottan kotortak bele a szatyorba. Zoltán krumplit tapintott és zöldséSzabályos tolvajlás volt az, nem vitás. Még ma is előfordul, hogy néha felvillan előtte annak • 1 • . 4* 1' e n . < W VCICgCtvC l/űllc A J tifren alltak Öccse vállát. Zoltán hebegni bér. nuk. ____ c sak meg, leültek egy pad iezdett valami pénztá^ól! amit találtak. Karcsit túlzottan nem érdekelték a részleveregette tanáraira emlékezik az emMandu lesműtét EGY JŰNIUSI vasárnap ismertem, mert ő Pesten járt Magda, szőke és fényes sze- egyetemre, amikor én még mű kolleginám javaslatára óvodás voltam, kirándultunk a Római-fürdő- Megállt és átkarolta nyáré. Szerinte kitűnő hely ar- kamat, ra, hogy egyik kollokviu- * műnk anyagát átvegyük. Ott Nagy gondot okozott: hontudtam meg, hogy egy húsz- nan kerítsek pénzt a man- éves lány kollokvium nélkül dulaműtétre. Elhatároztam, is sokkal nagyobb jártas- hogy nem törődöm vele. sággal rendelkezik a csóko- Egészségesnek éreztem ma- lózásban, mint egy húszéves gamat, és semmi kedvein fiú, aki akkor — három év- nem volt újra kórházba fe- tizede — én voltam. Mikor küdni. Magda, aki vizsga-ké- az alkonyi Duna-parton gya- szülődésre hivatkozva, újab- log hazafelé bandokoltuhk, ban ritkán találkozott ve- Magda karjába öltött kezem lem, feltűnő buzgalommal időnként véletlenül hozzá- kardoskodott a műtét melért ruganyos kebléhez. A lett hűvösödő estében is elvisel- — Ez a Schulz hatökör — hetetlen forróságot _éreztem. jelentettem ki dühösen. — Magdának tetszett, hogy így a mandulához különben se tűzbe hozott, s nagyon cső- ért. dálkozott, amikor másnap a — Schulz nagyon jó orvos Korányi-klinika egyik ápoló- _ mondta Magda —, s na- nőjével telefonoztattam neki: gyón a lelkemre kötötte, délelőtt nem megyek elő- hogy bent ne hagyd a man- adásra, mert az éjszakát duládat, mert újra kaphatsz csaknem 40 fokos lázzal fet- egy torokgyulladást. Aztán rengtem végig. Reggel az or- megfulladsz, vos megállapította, hogy to- — Ezt szeretnéd. Illetve rokgyulladásom van, bekül- szetnétek. dött a klinikára, s ott tartót- Magda fel volt háborodva, tak. — Te tisztára megőrültél! Három hétig feküdtem a Nem is tudom, miért vagyok klinikán. Magda néhányszor veled... meglátogatott; nyári ruhába Átláttam, ha Magda enyjött, alatta alig viselt vaia- nyíre ragaszkodik az operá- mit. Kezelőorvosomnál, egy dóhoz, alá kell vetnem mamagas — nálam jóval maga- gam a műtétnek, még ha De- sabb és idősebb — férfinál lehalok is. Kijelentette: ha többször érdeklődött áliapo- szegénységi bizonyítványt tóm iránt. Schulz tanársegéd szerzek, ő egy orvos-ismerő- nagyon kedves volt hozzá, se révén elintézi, hogy egy Egyszer — akkor már fent fillérbe se kerüljön az ope- jártam — láttam, amint be- rádó. tessékelte szobájába. Magda Mi sem volt könnyebb, félóra múlva jött ki az orvo- mint szegénységi bizonyít- si szobából, még egyszer be- ványt szereznem, mert szü- nézett hozzám, s közölte ve- leim nan éltek, albérletben lem, hogy Schulz doktor sze- laktam, s Összjövedelmem ha- rint pár nap múlva teljesen vi negyven pengő volt; ezt jól leszek, de hamarosan egy csúcsosfejű második gim- ajánlatos lesz kivetetnem a nazista tanításáért kaptam, mandulámat. Nagyobb gondnak tűnt az Négy nap múlva elenged- orvos-ismerős nekem. Magda tek a klinikáról. Magda ér- aem ,aru]ta ^ “ lUet?; tem jött, hosszan tanácsko- Könyörgésemre csak annyit zott Schulz doktorral a szó- f®** egy, bájában, ahonnan feltűnően ^nk alkalmával odavitt a vidáman lépett ki. Belémka- Eerenctok templomának aj- rolt, elvette aktatáskámat, és tájához, letérdelt az aszfalton, Schulz doktor előtt szá- « Szen‘ Ferencre meges- jon csókolt. kudott: az ismerős orvos nem ,, , .... Schulz doktor. — Na, most már elhiheti, hogy egészséges — mondta |#.i elég rideg, hivatalos hangon kezelőorvosom. — De a mari- JÜLItJS VÉGÉN keröl- duláját mielőbb dobassa ki! tem be az egyik kórház gé- — tette hozzá csaknem pa- gészeti osztályára. A felvéte- rancsolóan. — Magda, erre U Irodában egyetemi indexem maga Is ügyeljen — fordult és szegénységi bizonyításokkal barátságosabban sze- nyom bemutatása után húsz relmemhez, kezet nyú’tott, s fillért fizettettek velem bement a szobájába. holmi nyomtatványok ára- Miért szólított a ke- kén* « kezdési díjként, resztneveden? _ kérdeztem Egyéb összeg nem terhel mondották —, ennyibe kerül a műtét. „Ennyit a bolonda lépcsőn lefeléMagdától menet. — Te csacsi! — nevetett Magda. — El Is felejtettem mondani: képzeld, ő is bajai, a múltkor tudtam meg, egy íaíembér “ WmuteVozott ‘ utcában laktunk, csak nem nak is megér” — gondoltam. A műtő előtt az én orvosom, 26 év körüli magas fiatámlájára. — A szatyrot otthagytad? — szólalt meg nagy nehezen Zoltán. Szigeti bólintott. tek. Tizedszer is megfésülkö- dött, barackot nyomott öcs- cse fejére és elment. n.oir „„h k„„ A lakásban egyedül egyre Csak krumpli volt ben- rosszabbul érezte magát. Izne’ zadt, szédült, megpróbálta végiggondolni az eseményeket, és minduntalan Kézdi bácsi, a házmester szigorú képe jelent meg előtte. Osz- szekuporodott az ágyban. — Kisfiam, mi történt veled? — ébredt arra, hogy föléje hajolt anyja. — Semmi, semmi bajom! — hadarta gyorsan és felugrott. Szegőné azonban visz— Nyisd már ki! — sürgette Zoltán barátját — Félsz, hogy meglógok? Végül Szigeti előszedte zsebéből a zsákmányt. Egy százas volt benne, egy ötvenes, meg egy húsz forintos. Apró egy fillér sem. A bankjegyeket volt tulajdonosa kicsire hajtogatva, egészen a tárca mélyére dugta. — Nem rossz — forgatta szanyomta az ágyba, hőmé a pénzt Szigeti. rőt dugott a hóna alá. A sarki közértben felvál- Mielőtt még édesanyja ortották a százast, majd visz- vost hívott volna, azt lódí- szamentek a térre. tóttá, hogy talált egy forin— Tessék, ez a tied! —* tot a konyhaszekrényben és nyújtott át neki nyolcvan mignont vett érte. Biztosan forintot. romlott volt és az okozta a — Miért csak ennyi? — bajt. kérdezte ekkor Szigetitől, Szigeti másnap reggel tíz aki még mindig kezében tar- óra tájban állított fel hozzá, tóttá a pénzt. Kezében ott volt a tegnapi — Miért? — nézett rá ér szatyor. WUenül. — Nyolcvan nekem, — Nyugi öregem! — neBojtor Károly: Halászok — Doktor Simonyi. Szeretnék egy nagyon rövid műtétet. Ne tartson tíz percnél tovább. — Miközben a műszerek, hatalmas csipeszek, fogók, ollók s ismeretlen rendeltetésű csillogó szerszámok egész arzenáljára esett tekintetem, az orvos, bent a műtőbe még hozzátette: — És lehetőleg vél* nélkül szeretném csinálni. — Természetesen... Magam is ezen a véleményen vagyok. .. A fiatal, csinos műtősnővér leültetett egy székre, s miután az orvos gondosan bemosakodott, megkezdődött a rövid és vértelen operáció. A nővérke a hátam mögé állt, fejemet gyöngéden, szinte anyásán kebléhez szorította, megsimította a hajamat, és sajnálni kezdtem, hogy olyan rövid lesz a műtét. Aztán jöttek a hosszú injekciós tűk: már egész csokorra való állt ki legyező- szerűen a számból. Egyre jobban fúrtam hátra fejemet a nővérke oly édesnek tűnő mellébe, amely odaadóan és lágyan helyezkedett. kemény koponyám alá. Már elmúlt tíz perc és ahogy avatatlanul megítéltem, a műtét tr.ég a kezdet kezdetén tartott. — önnek nagyon Izmos nyelve van — jelentette Ki az orvos, s mintha megvetés rezgett volna a hangjában. — Kérem, ne, emelje fel mindig a nyelvét! Nem látom a manduláját. Simonyi doktor mintha ingerült lett volna, s észrevettem, hogy homlokán, a haja tövénél kis verejtékcseppek képződnek. Próbáltam nyelvemet leszorítani, de valami titokzatos erő. tiltakozásként nem engedte, hogy akaratom érvényesüljön. A szám körül, az odatartott tálban, az ölembe helyezett viaszosvászon kötényén s a földön Is minden csupa vér volt. A rövid es vértelen műtét — mint utóbb pontosan megállapítottam — kereken negyvenöt percig tartott, s annyi vért vesztettem, hogy csak két oldalról támogatva tudtam eljutni az ágyamhoz. Délután Simonyi doktor meglátogatott. Nagyon na- rátságos volt. s elmagyarázta, hogy az operáció előtt kötött megállapodásunk azért nem vált be, mert én raxon- cátlanul viselkedtem, a nyelvemet nem szorítottam le — azért tartott tovább a műtét, s ezért volt az a néhány csepp vér. — De most már kutyabaj! — s apásan megpaskolta ai- comat. Aztán feltűnő érdeklődéssel faggatni kezdett életkörülményeimről. Én gyenge voltam, beszélni is alig tudtam, így hát ő csevegett, magáról. így tudtam meg, hogy Bajára való. Mintha éles kés hasított volna belém. A gyanú késs, amelyet élesebbnek és fáj- dítóbbnak éreztem, mint az operáló kését. Fürkészni kezdtem arcvonásait, s mintha hasonlóságot fedeztem volna fel arca és Schulz doktor arca között. Vagy csak lázas vagyok és képzelődöm? Hát mért ne lehetne ő is bajai? Ahogy Schulz doktor és Magda is az? Búcsúzott, s én úgy éreztem, hogy ezzel a gyanúval egy pillanatig sem maradhatok magamban egyedül. Kicsit felemelkedtem a párnáról, megragadtam a kezet, és dadogva ezt mondtam: — Ne haragudjék... ha már ennyit beszélt doktor úr magáról, megkérdezném: nem Schulznak hívták azelőtt? — De igen. Talán Ismerős Baján? Schulz tanársegéd, aki magát ide ajánlotta, a bátyám. O, az ördög tudja, miért, ragaszkodik a családi névhez. Hat napig voltam bent a kórházban. Ez alatt Magda egyszer sem látogatott meg. Nagyon rossz jelnek vettem. Csak nincs valami baja? A lakásán nem találtam, mert hazautazott a szüleihez Bajára. Kimentem a klinikára, és megtudtam, hogy Schulz tanársegéd szabadságra ment: hazautazott Bajára. Aztán még sokfelé elmentem, és megtudtam, hogy Magda azért esküdött meg nekem a Ferenciek templomának kapujában, mert sose volt római katolikus. Megtudtam azt is, hogy Magda és Schulz az én torokgyulladásom lázában ismerkedett még, azelőtt sose látták egymást, és soha nem laktak egy utcában. ÉS VÉGÜL megtudtam, hogy Simonyi doktor akkor vett ki először életében mandulát egy emberi torokból, amikor az én számba £uet,a gumikesztyűs pracliját. Ezért került nekem csak húsz fillérbe az egész ügy, s ezért játszott olyan készséggel Schulz doktor az öccse kezére. Persze, valakin csak kell kezdeni az operálást. .. Noha az en mandulámat nem is kellett volna kivenni. ..