Nógrád, 1967. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-09 / 160. szám

I##7. július 9, vasárnap

WÖ8RÍB

Q

Olaj-portré

Bojtor Károly Derkovits ösztöndíjas műve

és a fenyők koronáján végig- ömlött az ég hideg fénye. De ritkán kiáltott fel egy-egy madár. Éjfélre elúsztak a felhők, Natasa mégsem tudta felismerni a csillagokat, mert a csillagképek összekuszálod tak a fák ágaiban és elvesztették ismert vonalaikat.

„Szpi-szpi! — kiabálta valahol a fejük felett egy madár. — Szpi-szpi!”

.,Itt fogok aludni is”, —

gondolta Natasa és elmosolyodott a váratlan örömtől. Azt akarta, hogy soha ne érjen véget ez az éjszaka, a szekér végnélkül zötyögjön a gyökereken és egyre sűrűbb legyen az erdő.

— Nos, azt hiszem megérkeztünk, — szólalt meg az öreg.

Hirtelen világos lett. Natasa körülnézett, de nem értett semmit: a csillagos ég feküdt ott előtte az úton és csendesen csillárrdott.

— A tó! — kiáltott fel az erdész. — Mennyi csillag van benne, — akárcsak ősszel!

A szekér egy őrházi kónál állt meg. Az öreg bement, és lámpát gyújtott.

Natasa ivott még egy kis tejet, aztán azonnyomban elaludt.

*

Nagyon korán ébredt fel. Fehér nao állt az erdő felett. A kunyhóban nem volt senki, csak egy fekete kutya üldögélt az asztal alatt és kíváncsi an pislogott Natasára.

— Csak el ne késsünk! — kapott észbe Natasa, felugrott, kinyitotta az ajtót és kiment.

Sehol senki. A kerek, fényes víztükör ott csillogott mellette. az erdő tükörképét hordozván a hátán. A fehér, homokos part mentén tiszta volt a víz és könnyű. Ezüst halacskák pihentek benne.

á parton öreg, kiszáradt ladik hevert. Natasa megmártotta magát a tóban, felöltözött és közelebb ment a ladikhoz. A pad még megmaradt benne. Natasa ráült. Meleg volt a napsütéstől. A ladik hasadókaiban magas füvek és virágok nőttek. Erős, édeskés fenyőillat terjengett. A ladik mellett ott feküdt a fekete kutya és ásítozott.

„Vajon mi vgji a vonattal?”

— gondolta Natasa és csodálkozott, hogy gondolata nem hozta izgalomig.

Egy órányit üldögélt így. Hallgatta, amint csendesen beszélgettek a tavon túli tisztáson a darvak, kiáltozott egy kacsa, és aztán minden ismét elcsendesedett.

Elsőnek az öreg jött meg. Gyengéden köszöntötte Natasát, leült a homokba a ladik mellé és Így szólt:

— A vonat miatt ne nyugtalankodj. Füstölök egyet, aztán befogom a lovat és elviszlek az állomásra.

— És hol van Pjotr Matve- jevlcs?

Az öreg elmosolyodott.

— Mindjárt jön. De ő most ráér.

— Hogyhogy? — rémült meg Natasa.

— Majd ő elmeséli, — felelte az öreg. — De hallgass c>pk ide. Ez a ladik nem fiatalabb nálam. De bármenynyire öreg is, én mégis úgy gondolom hasznos még az élet számára.

— Nem értem. — mondta Natasa.

— Hót ml van ebben érthetetlen ! — sértődött meg az öreg. — Hiszen ez a ladik majdnem teljesen tönkrement, mégis minden hasadékában virág nő. Ha ránézek, így gondolkozom: ..Lehet, hogy én, az öreg öregember is hasznára lehetek még az életnek.” Igen, öregszem. De ne félj az ősz hajszálaktól. Az a fontos, hogy a szíved rendben legyen. Jól mondom, vagy nem ?

— Jól. — felelte Natasa és e! nevette magát.

Közben megjött az erdész

Szolnoki látván s

A hazug tanú

Azon a napon kétszer akart volt, internálták, de senki elindulni, de először a felesé- sem tudta miért, ge adott dolgot, később pe- — Nem vonultam be mündig már nem volt hozzá ked- kaszolgálatra — válaszolta ve. Pedig érezte, hogy to- vállvonogatva a nyomozónak.

vább nem halogathatja. Magában azt mormolgatta: le kell tudni az egészet. Annyi év után ideje, hogy bármilyen áron nyugodtak legyenek az éjszakái. Reggel biztos volt benne, hogy a dél már a városban találja. Aztán jptt az asszony meg az a kedvetlenség, s elmaradt az indulás, pedig ő az egyetlen tanú, ő ismeri, csupán a portát, ahol a két fogolyt, meg a gyerekeket agyonlőtték. Ott lapult a bezárt szénapadláson.

Ma is látja az óvatosan lopakodó szökevényeket és azt is, amikor a gyermekek találkoznak velük. Minden szegletből annak a franciának az arca mered rá, aki elsőnek ért a szénapadlás aktájához. A társa ruhája után ítélve olasz lehetett. Javako- rabeli ember volt. A táboriján felszedett kerékbetört magyarsággal kérte a Fábri gyerekeket: hozzanak valahonnan vizeit, s ne szóljanak róluk senkinek semmit. Talán, ha kinyitja akkor az ajtót,.. Nem, nem... Hiábavaló lett volna. Az üldözőket talán be lehetett volna még csapni, de a kutyákat nem. Világosan emlékszik: az olasz éppen ivott amikor ráugrott a

— Az olyanokat abban az időben agyonlőtték — emlékeztette a félig civil, félig egyenruhás rendőr.

— Nekem szerencsém volt, engem csak a vonalba vittek ki.

Többet egy mukkot sem szólt. Néha úgy gondolta: megmondja, de aztán leintette magát. Ha szól, csak hercehurca lesz belőle. Minek csináljon bajt magának. Fábri - ék majd felejtenek, az olaszt

Amikor már csitult eg.v kicsit, bocsánabkérően magyarázta:

— Tudod, a front, az adott be nekem. Ott ébredtem egyszer arra. hogy csupa víz rajtam minden. Azóta van ez.

Az asszony hitte is, nem is, mert az asszonyok megáldat- tak egy olyan képességgel, amilyennel a férfiak nem rendelkeznek: sok mindent megsejtenek. Nem tudják megfogalmazni a bajt, de ösztöneikkel sejtik, hogy valami kerülgeti őket vagy a hozzájuk tartozók valamelyikét.

Valami három éve ismét felemlegette valaki a két Fábri

meg a franciát pedig a kutya gyerek eltűnését. Újra akadt sem keresi. Hogy is keresnék, egy szorgalmas ember, aki amikor annyi milliót elfelej- előszedte a rég lezárt aktá- tettek már azok közül, akik kát és nem tudott belenyu- elporladtak a jeltelen tömeg- godni, hogy a nyomozás holtsírokban. Miért is keresnének pontra jutott. Megint kérdez- volt embereket, amikor las- gették Tótkeszit, meg másosan az élőkkel is alig tudnak mit csinálni. Érdeklődve forgatta az újságokat, leste, kereste bennük a háborús híreket. S ha talált egyet, mindjárt számolt: biztos, hogy ezrek hulltak el megint, akiket úgy ért a halál, hogy se szemfedőt, se koporsót nem kaptak. Támadtak azonban rossz érzései is. Hiába hesse- gette például az álmot. az mindig szinte percnyi pontossággal ébresztette. A sötétből felmerült az ajtónak feszülő francia elmosódott arca. s az

kát is. Mit láttak, mit hallottak, mikor találkoztak a gyerekekkel?

— Színüket se láttam — hárította el a kérdezősködést egy ideges fejrázással. — Engem elvittek, mert nem vonultam be..

Ettől kezdve azonban teljesen szélfoszlott a nyugalma. Üj szokást vett fel. Azelőtt alig-alig olvasott, most meg mindig könyveket bújt. Fő

szakán — ha csak sejtenétek valamit abból amit én tudok, már a sejtésbe is beleőszülnélek.

Senkinek nem mondta, da mindenkinek címezte a gyötrelmeit. Később arra szokott rá, hogy a tükör elé álljon, a kipróbáljon egy-egy arcvonást. Mit tennél például, ha látnád az olaszt a kutyával? — kérdezte magától, s közben nyugalmat erőltetett az arcára, de hiába: két ránc indulj el a szájától, s húzódott végig, szinte a füléig, s halántékáról elmdult két nagy iz- zadságcsepp.

— Megint bolondozik — intett ilyenkor az asszony a szoba felé, ha éppen beszélgetett valakivel a konyhában. A higgadtan gúnyolódó hang kijózanította, de csak egy időre, csupán néhány percre, s amikor jött kifelé, már megint motyogott magában. Nem is köszönt a beszélgetőknek, rohant, mintha zavarnák. Csak elmosódottan hallotta, amikor az asszony nyugtatta a vendégét:

— Nem tesz kárt magában, több esze van annál. Meg aztán. a harangos macska. .

— ... nem fog egeret — fejezte be Tótkeszi már a kapunál az asszony megszokott mondását.

Harminc év alatt két ember nagvon megszokja egymást. Összeöregednek s meg a legvadabb veszekedést ts képesek kitörölni az emiéke- zetükből. %y történt Tókke- sziéknél is. Az asszony sajnálni kezdte a férjét. Innen már csak egy lépés volt. hogy

ként azokat amelyek valami- visszahívja a nagyszobába, he______„________________ ».Tn™™™, , __ lyen formában az álommal, az tenként kimossa az ágyneműb

estia. s látja a két Fábri gye- a pillanat, amikor a nagy eb álmodással foglalkoztak. „Az jét s néha v gasztalja. Időnrek megkövült arcát is, s hallja a magyar és német szitkozód ást, a deszkaajtó ropogását, a menekülők dobogását.

Amikor elment a Tótkeszi Mihályt is ták: nem tud-e valamit a két gyerekről. Akkor azt gyanította, Fábriék biztatták a nyomozókat, mivel ő odaaz olaszt leveri a lábáról. S alighogy eltűntek, jöttek a gyerekek. Látásuktól nem tudott menekülni. Amikor ők . következtek, borzongva felri- faaeat- adt* * ,íeserves nyöszörgéssel ' törölgette homlokáról az izzadságot.

— Nem győzöm mosni az ágyruhádat — zsörtölődött vele a felesége. — Egy hét után már kibírhatatlanul btíis. Az öreg felállt és elment befogni a lovat. Az erdész komor, zavart volt. Megkérdezte Natasát, hogy aludt, felkelés után megitta-e a tejet, aztán elhallgatott.

— Nem késünk el? — kérdezte Natasa.

— Nem hiszem, — felelte az erdész, elpirult és hozzáfűzte: — Az a helyzet, hogy én nem megyek.

Natasa meglepetten hallgatott.

— Igen, így van, nem me- megyek! — ismételte meg az erdész. — Nélkülem elpusztulna itt az erdő. Magam ül tettem, sajnálom.

— Megértem. — mondta Natasa.

— Meg aztán jobb lesz itt nekem, mint a Krímben. Csak azt sajnálom, hogy elvesz a beutalóm. Dg mi mást tehetnék! Lenne viszont egy nagy kérésem: adja oda legyen szíves a bőröndöt az öregnek, ő majd elhozza.

— Hát rendben van, — mondta Natasa és felsóha.i- tott. — Még irigylem is. A viszontlátás®! — mondta és félénken megszorította az erdész kezét.

Széles szivárvány koszorúzta az erdőt: valahol a tő mögött eshetett. Natasának úgy tűnt. hogy a szivárvány a bejárat Pjotr Matvejevics és az öreg birodalmának titokzatos vidékeire, oda, ahol darvak kiabálnak hajnalon ta.

Messze a csalitban csillogott a fénylő víz. Csak nem tó ez is? Natasa kihajolt az ablakon és sokáig nézte a levelek között kibukkanó víz csillogását, a szivárványt, és összeszűkült a szíve: ha legalább őszig itt maradhatna!

A mozdony búcsút sípolt: rövid füttye átjárta az erdőket, eljutott a legsűrűbbe is. maid váratlanul csengő visszhangként tért vissza.

Csongrádi/ Béla fordítása

álom az ébrenlét folytatása” ként erőt akarí önteni bele. s — olvasta egyszer, s ki is helyette is próbált tenni vala- ábrándult azonnal a könyvek- mit. Orvost hívott. Valamit bői. azonban megsejthetett Tótke— Hazudnak — mondta a szi. mert az orvos már nem

feleségének. Itt vagyok pél- találta otthon. Csak egy bét dául én: napközben semmit múlva került elő. rongyosan< sem csinálok, mégis minden piszkosan. Nézése ezután éjszaka halottakkal álmodom gyakran volt zavaros és töb- és izzadok.., bet nem feküdt ágyba.

— Te lassan belebolondulsz volt egy nagy kanosszékük, ebbe az egészbe — intette azt húzta a szoba közepére, a

dös az izzadságtól. Menj dók- le Tótkesziné. — Már be is ha tudott, úgy szundikált, ül- torhoz, ha nem tudsz csinál- beszéled magadnak a beteg- ve a legkisebb zajra is felni ellene semmit. séget. riadt. Jóformán ébren aludt,

Tótkeszi csüggedten hallgat- ,,a vőre. Ha- ^ állandóan az álmokkal

ta egy ideig. Kövér, táskás ar- J«11 tékát elfutotta a forrosag. viaskodott. Kergette, űzte öltét,

cát simogatta csupán, így pró- Hirtelen haragjában pofon ag- de hiába: a megfoghatalanrtale

balta levezetni előtoluló féléi- íf AZ Ju^Iütötte nem tudott Parancsolni, az

SK& Ä>* STSÄ “dte

■»p°» M»szonv akart elindulni a városba.

_ Tai«™ akár a térkénről Mar azt is elsorolta magában,

t

ek én arról, ha ennyire iz- , hogy én mit a'mit mond. Megkeresi azt a

zadok minden éjszaka. az tSr hosszú, szőke embert, aki há— De azelőtt ez nem volt— teljesen rám tartozik. mm öve járt nála. s azt

védekezett tótkesziné. Az asszony kinevette: ami- mondja nek': megjött az eBvet— Azelőtt, azelőtt — kia- kor dühöngeni látta, csak le- len tanú, aki ismeri a Fábrí

balta szinte hörögve. — Az- gyintett: gyerekek eltűnésének körülelőtt nem vetted észre. ° — Harangos macska sose ményeit, s azt is tudja, hogv

Erre meg az asszony hábo- fog egeret — vágta a fejéhez azon a portán egy olasz és egv rodott fel. Hogyne lett volna attól kezdve mindig, amikor francia van eltemetve. S azt mérges, amikor úgy ismerte öngyilkossággal fenyegetőzött. js megmond fa, hosy Tótkeszi mindenki, mint a háziasszo- Különben az egész életük már Mihály hazug tanú. nyok mintaképét. A környék- csupa vagdatkozásból állt. Be- végű] azonban mégse ment beli asszonyok legszívesebben le is nyugodott volna, de a a városba Először a felesére rábízták volna lakodalom baj tani nélkül sosem jar: a edott nelk, munkát másod- előtt álló lányukat, hadd les- szomszédok, az ismerősök csak szor .

né el Tótkeszinétől a jó házi- Tótkeszit hibáztattak kettejük kedve Holttestét azon a rérí asszonyság titkát. S még ak- dolgának elmérgesedéséért SpaSáS^talátták kor azt mondja neki az em- — úristen — rohangált fel megdermed" uiiaival bér, hogy régen nem vette s alá a kisszobában egy kü ‘ 'Hiúval

észre az ő izzadását lönösen nyomasztó terhű éj'

mét és idegességét. Aztán kitört:

— Az isten verjen agyon — rikácsolt a feleségére — neked már minden baj! Tehemeg, görcsösen szorongatta a tanúságlevelet.

Művészeti áruk boltja

(Koppány György felvétele)