Nógrád, 1967. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-02 / 154. szám

10 1967, július 2. vasárnap ■ ■ Otven dicsőséges esztendő Az első szovjet vízierőmű A szovjet villamosítás A Szovjetunió első vízierő- művóneík építkezését 1918 nya­rán kezdték a Volhov folyón. Egyszersmind ez volt a híres GOELRO terv megvalósításá­nak nyitánya is. A 64 ezer kilowatt kapaci­tású volhovi erőművet a szó szoros értelmében csaknem kézi erővel építették: közönsé­ges ásók. talicskáik, fejszék voltak a legfontosabb munka­eszközök. Az erőmű először 1926 de­cemberében adott áramot. Ak­kor nem gondolták volna az építők, hogy tizenöt év múl­va azt a feladatot kaipjálk: bontsák le az erőművet. Pedig erre is sor került. A Nagy Honvédő Háború kezdetén, amikor a német fa- siszta csapatok Lenin grádhoz értek, a Szovjetunió Állami Honvédelmi Bizottsága úgy döntött, hogy a volhovi erőmű berendezéseit le kell szerelni. S valóban, a leszerelést rövid idő alatt végrehajtották és a szétszedett berendezéseket el­szállították a hátországba. Csupán két segédgenerátor maradt eredeti helyén: ezek adták az áramot, a közeli la­kóházakba. a kórházakba és a kaszárnyákba. De — nagy- feszültségű vezetékeken — ju­tott az áramból azokba a szö- gesdrótakadályokba is, ame­lyekkel Volhov város könnyé­A három fivér titka A keresi történelmi és ré­gészeti múzeum tudományos kutatói nagy figyelmet ér­demlő felfedezést tettek. Az egykori Bizánc határvidéken megvizsgálták a Három Fi­vér elnevezésű kurgánokat. Ezek a 4, 7 és 9 méter ma­gas kurgánok, vagyis a ma­gyar kunhalmoknak megfele­lő földhányások, legalább 2000 évesnek tűntek. A monda szerint három fi­vér élt hajdanán a Trobi- csek-tó környékén, s mind­hárman raboltak, gyilkolták. Emiatt az anyjuk elátkozta őket s kurgánokká változtak. A múlt század végén kincs­keresők hatoltak a földhá­nyások belsejébe, s ezt köve-, tőén híre kelt, hogy a föld­hányások belseje üres. Nos, a keresi kutatók ismét sze­rencsét próbáltak — teljes sikerrel. Az egyik kurgán belsejé­ben sírboltot találtak, s ab­ban egy kőravatalon két csontvázat. Fejük kelet felé nézett. Az egyiken nem volt semmiféle dísz, csak fejénél egy aranykorsó. Alkalmasint egy szolgálólány csontváza. Tőle balra, díszes öltözékben, arany diadémmal a fején egy szkitha asszony feküdt, az úrnő. Nyakéke aranyba fog­két a védők elbarikádozták. 1942-ben azután, amikor er ről a vidékről kiűzték a né­met fasiszta csapatokat, az erőművet helyreállították, s az ismét áramot adott Lenin- grádnak, amely pedig akkor még blokád alatt volt. Az ostromzár alá fogott városba az áram vízalatti kábelen át jutott: a kábel a Volhov fo­lyó medrében és a Ladoga tó fenekén haladt. A Szovjetunióban ma olyan erőművek épülnek, amelyek­ben egyetlen generátor több áramot ad, mint az egész vol­hovi erőmű. Ám a volhovi erőmű mégis kedves a szovjet embereknek, mert ez volt az ország iparosításának elsőszü­lötte, a szovjet energetikusok nagy iskolája. Üj rangsor alakult ki az utóbbi békés évtized folya­mán a villanyáram termelés nemzetközi „erőviszonyaiban”. A szovjet áramtermelés min­den európai országot elha­gyott, és csak 1965-ben 48 milliárd kilowattórával gya­rapodott. Mit jelent csupán ez az egyévi növekedés? Négyszere­se az egész évi magyar áram- termelésnek! A Szovjetunió 1965-ben 506,7 milliárd kilowattóra elektromos energiát termelt. A forradalomelőtti években Oroszország áramtermelése 2 milliárd kilowattóra volt. 1967- ben meghaladja a 600 mil­liárd kilowattórát. „2” és „600”! — ez a szo­cialista forradalom ötven esztendejének két határköve, amely a villamosítás fejlő­désének országútján áll. Iáit gyöngyökből készült. Ritkaságszámba mennek fül­bevalói. Ezek nőfejű, orosz­lántestű szfinkszeket ábrá­zolnak. Az úrnő fejénél találtak egy intarziás fadobozt is. Eb­ben női toalett tárgyakat he­lyeztek, továbbá, púder- és festéktartó szelencéket. Mind­két kőravatal lábazatánál vö­rösre festett kőpadkák vol- tok, s rajtuk pompás, mintás görög vázák, továbbá az Egei- tenger Tházosz szigetéről származó amforák. A kőravatal fölé trapéz alakú, aranyozott lemezekkel szegélyezett baldachint húz­tak. Ez a szkitha temetkezé­si sátor utánzata. A temetke­zés időpontja az időszámítá­sunk előtti 375—340 évre te­hető. Tehát a sírbolt több mint 2300 éves. Egy helybeli előkelő család emeltethet­te. Némelyik ott talált ék­szer hasonlít a Keres kör­nyékén, a kul-obi kurgánok- ban talált leletekre, amelyek időszámításunk előtt a TV. századból valók. De egészen más jellegű tárgyak is elő­kerültek a Trobicsek-tó kör­nyéki kurgánokból. A feltárt sírbolt igen ritka lelet. A harkovi elektromechanikai gyár a legnagyobb szovjet gyárak egyike. Robbanásbiztos motorokat gyárt a bánya-, a gáz-, az olaj- és más iparágak, hatalmas villamosgépeket a fémforgácsoló szerszámgépek számára, valamint gene­rátorokat. Villamosfúrókat is készít ez a gyár: a fúrók se­gítségével öt kilométer mély olajkutak fúrhatok; a gyár más, szinte egyedülálló berendezéseket is előállít. Ez a hatalmas üzem nemrég ünnepelte fennállásának 50. évfordulóját. A szovjet villamos-gépgyártás fejlesztésében szerzett érdemeiért Lenin-rendet kapott. Ezekután érthető az is, hogy a magyar alumínium- ipar a legtöbb áramot fo­gyasztó műveletet, a bauxit nyersalumíniummá történő feldolgozását, a Szovjetunió­ban bérmunkában végezteti el. A Szovjetunió ugyanis nem­csak gazdag áramforrásokban, de rendkívül olcsón, a mi­enknél sokszorta kevesebb rá­fordítással termeli hatalmas erőműveiben az elektromos energiáit. A villamos energia több mint 80 százalékát kolosszális méretű hőerőművek szolgál­tatják. A Dnyeper melletti hőerőmű például 2400 mega­watt teljesítményű, legkisebb gőzturbinája 100 megawattos, de négy darab egyébként 300 megawattos teljesítményű is üzemel benne. A Szovjetunió­ban gyártottak 500 megawatt teljesítményű turbinát, és készülnek az egymillió kilo- wattos gőzturbina tervei. Ezeket a hatalmas erőmű­veket főként a nagy ország távoli területein építik a gaz­dag és olcsón kitermelhető gázkőolajforrások és szénle­lőhelyek körzetében. A sze­net például a szibériai Naza- rovszkban és a kazahsztáni Ekibasztuz-ban a teljesen gé­pesített külfejtésen ekszkavá- torok bányásszák. A szovjet áramtermelés másik nagy forrása a folyók és hegyipatakok tízezreinek ingyenes energiája. A nagy folyókon gátakkal vízilépcső­ket emelnek, amelyek néha a Balatonnál is nagyobb mes­terséges víztárolókat alkotnak. A Volgán például eddig hat hatalmas vízierőművet építettek — most épül Szara- tov város mellett a hetedik. — Ezek mindegyike valóságos óriás. A volgográdi vízierő­mű például két és félmillió kilowatt kapacitásával ki tudná elégíteni Magyarország egész áramszükségletét. A szibériai Angara folyón építették fel a világ legna­gyobb, a 4500 megawattos bratszkj vízierőművet. Ezen a folyón hat vízierőmű épí­tését tervezik, összesen 15 millió kilowatt kapacitással. Az idén helyezik üzembe a bratszkinál is nagyobbra ter­vezett krasznojarszki vízierő­mű két első 500 megawattos turbináját. A harmadik és legnagyobb jövőjű forrása az elektromos energiának — az atomerőmű. Az első ipari áramot szol­gáltató atomerőművet — 13 évvel ezelőtt — a Szovjet­unióban építették. Azóta több új szovjet atomerőmű ké­szült eL Köztük a legismer­tebbek, a novoronezsszki és a belojarszki — már évek óta termelnek áramot. Lenin mondotta a forrada­lom első éveiben: kommuniz­mus = szovjethatalom + vil­lamosítás. Sokan gondolták, hogy e* afféle gazdaságpolitikai jel­szó. Nem, ez a jövő matema­tikai megfogalmazása volt. Ez a formula akkor válik élő képpé, ha elgondoljuk, hogy a Moszkva—Budapest vonalon hamarosan végig villanymoz­dony közlekedik. E kétezer­kilométeres vonal utolsó sza­kaszait most villamosítják a Szovjetunióban Kijev és Brjanszk, Magyarországon Nyíregyháza és Záhony kö­zött. Villamosított vasútvonal szeli át Szibériát, és az eu­rópai—ázsiai sztyeppét Le- ningrádtól Közép-Ázsiáig. A szovjet villamosított vasútvo­nalak összhossza mintegy 25 ezer kilométer, több mint Franciaország, Nyugat-Német- ország, Anglia és az USA villamosított vasútvonalainak összege. Nemcsak a vasutat, de a szovjeté falvakat és háztartá­sokat is gyors ütemben vil­lamosítják. A nálunk is ked­velt szovjet hűtőszekrények termelését például 1970-ben öt és fél millió darabra eme­lik. így is fogalmazhatjuk; „Szovjethatalom -f- villamos­ság — vagyis a kommuniz­mus — számokkal is mérhe­tően viharosan terjed az első szocialista országban. Hegyvidéki őslakók VASÁRNAPI FEJTÖRŐ N MÁR Verő. 61. Névelővel — kettős (-t). 62. Lásd: vízszintes 35. 63. Vívásban „a” harmadvá­gás. 65. Norvég település. 66. Végnélkül! sár. 68. Az algé­riai nemzeti felszabadítás! front rövidített francia neve. 69. Kötszer. \ FÜGGŐLEGES: 2. Telepü­lés Martinique szigetén. 3 Német — szobalány, komor- na. 4. Áthajít. 5. Hegység az gánhangzó és egy mással­hangzó — kimondva. 7. D. Z. 8. Névelő. 9. Anyagi gon­dok esetén ide is fordulha­tunk pénzért, ha tagjai va­gyunk. 10. Gyermekem. 11. Aki vigyáz, és akire vigyáz­nak (két szó). 12. Eddig a norvég településig. 13. Hají­tanád-e? (o=a). 17. Edény. 20. Rejtjeles abc kulcsa (+’). 21. Japán város. 24. Könnyen becsapható emberek. 25. Egy japán és egy szovjet folyó.- A kirgiziai hegyekben gyak- Kirgiziában körülbelül egy- I ran találkozunk az egyébként millió hektár legelő van 2—4 ritka állatokkal, a jakokkal, és fél ezer méter magasság- Ezek a zömök állatok, ame- ban. Csak a jak legeltethető lyeknek hatalmas, csaknem ilyen magasságban. Ezeket az fél méteres szarvuk és hosszú állatokat most több mint 80 gyapjúk van, itt a magas he- gazdaság tenyészti. Közülük A költő, akinek nevét a vízszintes 28. sorban rejtet­tük el, így ír függőleges 47. sorban közölt versében a nyárról: »Düh csikarja fenn a felhőt, fintorog. Nedves hajjal futkároznak meztélábas záporok. . .** (folytatás a vízszintes 1., függőleges 16 és vízszintes 41. számú sorokban). VÍZSZINTES: 14. Francia kiváros. 15. Hízó kisütött* szalonnája-e? 16. Kínai tele­pülés (+’). 18. Kopaszabb. 19. Levélben tudassa ve­lem. 20. Duplázva, Becsuna- föld-i település. 22. Folyó Szardínia szigetén. 23. ...ris, francia település. 24. Kicsoma­goló, göngyöleget eltávolító (+’). 25. Ebben a Pest me­gyei községben lakik. 27. Z.I.A. 28. Az idézett vers írójának ivezetékneve. 30. ...nsk lengyel kikötőváros. 11. Hangnélküli tengeri hal: 32. Zenei G-hang. 33. Észak-afri­kai település (Csád). 35. E, e. e, e, 36. Ilyen látoga­tó, aki este megy vendégség­be. 38. „A” becézett női név. 39. Személyes névmás. 43. Hí­res hódító névjegye. 44. Meg­győződés. 46. Lejegyeztető. 47. Neki is marad. 48. Törzskar, vezérkar. 50. Település Prága közelében. 51. Halkan fülébe mond-e? 52. Szabad területek. 54. Becézett férfi név. 55. Lel. 56. Hangosan kiáltó. 57. Csordultig tölt-e? 58. Fuldo­kolva szedi a levegőt 59. NSZK-ban (—’). 6. Egy ma­28. A sakkban sáncol. 29. Vá­lyú. 32. Konyhafőnök. 34. E helyen. 37. Ilyen, kort, meg­határozó csapatba jár. 38. „A” kis Lajos. 40. Gyümöl­csöt dunsztoló. 42. Keletke­zése. 43. Csokoládéfajta-e? 45. Megerősített épületre vigyá­zó-e? 47. Az idézett vers cí­me. 49. Betaszít. 51. Olasz — egyenleg). 53. K. T. G. 55. Kellemes ízű ital. 59. Verné. 60. Tiszti rang rövidítése. 63. Település az NSZK-ban. 64. Egy kimondott mássalhang­zó és egy magánhangzó. 67. A fa része. 68. Növény. 70. Kettősbetű. 71. Sport Club. BEKÜLDEDÖ: A versidé­zet: vízszintes 1., függőle­ges 16., vízszintes 41. számú sorok megfej tése. A Vasárnapi keresztrejtvény helyes megfejtése: Humorban nem ismer tréfát. Én vagyok, ki beszél? Még leütsz vala­kit! Könyvjutalmat nyertek: Gőz Béla Salgótarján, Gerley An­dor Salgótarján és Blaskovits Erzsébet Starján. A könyveket postán küldjük el! gyek lejtőin legelésznek, ahol csupán a vadkecskék érzik ma­valy itt több mint húsz álla­tot vágtak, ezek közül néme­lyik 500, vagy ennél is több kilogrammot nyomott. A hús­hoz a kodhoz úgy jutott, hogy egyetlen, métermázsa takar­mányt sem kellett felhasználnia hozzá. Azonban nemcsak a hús teszi ezeket az állatokat nagyon kifizetővé. Az anyaállatok hat —hét hónap folyamán 250—400 kilogramm tejet adnak, amely­ben 6—10 százalék zsír, sok fehérje és cukor van. A gyap­júból kitűnő szövet készül. több is 2—3000 állatot tenyészt. ,A jaktenyésztő kolhoz jelen­tős jövedelemre,. 20—80 000 Négy esztendővel ezelőtt a kirgiziai gazdaságokban 14 000 jak volt. Most kétszer annyi van. A köztársaság mezőgaz­dasági szakemberei úgy gon­dolják, hogy Kirgizia magas hegyi legelőin 50—60 000 jak tenyészthető, és a tenyésztő kolhozok így évente 30—35 000 mázsa olcsó húshoz jutnak, amelynek minősége nem ma­rad el a marhahúsé mögött gukat jól. Néhány száz jak tartozik rubelre tesznek szert évente, például a kocskorszkoji Ten- És ez nem is meglepő: a jak- gvik kolhoz tulajdonába. Ta- hús önköltsége csupán har­mad—negyedrésze a marha­húsénak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom