Nógrád, 1967. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-23 / 172. szám

NÓGRÁD 1»«7 fúRus 23. vasárnap Meghatározatlan időre elnapolták az ENSZ közgyűlését fi Szovjetunió minden támogatást megad az arab népeknek NEW YORK (MTI) Az ENSZ-közgyűlés péntek esti ülésén — magyar idő sze­rint éjfél után egy órakor — Finnország képviselője beje­lentette, hogy a Svédország, Finnország és Ausztria által közösen beterjesztett határo­zati javaslatból az ülésen el­hangzott ellenvetések alapján kihagyták azt a bekezdést, amely azt javasolta a Biz­tonsági Tanácsnak, hogy sür­gős kérdésként foglalkozzék a közel-keleti helyzet vizsgála­tával. A szavazásra bocsátott mó­dosított semleges határozati javaslatot 63 szavazattal 26 ellenében és 27 tartózkodás mellett elfogadták. Ezzel az ENSZ-közgyűlés sürgős rend­kívüli ülését meghatározatlan időre elnapolták azzal, hogy azt a közgyűlés elnöke bármi­kor összehívhatja, amikor an­nak szükségét látja. A szavazást követően felszó­lalt a péntek éjszakai ülésen Gromiko szovjet külügymi­niszter, valamint az Egyesült Államok, Izrael, az EAK és Franciaország küldötte. Gromiko beszéde Andrej Gromiko szovjet kül­ügyminiszter kijelentette, hogy megelégedéssel lehet szólni az ENSZ-közgyűlésben lezajlott vitáról. A küldöttségek több­sége valamilyen formában el­ítélte az agresszort és terü­leti hódításait, elmarasztalta az erőszak alkalmazását a nemzetközi kapcsolatokban, sikraszállt azért, hogy Izrael haladéktalanul vonuljon visz- sza a megszállt arab terüle­tekről. A Jeruzsálemre vonatkozó közgyűlési határozatok elfoga­dása nemcsak Izraelnek ebben a városban tanúsított maga­tartását ítéli el, hanem visz- szautasít minden izraeli kí­sérletet is árra, hogy megszi­lárdítsa pozícióit az elfoglalt arab területeken. A szovjet külügyminiszter hangsúlyozta, hogy a közgyű­lés nem tudott határozatot hozni a legfontosabb kérdés­ről, az izraeli csapatok hala­déktalan kivonásáról. Ezt az Izrael mögött álló imperialista erők, mindenekelőtt az Egye­sült Államok makacs ellenak­ciója akadályozta meg. Az Egyesült Államok kormányára hárul a fő felelősség az arab államokkal szembeni ellensé­geskedés szellemével átitatott minden akcióért, A Szovjet­unió a jövőben is — a népek biztonságáért és békéjéért har­coló más államokkal együtt — támogatni fogja az arab orszá­gok igazságos ügyét, sokolda­lú segítséget és támogatást ad az agressziótól szenvedő arab országoknak politikai és gaz­dasági téren, valamint védel­mi képességük erősítésében — mondotta befejezésül Gromiko. Goldberg amerikai födelegá- tus továbbra is különböző fel­tételekhez kötötte az izraeli csapatok visszavonását az el­foglalt arab területekről. Ha­sonló hangnemben nyilatkozott Eban izraeli külügyminiszter. Paesacsi iraki ENSZ-delegátus visszautasította az amerikai és izraeli küldött érvelését és ki­jelentette, hogy az arab orszá­gok nem fogadják el azokat a feltételeket, amelyeket ' Izrael diktálni próbál. Mahmud Fav- zi, Nasszer elnök külpolitikai tanácsadója felszólalásában elismeréssel szólt a Szovjet­uniónak a vitában elfoglalt álláspontjáról. A MEN A KAIRÓ (MTI) A MENA közel-keleti hír­ügynökség cáfolta, hogy Nasz- szer elnök interjút adott vol­na a szudáni hírügynökség­nek. A szudáni lapok és va­lamennyinyugati hírügynökség pénteken ismertette ezt az állítólagos nyilatkozatot. A szudáni hírszolgálati iroda szerint Nasszer a közel-keleti harcokról nyilatkozott, s töb­bek között olyan kijelentést tett, hogy az EAK soha sem ismeri el Izraelt. A MENA hangsúlyozza, hogy Nasszer elnök semmilyen nyilatkoza­tot nem adott a szudáni hír­ügynökségnek. Az A1 Ahram szombati számában arról ír, hogy Odd Bull tábornok megegyezett az egyiptomi hatóságokkal az ENSZ-megfigyelők működé­sére vonatkozóan. A kairói lap hangsúlyozza, hogy a megegyezés azon az alapelven nyugszik, amely szerint a tűz­szünet nem más, mint át­meneti intézkedés mindaddig, amíg az izraeli csapatokat vissza nem vonják az elfoglalt területekről. Angol tiltakozás Az angol külügyminiszté­rium tiltakozott a Reuter- hírügynökség pekingi tudósí­tójának házi őrizetben tartá­sa ellen. A tiltakozást Rod­gers külügyi államtitkár kö­zölte pénteken a londoni kí­nai ügyvivővel, és követelte, hogy az angol újságírót azon­nal bocsássák szabadon. A Renmin Ribao szombati számának kommentárja meg­állapítja, hogy ez az ellenin­Mobutu: „számunkra Csőmbe már halott!” KINSHASA (MTI) A kiadatási okmányokról már csak Bumedien elnök aláírása hiányzik és Csom- bét, a Kinshasában távollété­ben halálra ítélt volt minisz­terelnököt repülőgépen Kon­góba szállítják — jelentette szombaton reggel a Reuter iroda Algirból. Alig fél órával azután, hogy az Algériai Legfelső Bíró­ság pénteken Csőmbe kiadá­sa mellett döntött, a kinsha- saí rádió így tudatta hallga­tóságával a hírt: „az áruló Csőmbe hamarosan itt lesz, Afrika ügye meghallgattatott. Az igazságos ítélet bebizonyí­totta. hogy az afrikai szolida­ritás nem szavakból áll csu­pán. hanem a valóságban gyö' erezik.” Az újságírók Mobutuval még péntek este találkoztak. A tábornok-elnök kijelentet­te: . .Csombét a mi bírósá­gunk halálra ítélte, számunk­at Csőmbe már halott”. tézkedés az Uj-Kína hong­kongi tudósítójának kétévi börtönre történt elítélése mi­att szolgáljon komoly figyel­meztetésül a britek számára. „Tisztogatás" Indonéziában DJAKARTA (MTI) A Reuter-iroda jelentése szerint Suharto tábornok djakartai háza környékén pánoélgépkocsik járják az ut­cákat és légelhárító ütegeket helyeztek készenlétbe. A hir közvetlen előzménye az, hogy Suharto ügyvezető államelnök nagyszabású tisztogatást ren­delt el a hadseregen belül azok ellen, akiket Sukarno támogatóinak ismernek. Az Antara-hírügynökség szom­baton jelentette, hogy Suhar­to előző este megbeszélést folytatott Kemal Idris vezér­őrnaggyal, a stratégiai erők főparancsnokával és hivatalos formában utasította a tiszto­gatások megkezdésére. Az Antara szerint „minél előbb vágják ki a fekélyt a hadse­reg testéből, annál jobb”. EGY HÉT A VILÁGPOLITIKÁBAN Közel-keleti holtpont az ENSZ-ben — Arab csúcsmegbeszélések Kairóban — Költségvetési krízis Bonnban — Szovjet figyelmeztetés — „Fehér Könyv" a brit katonapolitika változásairól Mint ama bizonyos júniusi nap óla állandóan — ezen a héten is a közel-keleti válság állott a nemzetközi figyelem középpontjában. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének ■ szín­helyén lázas munka folyt — ám elsősorban a kulisszák mögött, a külvilág kizárásá­val. Hétfőn elnapolták a vi­lágszervezet rendkívüli köz­gyűlését, amely csak pénte­ken folytatta munkáját. Az elnapolás célja az volt, hogy időt adjanak olyan kompro­misszumos határozati javas­lat kidolgozásához, amely meg­kaphatja a szükséges kéthar­mados többséget. A jelek sze­rint erre — legalább is a legközelebbi jövőben — nem sok kilátás van : az ENSZ adós olyan határozattal, amely megfelelő formában és gya­korlatilag is keresztülvihető módon követelné az izraeli megszálló csapatok kivonását az elfoglalt arab területekről. Az izraeli kormány magatar­tása nehezíti akcióival ilyen ENSZ-határozat létrejöttét. Hi­szen a Jeruzsálem óvárosá­nak kiürítésére hozott, majd ismételten megerősített, elfo­gadott határozatot sem haj­totta végre. Erre a magatar­tásra hívta fel a figyelmet Gromiko szovjet külügymi­niszter levele, amelyet az ENSZ Biztonsági Tanácsá­nak elnökéhez intézett, s amely arra int, hogy az utóbbi na­pokban sorozatosan kirobbant konfliktusok, amelyek a Biz­tonsági Tanács tűzszüneti ha­tározatának izraeli megsérté­sét jelentik — „rendkívül ve­szélyesek és nagyobb arányú katonai konfliktussá fajulhat­nak”. Az izraeli kormány a Gromiko-levéllel kapcsolat­ban válaszlevelet intézett az ENSZ-közgyűlés elnökéhez, amelyben a maga részéről az arab államokat vádolta ag­resszióval. Az ENSZ-ben belkövetkezett „közel-keleti holtpont” hátte­re előtt zajlottak le az „arab csúcs” tárgyalásai Kairóban. Ezeket a tanácskozásokat vál­takozó számú résztvevővel foly­tatták. Jellegzetességük azonban az volt, hogy Husszein jordá- niai király csak a tanácsko­zások legelső fázisában vett részt, Szaúd—Arábia, Líbia, Marokkó és Libanon képvise­lői pedig távolmaradtak a megbeszélésektől. Ily módon e tanácskozásokon a vendéglátó Nasszer elnökön kívül az algériai, a Szíriái, az iraki és a szudáni államfő vett részt. A megbeszélések csúcs- pontján Bumedien, algériai és Aref, iraki államfő a hét ele­jén Moszkvába utazott, ahol tárgyalásokat folytatott Brezs- nyewel és Kosziginnel. A moszkvai látogatás után visz- szautaztak Kairóba, ahol be­számoltak a Szovjetunióban folytatott eszmecsere eredmé­nyeiről. Az arab csúcstalálkozóról hivatalos közleményt nem ad­tak ki. de Bumedien, Aref és Azhari szudáni elnök sajtó- nyilatkozatot tett. Bumedien a sajtónyilatkozatban azt mon­dotta, hogy „teljes megegye­zés jött létre az izraeli ag­resszió következményeinek fel­számolása érdekében hozandó intézkedésekről”. Ez kétségkí­vül haladást jelent, miután a csúcstalálkozó korábbi perió­dusában úgy tűnt, hogy az ak­tivitását erőteljesen növelő Al­géria és Szíria a fegyveres harc valamilyen formában tör­ténő folytatása mellett emelt szót, míg Egyiptom hosszabb lejáratú, összehangolt politi­kai-gazdasági akciókkal kíván­ja elérni a közös politikai cé­lokat. A hét utolsó napján kairót sajtóinformációk nyilvánosság­ra hozták, hogy augusztus 7- én Szudán fővárosában kül­ügyminiszteri szinten tartaná­nak konferenciát. Ezen azon­ban— a jelek szerint — csak a határozottan állást foglaló arab államok megbizottai ve­hetnek részt. így valószínűnek látszik, hogy az EAK, Szíria, Irak. Algéria és Szudán kül­ügyminiszterei lesznek a tár­gyalások biztos résztvevői. A hét figyelemre méltó és mélyebb összefüggéseket Is felvető eseményei közé tarto­zik, hogy Nyugat—Európa két vezető országában, Nagy—Bri­tanniában és Nyugat—Német­országban kiéleződött a belpo­litikai helyzet. Ez az éleződés sok azonos vonást mutat, bár a két ország nemzetközi és katonai helyzete különböző. Ami Nyugat—Németországot Élmények, emlékek Angliából Birodalmi gondolat — európaiság Utazásunk egybeesett a kö­zel-keleti válsággal, a harci cselekmények kirobbanásával. A kiélezett nemzetközi esemé­nyek érzékenyen jelzik a köz­vélemény politikai érdeklődé­sét, reagálásainak hőfokát. Hol mérhető ez le? Az utcaképen, a lapok címoldalain, a hivata­los állásfoglalásokban. Kivált­képpen, ha a földkerekségnek olyan szférájáról van szó, mint a Közel-Kelet, ahol a brit ér­dekek alakulása egész törté­nelmi fejezetet foglal magá­ban. Igen figyelemre méltónak bizonyult az, amit az öt és fél­millió példányszámban meg­jelenő Daily Mirromál fejte­getett Mr. Lee Howard felelős szerkesztő, hogy a birodalmi gondolatot az európaiság gon­dolatának kell elfoglalnia az angol polgárok gondolkodásá­ban. Emögött az igény mögött, persze, megváltoztathatatlan történelmi tények állnak, amelyeket tudomásul kell ven­ni, tudomásul kell vétetni: az angol világbirodalom szétesé­se egyfelől, és a gazdasági gondokkal, s a fonsterling helyzetével összefüggő közös­piaci felvétel sürgető igénye másfelől. Ez utóbbit a közel-keleti események se szorították hát­térbe. A kilátásokról Mr. Wil­liam Rodgers, a külügyminisz­térium parlamenti államtitká­ra. tiki a nagy eseményeket látó és formáló Foreign Office egyik termében fogadott ben­nünket, igen derűlátóan nyi­latkozott: „Belépésünket az Európai Gazdasági Közösségbe valószínűnek tartjuk. Belépé­si kérelmünket népünk befo­lyásos közvéleményének nagy többsége támogatja. A kor­mánynak a felvételi kérelem­re vonatkozó határozatát a parlament túlnyomó többség­gel szavazta meg. Nagyon há­lásak vagyunk a tagállamok kormányainak támogató nyi­latkozataikért. A miniszterel­nökünk, külügyminiszterünk és a tagállamok kormányai kö­zött folytatott megbeszélések eredményeképpen meg va­gyunk győződve róla, hogy a felmerült akadályok nem lesz­nek áthághatatlanok”. A kilátásokat és a derűlá­tást azóta ú.i fejlemények és hullámverések motiválták, így Wilson miniszterelnök legu­tóbbi június 19-i párizsi láto­gatása. és nem keltik azt a benyomást, mintha a kérdés közelebb került volna a gyors, közvetlen megoldáshoz. Ott-tartózkodásunkkor egy hazai esemény hangolta egy­séges kórusba az angol sajtót: az un. „D-Notice”-ügy. A Daily Express leleplezéséből kitűnt, hogy a külföldre fela­dott táviratokat előzetesen az angol titkosszolgálat ellenőrzi. A kormány állásfoglalása sze­rint ez az újságközlemény megsértette a „Defence Noti- ce”-t. a nemzetvédelmi és nemzetbiztonsági érdekek vé­delméről szóló megállapodást, amelynek értelmében, szükség szerint, figyelmeztetik a sajtót egy-egy tervezett közlés tit­kosságára. és ilyenkor a saj­tó eláll a publikálástól. A Daily Express-t a Wilson ki­nevezte bizottság ártatlannak találta, ezek után a minisz­terelnök saját bizottságát is negligálta, s Fehér Könyvben kötötte az ebet a karóhoz, hogy a lap igenis fittyet hányt a D-Noticenak, és közleményé­vel ártott a nemzetbiztonsági érdekeknek. A Radcliffe-bi- zottság jelentésében az a meg­hökkentő megállapítás is sze­repel, hogy Leslie Lohan ez­redes, aki a titkos anyagokat illetően felelős volt a lapok eligazításáért, maga se volt beavatva a szükséges ismere­tekbe. így hát joggal vetődik fel a kérdés, hogyan ítélhette meg bizonyos adatok és anya­gok közölhetőségét. A kor­mány magatartása miatt a la­pok élesen támadták a minisz­terelnököt, s kapkodással, kö­vetkezetlenséggel vádolták. Ha a D-Notice ügy le is került napirendről, az egyéb prob­lémák miatt újra megindítha­tó kritikák pergőtüzéhez ezt a puskaport is szárazon tartják a miniszterelnök politikájának és manőverezésének ellenfelei. Az angol alsóház üléstermé­ben szokatlan, szegényes lát­vány fogadott bennünket. A jelző nem az ülésteremre vo­natkozik. hiszen a káprázato­sán gazdag gótikus ház vala­mennyi terme, folyosója, sok­sók történelmi emléket őriz. és művészi élményt nyújt, hanem az érdektelenségre, mivel a padsorokban egy miniszter, az alsóház 630 tagja közül pedig mindössze 6—7 képviselő ült Roy Roebuck munkáspárti képviselő, akinek szívélyes ka­lauzolásában ismerkedhettünk meg a gyönyörű palota szép­ségeivel, közölte, hogy a hét­fő délelőtti üléseken általá­ban kisebb jelentőségű ügyek­kel foglalkoznak, és ezek nem vonzzák a képviselők népes táborát. Kezünkbe adták a délutáni ülés programját. Eszerint a képviselők csaknem száz kér­dést intéztek, szóban és írás­ban a külügyminiszterhez. (Folytatjuk) Sárközi Andor illeti, a kiindulópont az, hogy a gazdasági stagnálás, sőt visz- szaesés veszélye pénzügyi lé­pésekre kényszerítette a kor­mányt, s ennek során hozzá­nyúltak az eddigi ,,tabu”-nak tekintett katonai költségvetés­hez is. Egyrészt Schröder hadügy­miniszter a nyugatnémet tá­bornoki kar nyomását kifejez­ve ültakozott, sőt állítólag le­mondással fenyegetőzött. Más­részt az Egyesült Államok nyíltan kifejezte elégedetlensé­gét. Schröder fellépése magá­ban hordja egy esetleges kor­mányválság csíráit, az újabb amerikai—nyugatnémet né­zeteltéréseket pedig Kiesinger kancellár és Brandt külügymi­niszter augusztus 15-i washing­toni utazása során kellene rendezni. A nyugatnémet krízis nap­világra hozott olyan belső fe­szültségeket. amelyek különö­sen időszerűvé teszik a bonni alkotmányjogi tervekkel kap­csolatos, e héten nyilvános­ságra hozott szovjet állásfog­lalást. A TASZSZ-nyilatkozat arra hívja fel a figyelmet, hogy a kivételes törvények rendszere, amelynek kidolgo­zását a jelenlegi bonni kor­mány is folytatja, súlyos fe­nyegetést jelent Európa biz­tonsága szempontjából. Ugyancsak a hadügyi költ­ségvetés körül bontakozom ki e héten az angol politikai vál­ság. A kiindul ópojt tot az úgy­nevezett „védelmi Fehér Könyv” nyilvánosságra hozata­la jelentette. Ez előirányozza a katonai kiadások fokozat« és lassú csökkentését és a hír­hedt „Szueztől keletre” politi­ka fokozatos felszámolását. A Fehér Könyv világossá teszi, hogy nem elvi vagy erkölcsi meggondolások alapján hozták ezt a határozatot, hanem egy­szerűen azért, mert Nagy—Bri­tannia gazdasági helyzete nem bírja elviselni a „Szueztől ke­letre” politika tehertételeit, s így a 70-es évek közepéig be­zárólag Londonnak katonai­lag vissza kell vonulnia Délke­let—Ázsiából. Ez a dolog lé­nyegét tekintve az Aden, Ma­laysia és Singapore területén lévő katonai bázisok felszá­molását jelentené. Feltűnést keltett, hogy Wilson a Fehér Könyv nyilvánosságra hoza­tala után (amely szerint még mintegy 7—8 évig fenntarta­nák a jelenlegi állapotot) ar­ra célzott: a változásokat eset­leg már korábban végre kell hajtani. Ebből Londonban azt a következtetést vonták le, hogy a kormányon belül né­zeteltérések merültek fel a brit katonai politika megvál­toztatásával kapcsolatban, * hogy esetleg Wilson kényte­len lesz átalakítani kormá­nyát. E kombinációk szerint a kormányátalakítás közép­pontjában Healey hadügymi­niszter személye áll majd. aki más megbízást kapna. A „helycserés átalakítás” esetleg érintheti Callaghan pénzügy- miniszter és Brown külügymi­niszter pozícióját is. Gömöri Endre Felvételre keresünk budapesti munkahelyre szerkezctlakatos, hegesz­tő, marós, esztergályos, mintakészítő szakmun­kást, férfi segédmunká­sokat. portásokat, vala­mint vidéki munkára lakatosokat, hegesztőket, csőszerelőket és festő szakmunkásokat. Orszá­gos Bányagépgyártó Vál­lalat Budapest IV., Ba­ross u. 91—95.

Next

/
Oldalképek
Tartalom