Nógrád, 1967. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-04 / 130. szám
1967. június 4. vasárnap NÖC9 ÄT3 Vasarnapt levél A szociális és kulturális alapról Két levelet kaptam a napokban, egyazon témáról, de más-más oldalról vizsgálva-panaszolva egy hosszá évek óta ki-kiújuló falusi, t— szorosabbra zártan: termelőszövetkezeti — problémát. Panaszolja az egyik, hogy ama bizonyos két százalékot, melyet szociális és kulturális alapként tartanak számon a szövetkezetek, sok esetben méltatlan és szabálytalan célra szórnak szét, holott a megszaporodott szociális irányú teendőkre és kötelezettségekre az alap már jelenleg is szűkösnek bizonyul. Az a vélemény, hogy a két százalék rendeltetése elsődlegesen szociális jellegű, felhasználását ennek szemelőtt tartásával kell intézni. A másik levél viszont éppen azért emel szót, mert a termelőszövetkezetek többségében a szociális és kulturális alap csupán a rendeltetés első részének felel meg, de mostohán bánik a kulturális ügyek támogatásával, az anyagi lehetőségek nem segítik kellő mértékben a szövetkezeti parasztság tudatformálódását, szakmai és általános művelődését, kulturálódását. Lényegében két szélsőséges nézet ütközik meg az idézetekben. Nem mai keletű állásfoglalások a dologban; egyidősek a rendelkezéssel, mely a két százalék ilyen célú tartalékolását létrehívta. A felosztás arányának meghatározatlansága szülte, de a kérdésben az ellentétek a szociális feladatok növekedésével mostanában élezettebben jelentkeznek, mint korábban. Az egészséges, arányos elosztás, felhasználás kérdése, illetve a szociális oldal javára mutatkozó aránytalanság, elsősorban annak következménye, hogy újabban az elmúlt év közepétől a kettős rendeltetésű alapból fizetik a termelőszövetkezetek a betegségi segélyt, de befolyásolja az arányeltolódást a termelőszövetkezeti tagság magas életkora, a nőtagok száma is. Ezzel szemben kétségtelen tény, hogy a kulturális nevelő munkának — a két százalékból részesen — a szocialista nagyüzemi szemlélet kialakításában rendkívüli szerepe lehet. Segítheti az okos kezdeményezéseket, a szocialista közösség, erkölcsi kialakítását, erősítheti a szövetkezeti demokráciát, és önképzésre ösztönözhet. Melyik legyen mégis a kedvesebb? — ez végeredményben a vita alapja. S a vita kimenetele az „ahány ház, annyi szokás” elve szerint alakul. A megyei Népi Ellenőrzési Bizottság a közelmúltban széles területű felmérést végzett e témakörben, s nagyon tanulságos észlelésekre jutott. Huszonhárom község termelőszövetkezetében gyűjtött tájékozódás általános tapasztalata, hogy a gazdaságokban tevékenykedő szociális és kulturális bizottságok kevés kivételtől eltekintve hiányosan töltik be feladatukat. Nem élnek véleményező, javaslattevő jogkörükkel, — ez elsősorban a kulturális célra fordítandó összegek felhasználását, illetve helyes felhasználását érinti. A bizottságok szerepe kimerül a szociális segélyek, juttatások elbírálásában, s keveset törődnek anyagi ügyintézéssel kulturális vonatkozásokban. Az elosztás arányeltolódása ilyen módon a természetes szükséglettől függetlenül is kínálkozik, s az alap nagyobb hányadát megemésztik a szociális juttatások. Aránytalanságra figyelt fel a népi ellenőrzés sok helyütt. Ersekvadkerten például 261 ezer forintból mindössze 86 ezer, Romhányban 49 ezerből 17 ezer forint jutott kulturális célra, a felsőtol- di termelőszövetkezetben pedig 60 ezerből alig ezer forint. Ez utóbbiban épp csak nevet adtak a gyereknek, de lehetne hasonlókat sorolni még bőségesen. Az is igaz viszont, amire a „szociális" pártiak gyakran és szívesen hivatkoznak: a kulturális felhasználás a kiszemelt célokat tekintve még mindig nem a legmegnyugtatóbb. Az összeget nagyrészt olyan társaskirándulások, üdültetések, utaztatások nyelik el, melyek vajmi kevéssé nevelő, ismeretbővítő értékűek. A kishartyáni Egyesült Erő termelőszövetkezet például több, mint 27 ezer forintot kívánó balatoni utat szervezett, de semmi más kulturális „beruházásról” nem adhat számot. Ugyanígy Keszegen, meg Karancslapuj- tőn, holott ennél sokkal jobb és hasznosabb helye is volna a forintoknak. Egy nemrég tartott megyei értekezleten többen szóvá tették a termelőszövetkezetek és a községi művelődési otthonok kapcsolatának hevenyészettségét, alkalmiságát és lazaságát, holott éppen itt lenne már az ideje, hogy termelőszövetkezeti gazdaságaink jól felfogott érdekeik szerint, a falusi tudatformálás mecénásaivá váljanak a művelődési otthonoknak. Olyan anyagi támogatóivá, akik áldozatkészségükért igényüket is benyújtják. Az ellenszolgáltatás kölcsönössége a falu szellemi, kulturális haladásának ma már kikerülhetetlen feltétele, mint ahogy hovatovább az is, hogy a falu életében szerepet játszó valamennyi társadalmi és gazdasági szervezet egységes kulturális alapban szövetkezzék a közös célokra. A kibúvók keresésének időszaka lejárt, az anyagi szövetkezés viszont az eddiginél elevenebb, tartalmasabb és hasznosabb kulturális programban tükröződhet és igazolhatja a szövetkezés helyességét. Visszakanyarodva a szociális és kulturális alap mai problémáihoz, most már lassan észre kell vennünk, hogy a megnövekedett rendeltetések teljes betöltésére mind több helyen szűkösnek látszik a rendelkezésre álló két százalék. Néhány termelőszövetkezet jól látja: a gondot úgy űzheti el portájáról, ha a szociáliskulturális tartalékolást a korábbinál nagyobb mérvűre emeli. A gazdaságok általános anyagi erősödése legtöbb helyütt lehetőséget ad erre, a szűkösség gondjai nélkül pedig nézetek káros villongásától mentesen tehetünk eleget a falu szociális és kulturális szükségleteinek, igényeinek egyaránt. Barna Tibor A politikaién szakirodalom terjesztésének újabb akciói Amint azt lapunk korábbi számában hírül adtuk, ez év elején a MEDOSZ, a Földművelésügyi Minisztérium és a Hazafias Népfront együttes állásfoglalást adott közzé a mezőgazdasági dolgozók szak- irodalom ellátásának javításáról. Ez kimondja: „A mezőgazdasági termelés eredményességének fokozásában mind nagyobb jelentősége van a dolgozók szakmai, politikai tudásának, A szakmai ismeretek fejlesztésében fontos szerepet tölt be a a szakirodalom.” Az ellátottság megszervezésében, természetesen jelentős munkát vállal a Kossuth Könyvkiadó Nógrád megyei Kirendeltsége is. Erről, illetve a további idei tervekről kérdeztük Vígh Mihály kirendeltségvezetőt. — Az üzemi köyvtár állományának (könyvek, szaklapok stb.) beszerzését az állami vállalatok szerintünk is elsősorban a szakkönyv jellegének és felhasználási céljának megfelelően a vállalat- fejlesztési és a műszaki fejlesztési alapból, a termelőszövetkezetek a szociális-kulturális alapból, vagy üzemviteli pénzeszközeikből biztosíthatják. E feladatok segítése érdekéből júniusban a termelőszövetkezeteknek is megküldjük azoknak az időszerű szakmai, politikai könyveknek ' jegyzekét, melyeknek megvételét és felhasználását feltétlen hasznosnak tartjuk. A szakkönyvekből egy- egy mintapéldányt a Kossuth Könyvkiadó salgótarjáni ki- rendeltsége a napokban megküldi a járásoknak. Kívánatosnak tartjuk a jól dolgozók könyvekkel történő jutalmazását is olyan könyvekkel, amelyek elősegítik azok szakmai, politikai művelődését. — Milyen újabb kezdeményezésről számolhatunk be ezen kívül? — A pártmunkások, pártaktívák, esti egyetemi hallgatók, pártiskolai tanulók részére jövő hónaptól Marx, Engels, Lenin-műveinek megvásárlását húsz százalékos árengedménnyel tesszük lehetővé. Ennek érdekében júniusban valamennyien utalványokat kapnak, amelyék ellenében megvásárolhatják a kívánt művet. Mindezen kívül a Marx, Engels, Lenin összes művei sorozatokat és a marxizmus—laninizmus klasszikusai kiskönyvtár sorozat megjelent köteteit tíz havi részletfizetésre is beszerezhetik pártmunkásaink. A népművelés munkásai között minden tavasszal új erőre kap a nyári népművelés körüli vita. Megütköznek a megszokotthoz görcsösen ragaszkodók és az újat szenvedélyesen keresők. Az előbbiek sokéves tapasztalatokra hivatkozva feleslegesnek tekintve minden erőfeszítést, a nyár beköszöntésével hét lakatra zárják a kultúrotthon, a könyvtár ajtajait, az utóbbiak figyelve az emberek változó életét, munkakörülményeit és fejlődő igényeit, igyekeznek hígítani a művelődési lehetőségek határát. Nem nehéz észrevenni, hogy a falvakban élők jelentős része — különösen a fiatalabb korosztály — nyáron is rendelkezik a téli hónapokban hasonló, művelődésre fordítható idővel. Esténként, szombatokon, munkaszüneti napokon a zsúfolásig telt cukrászda, kisvendéglő, kocsma, szabadban kialakult helyek elevensége bizonyítja, hogy a fiatalok keresik a társas kapcsolatokat, a találkozás, a véleménycsere, a szórakozás lehetőségeit. Nyáron többnyire otthon tartózkodnak a közép- és felső iskolás diákok. Rengeteg ideje szabadul fel az általános iskolásoknak is, akik kellő szülői felügyelet, hasznos élményt nyújtó elfoglaltság nélkül sokszor olyan „szórakozásban” töltik örömüket, amely fejlődésüket helytelenül befolyásolja, esetleg társadalmilag veszélyes. Közismert a gyermekbandák, a galerik nyári elszaporodása. Valószínű, hogy a szülők és nevelők egyaránt örömmel vennék, ha az úttörőszervezetekkel közösen a kultűrott- honok, a könyvtárak minél több, vonzó gyermekfoglalkoztatást rendszeresítenének. A népművelési intézmények felszerelésének, anyagi ellátottságának fokozatos javulása mind kedvezőbben szolgálja a kulturális rendezvényeket. Aligha tekinthetjük teljesen hasznosítottnak a ma már szinte minden kultúrott- honban, közös szórakozóhelyen megtalálható televíziót, vagy a széles körben elterjedt magnetofont. Pedig ezek nagyon alkalmasak a nyári népművelés céljaira. A nyári népművelés szükségességét, lehetőségét bizonyító néhány tény és érv felsorakoztatása mellett — köszönettel a kiváló kultúrotthon igazgatóknak és könyvtárosoknak — a programok kialakításához is egyre több tapasztalatot nyújthatunk. A nyár kiválóan alkalmas a már több helyen (Mohora, Érsekvadkert, Mátranovák) bevált összevont ismeretterjesztő napok tartására. A tanítási szünettel az iskolai tantermek lehetőséget kínálnak különböző kiállítások rendezésére. A község társadalmi, gazdasági problémáitól függően sor kerülhet történeti-, termék-, termelési eljárás, technikai-, egészség- ügyi-, lakberendezési, képzőművészet!-, foto, kézimunka, háztartási, vagy más jellegű anyag megismertetésére. Tarthatnak a kiállításhoz kapcsolódó rövid ismertetőket, bemutathatnak, esetleg megvitathatnak rövid szemléltető filmeket. Ruhabemutatóval egybeköthető az öltözködési tanácsadás. A gyermekjáték, mesekönyv bemutatót követheti néhány hasznos, alapvető pedagógiai tanács. A rendezéshez készségesen adnak segítséget a járási művelődésügyi szervek, intézmények, társadalmi szervezetek, bizonyos esetekben számítani lehet üzemek, kereskedelmi szervek közreműködésére is. A komplex rendezvények céltudatos tervezéssel alkalmasak a résztvevők érdeklődésének felkeltésére, ismereteinek bővítésére. Megyénkben sok gazdag hagyománnyal, történelmi emlékkel bíró falu, település van. (Drégelypalánk, Nógrád, Hollókő, Csesztve stb.) Ezek olyan lehetőségek, melyekre érdemes gondos tervezéssel egész falut, vagy környéket megmozgató kulturális programot építeni. Nemzeti értékeink megbecsülése, a múlt és a jelen helyes összevetése fontos elemét adhatja a hazafias érzések fejlesztésének. Több művelődési otthonunknak szép parkja van. Az egészséges szórakozást, a szabadidő hasznos eltöltését jól segíthetnék a szabadtéri műsorok, bemutatók, vidám vetélkedők, táncos rendezvények. Az ilyen falusi vasárnapok vonzzák a szomszéd községek ifjúságát is. indítékát adhatják sok kellemes kirándulásnak. A kirándulások szintén hasznos szolgálói a kulturális nevelésnek. Csak helyeselni lehet, ha kultúrott- honok a társadalmi szervekkel csoportos utazásokat szerveznek. Mind gazdagabb programot kínálnak például az ország különböző városaiban rendezett kulturális napok. Üdvözölni lehet azokat a kultúrotthon igazgatókat, akik helyes válogatással felhívják ezekre a figyelmet, s a jelentősebbekre — csoportos utazást szerveznek. Nem kerülhetjük ki az üzemi, illetve tsz kulturális alapból fedezett jutalom kirándulásokat sem, melyeknek értékét nagymértékben meghatározza a gazdasági egységek vezetőinek és a művelődési otthon igazgatóinak együttműködése. Számtalan példa mutatja, hogy a termelésben kiválóan helytálló, jutalmazott munkásnak feltétlenül előnyére válik, ha utazása gazdagabb tartalmat kap. Szeretnék emlékeztetni azokra a művelődési körökre, csoportokra — természetjárók, fotózok stb. — amelyeknek igazi lehetőségei elsősorban a nyári hónapokban adottak. A művészeti csoportok, az egyes tagok, vagy éppen a művészeti vezető üdülése, hosszabb távolléte miatt a nyári hónapokban igen gyakran kénytelenek szüneteltetni tevékenységüket. A televízió adásai, irodalmi, zenei, képző- művészeti műsorai, filmösszeállításai viszont pótolhatják az űrt. A közös élményszerzés, az alkotó vita biztosíthatja az otthon maradók folyamatos fejlődését. Ha az ifjabb korosztályra gondolok, szinte elengedhetetlennek tartom a televízió gyermek adásainak, az ifjúsági filmek csoportos látogatásának megszervezését. A tanuló ifjúság hálás közönsége a szellemi és mozgásos vetélkedőknek, játékoknak. Kívánatos, hogy a kultúrott- honok meghatározott időben rendszeresen nyitva álljanak a gyermek előtt, ezzel biztosítsák a kulturált szórakozást, a szabadidő hasznos eltöltését. Bár nyaranta általában kevesebbet olvasnak äz emberek, mégsem lehet jó szemmel nézni a több hétre bezáró falusi könyvtárakat. A könyvtáros szabadsága, távolléte némi körültekintéssel, a KISZ, vagy más társadalmi szerv közreműködésével könnyen áthidalható. Ismét a tanuló ifjúságra gondolok, amikor nyárra is ajánlani merem a könyvankétokat, irodalmi játékokat. > Néhány sorban nehéz ösz- szegezni a nyári népművelést segítő, mind gazdagabbá váló tapasztalatokat, az említett gondolatok legfeljebb ösztönözhetik a népművelés helyi irányítóit, munkásait a lehetőségek gondos számbavételére, a járható utak keresésére. Nádházi Lajos Szombaton megnyílt a salgótarjáni vasút századik évfordulója alkalmából rendezett kiállítás a József Attila Művelődési Házban. Június 17-ig minden nap megtekinthető 10 órától 18 óráig (Koppány György felvétele)