Nógrád, 1967. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-11 / 136. szám

JS7 Vinnie 11 vaslm.'-iri meMB a hísértetek, tervek, gondok Új feladatok előtt a Cserépkályhagyár A főmérnök felüt egy dosz- sziét, amelynek felirata egye­lőre: „Elintézetlen ügyek". A gyár vezetői ugyanis összeál­lítottak egy tervezetet, ame­lyet tanulmányozás, jóváha­gyás végett felterjesztettek a Finomkerámiaipari Országos Vállalathoz. — Javaslatainkat általában helyesléssel fogadta a vezér- igazgatóság — mondja Gyö­nyugatnémet és egy lengyel tani... Persze, azt sem bán­céggel. A lengyel cég ajánla- nám, ha a megyében csak egy ta a kedvezőbb. Előrelátható- kályhagyár lenne — nevet a lag az kapja a fogadóállomás főmérnök. — Ha tőlem függ- kivitelezésére a megrendelést, ne, én bizony az egyiket meg- Ha minden jól megy, jövőre szüntetném, nyélbe ütjük a dolgot. Az el­mondottakon kívül még az idén kiterjesztjük a gyár ter­melő egységeinek önállóságát. Az év elején ugyanis az egyik részleget önelszámolóvá tet­kér István. — A végleges tűk. Az első negyedév értéke­intézkedésekkel azonban Bu­dapesten is várai kell, amíg a Gazdasági Bizottságnak az iparágra vonatkozó döntései megszületnek. — Mit tartalmaz a terve­zet? — A Romhányi Cserépkály­hagyár legfontosabb felada­ta a kályacsempegyártás — fe­leli a főmérnök — Célunk, hogy az új gazdaságirányítá­lése pozitív volt, mind a ter­melékenység, mind a létszám és bérgazdálkodás szempont­jából. Jövőre bevezetjük a negyvennégy órás, ötnapos munkahetet... — Az értékesítésről nem esett szó... eddig Értékesítési gondjaink si mechanizmus bevezetésére egyelőre nincsenek. Ez azon- átállítsuk hagyományos tech- ban nem tesz bennünket et­nológiánkat, fokozatosan át- bizakodottá. Számítanunk kell arra is, hogy előbb, vagy térjünk a korszerűbb, prése­lése® csempegyártásra. Feláll, s a szomszéd asztal­hoz lép. — Tessék, ez a két csempe az NDK-ból való. Hasonlítsa össze a miénkkel. A némete­ke szebb, elegánsabb. Előállí­tásának technológiája egysze­rűbb, gyorsabb, jobbak a né­met csempe szilárdsági tu­lajdonságai is. Ha tehát ver­senyképesek akarunk maradni mind a hazai, mind a külföldi piacon, ezt a technológiát kell választani. — Mi az átállás feltétele? — A Finomkerámiaipari Országos Vállalat segítsége. Kértük egy présgép beszerzé­sét, amely hagyományos ön­tőgépeinknél hatszorta terme­lékenyebb, a mieinknél gyen­gébb minőségű anyagokból is kitűnő minőségű kályhacsem­pét állít elő, alkalmazása energia megtakarítással is jár. — Mit válaszoltak a kérés­re Budapesten? — A gép beszerzése érdeké­ben megikezdödtek a tárgya­lások. A gép, szerszámokkal együtt negyvenezer NDK már­kába kerül. Remény van arra, hogy az első berendezés az idén megérkezik. — Mit terveznek ezen kí­vül? — Jelenlegi burkolólap-ka­pacitásunk növelését. A mosta­ni kézigyártást gépesítjük. A samott béléslapok gyártását is fokozni, tökéletesíteni akar­juk: vagy a jelenlegi fatüze- léses kemence megváltozta­tásával, vagy a gáztüzeléses technológia bevezetésével. — Ügy tudom, ez utóbbi már hosszabb ideje foglalkoz­tatja a gyár szakembereit. — Valóban. Félüzemi kí­sérleteket folytattunk a he­rendi propán-bután gázke- meneón. — Mit ígér a gáztüzelése® technológia? — Szemben a szénből elő­állított generátorgázzal, a Egy percig sem kétséges, hogy a főmérnök nem a cse- répkályhagyártást szüntetné meg, hanem a vaskályhákét. Annál is inkább, mert — ért­hetően — ő a cserépkályhát jobb, gazdaságosabb tüzelő- eszköznek tartja a vaskályhá­nál. Hogy a Romhányi Cserép- kályhagyárnak a jövőben lesz­nek-e vagy sem értékesítési gandjai — ma még ki tud ja? Vezetőink készülődése az új mechanizmusra mindenesetre azt sugallja — számítanak ar­ra is, hogy idővel meg kell küzdeniök a konkurrenciával. A hazaival és a külföldivel egyaránt. Nem kétséges, hogy utóbb telítődik a piac. Képe- egy sor idézett intézkedés eb- seknék kell lennünk új vásár- bői az előrelátásból táplálko- lókat, piacokat szerezni. A zik. Ellentmondásra csupán gyár természetesen törekszik a az a szándék késztet, melynek biztonságra. Jövőre megszű- alapján a jelenlegi átlagos ntk a kiutalásos rendszer. Ha a FOV hozzájárul, szeretnénk megrendelőink számát csök­kenteni, és velük éves szer­ződésit kötni. — Ez a fajta biztonság egy idő hét. Vajon az éves jogi szer­ződések nem akadályozzák-e majd a friss, dinamikus rea­gálást a piaci változásokra? — Erről sem feledkeztünk meg. A már elmondott mű­szaki intézkedéseken kívül nagy súlyt fektetünk termé­keink propagandájára. Kata­lógusokat, prospektusokat adunk ki. Szélesítjük a vá­lasztékot. Olyan kályhák, kan­dallók terveit dolgozzuk ki, amelyek illeszkednek a szoba berendezéséhez, hangulatához. Foglalkozunk a gáztüzelésű cserépkályha típusainak ki­dolgozásával is. termelői ár csaknem a kétsze­resére emelkedne 1968-tól. Nem hiszem, hogy az ilyesmi egy termék még nagyobb ke­lendőségét előmozdítaná. He­lyes, ha a gyár az önköltség csökkentése érdekében terme­— Olcsóbb, vagy drágább lesz-e a cserépkályha 1968- tól? — Egy kályhacsempe jelen­legi nettó termelői ára négy forint hatvan fillér, fogyasztói ára öt forint nyolcvan. A csempe tényleges önköltsége azonban átlag hat ötven, hét forint között van. A várható árváltozásokra is számítva, a md javaslatunk nyolc forintos termelői ár. Ennek azonban nem kell szükségképpen a kályha bruttó árának az emel­kedéséhez vezetni. Hiszen amíg egy cserépkályha anyag­ára például nyolcszázharminc forint, azért felszerelve két­ezer, kétezer-kétszáz forintot is kifizet a megrendelő. Itta falon lát egy díszes búbos kandallót. Ennek az anyag­ára ezerhatszáz forint. Tud­propán-bután gáz nem okoz juk, hogy a megrendelő hét- a csempe felületén bemaró- ezer-kétszáz forintot fizetett a dásokat, egyéb elváltozásokat, szerelő cégnek. Ezt a torz A propán-bután gáztüzelés arányt az anyagárak és a bevezetése lehetővé tenni az szerelés díja között nem tárt- olcsóbb, úgynevezett frittelt juk indokoltnak. A romhányi mázak alkalmazását csempéből általunk akár ext­— A sikeres kísérletek ha- ra kívánság szerint összera­múlva veszélyes le- lékenyebb tecnológiák beveze­tésére törekszik. Annak is örülünk, ha egy gyár be akarja bizonyítani: termékeit indokolatlanul drágán szere­lik. Azt sem rosszal hatja sen­ki, ha saját termékük érté­kesítése érdekében hangoztat­ják: a cserépkályha jobb, gaz­daságosabb tüzelőeszköz, mint a vaskályha... Erről azonban elsősorban a vásárlót kell meggyőzni, aki ezután is olyan tartós fogyasztási akii­re fogja költeni a pénzét, amely megfelel szükségletei­nek, ízlésének — és anyagi helyzetének. Márpedig' nem biztos, hogy ehhez a „meg­győzéshez” a termelői ár emelése a legjobb módszer... Csizmadia Géza Hógrád gyöngye lesz a Bánki-tó Megyénk legszebb természe­ti kincseinek egyike a Duna­kanyarhoz tartozó Bánki-tó. Horgász- és strandélete több évtizedes múltra tekint vissza, ám az idegenforgalmi szervek csak az utóbbi esztendőkben figyeltek fel rá. A festői szép­ségű környezetben fekvő ta­vacska jövőre valósággal új­jászületik. A járási tanács vb, a közsé­gi tanács, valamint a MÉSZÖV és a rétsági fmsz összefogásá­val — hétszázezer forintos költséggel — meleg egytál­ételt kínáló vendéglő épül. A jelenlegi elképzelések szerint a megnyitásra július elején ke­rül sor. A rétsági fmsz saját építőbrigádját adja segítségül a tsz-ek közös építő vállalko­zásának munkásai mellé. A Felsőpetényi Ásványbánya igazgatója a szakszervezettel egyetértésben úgy döntött, hogy bányászüdülőt építtet a tó partján. A körülbelül egy­millió forintos létesítmény harminc vendég egyidejű pihe­nésére ad lehetőséget. Üdülő­építés gondolatával foglalko­zik a balassagyarmati városi kórház, valamint a salgótar­jáni fegyveres erők klubja ve­zetősége is. A községi tanács majdnem negyedmillió forintért rendez­ted a tónak a horgásztanya felé eső részét. Az Ipolymen- ti — régebbi nevén: Lókos — Víztársulat a tó medrét ren­dezi úgy, hogy a part jelentős szakaszáról eltávolítja az isza­pot, s így nagyobb teret bizto­sít a strandojóknak. Ugyan­csak az Ipolymen/ü Víztársulat dolgozói terelik él a 2. számú főközlekedési üt környékéről Összegyűlő csapadékvizet a tó felől. A horgászok majd kétszáz Amur-fajtájú halat telepítet­tek a tói». Ez a halfajta ki­zárólag pövényi táplálékkal — főként hínárral — él, ezért fontos szerep vár rá a tó tisz­tántartásában. A horgásaegye- aület gondoskodik majd arról, nehogy e halfajta túlságosan elszaporodjék, s így a tavat részben környező nádast ki­pusztítsa. Szőküíő kalászok G ondos, jó gazdának tar­tották a falubeliek az ipolyvecei termelőszö­vetkezet elnökét akkor is, ami­kor még az egyéniben dolgoz­tak. S ahogy múlnak a közö­sen töltött esztendők, örömmel látják: előrelátását, a jó gaz­da gondosságát a szövetkezet­ben is megtartotta. Most is. még alig hogy kalászba szök­kent az árpa, szőkülni kezdett a négyszáz holdas rozstábla, Ipolyvecén már készülődni kezdtek a nyár legnagyobb erőpróbájára, az aratásra. Megkötötték a szerződést a gépállomással és a termelő­szövetkezeti tagokkal is. Hi­szen a dőlt, kuszáit roasvetés- ben aligha dolgbzhat aratógép, vagy kombájn. Kijavították a cséplőgépeket, s megszervezték mindkettőhöz a cséplőcsapatot. De a szövetkezetiek ezzel még korántsem tekintik befejezett­nek a készülődést, a gabona­betakarítás megszervezését. Ügy igyekeznek, hogy a ka- pásnövények ápolásával, a ta­karmánybetakarítással is vé­gezzenek, mire kasza alá érik a gabona. Csak így tudják a gépeket, a fogatokat, az embe­reket. egyszóval minden ren­delkezésre álló erőt mozgósíta­ni az aratásra, a cséplésre. Hasonló készülődés előzi meg a gabonabe takarí fást a megye valamennyi termelőszö­vetkezetében és a gépállomá­sokon is. A tennivalók rend­jét a közelmúltban beszélték meg Balassagyarmaton a közös gazdaságok, a gépállomások szakemberei. A munka nem kevés. Több mint 67 ezer hold kalászos termését kell betaka­rítani a földekről, viszonylag rövid idő, mindössze egy-más- fél hónap alatt. Ilyen körül­mények között a gondos elő­készítés, a jól szervezett mun­ka fél sikert jelent. Jó pár éve már, hogy a gabonabetakarításban, az ara­tás es a cséplés embert izzasz­tó nagy mimkájában a gépek vették át a főszerepet. Nóg- rádban tavaly» tavalyelőtt, de a korábbi esztendőkben is aratógépek, kombájnok vágták le a kalászosok hetven—nyolc­van százalékát Érthető tehát, ha a gabonabetakarítás előké­szítésének egyik legfontosabb része a gépek „felkészítése", kijavítása, munkájának meg­szervezése. Ezekben a napok­ban gépállomások és termelő- szövetkezetek szerelői felkutat­Hindis' készenlétben tására milyen gyakorlati in­tézkedések várhatók? — A központ tárgyal egy kott kályha kiváló tulajdon­ságainak garanciáján kívül — ezt is be szeretnénk bizonyí­A lengyel — szovjet kapcsolatok története A varsói Kslazkaá-i kiadónál megjelent Wiedza sai, szovjet és lengyel politiku- a „Len- sok nyilatkozatai, diplomáciai gyei—szovjet kapcsolatok 1917- jegyzékek, államférfiak nyilai­tól 1945-ig” című dokumen- kozatai a lengyel—szovjet tűm gyűjtemény. A rendkívül érdekes kiad­vány 154 dokumentumot kö­zöl időrendi sorrendben. Ezek: államközi egyezmények, hiva­talos jegyzékek, kormányok és politikai szervezetek felhívá­kapcsolatokról. Az értékes kiadványt 2. kötet egészíti majd ki, amely az 1945-től 1964-ig lejátszó­dott eseményeket mutatja be a lengyel—szovjet kapcsolato­kat tükröző dokumentumok és anyagok fényében. Dühöng a hóvihar, szakad­nak a vezetékek. Nyár van, villámok cikáznak, csattog, dörög és egyszercsak sötétség­be borul minden. Az önkéntelenül védett húzódik, de vannak, akiknek ilyenkor is — télen és nyáron egyaránt — menni kell. mert a beosztásuk erre kötelezi őket. Üzemzavart jelentenek tele­fonon. Megbénult a bányában — Szilveszterkor nálunk jöt- — Sok üzemzavar-elhárítás tünk össze. Népi mehettem se- ban részt vettem, de még nem hova, mert én voltam a „bak- volt egyforma körülmény, tor”. Így nevezzük a készenié- Legutóbb a szurdoki trafó ember tét. Ezen, felváltva éjjel-nap- égett le. Az ember mindig újat helyre pal, hétköznap, vasárnap né- talál és tapasztal. Természetes gyem osztozunk műszakiak — a rendkívüli, főleg elemi csa- mondja. pásokból adódó üzemzavarok­— Nem sokáig voltam ott- ra nem lehet eléggé félkészül hon, menni kellett, mert baj ni. Más az, hogy a 35 kilovol- volt Előfordul, hogy hetekig tos vezetékeket, berendezése- nincs semmi, máskor meg két minden hónapban ellen­minden éjjel keltik az embert, őrizzük, a 10 kilovoltosokat pe­minden. Nincs energia. ' nincs Oly«« i* V°W, hogy annyira dig negyedévenként. Ilyenkor Állnak a gépek, a az emberek vár­világítás, szivattyúk, nak. Az ügyeletes művezető Irá­nyításával azonnal indulnak a karbantartó villanyszerelők. Ha csak kisebb a baj, elegen­dő az oldalkocsis motorkerék­pár, ha nagyobb akkor a Gaz­kocsi kell, a terepjáró, vagy éppen teherautó, mert a transzformátor leégett, cserél­ni kell. Nagy a területük, az egész nógrádi bányamedence, ame­lyet behálóz a 35 kilovoltos és tíz kilovoltos villamosenergia w vezeték, és a három állandó kezelés telep mellett még vagy 40—50 kisebb-nagyobb transz­formátorállomás is van. sürgősen kellett menni, még különféle méréseket is vég- cipőt sem tudtam húzni, pa- zünk, és ahol bizonytalan va- pyesba léptem és indultam a lami, azt cseréljük. Csopor- saját Trabantommal. tünkhöz tartozik még az ösz­lVImálunk nincs olyan, hogy szes aknaszállító gépek, akna­letelt a nyolc óra, letettük a jelző berendezések, és a föld­kalapácsot. Soha nem tudja az alatti ötkilovoltos állomások ember, melyik pillanatban ml ellenőrzése, karbantartása is vár rá. Ha valahová elmegy, az egész tröszt területén, arról is szól a többieknek, Szép munka, csak igen nagy hogy baj esetén hamar utói- felelősséggel jár. Józan fej, érjék. józan ész kell hozzá. Mindig Sosem felejtem el, amikor a mondom a többieknek is: na- pécskői trafó leégett. Lehetet- gyón fontos a józanság, az len helyen van, az esőáztatta elővigyázatosság. Akkor vi talajon csak nagyon nehezen szont, amikor már elhárítottuk tudtuk megközelíteni. Mire a az üzemzavart, és a több órás cserével végeztünk, tízórás ki- munkában kifárad az ember, bizony jólesik egy pohár sör, Olyan is előfordult, hogy egy Olyankor a jól végzett munka helyen egymásután nyomban tudatában el Is fogyasztjuk, de két berendezést kellett lecse- előtte soha — mondja. Pazdera János, a villamos- rélni. Az az eset tanulságos is Üzemzavar volt. Sokszor le­karbantartó részleg művezető- volt számunkra. Azóta még a hét olvasni a termelési jelen­je a felszabadulás évében lett meósokban sem bízunk, ma- tésekben, és azt is, hogy si- villanyszerelő tanuló. Azóta gUnk igyekszünk meggyőződni került gyorsan elhárítani, na- már a telepkezelői vizsgát is arról, hogy a cserére vitt tra- gyobb termeléskiesés nélkül. A letette, sőt tavaly a bánya- fő valóban kifogástalan-e, — jelentés mögött a karbantartók gép- és villamosipari techni- njagyarázza. gyors, jól szervezett munkája kusi oklevelet is megszerezte Az emlékei között kutat, Van minden esetben, levelező úton. majd újra megszólal: Bodó János jak az arató- és cséplőgépek, a kombájnok hibáit, s lelkiis­meretes. gQndos munkával ki­javítják az alkatrészek legap­róbb kopását, törését is. A gomdos munkát a gépek javításánál nem lehet eléggé hangsúlyozni. A nyugtalan fel­színű Nógrádban a gépek. így az aratógépek, a kombájnok is, rendkívül nehéz körülmé­nyek között végzik munkáju­kat. A nyári időszakban meg, amikor tennivalójuk valósá­gos tengerré dagad, méginkább igénybe veszik az okos szer­kezeteket A sokszoros túl­terhelés alatt bizony sokszor még azok a gépek is megrop­pannak, amelyeket éles sze­mek, gondos kezek készítettek elő a nagy munkára. Még gya­koribb, szinte elkerülhetetlen a hiba abban az esetben, ha a munkagépeken csak felülete­sen dolgoztak a szerelők. Az üzemzavar, amely a betakarí­tás kellős közepén éri a gazdaságot — a munkatorló­dás, a kései aratás, cséplés, a* ezzel járó szempergés —, szin­te kiszámíthatatlan károkat okoz. A gépek kijavításának ed­digi üteme arra enged következtetni: a gép- szemléken, amelyeket a hónap derekán tartanak a gépállo­másokon, a termelőszövetkeze­tekben, a bizottságoknak ke­vés dolga akad. Ugyanis az üzemek többségében — mint a Szécsényi Gépjavító Állomá­son is —, a zavartalan mun­kakörülményeken túl, még kü­lön jutalmakkal ösztönzik ki­fogástalan munkára a szere­lőket, műhelymunkásokat. Idő­ben gondoskodnak arról is, hogy megfelelően kioktassák az aratógépeik, kombájnok cséplőgépek kezelőit. Már ké­szülnek a menetirány-tervek is, amelyek a több száz gép munkáját teszik szervezetté. Az ecsegi Béke, de a pász­tói járás legtöbb termelőszö­vetkezetének tavalyi sikere példázza: a nyári munkákat nem lehet befejezettnek tekin­teni a gabonaibetakaritáseal. Az aratás csak egy része an­nak a hatalmas munkafolya­matnak, amely az aratógépek­kel, kombájnokkal együtt in­dul, s amely csak akkor nyer befejezést, ha a tarlókat min­denütt fries, barna szántások váltják fel. A pásztói járásban, mint mindig, most is egyet­len összetett munkának tekin­tik a nyári feladatokat. A munkálatokat komplex módon, mindenre kiterjedő figyelem­mel szervezik. Ez a gyakorlat­ban annyit jelent, hogy az aratógépeket, kombájnokat nyomon követik a szalmalehú­zó brigádok, majd a szántó traktorok. Az aratás után nem késlekednek a tarlóhántással. Ez a frissesség jelentős ter­méstöbbletben mérhető már több esztendeje a pásztói já­rás közös gazdaságaiban. Á sókat látott, tapasztalt idős gazdaemberek azt tartják: akkor ígérke­zik gazdagnak az aratás, ha Péter-Pál után egy-két héttel érik kasza alá a gabona. Ipolyvecén, de más szövetke­zetekben is, ilyen tájban szá­molnak az indulással, a sző- külő, súlyos kalászok, fejlett, egészséges szemeket rejtenek a legtöbb helyen. A termés jó­nak ígérkezik. Lehetne-e más dolguk a nyári napokban a szövetkezeti vezetőknek, ta­goknak, gépállomási szakem­bereknek, traktorosoknak, mint azon fáradozni, hogy gyorsan, a lehető legkisebb szemveszte­séggel takarítsák be a gaz­dag gabonatermést, mindany- nyiunk kenyerét. Vincze Istvánul

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom