Nógrád, 1967. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-11 / 136. szám

I WdSH AD 1967. június 11. vasáma® A D. képesítő- vizsgáján Szinonim szavak: érettségi, képesítővizsga, izgalom. Borsodi Béla, a salgótarjá­ni Táncsics Mihály Közgazda- sági Technikum és Szakközép- iskola igazgatója meséld, ná­luk idén „új” az irodalomtör­ténet által eddig még nem is­mert Tóth Árpád versről tett említést egyik jelölt a vizsga izgalmában. Címe: Rekettye egy elégiábokorhoz. (Eddig csupán az Elégia egy rekettye­bokorhoz című Tóth Árpád verset ismertünk.) Nógrád középiskoláiban e hónapban 1019 fiatal ad szá­mot tudásáról az érettségi- és a képesítő vizsgákon, és ez, persze, korántsem tréfa. E közgazdasági technikum­ban és szakközépiskolában idén 97-en képesítő-, 34-en érettségi vizsgát tesznek. Az általános irányú szövetkezeti-, állami belkereskedelmi gya­korlatot folytató szakközépis­kolai osztályok tanulói érett­ségiznek, a közgazdasági tech­nikum ipar és mezőgazdasági tagozatának diákjai képesítőz­nek. Technikumi képesítő vizsga utoljára jövő tanév vé­gén lesz az intézményben, ez a technikumi oktatási forma ugyanis megszűnik, s átadja helyét a korszerűbb, az élet követelményeihez jobban al­kalmazkodó szakközépiskolá­nak. Borsodi Béla: — Talán nem túlzók, ha azt mondom; iskolánk külső meg­jelenésében, épületeiben ugyan régi, elavult (az új iskola fel­építése a negyedik ötéves terv­ben szerepel), az oktató-neve­lő munka tartalmi változásai­val, a reform szellemében a népgazdaság igényeihez mind­inkább igazodó oktatási for­mák korszerűbb hajtásaival azonban jócskán találkozha­tunk. Bevezettük például a gyors-gépíró általános ügyvite­li képzést, amelyen belül kö­zépfokú jegyzőkönyvvezetőket képezünk. Másik új hajtásunk a pénzügyi ügyintézők szerve­zett képzése. Eddig csak köny­velőket, vállalati tervezőket, statisztikusokat képeztünk, az új formák bevezetésével egészségesebbé válik a képzés struktúrája. — Mit jelent ez az elmon­dottakon túl? — Azt, hogy mi e formák segítségével is szakmát, okle­velet adunk a fiatalok kezé­be, nálunk befejezett a kép­zés. ★' Dr. Cserkúti Gábomé, a IV. D. osztályfőnöke: — AD. ipari tagozatos osz­tály 36 leányból áll. Általános vélemény szerint a leggyen­gébb tanulmányi előmenetelű osztály, amelynek oka elsősor­ban az, hogy a gyerekek zöm­mel vidékről járnak be, félig osztott, vagy osztatlan isko­lából jöttek ide, hátrányos helyzetüket négy éven át sem voltak képesek behozni — Hány tantárgyból vizs­gáznak most? — Nyolcból. A legnehezeb­bek, természetesen a szaktár­gyak, könyvvitel, statisztika, tervezés és a politikai gazda­ságtan. A nevelők azonban idén szintén sok energiát for­dítottak a tanulók felkészíté­sére, s ez bizonyára megmu­tatkozik az eredményekben f* A folyosón Anda Ilona, Ba­gi Margit, Sulyok Aranka, Mustó Mária. Anda Ilona: — Az előbb „mentem” ma­gyarból tételem Móricz: Ro­konok című regényénei; elem­zése. Csak a többi tárgyból is így menjen a vizsga. Bagi Margit: — A magyaron én is túl va­gyok. De hol van még a többi! Sulyok Aranka: — Én csak holnap vizsgá­zom. Most tájékozódom. Mond­hatom, rettentő izgalmas. Mustó Mária: — Ez tény! A teremben folyik a vizsga. Dr. Öllé Lajos, a budapesti közgazdaságtudományi egye­tem statisztika tanszékvezető­je az elnök. Jelen van még Adám János, a politikai gaz­daságtan tanára. A vizsga most éppen e tárgyból folyik. Antal Teréz jelölt okos fele­letét halljuk, a 17. tételt húz­ta. Témája a szocialista nép­gazdaság tervszerű fejlődésé­nek törvénye, a népgazdaság irányításának két alaptípusa, az új gazdasági mechanizmus lényege. Dr. Öllé Lajos: — A jelöltek válasza, illet­ve több éves vizsgaelnöki ta­pasztalataim alapján mondom, a politikai gazdaságtan okta­tása még nem teljesen megol­dott középiskoláinkban. Konk­rétabban erről a vizsgáról? Általában a gyerekek tételes tudásával nincsen baj, a tárgy azonban megköveteli a vele foglalkozóktól az absztrahálási készséget, s ez bizony sokak­nál még hiányzik. A gyere­kek általában közepesen fe- lelgetnek, feleleteikből azon­ban egyértelműen érződik, vizsgára való felkészítésüket lelkiismeretesen végezték, a politikai gazdaságtan oktatása jó kezekben van ebben az is­kolában. Adám János közben kérdé­seket ad fel a vizsgázók egyi- kének-másikának. Kellemes hangulatban nyugodt hangon, izgalommentesen vezeti a vizsgát, s ez a jelöltek felele­teiben is tükröződik. m A közgazdasági technikum­ban egyébként a napokban 210—220 felnőtt is képesítő vizsgát tesz. A következő évek­ben az esti és levelező tagoza­tokra csak azokat veszik fel, akiknek munkaköre kötelező­en előírja ezen képesítés meg­szerzését Jelenleg ugyanis a felnőtt hallgatók nagy száma nincs összhangban a népgaz­daság igényeivel. Tóth Elemér ͧ|1ÍÍ!«f «111 MAöVAPO ***** '*** ********** ****** wmrn Az országba belépő Idegent mr.de» megragad, ami először tűnik szemébe a fogadó ország határán. Nógrád megye hosszú határvonalán több nagy forgalmú átkelőhely van; vasúton, országúton. Hogy a belépő idesen röítön otthon éré —a czívi:. cs ÜS:4k!:z'. töb nyelven ttdvözllk. Ezen kívül különféle szolgáltatásokat kínálnak részére. A csehszlovák utazási iroda _ a CEDOK — már a ma­gyar területen elhelyezte Csehszlovákia egész területének interhotel- és benzinkút-hálózatának térké­pét. Ugyanekkor a magyar oldalon a hazánkba belépő Idegent szegényes, repedezett és olvashatat­lan tábla fogadja. Negyedik éve sárgulnak, repedeznek a táblák elavult feliratokkal. Ebben az év­ben a világ valamennyi országa idegenforgalmi évet ünnepel, — éppen most nem ártana a magyar területen levő táblák felújítása. Kis pénzzel nagyobb hatást érnének el, mint így; „takarékosan” Friss, de kevés A rétsági jelölő gyűléseken, majd a járási tanács vb elnö­kével folytatott beszélgetésen sok háziasszony bírálta a zöld­ségellátást. Szavuk nem ve­szett kárba: a Börzsöny Kis­vendéglő mellett levő üzlet­ben azóta frissebb, a zöld­áru. Javult a zöldségellábás Szendehelyen, Nőtincsen és Tolmácson is. E hó elejétől az fmsz ügyvezető elnöke szemé­lyesen ellenőrzi a bolt forgal­mának alakulását. Vele együtt valljuk: a rétsá­gi boltvezető bízvást rendel­hetne többet; nem kell attól tartani, hogy a zöldségféle el­adatlan marad. Különösen a főzelékfélék azok, amelyeknél fölösleges az aggodalom. Az esetleges maradékot minden valószínűség szerint készség­gel átvenné a Börzsöny Kis­vendéglő konyhája Újra lehet kezdeni Doboay Imre regénye 6. Tíz óra elmúlt. Fut az idő. — Ne haragudj, hagyjuk a törzsőrmester megindító histó­riáját. Rólad kell gondoskod­nunk. — ö is itt van — mondta Deső. — Itt? Hol? — Az előszobában. Nem ma­radhatott a századinál, ugya­nis ... Gallai kiitta a konyáik utol­ját, csörömpölve csapta le a tálcára az üveget. — A szaros gatyájúak mind itt vannak — mondta röhögve, a képe vörös volt, nyála sza­naszét fröcsögött. Hentes le­het civilben, vagy fuvarozási vállalkozó. — Ki vele, főhad­nagy úr, tisztelettel, miért nem azzal kezdted, hogy itt az egész banda? — Dehát... hányán vagy­tok? — Négyen — mondta Gallai. Kedvem lett volna rászólni, a szőnyegre köpködött. — Tarba a negyedik, a gép puskás raj parancsnoka. G is gyűjtő, ha már mesélünk, ne szégyeljük! Négyünket rendeltek kihall­gatásra, vagy együtt döglünk meg, vagy együtt pucolunk, másként nem lehet. Tarba re­mek géppuskás, láttam én, fu­tó rókát kaszált le egy soro­zattal, az istenit, aki utána csinálja, kinyalom a fenekét. Hát mikor a félkarú klariné­tost játssza, főhadnagy űr, mi? Ha jókedve van. Balkezét elrejti, zubbonya ujja üresen lóg, valóságos rokkant, haj­longva elfúj egy nótát, aztán a nadrághasítókan kidugott ujjával tartja a klarinétot, mintha a nemi szervével fog­ná, jobbjával meg ktmyerálva hordja körül a sapkáját. Óri­ási. Dőlni kell a röhögéstől. De ritkán csinálja. Komisz kedvű fickó, egyedül alszik mindig, nem mer a közelébe feküdni senki. Nem csoda. Eleshetett volna, az lett volna neki a legjobb, de az ilyen nem esik el. Kőműves korában szakszervezeti bizalmi volt, megfigyelendő minősítéssel ke­rült a frontra, ott meg a mar­ha jártatta a száját, az orosz is ember, meg efféle, a bol­sevikoknál nincs úr meg szol­ga, és így tovább: nincs a nyavaját, ahol főnök van, meg beosztott, az egyik parancsol, a másik befogja a pofáját. De ez az isten barma csak po­fázott, át is tették egy parti­zánvadász alakulathoz, ahol, hogy megbízhatóságát bizo­nyíthassa, vele akasztatták fel a foglyul ejtett partizánokat. Na. nem ment ez simán, em­lékszem rá. Tarbát eleinte szuronyvéggel piszkálták oda az akasztófához, egyszer úgy a seggébe szúrtak, elöntötte a nadrágját a vér. Egyszer meg ót is az utolsó pillanatban vágták le, felakasztotta ma­gát a szálláshely gerendájára. De aztán elrúgta magát a parttól. Nagy dolog a diszcip­lína, kivált a fronton, vagy a pofádat tartod becsben, vagy a tyúkszaros életedet. Hát Tar­ba elkezdett akasztani, bele iS vadult, mire visszakaptuk, már egész vadember volt. — Van egy kis bátyja, a zsákjában, a rosseb hordaná, így is a hátaim borsózik bele. Rongydarabokát dugdos. Van közte köpenyből, rubáskából, szoknyából, gatyából való rongy, kín mi maradt utoljá­ra, negyvenhárom rongya van, azt mondják, ennyi ruszkit köttettek fel vele. De hát ez miért lőtt? Kin akart bosszút állni? Ha csak a saját rohadt életén nem. Mert Sorkit tu­dom, hallottam, te meg nem hallottad, főhadnagy úr, azon a hajnalon ugatott mint a kutya: ne zabáltatok volna, ha nem bírja a gyomrotok, most aztán a többivel együtt minket is kiokádtok! Ezt ordí­totta a németnek. Te nem fi­gyeltél rá, nem is voltál egé­szen eszednél, de én figyeltem, ezt ordította. A rászedett zsol­dos lázadt fel benne, ez az igazság. Nem a háborút utál­ja, csak a vereséget. A né­metek gyengeségét, miért eresztik ki a markukból, amit egyszer megfogtak. Mert így vége a vásárnak, ő se lophat, mert úgy tud lopni, hogy úgy senki, a tűzről lelopja az ételt. Egyszer majd az egész század női fehérneműre váltotta el- rongyolt alsónadrágját, Sorki egy boltban öt tucat műselyem b.ugyft gyömöszölt a köpenye alá, miközben egyetlen pár bakancsfűzőt vett a kereskedő­től. Kavargóit a gyomrom. Ban­da ez csakugyan, Desőt kivé­ve, de micsoda banda. Közös­séget vállalni, ezekkel? Vagy én is ilyen lennék már, ha Kolomeától vissza nem hoz a sebesültszállító vonat? — Nem szépítem értelmes zendüléssé Sorki haramiadü­hét — mondta Deső. — Nem felejtem, hogy embereim azért ragadtak fegyvert, hogy végre eldobhassák, és haza­mehessenek. Azt se tagadom, hogy legtöbb tiszttársam a zászlóaljnál inkább félt. egy új helyzet bizonytalanságaitól, mint a megszokott rossz foly­tatásától. De más is volt ott. Értsd meg, azon a hajnalon ... a háború kezdete óta először voltunk magyar katonák. Is tenem, ha ott vagy, te sem tehettél volna mást. Ha csak öt percig is, de végre rólunk volt szó. Magyarországról. Óriási erkölcsi tőkénk gyülem- lett fel, egyik pillanatról a másikra. El is tékozoltuk egyik pillanatról a másikra. Micsoda tűz fulladt hamuba Ha szétterjed köröskörül... Ne mondj semmit Tudom. Mégse bánom. Pedig a végén ma­gunkra maradtunk, iszonyúan egyedül. De két napig, vagy háromig. .. igen, tizennyolca- dikáig bennünk testesült meg, amit sokan szerettek volna, de nem mertek. Csak akkor, tizennyolcadika után ritkult el körülöttünk a levegő, mikor a németek megkapták a szüksé­ges garanciát, hogy marad minden a régiben, pusztulunk tovább idegen parancsra: el­szalasztva a nagy lehetőséget, melyet felkínált az idő. (Folytatjuk) Skansonok Magyarországon Nemrégen adták hírül az újságok, hogy Szentendrén rövidesen megkezdik az or­szág legnagyobb Szabad-téri Néprajzi Múzeumának építé­sét. Szabadtéri múzeum — vi­lágszerte népszerű nevén: skansen. A skansen divatos fogalom, majdnem annyira, mint a laser vagy a szputnyik. Tartalma tulajdonképpen sza­badtéri falumúzeum. A világ különböző részein egymás után épülnek a skansenek, különösen Európa kedveli a szabadtéri múzeumokat Az intézmény névadója a stock­holmi ős-skansen, amely a város feletti erődítmény te­rületén egy állat- és növény­kert, valamint egy rendkívül érdekes településtörténeti gyűjtemény együttese. Évente sokszázezren zarándokolnak el ide a város szélére, hogy megismerkedjenek a falumú­zeumok ősével, amelyet A. Hazelius svéd etnográfus és nyelvész alapított 1891-ben. Nem is sejtette, hogy kezde­ményezése félévszázad múlva világmozgalommá terebélyese­dik. A stockholmi múzeum mintájára épült fel a koppen­hágai, helsinkii, bukaresti és polomenskazai skansen is. Hazelius az sem sejthette természetesen, hogy valaki a távoli Magyarországon meg­élőm öt. Herman Ottó, a ki­váló természettudós a múlt század második felében a bu­dapesti országos kiállításokon skansen-jellegű paraszt ház­mintagyűjteményt állított ösz- sze. A milleneumi világkiállí­táson pedig 24 házból álló nép­rajzi gyűjteményt mutattak be, amely később a Néprajzi Múzeum alakulásánál alap­anyagul szolgált Ma már Ti­hanyban, Balassagyarmaton és Veszprémben is találkozha­tunk kisebb tájmúzeumokkal. Számuk 1966-ban a milleneu­mi kiállítás 70-ik évfordulóján mintha varázsütésre gyarapo­dott volna. Ezeket a skanse- neket nyaranta sokezer kül­földi vendég keresi fel. A nagy érdeklődés arra készteti a szakembereket, hogy a szentendrei mellett az ország más tájain is építsenek ki­sebb méretű skanseneket. így még az idén megnyitják a szombathelyi és a zalaeger­szegi múzeumot és megkezdik a pécsi és nyíregyházi skan­sen építését. A napokban üzembe helyezték az ÉM Nógrád megyei Épí- Vállalat négyszázöt személyes munkásszállójának közösségi szárnyát. Ezzel a mintegy tizenegymillió forint értékű beruházás teljes egészében a munkások rendelke­zésére áll (Koppány György felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom